Vas Népe, 1965. január (10. évfolyam, 1-26. szám)

1965-01-01 / 1. szám

Magyar államférfiak üdvözlő távirata Kuba nemzeti ünnepe alkalmából DR. OSVALDO DORTICOS TORRADO Elvtársnak, a Kubai Köztársaság elnökének. DR. FIDEL CASTRO RUZ Elvtársnak, a Kubai Köztársaság forradalmi kormánya elnökének,­­ HAVANNA A Kubai Köztársaság nagy ünnepe, a kubai for­radalom 6. évfordulója alkalmából a Magyar Nép­­köztársaság Elnöki Tanácsa, a magyar forradami munkás-paraszt kormány, az egész magyar nép és a magunk nevében legforróbb üdvözletünket és jókí­vánságainkat küldjük­ önöknek. A kubai népnek és korm­­ányének A magyar nép tisztelettel adózik a hős kubai, ■népnek, amely nagy áldozatokat hozott szabadsága és függetlensége kivívásáért. A forradalom győzelmével szabaddá vált kubai népnek az új élet építésében elért sikerei, a gyarmatosító imperializmus elleni bá­tor helytállása, a népek szabadságáén és egyenlősé­géért, a világbéke megerősítéséért vívott harca a ha­ladó emberiség őszinte csodálatát váltotta ki. örömmel állapíthatjuk meg, hogy a Kubai Köz­társaság és a Magyar Népköztársaság kapcsolatai eredményesen fejlődnek. Népeink között jó együtt­működés, testvéri barátság jött létre. Biztosíthatjuk a szabad és független kubai népet, hogy mindig szá­míthat a magyar nép őszinte barátságára és szolida­ritására. Nemzeti függetlensége védelméhez, a szocializ­mus építéséhez és a világbékéért folytatott harcához további nagy sikereket kívánunk a hős kubai népnek és kormányának. Dobi István, Kádár János, az Elnöki Tanács elnöke, a kormány elnöke * Péter János külügym­e­­zok forradalmi szakszerve­­niszter ugyancsak távirat-­zeti szövetségének, a KISZ ban üavezette dr. Raul Roát. Központi Bizottsága a Ku­* Kubai Köztársaság kül- te­kintete Ifjúsági ...................... Szövetségnek küldött tav­agy miniszterét. A SZOT ír.atot az évforduló alkat­el­nöksége a kubai dolgo­­inából. (MTI) ttfv mondatban . Kádár János, a Minisz­tertanács elnöke együttér­zését fejezte ki S. Barida­­ranaike miniszterelnök asz­­szonynak, a Ceylont ért súlyos természeti csapás­sal kapcsolatban. Knud Jespersont, a Dán Kommunista Párt elnökét c­sütörtökön Budapesten fo­gadta­ Biszku Béla, a Ma- 3Yar Szocialista Munkás­párt Politi­kai Bizottságá­nak tagja, a Központi Bi­zottság titkára. Az amerikai rádió jelen­tése szerint szerdá­n véget értek azok a megbeszélé­sek, amelyek három héttel ezelőtt kezdődtek a török politikai pártok képvise­lői között. Dr. Hans Peter Tschudi­ t, a Svájci Államszövetség új elnökét hivatalba lépése al­kalmából táviratban üdvö­zölte Dobi István, a Nép­­köztársaság Elnöki Taná­csának elnöke -4 szokásos évvégi politikai mérle­­­­­geket rendszerint ,,bearanyozza” az ün­nepi hangulat és a visszaemlékezés. A ■.nagyot külpolitika ez évi mérlegéről készülő beszámoló azonban nem szorul mesterséges .,aranyszegélyre”. Az 1964- es esztendő a magyar külpolitika legte­vékenyebb és legsikeresebb évei közé tartozik. Különösen azért értékes, mert a nemzetközi élet egyre összetettebbé, árnyaltabbá válik. Ez pedig nemcsak a kapcsolatok új lehetőségeit tárja fel­­, hanem a feladatokat is nehezebbé és bonyolultabbá teszi. Árnyaltabb poli­tikai értékítéltekre, nagyobb kezdemé­nyezőkészségre —, és ugyanakkor még törhetetlenebb elvi szilárdságra van szükség. Ezeknek a tulajdonságoknak szerencsés ötvözete tette 1964-ben kor­szerűvé és ugyanakkor elvivé a szocia­­lism Magyarország külpolitikáját. Az alapok természetesen változat­­lanok maradtak, amennyiben a magyar külpolitika fő irányvonala továbbra is a nemzeti függetlenség biztosítását, a szocialista világrendszer országai között az egység és az együttműködés megszi­lárdítását és elmélyítését szolgálja. Az általános fő irányvonalon belül különös hangsúlyt kap továbbra is a magyar— szovjet barátság minden irányú ápolása­­ és bővítése, amely a magyar nemzeti