Vas Népe, 1965. január (10. évfolyam, 1-26. szám)
1965-01-01 / 1. szám
Magyar államférfiak üdvözlő távirata Kuba nemzeti ünnepe alkalmából DR. OSVALDO DORTICOS TORRADO Elvtársnak, a Kubai Köztársaság elnökének. DR. FIDEL CASTRO RUZ Elvtársnak, a Kubai Köztársaság forradalmi kormánya elnökének, HAVANNA A Kubai Köztársaság nagy ünnepe, a kubai forradalom 6. évfordulója alkalmából a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, a magyar forradami munkás-paraszt kormány, az egész magyar nép és a magunk nevében legforróbb üdvözletünket és jókívánságainkat küldjük önöknek. A kubai népnek és kormányének A magyar nép tisztelettel adózik a hős kubai, ■népnek, amely nagy áldozatokat hozott szabadsága és függetlensége kivívásáért. A forradalom győzelmével szabaddá vált kubai népnek az új élet építésében elért sikerei, a gyarmatosító imperializmus elleni bátor helytállása, a népek szabadságáén és egyenlőségéért, a világbéke megerősítéséért vívott harca a haladó emberiség őszinte csodálatát váltotta ki. örömmel állapíthatjuk meg, hogy a Kubai Köztársaság és a Magyar Népköztársaság kapcsolatai eredményesen fejlődnek. Népeink között jó együttműködés, testvéri barátság jött létre. Biztosíthatjuk a szabad és független kubai népet, hogy mindig számíthat a magyar nép őszinte barátságára és szolidaritására. Nemzeti függetlensége védelméhez, a szocializmus építéséhez és a világbékéért folytatott harcához további nagy sikereket kívánunk a hős kubai népnek és kormányának. Dobi István, Kádár János, az Elnöki Tanács elnöke, a kormány elnöke * Péter János külügymezok forradalmi szakszerveniszter ugyancsak távirat-zeti szövetségének, a KISZ ban üavezette dr. Raul Roát. Központi Bizottsága a Ku* Kubai Köztársaság kül- tekintete Ifjúsági ...................... Szövetségnek küldött tavagy miniszterét. A SZOT ír.atot az évforduló alkatelnöksége a kubai dolgoinából. (MTI) ttfv mondatban . Kádár János, a Minisztertanács elnöke együttérzését fejezte ki S. Baridaranaike miniszterelnök aszszonynak, a Ceylont ért súlyos természeti csapással kapcsolatban. Knud Jespersont, a Dán Kommunista Párt elnökét csütörtökön Budapesten fogadta Biszku Béla, a Ma- 3Yar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára. Az amerikai rádió jelentése szerint szerdán véget értek azok a megbeszélések, amelyek három héttel ezelőtt kezdődtek a török politikai pártok képviselői között. Dr. Hans Peter Tschudi t, a Svájci Államszövetség új elnökét hivatalba lépése alkalmából táviratban üdvözölte Dobi István, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke -4 szokásos évvégi politikai mérlegeket rendszerint ,,bearanyozza” az ünnepi hangulat és a visszaemlékezés. A ■.nagyot külpolitika ez évi mérlegéről készülő beszámoló azonban nem szorul mesterséges .,aranyszegélyre”. Az 1964- es esztendő a magyar külpolitika legtevékenyebb és legsikeresebb évei közé tartozik. Különösen azért értékes, mert a nemzetközi élet egyre összetettebbé, árnyaltabbá válik. Ez pedig nemcsak a kapcsolatok új lehetőségeit tárja fel, hanem a feladatokat is nehezebbé és bonyolultabbá teszi. Árnyaltabb politikai értékítéltekre, nagyobb kezdeményezőkészségre —, és ugyanakkor még törhetetlenebb elvi szilárdságra van szükség. Ezeknek a tulajdonságoknak szerencsés ötvözete tette 1964-ben korszerűvé és ugyanakkor elvivé a szocialism Magyarország külpolitikáját. Az alapok természetesen változatlanok maradtak, amennyiben a magyar külpolitika fő irányvonala továbbra is a nemzeti függetlenség biztosítását, a szocialista világrendszer országai között az egység és az együttműködés megszilárdítását és elmélyítését szolgálja. Az általános fő irányvonalon belül különös hangsúlyt kap továbbra is a magyar— szovjet barátság minden irányú ápolása és bővítése, amely a magyar nemzeti érdekeket