Vas Népe, 1965. április (10. évfolyam, 77-101. szám)
1965-04-18 / 92. szám
Községi tanácsaink munkájénak legtöbb mértéke a mezőgazdaságban elért eredmény A tanácsvessetek munkaértekezlete Szombathelyen Tegnap, a már több éve kialakult szokásnak megfelelően, értekezletre gyűltek össze a megye székhelyén a tanácsok vezetői. Az értekezlet célja lett, hogy a községi tanácsok elmúlt évi munkáját értékelje és megszabja az idei esztendő teendőinek főbb irányvonalát, gyakorlati útmutatásokat adjon a feladatok elvégzésére, a helyes módszerek kialakítására. Az értekezleten megjelentek dr. Fonyó Gyula és dr. Bérci Sándor, a Minisztertanács Tanácsszervek Osztályáról, dr. Vincze Béla, a megyei párt vb. tagja, dr. Zsigmond László, a Hazafias Népfront megyei elnöke, a megyei, a járási tanácsok vb. vezetői, valamint a megyei tanács osztályvezetői. Az értekezletet Kelemen Ferenc, a megyei tanács vb. elnökhelyettese nyitotta meg. A községi tanácsok 1964. évi munkájáról és az idei feladatairól dr. Gonda György, a megyei tanács vb. elnöke tartott előadást. Négyezer vagonos s hozzájárulás az ország kenyérellátásához A községi tanácsok elmúlt évi munkáját elemző részben Gonda elvtárs megállapította, hogy tanácsainkat több mezőgazdasági feladat sikeres előkészítéséért és végrehajtásáért elismerés illeti meg. Községeink termelőszövetkezetei az elmúlt gazdasági évben búzából 11,7 mázsás katasztrális holdanként átlagtermést értek el, s kereken négyezer vagonnal járultak hozzá az ország kenyérellátásához. Erre az eredményre, mint jó alapra feltétlenül építünk a jövőben, hiszen a kenyérgabona termelési átlagait tovább kell növelnünk, mind jobb eredmények elérésére kell törekednünk. Ez a munka nem egy évre, hanem hoszszú időre szóló állandó feladat. A kiváló eredmények mindenekelőtt termelőszövetkezeteink dolgozóinak jó munkáját dicsérik, de kétség kívül hozzájárult ehhez tanácsaink jó szervező, kezdeményező és ellenőrző munkája is. A jövőben is ezt, és így kell tevnünk, sőt még jobban kell dolgoznunk adottságaink, lehetőségeink még jobb felhasználásával. Növekszik megyénk állatállománya Megyénkben nemcsak megállt az állatállomány éveken át tartó csökkenése, hanem a tanácsi szektorban a szarvasmarha állomány 1,7 százalékkal, a sertésállomány 5,7 százalékkal növekedett is. Az eredmény értékét növeli, hogy az állatállományunk minőségileg is magasabb színvonalon áll, mint korábban. Jelentős szerep jut az elért eredményekben a szarvasmarha-állomány tbc-mentesítésének, a szaporulati mutatók kedvező alakulásának s nem utolsó sorban annak, hogy már 87 termelőszövetkezetben bevezették az itatásos borjúnevelést. Gond viszont megyénk állattenyésztésében, hogy a szükséges abraktakarmányt nem tudjuk megtermelni, máshonnan, főleg állami tartalékokból kell kiegészítenünk a szükséges takarmánymennyiséget. Ez évben 1800 vagon állami támogatást kapunk az állatenyésztéshez. Nyilvánvalóan következik ebből a feladat, mielőbb megtermelni a szükséges takarmánymennyiséget a megyében. Nem elég azonban csak megtermelni, körültekintő szervezéssel gondoskodnunk kell arról is, hogy a megtermelt takarmányt takarékosan és gazdaságosan használják fel. Most már talán nyugodtan kijelenthetjük, — hála az e téren tapasztalt rendnek, fegyelemnek, főként az állatorvosok jó munkájának és a szervezett, megelőzésnek — megyénket elkerülte a száj- és körömfájás. A felvásárlás eredményei 1964-ben az állati eredetű termékekből valamivel a korábbi évek eredményei mögött maradtak. A magasabb teljesítmény viszont a létszám kedvezőtlen alakulására volt kihatással. Most kedvezőbb alapokkal rendelkezünk a felvásárlási terv teljesítéséhez. Évek óta problémát okoz megyénkben a burgonyatermés holdankénti átlagainak kedvezőtlen alakulása. A háztáji és a közös területeken termesztett burgonyák átlagos mennyisége között 25 százalékos eltérés mutatkozik a háztáji javára. Ezen az arányon érthetően