Vas Népe, 1964. május (9. évfolyam, 101-126. szám)

1964-05-05 / 103. szám

még beszélni kell Amiről Nincs ok a csüggedésre Az ózdi vereség után a szombathelyi labdarúgó­szurkolók között pesszimis­ta hangulat ütötte fel a fejét. A d­erűl­ál­óbbak azonban — figyelemmel kísérve a soron következő mérkőzéseket — nem értet­tek egyet azokkal, akik a hetedik forduló után már temettek. Temették a Ha­ladást, mondván:­­ jó kö­zépcsapat lehet az NB I B- ben, de a feljebb jutás kér­désébe nem tud beleszól­ni. A valós helyzetet fi­gyelembe véve e derűlátók igyekeztek megértetni a türelmetlenkedőkkel Jávor Pál mesteredző csapatösz­­szeállítási elgondolásainak célját. Nem­ titok, hogy so­kan bírálták a köztiszte­letben álló szakembert azért, hogy­ hétről hétre változtatja a csatársor ösz­szeállítását. Könnyű egy-egy esemény, eredmény, látott játék után okosnak lenni. Ilyen­kor általában — ha rosz­­szul megy a játék a csa­patnak — mindig azok a legjobbak, akik az adott mérkőzésen nem szerepel­tek. Nem könnyű egy edző munkája az érdeklődés reflektorfényében, mert minden hiba azonnal a nyilvánosság elé kerül, s jogos, vagy jogtalan bírá­latok pergőtűzét váltja ki. így volt és így van je­lenleg is a Haladás ese­tében. Az ózdi vereség utá­ni jó budapesti játék erő­sen felkavarta a szombat­­helyi szurkolók érzelmeit, akik fokozott érdeklődéssel várták a Dunaújváros el­leni mérkőzés kimenetelét. Az eredmény ismeretes, a hazai együttes végig irá­nyítva a játékot, biztosan szerezte meg a győzelmet. E két pont azt jelenti, hogy­ a Haladás változatla­nul versenyben áll az NB I-be jutást jelentő első, vagy második hely meg­szerzéséért, és ha a kö­vetkező vasárnap a Szál­lítók ellen — Szombathe­lyen — nyer, akkor újra ott lesz a legesélyesebbek cso­portjában. Nincs ok tehát a csüggedésre, mert a leg­utóbbi két fordulón látot­tak azt bizonyítják, hogy a csapatok körbe verik egymást, egy-egy váratlan eredmény minden együt­tesnél kicsúszhat. Ismerve a Haladás labdarúgó szaft­­osztályán belüli tervszerű, gondos munkát, Jávor Pál szakértelmét, — úgy gon­doljuk — nyugodtan vár­hatjuk a végeredmény ki­alakulását, amely kedve­ző lesz a szombathelyi sportkedvelők számára. (Sárvár), 2. Németh Ágnes (Sárvár), 3. Pünkösty Emő­ke (Sárvár). Leány ifjúsági: 1. Heckenast Mária (Sz. Sa­­varia G.), 2. Horváth Ilona (Sz. Savaria G.), 3. Fonyódi Mária (Sárvár). Fiú serdü­lő: 1. Szabó András (Sz. Savaria G.), 2. Kiss László (Sz. Gépi B. T.), 3. Szabó Imre (Sárvár). Fiú ifjúsági: 1. Kondics József (Sz. NLG), 2. Horváth József (Sz. Köztim), 3. Szombat Ár­pád (Sz. Köztim). Csapat. Leány: 1. Sárvár, 2. Sz. Savaria, 3. Sz. Leánygim­názium. Fiú: 1. Sz. Koz­tim, 2. Sz. Savaria, 3—1. Sárvár és Sz. NLG. Es volt az első: Varga távoli, nagy erejű szabadrúgása után Sági kiejtette a labdát és a berohanó Molnár II (a képen nem látható) a földön ülő, tehetetlen kapus mellett a hálóba lőtte a labdát. Dr. Tiborcz Sándor, a Markusovszky Kupa alapí­tója átadja a győzelmi serleget Király Erzsébetnek, a győztes csapat kapitányának. Horváth Klára (Kámon), az általános iskolások 300 méteres versenyében 48 in­duló között az első helyen végzett. VAS NÉPE 1904. május 5. Kedd Sz. Közker-Bp. Jedlik Hétfőn délelőtt Szombat­helyen, a Művelődési és Sportházban 500 (!) diák­szurkoló előtt zajlott le az országos középiskolás röp­labdabajnokság elődöntőjé­nek első mérkőzése az Sz. Közker és a Bp. Jedlik Ányos Gimnázium csúcsa- Ányos Gimnázium 3:0 para között. A találkozón a Sári, Merkli, Horváth, Smedák, Bencsics, Németh összeállítású Közker fölé­nyes 3:0 (15:10, 15:2, 15:4) arányú győzelmet aratott. A hazai csapat kitűnően játszott. A jó