Vas Népe, 1964. december (9. évfolyam, 281-305. szám)

1964-12-24 / 301. szám

Egyre izgalmasabbak lesznek a percek. Hiába, felnőttek a vizsgázók, épp­úgy drukkolnak, mint 20— 30 és több évvel ezelőtt az iskola padjaiban. A vizsgabizottság elfog­lalja helyét. Ott ülnek a Földművelésügyi Miniszté­rium képviseletében dr. Csillag Lajos, és Gém Fe­renc elvtársak, Erdősi Lász­ló, a Vas megyei Növény­védő Állomás igazgatója, s Nagy Endre, az állomás főagronómusa. — Három ember fáradjon be — szólnak ki a folyo­sóra. Elsőnek Erőss Kálmán bácsi vasegerszegi, utána Leistinger József sorokpo­­lányi, majd Peszt János olmódi tsz-tag ül szembe a vizsgáztatókkal. Tételt húznak, aztán előkerülnek a szemüvegek, a ceruzák, s szaporodnak a sorok a papíron. Erőss Kálmán bácsi a rétek és legelők vegyszeres gyomirtásáról ad szép fe­leletet, majd a vegyszerek­kel összefüggő óvórendsza­bályok betartását ismerteti. Felsorolja a lucerna kárte­vőit és elmondja az elle­nük való védekezés mód­ját is. Az elnökség megköszöni a szép, szabatos feleletet, aztán a következő vizsgá­zót hallgatja meg. Tanakajdon, a Növény­védő Állomás épületében folyik a termelőszövetkeze­ti növényvédő szakmunká­sok vizsgája. Ez alkalom­mal, mintegy harmincan azok adnak számot a ta­nultakról, akik még koráb­ban ezüstkalászos tanfolya­mot végeztek és a növény­védő állomás által rende­zett 3 hetes tanfolyamokat is végighallgatták. Nagy szükség van a vegy­szerekkel bánni tudó szak­munkásokra, hiszen az or­szágban évente 6—8 mil­liárd, megyénkben pedig 700—900 millió forint kárt okoznak a mezőgazdaság­ban a növényi és az állati kártevők, amelyekkel szem­ben, csak vegyszerekkel le­het védekezni a leghatá­sosabban. A büki Kos­suth Termelőszövetkezetben 1961-ben a mezei pocok kártétele 12,1 forinttal csökkentette a munkaegy­ség értékét. Nem csoda, ha kormány­­rendelet írja elő, hogy be­látható időn belül minden termelőszövetkezetnek le­gyen saját, jól képzett nö­vényvédelmi felelőse. En­nek a célkitűzésnek akar eleget tenni a Vas megyei Növényvédő Állomás, ami­kor vállalja, hogy szakem­ber gárdájával évről évre több tsz-taggal ismerteti meg a kártevők elleni vé­dekezés módját, így lehetőség lesz rá, hogy legkésőbb három éven belül minden Vas megyei termelőszövetkezetnek sa­ját és képzett növényvédő szakembere legyen. A jó felkészülés eredmé­nyeként gyorsan folyik a vizsgáztatás, s kevéssel a déli 12 óra után dr. Csillag Lajos átadja a már volt hallgatóknak járó szak­munkás oklevelet. — a — Foglalkozásuk ! növényvédő szakmunkás Erőss Kálmán felel. Nagy az öröm — közben a szakmunkás oklevél. Mit nyújt a kötelező gépjármű-szavatossági biztosítás ? Január elsején ismét esedékes a kötelező gép­jármű-szavatossági biz­tosítás díjának a befizeté­se. Nem egy autós, moto­ros nyúl ilyenkor kellet­lenül a zsebébe és „ha kötelező, hát kötelező” só­hajjal fizeti be a pénzt. Sokan nem tudják, nem is gondolnak arra, mi a­­szavatossági biztosítás. A társadalom tagjai felelősséggel tartoznak a tetteikért. Ezt a felelőssé­get törvények rögzítik. Ha valaki kárt okoz mások testi épségében, vagyoná­­t vam, ezért a következmén­­­yeket viselnie kel Gép­­árművel okozott kár ese­­tében még akkor is, ha a Szsár előidézésében nem vét­kes, aki okozta. A kötelező szavatossági biztosítás alapján az üzemben­ tartó törvényes kártérítési kötbelezettséget fizet. A­­fizetett összeg legtöbbször sok ezer fo­rint. A balesetet szenve­dett ugyanis nemcsak gyógykezelési költségei­nek megtérítését kérheti, hanem felgyógyulásáig jo­gosan igényelheti a kere­setéből kiesett összeget. Ugyancsak a szavatossá­gi biztosítás alapján té­ríti meg a biztosító a károkozó helyett a vagyon­tárgyakban keletkezett ká­rokat, leggyakrabban a megrongált másik autó, vagy a motorkerékpár helyreállításának, pótlásá­nak költségét. A biztosító iratszekré­nyei sok ezer kártérítési