Vas Népe, 1964. augusztus (9. évfolyam, 179-203. szám)

1964-08-01 / 179. szám

li aterikai laptudósítók Castro beszédéről New York (MTI). A Santiago De Cubában megrendezett július 26-i évfordulós ünnepségekre több amerikai laptudósítót hívtak meg Kubába. Az amerikai újságírók, akik lapjaik hasábjain szívesen nevezik Kubát a zűrzavar és a szerencsétlenség orszá­gának, s gyakran állítják azt, hogy a lakosság 90 szá­zaléka ellenáll a forradal­mi kormánynak. Castro be­szédének meghallgatása után „kissé” módosították véleményüket A New York Times szemleírója, Lerner példá­ul elismeri, hogy Fidel Castro „a kubaiak valódi hőse, forradalmuk megtes­tesítője”. Goodsell, a Christian Science Monitor tudósítója megjegyzi: „Castro minisz­terelnök hatalma Kubában szilárd, sőt lehetséges, hogy szilárdabb, mint valaha. A kubai miniszterelnök és kormánya igen népszerű”. Ciprusi helyzetkép Nicosia (MTI). Cipruson viszonylagos nyugalom uralkodik, ösz­­szecsapásokról nem érke­zett jelentés. A ciprusi parlament csü­törtöki ülésén vitát kezdett arról a határozati javaslat­ról, amelynek értelmében a törvényhozás ünnepélye­sen kinyilvánítaná Ciprus népének jogát az önrendel­kezésre. A vitában felszó­laló Potamitesz képviselő hangoztatta, hogy a szige­ten levő angol támaszpon­tok veszélyt jelentenek a ciprusi köztársaságra, aka­dályt gördítenek a ciprusi függetlenség útjába és el­lentétbe állnak a ciprusi kormány által követett el nem kötelezettségi politi­kával. Frangosz képviselő­­hangoztatta, hogy a tá­maszpontokat az angolok a Ciprus közelében fekvő arab országok ellen hasz­nálják fel. A vita végeztével a par­lament egyhangú határo­zatot hozott, amely meg­állapítja, hogy a ciprusi népnek „szabadon kell döntenie az egész sziget jövőjéről és teljes mérték­ben élnie kell az önrendel­kezés jogával”. Egy Nicosiában tartott , tömeggyűlésen Makariosz bejelentette, hogy a görög kormánnyal létrejött meg­állapodás értelmében Cip­rus az ENSZ novemberi közgyűlésének napirendjére kívánja tűzetni a ciprusi kérdést. Az október 18-án benyújtandó kérelemben a ciprusi kormány felhívja a közgyűlést, mondja ed a szigetország korlátozás nélküli függetlenségét és a ciprusiak azon jogát, hogy maguk dönthessenek jövő­jükről. Makariosz hangoztatta, hogy athéni tárgyalásai után derűlátóbban tekint a ciprusi kérdés végső megoldásának lehetőségére. Amennyiben azonban a szi­getországot török invázió érné, Ciprus népe a vég­sőkig harcol hazája szabad­ságáért. Török parlamenti képvi­selőknek az Egyesült Álla­mokban tartózkodó egy csoportja csütörtökön fel­kereste Dean Rusk külügy­minisztert és kifejezte re­ményét, hogy Törökország a Ciprus miatti görög—tö­rök viszályban „hatékony támogatást kap majd ba­rátjától és szövetségesétől, az Egyesült Államoktól”. A megbeszélés után a par­lamenti küldöttség vezetője újságírók előtt kijelentette, hogy nincs megelégedve az Egyesült Államok ciprusi politikájával. Zezmatt közelében az Alpokban megtalálták egy megfagyott alpinista holt­testét, akiről — a mellette talált okmányok alapján — kiderült, hogy a 40 év­vel ezelőtt eltűnt Magyar Lajos, magyar alpinista volt Az idei bordigherai hu­morfesztiválon második dí­jat nyert Kaján