Vas Népe, 1964. április (9. évfolyam, 76-100. szám)

1964-04-01 / 76. szám

A szombathelyi munkásfiatalok helyzete A városi KISZ-bizottság tapasztalatai mennyien jól öltözöttek. Az ifjúmunkások leg­többjének problémát okoz­nak a lakásgondok: 30—32 százalékuk nős, vagy férje­zett, s mintegy 20 százalé­kuknak van elfogadható , lakása. Sokan laknak al-Szombathelyen az utóbbi a vidéki KISZ fiataloktól saját gazdasági tervét. Sok­ bérletben, vagy ha a ke­idében jelentősen gyarapo­ is meg kell követelni a kar jobb a munka ottö­rülmények engedik, a szü­dott a munkásfiatalok száz­mozgalmi munkát, akár a ahol a gazdasági vezetés­­ökkel. Többségüit előtt ma, elsősorban a könnyű- községi, akár az üzemi meghatározza a KISZ fel- tisztázott az a törekvés, ipari nagyüzemekben dél- alapszervezetben, adatait a terv teljesítése- melyet a lakáskérdés meg­hozöké. A jelentős és he- Ez a probléma igen sok ben, és kiemeli a KISZ fel­oldása érdekében a kor­­lyes irányban történő vál­ vita okozója. A város a fe­­lelősségét a termelés né­­mány és a párt fejt ki u­tozások mellett azonban a meiben 1540 ifjúmunkás veréséért. Az egyedülálló fiatalok munkásfiatalok körében KISZ-tag van. Ez a szám _____ még sok megoldásra váró nem jellemzi teljesen a probléma van. Ezeknek a KISZ szervezettségét, mert problémáiknak a megoldás a vidékről bejáró fiatalok­­át segíti majd az a nagy- közül sokan a községi alap­szabású vizsgálat is, me- szervezethez tartoznak,­lyet az elmúlt hetekben a Munka után rendszerint KISZ városi bizottsága hazasietnék, s arra hivat­ Szombathely valamennyi kozva, hogy „majd otthon” jelentős üzemében folyta- — nem vesznek részt az­­ott. ISZM-mozgalomban, a tár-A vizsgálatokat a városi sadalarti munkában, rendez- KISZ-vb tagjai és társa- vényeken. Mentségük né­­dalmi munkatársai végez- hány esetben elfogadható, ték, s mintegy 200 ifjú- de m­ég mindig sokan munkással beszélgettek - akadnak, akik ezzel az munkásfiatalság helyzete- ürüggyel meghúzódnak a rél. „KISZ védőszárnya alatt” A vizsgáló bizottság fog- és nem tesznek semmit. Ialkozott a munkásfiatal- Néhány üzemben: az­ság összetételével, megesz-­öntöde és Fémmegmunká-A KISZ legfontosabb fel- lakáshelyzete sem megál­lásával. Megállapították, jóban, a Fűrészeknél, a adatai között szerepet a­dott. Nem egy esetben 4—5 hogy az ifjúmunkások köz XII. Autójavítónál a tag- fiatalok részvétele és helyi­ fiatal lakik egy bérlőnél, rében viszonylag sok a felvétel problematikus­ állása a termelési mozgal- közös szobában. A helybe­­segédmunkás. Mintegy 54 nem tekintik a KISZ-mun­ mákban. A fiatalok több- b­ek lakáshelyzete jobb, százalékuk dolgozik segéd- ha tervszerű, állandó ré­­sége Szombathely üzemel- mert szüleik a szállásadó­munkásként a vizsgált üze­­szének, csupán alkalom-­ben szocialista, vagy ifjú- ik. A vidékről bejárók sze­­mekben,­szerűen adódó feladatnak, sági szocialista brigádban lead idejük nagy részét Ez a megoszlás kedvező Gyakran hivatkoznak a dolgozik, utazással töltik. Kevés ide­a Cipőgyárban és a Járó- KISZ-titkárok arra, hogy Az öntöde és Fémmeg­ jük jut szórakozásra, kul­majavítóban (23 és 30 szá­ félnek a már meglevő