kollektívából is kitűnt Sári, Horváth és Németh. A visszavágó előrelátha­tólag a jövő héten lesz Bu­dapesten. Hetedszer is Haladás siker született a hagyományos Markusovszky vívó­versenyen, ahol az el­ső és a második helyet a szombathelyi vasutas ve­gyescsapat szerezte meg. A Haladás két ifjúsági csa­pata vereség nélkül jutott el az egymás elleni döntőig, ahol természetesen az A- csapat nyert, örvendetes volt a fiatal körmendi ví­vók eredményes szereplése is, hiszen a hét együttes közül a negyedik helyet szerezték meg. A döntőbe úgy jutotak, hogy nagyobb arányban győztek Pápa el­len, mint a vetélytárs Sopron. 200 induló A tíznapos Kilián mezei futóverseny legutóbbi, for­dulójában az általános és a középiskolás diákok mérték össze, illetve mutatták be tudásukat A viadalon több mint 200-an vettek részt, és vívtak jó versenyt. Eredmények: Általános is­kolások: Leány egyéni: 1. Horváth Klára (Kámon), 2. Szita Ibolya (Petőfi), 3. Gombás Zsuzsanna (Dózsa). Fiú egyéni: 1. Szabó István (Zrínyi), 2. Németh József (Zrínyi), 3. Moór Miklós (Dózsa). Csapat Leány: Kámon, 2. Sárvár, 3. Sz. Petőfi, 4. Sz. Dózsa. Fiú: 1. Sz. Zrínyi, 2—3. Sz. Pe­tőfi és Sz. Dózsa. Középiskolás. Leány ser­dülő: 1. Bajor Katalán Feledékeny­ség­ vagy felelőtlenség? Négy forduló zajlott le eddig a röplabda NB II tavaszi idényében, de már­is olyan jelenségek adód­tak, amelyeket nem lehet szó nélkül hagyni. Feledé­keny­ségből, vagy felelőtlen­­ségből egyre többször for­dul elő, hogy a kisorsolt mérkőzés játékvezetői nem érkeznek meg, így volt az első fordulóban Dunake­szin, ahová az Sz. Dózsa elutazott, de mérkőzés nél­kül tért haza, mivel nem volt játékvezető. De így volt legutóbb a Bp. Postás —Sz. Spartacus találkozó­val kapcsolatban is. Buda­pesten (!) nem volt játék­vezetője ennek az NB II-es mérkőzésnek, így a Spar­tacus a közel 2700 forintos költségű útról, illetve mér­kőzésről játék nélkül tért tússzá Szombathelyre. És hogy betetőzzük a dolgokat: a május 2-re Szombat­helyre kitűzött Sz. Hala­dás—Pápa női mérkőzés is elmaradt — a játékvezető és az ellenfél távolmara­dása miatt. Nem lehet kétséges senki előtt: a felsorolt és a hoz­zá hasonló jelenségek sú­lyosan veszélyeztetik e sportág népszerűségét, a bajnoki mérkőzések ko­molyságát Ha a Magyar Röplabda Szövetségben ilyen lazán kezelik az egyes mérkőzések, bajnoki talál­kozók ügyét, akkor a sport­ág felelős vezetői ne is várjanak fegyelmet a csa­patok részéről sem. Kellő komolyságú bajnokságot csak kellő irányítással köt, vetethetünk meg. Szabó Jenő Emlékezés Jókai Mórra A romantikus prózairodalom legkiemelkedőbb magyar képviselője, Jókai Mór hatvan esztendővel ezelőtt, 1904. május 5-én hunyt el. Hatvan év telt el Jókai halála óta és ma ezt mondhatjuk: Jókai népszerűsége nem múló divat­. Krónikánkban nem egyetemes igényességű értékelést kívánunk nyújtani, ennél sokkal többre vállalko­zunk: az élő Jókait, az embert, az írót, a jó barátot idézzük fel. Jókait az „Életképek” című irodalmi és művé­szeti közleményeket is tartalmazó divatlap mutatta be a közönségnek. „Nepean szigete” valóságos izgal­mat idézett elő a magyar irodalomban. Az írást so­kan remek fordításnak tartották, s Jókai nevét álnévnek vélték. Annyira nem ismerte addig Jókai Mórt senki, hogy még Pompéri is azt írta Pozsonyból Frankenburg­ Adolfnak, az „Életképek” főszerkesztőjének: „Tudni szeretném, ha lehet, hogy a „Nepean szigete” derék írója kicsoda?...” A szabadságharc alatt Jókai húzódozott a bevo­nulástól, amit a pesti fiatalság, de különösen Labor­­falvy Róza nagyon rossz néven vett, úgy, hogy az ifjú író megrendelte egyenruháját. Saját tervezése szerint készült az egyéni