Vas Népe, 1965. április (10. évfolyam, 77-101. szám)
1965-04-01 / 77. szám
Ezeréves álom teljesült... Elmondta Szabó Imre veterán Nyugaton még dörgött az ágyú. A háború sebhelyei be sem forrtak még, egy-egy kidöntött fa, áruikba fordult, kiégett tank, zilált kerítéseik jelezték: tegnap még itt volt a tant. Az emberek szeméből nyugtalanság tükröződött, ám az élet már bontogatta az öröm és a reménység bimbóit. A falvak tele voltak szovjet katonákkal, zengett a harmonikaszó, az emberek lelkéből lassan-lassan elszállt a nyugtalanság. Április első napjaiban érkeztem Sárvárra. Korán tavasz adott 1945-ben, a járókelőket kicsalta a jó idő az utcára. A piactéren vagy negyven nemzeti karszalagos férfi sütkérezett a napon. Körbefogtak, mondtam nekik: engem a Magyar Kommunista Párt küldött Sárvárra. Megélénkültek. A piaccal szembeni épületen horogkeresztes zászlót lengetett a szél. — Az mi? — kérdeztem a körülállóktól. — Nem lehet bemenni a házba — mondták többen is. — Bezárták a kapuját. Áttörtem az embergyűrűt, s a téren át az épület bejáratához menten. A kapu csakugyan zárva volt. Nekidöntöttem a vállamat, nem engedett — Gyerünk ide — kiáltottam a téren állóknak. S jöttek ám. Nekifeszültünk a kapunak, s pillanatokon belül megnyílt. Valaki felszaladt a padlásra, letépte a zászlót. — Elvtársak — mondtam az embereknek — valaki szaladjon el Urbán Lajoshoz. Mondja meg, hogy a Magyar Kommunista Párt küldöttje hivatja. A futár elment. Egy ember deszkáért, egy másik szerszámokért szaladt. Egy-kettőre összeácsoltuk az ideiglenes táblát, amelyre ez a szöveg került: I. Magyar Kommunista Párt Sárvári Szervezete. Készült egy másik tábla is, arra a következőt pingálta az ügyes kezű „festő”: Föld, Kenyér, Szabadság! Csakhamar előkerült egy vörös zászló is. A feliratokkal együtt elhelyeztük az épület homlokzatán, Urbán Lajos hamarosan megérkezett, de nem egyedül. Magával hozta fiát és még hat embert. Bevonultunk az egyik szobába, a rövid tanácskozás után rámondtuk a Magyar Kommunista Párt sárvári szervezetének megalakulását- Kiállítottuk az ideiglenes igazolványokat, kiosztottam az Internacionálé sokszorosított szövegét. A dallamát majdnem mindegyikük ismerte. Felálltunk és énekelni kezdtük. S mire végigénekeltük a dalt, megtelt a helyiség. Aznap még sokan beiratkoztak az akkor alakult pártszervezetbe.. . * Másnap haza indultam szülőfalumba, Felsőpatyra, hogy megkezdjük a földosztást. Úgy terveztem, hogy a három község — Felsőpaty, Alsópaty, Rábabogyoszló lakóit összehívjuk a felsőpatyi népházba, megalakítjuk a földosztó bizottságot, s majd utána megkezdjük a földek kiosztását. Izgatott voltam, a szívem a torkomban dobogott. Itt cselédeskedtem éveken át ebben a faluban. Ismertem a fákat, a bokrokat, az embereket. Találkoztam a főjegyzővel, megkérdezte tőlem: — No, Imre, mi újság Pesten? Röviden elmondtam neki, hogyan indult meg az élet, a romeltakarítás, majd így folytattam: — Jegyző úr! Holnap reggel gyűlést akarok tartani a népházban. Kérem, doboltassa ki mindhárom községben, hogy a Magyar Kommunista Párt küldöttje akar szólni a három falu lakóihoz. Furcsán nézett rám a jegyző úr. Tétova mozdulatokat tett kezeivel, kereste a szót. Ejte Imre, nem lesz abból semmi — dadogta. — Korán is van az a reggel, meg nem is akarnak összejönni egyébként sem az emberek. — Engem a Magyar Kommunista Párt küldött, jegyző úr? Holnap reggel hat órakor a napházban leszek. Ezzel otthagytam. Felkerestem egykori cselédtársaimat, akik sírva öleltek magukhoz. A jegyző úr, mint egy bálvány, állt még egy darabig