aktát rejtenek, egyet idé­zünk belőlük: A balatoni országúton egy magánautó karambolozott egy másik, szabályosan haladó Wart­burg , autóval. A balesetet okozó helyett a biztosító jég és keresetkiesés cí­mén­­fizetett 70 ezer fo­rintot, továbbá az egyik sérültnek, a­ maradandó rokkantságot szenvedett élethosszig 1070 forint havi járadékot folyósít. Ezen­kívül megtérítette a tönk­rement Wartburg kocsi értékét. Az 1995. évi biztosítási igazolásit a szövetkezeti és magántulajdonban levő gépjárművek tulajdonosai­nak ki kell váltaniuk. He­lyes, ha ezt a gépjármű iratai között tartják, mert a rendőrhatóság közegei­nek felszólítására fel kell mutatniuk. Bár a biztosí­tás csak a nem állami tulajdonban levő gépjár­művekre kötelező, az ál­lami kocsik által okozott károkat is — kivéve a célfuvarozási vállalatokét — az Állami Biztosítónak (tar* tyMraofran* Óvjuk meg gépeinket az időjárás viszontagságától Nekem még megadatott, hogy lépésről lépésre meg­figyelhettem — s ma is figyelem — az­t az óriási forradalmi átalakulást, ami a paraszti világ ter­melésében, munkájában, a gépesítés vonalán tör­tént, s történik napjaink­ban is. Csak az a paraszt­­ember tudja igazán, mit jelent a kombájn, aki kézi kaszával, sarló­val legalább egy aratást végigverejtékezett és az a gazda értékeli nagyra a gépet, sídnek lova sem volt, s a mindennapi tejet adó tehénkékkel volt kénytelen szántani a föld­jét. De a paraszti munka területén ez csak két eset. Vannak állami gazdasá­gok, ahol — a kertésze­tet kivéve — nemcsak a növénytermesztés, hanem nagyobbrészt már az állat­­tenyésztés is gépesítve van, s a mezőgazdasági munkás is szakember, bo­nyolult szerkezetű gépeket kezel. A mai falusi fiatalok mindezt természetesnek veszik, s ez így is van rendjén, mert az új vi­lág, a szocializmust építő társadalom nemcsak az általános emberi szabad­ságot hozta a népnek, ha­nem megszabadította az embertelenül nehéz mun­káktól is. A baj ott kezdődik — s mondandómat erre szeret­ném kihegyezni — ami­kor egyesek vandál mó­don bánnak a géppel, ere­jén, képességein felül „kí­nozzák", s ha végezitek egy munkával, a következő hasznosításig rá sem néz­nek. Még jó ha szín alá, fedett helyre kerül, de lát­tam — s naponta látok — munkagépeket kint a ha­tárban, dülőutak mentén. Marja őket az idő, a rozsda, s lehet, hogy ta­vasszal, amikor nagyon kellenének, már csak­ ócs­kavasnak lesznek jók. Lényegében — ha az időjárás miatt késve is — a mezőgazdaságban is be­fejeződtek a kinti mun­kák. A szállítógépeket ki­véve minden gépnek a szín alatt, vagy a javítómű­helyekben van a helye. Igen ám, csakhogy — mondaná erre több tsz­vezető — nincs gépszí­nünk, vagy még nincs ak­kora, hogy minden gé­pünket tető alá tehetnénk. Bármennyire furcsán hangzik is, erre csak­­ az­zal a jó paraszti mondás­sal tudok válaszolni, hogy nem akarásnak nyögés a vége. A kinthagyott gé­pek esetéban meg felbe­csülhetetlen kár, tavasz­­szal pedig egy csomó mér­­gelődés. Minden faluban akad jó néhány kihaszná­latlan csűr a háztáji gaz­daságokban. Nem hiszem, hogy az tsz-gazda, aki egyéni korában óvta, be­csülte szerszámait, gazda­sági felszerelését, ne be­csülné most azokat, me­lyek éppen a nehéz mun­kától szabadították meg, s ne adna helyet csűrjében a tavaszig való tárolásra. De ha a tsz valami mó­don egy­es forintot is áldoz az effajta bérle­ményre, akkor is olcsóbban jön ki, mintha a sok ezer forintot érő munkagépek (erőgépekről és drágább eszközökről nem is szólva) tavaszig a szabad ég alatt sárban, vízben rozsdásod­nak. Vannak gazdák, termelő­szövetkezeti vezetők, akik­nek természetesen monda­ni sem kell ezt, de sajnos többen vannak azok, akik azzal a felkiáltással, hogy nincs szín, mit csináltak, nem is próbálnak semmit tenni azért, hogy védett helyet keressenek a sok ezer fo­rintos értéknek. Még nem késő. Most ember is akad bőven