Vas Népe, 1964. május (9. évfolyam, 101-126. szám)
1964-05-05 / 103. szám
még beszélni kell Amiről Nincs ok a csüggedésre Az ózdi vereség után a szombathelyi labdarúgószurkolók között pesszimista hangulat ütötte fel a fejét. A derűlálóbbak azonban — figyelemmel kísérve a soron következő mérkőzéseket — nem értettek egyet azokkal, akik a hetedik forduló után már temettek. Temették a Haladást, mondván: jó középcsapat lehet az NB I B- ben, de a feljebb jutás kérdésébe nem tud beleszólni. A valós helyzetet figyelembe véve e derűlátók igyekeztek megértetni a türelmetlenkedőkkel Jávor Pál mesteredző csapatöszszeállítási elgondolásainak célját. Nem titok, hogy sokan bírálták a köztiszteletben álló szakembert azért, hogy hétről hétre változtatja a csatársor öszszeállítását. Könnyű egy-egy esemény, eredmény, látott játék után okosnak lenni. Ilyenkor általában — ha roszszul megy a játék a csapatnak — mindig azok a legjobbak, akik az adott mérkőzésen nem szerepeltek. Nem könnyű egy edző munkája az érdeklődés reflektorfényében, mert minden hiba azonnal a nyilvánosság elé kerül, s jogos, vagy jogtalan bírálatok pergőtűzét váltja ki. így volt és így van jelenleg is a Haladás esetében. Az ózdi vereség utáni jó budapesti játék erősen felkavarta a szombathelyi szurkolók érzelmeit, akik fokozott érdeklődéssel várták a Dunaújváros elleni mérkőzés kimenetelét. Az eredmény ismeretes, a hazai együttes végig irányítva a játékot, biztosan szerezte meg a győzelmet. E két pont azt jelenti, hogy a Haladás változatlanul versenyben áll az NB I-be jutást jelentő első, vagy második hely megszerzéséért, és ha a következő vasárnap a Szállítók ellen — Szombathelyen — nyer, akkor újra ott lesz a legesélyesebbek csoportjában. Nincs ok tehát a csüggedésre, mert a legutóbbi két fordulón látottak azt bizonyítják, hogy a csapatok körbe verik egymást, egy-egy váratlan eredmény minden együttesnél kicsúszhat. Ismerve a Haladás labdarúgó szaftosztályán belüli tervszerű, gondos munkát, Jávor Pál szakértelmét, — úgy gondoljuk — nyugodtan várhatjuk a végeredmény kialakulását, amely kedvező lesz a szombathelyi sportkedvelők számára. (Sárvár), 2. Németh Ágnes (Sárvár), 3. Pünkösty Emőke (Sárvár). Leány ifjúsági: 1. Heckenast Mária (Sz. Savaria G.), 2. Horváth Ilona (Sz. Savaria G.), 3. Fonyódi Mária (Sárvár). Fiú serdülő: 1. Szabó András (Sz. Savaria G.), 2. Kiss László (Sz. Gépi B. T.), 3. Szabó Imre (Sárvár). Fiú ifjúsági: 1. Kondics József (Sz. NLG), 2. Horváth József (Sz. Köztim), 3. Szombat Árpád (Sz. Köztim). Csapat. Leány: 1. Sárvár, 2. Sz. Savaria, 3. Sz. Leánygimnázium. Fiú: 1. Sz. Koztim, 2. Sz. Savaria, 3—1. Sárvár és Sz. NLG. Es volt az első: Varga távoli, nagy erejű szabadrúgása után Sági kiejtette a labdát és a berohanó Molnár II (a képen nem látható) a földön ülő, tehetetlen kapus mellett a hálóba lőtte a labdát. Dr. Tiborcz Sándor, a Markusovszky Kupa alapítója átadja a győzelmi serleget Király Erzsébetnek, a győztes csapat kapitányának. Horváth Klára (Kámon), az általános iskolások 300 méteres versenyében 48 induló között az első helyen végzett. VAS NÉPE 1904. május 5. Kedd Sz. Közker-Bp. Jedlik Hétfőn délelőtt Szombathelyen, a Művelődési és Sportházban 500 (!) diákszurkoló előtt zajlott le az országos középiskolás röplabdabajnokság elődöntőjének első mérkőzése az Sz. Közker és a Bp. Jedlik Ányos Gimnázium csúcsa- Ányos Gimnázium 3:0 para között. A találkozón a Sári, Merkli, Horváth, Smedák, Bencsics, Németh összeállítású Közker fölényes 3:0 (15:10, 15:2, 15:4) arányú győzelmet aratott. A hazai csapat kitűnően játszott. A jó kollektívából