Tibor, magyar karikaturista, aki­nek karikatúrája a Milos Vénuszt ábrázolja, miköz­ben Tokio címkével ellá­tott bőrödöktől körülvéve hordárt keres. Tűz ütött ki egy balti­­morei házban, ahol az egyik lakásban a családanya min­den kétségbeesett mentő­kísérlete ellenére bentégett öt nyolc éven aluli kisgyer­mek. Kolerajárvány tört ki Közép-Indiában, ahol Bom­­baytól északkeletre július 1-e óta 202 személy halt meg. Pénteken a lisszaboni bí­róság 16 hónaptól 22 hó­napig tartó börtönbüntetés­re ítélte az illegális portu­gál kommunista párt négy tagját, akiket „felforgató” tevékenységgel vádoltak. De Gaulle francia köz­­társasági elnök feleségével és fiával két hétre szabad­ságra utazott, ahonnét au­gusztus 14-én tér vissza Párizsba, hogy részt vegyen a francia minisztertaná­cson. Ünnepélyes keretek kö­zött nyitották meg pénte­ken a leningrádi filmfesz­tivált, amelyen 28 szovjet játékfilmet, 8 rajzfilmet, 62 ismeretterjesztő, illetve dokumentumfilmet vetíte­nek le. És­zak-Rhod­esiában na­pok óta öldöklő valláshá­ború folyik, amelynek ed­dig több száz áldozata van. Tokióban az olimpiai stadion közelében megnyi­tották Japán első körpano­­rámás moziját, amelynek teljes berendezését a Szov­jetunió szállította. A várnai felkelés 20. évfordulójára Tragikus évfordulóra emlékezik ezekben a napokban a lengyel nép, s vele az egész haladó emberiség: húsz évvel ezelőtt, 1944. augusztus 1-én robbant ki az oly sok — és ami a legfájdalmasabb: felesleges — véráldozatot követelő varsói fel­kelés. 1944 augusztusában megdöbben­­ten értesült róla a világ, hogy a hosszú évek óta fasiszta csizmák alatt nyögő Lengyelország főváro­sában felkelés tört ki. Döbbenetet keltett a hír és méltán, m­ert ez a felkelés — és ez már akkor látha­tóvá vált —, eleve kudarcra volt ítélve. Mi e tragikus esemény hát­tere, melyek voltak a cselekmények rugói? 1944. július végén a felszabadító szovjet csapatok lengyel földre lép­­­tek. A már felszabadult területeken azonnal megindult az újjáépítés és az új élet építése. Az 1944. július 20-át követő napokban a Lengyel Munkáspárt és a kör­éje tömörülő demokratikus erők megalakították az első népi államhatalmi szervet, a Lengyel Nemzeti Felszabadítási Bizottságot. Ez — a lengyel társa­dalom legszélesebb rétegeinek a tá­mogatásával —, megkezdte a népi szervek kiépítését; deklarációjában felvázolta az új, demokratikus Len­gyelország alapjait, a felszólította e népet: a Szovjetunióval szövetség­ben segítse a lengyel föld teljes fel­szabadítását. Mindez rendkívüli nyugtalan­ságot váltott ki a londoni lengyel emigrációs kormány körében. An­gol sugallatra lázas tevékenységbe kezdett annak éredekében, hogy a szovjet kormánnyal 1943-ban meg­szakadt diplomáciai kapcsol­atokat újból felvegye. Mikolajczyk, a lon­doni emigrációs kormány feje Moszkvába repült, hogy ott tárgya­lásokat kezdjen a szovjet kormány­nyal, és saját kabinetjét — tehát a londoni emigrációs kormányt —, is­mertesse el Lengyelország hivata­los kormányaként. Ehhez a politikai—hatalmi ma­nőverhez kellett a varsói felkelés, amelyet a londoni kormány hazai képviselete robbantott ki. A hata­lomból való kiszorulás veszélye késztette őket arra, hogy a világ közvéleménye előtt