Vas Népe, 1963. november (8. évfolyam, 256-280. szám)

1963-11-01 / 256. szám

Gyorsabb ütemei a műszaki fejlesztésben­ ­ j­ó a terv időarányos teljesí-s A napi termelés ü­lése fontosabb, vagy a mű­------------------------------ szaki fejlesztés, a techni­kai haladás gyorsítása? Ezt a kérdést vitatták nem­régiben a szombathelyi városi párt-végrehajtó bizott­ság és a cipőgyár párt-végrehajtó bizottságának együ­t­­tes ülésén. Napirenden van ez a kérdés valamennyi gyárban, üzemben és termelési egységben. A gyakor­latban sok helyen, sajnos, úgy válaszolnak a kérdés­re, hogy mindenekelőtt igyekezzünk tervünket tel­jesíteni, s közben elsikkad a technikai haladás üte­gének gyorsítása, a műszaki fejlesztés. Valójában pedig az a helyes álláspont és gyakor­lat, hogy nagyon fonttos a technikai haladás, a mű­szaki fejlesztés tempójának gyorsítása, de ezt össz­hangba kell hozni a mindennapi termeléssel. Ha töb­bet, jobbat és olcsóbban akarunk termelni, javítani kell a munkakörülményeket, fejleszteni a technikát, tökéletesíteni a gépeket. Ennek megvalósítása nem­­egyszerűen gazdasági kérdés, hanem fontos politikai célkitűzés is. Ezért nem k­özömbös az üzemi pártbi­zottság, a pártszervezetek, és a kommunisták számá­ra a műszaki fejlesztés fontosságának megértése, s szinte naponkénti alkalmazása. A cipőgyárban három év óta külön műszaki fej­lesztési osztály működik, amelyben két mérnök és a legkiválóbb szakmunkások tevékenykednek. A most tanuló■ gyári ösztöndíjasok egy részére szintén az a megtisztelő feladat vár, hogy javítsák ennek az osz­tálynak a munkáját, növeljék tevékenységének haté­konyságát. Az osztályra máris elmondható, hogy egy­aránt gazdája a távlati és az operatív műszaki fej­lesztésnek. Egyre több fizikai munkást vonnak be a műszaki fejlesztésbe. _ terveinek elkészítése­­ A műszaki fejlesztés az egyik legjobb le­h—---------------------------------------- hetőség a dolgozók véleményének meghallgatására, javaslataik figyelem­bevételére. Ezért szorgalmaztuk a cipőgyárban is a dolgozók kezdeményezéseinek, hasznos észrevételeinek összegyűjtését. A „nyers tervet" ugyancsak a dolgo­zók elé tártuk nyilvános vitára. Az üzemi „négyszög” szervezése alapján röpgyűléseket, különböző tanács­kozásokat hívtunk össze. Az idei műszaki fejlesztési tervvel kapcsolatban 80 konkrét javaslat hangzott el ezeken a tanácskozásokon, s ezek mindegyikét be­építettük a tervbe. Éveken keresztül nem került felhasználásra a­­műszaki fejlesztésre előirányzott pénzösszeg a cipő­gyárban sem. Az idei az első év, amikor nemcsak a tervezett összeget használjuk fel, hanem a korábbi évekből megmaradtakat is. Természetesen nem az a törekvés,­ hogy mindenáron, bármire felhasználjuk, csakhogy elfogyjon, hanem kimutatható népgazdasági eredményeket érjünk el a műszaki fejlesztéssel. A cipőgyárban az idén az egész felhasználható összeg 32 százalékát technológiai fejlesztési kísérletekre, 31 százalékát kisgépesítési kísérletekre és a fennmaradó összeget tapasztalatcserékre fordítjuk. A műszaki fejlesztéssel való tervszerű törődésnek jelentős eredményei mutatkoztak az év első felében, különösen a gépek kihasználásában, az anyagtakaré­kosságban. Most mégis azokról kell elsősorban beszél­ni, ahol lemaradás