Vas Népe, 1963. december (8. évfolyam, 281-305. szám)

1963-12-01 / 281. szám

2 VAS NÉPE 1963. dec. 1. Vasárnap fi francia közvélemény szolidáris a tüntető diákokkal Pária* (MTI). A rendőrség temér­etlen fellépése a tantermeket és tanárokat követelő párizsi főiskolások ellen nagy felháborodást keltett a francia közvéleményben. A Francia Kommunista Párt Szajna megyei szer­vezete nyilatkozatot tett közzé, amelyben tiltakozik a karhatalmi erők brutali­tása és a főiskolai hallga­tók letartóztatása ellen. Hasonlóképpen foglalt ál­lást a Francia Szocialista Párt is. Szajna megye tanácsa — a de gaulleista tanácstagok kivételével — szolidaritást vállaltak a tüntető diákok­kal és tanárokkal. A rendőrök több mint háromszáz tüntetőt vettek őrizetbe, akiket később sza­badlábra helyeztek. A rendőrség közlése szerint a karhatalom tagjai közül negyvenen sérültek meg, a megsebesült főiskolások számáról azonban nem ad­tak ki j­elentést.Szombaton valamennyi francia főiskolán szünetel­­tek az előadások, a taná­rok és a diákok egységben fejezték be a főiskolások egyhetes sztrájkját. Ma elnökválasztás a kőolaj hazájában A közel egy millió km2 nagyságú Venezuela gazda­sági és politiikai életében az ország legfontosabb ásvá­nyi kincse a kőolaj, igen jelentős szerepet játszik. A kőolajmezők a Mara­­caiboi-öböl mindkét part­ján, továbbá Carapano ki­kötővárosától délre helyez­kednek el. A kitermelés még a 20-as évek elején in­dult meg és ugrásszerűen fejlődött. Közel négy év­tizede Venezuela Lat­in- Amerikának első számú — világgazdasági jelentőségű — kőolaj termelő országa. A kőolajmonopóliumok a venezuelai dolgozók ki­zsákmányolásával óriási faszámhoz, évi 400 millió dollár tiszta jövedelemhez jutnak- Napjainkban a ve­nezuelai kőolaj jelentősé­gét az is növeli, hogy a venezuelai vezetők sokkal kisebb részesedést követel­nek a olaj­jövedelmekből, mint a közel-keleti arab nacionalista kormányok. A k­őolajmonopóli­um­áknak te­hát jelentős gazdasági ér­dekük­­ fűződik ahhoz, hogy a venezuelai kormány a jövőben is érdekeiknek megfelelő gazdaságpolitikát­­folytasson. A venezuelai hazafiak­nak az ország gazdasági­­politikai függetlenségéért folytatott küzdelme nem­cs­u­pán a reformista jelsza­vakat hangoztató hazai kormány, hanem egyúttal a külföldi monopoltőke el­len irányul. . E harcot az utóbbi éveik­ben a venezuelai hadsereg Barcelona városában állo­másozó gyalogsági egysé­geinek, valamint a Cara­­pano-i és Puerto Cabello-i tengerészeti kötelékeinek felkelése jelzi. Az ország több pontján, mint a kő­olajvidékkel határos Fal­con államban, a főváros­ban és más körzetekben szervezett par­ti­zánmozga­­lom indult meg. Venezuelában az 1963. december 1-i elnökválasz­tás is az ország gazdasági és politikai függetlenségé­ért folytatott küzdelem je­gyében zajlik le. Mozgalmas hét izgalommal, feszültséggel drámai eseményekkel teli hét végére fordul a naptár, bevezetése három puska­­lövés volt s ezek közül kettő kioltotta John Ken­nedy, az Amerikai Egye­sült Államok 35. elnöké­nek életét. S a külpoliti­k Dallasból és Washing­tonból érkező közlemények szinte minden egyéb je­lentést kiszorítottak az újságok hasábjairól; eltör­pültek emellett a balol­dal jelentős előretöréséről tanúskodó japán választás adatai, az iraki helyzet lassú normalizálódásáról szóló közlések éppúgy, ■ránt az Egyesült Nemze­tek Szervezetének mun­kásságáról szóló hírek, hi­szen az ENSZ munkája is szünetelt néhány napon át a dallasi gyilkosság követ­keztében, csupán a hét második felében