dokumentálják, mekkora befolyásuk van az ország­ra, annak lakosságára. Erre valóban Varsó volt a legmegfelelőbb, hiszen a hadiesemények következtében köz­vetlenül a front előterébe került, s az egész világ feszült figyelemmel kísérte a város sorsát. E felkelésnek tehát Mikolajczyék kezében az volt a célja, hogy visszasegítse a volt lengyel uralkodó osztályokat a ha­talomba és demonstráljon a már meg­alakult s óráról órára, napról napra izmosabb lengyel népi hatalom ellen. Az augusztus 1-én kirobbant felkelés nemcsak a Lengyel Mun­káspártot, a hazai antifasiszta moz­galmat érte teljesen váratlanul, ha­nem Varsó népét is. A varsóiak ter­mészetesen nem látták a háttérben meghúzódó politikai célokat, s gyen­ge fegyverzettel is egyemberként vetették magukat a harcba az any­­nyira gyűlölt német fasiszták ellen. Küzdelmüket táplálta az a remény, hogy a felszabadulás napja közel van. A hamis politikai célok érde­kében kirobbantott felkelés így vált Varsó hősi lakossága hatalmas sza­badságharcává. A szovjet hadsereg csak 1944. szeptember 10—14 között — rend­kívül súlyos harcok árán­­ tudott a város közelébe jutni, s arra gon­dolni, hogy közvetlen segítséget nyújtson Varsó hősi harcának. A felkelés ezekben a napokban már vége felé tartott. A szovjet csapatok s a velük együtt harcoló lengyel egységek nagy erőfeszítéseket tettek, hogy a felkelőket átmentsék a Visz­tula másik oldalára. A felkelés ve­zetősége azonban a város központi területei felé rendelte el a vissza­vonulást, ahol a varsóiak tíz- és százezerszámra az SS kezei közé kerültek. A varsói felkelés hőseire gon­dolva, mi is meghajtjuk az emléke­zés zászlaját bátorságuk, hazafi­­ságuk előtt. (V. L.) Új bankjegyek az NDK-ban Berlin (MTI). A Német Demokratikus Köztársaságban augusztus elsejével új, az eddigieknél kisebb bankjegyeket bocsá­tanak ki. Az új bankjegye­ket egyebek között az NDK címere, a német történelem olyan kimagasló személyi­ségeinek arcképe díszíti, mint Humboldt, Schiller, Goethe, Marx és Engels. Az új bankjegyek kibo­csátása nem érinti a már­ka eddigi aranytartalmát, árfolyamát, változatlan ma­rad vásárlóereje és válto­­zatlanok maradnak az árak is. Augusztus 1-től az NDK polgárai esedékes bérüket, járulékaikat, nyugdíjaikat, ösztöndíjaikat, stb. az új bankjegyekben kapják meg. A régi bankjegyeket foko­zatosan vonják ki a forga­lomból, s azok vásárlásra, különböző szolgáltatások fedezésére még kilenc hó­napig felhasználhatók. Négy év után Afrika területileg legna­gyobb állama a 2 345 000 km2 nagyságú és 15 millió lakosú (volt belga) Kongó. Államjogi függetlenségé­nek elnyerése (1960. július 1.) óta az ország az impe­rializmus és helyi kiszolgá­lói, valamint a kongói ha­zafias erők, továbbá a kü­lönböző nemzetközi — bel­ga, angol és amerikai — monopóliumok egymásközti harcának küzdőtere. A belga kolonizátorok kongói gyarmatukat hosszú évtizedeken keresztül erő­sen centralizáltan — a te­rületet hat, hatáskörrel alig rendelkező tartományra felosztva — kormányozták. (A Patrice Lumumba ve­zette első független kongói kormány által átvett köz­igazgatás beosztását ábrázo­ló melléktérképünket lásd fent.) Ismeretes, hogy Kongó függetlenségének kikiáltá­sa után atig