Vas Népe, 1964. december (9. évfolyam, 281-305. szám)

1964-12-01 / 281. szám

Két maszk között Az öltöző ajtaja becsukódik az utolsó szereplő­k mögött. Délutáni előadás volt, szombat délutáni. Pergett a vas­aps. Nagyon jól esett. De mára vége a játéknak. Smink nélkül sápadtabbak az arcok és fá­radtabbak. Vagy talán inkább töprengők? Kívülről nehéz lenne megállapítani... — Szóval akkor megnézzük a Kallódó embere­ket. Jó filmnek ígérkezik! A színészotthonban, a Déryné társulatok szom­bathelyi ,,éjjeli menedék­helyén” a négy falnak mesél a televízió. A kony­hában Várnagy Kati „ügy­ködik”, keze alatt engedel­mesen lapul a tészta a gyúródeszkára. Ez az utolsó levél. A többi már szik­kad, szerencsére! Hat em­ber holnapi ebédje lesz a .,grenadírmars” — két kiló lisztből. Reggel a „fiúk” voltak az ügyeletes piac­kutatók. Bevásároltak, főz­tek is. Olyan pörkölt illa­tozott az asztalon, hogy a hivatásos szakácsok is meg­irigyelhették volna. Nem „művészprofil” a főzés tu­dománya, de sosem árt, ha az ember ehhez is ért. Legalább is így vélekednek a „Gábor-féle véd- és dac­­szövetség” tagjai. Ponto­­sabban az Állami Déryné Színház fiatal színészei, akik művésztársaikkal együtt Mikszáth Kálmán: Tavaszi rügyek című ked­ves vígjátékát hozták Vas megyébe. Fiatal színészek. Nem tartoznak a közismert, a „n­agy nevek” sorába. Nem áll mögöttük még tízéves múlt sem. Te a „közönség” vagy. Látod őket a színpadon. Nagyon kellemes estét sze­reztek és még az igazi ne­vüket­­ sem jegyezted meg. Úgy bukkannak fel emlé­kezetedben, mint­ az a pi­­rosruhás fickó, aki folyton a fejét tömte... Mariska, a bűbájos szöszi csitri. .. Török Gyuri a tüzes tekin­tetű ... Pali a szőke, a ■csinos. Peterdy Ottó? Várnagy Kati? Hámori József, Nagy Sándor? — ugyan! Ha leg­közelebb eljönnek, amúgy is felismered valamennyit! „Ő volt az, aki a Palit játszotta”. Igaz? Pedig kíváncsi vagy rá­juk, szeretnéd egy kicsit megismerni őket. Nem mint színészt, mint embereket. (Vagy ahogy ők mondják: emberformáló embereket.) Maszk nélkül. Alakítás nélkül. ..Bomba sztori” nélkül. Kíváncsi vagy: vajon létezik-e az a darab­­béli „véd- és dacszövet­ség” az életben is? Hisz a színpadon olyan jól össze­játszottak. Lehet, hogy ha a jelmezt levetik, minden­­­ne­k vége. * Szerencsés pillanat. Hallgassuk meg őket. Együtt ülnek a társalgó­ban. A „véd- és dacszövet­ség”: négyen összesen ha 100 évesek... — Szombat esti szórako­zás, tánc? — Nem vagyok híve an­nak,­­hogy az ember min­den csepp szabad idejét presszóban töltse. Ma nem hiányzik. Elég volt, és jó volt a film. — Kávét itt is főzhe­tünk és beszélgethetünk. Téma mindig akad. Könyv is, sakk is, romi is. Nem szoktunk unatkozni. — Néha jó lenne egy kicsit sportolni. Mondjuk úszni. Ha véget ér a turné, alig várom, hogy Pesten az uszoda medencéjét meg­láthassam! — Szabadnapokon is akad munkám. Tanulni kell és próbálni a következő da­rabot. Nagyon örülök, hogy sikerült olyan nyelvtanárt találnom, akinek nem okoz kavarodást egy ilyen ma­gamfajta, hébe-hóba meg­jelenő „időzíthetetlen” nö­vendék. — Nekem a tánc és a pantomim a profilom, öt­éves korom óta táncolok. Jó lenne néha komolyan gyakorolni, felügyelettel, de hát... — Ne siránkozz! Nem küldhet a színház minden csoporttal ének- é** tánc­mestereket! Szabad időd akad, akaraterőd kell, hogy legyen, az önképzésről meg már hallottál.