Vas Népe, 1964. február (9. évfolyam, 26-50. szám)
1964-02-01 / 26. szám
A fekete szánkó Ipari tanuló fegyelmi ügye A vétség: fusizás Munkatárs kérésére, munkatársak tudtával A felnőttek felelőssége A XII-es Autójavító Vállalat egyik harmadéves ipari tanulóját a közeli napokban az iparitanuló-iskola fegyelmi bizottsága elé hívják. A fegyelmi tárgyalás előzménye a következő: A vállalat egyik segédmunkása beszélgetés közben megemlítette a fiúnak, hogy kellene neki egy szánkó, amelyen fát húzhatna haza az erdőből. „No ezen ne múljon — készségeskedett a fiú — összeütöm azt én magának, aztán majd elszámolunk.” Ez a könynyedén odavetett mondat szinte tréfásnak hangzik, de a gyerek nagyon is komolyan hozzákezdett a szükséges nyersanyag öszszeszedéséhez, s aztán hozzáfogott az „egyedi szánkó legyártásához”. A mű hamarosan elkészült, valahogyan ki kellett volna juttatni a gyár kapuján, de addig is, amíg a kijuttatás módjára alkalom kínálkozott, jobb híján a kazánházban helyezték el, a tüzelőanyag közé. A rendészet emberei ott találtak rá s hamarosan tisztázták eredetét is. Kivizsgálták az ügyet, felvették a szükséges jegyzőkönyveket, amelyek alapján az iskola a szóbanforgó tanuló fegyelmi tárgyalását megtartja. Eljárásuk nemcsak helyes, hanem szükséges is. Fiatalokat nevelni, jellemüket formálni nem is lehet másként csak úgy, hogy az előforduló kisebbnagyobb hibákat, vétségeket természetszerűen kövesse a felelősségre vonás és a megfelelő büntetés. És miután az iskolában sok szó esett már a munkaidő kihasználásáról, az anyagtakarékosságról, s általában a becsületes munkáról, a fiúnak tudnia kellett volna, amikor a szánkó összeeszkábálásához fogott, hogy amit tesz az helytelen, rossz és feltétlenül büntetést von maga után. No de, csak a fiú a hibás? Naív kérdés, hiszen természetesen nem is lehet egyedül csak őt okolni. Sőt az ő felelőssége ebben az ügyben voltaképpen csak másodlagos. Hiszen felnőtt ember volt az, aki nála ezt a fekete munkát „megrendelte”, illetve ha ez a szó nem is fedi pontosan a történteket, a szánkót ő hozta szóba, nem tiltakozott a fiú „segítőkészsége” ellen, sőt a kész szánkót elfogadta és el is rejtette. De a kör még így is szűk. Feltétlenül beszélnünk kell arról is, hogy ez a gyerek az anyagot ott a műhelyben szedte össze. És munkatársai — akik ipari tanulóról lévén szó, a vezető, a tanító, a példakép szerepét is betöltik — nemtörődömséggel, nyugodtan nézték, hogy a fiú fúr-farag, s valami olyan darabon munkálkodik, ami semmiképpen sem illik bele a „vállalat profiljába.” Nem akadt senki, aki megkérdezte tőle, hogy: „Hát te mit művelsz?” Nem akadt senki, aki legalább a kész szánkó láttán felfogta volna, hogy rossz irányba kanyarodott ez a rájuk bízott fiatalemberke. Nem nagy ügyről van szó? Persze, forintban kifejezve talán még kétszázat sem lehet mondani, de van-e nagyobb ügy annál, mint az a felelősség, hogy a ránk bízot fiatalokat milyen emberekké neveljük? Van-e nagyobb ügy annál, hogy a felnövő nemzedék jellemét milyenné formáljuk. S ettől elválaszthatatlan a közvetlen munkatársak példamutatásának szerepe és hatása. A XII-es Autójavító Vállalat dolgozói közül azoknak, akik tudtak erről a fusi-munkáról, s akik szótlanul, közönyösen, vagy legrosszabb esetben csendes egyetértéssel szemlélték ezt a fekete szánkót, nincs joguk és erkölcsi alapjuk sem ahhoz, hogy elítélően nyilatkozzanak a mai fiatalságról. De mindezt elmondhatjuk általánosítva is. Mert a minden iránt fogékony s az élet küszöbén álló fiatalok formálódásában döntő szerepe van a felnőttek példamutatásának. Ez a szavak erejét is felülmúlja! Szilágyi Rózsa Több építkezést vállalhatunk A Vas megyei Állami Építőipari Vállalat az idén csak Vas megyei építkezéseken dolgozik, s átadja eddigi Veszprém megyei