változtatnunk kell azzal, hogy a közösben is többet termelünk. A tsz-ek fejlődését gyorsítanunk kell Termelőszövetkezeteink az elmúlt évben tovább fejlődtek, gazdaságilag, politikailag, szervezetileg erősebbek, egységesebbek lettek. Mindezek ellenére is — a részeredményeket is alaposan megvizsgálva — arra a következtetésre kell jutnunk, hogy a fejlődés ütemével nem lehetünk elégedettek. Évek óta 9600— 9800 forint az egy termelőszövetkezeti tagra a közösből jutó átlagjövedelem, s ez alatta van az országos átlagnak. Nem kedvező ez a mutató akkor sem, ha megyénk háztáji gazdaságaiból magasabb bevételhez jutnak — a magasabb állatsűrűség miatt — termelőszövetkezeti tagjaink. Szövetkezeteink halmozott termelési értéke a múlt évben az 1963. évinek 106 százaléka volt, a tiszta vagyon közel 150 millió forinttal nőtt, mégsem terelheti el mindez a figyelmünket arról, hogy — elsősorban a termelési költségek alakulásával — problémáink vannak. Tsz-einkben az anyagfelhasználás 47,5 millió forinttal magasabb volt, mint 1963-ban. Drágán dolgoznak a gépek, felesleges utakat tesznek, nagy erőgépek egy pótkocsival járnak például. Legfontosabb teendőink Ezután a zárszámadások tapasztalatait értékelte Gonda elvtárs, amelyekben a községi tanácsok jól működtek közre, majd az időszerű munkákról beszélt. Elmondta, hogy a tavasz kezdetén néhány nap előnyt szereztünk a tavaszi munkákban. Tavaszi kalászosaink a földben vannak. Jól teleltek az őszi vetések. A most nem legkedvezőbb időjárást viszont a munka alapos megszervezésével, fegyelmezett, gondos munkával kell ellensúlyozni. Pontos teendők várnak szövetkezeteinkre a rét- és legelőgazdálkodás időszerű teendőinek elvégzésében. A rétek és legelők megfelelő mechanikai ápolása, szakszerű kezelése, műtrágyázása feltétlenül meghozza a kívánt eredményeket. Nyőgér és Bajánsenye példája bizonyítja, hogy 19— 21 mázsa szénaérték is termelhető rétjeinken holdanként, szakszerű gazdálkodás mellett. Az időben elvetett tavaszi árpa mellett a kukorica termesztésére kell most nagy figyelmet fordítanunk. Évek tapasztalatai bizonyítják, hogy legkésőbb május 5-ig még a mi hideg talajainkon is el kell vetni a kukoricát, mert minden nap késedelem holdanként is mázsás veszteségeket jelent. Fontos a magas tőszám kialakítása. A helyi adottságok figyelembe vétele természetesen itt is indokolt, de a tapasztalat bizonysága szerint általában 20—22—25 ezer tő meghagyása a legkedvezőbb. Lényeges az is, hogy időben osszák ki művelésre a termelőszövetkezetek a kukorica területeket. Gonda elvtárs ezután az Őrségi községek mezőgazdaságának az eddigieknél fokozottabb segítéséről beszélt, majd a községi tanácsok és a termelőszövetkezetek kapcsolatainak a fejlődését, alakulását elemezte. Ez utóbbi során kifejtette, hogy itt nemcsak a vezetők közötti személyes jó kapcsolatokról van szó, hanem az egész tanács és az egész termelőszövetkezeti tagság együttműködéséről. A mezőgazdasági munka eredményeinek és feladatanak elemzése végén a háztáji gazdaságokkal kapcsolatos feladatokra, a törvényes keretek betartására, ugyanakkor a lehetőségek kihasználására hívta fel Gonda elvtárs a községi tanácsok vezetőinek figyelmét. A művelődésügy i főfigyelem az általános iskolákra irányul a falusi művelődésügyi munka területén, mert ez az alapja annak, hogy a középiskolák oktató-nevelő munkája színvonalát is emelhessék. Az iskolák vezetése a tantestület munkája, egysége jelentős szerepet játszik a falu életében, ezért ezt segíteni és erősíteni szintén a tanácsi munka feladatai közé tartozik. Fontos feladatként emelte le Gonda elvtárs, hogy a gépeiket közelebb kell vinni az iskolákhoz, lehetőséget kell biztosítani arra, hogy az általános iskolai tanulók minél jobban és minél több gépet megismerhessenek. A mezőgazdasági szakoktatás területén a traktorosok, gépészek, a növényvédő szakmunkások és a brigádvezetők képzésének fontosságáia hívta fel