min­den közös gazdaságban, akik gondosan letisztíta­nák, leolajoznák, és födél alá helyeznék a gépeket, segítőtársukat, hogy a kö­vetkező évben újra kemé­­nyebb legyen a munka, s ne kelljen feleslegesen úja­bb pénzt adni olyan gépeikért, amelyek meg­vannak, csak meg kell óvni őket az időjárás vi­szontagságaitól . — dj — Az évi tervteljesítésekről jelentjük A LATEX BEFEJEZTE Kedd reggel már csak egy fél műszak munkája hiányzott ahhoz, hogy a LATEX pontot tegyen évi munkájára. Kedden 11-kor jelentették:­­ a vállalat eleget tett évi vállalásá­nak. 1964-ben összesen hét­millió négyzetméter szöve­tet gyártottak ennek na­gyobb része bútorszövet, a fennmaradó rész kétharma­da takaró, másfélmillió négyzetméterből pedig sző­nyeget készítettek. 33 szá­zalékot exportra vittek a világ 17 országába. Helyes munkaerő-csopor­tosítással és a helyes pro­filbeosztással sikerült kö­zel két héttel a határidő előtt teljesíteni tervüket. Várják, hogy az év hát­ralévő részében még het­venezer négyzetméter szö­vetet tudnak adni terven felül. Sikerült elkerülniök az év végi hajrát is, és a dolgozók nagy részének szabadságot tudnak adni az év utolsó napjaiban. Értékekben 1,3 százalé­kos túlteljesítés várható, ami annyit jelent,­hogy a tervezettnél értékesebb ci­pőket hoztak forgalomba. Jelenleg a decemberi, il­letve a negyedik negyedévi tervük időarányos részét teljesítették, exporttervüket pedig már december 18-ára, 788 ezer pár cipőt gyártottak 1964-ben a kül­föld számára, 40 százalék­kal (!) többet, mint a múlt esztendőben. Javult a minőség, keve­sebb volt az anyaghibás árujuk is, mint a bázisidő­szakban. Várható, hogy az alap­­rentábilitás is lényegesen nagyobb lesz, mint 1963- ban és ez a nyereségosz­tásnál is minden bizonnyal éreztetni fogja a hatását. — t7 •— KEDVEZŐ KILÁTÁSOK A SZOMBATHELYI CIPŐGYÁRBAN Javultak az elmúlt évi­hez viszonyítva a Szombat­­helyi Cipőgyár különböző mutatószámai és ez az éves terv teljesítésében is mu­tatkozik. Jó volt az év so­rán bér al­apg­a­zd­ál­kod­ásuk, negyedévenként sem volt baj a t­ervekkel, minden esetben teljesítették, nem lépték túl az önköltségi mutatót sem, és bár az éves tervet jelen pit­arai­ban meg­ nem te­rem­­tették, év végére ennek ellen­ére néhány tizedes túlteljesí­...agAmafaufe- Egészségügyi előadás a szombathelyi veterán klubban Tanulságos szakelőadás hangzott el kedden este a szombathelyi veterán klubban. Dr. Tiborcz Sándor, sebészfőorvos látogatott el a veteránok közé, s elő­adást tartott az öregkorban előforduló balesetekről, illetve azok elhárításáról.­­ A régi időkben az öregeket legtöbbször sem­mibe vették. Ha betegen a kórházba került, azt mondták: eleget élt már, hadd haljon meg. Manap­ság pedig a beteg öreget éppen olyan lelkiismeret­tel gyógyítják, mint bármelyik fiatalt A mi kórhá­zainkban legfőbb érték az ember, az orvosoknak az a céljuk, hogy a betegeknek visszaadják az egészsé­güket — hangoztatta az előadó. A főorvos sok-sok gyakorlati példával bizonyítot­ta, hogy ez mennyire így van. Amíg a század elején 54 év volt az átlagos életkor, ma 67. Ez nem kis mértékben a fokozottabb orvosi ellátásnak köszön­hető. Hat év alatt több mint 700 balesetes beteget gyógyítottak a szombathelyi kórházban, köztük 85— 90 éves öregeket. Arról is beszélt, hogy az idős emberek igen sok­szor nem számolnak az öregséggel járó elnehezedés­­sel, vigyázatlanok, felületesek, s ebből sok baleset következik. Ezután az alkohol romboló, káros kö­vetkezményeiről szólt, diafilmekkel mutatott be né­hány nagyon súlyos esetet. Szólt még a mezőgazda­ságban előforduló gyakori balesetekről, végül felhívta hallgatói figyelmét arra, hogy legyenek óvatosak, vi­gyázzanak testi épségükre. A veterán klub helyiségét zsúfolásig megtöltő öregek nevében Szabó Imre,­­ a veteránbizottság ve­zetője mondott köszönetet a tanulságos és­­ érdekes előadásért.

Next