érdekeket híven szolgáló külpolitika el­idegeníthetetlen, szerves része. Erről az elvi bázisról kiindulva ha­­­­tározta meg hazánk gyakorlati külpoli­tikáját az alakuló, változó világ hatal­maival és nagy politikai áramlataival kapcsolatban. Az elvi alap egyben azt is jelentette, hogy elvetjük ez „önerőre tartasz­kodás’’ gyakran hallott jelszava­itok azé­rt helytelen, torz értelmezését, átment a nemzeti elzárkózás gyakorlata felt taszíthatn­i a magyar külpolitikát. A leghíresebben megmutatkozott a tamper külpolitika 1918-60 lépéseiben, amelyek elmélyítették együttműködésün­ket a gyarmati sorból felszabadult né­pek új országaival és bővítették — he­lyenként pedig rendezték —, kapcsola­tainkat tőkés viszonylatban. A magyar külpolitika rendk­ívül lé­nyegesnek tartja a gyarmati sorból ki­emelkedett országok szerepét a nemzet­közi életben, s ezért különös súllyal üd­vözölte az el nem kötelezett országok kairói értekezletét. A magyar külpoli­tika a kairói konferencia nyilatkozatát a neokolonializmus ellen vívott harc mozgósító, széles együttműködési lehe­tőségeket nyitó kiáltványának tekinti. Külpolitikánk számára az ENSZ most folyó értekezlete újabb lehe­tőségeket ad arra, hogy a vita során felmerülő kérdésekben a gyakorlati dip­lomáciai harc eszközeivel küzdjön a fel­szabadult népek jogainak védelmében, a gyarmatosítás újabb merénylet-kísér­letei ellen. Itt az egyik legjelentősebb és szinte fordulatot jelentő változás ebben az esz­tendőben Ausztriával kapcsolatban tör­tént. A magyar külpolitika távolabbi célja ezen a területen az, hogy figye­lembe véve bizonyos (kritikailag érté­kelt) történelmi hagyományokat, vala­mint a földrajzi és gazdasági helyzet valóságát — a magyar—osztrák viszonyt a különböző társadalmi rendszerű orszá­gok békés egymás mellett élésének ,,mintaképévé” tegye. Ez az év bebizo­nyította e törekvés realitását. Néhány igen fontos kérdésben sikerült meg­egyezésre jutnunk. Kreisky osztrák kül­ügyminiszter budapesti látogatása ered­ményes volt. Ezt a látogatást Péter Já­nos magyar külügymiister viszonozza. S már biztosítottnak látszik, hogy ezzel megindul a két ország kö­zött a kormányszintű találkozók soro­zata. Ezeket az eredményeket azzal ösz­­szefüggésben kell szemlélni, hogy hason­ló irányban fejlődik Ausztria kapcsolata Csehszlovákiával és Jugoszláviával is. A magyar—osztrák kapcsolatok javulása ilyenformán aktív alkotóeleme egy olyan irányzatnak, amely erősíti a békés egy­más mellett élés politikáját Közép-Eu­­rópában. E kedvező irányzat fordítottjának tekinthető természetesen a nyugatnémet kormány törekvése az atomfegyverek, illetve azok részleges kontrolljának meg­szerzésére. Ez magától értetődően sú­lyos fenyegetésként nehezedik egész Eu­rópára. A magyar külpolitika ezért erő­teljesen elítéli a nyugatnémet atomfel­fegyverzés minden formáját — akár a sör­oldalú atomütőerő, akár az utóbbi hetekben propagált „atlanti ütőerő” ke­retében történjék is. Ebben az esztendőben kétségtelenül ,,megmozdult” némileg a magyar-ame­rikai viszony ügye is, amelyet minded­dig „tőkés” kapcsolataink legnegatívabb elemének lehetett tekinteni. Természete­sen viszonyunk az Egyesült Államokkal még­­ma is rendezetlenebb stádiumban van, mint akár az Atlanti Szövetség más országaival. Az év végén Buda­pesten megtartott tárgyalásokat a két ország közötti függő kérdések rendezé­séről­­ mindenesetre úgy lehet tekin­teni, mint annak a lehetőségét, hogy az amerikai külpolitikában ebben a m­­szomjlatban fells­erekedik a realitások józan tudomásul vételének irá­nyzata. A magyar MilpoHasa célja természetesért az, hogy az Egyesült Államokkal is normális diplomáciai viszonyban, köl­csönösen előnyös kapcsolatokat ápolva éljünk. A Budapesten tartó­ megbeszé­lések csak a kezdeti tájékozódást je­lentik: nyitva maradt a kapu a további eszmecserék előtt. A­­magyar külpolitika 1964-es