kezdődött meg újra. Igaz, az első ülésen mindjárt rendkívül jelentős határozatok szü­lettek:­­ a közgyűlés is­mételten állást foglalt a részleges atomcsend-szer­­ződés mellett, javasolta a mai események e nagy he­tének végét Lyndon B. Johnsonnak, a 36. elnök­nek az amerikai képvise­lőház és szenátus együttes ülésén elmondott első, programját kijelölő be­széde szabta meg. további leszerelési tárgya­lásokat, a nemzetközi fe­szültség enyhítésére irá­nyuló újabb lépéseket. Szinte ennek folytatása­ként érkeztek meg az első hírek Varsóból, a Béke­világtanács üléséről, amely pénteken kezdte meg ta­nácskozását ugyanezekről az egész emberiség sor­sát, jövőjét érintő kérdé­sekről. A világ kormánya­it s legfontosabb társadal­mi szervezeteit magába foglaló két nagy nemzet­közi szervzetet egyaránt — ha nem is egyenlő mér­tékben és felelősséggel a béke sorsa érdekli, a béke megszilárdításáról ta­nácskozik. Kennedy elnök politiká­jában — mind országa belső ügyeit, mind pedig a nemzetközi helyzetet il­letően a józanabb, reáli­sabb elképzelésekből, a való helyzet nagyjából pon­tos felméréséből indult ki. A 1z ország belső életére vonatkozóan két fontos célkitűzést foglalt magá­ban: egyrészt biztosítani akarta, hogy évszázadok­kal az emberi jogokat ki­mondó függetlenségi nyi­latkozat után végre való­ban megvalósuljanak a polgári jogok Amerikában, végre mindenki, az ame­rikai négerek is megkap­ják jogaikat — s ezzel az elnök magára vonta a szélsőségesen fajgyűlölő ultrák haragját, — más­részt olyan gazdasági re­formokat akart végrehaj­tani, amelyek fontos vál­tozásokat hozhattak volna az ország gazdasági életé­ben — ezzel viszont egyes monopoltőkés csoportokat hívott ki maga ellen. Nem véletlenül figyelmeztette az elnököt az FBI, a Szö­vetségi Nyomozó Iroda, hogy halassza el tervezett látogatását, ne menjen el Dallasba, az olajmágnások és az olyan ultrák városá­ba, mint a hírhedt Walker tábornok, aki a James Me­redith néger diák egye­temi felvétele elleni har­cot vezette néhány évvel ezelőtt. Amikor a dallasi sztrip­tíz­ bár tulajdonos, Ruby a városi rendőrség nyil­vánvaló segédletével, a te­levíziós kamerák előtt gyilkolta meg a merény­lettel vádolt Oswaldot, megadta a választ az első kérdésre. Nyilvánvalóvá vált, hogy a véres szín­játék szervezői elszámítot­ták magukat, túlzottan könnyen lelepleződtek s nem sikerült szégyenteljes provokációjuk sem. Ma már nem lehet megismé­telni a Reichstag-pert, ma már nem lehet a gyalázat­ból, uszításból tőkét ko­vácsolni a fasizmus részére. Maga az amerikai közvé­lemény is elutasította az ilyen kísérletet, a világsajtó pedig egyöntetűleg követel­te: öntsenek tiszta vizet a pohárba, keressék meg az igazi gyilkosokat, provo­kátorokat. Hogy ez a nyo­más milyen erős, kézzel foghatóan bizonyítják az események: Robert Ken­nedy igazságügyminiszter és Johnson elnök utasítá­sára felülvizsgálják a dal­lasi nyomozási komédiát s ha — mint ezt az angol sajtó megállapította —arra kevés is a remény, hogy a gyilkosság minden mozza­natára, valamennyi mögöt­te álló erőre fény derül, mégis közelebb juthatunk az igazsághoz. Az első kérdésre tehát végső soron pozitív vá­laszt kapott a világ. De a dallasi merényletsorozat még egy kérdést is fel­vetett, folytatódhat-e Ken­nedy halálával az a nem­zetközi politikai vonal, amelyet az elnök jelölt meg. Ez a vonal, bár sok és veszélyes kanyarral, ahhoz a moszkvai tárgya­lóteremhez vezetett, ahol nyáron rákerült az ameri­kai küldött, aláírása is a nukleáris kísérletek rész­leges