Vas Népe, 1964. június (9. évfolyam, 127-151. szám)

1964-06-02 / 127. szám

A harmadik ötéves terv közepére lefejezőnik a mezőgazdaság villamosítása A Minisztertanács ta­nácsszervek osztálya, az Országos Tervhivatal, a Földművelésügyi, a Nehéz­ipari és az Építésügyi Mi­nisztérium részvételével n­éh­ány éve alakult mező­gazdasági tárcaközi bi­zottság legutóbbi tanács­kozásán számba vette a mezőgazdaság villamosítá­sának eddigi eredményeit és meghatározta további feladatait. A beszámolókból megál­lapították, hogy az állami gazdaságok és üzemegysé­geik 98,2 százalékát már villamosították. Az állami gazdaságok villamosítása ezzel gyakorlatilag befeje­ződött, mert ami még az idén hátra van, lényegé­ben már nem egyéb a vil­­lamosenergia-ellátás bővíté­sénél. A termelőszövetke­zetek és üzemegységeik 58 százalékába vezették be eddig az elektromos ener­giát. Ezzel a bekapcsolt tsz-ek mindegyikében meg­teremtették a lehetőségét a mezőgazdasági munkák gépesítésének. Az összes mezőgazdasági üzemeknek — beleértve a már száz százalékig villa­mosított gépállomásokat is — 64,2 százaléka van el­látva villamos energiával. Mindez túlnyomórészt az utóbbi három-négy évben történt. A Földművelésügyi Minisztérium, a Magyar Villamosművek és az Or­szágos Villamosenergia Felügyelet, amely a mun­kát szakmailag összefogja, irányítja, úgy számítja, hogy az eddigihez hasonló ütemben a mezőgazdaság villamosítása körülbelül a harmadik ötéves terv kö­zepére teljesen befejeződik. A tárcaközi bizottság az erre az időre való felké­szülés feladatai között az elsők közé sorolta a gépe­sítés mértékének, a mun­kagépek és meghajtó­­gépeik számának, fajtájá­nak meghatározását. A következő időszakban el­döntik, hogy milyen mun­kához gazdaságosabb a Diesel nyersolajmotor, mi­lyenhez az elektromos gép. A Földművelésügyi Mi­nisztérium és az illetékes villamosenergiaipari­­ szer­vek hozzáfognak a jövőbe­ni vilamosgép-szükséglet megállapításához. Bekap­csolódik ebbe a munkába az Országos Műszaki Fej­lesztési Bizottság is, amely máris készít erre vonatko­zó tanulmányokat. A kö­vetkező fontos feladat a villamosgépeket kezelő, karbantartó és javító szak­munkások kiképzése. A földművelésügyi tárca szakmunkás tanuló­ intéze­tei képeznek ki villanysze­relőket, ennél azonban elő­reláthatólag többre lesz majd szükség. Az Orszá­gos Villamosenergia Fel­ügyelet bejelentette, hogy támogatja­ mezőgazdasági üzemek rendszeres villamos szakmunkás tanfolyamait és tananyagot állít össze részükre. Nagy lépéssel viszi előre a jövőbeni teljes mechani­­zálást, hogy az FM javasla­tára néhány állami gazda­ságot és tsz-t mintagépesítésre jelölnek ki. Ezeket a gazdaságokat ter­melési profiljuk szerint felszerelik valamennyi szükséges géppel. A többi gazdaságok ezekben tanul­mányozhatják majd az ál­lattartás, a növényter­mesztés, a majori munkák gépi eljárásait és az így szerzett tapasztalatokból kiindulva kezdhetik meg vagy fejleszthetik a ma­guk üzemeinek gépesítését. A mintagépesítéshez az idén hozzáfognak, egyelőre öt-hat gazdaságot jelölnek ki mintagépesítésre. E­gyetlen állami gondozott g­yermek sem A megyei Népi Ellenőrzési Bizott­ság nemrégiben megvizsgálta az állami gondozásba vett és a nevelő szülőhöz kihelyezett­­gyermekek helyzetét. El­mondhatjuk, hogy a vizsgálat kedvező képet adott e gyermekek sorsáról. Népköztársaságunk komoly erőfe­szítéseket tesz és jelentős anyagi áldo­zatokat hoz azért, hogy azok a gyer­mekek is részesüljenek a családi tűz­hely melegében, akik anyagi, erkölcsi, vagy egészségügyi okokból azt­ nélkü­lözni kényszerülnének. Az egységes szocialista nevelés szempontjából talán célszerűbb