Vas Népe, 1964. április (9. évfolyam, 76-100. szám)

1964-04-15 / 87. szám

Az iskolareform nyomában A tananyag korszerűsítése és a túlterhelés . Iskolarendszer ülik megreformálása, az- ezzel kapcsolatos törvény végrehaj­tása komoly feladatok elé állítja társadalmunkat, örvendetes ugyanakkor, hogy a jövő iskolájának megteremtésén — itt a mi megyénkben is —r a pedagógusok­kal együtt a társadalomnak szinte minden rétege munkálkodik. Hogyan lehetne meggyorsítani a szocialista iskolarendszer kialakítását? Mit tehetnénk a reform mielőbbi megvalósításáért? E kérdésekkel foglalkozik Siülő, pedagógus, s akinek szívügye a jövő iskolájának megteremtése. La­punkban helyt adunk minden olyan hozzászólásnak, amely előbbre viszi ezt az ügyet. A mai számunkban a tananyag korszerűsítésével, illetve a túlterhelés csökkentésével kapcsolatos hozzászólásokat közöljük.- HORVÁTH LAJOS, megyei iskolai csoportvezető: — A mostani tanévben főleg az általános iskola első négy osztályá­ban több tantár­gyat már az új tanterv alapján tanítanak pedagó­gusaink. Ismere­tes, hogy az átté­rés csak fokozato­san valósítható meg: egyrészt pe­dagógiai — al­sóbb osztályokból felfelé — ,másrészt egyéb okokból; új tankönyvek, kézi­könyvek szükségesek. Az új tanterv célja: minden tanu­lónak egységes, korszerű alapmű­veltséget adni. Az anyag kiyáloga-' fásának egyik szempontja volt va­lamennyi tantárgyban, hogy az is­meretek korszerűek, korunk igényei­nek megfelelőek legyenek. A tan­könyvek is enek szellemében készül­nek. A mindennapi munka gyakor­latában a korszerűség azt is jelenti, hogy a pedagógusoknak mindig a társadalmi és természeti környezet­ből vett friss példákat, jelenségeket, adatokat kell felhasználniuk a tan­anyag feldolgozásakor. Sajnos, peda­gógusaink közül e lényeges feladatot sokan figyelmen kívül hagyják. A korszerű alapműveltséghez tar­tozik még, hogy a tanulók megis­­merkódjenek a termelőmunka elmé­leti és gyakorlati alapjaival. E cél­kitűzést nemcsak a gyakorlati fog­lalkozásokon, hanem az összes tan­tárgy keretében kell megvalósítani. Pedagógusaink többsége helyesen látja e problémát, ám akadnak, akik közömbösek a gyakorlati foglalkozá­sok iránt. Előfordul, hogy a korsze­rű műveltség hangoztatása közben pedagógusaink elfeledkeznek az ala­pozásról, a készségek fejlesztéséről. Sokan úgy gondolják, hogy a kész­ségfejlesztés csak az I—IV. osztá­lyokban szükséges Ebből adódik, hogy az V.—VI. osztályokban maga­sabb a bukások száma. A tananyag korszerűsítésével egy időben a tanulók túlterhelésének csökkentése is feladat. Ez ma már nem annyira központi téma, de még előfordul általános és középiskolá­inkban. A sárvári járásban tapasz­taltuk, hogy akad olyan nevelő, aki még az 1956—58-as tantervi módosí­tásokat sem vette figyelembe. Ez azt igazolja, hogy a pedagógusok egy része nem ismeri a tantervet. Mások mindazt meg akarják tanítani, amit ők tudnak az anyagból. E téren fon­tos a nevelési és az oktatási mód­szerek tökéletesítése, az óravezetés merevségének feloldása, a számon­kérés és az osztályozás korszerűsí­tése. DR. PATOXA FERENCNÉ, a ma­gyar nyelv és irodalom tanára: Őszinte vélemé- HM nyem: a túlterhe- j* lés nem az egyes f tantárgyak köve­telményeiből adó- jjjj dik. Tapasztalatok j bizonyítják, hogy1 közepes képességű tanulónak két-há-) rom óra elég is­kolai feladatainak j elvégzéséhez. És mégis vari túlter­helés az iskolán kívüli elfoglaltságok halmozásával. Sokoldalú, széles látókörű és mű­velt emberekre van szükségünk, mégis túlzottnak tartom egy-egy ta­nuló szétforgácsolódását 3—4 külön­böző szakkörben, tanfolyamon stb. A szülő és a nevelő ismerje fel a gyer­mek rátermettségét, oda irányítsa, ahova való, ami nem terheli. A tananyagcsökkentés nem jelent időmegtakarítást a tanuló