Vas Népe, 1964. november (9. évfolyam, 257-280. szám)
1964-11-01 / 257. szám
Algéria felszabadulásának 10. évfordulója Algír (MTI): Vasárnap, november 1-én ünnepli Algéria népe a felszabadító harc kezdetének 10. évfordulóját. Az ünnepre valamennyi szocialista országból párt- és kormányküldöttség érkezett. Hazánkat — mint jelentettük — Németh Károly, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, dr. Szabó Zoltán egészségügyi miniszter és Gál László, a SZOT titkára képviseli. A fellobogózott Algírban szombat este nyolc órakor Ben Bella köztársasági elnök, az FLN elnöke rádió- és telvízióbeszédével kezdődtek az ünnepségek. Vasárnap délelőtt Algír la Moutonniere nevű partszegélyén vonulnak fel a nemzeti felszabadító hadsereg kitüntetett egységei, Algéria dolgozóinak képviselői és — a többi között — Afrika első kőolaj- és textilipari főiskolájának diákjai. a« Az FLN politikai bizottsága meghívta a Francia KP képviselőit az algériai szabadságharc 10. évfordulójának ünnepségeire. A Francia KP küldöttségét Jeannette Vermeersch, a politikai bizottság tagja vezeti. Waldick Rochet, az FKP főtitkára az FLN-hez intézett üdvözlő táviratában kiemeli, a francia kommunisták mindig támogatták az algériai nép igazságos szabadságharcát és nagy rokonszennel kísérik a szocialista útra lépett Algéria fejlődését. Újabb tüntetések a Ruhr-vidéken a bányabezárások ellen Bonn (MTI). Dobsa István, az MTI tudósítója jelenti: Szombaton újabb bányásztüntetések zajlottak le a Ruhr-vidéken. A bányászok oldalán sok helyütt a városi képviselőtestületek tagjai és a helyi polgármesterek is részt vettek a tüntető felvonulásokon, hogy kinyilvánítsák: a bányásztársulatok által tervezett ,,racionalizálási intézkedések” nemcsak a bányászok egzisztenciáját, hanem az egész lakosság érdekeit veszélyeztetik. A konszernek pillanatnyilag 30 bánya bezárását tervezik, ötvenezer bányászt fenyeget az a veszély, hogy elveszti munkahelyét. A bányászok elkeseredését csak növeli, hogy a bányatulajdonosok külön prémiumot kapnak a bonni kormánytól. A szövetségi gyűlés által elfogadott úgynevezett racionalizálási törvény értelmében ugyanis 375 millió márka kártérítést kapnak azért, hogy most 30 millió tonnával csökkentik az évi termelést. A bányatársaságok arra hivatkoznak, hogy azért kell bezárni sok bányát, mert növekszenek az eladhatatlan szénkészletek. A nagy amerikai olajtársaságok által Nyugat-Németországba szállított fűtőolaj ugyanis egyre inkább kiszorítja a szenet és a háztartások húsz százaléka már áttért a szénfűtésről az olajfűtésre. Interpellációs vita a francia parlamentben Mennyibe került De Gaulle dél-amerikai útja? Párizs (MTI). Léderer Frigyes, az MTI tudósítója írja: A francia nemzetgyűlés péntek esti ülésén nagy vihart váltott ki Chandernagor képviselő felszólalása. A Szocialista Párt parlamenti csoportjának elnöke felvilágosítást kért Pompidou miniszterelnöktől, mennyibe került De Gaulle dél-amerikai útja és milyen összegű támogatást ígért a köztársasági elnök az egyes dél-amerikai országok kormányainak? Pompidou válaszában kifejtette, a dél-amerikai út hét millió frankba került, amiben nincsenek benne a Colbert-cirkálóval kapcsolatos költségek. A latinamerikai országoknak felajánlott támogatás összegét nem ismertette a miniszterelnök, de hangsúlyozta, Franciaország nem akar versenyezni az Egyesült Államokkal, a kulturális és műszaki segítségen kívül a francia iparnak