is kitűnt Sári, Horváth és Németh. A visszavágó előreláthatólag a jövő héten lesz Budapesten. Hetedszer is Haladás siker született a hagyományos Markusovszky vívóversenyen, ahol az első és a második helyet a szombathelyi vasutas vegyescsapat szerezte meg. A Haladás két ifjúsági csapata vereség nélkül jutott el az egymás elleni döntőig, ahol természetesen az A- csapat nyert, örvendetes volt a fiatal körmendi vívók eredményes szereplése is, hiszen a hét együttes közül a negyedik helyet szerezték meg. A döntőbe úgy jutotak, hogy nagyobb arányban győztek Pápa ellen, mint a vetélytárs Sopron. 200 induló A tíznapos Kilián mezei futóverseny legutóbbi, fordulójában az általános és a középiskolás diákok mérték össze, illetve mutatták be tudásukat A viadalon több mint 200-an vettek részt, és vívtak jó versenyt. Eredmények: Általános iskolások: Leány egyéni: 1. Horváth Klára (Kámon), 2. Szita Ibolya (Petőfi), 3. Gombás Zsuzsanna (Dózsa). Fiú egyéni: 1. Szabó István (Zrínyi), 2. Németh József (Zrínyi), 3. Moór Miklós (Dózsa). Csapat Leány: Kámon, 2. Sárvár, 3. Sz. Petőfi, 4. Sz. Dózsa. Fiú: 1. Sz. Zrínyi, 2—3. Sz. Petőfi és Sz. Dózsa. Középiskolás. Leány serdülő: 1. Bajor Katalán Feledékenység vagy felelőtlenség? Négy forduló zajlott le eddig a röplabda NB II tavaszi idényében, de máris olyan jelenségek adódtak, amelyeket nem lehet szó nélkül hagyni. Feledékenységből, vagy felelőtlenségből egyre többször fordul elő, hogy a kisorsolt mérkőzés játékvezetői nem érkeznek meg, így volt az első fordulóban Dunakeszin, ahová az Sz. Dózsa elutazott, de mérkőzés nélkül tért haza, mivel nem volt játékvezető. De így volt legutóbb a Bp. Postás —Sz. Spartacus találkozóval kapcsolatban is. Budapesten (!) nem volt játékvezetője ennek az NB II-es mérkőzésnek, így a Spartacus a közel 2700 forintos költségű útról, illetve mérkőzésről játék nélkül tért tússzá Szombathelyre. És hogy betetőzzük a dolgokat: a május 2-re Szombathelyre kitűzött Sz. Haladás—Pápa női mérkőzés is elmaradt — a játékvezető és az ellenfél távolmaradása miatt. Nem lehet kétséges senki előtt: a felsorolt és a hozzá hasonló jelenségek súlyosan veszélyeztetik e sportág népszerűségét, a bajnoki mérkőzések komolyságát Ha a Magyar Röplabda Szövetségben ilyen lazán kezelik az egyes mérkőzések, bajnoki találkozók ügyét, akkor a sportág felelős vezetői ne is várjanak fegyelmet a csapatok részéről sem. Kellő komolyságú bajnokságot csak kellő irányítással köt, vetethetünk meg. Szabó Jenő Emlékezés Jókai Mórra A romantikus prózairodalom legkiemelkedőbb magyar képviselője, Jókai Mór hatvan esztendővel ezelőtt, 1904. május 5-én hunyt el. Hatvan év telt el Jókai halála óta és ma ezt mondhatjuk: Jókai népszerűsége nem múló divat. Krónikánkban nem egyetemes igényességű értékelést kívánunk nyújtani, ennél sokkal többre vállalkozunk: az élő Jókait, az embert, az írót, a jó barátot idézzük fel. Jókait az „Életképek” című irodalmi és művészeti közleményeket is tartalmazó divatlap mutatta be a közönségnek. „Nepean szigete” valóságos izgalmat idézett elő a magyar irodalomban. Az írást sokan remek fordításnak tartották, s Jókai nevét álnévnek vélték. Annyira nem ismerte addig Jókai Mórt senki, hogy még Pompéri is azt írta Pozsonyból Frankenburg Adolfnak, az „Életképek” főszerkesztőjének: „Tudni szeretném, ha lehet, hogy a „Nepean szigete” derék írója kicsoda?...” A szabadságharc alatt Jókai húzódozott a bevonulástól, amit a pesti fiatalság, de különösen Laborfalvy Róza nagyon rossz néven vett, úgy, hogy az ifjú író megrendelte egyenruháját. Saját tervezése szerint készült az egyéni