lenne ezeket a gyermekeket kizárólag állami nevelőintézetekben nevelni. A szocia­lista társadalomnak azonban melegen érző, emberszerető, egymáshoz ragasz­kodó emberekre van szüksége. Álla­munk egyelőre nem is rendelkezik meg­felelő számú nevelőintézettel. Másrészt a tapasztalatok is mutatják, hogy az anyai, a családi szeretet ismerete nél­kül felnőtt gyermek sivárabb lelkületű, közömbösebb embertársai és a társada­lom iránt. Ez pedig a mi rendszerünk­ben semmiképpen nem kívánatos. Ezért helyes az a gyakorlat, hogy a nagy beruházásokkal járó nevelőin­tézetek mellett az állami gondozásba vett gyermekek jelentős részét a neve­lésükre vállalkozó, és gondos vizsgá­lattal erre a feladatra alkalmasnak ta­lált nevelőszülőknél helyezik el. A csa­ládi környezetben, megfelelő ellenőr­zés mellett biztosítható a gyermekek helyes nevelése. Ha az igazi értelem­ben vett anyai szeretet teljes egészé­ben nem is pótolható, de nagymérték­ben részesülnek a családi szeretet me­legében. Jogszabályaink lehetővé teszik az állami gondozásba vett gyermekek örök­beadását még olyan esetben is, amikor a vér szerinti szülők életben vannak, de valamilyen okból képtelenek, vagy alkalmatlanok gyermekük nevelésére. k­allódhat el Ilyen esetekben még a vér szerinti szü­lők beleegyezése sem szükséges az örök­beadáshoz. Az állami gondozott gyermekek sorsának kedvező alakulása, megfelelő neveltetése szempontjából éppen az örökbefogadás a legcélravezetőbb. Ez ugyanis annyit jelent, hogy a nevelő­szülők és a gondozott gyermek viszonya annyira bensőségessé vált, hogy kap­csolatuk az örökbefogadási szerződés megkötése után meghitt, családi. A gyermek valóságos családtagként a csa­ládi tűzhely melegének maximumát kapja. Az állam közvetlen gondozási kötelezettsége megszűnik az ilyen gyer­mekkel szemben, s teljes anyagi ere­jét a rászoruló többi gyermekre for­díthatja. Ezen a téren még sok a tennivaló. Fokozottabban kell törekedni arra, hogy ahol a nevelőszülők és a gondozott gyermek között ez a bensőséges viszony már kialakult, sor ker­üljön az örökbe­fogadásra is. Jobban kellene ezt szor­galmazni az erre hivatott állami és tár­sadalmi szerveknek is. Különösen rit­kán kerül sor örökbefogadásra olyan gondozott gyermekek esetében, akik más megyébe kerülnek nevelőszülők­höz, vagy más megyékből nálunk he­lyezték el­ őket. Jóleső érzés volt azt tapasztalni, hogy a vizsgálatra érkező népi ellen­őröket nem egy helyen először sírva fogadták, elérzékenyültek vagy a gon­dozott gyermekek, vagy a nevelőszülők. Azt gondolták ugyanis, hogy a gyerme­keket el akarják vinni. Hamarosan meg­győződtek azonban arról, hogy csak se­gíteni akarunk helyzetükön, s megnyug­tatjuk társadalmunk közvéleményét, s tényekkel igazoljuk, hogy egyetlen ál­lami gondozott gyermek sem kallódhat el a mi társadalmunkban. Dr. Füvessy Sándor, a megyei NEB tagja Ma és holnap tartja országos küldöttgyűlését a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat A Tudományos Ismeret­ több száz képviselője és Brezsnyev professzor, a terjesztő Társulat június számos külföldi szakem- Szovjetunió összszövetségi 2-án és 3-án rendezi meg be­- vesz részt. Tudományos Ismerettel-IV. országos küldöttgyűlés A TIT által a küldött-­jesztő Társulatának elnök­­­ét a Magyar Tudományos gyűlésre meghívott kül­­helyettese, a Lenin Mező­ Akadémia dísztermében, földi vendégek közül hét­ gazdasági. Tudományos A tanácskozáson a TIT­főn Budapestre érkezett Akadémia első alelnöke, 39 000 főnyi tagságának Dimitrij Danyilovics s több külföldi vendég. NAPIRENDEN a műszaki ismeretterjesztés Vas megyei sajátosságok Mit várunk a vállalati és falusi