Vas Népe, 1964. szeptember (9. évfolyam, 204-229. szám)

1964-09-01 / 204. szám

Jobban megismerni és segíteni egymást­ ­Folytatás az 1. oldalról, dés olyan magas kulturált­ságáról adtak nekünk pél­dát, amilyent nálunk elkép­zelni is sokan csak nehezen tudtak. Ugyanakkor ezek az emberek a munkában olyan szorgalmat, szívós­ságot, magánéletükben pél­damutató szerénységet és becsületességet árultak el, amely népszerűvé tette őket hazánkban. Ezek az embe­rek éppen a munkájukon és a magatartásukon ke­resztül sok őszinte hívet és barátot szereztek a bolgár népnek, és ma- amikor a szocialista Bulgária nagy eredményeiről hallunk szinte csodálatos híreket, akkor pontosan értjük mindezt. Megemlékezett Tóth elv­társ bolgár testvérnépünk­nek az elnyomók elleni har­cáról is. — A bolgár nép forra­dalmi öröksége közül ki­emelkedő esemény volt az 1923 szeptemberi felkelés. Ezt a munkásosztállyal szö­vetkezett parasztság már a kommunista párt vezetésé­vel vívta meg. A fegyveres felkelés azonban elbukott, és a bolgár burzsoázia ölt, gyilkolt és rombolt. Tanult azonban a munkásosztály is. A föld alá kényszerített kommunista párt készült a burzsoáziával való leszá­molásra, készült a szocia­lista Bulgária megteremté­sére — mondotta erről töb­bek között. 1944. szeptember 7-én a szovjet hadsereg a német fasiszta csapatokkal ví­vott harc során Románián keresztül elérkezett a bol­gár határig. Ez a tény kedvező feltételeket te­remtett a forradalmi ele­mek megerősödéséhez. A már négy éve folyamatban levő hatalmas méretű partizán tevékenység ki­­szélesedett. Szeptember 9-én­­általános fegyveres és politikai felkelés bon­takozott ki az egész ország­ban. A hadsereg szinte tel­jes egészében átállt a par­tizánegységek oldalára, és együttes erővel megdön­tötte a fasiszta államhatal­mat. A Hazafias Arcvonal szervei révén népi hatalom jött létre. A felszabadulás után a fejlődés politikai, gazdasá­gi és kulturális téren nagy léptekkel haladt. A fel­szabadult nép kibontakozó ereje szárnyakat adott a fejlődésnek. Egy-egy esz­tendő alatt annyit halad­tak előre, amennyit a ka­pitalista Bulgária csak év­tizedek alatt tudott meg­­tássra. A kömmunista párt bölcs politikája, Dimitrov elvtársnak, a nemzetközi munkásmozgalom nagy fiának a vezetésével maga köré tudta tömöríteni az ország összes haladó erőit. Jelentős esemény a népi Bulgária történetében 1947. december negyedike, amikor elfogadták az új alkotmányt. Ennek alapján pár hét leforgásán belül állami tulajdonba vették az ipari üzemeket, banko­kat, valamint a külkeres­kedelmet és a belső nagy­kereskedelmet. Mindezek­kel az intézkedésekkel megteremtették a szocia­lizmus építésének gazda­sági előfeltételeit. A Bulgár Kommunista Párt V. kongresszusa 1943 decemberében már a szo­cializmus alapjainak a le­rakását tűzte ki. A kongresszus az ország gyorsított ütemű iparosí­tását tűzte ki célul. Esze­rint 15—20 év alatt felszá­molják a gazdasági elma­radottságot és az országot fejlett ipari-agrár országgá alakítják át. A gyors fej­lődésre mi sem jellem­zőbb, mint az a tény, hogy amíg a kapitalista Bulgá­ria az utolsó 15 évben mindössze 35 százalékkal emelte az ipari termelést, addig a Népi Demokratikus Bulgária 1939-hez viszo­nyítva 1960-ig tizenkétsze­resére emelte azt. Ezen belül az egy főre eső vil­­lamosenergia-termelést 14- szeresére, a kőszénterme­lést 6,2-szeresére, az acél­­termelést 35-szörösére, a cementterm­­elést 5,6-szere­­sére, a