Vas Népe, 1965. március (10. évfolyam, 51-76. szám)
1965-03-02 / 51. szám
Köresük a legjobbak módszerért Tízezer forint egy holdról Figyelemmel kísérem a Vas Népében indított Kövessük a legjobbak módszerét című vitát. Jónak tartom a kezdeményezést. Akkor tudjuk elérni a mezőgazdasági termelés idei előirányzatát, ha a fejlett, jól bevált agrotechnikai eljárásokat minél szélesebb felétben alkalmazzuk. Elégedet voltam Sár- Váry László körmendi fő- Euronómus hozzászólását olvasva. Az ottani savanyú talajon elsősorban meszeléssel teremtették meg a magas cukorrépatermés feltételeit. A mi szövetkezetünkben is évek óta 200 mázsán felül van a holdankénti átlag. Kétszáz mázsa alatt már nem is tervezünk. Mielőtt ácsomban ismertetném a mi termelési eljárásainkat, leszögezem, hogy a cukorrépa azok közé a növények közé tartozik, amelyek területegységenként a legtöbb tápanyagot adják, s bőséges takarmányt szolgáltatnak az állattenyésztéshez is. Érthető, hogy a cukorgyárak és a cukorrépa-termesztő vidékek közelében alakultak ki a legfejlettebb szarvasmarha-tenyésztő körzetek, községek. A cukorrépa — a termesztett növények között — talán a legtöbb jövedelmet is adja. Viszont igényes növény, bőséges trágyázást, gondos talaj előkészítést és rendszeres növényápolást kíván. Mi évekkel előre meghatározzuk a vetési sorrendet, s így előre tudjuk, melyik táblánkba, mikor kerül cukorrépa. Általában búza és lucerna után vetjük. Az elővetemény talaját 14—18 centi mélyen szántjuk, s utána gyűrűshengerezzük. Legkésőbb szeptember 10-ig legalább 300 mázsa istállótrágyát adunk egy-egy holdra, amit 20—25 centi mélyen szántunk alá. Szántás előtt holdanként 120 kiló foszfor, 30 kiló káli, és 50 kiló nitrogén műtrágyát is kiszórunk a talajra. Szántás után gyűrűshengerrel zárjuk a talajt. Kora tavasszal, amint lehet, simítózunk, utána tárcsával vagy kultivátorral 120 kiló nitrogén és 50 kiló szuperfoszfát műtrágyáit „keverünk” a talajba. Utána hengerelünk, s vetésig nincs gondunk a táblára. A répát — ha csak az időjárás lehetővé teszi — március 25 és április 5 közöt vetjük el. Erre az időre már felgyorsul a talajélet, s a gyomok is fejlődésnek indulnak. Ilyenkor vetés előtt kultivátással és fogassal kiültetjük a sarjadzó gyomot, köziben hengerezéssel tömítjük a talajt, s egyben magágyat is készítünk. A magot legtöbbször fogasolt talajba tesszük, három-négy centi mélyre. Vetés után sima hengerrel járatjuk meg a táblákat. Az első kapálás után is sima hengert használunk. Mi csak akkor kezdjük azegyelőst, amikor a répa már négy levélben van. Ezután holdanként és a sorokra szórva 60 kiló nitrogén műtrágyát adunk a területre. A nitrogén segítségével a növény gyors fejlődésnek indul, s ahogy mondani szokás, mindig időben kinő a bogár foga aló. Csapadékos tavasz esetén a levéltetű is megtámadja a zsenge növényt. A kártevők ellen Wofatox nevű vegyszerrel védekezünk. Az egyelés és a korai növényápolás idején minden esetben munkaerő-átcsoportosítást végzünk, hogy a sürgős tennivalót napok alatt elvégezhessük. Az ismertetett módszerekkel nálunk 9— 10 ezer forint jövedelmet ad a cukorrépa holdja. A növény megmunkálásáért általán 3200— 3400 foritot Nap egy-egy ember, mivel az átlagtermésünk 220—260 mázsa között ingadozik. Befejzésül még megjegyzem, hogy a répa betakarítását október elején szoktuk megkezdeni. Ha azonban közben fellépne rajta az ismert