az út szélén, nézett utánam, az egykori cseléd után. Reggelre ott volt a három falu népe mind. Az épület kívül-belül ragyogott a tisztaságtól. A nagyterem berendezve, a falakon képek, jelmondatok. Az emberek félénken, de még felszabadultan is olvasgatták a félelmetesen szép szöveget: A föld azé, aki megműveli! Elmondtam a beszédet, láttam, hogy sokan megkönnyezték. Úgy beszéltem, mintha mind a testvérem lett volna.. • Azok is voltak. Az egykori cselédtárs boldogságot hozott számukra a kommunista párt nevében. Aztán megválasztottuk a földosztó bizottságot. Mégaznap, harangzúgás mellett ütöttük le az első mezsgyekarót az uradalom földjén. Emlékszem, már sarjadt a lucerna, olyan illatos volt a határ, hogy szinte megrészegedtünk tőle. Ezeréves álom teljesült ... Feljegyezte: Pósfai H. János — Hogy is kezdődött? — Na hogyan? — néznek egymásra, e a kérdésre először kérdéssel válaszolnak néhányan a Szombathelyi Pamutipar dolgozói közül azok, akik a felszabadulás után pár nappal megálltak a még füstölgő romhalmaz felett, s az első percekben csak sírni tudtak. — Négy-ötszáz méterről néztük a borzalmas pusztítást, amit az 1945. március 27-i bombázás végzett — mondja Kandics Zoltán technikus, aki akkor 14 éves gyerekként dolgozott a gyárban. Aztán Szekér Lászlóné egykori szövőnő emlékezetében is összeilleszkednek azoknak a napoknak a filmkockái. — Amikor a felszabadulás után néhány nappal vagy húszan a romokban levő gyárig merészkedtünk és az első döbbent percek után csákányt, lapátot ragadtunk, olyannak látszott a feladat, mintha a kőszegi hegyet kellett volna röptére hordani. Több, mint két hónapon át a romeltakarítás közben csak álmokat szőttünk. Ó, ha filmre vehettük volna azoknak a napoknak egy-egy mozzanatát... Amikor igiegindült az első szettjén, amikor a romok alól kikapartunk egy hengerre való fonalat, amikor Simler György és Németh Jani bácsi — akik 1960-ban már nyugdíjba mentek — jelentették, hogy rendbehozták a kazánházat ... Amikor ... — sorolná a hősi napok eseményeit Szekérné tovább, de az emlékek oly erővel markolják a szívét, hogy elérzékenyül, s Németh Ferenc a párttikár, az akkori segédmunkás folytatja. — Azt soha nem tudom elfelejteni, amikor a harmadik napon elkezdtük a romokat takarítani, s ide jött egy szovjet tiszt tolmáccsal és azt mondta: cask dolgozzanak szorgalmasan, mert van már gazda. Ugyanis a gyártulajdonost még nem láttuk. Nem tudtuk, kinek dolgozunk. Aztán megkérdeztük, hogy ki a gazda. A szovjet tiszt azt mondta, hogy mi a dolgozók. Akkor csak mosolyogtunk ezen, mert kevesen gondoltak arra, hogy csakugyan magunknak kaparjuk ki a föld alól ezt a gyárat. Aztán amikor visszajött a gyáros, már éreztük, hogy csakugyan fordult a világ, mert az igazgatóval a kommunista párt bátorítása folytán mi már úgy beszéltünk, mintha a mi alkalmazottunk lett volna. Egy másik ember azt mondja el, hogy a munkadíj fejében egy liter lúgkövet kaptak. A harmadik meg most is derül, ha Tóth Pál kikészítő mesterrel találkozik, mert Pali bácsi volt akkor az üzem beszerzője. Lovasszekérrel járta a falvakat, s egy alkalommal olyan jól sikerült a csereberélés, hogy nemcsak a szekér volt tele élelemmel, hanem a kocsi után egy kisebb marhacsorda is bejött a gyár udvarára-A fiatalok, akik ma természetesnek veszik a korszerű fürdő, öltöző, ebédlő és büfé használatát, szintén mosolyognak azon, ha az idősebbek néha megemlítik, hogy „akkor” a falba vert szögre átvesztották a ruhát, a bőtő mellszótóban mosakodtak és zsebből ebédeltek, ha volt mit. A főmérnök, illetve a statisztikus és üzemgazdász tényekkel, számokkal is bizonyít. A textilgyár 1938-ban — tehát az utolsó békeesztendőben — három millió 150 ezer négyzetméter árut gyártott. Ezt a számot — a Szovjetuniótól kapott gyapot segítségével- 1947-ben már több mint félmillióval túlszárnyalta. 