néhány nap­pal, a nemzetközi imperia­lizmus hathatós támogatá­sával Kongó kincses bá­nyája Katanga tartomány, továbbá Dél-Kasai a köz­ponti kormánytól elszak­­­va önnállósult és „függet­len,, állammá nyilvánította magát. A hirtelen jött sze­­parista önnállósulási meg­nyilvánulások mögött a monopolista társaságok ál­lottak, mert az említett te­rületek bányakincsekben rendkívül gazdagok (Katan­ga a réz, a horgany, a ko­balt, az urán és a wolfram, Dél-Kasai pedig az ipari gyémánt termelésében a kapitalista világ termelési ranglistáján előkelő helyet foglal el) s a monopoltőkés társaságoknak a felsorolt ásványkincsek kitermelése óriási extraprofitot biztosí­tott. A nemzetközi imperaliz­­mus a kongói nép igazi ér­dekeit szolgáló erőket szét­verte (részint fizikailag megsemmisítette) és gazda­sági-politikai befolyásának további biztosítására telje­sen anarchikus állapotokat teremtett A kongói rend helyreállítására érkezett ENSZ erők pedig sajnála­tos módon az amerikai monopoltőke szálláscsiná­lóinak bizonyultak. Az ENSZ egységek ez év június végén hagyták el Kongót, melynek jelenlgi államigazgatási beosztása is jól tükrözi (az időközben teljesen kapitalista politi­kai irányzatot felvevő) köz­ponti kormány ingatag helyzetét. Kongó jelenleg húsz — erősen a törzsi alapokra felépített, nagyfokú politi­kai és gazdasági önálló­sággal rendelkező — föderációs jellegű — „tar­tományból” és a főváros Leopoldville területéből áll. A „tartományok” határait több ízben módosították, de számos terület hovatar­tozásáról még ma sem dön­töttek. Az imperializmust alig leleplezve kiszolgáló politi­ka azonban a kongói nép ellenállásába ütközik. Há­rom tartományban (so­raikat már újjászervezett) kongói hazafiak vezetésé­vel partizánharc indult meg s nem kétséges, h­ogy a partizánok győzelemre viszik a kongói nép ügyét. Jelmagyarázat: 1. Tarto­mányok ahol a partizánok fegyveres harcot indítottak az új független Kongó lét­rehozásáért. 2. A jelenlegi tartomá­nyokhoz még be nem osz­tott területek. — Terra — Véget ért a Közös Piac ülésszaka Az európai gazdasági kö­zösség Brüsszelben ülésező miniszteri tanácsa csütör­tökön este elhatározta, meg­bízza az állandó képviselő­ket, hogy készítsék elő az Ausztria társulását célzó tárgyalásokat. A „hatok” között nagy nézeteltérések állnak fenn továbbra is arra nézve, hogy kívánatos-e Ausztria társulása és az milyen fel­tételek mellett történjen meg. Problémát jelent az is, hogy a Közös Piachoz történt társulása után Ausztria tagja maradhat-e az európai szabadkereske­delmi társulásnak, az EFTA- nak. A csütörtöki ülésen a külügyminiszterek hosszú vitát folytattak az Egyesült Államokkal Genfben foly­tatandó tárgyalásokról, az úgynevezett „Kennedy-for­­dulóról”. A zárt ajtók mö­gött lefolyt tárgyalásokról kiszivárgott értesülések sze­rint a miniszterek végül is megállapodtak abban, hogy mezőgazdasági területen Genfben jelentős haladást lehet elérni anélkül is, hogy előzőleg a „hatok” egymás között megállapodnának a közösen kialakítandó gabo­naárakról. Ezzel a közös piac mi­niszteri tanácsának kétna­pos ülésszaka véget ért. A külügyminiszterek leg­közelebbi találkozójára elő­reláthatólag szeptember 18- án kerül sor.

Next