munkahelyeit. Goreczky Antaltól, a vállalat igazgatójától kértünk tájékoztatást, mi tette szükségessé e változtatást, milyen előnyöket jelent ez az intézkedés a vállalatnak, s a Vas megyei építkezéseknek? — Vállalatunk a múlt években, — s még ma is — súlyos munkaerő-hiánnyal küzd. Ezt nehezítette, hogy nemcsak Vas megyei építkezéseken dolgoztunk, hanem számos Veszprém megyei munkahelyünk is volt. Az ÉM Építőipari Főigazgatóság határozatát, amely szerint 1964-től vállalatunk csak Vas megyében dolgozik, nagy örömmel fogadtuk. Amíg Veszprém megyében is építkeztünk, számos jó szakemberünk azért vált meg tőlünk, mert nem tudta vállalni az otthontól való tartós távolmaradást. Az intézkedés következtében mintegy 52 millió forint értékű kapacitásunk szabadul fel, s ezt Vas megyében kamatoztatjuk. Gyorsabban dolgozunk, s több megyei építkezést vállalhatunk. Manapság sokat foglalkoznak az építőiparral és jogosan, bennünket is bírálnak. Az építőipar gondjait mi ismerjük és mi érezzük a legjobban. A munkaerő-hiány, a szétszórt építkezések, s számos körülmény hihetetlen mértékben akadályozta tevékenységünket. Újabban a megyei és országos szervektől egyre több segítséget kapunk. Csak örömmel üdvözölhetjük az építőipari főigazgatóság említett határozatát. Megfelelő intézkedések történtek már az idén arra, hogy a jövőben ne kelljen egyetlen dolgozót sem fagyszabadságra küldeni és munkásainknak egész évben jó megélhetést biztosíthassunk. Dolgozóink örömmel fogadták a megyei tanácsnak azt a határozatát is, mely szerint a vállalat által épített lakások 3 százalékát építőmunkások kapják. Remélem, hogy az életbe lentetett intézkedések segítik megszilárdítani az építőipar, ezen belül vállalatunk helyzetét, s a jövőben mind kevesebb panasz hangzik el munkánkra. fe. *» !lis ! a város éléskamrájaMi újság a vési tsz-ekben? Olyan termelőszövetkezeteket hívtunk fel telefonon, amelyek már befejezték a zárszámadást. Arra voltunk kiváncsiak, mivel foglalkoznak most ezekben a szövetkezetekben. Kérdéseinkre az alábbi válaszokat kaptuk: " Készülünk a tavaszra — Somogyi Endre vagyok, a vámoscsaládi tsz agronómusa. A zárszámadás után hozzáláttunk a tavaszi munkák előkészületeihez. Jelenleg a múlt nyáron megrongálódott munkagépeket javítjuk, s megkezdtük az árpavetőmag tisztítását is. Mintegy 160 mázsa árpát házilag, szelelőrostán tisztítunk meg. Tegnapelőtt kiosztottuk a tagoknak a múlt évi utolsó természetbeni járandóságot, lisztiták az árkokat, még tart a sertésvágás . Itt Nagy Sándorné tanácstitkár beszél Bobáról. A tsz-nek jelenleg rossz a telefonja, de mint tanácstitkár én is ismerem az ott folyó munkákat. A gyalogmunkások részben a silók karbantartását végzik, részben a mezei árkokat tisztítják. Tavaly ezt a munkát elmulasztották vagy csak hiányosan végezték el és hóolvadáskor 70 holdnyi terület víz alá került. Ennek az idén szeretnék elejét venni. Több helyen még most vágják le a második vagy a harmadik sertést azt jelentené, hogy havonta munkaegységenként 24 —25 forint készpénzt fizetünk a tagoknak. A tervben szerepel egy hideglevegős szénaszárító vásárlása, gép, szín építése, majorvillamosítás és egy bálázó gép vásárlása. Megkezdtük a mezei munkát is. Tegnapig 100 hold intenzív búzán végeztünk fel trágyázást. Megkötöttük a szerződést kombánaratásra — Györgypál Béla agronómus, Nemeskildről. A múlt év „lezárása” után egy pillanatra sem állt meg a munka. A fogatosok az udvarokról és a szövetkezeti istállóktól trágyát hordanak szarvasba, s folyamatban van a cukorgyári száraz szelet hazaszállítása is. A napokban megkötöttük a szerződést gépi aratásra. Az idén az összes gabonánkat kombájnnal aratjuk. Kifelé megyünk a télből ésmég 420 vagon különféle élelmiszert tárol a MÉK a raktáraiban. A raktárakat — ahogy szükségesnek