tag- munkáló ifjúsági brigád- turális igényeik kielégíte­­fülék), de nem megnyug­­ság „színvonalának” csok- jának munkájára jellemző,­sére. A szórakozási lehető­tató a Pamutiparban és a kenésétől, és azt sem akar­ hogy már háromszor nyere­ségek még szombathelyi XII. Autójavítónál, ahol jár, hogy a szervezés „tag­­ték el a szocialista címet, viszonylatban sem megél­­az ifjúmunkások 60 száza­ toborzásnak” látszódjék. A nagyobb üzemekben is hottak: kevés — igazán léka segédmunkás. Előtor- Mentegetődzésük oka leg­ jó ütemben halad a szó- fiataloknak való — kul­­dus, hogy szaktudást igény- többször az, hogy helyze-­cialista vállalások teljesi- túráit szórakozó hely van lő munkakörökben segéd-­lenül értelmezik az Ifjúsá­ tése, a városban, ahol megfelelő munkásként dolgoznak fia-­gi Szövetség helyzetét, vagy A bizottságok többek létszámban foglalkoztat­tatok, mert az illetékes a tagság aktivitásának fő­ közt foglalkoztak a fiatal­hatnák az érdeklődőket, gazdasági vezetők nem fl­­galmát. (Csak azt tekintik jók életkörülményeivel. Az ifjúmunkások nagy nők azzal a lehetőséggel, aktív KISZ tagnak, akinek szociális helyzetével, mű­­többsége érzi a magasabb hogy a termelési eredmén valamilyen vezető, esetleg veltségükkel és művelődő- iskolai végzettség szüksé­­­geket a fiatalok munka- egyéb megbízatása van.­­si lehetőségeikkel is. Meg­­yességét és esti vagy leve­­lának szakmásításával nő- A párt és gazdasági ve­­állapították, hogy a fiata- tező tagozaton tanul te­­reljék. tetők a vizsgált üzemek sok átlagos havi keresete válik. Szakmai, politikai A fiatalok közt a legtöbb legtöbbjében elismeréssel 1300—1500 forint. A fia- továbbképzésben is sokan ü­zemben a vidékről bejá- nyilatkoztak a KISZ min­­talok megelégedettségét de- vesznek részt. A jelenlegi rák száma nagyobb, mint káráról, de még megesik, folyásolja a fizetés alakú­ körülményeik csak részben a szombathelyieké, a­za-­hogy a vezetők nem vitat-­lása. Amelyikük szabadon teszik lehetővé az érettsé­­git iparban 442 városi és ják meg a KISZ titkáruk- rendelkezik keresetével, fizett fiatalok felsőokta- 718 vidéki ifjúmunkás dél- kar az üzem fiataljait érin- többet költ ruházkodásra, tási intézményeken való gozik, a Mezőgépgyárban fő problémákat. Akad mint a családfenntartók, továbbtanulását, mégis 45 városi és 75 vidéki. A olyan üzemi KISZ-titkár, vagy akik haza adják a igen sok munkásfiatal mozgalmi tevékenység vn-­aki­k nemcsak saját hiba­­fizetésüket. A tapasztalat vesz részt felsőoktatásban, s amennyiük feladata, tehát jából —, nem ismeri a vál­­at, hogy majdnem vala- ' (eszes) Sok a segédmunkás? Kétlaki KISZ-tagok Fiatalok a termelőmunkában Lakásgondok Továbbtanulási igény A pártonkívüliek nevelésének új, hatékony formája Alig kétéves múltra tekintenek vissza a szakszer­vezeti politikai iskolák, de a tapasztalatok már eddig is egyértelműen igazolták hasznosságukat, hatékony­ságukat a pártonkívüliek nevelésében. Azelőtt jófor­mán csak a pártoktatás látta el a marxizmus—leni­­nizmus propagandáját, amely a szervezett dolgozóknak csak egy részére, párttagokra, aktivistákra, a legön­­tudatosabb dolgozókra, terjedt ki. Különösen