Rozetta betegség, előbb is elkezdjük a betakarítást, mert ilyenkor már nem fejlődik a növény. Szabó József tsz-elnök Simaság A Szombathelyi Cipőgyár üzemfenntartási osztálya 333 ezer forint megtakarítást vállalt a felszabadulási munkaverseny ideje alatt. Mit rejt magában a több százezres szám? Kik azok, akik a számok mögött állnak? A kérdésre a műhelyekben dolgozó karbantartó munkások, esztergályosok, marósok, szerelők és különböző szakmában dolgosok között járva kaptunk választ. — A vállalásokból legnagyobb rész a tervszerű, megelőző karbantartóké. A múlt év végére munkájukkal 20 százalékos termelésnövekedést értek el e gyárban, — tájékoztat Gál László üzenfenntartós, osztályvezető, majd Mutatja: rigeiben ezer forint megtakarítást tűztek ki célul. „Csak” 39 ezer forinttal kevesebbe kerül a gyárnak, ha a tervükben szereplő 3 magas hőmérsékleten működő elektromos szekrényt és a három darab kondicionáló szekrényt házilag készítik el. A TMK-műhelyben 28 munkás dolgozik, ebből 20-an a termelékenységben élen járó Zalka szocialista brigád tagjai. A szervezési intézkedések pontos betartása, a munkaidő fokozott kihasználása és az anyagtakarékosság jellemzi munkájukat. Az üzemfenntartási osztály többi csoportja semi marad le krögöttük 8 vál— Nagypapa, beszélj, szólalj meg már! Mondd, igaz, amit az iskolában a tanító bácsitól hallottunk? — Mit hallottál, Zoltánba? — Azt, hogy Hrabovszki Lászlóéknál csináltak legtöbb kárt a németek. Porrá égett a házuk, istállójukban bennégtek az állatok... S nagypapa, erről nekem sose szóltál... Egy ideig csend. A kisfiú félénk mosollyal várja a nagypapa válaszát. Hrabovszki László lányától, Nagy Zoltánnétól és feleségétől várja a biztatást, akik a konyhában állva, ugyancsak meglepődtek Zoltánka kérdésein. — Nincs abban semmi, ha elmondod, unokáink úgy se látták már az üszkös romokat — töri meg a csendet Hrabovszkiné. — Egy napon, a háború végén —, kezdi Hrabovszki László —, három német Többet és jobbat a tavalyinál páncélos állt az udvarunkban. Olyan nagyok voltak, mint egy ház. Rengett a föld a kapuk, házak tövében. Mindenki ijedten futott ki a faluból, a mezőre, az ösvényekre, elbújni az ágyuk tüze elöl. A felszabadító szovjet csapatok Szálók irányából közelítették meg falunkat. Folyton erősödött a katyusák döreje, de a német csapat, amely a faluban két tűz közé szorult, menekülés közben rombolt, pusztított. Hajnalban eltisztultak és majd elhallgattak a fegyverek. A katyusák a falu alól tovább indultak a németek után. Aztán teherautókkal megérkeztek a felszabadító szovjet fotónak. Sokan voltak, mint a hangyák és alighogy ideértek, mindjárt bátorítottak bennünket, térjen mindenki haza, otthonába, mert már elűzték a németet. — Hat ház égett, füstöl-falásaival. Az üzemszerelőket összevonták a műhelyekből és most központosítva végzik a futójavításokat és karbantartást. A két műszak 70—70 ezer forint megtakarítást és öt újítás beadását vállalta ebben az évben. A késműhely a kivágó szerszámgyártásnál mind időben, mind anyagban 23 ezer forintot vállalt. A villanyszerelő műhelyben dolgozók csökkentik az anyagfelhasználást, az elektromos hibákból adódó állásidőt A bontott anyagból 50 ezer forintot értékesítenek, úgy, hogy egy részét felhaszálják, még részét eladják. Vízzel, villannyal és gőzzel takarékoskodnak az erőtelepi dolgozók, ezzel 16 ezer forintot hoznak a gyár konyhájára. Az