eltiltásáról kötött egyezményre. Lesz-e mód meggátolni a hidegháború lovagjainak, sőt, a meleg­háború bajnokainak tér­hódítását? Képes lesz-e Johnson, az új elnök arra, Roosevelt elnök egykori felfedezettje, az amerikai demokrata párt egyik leg­­rutinosabb vezetője, Lyn­don B. Johnson első meg­nyilatkozásaiban úgy mu­tatkozott be, hogy megkí­sérli folytatni elődje tevé­kenységét. A szenátus és a képviselőház együttes ülésén elmondott beszéde még nem foglalkozott ugyan részletesen minden kérdéssel, de az új elnök kijelentette: irányadónak tekinti Kennedy politiká­ját, a nemzetközi életben azon az úton jár mint elődje. Johnson is a leg­égetőbb nemzetközi kér­désnek minősítette a béke biztosítását, az általános és teljes leszerelés megvaló­sulását. Szavaiból arra le­het következtetni, hogy megérti a békés együttélés­nek a Szovjetunió által képviselt politikáját, ennek jelentőségét az egész világ számára. Ezt ismételte meg a nagy amerikai ünnep, a hálaadás ünnepe előes­téjén is. Erre utal az a tény, hogy maga mellett hogy folytassa elődje útját? Ennek a kérdésnek súlyát megnövelte, hogy a világ mind ez ideig viszonylag ke­veset tudott a korábbi al­elnökről, személye háttérbe szorult Kennedy mögött, helyzete pedig — abból a Texasból származik, azt az államot képviselte koráb­ban a szenátusban, ahol elődjét megölték — sokak számára egyenesen kétsé­gessé tette politikáját, tartja Kennedy miniszte­reit, köztük Rush külügy­minisztert s az is, hogy első megbeszéléseinek egyi­két Mikojánnal, a Szovjet­unió Minisztertanácsa első elnökhelyettesével folytat­ta. Egyébként ez a tanács­kozás jóval hosszabbra nyúlt a tervezettnél s Mi­­koján szerint hasznos és kielégítő volt. A szovjet államférfi Rush­kal is ta­lálkozott s a kiadott hiva­talos jelentésből ítélve itt már konkrétabb kérdések­ről is szó volt, mind a két állam egymásközti kap­csolatait, mind pedig a le­szerelés kérdését illetően. Johnson kormányzata még alig néhány napos, így nehéz lenne ítéletet alkotni magatartásának várható alakulásáról. A vi­lág közvéleménye azt várja az Egyesült Államok új elnökétől, hogy a második nagy kérdésre, a­ béke, a leszerelés, a békés együtt­élés kérdésére pozitív, a népek akaratának megfele­lő választ adjon. m. dk. Dallasi jelentések Természetesen ez a politik­alizmus térhódításával ha is imperialista, az ame- szembeszegülő magatartás rikai monopóliumok ér- velt, de a tényekre alapé­­dekeit képviselő, a szoci­­zódott. Kennedy politikája Johnson nyilatkozata A csehszlovák párt- és kormányküldöttség tagjai Jozef Lénárt, a csehszlo­vák kormány elnöke, Ota­­kar Simunek, a kormány elnökhelyettese és mások­­ szombaton hazautaztak Moszkvából. Az Indiában tartózkodó magyar parlamenti dele­gáció, amelyet Vass Ist­vánná, az országgyűlés el­nöke vezet, ellátogatott a köztársaság Punjab álla­mába. N. Sz. Hruscsov, az SZKP Központi Bizottsá­gának első titkára, a Szov­jetunió Minisztertanácsá­nak elnöke és L. I. Brezs­­nyev, a Szovjetunió Leg­felső Tanácsának elnöke táviratban köszönte meg Dobi Istvánnak, az Elnöki Tanács elnökének és Ká­dár Jánosnak, az MSZMP Központi Bizottsága első titkárának, a kormány el­nökének a, Nagy Októberi Szocialista Forradalom 46. évfordulója alkalmából küldött jókívánságait Rómában befejeződött a mesterséges holdak igény­­bevételével megvalósítandó távközléssel foglalkozó har­madik európai értekezlet, amely elhatározta egy ál­landó szerv megalakítását. A Svéd Színházi Dolgo­zók Szakszervezete pénte­ken este „tv-sztrájkba” lé­pett és