Vas Népe, 1964. április (9. évfolyam, 76-100. szám)

1964-04-15 / 87. szám

BO-MERÉNYLET 1­963 novemberében, amikor az amerikai Texasban Dallas város főutcáján orvul meggyilkolták J. Kenn­ed­yt, az Egyesült Államok elnökét, aki személyes fellépésének erejével próbálta volna a „déli” fajgyűlölőket em­berségesebb belátásra bírni, a világ minden részén mil­liók döbbentek meg és száz nyelven fogalmazódott ben-t pök az aggódó gondolat: „vajon az alig két évtizede levert fasiszta barbárság támad-e újra az emberiség­,­s leérve újra A fasizmus újraszerveződik, és nem árt a háború utáni nemzedék emlékezetébe idézni azt a leckét, amely Európát századunk első felében internáló tábor­rá változtatta, nem árt emlékezni arra az időre, amely­ben a gyilkosok lettek urai e földnek. Elsősorban nyugati forrásokra, támaszkodva adjuk közre ezt a folytatásokban megjelenő dokumentumot. Mésve a kort, amelyben farkasok lehettek a bárá­nyok „ Grízül”. (a szer­ki) A bunker mélyén Martin Borman felemelkedése átlátott Himmler céljain. Tudta, hogy Himmler te­hetségtelen katonai pa­rancsnok és ezért katonai szövetséges bombázások kö­vetkeztében romokban he­vertek, de Göring Rügen szigetén levő vadászkasté­lyában a Jagd-Schloss-ban járatlanságát akarta ki­­hetekig, sőt hónapokig nem használni, amelyhez meg­­­nyúrt Monzor. ■ Hitler bevette magát a kancellária óvóhelyére és amint a verembe zárt far­kas érezte, látta, mikép­pen repedezik, omlik le mindenekfölött állott hatal­mának az emberi termé­szet ellenére felépített bás­tyája. Jól tudta azt is, hogy mindazok, akik teg­nap m­eg a talpát nyalták, és rá való hivatkozással a legszörnyűbb aljasságokat követték el csak azért, hogy egyetlen jó szót kap­janak tőle, immár azon tö­rik a fejüket, hogy mikép­pen hagyhatnák cserben elvtelenül agyontömjénezett vezérüket. Hitler azonban, akin a végső összeomlás fekete árnyéka egyre gya­koribb idegrohamokat vál­tott ki, csak azon mun­kálkodott, hogy Egyiptom hajdani fáraóihoz hasonló­an ne múljon el nyomtala­nul, és ne pusztuljon egy­magában. Evilági szolgáit, a véres kezű gyilkosokat, akiket maga után vonszolt a hatalom csúcsaira, ma­gával akarta vinni halálába, pusztulásába is, és szinte a rémülettől eszelős tekinte­tét az egész testében resz­kető félelmet, a szilárdság és eltökéltség álarca mögé rejtette. Minden arcon az árulás jeleit fürkészte. Azt akarta, hogy sorsa elől sen­ki ne menekülhessen. A nemrég még imádott Führerből az emberek fö­lött álló félistenből, aki néhány esztendeje még láz­ba hozta a tömegeket, a csodálatos hadvezérből, a németek csalhatatlan és rettenthetetlen vezérlő csil­lagából 1945 tavaszára csak egy, a vereség súlya alatt összeroppanó beteg, aggas­tyán maradt, akinek a pusz­tulás fatális jegyeit viselő szikkadt, ráncos arcából a sarokba szorított üldözött vadállatra valló izzó te­kintet természetellenesen sugárzott. A birodalmi kancellária mé­g­­­rombadőlt - épületébe még a hajdani legbizalma­sabb alvezérei sem juthat­tak be a mindenütt őrkö­dő SS-legények előzetes el­lenőrzése nélkül. Ezek a keretlegények Hitler sze­mélyes testőrségének tag­jai voltak, akiket még a náci rendszer kezdetén ala­kított első SS-zászlóaljba soroztak be és akik „führer­­sége” óta őrködtek felette. Életéért ők feleltek és Hit­ler kizárólag már­­ csak bennük bízott. Csak őket, a hozzá legközelebb állókat, az elszigetelődésben sorsá­ban osztozó csekély kísére­tének tagjait kímélte meg az egész világgal szemben érzett gyűlölködő bizalmat­lansága. Borman, mint Hit­ler saját árnyéka élt mel­lette. Még Himmler ko­rábbi hűségének jó hírne­vét is aláásta, és Borman­­nak köszönhető, hogy Himmler hitelét vesztette Führere előtt, mert a fe­kete jezsuita Hitler abszo­lút hatalmára törekedett, és Hitler helyébe akart lépni. 