hiányzott a marxizmus széleskörű tanulmányozása azokban a kisebb üzemekben, hivatalokban, intézményekben, ahol nincs önálló pártszervezet. Fejlődésünk jelenlegi sza­kaszában pedig egyik leg­fontosabb társadalmi fel­adat a szocialista tudat formálása. Ezért vált szük­ségessé, hogy a szakszer­vezeti mozgalomban is ki­szélesítsük és általánosan bevezessük a tagság rend­szeres világnézeti nevelését, képzését, közelebb hozzuk őket a politikai ismeretek­hez. Hangsúlyozzuk, hogy a szakszervezeti politikai iskolák nem más helyett, vagy más oktatási formák rovására jöttek létre, ha­nem a politikai oktatásban részt vevők körének bőví­tésére, a pártoktatáshoz való közelítésre szolgál­nak. A régebbi formák mellett a társadalmi igé­nyeknek megfelelő újabb formák és módszerek al­kalmazását jelenti ez. Mire hivatottak a szak­szervezeti politikai isko­lák? Segítsék elő a szocia­lista tudat, a marxista vi­lágnézet térhódítását, a szocialista erkölcs, különö­sen a munkamorál kialakí­tását. Fokozatosan ismer­tesse és értesse meg a párt politikájának ideológiai alapját, lényeg­ét. Könnyít­se meg a nemzetközi hely­zetben való eligazodást, mélyítse el a proletárinter­nacionalizmust. Ismertesse meg a szakszervezeti moz­galom múltját, jelenét, cél­jait, fejlődő társadalmi éle­tünkben elfoglalt helyét, szerepét. Megyénkben tavaly 126 csoportban 3200 dolgozó vett részt a szakszervezeti politikai iskolákon, az idén már 210 csoportban, közel négyezer hallgatóval fo­lyik az oktatás. A hallgatók zöme munkás, kisebb rész­ben alkalmazott és műszaki dolgozó. A hallgatók majd­nem négyötöde negyven éven aluli, akiknek nagy része később más politikai oktatási formában fogja gyarapítani ismereteit. A foglalkozásokat az őszinteség, a bátor véle­ménynyilvánítás jellemzi. Különösen így volt ez az érdekvédelemről, az élet­­színvonalról, a szocialista országok együttműködésé­ről és a népi, nemzeti egy­ségről szóló témák vitájá­nál E témákat a propagan­disták, de a hallgatók is a helyi körülmények, a na­ponta felmerülő gyakorlati kérdések oldaláról közelítették meg. Közvetlen szavakkal mondták el vé­leményüket, észrevételeiket a munkahelyen, az élet kü­lönböző területein észlelt jelenségekről, problémák­ról, valódi, vagy vélt sérel­meikről. Szóba kerülnek bérezési, munkaszervezési, munkásellátási kérdések, a továbbtanulás, a lakásépít­kezés, a mezőgazdasági kér­dések és sok minden más. Az ilyen beszélgetések sok­szor messze túlnőnek a po­litikai iskolák keretein, s igénylik az üzem gazdasági és politikai vezetőinek okos érvekkel, elfogadható in­doklással alátámasztott közreműködését, meggyőző munkáját. A szakszervezeti politikai iskolák fontos jelzőállomá­sai a dolgozókat legjobban érintő, leginkább foglalkoz­tató kérdéseknek. Azért is ügyeimet érdemelnek ezek, mert zömmel olyan dolgo­zók teszik szóvá észrevéte­leiket, kérnek felvilágosí­tást, intézkedést, akik nem tartoznak az állandó fel­szólalók, a notórius panasz­­kodók, kifogásolók és szüntelen vitázók körébe. Általában szűkszavú, de a munkában becsületesen helytálló emberek egyálta­lán nem nélkülözhető véle­ményéhez jutnak ezáltal a gazdasági és