1950-re megduplázta és 1964 végére majdnem hatszorosára emelte. Vagyis pontosan: tavaly a Szombathelyi Pamutiparban 17 millió 296 ezer négyzetméter árut termeltek. Igaz, hogy közben sok minden történt Az évek során mintegy 131 millió forintos költséggel rekonstruálták, újjávarászolták a gyárat. A kibővített kikészítő mellé gyűrűs fonoda is épült. A gyár bővítésével, rekonstrukciójával természetesen nőtt a munkások, szakemberek létszáma is, amely Szombathely viszonylatában az életszínvonal emelkedését illetően, szintén nagyon lényeges. Amíg 1938-ban 590 fő dolgozott a gyárban, addig ma 3188 ember keres kenyeret a Pamutiparban. Ami a gyártást, a technológia fejlődését illeti, elég, ha azt jegyezzük meg, hogy a gyár jelenlegi termelésének 30—33 százaléka külföldi piacokra megy. A dolgozók általános műveltségének emelkedése, a szakmai továbbképzés meg egyenesen szédületes! 1945-ben néhány művezető — és természetesen a tőkés — irányításával folyt a termelés. Ma az igazgató, a főmérnökön kívül 7 mérnök, 185 technikus dolgozik a vállalatnál. Ezeken kívül 59 fő rendelkezik gimnáziumi érettségivel. És ezzel nincs vége a szinte példátlan arányú műveltségbeli átalakulásnak, mert jelenleg 40-en végzik az általános iskola VII— VIII. osztályát, 12-en gimnáziumot, 19- en főiskolát, hárman egyetemet és ötvenen járnak az üzembe kihelyezett technikum levelező tagozatára. A nyolcvan textilipari, a tizenhat egyéb szakmát (főleg vasas és villanyszerelő) tanuló fiatal is ebbe a nagy sodrásba tartozik. De még ezzel sincs oltva a dolgozó tömegek tudás iránti szórája, mert a párt, valamint a tömegszervezetek különböző tanfolyamain, ismeretterjesztő előadásain is „telt házak” vannak. Arra sajnos, már nem jut helyem, hogy részletesebben szóljak a gyár szociális létesítményeiről, a fürdőről, öltözőről, a korszerű konyháról, a 600 férőhelyes ebédlőről, a leányszállásról, az üzemi bölcsődéről és egyéb szociális juttatásokról, egészen az egészségesebb munkakörülmények, a légkondicionáló berendezések megteremtéséig. A gyár dolgozói mindezt jól tudják és jogosan élvezik munkájuk gyümölcsét, mert becsülettel helytállnak évről évre, nap mint nap. Az életet kapták. S hogy a főmérnök szavait idézzem, ez úgy realizálódik, felszabadulásunk 20. évfordulóján, hogy a gyár homlokzatára újra felkerül az élüzemelvény és nyereségrészesedés címén a borítékban — ha minden jól megy — egy fizetés lesz. Dávid Jénef Álmokat szőttek - életet kaptak így ünnepli megyénk a felszabadulás 20. évfordulóját SZOMBATHELY A Magyar Szocialista Munkáspárt Vas megyei és Szombathely városi végrehajtó bizottsága, Vas megye és Szombathely város tanácsának végrehajtó bizottsága, a Szakszervezetek Vas megyei Tanácsa, a Hazafias Népfront Vas megyei és Szombathely városi Elnöksége hazánk felszabadulásának 20. évfordulója alkalmából díszünnepséget rendez április 6-án este fél 7 órai kezdettel a Művelődési és Sportházban. A díszünnepségen ünnepi beszédet mond Tóth Gyula elvtárs, a megyei pártbizottság első titkára A beszédet követő műsorban fellép a Művelődési és Sportház szimfonikus zenekara Petró János VIT- díjas vezényletével, a Művelődési és Sportház Erkel kórusa, a Járóműjavító Vállalat Haladás férfi kórusa, a Hámán Kató utcai Általános Iskola úttörő énekkara, valamint