uniformis, s amikor elkészült, teljes fölszereléssel abban a hitben csörtetett be feleségéhez, hogy Róza asszony nem fogja engedni. De Róza végigmérte a harcra kész Jókait, és csak ennyit mondott remegő sapkadíszének láttára: — Móric, te félsz! Amikor az „Üstökös’’-t szerkesztette Jókai, egyszer a főszedő valami miatt bekopogott az író-főszerkesztő szobájába, s így kezdte: — Méltóságos uram! Jókai türelmesen végighallgatta a szedőt, majd barátságosan a vállára veregetve, azt válaszolta: — Jól van lelkem, de én nem vagyok méltóságos úr, hanem ha már nagyon meg akar tisztelni, hátezután úgy szólítson „hallja kend!” Amikor a „Minden poklon keresztül” című regényét írta a „Regényvilág” részére, a kiadó a kötetet a korabeli szokás szerint illusztráltatni akarta és minthogy a szöveg még nem volt meg, Jókai magára vállalta, hogy megmagyarázza a rajzolónak az első folytatás részére megrajzolandó képnek a tárgyát. Meg is magyarázta türelmesen, hogy rajzoljon meg egy várurat, aki a feleségétől elbúcsúzik. A rajz el is készült, a klisé is elkészült, a kézirat azonban csak az utolsó percben érkezett meg, és ekkor kisült, hogy a rajz teljesen hasznavehetetlen, mert a búcsújelenetet ábrázoló képen a várúron és feleségén kívül, még egy dada és néhány gyermek is volt, akik, a várúrnő szoknyájába kapaszkodtak, holott Jókai szövege szerint a várúr éppen azért ment a Szentföldre, hogy áldást eszközöljön ki a virágtalan családfája részére. Képet pedig mindenképpen kellett adni, mert a regényt illusztrálva ígérték. Idő nem volt már az új rajz elkészítésére, a szövegen változtatni nem lehetett, mert ez volt a regény kiinduló eszméje." Végül Jókai magára vállalta a nehéz kérdés megoldását. A következő sorokat írta hozzá a szöveghez: ..... Pedig a várúrnő olyan végtelenül szerette a gyermekeket, hogy összeszedte a béresek, gazda- tisztek porontyait és reggeltől-estig játszott velük, becézgette, s a karján hordozta őket...” 1890-ben Szegeden járt Jókai. Képkiállítás is volt a Tisza-parti városban, oda is elvitték a nagy írót. De oda már Mikszáth is vele ment, aki véletlenül éppen akkor ruccant le egy kis szegedi halászlére. Jókai nagy műértő volt a festészetben is. Odahúzta magához Mikszáthot egy szénakazlas képecske elé. — Nézd, milyen helyes kis csöndélet. Ugyan ki festette? Kaczkián Géza, akkor szegedi rajztanár, előhúzta a riportozó újságírók közül a legsápadtabbat és legszégyenlősebbet: — Gárdonyi Géza, szegedi újságíró. Jókai kezet nyújtott az ifjú újdondásznak: — Gratulálok, kolléga, sokra viheti még az ecsetjével... Egyszer azt is megírta a nagy mesemondó, kikről mintázta a regényalakjait. Persze idealizálva. A „Kőszívű ember fiai” Baradlay-családjához a Tiszafamilia szolgáltatta a modellt, a „Lélekidomár” Sándoryjához Ráday Gedeon gróf, „Az új földesúr” Ankerschmiedtjéhez Haynau, az „Egy az Isten” Aldorfai Incéjéhez Aldor Imre és Klapka, a „Politikai divatok”ban viszont Petőfi, Szendrey Júlia és maga Jókai szerepel, s a „Mégis mozog a föld”-ben Kisfaludy Károly... R. T. fi VLASZ közleménye A Vas megyei Labdarúgó Szövetség közli, hogy a május 6-i labdarúgó kupamérkőzések miatt a szokásos szerdai fegyelmi bizottsági ülés a héten május 7-én, csütörtökön délután 5 órakor lesz a VLSZ hivatali helyiségében. A sakkozás világbajnokai . JÁTSZMA Qnali.o elemzésbe Rotterdam, 1323. DE. MAX EUWE—LOMAS 1. HÍ3, d5.2.Cl, d4. 3.bis g6. 4, Fb2,Fg7.5. Hi»3,es, 6. He 2, Fg4.. 7.e3, He7,. 8. exdl, exd4. 9.h3. Fxí3,10. VxI3. e6, ll.hí,O—O, 12.h5, BCS. 13. O—O—O, aS. 14.hx6. hxgO. 15. VhS, Hxbi. U. HX<14, Fxűí. 17.'VÚ84-I i«ht. 18. Bbs és matt,