tevé­kenységének egyik értékes, jelentős ese­ménye volt a Vatikánnal kötött egyez­mény. Ez a megállapodás nemzetközi­leg is bizonyos feltűnést keltett, miután első eset volt a történelemben, amikor a Vatikán szocialista állammal kötött megállapodást. Az egyezmény hozzájá­rul ahhoz, hogy a szocialista Magyaror­szág és a római katolikus egyház kap­csolata és együttműködése javuljon, va­lamint ahhoz, hogy zavarmentesebbé váljék a Vatikán és a magyar kato­likus egyház viszonya is. A magyar külpolitika irányítói joggal értékelték ezt a megállapodást olyan pozitív ese­ménynek, amelynek a nemzetközi fe­szültség enyhülése szempontjából is komoly szerepe van. Mindez természetesen csak néhány fő vonását jelenti a magyar külpolitika sokoldalú tevékenységének — a belőle adódó elvi következtetések azonban így is félre­érthetetlenek. Talán a csehszlovák kormányküldöttség látogatása alkalmá­val mondott Kádár-beszédnek azzal a mondatával lehetne jellemezni ezt az elvi lényeget, hogy „a politika nagy kérdéseiben nem szeretjük a bizonyta­lanságot és a homályt. Ezért álláspon­tunk világos és mentes minden kétér­telműségtől.’­ Ez a világosság és szi­lárdság az, ami az elmúlt évben is to­vább növelte Magyarország nemzetközi tekintélyét és a szó legjobb értelmében lehetőséget adott nemzeti külpolitikánk aktivitásának fokozására. CSa*864 „Homály és kétértelműség nélkül“ A magyar külpolitika 1961-ben Johnson újévi üzenete a szovjet vezetőkhöz Nyugati hírügynökségek jelentése szerint Johnson amerikai elnök szerdán a szovjet vezetőkhöz, Miko­­janhoz, a Szovjetunió Leg­felsőbb Tanácsa elnökségé­nek elnökéhez és Koszigin miniszterelnökhöz intézett újévi üzenetében jókíván­ságait küldte a szovjet népnek és le­fejezte remé­nyét, hogy az új esztendő­ben tovább javul a nem­zetközi légkör és sikerek születnek fontos nemzet­közi problémák megoldásá­ban. Az elnök üzenetében han­goztatta hogy az Egyesült Államok és a Szovjetunió kormányának magasztos feladata a világi béke alap­jainak megszilárdítása. Az Egyesült Államok nevében arról biztosította a Szov­jetunió vezetőit, hogy min­dent megtesz a leszerelés előmozdítására, a nukleá­ris fegyverzet ellenőrzésé­re, és ebben az erőfeszí­tésben „nem szorul a má­sodik helyre”. Az 1964-es esztendőben egyes kérdésekben szület­tek jelentékeny eredmé­nyek, de — ismerte el az­­ elnök — a főbb nemzetkö­zi problémák megoldatla­nok maradtak. Johnson célul jelölte meg a nukleáris fegyverek elterjedésének korlátozását, egy áfogó nemzetközi atom-­­ csend megállapodás érvé-­ nyesítését, a katonai célú hasadóanyaggyártás csök­kentését, a nukleáris ener­gia békés célcárra történő felhasználását, valamint a támadó és elhárító stra­tégiai nukleáris fegyver­zeti rendszerek, a cél­baj­ut­­tató eszközök „befagyasz­tását”. Az amerikai és a szovjet kormány — írta Johnson — elősegítheti, hogy a népek számára a Világ boldogabbá és biz­tonságosabbá váljék. (MTI) Tito elnök újévi üzenete Joszip Broz Tito, a Ju­goszláv Szocialista Szövet­ségi Köztársaság elnöke az új év alkalmából üzeneteit intézett Jugoszlávia népei­hez. Az új esztendő küszö­bét — hangoztatta az el­nök — a JKSZ VIII. kong­resszusa által ránk rótt kö­telezettségeikkel lépjük át. A kitűzött feladatok meg­valósításáért a legnagyobb felelősség a vezetőkre, a kommunistákra hárul. Ha továbbra is meg akarjuk őrizni népünk bizalmát, akkor példát kell mutat­nunk az észm­él- és akció­­egységben. Most, amikor jövő évi társadalmi tervünkről ho­zunk határozatot — foly­tatta Tito —, hozzálátha­tunk a kongresszus által hozott határozatok megva­lósításához. A kongresszu­son megállapodtunk abban, hogy tervünk és a beruhá­zások nem lehetnek túlmé­retezettek, és figyelembe vesszük anyagi lehetősége­inket, gazdaságunk teherbí­rását, mindenekelőtt pedig a lakosság életszínvonalát. Tito elnök a továbbiak­ban rámutatott, hogy a nemzetközi