1944. augusztusától, a Hitler elleni merénylet részvevőinek kivégzésétől, 1945. márciusáig Heinrich Himmler volt a náci har­madik birodalom leghatal­masabb embere. Miután a balul sikerült július 20-i, Hitler főhadiszállásán el­követett merénylet után el­távolították és kiirtották utolsó katonai vetélytársait is, meglevő funkcióihoz a hadseregcsoport parancs­nokság tisztsége is páro­sult. Abban a pillanatban több hivatalt és funkciót töltött be, mint bárki más a náci gengsztervezérek közül. Belügy-és egészség­ügyminiszter volt, az összes rendőrségek, hírszerző szol­gálatok, titkos ügynökségek és kémszolgálatok, a kato­nai és polgári szervek leg­főbb főnöke, teljhatalmú parancsolója­ lett. Mint az SS főparancsnoka valóságos hadsereggel rendelkezett, amely 1945 tavaszán 38 hadosztályt, négy zászlóal­jat, 10 légiót, 10 vezérkari parancsnokságot, és 35 ön­álló katonai alakulatot számlált. Himmler csapatai kitűnően felszereltek, fa­natikusak, és veszélyesek voltak. Mindehhez még egy sor náci töm­egszerve­­zet vezéri tisztje járult. Borman régi politikai vetélytársa a náci pártban Herman Göring, amióta a nácik hadicsillaga rohamos hanyatlásba kezdett, gya­korlatilag megszűnt létezni, teljesen jelentéktelenné vált. Göringet immár sem­mi más, csak az üzérkedés és a legfeltűnőbb pompa érdekelte. Németország éhe­zett. Európa harcterein mil­liók hullajtották vérüket. A halál nagyüzemeiben milliókat égetett el a náci őrület, és már a német városok is a rendszeres értek véget a legperver­­zebb fantáziát is felülmúló orgiáit. Rib­ben­trop „magas diplo­máciája” a nagyhangú fel­tételezések ellenére, a ná­cik számára sorozatos ve­reségeket hozott. Göring nyilvánosan „piszkos kis pezsgőcsempésznek”- ne­amelyeknek csápjai­­ min­denhova kiterjedtek.­­Himm­ler, mivel már hadsere., csoport parancsnok is lett, az összeomló frontok hátte­rében manőverezni kez­dett, hogy a még hiányzó katonai teljhatalmat is, amelyet pedig Hitler tar­tott fenn magának, kezébe kaparintva, vette el, Hitler pedig ki­gúnyolta, megfeledkezve arról, hogy a háború ele­jén még „új Bismark”-nak­ tartotta. Hatalmát egyedül a törpe gnóm propaganda­főnök Goebbels tartotta meg, de Borman még nála is magasabbra kapaszko­dott az ingatag náci hata­lom tányán. Borman — ez a fanatikus és kegyetlen akaraterővel rendelkező tipikus gyilkosalkatú em­ber, könyörtelenül söpörte el útjából vetélytársait. Karrierjét, mint Hitler náci pártbeli helyettesének, Rudolf Hess-nek kabinet­főnöke kezdte és a náci pártnak 1933—1941 között egyik főideológusa volt. Hess szökése után Hitler Hess helyére nevezte ki és egyúttal a náci párt iro­dájának pártügyekben telj­hatalmú főnöke lett, aki ettől a pillanattól kezdve­­ markában tartotta az egész pártapparátust. 1943. április 12-én pártbeli funkcióinak megtartása mellett Hitler személyi titkárának léptet­te elő. Borman hamar rájött, hogy a teljhatalomhoz ve­zető karrier útján legveszé­lyesebb ellenfele Heinrich Himmler, s mivel Borman untrn V-\ V\ .Tolt n n w\ n f O W nyerte az SS vezérkari fő­nökét, Vögelein SS-tábor­­nokot. Szamos Rudolf Következik: Ifg/'eieA 0 szakaszok szélén az ember ellen A gyilkosok szövetsége » 4^ «-J» *-- * UJ m. - -« - -- . «■ «■ ... , A hitleri diadalív makettje... ... amely miatt a német népnek is rom és pusztulás jutott osztályrészül. ifjériós vöröskeresztesek vizsgája BratszbathelifCM Szombaton délután szombathelyi ifjúsági vöröske­­resztes csoportok vizsgáztak a Magyar László városi út­­­törőházban a baleseti segélynyújtás