­­ Igaz? ön­álló keresettel rendelkező, felnőtt ember vagy. És ne hadarj. Beszélj nyugod­­tabban. * * Te a közönség vagy. Látod őket a színpadon. Nagyon kellemes estét szereztek neked, és még az igazi nevüket sem jegyezted meg. Pedig pirosra tapsoltad a tenyered is ... Kati, Gyuri, Pali, Laci? Igen, a fiatalok. A társal­góban halkan szól a rádió. A kis asztal körül csend­ben kucorog a társaság. N­émet nyelvet tanulnak. Két maszk között... Eszes Katalin — Valamennyien szeretjük a gyermeki közön­­séget. Ezt a darabot szíve­sebben játsszuk előttük, mint a na­g­y diákok, vagy éppen a felnőttek előtt. Mikszáth humoros, roman­tikus története, pátosszal teli 48-as hazafisága és a darab cselekménye jobban leköti őket. Még nincs bennük a kamaszok korral járó cinizmusa, és megnyil­vánulásaik természeteseb­bek. Igyekszünk mi is kor­hűen természetes figurá­kat alakítani. Nem köny­­nyű. Csak azért nem, mert mi is hol kamaszosan, hol felnőttesen, de érezzük, hogy merőben más gondol­kodású emberek vagyunk. — Felvonás végén fel­csattan a vastaps. Jól esik, mégis a földet nézem. Töprengek, megérdemel­tem? Nem érdemeltem? Tapsolnak, pedig úgy érez­tem, ma kevesebbet nyúj­tottam nekik a tőlem tel­hetőnél ... — Hét éve játszom. Vé­gül is el kell döntenem, tudok-e még tökéletesebbet adni és ha nem, belenyug­szom-e abba, hogy sok-sok középszerű emberre is szükség van. Nem hiszem. Tanulok képezem magam. Ezen a pályán közepesnek lenni? Nem, inkább má­sutt kiválónak! * Folyik a beszélgetés. Fiatalok — egymás között. Munka, tanulás? Hogyan tovább? A fiatalság álta­lános problémái az ő prob­lémáik is. Éppen olyan emberek, mint bárki. Csak a hivatásuk — a kifejezés­­formájuk — más. Az asztalos bútort ké­szít. Szereti a munkáját, igyekszik, hogy olyat al­kosson, ami nem rontja a hírnevét, sőt! Az, aki házat épít, aki gyógyít, ugyanezt akarja. Mindenki, aki szív­­vel-lélek­kel dolgozik és nem azért, mert valamiből élni kell. Ahány alkotó ember, annyi kifejezési forma. Aki nem találja meg a sajátját, az talaj­­talanná válik. Ők biztos talajon szeretnének járni. Hány szó van a magyar nyelvben ? A vegyészek szókincse a legnagyobb ? A hazánkban megforduló külföldiek nem alaptalanul állítják, hogy a magyar a legnehezebb nyelvek közé tartozik. A legtöbben a sokféle ragozást, a stiliszti­kai szabályok elsajátítását tartják túl­zottan terhesnek, kiderült azonban, hogy nyelvünk tökéletes megismeréséhez szó­kincsünk gazdagsága a legnagyobb aka­dály. Kelemen József, a Nyelvtudományi Intézet tudományos munkatársa, hosszas vizsgálódásai alapján 800 000—1 000 000- ra becsüli szókincsünket, s ezzel Anglia és Németország után feltehetően a har­madik helyet foglaljuk el Európában. Ebben a nagy számban persze benne vannak a képzett és összetett szavak, az igenevek, továbbá a magyar műszaki kifejezések is. Az óriási szótömegnek csupán az áttekintése, s még inkább a megtanulása még a magyar nyelvtudó­ 90$­ számára is lehetetlen. Az átlagem­ber alig 5000 szót használ, sőt egyik leg­­választékosabb stílusú költőnk, Arany János is „csupán” 23 000—25 000 szóból alkotta műveit. S ez sem csekélység, ha figyelembe vesszük, hogy a világ szó­kincsfejedelme, Shakespeare műveiben is csak 28 000 szót számolhatunk össze. Felmerül a kérdés, hogy vajon mi a rendeltetése a többi szónak, amit nem használunk. Nos, felesleges szavunk nincs, az egymilliónyi kifejezésből min­denki azt a néhány ezret használja, ami összefügg képzettségével, szakmájával. Valószínűleg a vegyészek szókincse a leg­­nagyob, mert a kémia körülbelül kétmil­lió vegyületet ismer, s mindegyiknek két-három neve is van. Ezeknek a ne­veknek persze csak kis része tartozik a magyar szavak családjába, ami egyben arra is utal, hogy vegyészeink nemcsak a magyar, hanem az idegen szavak is­meretében is az élvonalba tartoznak. A határozatok értéke végrehajtásukon múlik Hol nem szervezhető szocialista brigád ? — A szakszervezeti bizalmiak feladatai — A KPVDSZ megyei választmányának