Vas Népe, 1963. december (8. évfolyam, 281-305. szám)

1963-12-01 / 281. szám

Tartalmasabb, gazdagabb, színvonalasabb népművelési munkát a vasi falvakban Befejezte ülését Vas megye Tanácsa A megyei tanács tegnap délelőtti ülésén a falusi népművelés helyzetéről és a továbbá feladatokról­­ tar­tott beszámolót Lénárt Lajos elvtárs, a megyei tanács vb-elnökhelyettese- Részletesen elemezte a nép­művelési ágazatok helyze­tét, fejlődését és feladatait. Hangsúlyozta, hogy a ta­nácsi munka egyik legszebb feladatköre, a népművelés irányítása, szervezése és lebonyolítása azért is fon­tos, mert a szellemi fel­emelkedés, a több ismeret és tudás kedvezően hat a termelésre. A népművelő munkának követnie kell az MSZMP Vik­. kongresszu­sa határozatait, segítenie kell azoknak a feladatok­nak a megoldását, amelyek Vas megye gazdasági, poli­tikai és kulturális életében a tanács dolgozóira vár­nak. A népművelés egyik leg­régibb és legfontosabb áráról, az ismeretterjesztés­ről kijelentette, hogy az u­óóbi években az akadé­miai forma vált nagyon népszerűvé. 1961-ben még csak három működött a megyében, most pedig 40 akadémiai sorozat indult. Az alaposságra és a széles körű ismeretterjesztő tevé­kenységre jellemző, hogy az előadássorozatok temati­kája is gazdagodott. Segíti a politikai nevelést, a szak­mai ismeretek és az álta­lános műveltség terjeszté­sét. Tovább kell növelni a természettudományi, ezen belül a mezőgazdasági jel­legű előadások arányszá­mát. Meg kell honosítani ezt a népszerű és igényes előadási formát megye­­szerte. A másik fontos feladat­kör a felnőttoktatás. Célja, hogy mindenkinek megad­juk az általános iskolai végzettséget, s ezáltal a művelődés további útját egyengessük. Nagyon fon­tos az előkészítő tanfolya­mok megszervezése műve­lődési otthonainkban és a továbbtanulók rendszeres támogatása. A beszámoló foglalkozott a klubélet, a könyvtári munka, a kórus­­mozgalom és a műkedvelő színjátszás problémáival. Elemezte a népművelési dolgozók helyzetét, a tár­gyi feltételek megteremté­sét. A beszámoló feletti vitá­ban a megjelent tanácsta­gok közül sokan elmondták véleményüket és javasla­taikat. Kovács Irén tanácstag, vajdai pedagógus a nemze­tiségi falvak szemszögéből vizsgálta a népművelési munka hatékonyságát. El­mondotta, milyen fontos szerepük van ezekben a falvakban a kényelmes, otthonos, jól berendezett kluboknak, és a tv-látoga­­tásoknak. Arra kérte a me­gyei tanácsot, hogy mint eddig is, viselje gondját a határmenti, nemzetiségi falvaknak. Horváth Sándor általános iskolai igazgató, tanácstag Választó­kerületében szer­zett tapasztalatairól, az is­meretterjesztés személyi feltételeinek megjavításá­ról és a bürokrácia veszé­lyéről beszélt. Dr. Demján József, a megyei tanács egészség­­ügyi osztályának előadó­ja az egészségügyi isme­­­retterj­esztés fontosságát hangsúlyozta, s rámutatott, hogy ahol a község vezetői személyesen példát mutat­nak, nagy sikere van az előadásoknak. Perlaki Rudolf tanácstag, pedagógus összehasonlította a falu régi helyzetét a mos­tanival, példák és tapaszta­latok egész sorával bizo­nyította a gyors ütemű fej­lődést. A legfontosabb feladatnak a felnőttoktatás kiszélesítését említette. Körzetében gondoltak a munkásszállásokra is, Püs­pökmolnáriban például a munkásszálláson is meg­szervezték az oktatást. Rá­mutatott a mozilátogatás csökkenésének okaira, s példaképp megemlített né­hány filmet, amelynek íz­léstelen jelenetei elriaszt­ják a falusi látogatókat. Elismeréssel szólt a főisko­lákról kikerült új pedagó­gusokról, akik nemcsak foglalkozásnak, hanem hi­vatásuknak érzik a taní­tást és a népművelést. Dr. Zsigmond László or­szággyűlési képviselő, ta­nácstag hangsúlyozta, hogy az ismeretterjesztő előadá­sok módja, színvonala, ha­tékonysága rendkívül fon­tos. Nemcsak arról kell gondoskodni, és határozni, hogy több ember hallgassa az előadásokat, hanem ar­ról is, hogy akik előadtak, azok a szakismeret mellé szilárd politikai meggyőző­désüket, előrehaladásunkba vetett hitüket is átadják a hallgatóknak. Beszélt a nemzetiségi