Vas Népe, 1965. április (10. évfolyam, 77-101. szám)

1965-04-18 / 92. szám

Községi tanácsaink munkájénak legtöbb mértéke a mezőgazdaságban elért eredmény A tanácsvessetek munkaértekezlete Szombathelyen Tegnap, a már több éve kialakult szokásnak megfe­lelően, értekezletre gyűltek össze a megye székhelyén a tanácsok vezetői. Az ér­tekezlet célja lett, hogy a községi tanácsok elmúlt évi munkáját értékelje és megszabja az idei eszten­dő teendőinek főbb irány­vonalát, gyakorlati útmu­tatásokat adjon a feladatok elvégzésére, a helyes mód­szerek kialakítására. Az ér­tekezleten megjelentek dr. Fonyó Gyula és dr. Bérci Sándor, a Minisztertanács Tanácsszervek Osztályáról, dr. Vincze Béla, a megyei párt vb. tagja, dr. Zsig­­mond László, a Hazafias Népfront megyei elnöke, a megyei, a járási tanácsok vb. vezetői, valamint a megyei tanács osztályveze­tői. Az értekezletet Kelemen Ferenc, a megyei tanács vb. elnökhelyettese nyitot­ta meg. A községi taná­csok 1964. évi munkájáról és az idei feladatairól dr. Gonda György, a megyei tanács vb. elnöke tartott előadást. Négyezer vagonos s hozzájárulás az ország kenyérellátásához A községi tanácsok el­múlt évi munkáját elemző részben Gonda elvtárs meg­állapította, hogy tanácsa­inkat több mezőgazdasági feladat sikeres előkészíté­séért és végrehajtásáért el­ismerés illeti meg. Közsé­geink termelőszövetkezetei az elmúlt gazdasági évben búzából 11,7 mázsás ka­­tasztrális holdanként­ át­lagtermést értek el, s kere­ken négy­ezer vagonnal járultak hozzá az ország kenyérellátásához. Erre az eredményre, mint jó alapra feltétlenül építünk a jövő­ben, hiszen a kenyérgabo­na termelési átlagait tovább kell növelnünk, mind jobb eredmények elérésére kell törekednünk. Ez a munka nem egy évre, hanem hosz­­szú időre szóló állandó feladat. A kiváló eredmé­nyek mindenekelőtt terme­lőszövetkezeteink dolgozó­inak jó munkáját dicsérik, de kétség kívül hozzájá­rult ehhez tanácsaink jó szervező, kezdeményező és ellenőrző munkája is. A jövőben is ezt, és így kell tev­nünk, sőt még jobban kell dolgoznunk adottsága­ink, lehetőségeink még jobb felhasználásával. Növekszik megyénk állatállománya Megyénkben nemcsak megállt az állatállomány éveken át tartó csökkené­se, hanem a tanácsi szek­torban a szarvasmarha ál­lomány 1,7 százalékkal, a sertésállomány 5,7 száza­lékkal növekedett is. Az eredmény értékét növeli, hogy az állatállományunk minőségileg is magasabb színvonalon áll, mint ko­rábban. Jelentős szerep jut az elért eredményekben a szarvasmarha-állomány tbc-mentesítésének, a sza­porulati mutatók kedvező alakulásának s nem utolsó sorban annak, hogy már 87 termelőszövetkezetben bevezették az itatásos bor­júnevelést. Gond viszont megyénk állattenyésztésében, hogy a­ szükséges abraktakar­mányt nem tudjuk megter­melni, máshonnan, főleg állami tartalékokból kell kiegészítenünk a szükséges takarmánymennyiséget. Ez évben 1800 vagon állami támogatást kapunk az ál­­latenyésztéshez. Nyilvánva­lóan következik ebből a feladat, mielőbb megter­melni a szükséges takar­mánymennyiséget a me­gyében. Nem elég azonban csak megtermelni, körül­tekintő szervezéssel gon­doskodnunk kell arról is, hogy a megtermelt takar­mányt takarékosan és gaz­daságosan használják fel. Most már talán nyugod­tan kijelenthetjük, — hála az e téren tapasztalt rend­nek, fegyelemnek, főként az állatorvosok jó mun­kájának és a szervezett, megelőzésnek — megyén­ket elkerülte a száj- és körömfájás. A felvásárlás eredmé­nyei 1964-ben az állati ere­detű termékekből valami­vel a korábbi évek ered­ményei mögött maradtak. A magasabb teljesítmény viszont a létszám kedve­zőtlen alakulására volt ki­hatással. Most kedvezőbb alapokkal rendelkezünk a felvásárlási terv teljesíté­séhez. Évek óta problémát okoz megyénkben a burgonya­termés