ülése A Kereskedelmi, Pénz­ügyi és Vendéglátóipari Dolgozók Szakszervezete Megyei Választmánya teg­nap ülést tartott. Az ülésen az 1964-es év munkájáról szóló megyei bizottsági je­lentést és a jövő évi szak­szervezeti vezetőségválasz­tással kapcsolatos teendőket vitatták meg. Az ülésen je­len volt Vid­a László, a me­gyei párbizottság munka­társa, Lehr György, a KPVDSZ országos alelnö­­ke, Rózsási Ferenc, az SZMT titkára, Molnár Im­re, a megyei tanács keres­kedelmi osztályának veze­tője és Nagy Imre, a MÉSZÖV elnöke. A beszá­molót Sebestyén József, a KPVDSZ megyei titkára terjesztette elő. Az éves munkát felölelő jelentés a KPVDSZ vala­mennyi munkaterületéről igen részletes elemzést adott. A szakszervezetek termelést segítő munkájá­ról szóló rész állást foglalt az olyan egységvezetőkkel szemben, akik — a régi formákhoz ragaszkodva — csak a terv túlteljesítését tartják jó munkának. Ki­emeli, hogy bár jó eredmé­nyek születtek a szocialista brigádmozgalmak nyomán, több segítségre van e té­ren szükség. A közvetlen termelési eredmények ki­váló teljesítése mellett sab­lonosak a hármas jelszó követelményeivel kapcsola­tos egyes vállalások, neve­zetesen a szocialista mó­don élésre és a tanulásra, szórakozásra, kollektív életre vonatkozóak. Nem érték el a tervezett ered­ményt az újítómozgalom­ban sem, aminek oka egy­részt a gyér propaganda, másrészt az újítómozgalom elhanyagolása, különösen a földművesszövetkezeteknél. Lassú az újítások elbírálá­sa, az újítási díjak kifize­tése. A tervek teljesítése jó. A bolti kiskereskedelem 103,3, a vendéglátók 102,2 százalékra teljesítették ter­vüket az első háromnegyed évben. A jelentés ezek után elemzi a szakszervezet kul­turális és sportmunkáját, a szakmai és általános mű­veltség emelése érdekében tett erőfeszítéseket, ered­ményeket, majd a bérügyi törvényesség egyes kérdé­seivel foglalkozik, s megál­lapítja, egyes bérfelelősök nem mernek határozottan eljárni, de vannak gazda­sági vezetők, akik nem is veszik jó néven az ilyenfaj­ta tevékenységet. A munkásvédelemről szó­­ló rész elemzi, mi az oka, hogy az 1963. évi 51 bale­settel és az 584 kiesett munkanappal szemben emelkedett a balesetek­­631 és a kiesett munkanapok száma is (1063). Végezetül a szervezettséggel — a mun­katerületen dolgozók 96 százaléka szakszervezeti tag — és a megyebizottsá­­gon belül időközben végre­hajtott reszortösszevonások­kal foglalkozik a jelentés, majd a munka megjavítá­sával kapcsolatos teendő­ket ismerteti. A vitában kilencen szó­laltak fel. Regős Ferenc, az Iparcikk Kiskereskedel­mi Vállalat megyei igazga­tója a dolgozók szociális ügyeire, balesetvédelmére fordítandó összegek feleme­lését javasolta, és kérte teremtsék meg erre a felté­teleket. Felhívta a figyel­met a szocialista brigádve­­vezetők rendszeres képzé­sére, segítésére. „ Witinger János, a sárvári FMSZ-áru­­ház igazgatója a raktár­­készlet forgási sebességének és a jutalékkulcs csökke­nésének összefüggéseit ele­mezte. Pék Károly, az OTP megyei fiókja dolgozója szocialista brigád szervezé­séhez kért tanácsot. Lehr György, a KPVDSZ orszá­gos alelnöke kifejtette, hogy pénzintézeteknél alig, az MNB és a Beruházási Bank dolgozói között egyál­talán nem tanácsos ilyen brigádokat szervezni, mert nincsenek olyan munkate­rületek, ahol a szokásos feltételeket megtalálhat­nák. Dank­a József, a Ven­déglátó Vállalat szb-titkára az adminisztratív dolgozók számának újbóli növekedé­séről beszélt. Ezután beje­lentette, hogy a vállalat dolgozóinak szociális körülményei sokat változtak. Amíg két évvel ezelőtt csak 5—6, ma a száz közül hatvan üzem, egység már megteremtette a lehetősé­get ahhoz, hogy a dolgozók meleg