uniformis, s amikor elké­szült, teljes fölszereléssel abban a hitben csörtetett be feleségéhez, hogy Róza asszony nem­ fogja enged­ni. De Róza végigmérte a harcra kész Jókait, és csak ennyit mondott remegő sapkadíszének láttára: — Móric, te félsz! Amikor az „Üstökös’’-t szerkesztette Jókai, egy­szer a főszedő valami miatt bekopogott az író-fő­­szerkesztő szobájába, s így kezdte: — Méltóságos uram! Jókai türelmesen végighallgatta a szedőt, majd barátságosan a vállára veregetve, azt válaszolta: — Jól van lelkem, de én nem vagyok méltóságos úr, hanem ha már nagyon meg akar tisztelni, hát­­ezután úgy szólítson „hallja kend!” Amikor a „Minden poklon keresztül” című re­gényét írta a „Regényvilág” részére, a kiadó a köte­tet a korabeli szokás szerint illusztráltatni akarta és minthogy a szöveg még nem volt meg, Jókai ma­­­gára vállalta, hogy megmagyarázza a rajzolónak az első folytatás részére megrajzolandó képnek a tár­gyát. Meg is magyarázta türelmesen, hogy rajzoljon meg egy várurat, aki a feleségétől elbúcsúzik. A rajz el is készült, a klisé is elkészült, a kéz­irat azonban csak az utolsó percben érkezett meg, és ekkor kisült, hogy a rajz teljesen hasznavehetetlen, mert a búcsújelenetet ábrázoló képen a várúron és feleségén kívül, még egy dada és néhány gyermek is volt, akik, a várúrnő szoknyájába kapaszkodtak­, holott Jókai szövege szerint a várúr éppen azért ment a Szentföldre, hogy áldást eszközöljön ki a vi­­rágtalan családfája részére. Képet pedig mindenképpen kellett adni, mert a regényt illusztrálva ígérték. Idő nem volt már az új rajz elkészítésére, a szövegen változtatni nem lehetett, mert ez volt a regény kiinduló eszméje."­­ Végül Jókai magára vállalta a nehéz kérdés megol­dását. A következő sorokat írta hozzá a szöveghez: ..... Pedig a várúrnő olyan végtelenül szerette­ a gyermekeket, hogy összeszedte a béresek, gazda­-­ tisztek porontyait és reggeltől-estig játszott velük, becézgette, s a karján hordozta őket...” 1890-ben Szegeden járt Jókai. Képkiállítás is volt a Tisza-parti városban, oda is elvitték a nagy írót. De oda már Mikszáth is vele ment, aki vé­letlenül éppen akkor ruccant le egy kis szegedi halászlére. Jókai nagy műértő volt a festészetben is. Oda­­húzta magához Mikszáthot egy szénakazlas képecske elé. — Nézd, milyen helyes kis csöndélet. Ugyan ki festette? Kaczkián Géza, akkor szegedi rajztanár, előhúzta a riportozó újságírók közül a legsápadtabbat és leg­­szégy­enlősebbet: — Gárdonyi Géza, szegedi újságíró. Jókai kezet nyújtott az ifjú újdondásznak: — Gratulálok, kolléga, sokra viheti még az ecsetjével... Egyszer azt is megírta a nagy mesemondó, kik­ről mintázta a regényalakjait. Persze idealizálva. A „Kőszívű ember fiai” Baradlay-családjához a Tisza­­familia szolgáltatta a modellt, a „Lélekidomár” Sán­­doryjához Ráday Gedeon gróf, „Az új földesúr” An­­kerschmiedtjéhez Haynau, az „Egy az Isten” Aldor­­fai Incéjéhez Aldor Imre és Klapka, a „Politikai divatok”ban viszont Petőfi, Szendrey Júlia és maga Jókai szerepel, s a „Mégis mozog a föld”-ben Kis­faludy Károly... R. T. fi VLASZ közleménye A Vas megyei Labdarúgó Szövetség közli, hogy a május 6-i labdarúgó kupa­­mérkőzések miatt a szoká­sos szerdai fegyelmi bizott­sági ülés a héten május 7-én, csütörtökön délután 5 órakor lesz a VLSZ hi­vatali helyiségében. A sakkozás világbajnokai . JÁTSZMA Qnali.o elemzésbe Rotterdam, 1323. DE. MAX EUWE—LOMAS 1. HÍ3, d5.2.Cl, d4. 3.bis g6. 4, Fb2,Fg7.5. Hi»3,es, 6. He 2, Fg4.. 7.e3, He7,. 8. exdl, exd4. 9.h3. Fxí3,10. VxI3. e6, ll.hí,O—O, 12.h5, BCS. 13. O—O—O, aS. 14.hx6. hxgO. 15. VhS, Hxbi. U. HX<14, Fxűí. 17.'VÚ84-I i«ht. 18. Bbs és matt,

Next