anyagából. Magával ragadó izgalom feszült minden csoportban. Fojtott suttogás, égető tekintetű arcocskák, ideges kér­­dések, lázas jövés-menés mindenütt. Itt az elsősegély­­láda felszerelését vizsgálják át még egyszer­ szakavatott hozzáértéssel, amott a mentőautó embereit nyaggatják, hogy „tessék még kérdezni valamit!” Micsoda öröm, ha ezen az „előzetes vizsgán” sikerül a felelet, pedig ki tudja, mit kérdez majd a bizottság! Délután két órakor dr. Tiborcz Sándor, a szombat­­helyi Markusovszky kórház sebészfőorvosa megnyitja a nemes vetélkedést, ismerteti a feltételeket. Minden csa­pat parancsnoka kap egy számot, ez lesz a nevük a verseny idejére. A bizottság nem tudja, melyik iskola úttörőivel állnak szemben, az majd csak a végén derül ki. A kérdések egyáltalán nem könnyűek. Például: Ho­gyan szállítunk gerinc-, vagy medencetöröltet? Mi a jel­lemző az agykoponya sérültre, hány féle lehet az ilyen sérülés? Gép roncsolta a bal kezet, hol, hogyan köt­jük el? A vöröskeresztes ifjúsági csoportok szerepe az ifjúság felvilágosításában, és így ,tovább. A bizottság tagjai: dr. Birosz Béla adjunktus, Hal­mai­­Mária főnővér (orthopédia), Irsai Istvánné vörös­keresztes aktivista és Szabó Albert városi úttörőtitkár nincsenek könnyű helyzetben, amikor a sorrendet kell megállapítaniuk. Mind elméletileg, mind gyakorlatilag alaposan felkészült csoportok szerepeltek. Ha lehet, talán a kezdet előttinél is nagyobb izga­lom előzi meg az eredményhirdetést, amely szerint első a kámoni iskola csoportja, amelyik a megszerezhető 45 pontot érte el. Második helyen a Hollán Ernő utcai iskola — 44 ponttal — harmadik helyen pedig a Tolbuhin utcai iskola végzett 42 ponttal. Az első helyezett képviseli Szombat­helyt a 25-én megtartandó megyei versenyen. — V—1 — Dr. Birosz Béla ismerteti az első csoporttal — a Fürst Sándor utcai iskola úttörőivel — a verseny feltételeit. Az úttörő kulturális szemle megyei bemutatója Szombathelyen Vasárnap az úttörők birodalma volt a szombathelyi múzeum nagyterme. Délelőtt az Expedíciós vetélkedő megyei döntőjén vettek részt a pajtások. Két csoport­ban (V—VI. osztály és VII—VIII. osztály) négy téma­körben mérték össze erejüket a járási vetélkedők leg­jobbjai. Témakörök voltak: Szülőföldünk változása — Pillantás a jövőbe... Ember a világűrben és Ki-ki a maga mesterségét... Valójában azt döntötték el, hogy melyik őrs kerül a székesfehérvári expedíciós területi vetélkedőre. Az V—VI. osztályosok csoportjából a Dózsa utcai általános iskola, a VII—VIII. osztályosok csoport­jai közül a vasvári fiúiskola csapata mutatott fel leg­jobb eredményt. Jól szerepeltek a kőszegi, körmendi és a szombathelyi Dózsa utcai (VII—VIII. osztályos) cso­portok is. Délután a kulturális szemle megyei bemutatóját rendelték meg. A városi, járási szemléken legjobb ered­ménnyel szereplő pajtások mutatták be legsikeresebb számaikat. Szavalatok, népi játékok, táncok, ének- és zeneszámok, kamarakórusok és úttörőzenekarok váltották egymást. A tét ezúttal nemcsak a közönség-, vagy a zsűri tetszésének elnyerése volt, hanem­ kéthetes csille­bérci táborozás. A közel háromórás vetélkedő műsorában kiemel­kedő volt Kánya Mariann (Szombathely, Rákóczi utcai általános iskola), Császár Mária (Szentgotthárdi, Forintos Zsuzsa (Celldömölk), szavalata, Káldi Ildikó (Szombat­hely, Petőfi Sándor utcai általános iskola) mesemondása, a csörötneki úttörők népi tánca, a szombathelyi Hámán Kató utcai zenei tagozatú általános iskola úttörőinek népi játéka, Iker Erzsébet (Szombathely, Fürst Sándor Utcai­­általános iskola) zongoraszáma, és­ a szombathelyi Zrínyi utcai általános iskola kamarakórusa. fK, KS)

Next