vízben fürödhesse­­nek. Rózsahegyi Ferenc, a Tüzép megyei vállalata szb-titkára az egyes válla­latok közötti szocialista szerződés hasznosságát emelte ki s­ elmondta, ilyen szerződésnek köszönhető, hogy a megyét ma zavarta­lanul el tudják látni mo­zaiklappal. Rózsási Ferenc a határozatok végrehajtásá­nak megszervezéséről, a rendszeres ellenőrzésről, beszámoltatásról, segítség­­adásról beszélt, s elmon­dotta, ne a felsőbb szervek által már egyszer megho­zott határozatokat variál­juk és hozzunk még egy­néhány tartalmában ugyan­ilyen határozatot, hanem a meglevő határozatok végre­hajtására szervezzük, moz­gósítsuk a dolgozókat.­­El­mondotta azt is, hogy a kollektív vezetés a dolgo­zók ügyeivel való kollektív törődést is megköveteli minden funkcionáriustól, gazdasági vezetőtől, szak­szervezeti tisztségviselőtől. Az a jó bizalmi — hangsú­lyozta — aki nemcsak a dolgozók munkában elért eredményeit, hanem gondjait, bajait is ismeri, mi több, tud hatékonyan segíteni­­ és segittetni is ezekben. Marton Gyula, a nyugdíjasok helyi csoport­ja titkára megelégedéssel vette tudomásul, hogy „az utódok” jó úton haladnak, jó eredményeket érnek el. „Többen is elmondták itt — emelte ki —, hogy ha a dolgozók jól teljesítik kö­telességüket, előbbre jut­hatunk több olyan gond megszüntetésében, ami je­lenleg még fennáll., Hi­szem, vallom, a dolgozókon nem múlik, s meggyőződé­sem, jó munkájukkal meg­teremtik a pénzügyi alapot a mi nyugdíjaink felemelé­séhez is.” A vitában elhangzottak­ra Sebestyén József elvtárs adta meg a választ, majd a határozatok elfogadása után szervezeti ügyeket tárgyalt a KPVDSZ megyei választmánya. Botrányos jelenetek tették tönkre a Művelődési és Sportház hétfőn délelőtt tartott drámatörténeti előadást. Devecseri Gábor Kossuth­­­díjas költő és műfordító a szombathelyi középiskolások számára népes közönség előtt beszélt a görög drámáról, a veszprémi színház művészei pedig részleteket mu­tattak be a darabokból. A második csoport, a Nagy Lajos Gimnázium, a Gépipari Technikum és a Mezőgazdasági Technikum növendékei a színvonalas és rendkívül tanul­ságos előadás közben hangosan vitatkoztak, zacskókat zörgettek, papírrepülőgépeket hajigáltak, majd mikor meggondolták magukat, többen kivonultak a teremből. A diákok példáját néhány tanár is követte, közülük is alig maradt egy-kettő az előadás végére. A Kossuth-díjas költő, Homérosz életművének kitűnő fordítója (az Iliász és az Odüsszeia egyik legjobb európai fordítását köszön­hetjük neki) páratlan higgadtsággal és eléggé nem cso­dál­ható béketűréssel folytatta az előadást az arcpirító és megalázó jelenetek ellenére is. Nem hagyhatjuk szó nélkül ezt a szégyenletes botrányt. Nem a felelősök után kiáltunk, hanem mélységesen sajnáljuk, hogy Szom­bathelyen ilyesmi előfordulhat. Nem azon vitatkozunk, ki van felelőtlenebb, a papírgombócot hajigáló siheder, vagy az angolosan meglepő tanár. Azon sem indítunk vitát, hogy a középiskolásokat „ömlesztve” kell-e oda­toborozni egy ilyen magas színvonalú előadásra, vagy esetleg az igények alaposabb felmérése után, önkéntes jelentkezés alapján, esetleg úgy, hogy előzőleg némi tájékoztatót kapnak arról, hogy miről lesz szó. Csupán megrökönyödésünknek adunk kifejezést, hogy a kultúra és sport palotájában a város és iskolái jó híréhez eny­­nyire méltatlan és kínos jelenetekre sor kerülhetett. Éppen a múlt héten megtartott Brecht-est nyomán szól­hattunk dicsérettel fiataljainkról, érdeklődésükről és a művészet iránti fogékonyságukról. A kép úgy lehet teljes, ha erről a szégyenletes esetről is szólunk, s e teljes vagy megközelítően teljes kép birtokában levonjuk a szükséges tanulságokat. .. 9. & *

Next