híven szolgáló külpolitika elidegeníthetetlen, szerves része. Erről az elvi bázisról kiindulva határozta meg hazánk gyakorlati külpolitikáját az alakuló, változó világ hatalmaival és nagy politikai áramlataival kapcsolatban. Az elvi alap egyben azt is jelentette, hogy elvetjük ez „önerőre tartaszkodás’’ gyakran hallott jelszavaitok azért helytelen, torz értelmezését, átment a nemzeti elzárkózás gyakorlata felt taszíthatni a magyar külpolitikát. A leghíresebben megmutatkozott a tamper külpolitika 1918-60 lépéseiben, amelyek elmélyítették együttműködésünket a gyarmati sorból felszabadult népek új országaival és bővítették — helyenként pedig rendezték —, kapcsolatainkat tőkés viszonylatban. A magyar külpolitika rendkívül lényegesnek tartja a gyarmati sorból kiemelkedett országok szerepét a nemzetközi életben, s ezért különös súllyal üdvözölte az el nem kötelezett országok kairói értekezletét. A magyar külpolitika a kairói konferencia nyilatkozatát a neokolonializmus ellen vívott harc mozgósító, széles együttműködési lehetőségeket nyitó kiáltványának tekinti. Külpolitikánk számára az ENSZ most folyó értekezlete újabb lehetőségeket ad arra, hogy a vita során felmerülő kérdésekben a gyakorlati diplomáciai harc eszközeivel küzdjön a felszabadult népek jogainak védelmében, a gyarmatosítás újabb merénylet-kísérletei ellen. Itt az egyik legjelentősebb és szinte fordulatot jelentő változás ebben az esztendőben Ausztriával kapcsolatban történt. A magyar külpolitika távolabbi célja ezen a területen az, hogy figyelembe véve bizonyos (kritikailag értékelt) történelmi hagyományokat, valamint a földrajzi és gazdasági helyzet valóságát — a magyar—osztrák viszonyt a különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élésének ,,mintaképévé” tegye. Ez az év bebizonyította e törekvés realitását. Néhány igen fontos kérdésben sikerült megegyezésre jutnunk. Kreisky osztrák külügyminiszter budapesti látogatása eredményes volt. Ezt a látogatást Péter János magyar külügymiister viszonozza. S már biztosítottnak látszik, hogy ezzel megindul a két ország között a kormányszintű találkozók sorozata. Ezeket az eredményeket azzal öszszefüggésben kell szemlélni, hogy hasonló irányban fejlődik Ausztria kapcsolata Csehszlovákiával és Jugoszláviával is. A magyar—osztrák kapcsolatok javulása ilyenformán aktív alkotóeleme egy olyan irányzatnak, amely erősíti a békés egymás mellett élés politikáját Közép-Európában. E kedvező irányzat fordítottjának tekinthető természetesen a nyugatnémet kormány törekvése az atomfegyverek, illetve azok részleges kontrolljának megszerzésére. Ez magától értetődően súlyos fenyegetésként nehezedik egész Európára. A magyar külpolitika ezért erőteljesen elítéli a nyugatnémet atomfelfegyverzés minden formáját — akár a söroldalú atomütőerő, akár az utóbbi hetekben propagált „atlanti ütőerő” keretében történjék is. Ebben az esztendőben kétségtelenül ,,megmozdult” némileg a magyar-amerikai viszony ügye is, amelyet mindeddig „tőkés” kapcsolataink legnegatívabb elemének lehetett tekinteni. Természetesen viszonyunk az Egyesült Államokkal mégma is rendezetlenebb stádiumban van, mint akár az Atlanti Szövetség más országaival. Az év végén Budapesten megtartott tárgyalásokat a két ország közötti függő kérdések rendezéséről mindenesetre úgy lehet tekinteni, mint annak a lehetőségét, hogy az amerikai külpolitikában ebben a mszomjlatban fellserekedik a realitások józan tudomásul vételének irányzata. A magyar MilpoHasa célja természetesért az, hogy az Egyesült Államokkal is normális diplomáciai viszonyban, kölcsönösen előnyös kapcsolatokat ápolva éljünk. A Budapesten tartó megbeszélések csak a kezdeti tájékozódást jelentik: nyitva maradt a kapu a további eszmecserék előtt. Amagyar külpolitika 1964-es tevékenységének egyik