nyújtott szavatossággal kívánja a kormány fokozni a külkereskedelmét a latin-amerikai országokkal. EGY HÉT A KÜLPOLITIKÁBAN A bolíviai helyzet A forrongó latin-amerikai földrész került ismét a figyelem és érdeklődés középpontjába. Ezúttal Bolíviában tört ki a súlyos társadalmi ellentmondások vulkánja: az ország városaiból tüntetésekről, sztrájkokról, tömegmegmozdulásokról érkeznek jelentések. A hosszú ideje érlelődő forradalmi helyzet most forrpontig hevült. Ez év tavaszán az elnökválasztások a szuronyok árnyékában zajlottak le. A szakszervezetek ellenezték, hogy Estenssoro ismét jelöltette magát, majd miután újjáválasztották, kiszorította a kormányból a haladó erőket. Szeptemberben aztán egy állítólagos kormányellenes puccs leleplezése után kihirdette a rendkívüli állapotot, bevezette a sajtócenzúrát és deportáltatott több ellenzéki vezetőt. Az ország gazdasági helyzete rendkívül súlyos, teljesen a külföldi piacoktól függ. Gyáripar nincs. A bányászat szolgáltatja a Jelentős tömegmegmozdulásokról érkeztek hírek Franciaországból is. Szombaton és vasárnap a falvak ezreiben paraszttüntetések zajlottak le a kormány mezőgazdasági politikája ellen. A tiltakozó gyűléseken arra szólították fel képviselőiket, hogy a nemzetgyűlésben előterjesztett bizalmatlansági indítvány fölötti szavazásnál a kormány mezőgazdasági politikája ellen foglaljanak állást. Ez a paraszt-megmozdulás országos méretű volt és politikai jellegű, mert a terményfelvásárlási árak emelésével kapcsolatos követeléseket a kormány politikája elleni állásfoglalással kötötte össze. A gyy-kivitel 90 százalékát (ebből az ön 80 százalék), a nemzeti jövedelemnek pedig hetven százalékát.. A külföldi, elsősorban az amerikai és angol monopóliumok állandó nyomása, az ön árának csökkenlésekre meghívott képviselőkkel közölték: ha a parlamentben nem szavaznak a bizalmatlansági indítványra, a jövő évi választásokon megvonják tőlük bizalmukat. Ilyen előzmények után került sor a francia nemzetgyűlésben arra a 12 órás, igen heves vitára, amelynek végén a kormány mezőgazdasági politikája miatt benyújtott bizalmatlansági indítvány 209 szavazatot kapott, vagyis mindössze 33 szavazat hiányzott a kormány megbuktatásához. A De Gaulle-taromány mezőgazdasági politikája a parasztok rovására a nagytőkés monopóliumok érdekeit szolgálja. A parlamentben ezért az ellenzéki képzése miatt az utóbbi években a körülmények egyre romlottak. A lakosság kétharmadát foglalkoztató primitív mezőgazdaság nem fedezi az élelmiszerszükségletet. A társadalmi elégedetlenség, az országossá vált diákmozgalom tüntetései, a viharos bányászsztrájkok, az ellenzéki haladó erők egyre határozottabb fellépése most alapjaiban rendítette meg Estenssoro rendszerét. viselők azt javasolták, hogy a nem paraszti kézen lévő birtokokat juttassák előnyös kölcsönökkel a kistermelők tulajdonába, s a kommunisták hangoztatták: a Az Egyesült Államoknak magasrangú vendége volt a héten Gordon Walker brit külügyminiszter személyében. A látogatás jelentőségét aláhúzta az a tény, hogy ezúttal került sor az első személyes kapcsolat felvételére a Johnson-kormány és az új angol munkáspárti kabinet között. A tanácskozás azonban a „második helyre” szorult az amerikai elnökválasztási kampány finisében. Az elnökválasztásra a jövő hét keddjén kerül sor. Johnson elnöke beszédeiben különös hévvel támadta ellenfelét, Geldwater szenátort, akit a handabandázás politikusának