helyzet még most is feszült, mert az imperialista körök még nem mondtak le önző cél­jaik követeléséről, a durva erőszak alkalmazásáról. A veszélyes imperialista poli­tika drasztikus példája Kongó és Dél-Vietnam ese­te. Nyugaton manapság mind kevesebbet beszélnek a leszerelés szükséges­ségéről és mind többen kö­vetelik a fokozott nukleá­ris fegyverkezést. Az a szándék, hogy­ a Német Szövetségi Köztársaságot nukleáris fegyverekkel lás­sák el, igen , veszélyes a béke ügye szempontjából — mondotta Tito, majd Befejezésül­ rámutatott, hogy a szocialista és az el nem kötelezett országok­nak lankadatlan harcot kell vívniuk a szilárd bé­kéért, a nemzetközi együttműködésért. (MTI) gy perc külpolitika Két mozgalmas esemény Csonka héttel zárul az óév, ez bizonyos fokig rá­nyomja a bélyegét a nemzetközi politikai események­re is. A világ számos táján azonban a megkezdett politikai akciók folytatódtak mind békés, mind fegy­veres eszközökkel. Az elmúlt négy nap nemzetközi eseményeiből első­sorban a dél-vietnami helyzetről kell szólni. A de­cember 20-i katonai puccs hatása erősen érezhető Dél-Vietnam fővárosában, Saigonban és különösen annak egy épületében, az amerikai nagykövetségen. Johnson elnök dél-vietnami nagykövete, Taylor tá­bornok nem értett egyet a puccsal, mivel az elsősor­ban a különben sem egységes kormány­csapatok to­vábbi tevékenységét veszélyezteti. Az úgynevezett fiatal­ tábornokok katonai puccsa mögött természete­sen Khanh tábornok, a dél-vietnami hadsereg főpa­rancsnoka állott a háttérben. A legújabb események arról tanúskodnak, hogy Khanh tábornok és Taylor nagykövet között kiéleződött a helyzet és a dél-viet­nami diktátor most már az amerikai nagykövet távo­zását is követeli. Közben harmadik napja tombol a Binh Ghia-i csata. E­t1 ezer lakosú városkát három nappal foglalták el a vietnami szabadságharcosok. A kormány­csapatok amerikai helikopterekkel megerő­sített ellentámadásba mentek át. A visszafoglalásra irányuló kísérletnek csupán nagy veszteségek árán volt sikerük. Ez a kudarc érződik a dél-vietnami helyzet washingtoni megítélésében is. Elég idézni Joseph Alsopot, az egyik legismertebb és ráadásul jobboldali-polgári beállítottságú amerikai publicistát, aki a délkelet-ázsiai helyzet elemzését a következő gondolattal zárta. ..Dél-Vietnam­ban megértek egy új Diem Biem Phou feltételei az amerikaiak számá­ra”. Mint ismeretes, Diem Biem Phou a francia gyar­matosítók számára az a Waterloo volt, amelynek eredményeképpen ki kellett vonulniuk Délkelet- Ázsiából. Az elmúlt hét egyik legizgalmasabb politikai ese­ménye az olasz köztársasági elnök megválasztása volt. Ismeretes, hogy Segni volt elnök a súlyos betegsége miatt lemondásra kényszerült és e héten „marathoni” menetben választották meg az új köztársasági elnö­köt. Az új olasz államfő Giuseppe Siragal, az olasz közélet világszerte ismert 66 esztenstős veteránja lett. Az elnökválasztás hosszú fordulókon át ered­mény nem­ maradt, mivel a baloldal nem volt hajlan­dó szavazatait a Keresztény Demokrata Párt jobb­oldalának jelöltjére, Leone-ra adni. Ennek következ­tében a Keresztény Demokrata Párt vissza is vonta jelöltjét és a következő favorit, Nemi, a Szocialista Párt elnökjelöltje lett. Nem­i visszavonulása után a baloldal az Olasz Szociáldemokrata Párt jelöltjére ad­ta szavazatát és ezzel a külügyminister nagy több­séggel lett köztársasági elnökké. Megválasztása fél­­­­reérthetetlenül a kommunista szavazatoknak kö­szönhető. Saragat, aki egyébként antikommunista tevékenységéről is nevezetes volt, ezúttal reálpoliti­kusnak bizonyult. A reá nehezedő jobboldali nyomás ellenére nemcsak elfogadta, hanem látványos és poli­tikailag jelentős nyilatkozatban kérte is a kommu­nisták támogatását. A Szociáldemokrata Párt vezé­rének megválasztása Olaszországban mindenképpen a baloldal győzelmeként könyvelhető el. G. Gy.

Next