vezetőktől? Lesz-e korszerű szemléltetés? A TIT megyei szervezetének negyedik küldöttközgyűlése fontos határo­zatokat hozott az ismeretterjesztő munka színvonalának emelésére, tömeghatá­­sának javítására. A határozatok és a közgyűlés tapasztalatai alapján most ké­szülnek a jövő évad tervei. Ebből az alkalomból kerestük fel a társulat műszaki szakosztályának elnökét, Haller Emil elvtársat, hogy tájékoztassa lapunk olva­sóit a műszaki ismeretterjesztés helyzetéről, gondjairól és terveiről. — Hogyan módosítják, alakítják a sajátosan Vas megyei viszonyok a műszaki ismeretter­­jesz általános és egész országra érvényes mód­szereit? — Vas megye az erő­sen ipari jellegű megyék­hez képest — mint példá­ul Borsod, Győr, vagy a bányákban gazdag Bara­nya — hátrányosabb hely­zetben van, ezért felada­taink megoldása több erő­feszítést igényel. Kevés olyan nagyüzem van, ahol több ezer munkást fog­lalkoztatnak, emiatt ne­hezebb például a tömeg­méretű ismeretterjesztés, sőt a munkás­akadémiák szervezése is. A szakosz­tály munkája mégis si­keres volt az utóbbi há­rom esztendőben éppen a munkásakadémiák népsze­rűsítése szempontjából. A most zárult évadban negy­ven fölé emelkedett a munkásakadémiák száma, s arra törekszünk, hogy ezt a folyamatot gyorsít­suk. Mivel megyénk ipa­rát több kisebb üzem, számos iparág alkotja, a műszaki értelmiség létszá­ma is kisebb, tehát szű­­kebb körből toborozhatjuk előadóinkat. — Milyen segítséget kapnak, vagy várnak az üzemek vezetőitől? — Nem kérünk és nem is várunk lehetetlent, csu­pán néhány gyakorlati se­gítséget. Mindenekelőtt azt, hogy az üzemi ren­dezvényeket gondosabban egyeztessék, ne legyen ugyanabban az időben há­rom-négy egymást keresz­tező üzemi rendezvény, mert abból rendszerint az ismeretterjesztés húzza a rövidebbet. Előfordult, hogy egyik szombathelyi üzemükben nyolc fő je­lent meg az előadáson, mert ugyanakkor tartották az üzemi labdarúgó-mér­kőzést és egy másik gyű­lést is. A másik kérés személyes jellegű: várjuk, hívjuk az üzemek vezetőit előadása­inkra, személyes részvéte­lük egymagában is fél si­ker, s több olyan előadás hangzik el, amelynek a legfőbb tanulságait ép­pen a vállalati, gazdasági vezetők hasznosíthatják. A munkalélektan körébe tartozó előadásokban pél­dául szó volt arról, hogy az üzemek zajszíntjének csökkentése és az üzemi munkacsarnokok világítá­sa, a falak színe milyen kedvezően hat a termelő munkára. Az előadások gyakorlati hasznát nem kell külön bizonyítani és azt sem, hogy aránylag egyszerű és nem költséges intézkedéssel ki is lehet próbálni az elhangzott ja­vaslatokat. A harmadik kérés pénz­ügyi természetű: gondolja­nak az ismeretterjesztésre is, amikor az üzem kultu­rális alapjának felhaszná­lását tervezik. Ugyanezt kérjük a falusi tanácsok és termelőszövetkezetek vezetőitől. — Milyen munkát vé­gez falun a műszaki szakosztály?­­ — Társulatunk egyik fontos teendője, hogy az ország mintegy két és fél millió mezőgazdasági dol­gozóját megismertesse a korszerű technikával. Ez a feladat megyénkben különösen fontos, hiszen az őrség és a Cser föld­jeinek megjavítása egyút­tal megköveteli a minden eddigit felülmúló gépesí­tést. A mezőgazdasági géppark termelőszövetke­zeteinkben folyton nö­vekszik, tehát meg kell ismertetnünk s meg kell szerettetnünk hasznos gé­peinket. Nem kárhoztat­juk a lóhoz való ragaszko­dást, de minél előbb sze­retnénk mindenütt bebizo­­nyítani a gépek előnyét a lóval szemben. Példának hadd említsem meg, hogy egy ló takarmányszükség­lete szűken számítva évi két hold termésével egyen­lő, tehát 65 ezer traktor, átlag nyolc lóerősnek véve évi egy millió hold termő­földet szabadít fel a