Vas Népe, 1965. február (10. évfolyam, 27-50. szám)
1965-02-02 / 27. szám
Be ígéretesen mutatkoztak be a zeneiskola legjobb növendékei Vasárnap délután a megyei tanács nagytermében szokatlanul megélénkült az élet. A növendékek lázasan készülődtek. A tanárok versenyt izgultak velük. A nagyterem zsúfolt. Teljesen megtelt érdeklődőkkel. A szombathelyi Bartók Béla Zeneiskola szülői munkaközössége rendezte első növendékhangversenyét. Az ősz óta gondos figyelemmel folyó munkának — az első félévnek —, legjobb eredményeit tárták fel. Örömmel üdvözölhetjük a műsor újszerűségét. Sokoldalúbb változatosabb volt az eddigieknél, ami a hangszerek arányában tűnt ki elsősorban. A vonósok domináltak és előtérbe kerültek a fúvósok. Új színfolt volt a gitár megjelenése. Mindez a mai élethez való alkalmazkodást jelenti, és megfelelt a Művelődésügyi Minisztérium intézkedéseinek. A vonósok közül kiemelkedett Molnár Mária érett zeneiségével, szép tónusával, Hegyi Gabriella és I Bogáts László a Bartók mű stílusos megszólaltatásával, továbbá Csonka Ildikó és Illa Gábor. Kellemes meglepetés volt a négy gordonkás (Ringhoffer Erdre, Molnár Anna, Vargyas Csilla és Szalay Marianna) szereplése Birkenstock jól hangzó Largójával. Kiváló belső műhelymunka sugárzott ki a zongoristák produkciójából. Figyelemre méltó tehetségek Illa Mária Chopin Fantázia impromtu előadásával, továbbá Lakatos Ferenc — a két Debussy számmal. Mindketten — Bognár Ferenccel együtt — mint kísérők is jó adottságot mutattak. Élvezetes kamaramuzsikálást nyújtott Rózsa Márta és Németh Pál négykezese. Jól megállták helyüket Kiss Katalin, Iker Mária és Pósfai Péter is. Kár, hogy nem hallhattuk a többi továbbképzés zongorista szereplését. Nyilván időhiány miatt maradtak ki a műsorból. A fúvósok között kitűnt a tehetséges Németh Pál (fuvola) és a fafúvós-család többi hangszerein is szép produkciókat hallottunk: Havasi László (klarinét), Hungler Ágnes (fagott), Tuba Pál (klarinét) és Rozmann Lajos (trombita). A reneszánsz hangulatát idézte a finom két preklasszikus gitárszám (Sütő Márta és Harcz László). A többi szereplő — Zsoldos Zoltán, a Sisak ikerpár is jól megállták helyüket. A hangverseny sikerét a közönség érdeklődése is igazolta. A megyei tanács nagyterme — bár szép környezetet nyújtott és a megyei vezetés támogatását éreztük benne —mégis kicsinek bizonyult. A zeneiskola tanári kara — Tibold Ivánnal, a zeneiskola újonnan kinevezettlyi zeneiskolában folyik : kidomborította azt a fontos szerepet, amit ez a közel hatvanéves intézmény városunk zenei fejlődésében betölt. Ilsokas) Délután öt órára kellett volna megérkeznie annak a grazi magyarokból álló csoportnak, amelynek ezt a szombat—vasárnapi hazalátogatását a Magyarok Világszövetsége segítségével szervezték. Még hat órakor is csak azt tudtuk biztosan, hogy nem vonattal jönnek, mint ahogy az első hír szólt, nem is autóbusszal, mint ahogy az első hírt kiigazították, hanem gépkocsikon. Fél hétkor a körmendi kórházból kaptunk egy „nyugtató” üzenetet: a gráziak megérkeztek, egy kis türelem, az egyik vendég vesegörcsöt kapott útközben, igyekeznek mielőbb rendbehozni... A 32 tagú csoport többsége nem először járt itthon nek. Ez az egyesület fogja egybe a grazi magyarokat. Nem mostaniak, még a második világháború előttiek alapították A második világháború óta kintrekedtek, mint például Jetinek Frigyes, franké anta Reiser Róbert, Benkfy Jolán, doller Dezső az idősebb és ifjabb Neubrand Róbert egy kicsinyke hazai levegőt találtak itt, s