a politikai vezetők. Ezt a körülményt egyre jobban figyelembe is kell venni, s törekedni ar­ra, hogy ezek az iskolák az üzemi nevelő munka, a vezetők tömegkapcsolata erősítésének, az üzemi de­mokrácia szélesítésének szerves részévé váljanak. Bár a foglalkozásokat ve­zető propagandisták zöme tapasztalt, jól felkészült, a szükséges ismeretekkel ren­delkezik, mégsem lehet őket magukra hagyni munkájukban. Törődést várnak a párt és szakszer­vezeti vezetőktől, a szak­­szervezeti bizottságoktól, a megyei bizottságoktól, az üzemi könyvtáraktól. A tapasztalatok jók, de az igények is állandóan nő­nek. Az idei oktatási évad sikeres befejezése s a kö­vetkező jó előkészítése a hallgatók számának növe­lése mellett elsősorban a színvonal további emelé­sét, a módszerek fejleszté­sét sürgeti. Arra kell töre­kedni, hogy csökkenjen s lehetőleg ne legyen unal­mas, „brosúraízű” foglal­kozás, gondoskodni kell a szemléltetés lehetőségeinek gyarapításáról, hogy a szakszervezeti politikai is­kolák még színesebbek, ér­dekesebbek, vonzóbbak le­gyenek. Tóth Béla, az SZMT Agit-prop. és Kulturális Bizottságának vezetője VAS NÉPE 1984. Ápr. 1. Szerda Megkétszerezni az időt Vas megye termelőszövetkezetei az ősszel olyan munkát végeztek, ami az egész ország elismerését kiváltotta. Nemcsak az őszi kalászosok vetését fe­jezték be az elsők között, hanem a betakarításban és a mélyszántásban is kifogtak az időn. A parasztembe­rek valóságos rohammunkát végeztek. Nem bízták magukat az időjárásra, nem a véletlenre alapoztak, s ennek volt köszönhető, hogy november végére min­den fontos szántóföldi munkával végeztek. Az utána beköszöntő rossz idő már csak „áldását adhatta” a megszántott földekre. Igazuk volt azoknak, akik történelmi tettnek ne­vezték ezt a nagyszerű teljesítményt. Az őszi mély­szántás idejében való befejezésére még valóban nem volt példa mezőgazdaságunk történetében, és ez a teljesítmény minden elismerést megérdemel. Most azonban újra rohammunkát kell végezni, megint ki kell fogni az időn. Semmi ok sincs az önelégültségre, de a kétségbeesésre sem. Igaz, hogy néhány hét el­veszett, de még megnyergelhetjük az időt. Az április elejei vetés nem jelenti azt, hogy az idén a tavaszi kalászosokból feltétlen kisebb lesz a termés. Lengyel István, a nagysimonyi Dózsa Tsz elnöke említette, hogy 1962-ben is április elején vetették el 100 hold árpájukat, mégis 15 méter mázsa átlagtermésük lett. Egy bizonyos, most minden nap kétszeresen jön számításba. Minden napot, órát és percet kihasználva még többé-kevésbbé behozhatjuk a márciusi kedvezőt­len időjárás miatt támadt lemaradást. A termelőszövet­kezeti parasztemberek most ismét bebizonyíthatják, hogy a föld szeretete a termelőszövetkezeti keretek között is ugyanolyan nagy erő, mint az egyéni gaz­dálkodás idején volt. A múlt őszi nagyszerű teljesít­mény egyébként erre is megfelelő bizonyságul szol­gált. Az egész országban megkezdődött már a tavaszi munka. Vetik az árpát, a zabot, a bükkönyt és a cukorrépát. Nálunk is megkezdődött már a talaj előkészítése, és egyes helyeken a vetés is. Főleg a celldömölki járásra vonatkozik ez, — Kemenesmaga­­siban, Pápócon