nevezett. Góldwater viszont despotizmussal vádolta az Egyesült Államok elnökét. A választási kampány záró szakasza természetesen mégsem tudta egészében háttérbe szorítani a brit külügyminiszter látogatását. Váratlanul igen érde Icessé tették a körülmények. Mindenekelőtt bombásként robbant Washingtonban az a londoni bejelentés, hogy különböző szövetkezeti formák erőteljes támogatásával kellene elősegíteni a mezőgazdaság korszerűsítését, az angol behozatali vámokat 15 százalékkal felemelik, ami az egész amerikai exportot érzékenyen érinti. Köztudott dolog egyébként, hogy az új angol kormány álláspontja számos nemzetközi kérdésben eltér az amerikaiakétól. Bebizonyosodott, hogy a munkáspárti kabinet nemcsak a NATO átszervezése és a multilaterális atomütőerő megteremtésére vonatkozó washingtoni terveket ellenzi, hanem a többi között eltérő álláspontot képvisel Kína ENSZ-tagságának az ügyében is. Valójában egyelőre sem a két hete hatalomra került munkáspárti kormány, sem az elnökválasztási hadjáratban elmerült amerikai adminisztráció nincs abban a helyzetben, hogy döntéseket hozhatnak az atlanti politika függő ügyeiben. Így Walker washingtoni tárgyalásai csupán a „különleges angolszász érdekközösség" és a nem kevésbé különleges érdekellentétek feltérképezését eredményezték. Paransztüntetések Franciaországban G. Walker washingtoni látogatása 2 VAS N£PE tt. Bor. 1. Vasárnap Cental Gürsel, török köztársasági elnök táviratban mondott köszönetet Dobi Istvánnak, az Elnöki Tanács elnökének Törökország nemzeti ünnepe alkalmából küldött jókívánságaiért. Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke és Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke táviratban köszöntötte Ahmed Ben Bellát, az Algériai Demokratikus és Népi Köztársaság elnökét, a nemzeti felszabadítási front főtitkárát, az algériai nemzeti felszabadító forradalom tizedik évfordulója alkalmából, Anasztasz Mikojan, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa elnökségének elnöke születésnapja alkalmából táviratban köszöntötte Mohamed Reza Pahlevi iráni sahot és sikereket kívánt a baráti iráni népnek. Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter szombaton fogadta a hivatalos látogatáson a Szovjetunióban tartózkodó Erkin török külügyminisztert. A jugoszláv Vöröskereszthez táviratot intézett a Magyar Vöröskereszt, amelyben mély együttérzését fejezte ki a Zágráb városában és környékén, valamint Jugoszlávia egyéb helyein bekövetkezett súlyos árvízi katasztrófa alkalmából, egyben felajánlotta segítségét az árvízkárosultak támogatására. Ben Bella, az Algériai Népi Demokratikus Köztársaság elnöke, az FLN főtitkára pénteken fogadta a Rasidov vezette szovjet párt- és kormányküldöttséget. Varsóban október 30-án befejeződtek a lengyel— norvég kereskedelmi tárgyalások, amelyek eredményeként aláírták a két ország közötti új, három évre szóló kereskedelmi és fizetési megállapodást. Lange, norvég külügyminiszter feleségével ötnapos hivatalos látogatásra Mexikóba érkezett. Francia vélemények a szovjet -francia kereskedelmi egyezményről Párizs (MTI). Léderer Frigyes, az MTI párizsi tudósítója jelenti: A francia sajtó vezető helyen ismerteti az új szovjet-francia kereskedelmi egyezményt. A lapok kiemelik, hogy a francia— szovjet kereskedelmi kapcsolatok fejlesztésére olyan időpontban kerül sor, amikor Franciaország gazdasági céljai Nyugat-Németországban és Nagy-Britanniában éles