pamutszövetét 5,1- szeresére, a konzervterme­­lést 22-szeresére, a cukorét 21,7-szeresére emelték. Látható tehát, hogy Bul­gáriában jelenleg a terme­lőerők gyors ütemű fejlő­dése megy végbe. Az ipar­ban modern technikával felszerelt nehézipari és vegyipari üzemek jönnek létre. Ezeket a nagy ered­ményeket Bulgária, csak­úgy mint mi, a testvéri Szovjetunió és más szo­cializmust építő népek se­gítségével tudta elérni. Szovjet segítséggel épült a Dimitrovgrádi Vegyi Kombinát, a Lenin Kohá­szati Művek, a Marx Ká­roly Szódagyár, a kard­­zsali ólom- és cinkgyár, valamint a damjanovi réz­kitermelő kombinát —, hogy csak a legjelentőseb­beket említsük. Az említett üzemek már mind felépül­tek és termelnek, fűrost épül, és szovjet segítség­gel 1967-re elkészül a külszidi fejtéssel ketermel­hető vasércbázison ala­puló Kremikovszki Ne­hézipari Kombinát. A mezőgazdaság szocia­lista átszervezése a bolgár sajátságok következtében a miénknél lényegesen gyor­­sabb ütemben ment végbe. Amikor mi itt a megyében, de az egész országban is az első szövetkezeteket hoztuk létre, náluk már akkor, 1950-ben a földterü­letnek 51 százalékára ter­jedt ki a termelőszövetke­zeti mozgalom. 1956 ban már elérték a 77 százalé­kot és 1958-ra Bulgária lé­nyegében termelőszövetke­zeti országgá vált. A népgazdaságban elért eredményekről szólva Tóth elvtárs kiemelte: — Sikeresen teljesítették az 1958 és 1962-es évek kö­zötti harmadik ötéves ter­vüket, amelynek eredmé­nyeként a társadalmi össz­termék 1961-ben 54 száza­lékkal volt magasabb, mint 1957-ben. Az ipari termelés 70 százalékkal emelkedett ez idő alatt. Kulturális téren is hatal­mas fejlődés ment végbe Bulgáriában, ötvenéves ko­rig bezárólag megszüntet­ték az analfabétizmust. Amíg a felszabadulás előtt mindössze öt felsőfokú intézmény volt Bulgáriá­ban, jelenleg húsz műkö­dik. Ma már 79 ezer egye­temi és főiskolai végzett­ségű ember dolgozik Bulgá­riában a gazdasági és kul­turális élet különböző terü­letein. Jogos büszkeséggel jegyzik meg bolgár bará­taink, hogy ezek közül 69 ezret már a népi hatalom képzett ki. A tudományos és kulturális élet fellendü­lését mutatja az is, hogy 35 tudományos intézetben több száz kutató dolgozik. Negyvenegy színház és hat opera is jelzi a kulturális élet fellendülését. Részletesen szólt ezek után Tóth elvtárs orszá­gaink egészséges kapcso­latairól, amelyek kiterjed­nek életünk minden terü­letére, egymás megismeré­sére, barátságunk mind szorosabbá fűződésére, együttműködésünkre az élet számtalan területén. Majd a megyénkben tett látogatásaik néhány fontos tapasztalatát említette Tóth elvtárs, amelyek a két megye kapcsolatainak to­vábbi elmélyítését segítik elő. Befejezésül ezeket mondotta: — Kérjük kedves Bará­tainkat, hazamenve adiák átt Vas megye és Szomba­t­­frály dolgozóinak forró, elvtársi, baráti üdvözletét. Híren követve pártjaink Központi Bizottságának helyes politikai vonalát, erősítsük a minden kom­munista számára legszen­tebbet, a proletár inter­nacionalizmust. Nagygyű­lésünk minden résztvevő­je, megyénk minden dol­gozója Önökön keresztül gratulál a bolgár népnek, hazájuk felszabadulásának húszéves évfordulója alkal­mából. Erőt, egészséget, sok boldogságot, és sikert kívánunk egy újabb húsz­éves küzdelemhez, amely­nek eredménye önöknél és — Fogadják a Razgrád megye dolgozóinak, a Bol­gár Kommunista Párt me­gyei bizottságának és a Megyei Néptanács Végre­hajtó Bizottságának szív­ből