mutatkozik — naponta fűtik vagy szellőztetik, hogy megakadályozzák az áruk minőségi romlását. A város „éléskamráit” rendszeresen ellenőrzik a vállalat szakemberei, s a gondos felügyelet eredményeként még kisebb fokú fagykár sem érte a burgonyát, a vöröshagymát, az almát, a sárgarépát vagy a többi élelmezési cikket. A MÉK a tavaszig részben gyarapítani, részben apasztani kívánja készleteit. A többi között mintegy 300 mázsa almát és körtét akar felvásárolni a termelőktől. Burgonyából és sárgarépából viszont exportra küld jelentősebb mennyiséget. Mikor fagynak meg a fák? Hazánk természetes növénytakarója több mint 2000 fajból áll, s több tucatra tehető azoknak a télen is szabadban levő növényfajoknak a száma, amelyeket az ember termeszt. Minél kevesebb a növény sejtjeiben a szabad, megkötetlen víz, s minél több a szénhidrát, annál jobban bírja a hideget. A sejtek víz- és szénhidráttartalma fajonként változik, ezért bírják a különböző növények különbözőképpen a hideget. A mi leghidegtűrőbb növényeink közismerten a fenyők, amelyek teljes épségben elviselik a mínusz 50—60 fokot is. Rögtön utánuk három, vadon is nagy számban élő és sok helyre kiültetett tövises cserje következik: a kökény, a galagonya és a berkenye. Nemhiába tartják ezeket az északiak gyümölcseinek, a mi „rekordtelünk" meg se kottyan nekik, hiszen a mínusz 50 fokos hideget is jól bírják. Az idei télre jellemző mínusz 20—25 fokos fagyok erdei fáinknak csak kivételesen kedvezőtlen helyi körülmények között ártanak, legfeljebb az átmenti eperfákban tehetnek kárt. A gyümölcsfák általában túlélik a mínusz 25—30 fokot is, de amelyik „rossz kondícióban" azaz hiányos tápanyagellátással vágott a télnek, azt az ennél kisebb fagy is szétfeszítheti. Ez főként legérzékenyebb gyümölcsfáink, a kajszibarackfák néhány egyedénél fordulhat elő. Az országban — a szigetcsépi tangazdaságban — azonban van néhány olyan kajszibarackfa is, amelyik csak most kezdi „jól érezni magát”, mivelhogy mínusz 50 fokos hideghez szokott. Készül az idei terv 100 hold gabonát már fejtrágyártunk Vörös Rezső, az ölbői tsz elnöke az alábbiakat mondotta: — A zárszámadás után azonnal hozzáláttunk az idei tervkészítéshez Jól jövedelmező állattenyészetünk van, s arra alapozzuk az úgynevezett garantált munkaegységet. Nálunk ez Egyelőre az erdőn dolgozunk Krizmanics József, a postai tsz főkönyvelője így válaszolt a kérdésre: — Jelenleg a fakitermelést szorgalmazzuk. A tervezett mennyiségű szer- és tűzifa kivágását még a tavaszi munkák előtt be akarjuk fejezni, hogy kapkodás nélkül kezdhessük majd meg a simítózást és a vetést. A műhelyekben folyik a gépek javítása, karbantartása, s a tervezéssel megkezdődtek az idei építkezések előkészületei. Az idén gépszínt, üzemanyagtárolót, s a beteg állatok részére egy külön istállórészt akarunk építeni., U. Gy. Egy kocsis leszállt a bakról Ki ne emlékezne ez egy amikor megjött a hír, hogy a néhány száz forintja, mieéve múlt télre. Korán jött, megérkezett e tőbb ruhát, cipőt akart veni nagy havazásokkal. A köz Nem tartja számon, hányni a gyerekeinek. Meggyőzőlekedés akadozott ahová per szor tette meg ezt az utat a érvként nem fogadhatta el dig vasút nem vezetett, meg télen. Ahogy elmeséli, gyakort a magyarázatot sem, is bénult. A sűrű és nagy ran erőt vett rajta a félelem, hogy más is kért fogatot, hófúvásokon a teherautók hiszen voltak útszakaszok annyi meg nem volt. A töksem vergődtek át. Az olyan amikor a következő másodbleknek meg lehetett volna faluban, mint amilyen fér perce sem volt biztos. magyarázni, hogy Rákosdául Sárfimizdó a vasvári Tavaly nyár derekán járt kért először, megérdemli, járásban, kétségbeesve is az idő, amikor az addig el- az®ct kapta meg. Kevés agyerték az eget. Hiába volt ért 352 munkaegységesre f°3at, a lehetőséghez