a Radnóti Miklós irodalmi színpad. Az ünnepség műsorát Benke Éva rendezi. Április 4-én délelőtt 9 órakor a pártbizottságok, a tanácsok, a fegyveres testületek, valamint a szombathelyi gyárak, üzemek, intézmények képviselői megkoszorúzzák a szovjet hősi emlékművet. Ugyanebben az időben megkoszorúzzák, illetőleg virágokat helyezik el a perinti temetőben a szovjet hősök sírjain. A koszorúzást ünnepi díszszemle követi. Délelőtt háromnegyed 10- kor a Savaria Múzeumban nyílik meg a Húsz éve szabad Vas megye kiállítás. A Vas megye húszéves fejlődését dokumentáló kiállítást Mester Sándor, a megyei pártbizottság titkára nyitja meg. KŐSZEG Április 3-án este 7 órakor a Junsich vár lovagtermében ünnepi nagygyűlésen emlékeznek meg hazánk felszabadulásának 20. évfordulójáról. A nagygyűlés szónoka Steirich Antal, a városi pártbizottság első titkára. Ezután az irodalmi színpad mutatja be műsorát. Április 4-én reggel 9 órakor koszorúzás lesz a szovjet hősök emlékművénél. Délután gazdag sportprogramban gyönyörködhetnek a kőszegiek. CELLDÜMÜLK Április 3-án este 7 órai kezdettel a járási művelődési otthonban tartanak ünnepi nagygyűlést a huszadik évformló tisztértére. A nagygyűlésen dr. Béres Antal, a járási tanács elnöke mond ünnepi beszédet. Az ezt követő kultúrműsorban a Berzsenyi Dániel Gimnázium kultúrcsoportja szerepel. Április 4-én délelőtt 10 órakor koszorúzási ünnepségen vesznek részt a celldömölkiek. A délutánt itt is gazdag sportprogram tölti ki sárvár Április 3-án esti, 7 órai kezdettel a járási művelődési otthonban ünnepi nagygyűlésen vesz részt Sárvár lakossága. Ünnepi beszédet mond Kiss István, a járási pártbizottság titkára. Ezután a járási művelődési ház irodalmi színpada, énekkara és zenekara szerepel. Április 4-én, reggel zenére ébrendnek a sárváriak. Délelőtt 9 órakor megkoszorúzzák a szovjet hősi halottak emlékművét. A sárváriak az ünnep tiszteletére egésznapos sportprogramot szerveztek. KÖRMEND Április 3-án este fél 8 órai kezdettel a járási művelődési ház nagytermében díszünnepséget rendeznek. Ünnepi beszédet mond Lőrincz Károly, a járási pártbizottság első titkára. A díszünnepség második részében a Felsőfokú Mezőgazdasági Technikum, a gimnázium, és a határőrség művészeti csoportjai, valamint a katafai színjátszók adnak műsort. Április 4-én délelőtt 10 órai kezdettel a szovjet hősök emlékművénél koszorúzási ünnepség lesz. Megemlékezőt mond Takács István, a munkásőrség járási parancsnoka, majd a munkásőrség és a határőrség díszszakaszainak felvonulása következik. 11 órakor a szovjet hősök emlékművénél a két általános iskola úttörőit és kisdobosait avatják. Este 7 órai kezdettel a körmendi fiatalok fáklyás felvonulást rendeznek a szovjet hősök emlékművéhez. SZENTGOTTHÁRD Április 3-án este 7 órakor a Selyemgyár elől indul a fáklyás felvonulás a szakmaközi művelődési otthon elé, ahol a felvonulókat Kishegyi Lajos járási KISZ-titkár köszönti. A nagyteremben díszünnepséget rendeznek, amelyen ünnepi beszédet mond Illés Imre, az MSZMP járási bizottságának első titkára. Ezt követően az irodalmi színpad ad műsort. Április 4-én délelőtt fél 9 órakor megkoszorúzzák a szovjet hősök emlékművét, majd megnyitják a művelődési otthonban a járás húszéves fejlődését, tükröző kiállítást VASVAR Április 3-án este 7 órakor díszünnepséget rendeznek a járási művelődési ház nagytermében. Beszédet mond Gyulai István, a községi pártbizottság titkára. Az ünnepséget követő műsorban Áldassék az emberi vér című irodalmi összeállítással a Héri Balogh Ádám Gimnázium tanulói szerepelnek.