falvak népmű­velési feladatairól, javasol­ta, hogy a népművelő mun­kát ezekben a falvakban el­sősorban a helyi értelmi­ségre kell alapozni. Kuti Béla tanácstag, a megyei rendőrfőkapitány­­ság helyettes vezetője a sajtó fontosságát méltatta, majd javasolta a népmű­velő munka alaposabb elemzését, értékelését és megtervezését. Szabó József tanácstag a celdömölki járás tapaszta­latairól, Lehel Ferenc or­szággyűlési képviselő, ta­nácstag a népművelő mun­ka humanizmusáról, Fá­bián Zoltán a falusi zene­karokról, Török Tiborné a körmendi járás klubjainak, művelődési otthonainak munkájáról beszélt hozzá­szólásában. Gonda György elvtárs, a megyei­­tanács végrehajtó bizottságának elnöke érté­kelte a beszámoló után el­hangzott vitát. Különösen azt emelte ki, hogy a ta­nácstagok elsősorban nem a tárgyi feltételeken és az apróbb szervezeti kérdése­ken vitáztak, hanem a leg­fontosabb oldaláról, a nép­művelő munka tartalmi, színvonalbeli oldaláról kö­zelítették meg a feladato­kat. Ez pedig, a népművelő munka személyi feltételeire irányítja a figyelmet. Meg kell keresnünk azokat, akik a népművelő munkára al­kalmasak, hivatásuknak érzik, világosan látják a munka nagyszerűségét és fontosságát. Meg kell te­remteni minden faluban a felnőttoktatás feltételeit. A munnka értékelésénél a jö­vőben is elsősorban a mi­nőségi tartalmi szemléle­tet kell érvényesítenünk, a mennyiségi, statisztikai szemlélettel szemben. Nö­velnünk kell a népművelő munka hatósugarát, tartal­masabbá, gazdagabbá, szín­vonalasabbá kell tennünk megyénk minden falujá­ban. Lénárt Lajos elvtárs ösz­­szegezte a napirendben el­hangzott felszólalások ta­nulságait, majd Kelemen Ferenc vb-elnökhelyettes zárszavával a napirendi pont vitáját lezárták. A megyei tanácsülés határo­zatokat hozott a népműve­lési munka színvonalának megjavítására, továbbá — a tegnapi tanácsülés anya­gának lezárásaként — a körmendi járási tanács irá­nyító munkájáról. Végül Gonda György elvtárs is­mertette a megyei tanács­ülés 1964. évi programját. A politikai oktatástól a táncos szórakozásig napirenden: a szombathelyi fiatalok helyzete Néhány napja ülést tartott a szombathelyi városi KISZ-bizottság. Az ülésen a szombathelyi ifjúság maga­tartását, szórakozási lehetőségeit és az egymás közti ne­velőmunka megoldatlan kérdéseit vitatták. A beszámolóból kitűnt, hogy helyes irányban fej­lődik a város fiataljainak gondolkodásmódja, erkölcsi magatartása. A hétezer KISZ-tag közül több mint négy­ezren vesznek részt a politikai oktatás valamelyik for­májában. A KISZ városi bizottságának szervezésében marxista esti középiskola indult, de sok fiatal vesz részt a marxista esti egyetem előadásain is. Ezenkívül a fia­talok százai a különböző szakmai és állami oktatásban vesznek részt. Az erkölcsi neveléssel kapcsolatban felmerült a fe­lelősség kérdése. A KISZ a fiatalok nevelését csak az iskola, a szülők, a társadalmi szervezetek — tehát csak az egész felnőtt társadalom segítségével tudja megol­dani. A rendőrségi statisztika azt mutatja, hogy az utóbbi időben nem emelkedett a fiatalok cselekedetei miatt az ellenük indított eljárások száma. Az ülés határozatot hozott, hogy megerősíti és újjászervezi a városi Ifjú Gárdát, amely az eddiginél hatásosabban segíti majd a BM ifjúságvédelmi csoportját. A harmadik napirendi pontként a kulturált szóra­kozási lehetőségek megteremtéséről esett szó. Probléma a táncos szórakozóhelyek hiánya: a vasárnap délutáni össztáncok nem elégítik ki a felnőtt fiatalok igényét. Átmeneti megoldásként javasolta a városi KISZ-bizott­­ság a Művelődési és Sportházban levő, ifjúsági körök­ben népszerű eszpresszó, „ifjúsági presszó" jellegű fel­használását, V. I. Emlékművén a világ soha Hont korvad­os Sanyika is olyan gyerek volt, mint a többiek. Nem született zseninek, nem volt kiemelkedő tehetség az is­kolában. Nem viselkedett jobban, mint a többi gye­rekek. Neki is olyan gon­dot okozott a betűvetés, mint akármelyik más ru­mi gyereknek. Egy kicsit talán jobban érdeklődött a felnőtteket foglalkoztató dolgok iránt, jobban fel­tűnt