értékes, jelentős eseménye volt a Vatikánnal kötött egyezmény. Ez a megállapodás nemzetközileg is bizonyos feltűnést keltett, miután első eset volt a történelemben, amikor a Vatikán szocialista állammal kötött megállapodást. Az egyezmény hozzájárul ahhoz, hogy a szocialista Magyarország és a római katolikus egyház kapcsolata és együttműködése javuljon, valamint ahhoz, hogy zavarmentesebbé váljék a Vatikán és a magyar katolikus egyház viszonya is. A magyar külpolitika irányítói joggal értékelték ezt a megállapodást olyan pozitív eseménynek, amelynek a nemzetközi feszültség enyhülése szempontjából is komoly szerepe van. Mindez természetesen csak néhány fő vonását jelenti a magyar külpolitika sokoldalú tevékenységének — a belőle adódó elvi következtetések azonban így is félreérthetetlenek. Talán a csehszlovák kormányküldöttség látogatása alkalmával mondott Kádár-beszédnek azzal a mondatával lehetne jellemezni ezt az elvi lényeget, hogy „a politika nagy kérdéseiben nem szeretjük a bizonytalanságot és a homályt. Ezért álláspontunk világos és mentes minden kétértelműségtől.’ Ez a világosság és szilárdság az, ami az elmúlt évben is tovább növelte Magyarország nemzetközi tekintélyét és a szó legjobb értelmében lehetőséget adott nemzeti külpolitikánk aktivitásának fokozására. CSa*864 „Homály és kétértelműség nélkül“ A magyar külpolitika 1961-ben Johnson újévi üzenete a szovjet vezetőkhöz Nyugati hírügynökségek jelentése szerint Johnson amerikai elnök szerdán a szovjet vezetőkhöz, Mikojanhoz, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa elnökségének elnökéhez és Koszigin miniszterelnökhöz intézett újévi üzenetében jókívánságait küldte a szovjet népnek és lefejezte reményét, hogy az új esztendőben tovább javul a nemzetközi légkör és sikerek születnek fontos nemzetközi problémák megoldásában. Az elnök üzenetében hangoztatta hogy az Egyesült Államok és a Szovjetunió kormányának magasztos feladata a világi béke alapjainak megszilárdítása. Az Egyesült Államok nevében arról biztosította a Szovjetunió vezetőit, hogy mindent megtesz a leszerelés előmozdítására, a nukleáris fegyverzet ellenőrzésére, és ebben az erőfeszítésben „nem szorul a második helyre”. Az 1964-es esztendőben egyes kérdésekben születtek jelentékeny eredmények, de — ismerte el az elnök — a főbb nemzetközi problémák megoldatlanok maradtak. Johnson célul jelölte meg a nukleáris fegyverek elterjedésének korlátozását, egy áfogó nemzetközi atom- csend megállapodás érvé- nyesítését, a katonai célú hasadóanyaggyártás csökkentését, a nukleáris energia békés célcárra történő felhasználását, valamint a támadó és elhárító stratégiai nukleáris fegyverzeti rendszerek, a célbajuttató eszközök „befagyasztását”. Az amerikai és a szovjet kormány — írta Johnson — elősegítheti, hogy a népek számára a Világ boldogabbá és biztonságosabbá váljék. (MTI) Tito elnök újévi üzenete Joszip Broz Tito, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság elnöke az új év alkalmából üzeneteit intézett Jugoszlávia népeihez. Az új esztendő küszöbét — hangoztatta az elnök — a JKSZ VIII. kongresszusa által ránk rótt kötelezettségeikkel lépjük át. A kitűzött feladatok megvalósításáért a legnagyobb felelősség a vezetőkre, a kommunistákra hárul. Ha továbbra is meg akarjuk őrizni népünk bizalmát, akkor példát kell mutatnunk az észmél- és akcióegységben. Most, amikor jövő évi társadalmi tervünkről hozunk határozatot — folytatta Tito —, hozzáláthatunk a kongresszus által hozott határozatok megvalósításához. A kongresszuson megállapodtunk abban, hogy tervünk és a beruházások nem lehetnek túlméretezettek, és figyelembe vesszük anyagi lehetőségeinket, gazdaságunk teherbírását, mindenekelőtt pedig a lakosság életszínvonalát. Tito elnök a továbbiakban rámutatott, hogy a nemzetközi helyzet