Gonda elvtárs a községi tanácsok vezetőinek a figyelmét. Kiemelte, hogy az egész közösség érdeke, ha minél több jól képzett szakmunkás és brigádvezető dolgozik a termelőszövetkezetekben. Ezekután a népművelés eredményeiről és feladatairól, a kulturális seregszemle idei évi sikeréről, a klubok jelentőségéről, a szakmunkásképző tanfolyamok, a tv falusi előadássorozatainak a sikeréről, a könyvtárhálózat növekedéséről, az ismeretterjesztő előadások jelentőségéről, ezek hatásáról és feladatairól beszélt részletesen Gonda elvtárs. Községeink építése, szépítése A jó eredménnyel zárult felszabadulási községfejlesztési verseny eredményeinek ismertetése után legfontosabb feladatként Gonda elvtárs a községek építésében és szépítésében az új ötéves fejlesztési tervek kidolgozását jelölte meg. A harmadik ötéves terv első éveiben minden községet ellátunk klubbal, orvosi rendelővel. Ezek mellett elsősorban a gyalogjárdák építését ajánlotta a községi tanácsok vezetőinek figyelmébe, a községeik fásítása, virágosítása mellett, de kiemelte, hogy törekedni kell a lehetőségek szerint minél több tisztasági fürdő építésére. A társadalmi munka szervezését illetően arra irányította a figyelmet, hogy a lakosság akkor végez szívesen társadalmi munkát, ha esze az őket közvetlenül érintő feladatokat oldhatják meg. Felhívta a figyelmet a lakásépítés fokozatosabb támogatására, házhelyek biztosítására, a típustervek ajánlásának szükségességére. A felelősségen nem a tettel osztozkodó Gonda elvtárs előadásának befejező részében részletesen beszélt a községi tanácsok vezetőinek vezetési munkájáról, a vezetés színvonalának örvendetes emelkedéséről. A feladatokat, követelményeket nem a felsőbb szervek találják ki, hantra az élet szabja meg, évrőlévre ütemesebben. Végelajtásukért a tanács vezetői kettős irányú felelősséggel tartoznak. Felelősek a választóiknak, de felelősek felsőbb szerveiknek is. Ezt a felelősséget nem lehet megosztani, nem lehet elhárítani. Az a feladat ma, hogy tanácsi vezetőink lalvaink közéletében mind jelentősebb kezdeményező szerepet játsszanak, mindjobban növeljék kapcsolataikat a párt szervezeteivel, a tömegszervezetekkel, magával a lakossággal. Az együttműködésnek nem az ülések, gyűlések számának a növekedésében, hanem a konkrét, valóraváltott feladataidban, a munkában kell megmutatkoznia. Mindez a tanácsok politikai szerepére utal. A vezetésnek, a vezetőknek döntő szerepük van a tanács tömegkapcsolatainak alakulásában. Ez adja felelősségük alapját, de ez egyben a megoldandó feladatok legfőbb biztosítéka is — fejezte be előadását Gonda György elvtárs. — Várvölgyi — Régi, de mégis rendezett gyártelep látképe fogadja a Kőszegre érkezőt. Nem hiányzik a nemezgyár mellől a dolgozók étkezdéje, kultúrterme, gyerekeik bölcsődéje sem. Sokan talán már el is felejtették, hogy a háború előtt egy negyedszázadig és utána néhány évig ebben az épületben üzemelt a mintegy száz alkalmazottat foglalkoztató Sisak és Fémárugyár. Évekig hadiüzem volt, vaktöltényeket termelt a katonaságnak az ágyúkhoz, puskákhoz. Ebben a gyárban ízlelgette a munkáséletet 1934-től, serdülő leányfa korától Müller Anna. Alighogy elvégezte a hat elemit, munkába fogták, hogy kenyere legyen a családnak. Segédmunkásként kezdte s raktárvezetőig jutott a háború végéig. Meg kellett fogni a munka boldogabbik végét, hogy egyáltalán a gyárban maradhasson, ő megtette a tőle telhetőt. Kiállt magáért, megvédett másokat is, ha kellett és ha lehetett. — Közvetlen munkatársnőmet akarták egyik alkalommal elbocsátani. Felkerestem érdekében a tulajdonost és kértem, hogy maradhasson munkában — emlékezik egy negyedszázaddal ezelőtti esetre. — Hosszas könyörgésre ezt a választ kaptam: „Rendben van, egyelőre maradjon, de ha legközelebb munka nélkül találom a gyárban, te leszel a következő elbocsátott. Szerencsére, erre nem került sor. Azt viszont többször megkaptam a gyárostól, amikor