ellenállásba ütköznek. Nagy jelentőséget tulajdonítanak annak, hogy Franciaország megszegte a nyugati országok berni egyezményét, amely öt évben korlátozta a szocialista országoknak nyújtandó kereskedelmi hitelek lejáratát. A szovjet—francia egyezménynek egy másik, új vonását abban látják a francia megfigyelők, hogy Franciaország évi 550 000 tonnáról 1 830 000 tonnára emeli nyersolajvásárlásait a Szovjetunióban. A Libération rámutat, az angol— amerikai kézben levő franciaországi olajfeldolgozó társaságok a múltban megakadályozták szovjet nyersolaj behozatalát, a francia kormány most az államosított olajfinomítókban kívánja feldolgozni a szovjet nyersolajat . Vinogradov, a Szovjetunió párizsi nagykövete pénteken este fogadást adott a Nyikolaj Patolicsev vezette szovjet kereskedelmi küldöttség tiszteletére. A fogadáson francia részről Giscard d’Easting pénzügyminiszter és Gaston Falewski államminiszter, valamint a pénzügy- és külügyminisztérium több vezető személyisége is megjelent A vendégek között volt Waldeck Rochet, a Francia Kommunista Párt főtitkára. Az új szovjet--francia kereskedelmi egyezmény aláírását követő fogadás rendkívül szívélyes légkörben folyt le. „Október és a béke”” A Pravda cikkéből Jurij Francov akadémikus a Pravdában „Október és a béke” című cikkében elemzi a szovjet külpolitika lenini elveit Francov rámutat, hogy először, Lenin határozottan állást foglalt a nemzetközi kérdések tárgyalások útján történő megoldása mellett. Ezen az úton halad a mi Pártunk, a szovjet kormány. Másodszor: Lenin új módon vetette fel az állam és a nép nemzetközi ügyekben betöltött szerepét. Harmadszor: Lenin felvetette azt a kérdést hogy a szocialista állam milyen álláspontra helyezkedik a nemzetközi jog egész kialakult rendszere, a szerződések és egyezmények rendszere irányában. Lenin világosan látta a Szovjet-Oroszország ellen folytatott imperialista háború éveiben is, hogy elkerülhetetlenül bekövetkezik az az időszak, amikor egymás mellett élnek majd szocialista és kapitalista államok. Francov emlékeztet Marxnak arra az 1867-ben elhangzott megállapítására, hogy a különböző országok munkásosztályának összefogása végső soron lehetetlenné kell hogy tegye a népek közötti háborút. Francov, miután megállapítja, hogy a béke kérdése az egész jelenlegi élet alapvető kérdésévé vált, a következőket írja: a szocialista országok, a kapitalista országok munkásosztálya, a hatalmas nemzeti felszabadító mozgalom — korunk minden forradalmi ereje —, egy csatasorban küzd az imperialista agresszió és a háború kirobbantásának politikája ellen. Az angol munkáspárti kormánytervei közben Londonban Brown gazdasági főminiszter és Callaghan pénzügyminiszter sajtóértekezleten ismertette, hogyan akar segíteni a munkáspárti kormány a súlyosan megbetegedett angol gazdaságon. Közölték: a brit fizetési mérleg várható év végi hiánya 700—800 millió font lesz. Bejelentették, hogy az élelmiszerek és az ipari nyersanyagok, valamint a műgyűjtők számára behozott antik tárgyak kivételével 15 százalékos felárat vetnek ki az import cikkekre, viszont adókedvezményekben részesítik az exportáló hazai cégeket. Bejelentésüknek a nyugateurópai fővárosokban tapasztalt kedvezőtlen fogadtatása azonban aligha igazolja várakozásukat. „A munkáspárttól azt várja a nép, — írja a Daily Worker —, hogy szakítson a tory politikával, nem pedig, hogy akár módosított formában is — tovább folytassa «st”.