még most is feszült, mert az imperialista körök még nem mondtak le önző céljaik követeléséről, a durva erőszak alkalmazásáról. A veszélyes imperialista politika drasztikus példája Kongó és Dél-Vietnam esete. Nyugaton manapság mind kevesebbet beszélnek a leszerelés szükségességéről és mind többen követelik a fokozott nukleáris fegyverkezést. Az a szándék, hogy a Német Szövetségi Köztársaságot nukleáris fegyverekkel lássák el, igen , veszélyes a béke ügye szempontjából — mondotta Tito, majd Befejezésül rámutatott, hogy a szocialista és az el nem kötelezett országoknak lankadatlan harcot kell vívniuk a szilárd békéért, a nemzetközi együttműködésért. (MTI) gy perc külpolitika Két mozgalmas esemény Csonka héttel zárul az óév, ez bizonyos fokig rányomja a bélyegét a nemzetközi politikai eseményekre is. A világ számos táján azonban a megkezdett politikai akciók folytatódtak mind békés, mind fegyveres eszközökkel. Az elmúlt négy nap nemzetközi eseményeiből elsősorban a dél-vietnami helyzetről kell szólni. A december 20-i katonai puccs hatása erősen érezhető Dél-Vietnam fővárosában, Saigonban és különösen annak egy épületében, az amerikai nagykövetségen. Johnson elnök dél-vietnami nagykövete, Taylor tábornok nem értett egyet a puccsal, mivel az elsősorban a különben sem egységes kormánycsapatok további tevékenységét veszélyezteti. Az úgynevezett fiatal tábornokok katonai puccsa mögött természetesen Khanh tábornok, a dél-vietnami hadsereg főparancsnoka állott a háttérben. A legújabb események arról tanúskodnak, hogy Khanh tábornok és Taylor nagykövet között kiéleződött a helyzet és a dél-vietnami diktátor most már az amerikai nagykövet távozását is követeli. Közben harmadik napja tombol a Binh Ghia-i csata. Et1 ezer lakosú városkát három nappal foglalták el a vietnami szabadságharcosok. A kormánycsapatok amerikai helikopterekkel megerősített ellentámadásba mentek át. A visszafoglalásra irányuló kísérletnek csupán nagy veszteségek árán volt sikerük. Ez a kudarc érződik a dél-vietnami helyzet washingtoni megítélésében is. Elég idézni Joseph Alsopot, az egyik legismertebb és ráadásul jobboldali-polgári beállítottságú amerikai publicistát, aki a délkelet-ázsiai helyzet elemzését a következő gondolattal zárta. ..Dél-Vietnamban megértek egy új Diem Biem Phou feltételei az amerikaiak számára”. Mint ismeretes, Diem Biem Phou a francia gyarmatosítók számára az a Waterloo volt, amelynek eredményeképpen ki kellett vonulniuk Délkelet- Ázsiából. Az elmúlt hét egyik legizgalmasabb politikai eseménye az olasz köztársasági elnök megválasztása volt. Ismeretes, hogy Segni volt elnök a súlyos betegsége miatt lemondásra kényszerült és e héten „marathoni” menetben választották meg az új köztársasági elnököt. Az új olasz államfő Giuseppe Siragal, az olasz közélet világszerte ismert 66 esztenstős veteránja lett. Az elnökválasztás hosszú fordulókon át eredmény nem maradt, mivel a baloldal nem volt hajlandó szavazatait a Keresztény Demokrata Párt jobboldalának jelöltjére, Leone-ra adni. Ennek következtében a Keresztény Demokrata Párt vissza is vonta jelöltjét és a következő favorit, Nemi, a Szocialista Párt elnökjelöltje lett. Nemi visszavonulása után a baloldal az Olasz Szociáldemokrata Párt jelöltjére adta szavazatát és ezzel a külügyminister nagy többséggel lett köztársasági elnökké. Megválasztása félreérthetetlenül a kommunista szavazatoknak köszönhető. Saragat, aki egyébként antikommunista tevékenységéről is nevezetes volt, ezúttal reálpolitikusnak bizonyult. A reá nehezedő jobboldali nyomás ellenére nemcsak elfogadta, hanem látványos és politikailag jelentős nyilatkozatban kérte is a kommunisták támogatását. A Szociáldemokrata Párt vezérének megválasztása Olaszországban mindenképpen a baloldal győzelmeként könyvelhető el. G. Gy.