jövő, forró, baráti üd­vözletét — mondotta be­széde elején, majd arról beszélt, hogy a látogatásra a két párt Központi Bi­zottságának kezdeménye­zésére került sor. Köszöne­tet mondott a szíves fo­gadtatásért, a mindenütt megmutatkozó figyelemért, szeretetért, amellyel útja során a küldöttség talál­kozott. — Mi szeretjük a ma­ nálunk is a kommunizmus győzelmét fogja elősegíte­ni. Éljen a bolgár és a ma­gyar dolgozók örök, meg­bonthatatlan barátsága! Erősödjön a két megye testvéri együttműködése! A nagy tetszéssel foga­dott beszéd végén Horváth Éva Mária megyénk ifjú­sága nevében virágcsokor­ral köszöntötte kedves ven­dégeinket, majd Ljubo­­mir Kazakov, a bolgár pártküldöttség vezetője emelkedett szólásra: gyár­embereket. Tudjuk, hogy kedvesen fogadnak majd minket, de a Vas megyei fogadtatás messze túlszárnyalta még a mi várakozásunkat is. Minde­nütt, városokban és fal­vakban, ipari üzemekben és termelőszövetkezetekben éreztük a közvetlen meg­nyilvánuló, felénk áradó baráti szeretetet. Különö­sen felejthetetlen élmény számunkra a gyermekekkel való sok találkozásunk. A két nép korábbi kap­csolatairól, a látogatás cél­járól, a két megye életé­nek megismeréséről szólt ezek után Kszakov elvtárs, majd látogatásaik élmé­­nyeiről és a szerzett ta­pasztalatokról bespert Kie­melte a Szombathelyi Ci­pőgyárban látottakat, a két meglátogatott termelőszö­vetkezet jó eredményeit és így folytatta: — Megismertünk néhány itt kikísérletezett búzafaj­tát, a vegyszeres gyomir­tás eredményeit. Még sok feladat van megyénk előtt, s ezeket a feladatokat vagy ezeknek legalább egy ré­szét — véleményünk sze­rint, — közösen oldhatnánk meg. — Ellátogattunk Vépre, a Mezőgazdasági Traktoros­képző Szakiskolába. Itt még építkezések is folynak. Az építkezés is és a fel­szerelések is, amelyeket láttunk, megnyerték a tet­szésünket. Ezután a párt- és az állami szerveknél tett láto­gatások hasznos tapaszta­latcseréjéről beszélt Kaza­kov elvtárs, s megállapí­totta, hogy jelenleg sok­sok munkaterületen ha­sonlóak a feladataink, majd Bulgária felszabadulásának huszadik évfordulója je­lentőségéről beszélt. Örö­mének adott kifejezést, hogy a kölcsönös látoga­tásban ők lehettek az el­sők, de mint mondotta: — Kétszeresen fogunk örülni, ha Vas megye kül­dötteit nálunk üdvözölhet­jük. —­ Beszéde befejezé­seként Kazakov elvtárs hangoztatta: Nagyon fogunk örülni a jövőben az önök sikerei­nek, mert úgy érezzük, hogy azok a sajátjaink is. Tiszta szívvel kívánjuk, hogy az eddigieknél is kiválóbb eredményeket és mind nagyobb sikereket érjenek el dolgozó népük javára. Ha pedig valami­vel a jövőben is hozzájá­rulhatunk az önök sikerei­hez, örömünk még telje­sebb lesz. Éljen a Magyar Szocia­lista Munkáspárt és annak vezetője, Kádár János elv­társ! Éljen a Bolgár Kom­munista Párt és annak ve­zetője, Todor Zsivkov elv­társ! Éljenek Razgrád és Vas megye dolgozói! Mind jobban erősödjék és virágozzék a bolgár és magyar nép örök, megbont­hatatlan barátsága! A hallgatóság lelkes, hosszas tapssal fejezte ki egyetértését és tetszését az elhangzott beszédek fölött, majd Czirizek Miklós elv­társ bezárta az ünnepi gyűlést. A magyar—bolgár barátsági est az Internaci­­onálé hangjaival ért véget. ljubomir Kazakov elvtárs válasza Ljubomir Kazakov elvtárs válaszbeszédét mondja. Tóth Gyula elvtárs, a megyei pártbizottság első tit­kára, a nagygyűlés ünnepi szónoka beszédét mondja: A hallgatóság. VAS SIPE , 1961. svept. l. V

Next