és Ostffyasszonyfán már vezettek — de már más járásokban is „mozognak”. Szakonyi József, a tanakajdi Proletár Hajnal Tsz elnöke mondotta: „Ha az idő kedvez, nem esik az eső, és a föld megfele­lő, azonnal nekilátunk a mezei munkának. Kétszáz­húsz hold árpát, harminchét hold zabot, és nyolcvan hold kukoricát teszünk a földbe. A kukoricából húsz holdat vegyszerzünk. Úgy dolgozunk, hogy április végére minden munkával végezzünk”. A megyében most megindult a munka, a szövet­kezetekben már megfújták a riadót. A legtöbb he­lyen jól felkészültek a tavaszra. A gépek mindenütt kijavított állapotban állnak, vagy dolgoznak s ez azért nagy fontosságú, mert a Vas megyei tsz-ek tulajdo­nában most már több mint másfélezer erőgép van. Hasznos elgondolások is születtek, a munka meggyor­sítását célzó intézkedések is történnek. Nicken pél­dául a vezetőség elhatározta, hogy a gépek váltott műszakban dolgoznak. Éjjel is vernek és négy nap alatt végeznek a tavaszi kalászosok vetésével. A trak­torokat külön kiszolgálják üzemanyaggal, hogy a trak­torosok ezzel se veszítsenek időt. Nicken tehát a váltott műszakkal a szó szoros értelmében megkét­szerezik az időt és ami márciusban elveszett, azt áp­rilisban behozzák. S most ez a megoldás látszik a leg­jobbnak. A nicki módszer tehát követendő példa valamennyi Vas megyei termelőszövetkezet számára. Ne felejtsük el, most minden elveszett nap kevesebb termést jelent, s egyúttal kisebb jövedelmet is. Az eddigi lemaradásról a parasztemberek nem tehetnek, de az ezutáni késés mindnyájunk hibája és baja lehet. Most különösen nagy szükség van a józan paraszti észre. Ez olyan kezdeményezésekben mutat­kozik meg, mint amilyen Bükön és Vasasszonyfán történt. Ebben a két községben a tsz-tagok előre össze­keverték az árpát a lucernával, illetve a lóherével, s így egyszerre tudják elvetni a kettőt, s ezzel egy mun­kafolyamatot, azaz napokat takarítanak meg. A foga­tokról sem szabad megfeledkezni. Több mint ezer fo­gat van a megyében és ezek jó felhasználása is nagy segítséget jelent a tavaszi kalászosok vetésének minél előbbi befejezésében. Az ünnepnapok most munkanap­nak számítanak. Egyes szövetkezetekben húsvéthétfőn is dolgoztak, de április negyedikén és a vasárnapokon minden bizonnyal sok szövetkezet munkával ünnepel. Most ezt diktálja mind az ország, mind a szövetke­zeti parasztság érdeke. Több mint szézezer holdnyi területen vetünk a megyében árpát, zabot, borsót, bükkönyt, cukorrépát, kukoricát, burgonyát és más tavaszi vetésű növényt. Most szinte minden munka egybetorlódott. A mintegy hatvanötezer holdnyi gyepterületet is rendbe kell hozni. A vegyszerezésnek is más van az ideje. Lehet-e ezt a hatalmas, bonyolult, ezer felé ágazó munkát tervszerűség és rugalmasság, a munkanap meghosszab­bítása, az idő és a gépek maximális kihasználása nél­kül idejében elvégezni? Most minden ember, minden gép és szinte minden perc számít. Nagy erőpróba előtt áll a megye parasztsága, de ha a szövetkezetek az őszihez hasonlóan helytállnak, akkor kifoghatnak az időn. Ehhez persze szükséges a járási és a megyei mezőgazdasági szervek konkrét segítsége is. D. Kónya Lajos

Next