béremelést követel a színészeik és operaéneke­sek részére. Török lapjelentések sze­rint Ajdemir ezredest és a május 21-i államcsíny-kí­­sérletben való részvétel­ért halálra ítélt három tár­sát kegyelemre terjesztik fel a török parlament elé. Az angol királyi sebé­szeti intézet most kiadott tanulmányában rámutatott, hogy Nagy-Britanniában balesetek következtében évente átlag 20 ezer em­ber hal meg. A LEMP Központi Bi­zottságának XIV. plénuma szombaton folytatta mun­káját. Trpr perc külpolitika Varsó és Washington Varsóban „teljes ütemben” ülésezik a Béke-világ­­tanács ülésszaka, amelyet a megszokottnál is nagyobb nemzetiközi jelentőségűvé növel a helyzet, amelyben összeült. A Béke-világtanács a Kennedy elnök meg­gyilkolása után kialakult bonyolult viszonyok között kezdte meg tanácskozásait. Olyan helyzetben, amikor világossá vált, hogy az amerikai szélsőjobboldali erők célja a világpolitika jelenlegi, enyhülési irányzatának megváltoztatása. Természetes, hogy ilyen helyzetben a szervezett békemozgalomra hatalmas feladatok vár­nak, hiszen a tömegeiknek a lehető legnagyobb éber­séggel kell felfigyelniük a­ reakciós és háborús erők minden manőverére. A Béke-világtanács munkájának középpontjában ezúttal is a­ leszerelés áll. Máris vilá­gossá vált a megbeszélések során, hogy a nemzetközi békemozgalom álláspontja szerint az atomcsend egyez­mény utáni következő lépés súlyát a 18 hatalmi lesze­relési bizottságnak kell hordoznia. A tanács ezért he­lyesnek tartaná, ha a bizottság legközelebbi üléssza­kát „a legmagasabb szinten” tartaná meg! Ezen a ponton a nemzetközi békemozgalom állás­pontja összefügg a Kennedy tragikus halála után újra mozgásba lendült, állami színtű tárgyalásokkal. Nem szabad elfelejteni, hogy De Gaulle, Hume brit minisz­terelnök és Mikojan egyidejű jelenléte és tárgyalásai az amerikai fővárosban voltaképpen már igen magas­színtű nemzetközi találkozót jelentenek még akkor is, ha e tárgyalások külön-külön folytak és csak az érint­kezés felvételét szolgálták­. A legjelentősebb momentum az, hogy a Mikojan—Johnson megbeszélésen megtalál­ták a módot a leszerelési tárgyalások továbbfolytatá­sára. Ugyanakkor számos olyan híresztelés is felbuk­kant, amelyek szerint valamilyen formában számítani lehet egy csúcstalálkozóra. Londoni információk szerint 1964. elején Johnson Home- mal és De Gaulle-lal, tavasz­­szal pedig Hruscsoval találkoznék. Ezek a találkozók alkalmasak lehetnek arra, hogy előkészítsék a 18 ha­talmi leszerelési bizottság következő ülésszakának „felemelését­” a csúcs­színvonalra, s egyúttal biztosít­sák e találkozó megfelelő eredményességét. A Béke­világtanács varsói tanácskozása így e pillanatban kü­lönlegesen fontos politikai missziót tölt be: a legma­gasabb színtű tárgyalások és a leszerelés felé fordítja a világ népeinek figyelmét és politikai energiáját. (Gömöri) A vatikáni zsinatról Róma (MTI). A második vatikáni zsi­nat harmadik „felvonása” 1964. szeptember 4-én kez­dődik és november 20-án fejeződik be — jelentette be Felici érsek, a zsinat főtitkára- Mint már közöl­tük, a jelenlegi ülésszak december 4-én, szerdán ér véget. Ezen az ülésen fo­gadják el és hirdetik ki végleges formájában a li­turgiáról és a társadalmi érintkezésről (communica­­tioni sociali) szóló témát. Nagy várakozás előzi meg VI. Pál pápa záróbeszédét. A Vatikánhoz közel álló körökben figyelemre mél­tónak tartják, hogy a pén­teki ülésen megválasztott 43 új kongregációs bizott­sági tag között mindössze egy olasz főpap található.

Next