neki az ordító kü­lönbség a gróf Széchenyi Móriczok és a Kovács Já­nosok életmódja között, mint kis „kortársainak” — emlékezik vissza Katus né­ni, a 76 éves Horváth Györgyné nyugalmazott ta­nítónő Fürst Sándor gyer­mekkorára. Hatvan évvel ezelőtt itt, Rumban született. Fürst Sándor, a komunista mozgalom nagy már­tírja. Itt szerezte első be­nyomásait, itt ismerkedett a betűvetéssel, számolással, olvasással, a „tudomány" alapjaival. Itt formálódtak jellemvonásai, a rumi zsel­lérgyerekek között, azok­kal együtt. Bár tizenhárom éves korában Budapestre költöztek, soha nem feledte el a vidéket, igazi forra­dalmárként harcolt, küz­dött a parasztok felszaba­dításáért, nyomorának megszüntetéséért is. Előbb baloldali szociáldemokrata, s 1926-ban már a kommu­nisták pártjában harcol, élete kockáztatásával. Amikor 1932. nyarán a rögtönítélő bíróság elé ál­lították és nem volt két­séges, hogy halállal sújt­ják, büszkén vallotta: „Min­dig kommunista meggyő­ződésemet követtem. Azért lettem komunista, mert tel­jes meggyőződésemmel a háború ellen voltam. Nem felforgató tevékenységet folytattam, hanem a mun­kásosztály, az elnyomott dolgozó tömegek felvilágo­sítására vállalkoztam, igye­keztem meggyőzni a töme­geket, hogy a komunisták által hirdetett út az egye­dül helyes. Magyar anya­nyelvű, magyar ál­lampolgár vagyok, s egész tevékeny­ségemmel népe­met szolgáltam". Ezekért az esz­mékért kellett meghalnia 1932. július végén. Azért, mert nem akarta, hogy a hazából a népnek csak éhség és nyomor jusson. Békét és szabad életet követelt, munkát és a munkán alapuló új társadalmat, igazságot akart. Hazát akart a hazátlanoknak. Eszmei öröksé­gét, megkezdett életművét a kom­munisták valóra váltották a felsza­badulás után. Esz­méit magáénak vallja, ápolja, mindennapi mun­kájában felhasz­nálja, értékesíti szülőfaluja, s an­nak pártszerveze­te is. A rumi pártszervezet az egyik legjobb a vasvári járásban. A kommunis­ták többsége­­— harmincketten vannak —, 1945 óta tagja a párt­nak, felismerte, hol a he­lye, folytatta azt a küzdel­met — ha lénye­gesen kedvezőbb körülmények kö­zött is —, amiért Fürst Sándor az életét adta. Sok­szor emlegetik példáját, amikor meg nem értés, közömbösség, nemtörődömség mutatkozik, egy­­egy párttagnál. Szülőháza falán márványtábla hir­deti a hálát, ke­gyeletet. Az ifjú­ság mozgalma, amiért maga is annyit harcolt, szobrot emelt tiszteletére Szom­bathelyen. A ko­szorú, a virág soha nem hervad emlékművén. A szülőház ugyan már ütött-kopott, de a tanács most akarja megvá­sárolni, s benne múzeumot szeretnének berendezni. Az ő nevét viseli a helyi úttö­rőcsapat, s az ő szellemé­ben nevelik a harmadik délért, a kulturális fel­­emelkedésért folyó harc­ban, ezt akarják diadalra juttatni az ifjúsági kultu­rális szemlékben. A nagy forradalmár, a Rumban született mártír nyomdokain jártak a kom­munisták és pártonkívü­­liek százai, a volt zsellé­rek és azok leszármazottai, amikor megszüntették a nyomort, megalakították a termelőszövetkezetet, s gyarapítják, annak eredmé­nyeit, összeomlott a kör­nyező falvak közötti vá­lasztófal. Zsennye, Gutahá­za, és Rábatőttős is csat­lakozott a rumiakhoz, egyesítették erőiket, gazda­ságukat. 3200 holdon gaz­dálkodnak, több mint tíz erőgépük és sok már kor­szerű felszerelésük van. Hazát teremtettek a hon­talanoknak. Pártszékházat építettek, ahol szórakoz­hatnak, művelődhetnek, kommunisták, kiszisták — együtt a falu népével — összejöhetnek, így öltöttek testet Fürst Sándor és a többiek esz­méi Rumban is, így telje­sedik az általa, általuk megkezdett vérükkel meg­­pecsételt mű. Ezért tekin­tenek ma is tisztelettel nagy elődre, a falu szülői téré, kortársak és fiata­labbak egyaránt. Sanyi alakja, emléke örökké meg­ható néni mosolyogva emlékezik Sanyikéra, régi tanítványára. A nemzedéket, alakítják, fer­ marad szívünkben s málják világnézetének alap- Sándor harcát lankadatlan Rét, AradamZígyatékit foltarjánul folytatják, használják fel a művelő- Dézsi Hortjit Fürst Sándor emléktáblája, szülőháza falán A rumi pártszékház.

Next