féltve, vigyázva ápolják, fejlesztik ezt az egyesületet. Különösebb okuk nem volt kint maradni. Gyárak, nyugatra mentett üzemek, intézmények dolgozói voltak kivétel nélkül. Okkal, ok nélkül a hozzájuk eljutott hírek félemlítették meg őket. Egyiknek az anyja volt német, másik csak a neve miatt tartott a deportálástól. Nem mertek hazajönni. Van, aki a szakmájában dolgozik — a székesfehérvári Vadásztölténygyár volt szerelője, Neubrand Róbert például a Puch gyárban mester, fia ugyanott vasesztergályos, Frankó Antal volt cukrászmester viszont kereskedelmi utazó. A főnöke, Gáspár István importőr nagyiparos, akinek vesegörcsei a jótékony orvosi beavatkozásra megszűntek. „Isszák” az életünkről szóló híreket. Ők ugyan „nem politizálnak’ — „ez a hivatásos politikusok dolga” —, de szívesen hallgatják változó szépülő életünk eredményeit, kipirulnak, amikor terveinkről esik szó. Szinte érezni áradó boldogságukat, megcsalódottságukat. A fogadásukkor még csak rövid, fegyelmezett mondatok hangzanak el mindkét részről. A körmendi Felsőfokú Technikum nevében — ahol egy éjszakára szállást kaptak — Kovássy Gyula igazgató fogadta a vendégeket. Mielőtt végigjárták volna a volt főúri kastélyt, ahol most az intézet kollégiuma kapott helyet ■— többek között — tájékoztatta őket az itt folyó szakemberképzés eredményeiről, feladatairól. A válasz is még tartózkodóan udvarias volt, köszönet a meghívásért, de már elhangzott a visszahívás: február 13-án farsangi bált rendeznek, szeretettel várják a magyarokat Grazban. A disznótoros vacsora kezdetén Korbadics Pál, a Külügyminisztérium osztályvezetője mondott rövid pohárköszöntőt. Elhallgatott néhány percre a cigányzene. Holler Dezső, a burgenlandi magyarok háznagya válaszbeszédéből azonban már előbugygyant a mérhetetlen honvágy, az elérzékenyülés. — Igen, természetesen, — mondja — mi is örülnénk, ha a nálunk működő hasonló célú intézmények valamelyikével sikerülne gyümölcsöző kapcsolatot létesíteni. Még jobban szeretnénk, ha Önök is ilyen szívesen jönnének hozzánk, mint ahogyan mi most — hazajötttünk. Higygyék el, melegünk lett, amikor átléptünk a határon. És ha most könnyes a szemünk — annak okát nem kell megmagyaráznunk, Önöknek például csak egy dal a sok között, hogy: Hajlik a jegenye, pereg a levele.. Nekünk a feledhetetlen szülőföld emléke is. Tudják, milyen érzés itthon hallani azt, hogy: Ne menj el, maradj itt...? Harminckét ember ismerkedett két napig mai életünkkel. Elmondták, hogyan élnek, hogyan dolgoznak, elmondtuk mi is. „Nem politizáltunk”. Munkás napjainkról, emberi kötelességeinkről beszélgettünk... — Y—l mi Hajlik a jegenye... 1945 óta. Neubrand Róbert például negyedszer jött nőst, de a fia — aki éppen húszéves — hatodszor jár nálunk. A csoportban egynéhányat, főleg fiatalok, osztrák anyanyelvűek Legfeljebb a nevük árulkodik hajdani magyar származásról. Heinz Widakovits például menyaszszony jelöltjével jött el. Ő is többször járt már Budapesten, az ország más részeit is jól ismeri. Egy szót sem tud magyarul, jóllehet tagjai Grazi Magyar Egyesületigazgatójával az élen . Ő ismét igazolta azt a tervszerű és jó oktató-nevelő munkát, ami a szombatie Hungler Ágnes fagotton játssza Debussy Kis néger című művét. Havasi László klarinétozik. Mozart D-dúr szonátáját Rózsa Márta és Németh Pál négykezese tolmácsolja. Hijviz Widakovits menyasszony jelöltjével együtt kísérte el a Grazból magyar vendégeket. Hajlik a jegenye, pereg a levele... Peresák Ferenc és népi zenekara muzsikál a vendégeknek.