számára. Módosította az általános iskolai tantervet, átcsoportosított témakörö­ket, egyes szemelvények helyére job­bat tett. De vajon milyen gondolat vezette az új V. osztályos magyar irodalmi olvasókönyv íróit, amikor 10 évesek számára vezérlő elvnek a zsúfoltságot és a gyermeki öntevé­kenységet választotta? A nevelési terv gazdag forrása marad kihasz­nálatlan azzal, hogy a János vitéz legszebb fejezeteit otthoni feldolgo­zásra jelölte ki, sőt 3—l fejezetet egyszerre! Tapasztalat: a gyermek öntevékenységére bízott részletek teljesen elvesztek. A jól megadott szempontok sem segítettek ezen a téves elgondoláson. És mit adunk helyette? Például: Heine Német­ország című költeményéből részletet! Első fogalmazási követelmény: a tömörítés. A 10 éves gyermek a nép­meséket tanulja, amely szélesen hömpölygő, gazdag áradata a sza­vaknak! A leíró fogalmazás meg­tanítása is tantervi követelmény az V. osztályban. Szemelvények: Horto­bágy, dicső rónaság..; (Petőfi), A befagyott Balaton (Jókai). Mindkettő stílusában, tárgyában felfoghatatla­nul messze esik a tanulók világától. Állandó szómagyarázattal, a gondo­latok megfejtésével vesződünk, KOCZOR LÄSZLÖ, középiskolai tanuló: — Sok diák úgy gondolja, hogy a túlterhelés csökkentése a tan­anyag bizonyos részeinek elhagyá­sával történik, a reform után ke­vesebbet kell ta­nulni. Ez nem így van. Bizonyos lépcsőfokokat nem lehet kihagyni! A mai világban, a társadalom, a tudomány és a tech­nika rohamos fejlődése korában nem is lehet az a cél, hogy az általános és középiskolából kikerülő diák ke­vesebbet tudjon, mint azelőtt. De a tananyag korszerűsítése szükséges. A mostani tankönyvekből általában hiányzik a fejezetek végéről a rö­vid, áttekinthető összefoglaló rész. Pedig ez a tananyagnak összefüggé­sében való látását elősegítené. Iskoláink negyedik osztályaiban új tantárgy a Világnézetünk alapjai. Ez az ideológiai nevelőmunkát nagy­ban előreviszi. A gyakorlati' élethez a politechnikai oktatás visz közelebb, ez nagy szerepet játszik a túlterhe­lés csökkentésében is. Bár ezen a téren is sok feladat vár még megol­dásra, nincs elegendő fól felszerelt tanműhely, képzett oktató. * E három véleményhez szinte nem is kell kommentár. Legfeljebb annyi: a korszerűsítés helyes, a pedagógu­soknak külön-külön is mindent meg kell tenniük ez ügyben. Nem lehetnek elfogultak a saját tantárgyukkal szemben! S nagyon igaz: a túlterhe­lés csökkentése ne azt jelentse, hogy kevesebbet adunk, hanem olyant adjunk, ami nem elvont, kapcsoló­dik mindennapi életünkhöz. Horváth Képernyő eiéff Eggyel több kuruc legenda Elismerő bírálatot kapott A Tenkes kapitánya a Magyar Nemzet hasábjain. Örsi Ferenc szerzőnek va­lóban sokrétű és nehéz fel­adatot kellett megoldania, hogy a példának választott Teli Vilmos és Robin Hood nyomán sajátosan hazai, iz­galmas, kalandokban bő­velkedő, s amazoknál mé­gis valószerübb sorozatot készítsen. Harcokat kellett ábrázolnia anélkül, hogy a gyermeknézök százezreit az öldöklésre és a kegyetlen­ségre nevelné. S mindehhez még hozzátehetjük, hogy a mi filmgyártásunk való­ban szegényesebb technikai felszerelésben, mint nyu­gati versenytársai, tehát eleve hátrányosabb helyzet­ből indult A Tenkes... gyártása. Ha ebből a szem­szögből vizsgáljuk az el­ért eredményt, igazat kell adnunk a kritikusnak. A gyermeknézőknek is tet­szett a sorozat, őket ke­vésbé érdekelte a techni­kai kivitel, s a szerkesztői rutin, szinte ifjúsági moz­galom lett a Tenkes né­zése ... Együtt izgultak a film hősével, együtt kacag­tak a mindig póruljárt osztrákok, labancok ügye­­fogyottságán, elismerő cso­dálkozással bámulták a golyózáporban nyugodtan pipázó Buga Jakabot... Megszerették a kuruc vi­tézeket, az elnyomott fa­lusi parasztot, s úgy érez­ték, arra a heti