mérten sokféle áru a boltokban, a négy és félszáz forint körüli a többiekre is rákerül a sor. Kenyér elmaradását hamar előleffet bennnt. Várták ott Rákosnak a maga módján megérezték. Az ítéletidőben a pénzt a családban. Közel- *haza van- A szövetkezetregondolni sem mertek arra, mett az ősz, kellett a ruha, ütősnek mérlegelni és nem hogy fogattal próbálkozza a cipő a gyerekeknek. Rákos __ _i _i_ nak- József kért és kapott is en- KGIII jUtult Rákos József fogatos méggedélyt az egyik délelőttön, vele szemben. Most aztán is vállalta, hogy kenyeret hogy másnap Zalaegerszegre azt sem merik megkövetelnez Sárfimizdónak. Hiába mehessen. Ez a fuvar a szem amihez joguk lenne , kérte az asszonya, a barávetkezett dolgozók járandó- hogy Rákos dolgozzon —, tai, a rokonai, hiába hivatsága. Hogy minden rendben mert múltkori igazságtalankoztak három gyerekére, Rá legyen, ne hiányozzon a főítéletük miatt úgy érzik, Kos József befogott és elgat, Rákosék munkacsapata nincs ehhez erkölcsi alapjuk ment. Szivszorongva lesték a másnapi almot, etetni ra- Rákos esete nem az egyetlen egész nap, s szinte örömlét kéz alá készítette, a szövetkezetben. Németh mámorban úszott a falu. Estefelé Jánosnak például nem adtak . . 1 . . , szalmát, hogy takarmányát váratlanul Visszavontak befedhesse. A takarmány beázott, jórésze tönkre ment a délelőtt adott engedélyt aki példamutató emberség- tanácselnök, aki egy év- Azzal indokolták, hogy többgel a legnehezebb időben vel ezelőtt még szövetkezetiben is kértek fogatot. Mivel felült a bakra, aki nyár de tag volt , tizenkét hold fölannyi fogat nincs, hogy mindrekáig 352 munkaegységet det vitt a szövetkezetbe —, senki igényét kielégítsék, szerzett, a büntetés óta egy annyi szalmát sem kapott, senkinek sem adnak. Rákos szalmaszálat nem tesz arrébb amivel a disznóját megper József igazságtalannak tar a termelőszövetkezetben, zselje. Okot persze, akartotta ezt a döntést, és kö- Nem ért egyet, megtorlás- C£ak Rákos eletedeti, mintelte, hogy ennek ellenére nak tartja a büntetést és azdenkinél találtak, elmegy másnap Zalegerszegra hivatkozik, hogy 1954 óta, így azonban nem lehet re. El is ment. Válaszul 230 amióta tagja a termelőszövezetni. Az emberekkel való forint készpénzbüntetésre és vetkezetek, ez volt az első bánásmódnak a fegyelem 5 munkáéig levonására vétsége. megkövetelésének nem ez a büntették, h Tv ..mrgr r~ ■ * ■ '-š• *!’ a —^dczere A legnagyobb hia fegyelmet , hogy a vezetők, és e!ső-I A büntetés nem érje «1 a kor mellett siónak, r^zei* sorban az elnök, nem ért ! célját, Rákos József ugyani», gett az ősz, félt, hogy elfogyhat az emberekkel keveset, megtorolni kellett volna Rákos kétségtelenül hibának számító cselekedetét. A termelőszövetkezet nem katonaság, ahol parancsot osztanak, amit kritika nélkül kell végrehajtani. A szövetkezetben önkéntes közösségbe tömörült parasztemberek dolgoznak, akik joggal tiltakoznak az ilyen módszerek ellen. Rákos az őt ért sérelem miatt hónapok óta feléje sem néz a szövetkezetnek. De ezért a vezetőség vagy a fegyelmi bizottság még csak nem is szólt neki. Bizonyára ők is érzik, hogy ez helyesen úgyszólván alig van Sárfimizden és az itteniek tele vannak látszatra megoldhatatlan panaszokkal, elégedetlenek. Pedig „alapvető” panaszaik jó része emberséggel, belátással megoldható lenne. Nem szabad hagyni, hogy a panaszaik megoldására váró emberek Rákos József követéséig jussanak. Meg kell őket hallgatni, s ha kell, ha lehet segíteni, ha nem, azt is megmondani, hogy miért nem lehet. Ezt joggal várják el a sárfimizdóiak. S ez elől nem lehet kitérni olyan érvekkel, hogy nincs rá idő. A szövetkezeti tagok ügyeivel törődni, az elnökök, a vezetőségi tagok alapszabály adta kötelessége — és ez emberség dolga is. -vi- VAS N£PE Q 1864. febr. L Stsntal V