tapasztalható. Ilyen a termelé­kenységi tervünk teljesítése, amellyel kerek egy szá­zalékkal lemaradtunk. Ennek egyik oka a munkaerő­­­létszám túllépése, de elmaradt egy sor gazdasági in­tézkedés is. Elmulasztottuk az ikerkések szélesebb kö­rű alkalmazását, a formatalpak és sarkak felhaszná­lását, a gépi jelölések bevezetését, a sarokszegező au­tomata üzembe állítását. Ezeket pedig jobb együtt­működéssel meg lehetett volna valósítani. ----------- r : ~ a műszaki fejlesztés elleni. Szólni kell „szemellenzős” felfogásról és -----------------—— gyakorlatról is. A műszaki fej­lesztés fontosságát valójában még csak a felsőbb mű­szaki vezetők ismerték fel, a beosztottak kevésbé. Ne­kik az az elvük, hogy inkább nyugodtan, a megszo­kott módon termelnek, teljesítik a tervet,­­ mintsem a fejlesztéssel járó nagyobb gondokat vállalják. Több­ségük természetesen ezt nem mondja ki, de eszerint tevékenykedik. Bizonyítják, hogy az új gép nem megfelelő, csakhogy ne kelljen változtatni a munka­­szervezésen, a normákon. Sokszor bizony, ilyen ese­tekben, csak a vezetők erélyes közbeavatkozása ve­­zet eredményre. Kétségtelenül számottevő eredményeket értünk el a cipőgyárban a műszaki fejlesztésben. Ez volt a megállapítása a két végrehajtó bizottság együttes ülése részvevőinek. Ugyanakkor azonban felhívták a figyelmünket egy sor megvalósításra váró gazdasági, politikai feladatra is. Ezentúl még jobban be kell kapcsolnunk a szocialista brigádokat a műszaki fej­lesztésbe, nagyobb kezdeményzésre sarkalljuk őket és az elhangzott javaslatok teljesebb megvalósítására. Anyagilag is jobban támogatjuk az új gépek al­kalmazását, üzemeltetését. Cél­jutalmakat tűzünk ki az új gépein dolgozóknak. Szélesítjük a bel-, és kül­földi tapasztalatcseréket. Egyre több fizikai dolgozót küldünk, viszünk tapasztalatcserére. Helyesnek bizonyult, tovább szélesítjük a komp­lex műszaki brigádok létrehozását. Olyan brigádokat szervezünk, amelyekben technológusok, közgazdászok, hozzáértő szakmunkások együtt vitatják, formálják, alakítják a műszaki fejlesztést. Helyt adunk a KISZ kezdeményezésének, miszerint fiatal műszakiak véd­nökséget vállalnak egy-egy gyártmány, illetve tech­nológia felett. Jobban felhasználjuk a termelési tanácskozáso­kat és a dolgozók más összejöveteleit az alulról jövő javaslatok összegyűjtésére. Gondoskodunk a javasla­tok felhasználásáral, gyakorlati alkalmazásáról.­­A termelési tanácskozásokon rendszeresen számot adunk a korábban elhangzott javaslatok sorsáról, hasznos­­utj­áról Játszanak az óvodások Ébredezik délutáni álmá­ból az óvoda. Apró öklök törlik ki az álom utolsó morzsáit a szemekből. Néhány perc, és ismét gondtalan játékba kezdenek Felsőcsatár apró lakói. A hangjuk is megered, s ilyen­kor ámul el a látogató: nem mindennapos dolog, hogy apró gyerekek két nyelven beszéljenek. Itt, a felsőcsatári óvodá­ban ez természetes: két­­nyelvű, nemzetiségi község, kétnyelvűek a gyer­ekese, ist. Otthon többnyire horvátul beszélnek az apróságokkal, az óvodában tanulják meg a második nyelvet, a ma­gyart, — Irigylésre méltó gye­rekek, — meséli Módos An­na óvónő. — Mire iskolába kerülnek, mind a két nyel­vet nagyon szépen elsajátít­ják. fin magyarul beszélek velük, a dajka. Konczér Gusztáváé a „Morvát” tol­mács: „Mikor idekerültem, meg­esett, hogy nem tudtam szót érteni a lurkókkal, csak „tolmács” segítségével**. — És ma? — Ma már nincs semmi hiba! Nézze csak!