nép­gazdaság, elsősorban a termelőszövetkezetek szá­mára. Őszi-téli terveink egyik fontos témaköre lesz a gépesítés, szeretnénk el­jutni minden vasi faluba, s ahova műszaki szakem­bert nem tudunk küldeni, a tanítók és tanárok se­gítségére számítunk. — Mit nyújt a műszaki szakosztály az értelmi­ségnek, mit tesz azért, hogy a humán művelt­ségű értelmiség érdek­lődését felkeltse a mo­dern fizika és kémia vívmányai iránt? — Tovább folytatjuk a tavaly, tavalyelőtt már si­kerrel megalapozott elő­­adássorozatokat elsősor­ban Szombathelyen. Szé­leskörű visszhangot keltett például az anyag szerke­zetéről tartott előadássoro­zat, amely sokoldalúan elemezte az anyagról ki­alakult legújabb nézeteket, ezek fizikai, kémiai, csil­lagászati és filozófiai vo­natkozásait. Ugyanilyen hasznosnak bizonyult a ki­bernetikai előadás is. Mi­vel a műszaki tudományok ismertetése nagyon sok ponton érintkezik a filozó­fiával, sőt gyakran nem is választható el attól, ar­ra törekszünk, hogy a ma­terialista világnézet alap­ján minél behatóbban nép­szerűsítsük, elemezzük­­ a műszaki ismereteket. — Milyen gondokkal küzd a szakosztály? Az előadások szemlélteté­sére és az előadók fel­­készültségére gondo­lunk. — A szemléltetés kor­szerűtlen, mivel eszköze­ink szegényesek, gyakran csak az előadó rajzkészsé­ge az egyetlen eszköz. A filmtárban található anyag nagy része elavult, a tudo­mány gyorsabban halad, mint a kisfilm-gyártás. Reméljük, a fővárosban nemrég bemutatott korsze­rű ki­sfilmekből már az őszi idényre kapunk, s bí­zunk abban, hogy a leg­jobb külföldi tudományos kisfilmeket is megvesz­­szük. Előadóink többsége nagyon lelkes műszaki szakember, alapos ismerő­je tudományágának, csu­pán az okoz gondot, hogy pedagógiai, szónoki, nyel­vi ismereteik még nem érik el a kívánt színvona­lat, ezért néha egy-egy előadás veszít érdekességé­ből, vonzásából. Szeret­nénk az új évadot alapo­sabb módszertani előkészí­téssel kezdeni. Még egy gondunk van, ez pedig a közvéleménykutatás te­rülete. Még mindig nincs megbízható, részle­tes felmérés a munkások, értelmiségiek és a falusi dolgozók igényeiről, pedig enélkül hovatovább el sem indulhatunk. Mivel egy széleskörű közvéleményku­tatás meghaladja szakosz­tályunk erejét, igyekszünk e munkára megnyerni a vállalatok, a tömegszerve­zetek és a falusi tanácsok segítségét. Csak legfontosabb gond­jainkról és terveinkről beszéltem, de úgy érzem ez is bizonyítja, milyen szerteágazó és sokrétű munka vár társulatunk műszaki szakosztályára. Szeretnénk ezt a munkát minél lelkiismeretesebben elvégezni. (Bertalan) A laboratóriumi orvosok nemzetközi együttműködéséről A közelmúltban három napon át Budapesten ta­nácskoztak a szocialista or­szágok orvosi laboratóriu­mi-diagnosztikai egyesüle­teinek vezetői, hogy nem­zetközi együttműködést hozzanak létre e fontos or­vosi szakma továbbfejlesz­tésére. A háromnapos tanácsko­zás jelentős eredményekre vezetett. Elhatározták, hogy Budapest székhellyel tájé­koztató irodát hoznak lét­re, amely koordinálja majd az egyes szocialista orszá­gok laboratóriumi orvosi egyesületeinek munkáját. Tervbe vették nemzetközi laboratóriumi orvostársa­ság alapítását, is. A társa­ság működési szabályzatá­nak kidolgozására a ma­gyar szakcsoportot kérték fel. A társaság első nem­zetközi kongresszusát elő­reláthatólag 1966 első fe­lében Budapesten tartja. Javaslatokat, dolgoztak ki az orvosi laboratóriumok jobb műszer-, vegyszer-, illetve reagensellátását cél­zó nemzetközi együttműkö­désre és szakosításra is. A kölcsönös tájékoztatás megkönnyítésére és a szak­mai eredmények közzététe­lére nemzetközi folyóirat kiadását is elhatárolás

Next