mások érdekében valamit szóvá tettem: „Mi az, te kommunista? ” Mér téged is Moszkvából irányítanak?1 őszintén szélné, akkor még magam nem tudtam, mi az, hogy kommunista. Szüleimtől kérdeztem meg, akik 19-es élményeik alapján igyekeztek magyarázattal szolgálni. A háború végén a németek ezt a gyárat is eléggé tönkre tették. A vezetők, a tisztviselők meglógtak. A felszabadulást követő napokban egy nyugdíjas munkás és Müller Anna írást és karszalagot kapott a városi szovjet parancsnokságtól: szervezzék meg a gyár újratermelését. Néhány hónapon belül megtörtént s hetvenöt munkás biztos keresethez jutott. E munka közben kezdte Anna igazán megérteni, mit jelent kommunistának lenni. Májusban már az MKP-ba kérte felvételét s azóta megszakítás nélkül a párt tagja. S egyszer csak azt vette észre, hogy éjt napallá téve a mozgalomban dolgozik, a munkások, a dolgozók ügyes-bajos dolgait intézi, hol itt, hol ott képviseli érdeküket. Beválasztották a városi pártbizottságba, üzemi párttitkár, a szakszervezeti bizottság vezetője. Hadakozik a kollektív szerződés megkötéséért, az abban vállaltak teljesítéséért, megadásáért. Latolgatják a város vezetőivel, hogy a munkások közül ki lenne legalkalmasabb az államosított gyárak, üzemek, vállalatok vezetésére. Ezt a munkát, a dolgozók érdekeinek védelmét, az új élet megindítását, gazdagítását szolgálja járási szakszervezeti titkárként is egy esztendeig. Később politikai munkatársa s közel másfél évtizede titkára a Textil- és Ruhaipari Dolgozók Szakszervezete megyei bizottságának. Volt idő, amikor tucatnyinál több társadalmi megbízatást látott el. Tagja volt az országos és ás a megyei nőtanácsnak, a szakszervezetek megyei tanácsának, a megyei tanács végrehajtó bizottságának, a megyei pártbizottságnak, a Hazafias Népfront megyei bizottságának. Minden poszton a dolgozók érdekeit igyekezett képviselni, szolgálni. Akkor is, amikor ezért szindikalizmussal, opportunizmussal vádolták. A becsületes dolgozók nem is hagyták cserben soha. Az 56-os ellenforradalom idején a Pamutiparból, a Takarógyárból megkeresték a munkások s esetleges bántódása esetén támogatásukról biztosították. Ezek a munkások támogatták akkor is, amikor a megye nagyobb textil üzemeiben sikerült megakadályozni az ellenforradalmárok szervezte sztrájkot. Bátran nyilatkozhatott hát a megyei rádióban s kérhette a textilipari munkásokat a munkára, munkaversenyre már az ellenforradalmat követő hetekben. — A mi munkánkban nem lehet elfáradni, elfásulni — állítja. , — Nincs jobb érzés, mint 'segíteni 'az emberek ügyes-bajos dolgainak megoldásában, szorgalmazni az oxidos- és munkakörülmények javítását s látni, hogy például a rostüzem gubózójában már nem 10—12 fokos hidegben kényszerülnek dolgozni, hanem fűtött helyiségben termelhetnek. Az ő munkája is benne van a munkavédelem javulásában, a nők foglalkoztatási gondjainak csökkentésében, a dolgozók véleményének, észrevételeinek felkarolásában, az üzemi demokrácia terebélyesítésében, a mennyiségileg, minőségileg gyarapodó termelésben. Egyéni élete, gyakran bizony lemondások árán, áldozatok vállalásával, összeforrási mozgalommal. De nem bánja, szívesen teszi, amit csinál, hivatásának érzi megbízatását. Jól esett neki az elismerés, a tíz évvel ezelőtt kapott Szocialista Munkáért Érdemérem, az NDK tengerparti üdülés, a Szovjetunióban töltött kéthónapos tanulmányát. Nagyszerű élményekkel lett gazdagabb az elmúlt két évizedben. Nem sajnálta, nem sajnálja a köz javára fordított időt, fáradságot, még akkor sem, ha az bizony sokszor fárasztó. Húsz évvel ezelőtt még azzal vádolták, hogy kommunista. Nem tudta, mit jelent ez a kifejezés. Két évtized alatt azonban munkájával bizonyította: megértette, mit jelent kommunistának lenni. Ma annak örül, ha a munkások, környezete valóban kommunistának tartják, mert számára ez a legnagyobb kitüntetés. > - TygiTiii ■Tin UtSSt- Jtt't . T.r. Húsz év a mozgalomban