osztály építőipari csoportja az éves állagmegóvási munkáknál — anyagban és munkabérben — 45 ezer forint megtakarítást vállal. Száznyolcvanan dolgoznak az üzemfenntartási osztályon két szocialista és öt, még a címért küzdő brigádban. Mindössze öt dolgozó nem tartozik a brigádtagok közé. Remélhetőleg a verseny ideje alatt ők is beolvadnak. Valamennyiük célja: többet és jobbat termelni a tavalyinál. — ha — ... Szólalj meg már, nagypapa! örömes megbeszélést tart „ Zaik« brigád. Katymák a falu alatt jött, köztük a miénk is. Nekünk nem maradt fedél a fejünk felett. Másutt húztuk meg magunkat. Semmink sem maradt. Még egy pohár sem, amiből vizet ihattunk volna. Két vatta- s kabátos, erős legény kínált meg és melegített fel bennünket jó teával... * Hrabovszki László 67 éves, merseváti tsz-tag. Húsz évvel ezelőtti történetet elevenített fel unokájának. A merseváti kis magyarok álmélkodva hallják esténként nagyapáiktól, milyen világ szakadt a kis falura, amikor a fasiszta hadak utolsó dühükben fenekedtek. Mersevát —1945. március 26-án —, elsőnek szabadult fel Vas megyében. A lepergett húsz év újabb történelem. Két tucat új ház épült. Gazdagabbak, berendezettebbek a merseváti otthonok. A házak kéményei füstzászlókat eregetnek, jelzik, élet van a faluban. Szebb, boldogabb, olyan, amilyenre húsz évvel ezelőtt álmukban sem mertek volna gondolni ,a bunkerban, amikor a katyusák üvöltöttek a falu alatt. Kerék Latodé VISSZHANG "Ismét elégedett vagyok..." Hozzászólás a Vas Népe cikkéhez Érdeklődéssel olvastam a Vas Népében az Okos tervek Kemenespálfán című cikket. Mint egykori pálfai lakosnak eszembe jutottak azok az idők, amikor virágzott a szarvasmarha-tenyésztés a községben, s a tejfelvásárlók minden lehetőt elkövettek azért, hogy legalább egy-két évre is szerződést kössenek a gazdákkal tejeladásra. Mi, a község földművesei nagyon büszikék voltunk a szarvasmarha-tenyésztésükre, hiszen messze vidékről is eljöttek hozzánk tenyészállatért, éppen a magas hozamú teheneink miatt. Köziben — szintén a Vas Népéből — fájó szívvel értesültem róla, hogy leromlott a pálfai szarvasmarhatenyésztés. Most azonban ismét elégedett vagyok, hogy a javulás útján van az egykori híres állomány. Helyesnek tartom a szövetkezet elnökének, vezetőségének elgondolásait, hogy megfelelő takarmányalappal teremtik meg a magas tejtermelés feltételeit. Kemenespálfán viszonylag nagy területű, és jó legelő is van, emellett a kaszálók és a szántóföldi pillangósok is teremnek annyit, amennyi az állomány alaptakarmányozásához bőségesen elegendő. Helyesnek tartom a szarvasmarha-tenyésztés mennyiségi és minőségi fejlesztését azért is, mert ez az üzemág mindig kifizetődő volt a parasztembernek, s mai is az, különösen a nagyüzemi körülmények között. Természetesen a takarmányalap megszervezésénél, illetve megteremtésénél a háztáji állomány ellátását is figyelembe kell venni, mert a háztáji mind községi, mind országos viszonylatban szerves részét képezi az összállatállománynak. Úgy tudom, Pálfán ezt a fontos teendőt is okosan oldották meg, így — mint tapasztalt öreg gazda mondom — rövid időn belül felvirágzik majd a pálfai szarvasmarha-tenyésztés, többet teremnek a földek, s magasabb lesz a szövetkezet és a tagság jövedelme is. A Kemenespálfáról szóló cikkeket, hűeket ezután is figyelmesen olvasom az újságban. Rosta Dénes, Vásárosmiske VAS NÉPE -2, Stuart5 ■ K .