­­Mialatt az óvó néni beszélgetett, ci­pőt húztak a csöppök, és uccu neki! Kiscsikó mód­jára futkároztak az udva­ron. — Gyertek, játsszunk va­lamit! Szempillantás, és máris kész a kör. Cérnavékony hangú dalocska kíséri a vi­dám játékot, magyarul! Körbe-körbe karikába ... A munka és az asszonyok Szorgalmasak, dolgosak a csatári asszonyok. Példa erre az alábbi kis történet is. A nyáron idegen vetődött a községbe. Egy reggel, — még alig pitymallott, a szál­lásadó Hérics néni korán felkerekedett. A vendég kí­váncsian kérdezte: — Hová ilyen korán? — Megyek aratni, kedve­sem. — Markot szed? — Dehogy, aranyom, ka­szálok! Mindennapi eset. A fér­jek a talkumbányában dol­goznak, a feleségek a ter­melőszövetkezetben szor­goskodnak. Ahogy közele­dik a tél, egyre kevesebb a munka. Most muhart tisz­títanak, silóznak, s aztán már „pihenősebbek lesz­nek a napok. Mivel töltik a hosszú es­téket? Kézimunkázással, házi­munkával, olvasással. Hét­száz kötetes a községi könyvtár. (Évente egy-két ezer forintot fordít a köz­ségi tanács kulturális alap­ra.) A kölcsönzők legtöbb­je asszony. Nemcsak dolgoz­ni, olvasni is szeretnek! A postás joggal büszke — Kis község ez, de nem akármilyen, — hunyorít ba­rátságosan Pataki József, a postás. — Szorgosak, taka­rékosak a lakói. A múlt év­ben elnyertük a „Takaré­kos község" címet és a vele járó oklevelet. Tudja, mek­kora a betétállományunk? 800 ezer forint. Ugye sok?! De több is lesz: az idén, ha minden jól megy a millióig meg se állunk! Pataki pos­tás büszke a felsőcsatáriak­ra. Nemcsak a betétköny­vek miatt. — Kilencven napilapot hordok szét reggelente a községben, ezenkívül szám­talan hetilapot és folyóira­tot. Itt minden érdekli az embereket, ami a világban történik. Kicsi falu Felsőcsatár, de „nagy hátat’ fordított az elmaradottságnak, műve­­letlenségnek. Gyakran ho­zok pesti leveleket. A dél­szláv gimnáziumból írják az ott tanuló csatári fiata­lok ... Írta: Eszes Katalin Fotó: Jákfalvi Elemér Zsákoló asszonyok a tsz udvarán. Folyik a mudartisztítás, egyre magasabb a ,,raktárkész” zsákhegy. | | számával nem A dolgozók újításainak | vagyunk és nem ----------------------------------­---------------------lehetünk elége­dettek. Különösen kevés a fizikai munkások újítása. Igaz, ennek egyik oka, hogy nem áll módjukban az újítások kivitelezése, s helyettük is a műszakiak vég­zik ezt el. Sajnos, sokszor „ellopják” a fizikai mun­kások újításait. Ilyen esetben eddig is eljártunk, ezután sem leszünk kímélettel. Azt is jól látjuk, hogy jelenleg még nem kielégítő az újítási propaganda, sokszor elhúzódik, feleslegesen hosszadalmas az ad­minisztráció. A tavalyi második félévi 94 beadott és 27 elfogadott újítással szemben, az idei első félév 102 beadott és 43 elfogadott újítása viszont már mutatja a műszaki fejlődést is. Az együttes végrehajtó bizottsági ülés összegezte a műszaki fejlesztés tapasztalatait, hasznos útmuta­tásokat adott további munkánkhoz, s úgy gondolom, jól hasznosíthatják e tapasztalatokat más üzemekben is. Rózsa Géza, a Szombathelyi Cipőgyár pártbizottságának titkára.

Next