fél órára, húsz percre a történelem résztvevői lehetnek, hacsak nézőként, „ szurkolóként” is. Mindez nagyon szép és nagyon jó. Csupán a tör­ténelmi igazság sínylette meg a népszerű Tenkes kapitánya kalandjait. A sorozatból az derül ki, hogy a maroknyi kuruc vitéz mindig orránál fogva ve­zette a labancokat, győ­zelmet győzelemre halmo­zott — bár kisebb rajta­ütésekkel és tőrbeejtéssel, furfangos beugratásokkal —, s oly érzéssel, sőt tudat­tal nyugtázták fiatal né­zőink a filmet, hogy a Rá­­kóczi-szabadságharcot köny­nyedén megnyerhették vol­na. Ezzel szemben az igaz­ság az, hogy elveszítettük, egyrészt éppen azért, mert hadaink szervezetlenek voltak, s gyakran a túl­erőben levő kuruc csapatok veszítettek csatát a szám­ban kisebb, de fegyelme­zett, jól felszerelt osztrá­kokkal szemben. (Mint pél­dául Győrszemere mellett is.) Fájó tények ezek, s ha ifjúságunkat meg akar­juk óvni a tévedésektől a hamis történelemszemlé­lettől, nem árt megemlí­teni ebből az alkalomból,' Az. idézett kritika ugyan­is erről megfeledkezik. Nem követelhetjük egy kalandfilm-sorozattól a Rá­­kóczi-féle szabadságharc hiteles történetét, nem az­zal az igénnyel készült, s még csak azt sem mond­hatjuk, hogy teljesen ha­mis képet ad a korról és a sokszor valóban csodá­kat művelő kuruc hazafiak vitézségéről. Azt azonban hibáztatjuk, hogy valódi ellenfél helyett a Tel! Vilmosból már jól ismert, csak azoknál is gyávább, ügyefogyottabb, tehetetle­nebb ellenfél jutott a le­leményes kurucoknak, így valódi győzelmeik is sok­szor látszatgyőzelmek vol­tak. Szép új kuruc legen­dát láttunk kevés történel­mi valósággal. Kár. mert az amúgy sem csekély, s néha károsan túltengő nemzeti öntudatot felesle­gesen tovább növeli. S ha örömmel nyugtázzuk a kezdeményezés bátorságát, a népszerű tárgyválasztási, erről a nem jelentéktelen hibáról is szólnunk kell a tárgyilagosság és a tör­ténelmi igazság kedvéért. Néhány emlékeztes alakí­tás (Zenthe Ferenc kapi­tánya, Szabó Gyula Buga Jakabja), továbbá a vér­pezsdítő zene (Vujisich Ti­hamér) nagyban hozzájá­rult^ a sorozat sikeréhez, (Bertalan) IL 14-gyeI Budapestre Ács László (fenti képen), a Buda­pest—Szombathely HA-MÁB IL—14-es repülőgép első pilótája már 23 éve ve­zet gépet. Korábban az LI 2-es gépek­kel repült, amióta ezeket kivonták a forgalomból, átképezték IL 14-es veze­tésére; Szombathely és Budapest között is ilyen típusú gép közlekedik. Az idén sokáig váratott magára a tavasz, ezért a menetrend szerinti járat csak hétfőn indulhatott meg. Elkísértük a gépet idei első ■'útjára.1 Az IL. 14-es utasszállító gép minden motorja majdnem kétszer olyan erős, mint az LI ketteseké volt. Ez azt jelenti, hogy egy motorral is képes emelkedni. A vakrepüléskor használatos navigációs berendezései is sokkal tökéletesebbek, a kedvezőtlen légköri viszonyok kevés­bé zavarják. Az IL 14-be 36 utas fér, a sebessége óránként 100 kilométerrel ifi,,,,,..........- -j Ky „Fejjgájjusafc a jjgwábatfcelyi repülőtéren* Papp Sándor rádiós állandó összeköt­tetésben áll a Földdel. gyorsabb. így a Szombathely—Budapest közti távolságot 43—45 perc alatt teszi meg. No, és ami a kényelmet illeti — bár stewardesek csak külföldi járato­kon szolgálnak^— belföldi viszonylat­ban minden igényt- kielégítő.-Aiie-. éslej; zálíásn ál ..korábba n ta­pasztalt rosszullét ebben a gépben szinte ismeretlen. Állandóan jól tem­perált az utastér, és rugalmas, puha ülések nyújtanák teljes kényelmet. így elmondhatjuk, hogy utazásainkat Bu­dapestre és vissza biztonságosan, ké­nyelmesen és főként gyorsan bonyolít­hatjuk le. — je — Bábeli nyelvzavar fogad bennünket a Ferihegyi repülőtér nagy várócsarnoká­ban. 4 MALÉV-alkalmazcttak tizenöt nyelve« ad&ak felvilágosítást.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék