Vas Népe, 1964. december (9. évfolyam, 281-305. szám)
1964-12-01 / 281. szám
Két maszk között Az öltöző ajtaja becsukódik az utolsó szereplők mögött. Délutáni előadás volt, szombat délutáni. Pergett a vasaps. Nagyon jól esett. De mára vége a játéknak. Smink nélkül sápadtabbak az arcok és fáradtabbak. Vagy talán inkább töprengők? Kívülről nehéz lenne megállapítani... — Szóval akkor megnézzük a Kallódó embereket. Jó filmnek ígérkezik! A színészotthonban, a Déryné társulatok szombathelyi ,,éjjeli menedékhelyén” a négy falnak mesél a televízió. A konyhában Várnagy Kati „ügyködik”, keze alatt engedelmesen lapul a tészta a gyúródeszkára. Ez az utolsó levél. A többi már szikkad, szerencsére! Hat ember holnapi ebédje lesz a .,grenadírmars” — két kiló lisztből. Reggel a „fiúk” voltak az ügyeletes piackutatók. Bevásároltak, főztek is. Olyan pörkölt illatozott az asztalon, hogy a hivatásos szakácsok is megirigyelhették volna. Nem „művészprofil” a főzés tudománya, de sosem árt, ha az ember ehhez is ért. Legalább is így vélekednek a „Gábor-féle véd- és dacszövetség” tagjai. Pontosabban az Állami Déryné Színház fiatal színészei, akik művésztársaikkal együtt Mikszáth Kálmán: Tavaszi rügyek című kedves vígjátékát hozták Vas megyébe. Fiatal színészek. Nem tartoznak a közismert, a „nagy nevek” sorába. Nem áll mögöttük még tízéves múlt sem. Te a „közönség” vagy. Látod őket a színpadon. Nagyon kellemes estét szereztek és még az igazi nevüket sem jegyezted meg. Úgy bukkannak fel emlékezetedben, mint az a pirosruhás fickó, aki folyton a fejét tömte... Mariska, a bűbájos szöszi csitri. .. Török Gyuri a tüzes tekintetű ... Pali a szőke, a ■csinos. Peterdy Ottó? Várnagy Kati? Hámori József, Nagy Sándor? — ugyan! Ha legközelebb eljönnek, amúgy is felismered valamennyit! „Ő volt az, aki a Palit játszotta”. Igaz? Pedig kíváncsi vagy rájuk, szeretnéd egy kicsit megismerni őket. Nem mint színészt, mint embereket. (Vagy ahogy ők mondják: emberformáló embereket.) Maszk nélkül. Alakítás nélkül. ..Bomba sztori” nélkül. Kíváncsi vagy: vajon létezik-e az a darabbéli „véd- és dacszövetség” az életben is? Hisz a színpadon olyan jól összejátszottak. Lehet, hogy ha a jelmezt levetik, mindennek vége. * Szerencsés pillanat. Hallgassuk meg őket. Együtt ülnek a társalgóban. A „véd- és dacszövetség”: négyen összesen ha 100 évesek... — Szombat esti szórakozás, tánc? — Nem vagyok híve annak,hogy az ember minden csepp szabad idejét presszóban töltse. Ma nem hiányzik. Elég volt, és jó volt a film. — Kávét itt is főzhetünk és beszélgethetünk. Téma mindig akad. Könyv is, sakk is, romi is. Nem szoktunk unatkozni. — Néha jó lenne egy kicsit sportolni. Mondjuk úszni. Ha véget ér a turné, alig várom, hogy Pesten az uszoda medencéjét megláthassam! — Szabadnapokon is akad munkám. Tanulni kell és próbálni a következő darabot. Nagyon örülök, hogy sikerült olyan nyelvtanárt találnom, akinek nem okoz kavarodást egy ilyen magamfajta, hébe-hóba megjelenő „időzíthetetlen” növendék. — Nekem a tánc és a pantomim a profilom, ötéves korom óta táncolok. Jó lenne néha komolyan gyakorolni, felügyelettel, de hát... — Ne siránkozz! Nem küldhet a színház minden csoporttal ének- é** táncmestereket! Szabad időd akad, akaraterőd kell, hogy legyen, az önképzésről meg már hallottál. Igaz? önálló keresettel rendelkező, felnőtt ember vagy. És ne hadarj. Beszélj nyugodtabban. * * Te a közönség vagy. Látod őket a színpadon. Nagyon kellemes estét szereztek neked, és még az igazi nevüket sem jegyezted meg. Pedig pirosra tapsoltad a tenyered is ... Kati, Gyuri, Pali, Laci? Igen, a fiatalok. A társalgóban halkan szól a rádió. A kis asztal körül csendben kucorog a társaság. Német nyelvet tanulnak. Két maszk között... Eszes Katalin — Valamennyien szeretjük a gyermeki közönséget. Ezt a darabot szívesebben játsszuk előttük, mint a nagy diákok, vagy éppen a felnőttek előtt. Mikszáth humoros, romantikus története, pátosszal teli 48-as hazafisága és a darab cselekménye jobban leköti őket. Még nincs bennük a kamaszok korral járó cinizmusa, és megnyilvánulásaik természetesebbek. Igyekszünk mi is korhűen természetes figurákat alakítani. Nem könynyű. Csak azért nem, mert mi is hol kamaszosan, hol felnőttesen, de érezzük, hogy merőben más gondolkodású emberek vagyunk. — Felvonás végén felcsattan a vastaps. Jól esik, mégis a földet nézem. Töprengek, megérdemeltem? Nem érdemeltem? Tapsolnak, pedig úgy éreztem, ma kevesebbet nyújtottam nekik a tőlem telhetőnél ... — Hét éve játszom. Végül is el kell döntenem, tudok-e még tökéletesebbet adni és ha nem, belenyugszom-e abba, hogy sok-sok középszerű emberre is szükség van. Nem hiszem. Tanulok képezem magam. Ezen a pályán közepesnek lenni? Nem, inkább másutt kiválónak! * Folyik a beszélgetés. Fiatalok — egymás között. Munka, tanulás? Hogyan tovább? A fiatalság általános problémái az ő problémáik is. Éppen olyan emberek, mint bárki. Csak a hivatásuk — a kifejezésformájuk — más. Az asztalos bútort készít. Szereti a munkáját, igyekszik, hogy olyat alkosson, ami nem rontja a hírnevét, sőt! Az, aki házat épít, aki gyógyít, ugyanezt akarja. Mindenki, aki szívvel-lélekkel dolgozik és nem azért, mert valamiből élni kell. Ahány alkotó ember, annyi kifejezési forma. Aki nem találja meg a sajátját, az talajtalanná válik. Ők biztos talajon szeretnének járni. Hány szó van a magyar nyelvben ? A vegyészek szókincse a legnagyobb ? A hazánkban megforduló külföldiek nem alaptalanul állítják, hogy a magyar a legnehezebb nyelvek közé tartozik. A legtöbben a sokféle ragozást, a stilisztikai szabályok elsajátítását tartják túlzottan terhesnek, kiderült azonban, hogy nyelvünk tökéletes megismeréséhez szókincsünk gazdagsága a legnagyobb akadály. Kelemen József, a Nyelvtudományi Intézet tudományos munkatársa, hosszas vizsgálódásai alapján 800 000—1 000 000- ra becsüli szókincsünket, s ezzel Anglia és Németország után feltehetően a harmadik helyet foglaljuk el Európában. Ebben a nagy számban persze benne vannak a képzett és összetett szavak, az igenevek, továbbá a magyar műszaki kifejezések is. Az óriási szótömegnek csupán az áttekintése, s még inkább a megtanulása még a magyar nyelvtudó 90$ számára is lehetetlen. Az átlagember alig 5000 szót használ, sőt egyik legválasztékosabb stílusú költőnk, Arany János is „csupán” 23 000—25 000 szóból alkotta műveit. S ez sem csekélység, ha figyelembe vesszük, hogy a világ szókincsfejedelme, Shakespeare műveiben is csak 28 000 szót számolhatunk össze. Felmerül a kérdés, hogy vajon mi a rendeltetése a többi szónak, amit nem használunk. Nos, felesleges szavunk nincs, az egymilliónyi kifejezésből mindenki azt a néhány ezret használja, ami összefügg képzettségével, szakmájával. Valószínűleg a vegyészek szókincse a legnagyob, mert a kémia körülbelül kétmillió vegyületet ismer, s mindegyiknek két-három neve is van. Ezeknek a neveknek persze csak kis része tartozik a magyar szavak családjába, ami egyben arra is utal, hogy vegyészeink nemcsak a magyar, hanem az idegen szavak ismeretében is az élvonalba tartoznak. A határozatok értéke végrehajtásukon múlik Hol nem szervezhető szocialista brigád ? — A szakszervezeti bizalmiak feladatai — A KPVDSZ megyei választmányának ülése A Kereskedelmi, Pénzügyi és Vendéglátóipari Dolgozók Szakszervezete Megyei Választmánya tegnap ülést tartott. Az ülésen az 1964-es év munkájáról szóló megyei bizottsági jelentést és a jövő évi szakszervezeti vezetőségválasztással kapcsolatos teendőket vitatták meg. Az ülésen jelen volt Vida László, a megyei párbizottság munkatársa, Lehr György, a KPVDSZ országos alelnöke, Rózsási Ferenc, az SZMT titkára, Molnár Imre, a megyei tanács kereskedelmi osztályának vezetője és Nagy Imre, a MÉSZÖV elnöke. A beszámolót Sebestyén József, a KPVDSZ megyei titkára terjesztette elő. Az éves munkát felölelő jelentés a KPVDSZ valamennyi munkaterületéről igen részletes elemzést adott. A szakszervezetek termelést segítő munkájáról szóló rész állást foglalt az olyan egységvezetőkkel szemben, akik — a régi formákhoz ragaszkodva — csak a terv túlteljesítését tartják jó munkának. Kiemeli, hogy bár jó eredmények születtek a szocialista brigádmozgalmak nyomán, több segítségre van e téren szükség. A közvetlen termelési eredmények kiváló teljesítése mellett sablonosak a hármas jelszó követelményeivel kapcsolatos egyes vállalások, nevezetesen a szocialista módon élésre és a tanulásra, szórakozásra, kollektív életre vonatkozóak. Nem érték el a tervezett eredményt az újítómozgalomban sem, aminek oka egyrészt a gyér propaganda, másrészt az újítómozgalom elhanyagolása, különösen a földművesszövetkezeteknél. Lassú az újítások elbírálása, az újítási díjak kifizetése. A tervek teljesítése jó. A bolti kiskereskedelem 103,3, a vendéglátók 102,2 százalékra teljesítették tervüket az első háromnegyed évben. A jelentés ezek után elemzi a szakszervezet kulturális és sportmunkáját, a szakmai és általános műveltség emelése érdekében tett erőfeszítéseket, eredményeket, majd a bérügyi törvényesség egyes kérdéseivel foglalkozik, s megállapítja, egyes bérfelelősök nem mernek határozottan eljárni, de vannak gazdasági vezetők, akik nem is veszik jó néven az ilyenfajta tevékenységet. A munkásvédelemről szóló rész elemzi, mi az oka, hogy az 1963. évi 51 balesettel és az 584 kiesett munkanappal szemben emelkedett a balesetek631 és a kiesett munkanapok száma is (1063). Végezetül a szervezettséggel — a munkaterületen dolgozók 96 százaléka szakszervezeti tag — és a megyebizottságon belül időközben végrehajtott reszortösszevonásokkal foglalkozik a jelentés, majd a munka megjavításával kapcsolatos teendőket ismerteti. A vitában kilencen szólaltak fel. Regős Ferenc, az Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat megyei igazgatója a dolgozók szociális ügyeire, balesetvédelmére fordítandó összegek felemelését javasolta, és kérte teremtsék meg erre a feltételeket. Felhívta a figyelmet a szocialista brigádvevezetők rendszeres képzésére, segítésére. „ Witinger János, a sárvári FMSZ-áruház igazgatója a raktárkészlet forgási sebességének és a jutalékkulcs csökkenésének összefüggéseit elemezte. Pék Károly, az OTP megyei fiókja dolgozója szocialista brigád szervezéséhez kért tanácsot. Lehr György, a KPVDSZ országos alelnöke kifejtette, hogy pénzintézeteknél alig, az MNB és a Beruházási Bank dolgozói között egyáltalán nem tanácsos ilyen brigádokat szervezni, mert nincsenek olyan munkaterületek, ahol a szokásos feltételeket megtalálhatnák. Danka József, a Vendéglátó Vállalat szb-titkára az adminisztratív dolgozók számának újbóli növekedéséről beszélt. Ezután bejelentette, hogy a vállalat dolgozóinak szociális körülményei sokat változtak. Amíg két évvel ezelőtt csak 5—6, ma a száz közül hatvan üzem, egység már megteremtette a lehetőséget ahhoz, hogy a dolgozók meleg vízben fürödhessenek. Rózsahegyi Ferenc, a Tüzép megyei vállalata szb-titkára az egyes vállalatok közötti szocialista szerződés hasznosságát emelte ki s elmondta, ilyen szerződésnek köszönhető, hogy a megyét ma zavartalanul el tudják látni mozaiklappal. Rózsási Ferenc a határozatok végrehajtásának megszervezéséről, a rendszeres ellenőrzésről, beszámoltatásról, segítségadásról beszélt, s elmondotta, ne a felsőbb szervek által már egyszer meghozott határozatokat variáljuk és hozzunk még egynéhány tartalmában ugyanilyen határozatot, hanem a meglevő határozatok végrehajtására szervezzük, mozgósítsuk a dolgozókat.Elmondotta azt is, hogy a kollektív vezetés a dolgozók ügyeivel való kollektív törődést is megköveteli minden funkcionáriustól, gazdasági vezetőtől, szakszervezeti tisztségviselőtől. Az a jó bizalmi — hangsúlyozta — aki nemcsak a dolgozók munkában elért eredményeit, hanem gondjait, bajait is ismeri, mi több, tud hatékonyan segíteni és segittetni is ezekben. Marton Gyula, a nyugdíjasok helyi csoportja titkára megelégedéssel vette tudomásul, hogy „az utódok” jó úton haladnak, jó eredményeket érnek el. „Többen is elmondták itt — emelte ki —, hogy ha a dolgozók jól teljesítik kötelességüket, előbbre juthatunk több olyan gond megszüntetésében, ami jelenleg még fennáll., Hiszem, vallom, a dolgozókon nem múlik, s meggyőződésem, jó munkájukkal megteremtik a pénzügyi alapot a mi nyugdíjaink felemeléséhez is.” A vitában elhangzottakra Sebestyén József elvtárs adta meg a választ, majd a határozatok elfogadása után szervezeti ügyeket tárgyalt a KPVDSZ megyei választmánya. Botrányos jelenetek tették tönkre a Művelődési és Sportház hétfőn délelőtt tartott drámatörténeti előadást. Devecseri Gábor Kossuthdíjas költő és műfordító a szombathelyi középiskolások számára népes közönség előtt beszélt a görög drámáról, a veszprémi színház művészei pedig részleteket mutattak be a darabokból. A második csoport, a Nagy Lajos Gimnázium, a Gépipari Technikum és a Mezőgazdasági Technikum növendékei a színvonalas és rendkívül tanulságos előadás közben hangosan vitatkoztak, zacskókat zörgettek, papírrepülőgépeket hajigáltak, majd mikor meggondolták magukat, többen kivonultak a teremből. A diákok példáját néhány tanár is követte, közülük is alig maradt egy-kettő az előadás végére. A Kossuth-díjas költő, Homérosz életművének kitűnő fordítója (az Iliász és az Odüsszeia egyik legjobb európai fordítását köszönhetjük neki) páratlan higgadtsággal és eléggé nem csodálható béketűréssel folytatta az előadást az arcpirító és megalázó jelenetek ellenére is. Nem hagyhatjuk szó nélkül ezt a szégyenletes botrányt. Nem a felelősök után kiáltunk, hanem mélységesen sajnáljuk, hogy Szombathelyen ilyesmi előfordulhat. Nem azon vitatkozunk, ki van felelőtlenebb, a papírgombócot hajigáló siheder, vagy az angolosan meglepő tanár. Azon sem indítunk vitát, hogy a középiskolásokat „ömlesztve” kell-e odatoborozni egy ilyen magas színvonalú előadásra, vagy esetleg az igények alaposabb felmérése után, önkéntes jelentkezés alapján, esetleg úgy, hogy előzőleg némi tájékoztatót kapnak arról, hogy miről lesz szó. Csupán megrökönyödésünknek adunk kifejezést, hogy a kultúra és sport palotájában a város és iskolái jó híréhez enynyire méltatlan és kínos jelenetekre sor kerülhetett. Éppen a múlt héten megtartott Brecht-est nyomán szólhattunk dicsérettel fiataljainkról, érdeklődésükről és a művészet iránti fogékonyságukról. A kép úgy lehet teljes, ha erről a szégyenletes esetről is szólunk, s e teljes vagy megközelítően teljes kép birtokában levonjuk a szükséges tanulságokat. .. 9. & *