holdankénti átlagai­nak kedvezőtlen alakulása. A háztáji és a közös terü­leteken termesztett burgo­nyák átlagos mennyisége között 25 százalékos eltérés mutatkozik a háztáji ja­vára. Ezen az arányon ért­hetően változtatnunk kell azzal, hogy a közösben is többet termelünk. A tsz-ek fejlődését gyorsítanunk kell Termelőszövetkezeteink az elmúlt évben tovább fejlődtek, gazdaságilag, po­litikailag, szervezetileg erő­sebbek, egységesebbek let­tek. Mindezek ellenére is — a részeredményeket is alaposan megvizsgálva — arra a következtetésre kell jutnunk, hogy a fejlődés ütemével nem lehetünk elé­gedettek. Évek óta 9600—­ 9800 forint az egy termelő­szövetkezeti tagra a közös­ből jutó átlagjövedelem, s ez alatta van az országos át­lagnak. Nem kedvező ez a mutató akkor sem, ha me­gyénk háztáji gazdaságai­ból magasabb bevételhez jutnak — a magasabb ál­latsűrűség miatt — terme­lőszövetkezeti tagjaink. Szövetkezeteink halmozott termelési értéke a múlt évben az 1963. évinek 106 százaléka volt, a tiszta va­gyon közel 150 millió fo­rinttal nőtt, mégsem terel­heti el mindez a figyel­münket arról, hogy — el­sősorban a termelési költ­ségek alakulásával — prob­lémáink vannak. Tsz-eink­­ben az anyagfelhasználás 47,5 millió forinttal maga­sabb volt, mint 1963-ban. Drágán dolgoznak a gépek, felesleges utakat tesznek, nagy erőgépek egy pótko­csival járnak például. Legfontosabb teendőink Ezután a zárszámadások tapasztalatait értékelte Gonda elvtárs, amelyekben a­ községi tanácsok jól mű­ködtek közre, majd az idő­szerű munkákról beszélt. Elmondta, hogy a tavasz kezdetén néhány nap előnyt szereztünk a tavaszi mun­kákban. Tavaszi kalászosa­ink a földben vannak. Jól tel­eltek­ az őszi vetések. A most nem legkedvezőbb időjárást viszont a munka alapos megszervezésével, fegyelmezett, gondos mun­kával kell ellensúlyozni. Pontos teendők várnak szövetkezeteinkre a rét- és legelőgazdálkodás időszerű teendőinek elvégzésében. A rétek és legelők megfe­lelő mechanikai ápolása, szakszerű kezelése, műtrá­gyázása feltétlenül meghoz­za a kívánt eredményeket. Nyőgér és Bajánsenye pél­dája bizonyítja, hogy 19— 21 mázsa szénaérték is ter­melhető rétjeinken holdan­ként, szakszerű gazdálko­dás mellett. Az időben elvetett tava­szi árpa mellett a kukori­ca termesztésére kell most nagy figyelmet fordíta­nunk. Évek tapasztalatai bizonyítják, hogy legké­sőbb május 5-ig még a mi hideg talajainkon is el kell vetni a kukoricát, mert minden nap késede­lem holdanként is mázsás veszteségeket jelent. Fon­tos a magas tőszám kiala­kítása. A helyi adottságok figyelembe vétele termé­szetesen itt is indokolt, de a tapasztalat bizonysága szerint általában 20—22—25 ezer tő meghagyása a leg­kedvezőbb. Lényeges az is, hogy időben osszák ki mű­velésre a termelőszövetke­zetek a kukorica területe­ket. Gonda elvtárs ezután az Őrségi községek mezőgaz­daságának az eddigieknél fokozottabb segítéséről be­­szélt, majd a községi ta­nácsok és a termelőszövet­kezetek kapcsolatainak a fejlődését, alakulását ele­mezte. Ez utóbbi során kifejtet­te, hogy itt nemcsak a ve­zetők közötti személyes jó kapcsolatokról van szó, ha­­nem az egész tanács és az egész termelőszövetkezeti tagság együttműködéséről. A mezőgazdasági munka eredményeinek és feladatan­­ak elemzése végén a ház­táji gazdaságokkal kapcso­latos feladatokra, a tör­vényes keretek betartásá­ra, ugyanakkor a lehetősé­gek kihasználására hívta fel Gonda elvtárs a közsé­gi tanácsok vezetőinek fi­gyelmét. A művelődésügy­ i főfigyele­m az általá­nos iskolákra irányul a falusi művelődésügyi mun­ka területén, mert ez az alapja annak, hogy a kö­zépiskolák oktató-nevelő munkája színvonalát is emelhessék. Az iskolák ve­zetése a tantestület mun­kája, egysége jelentős sze­repet játszik a falu életé­ben, ezért ezt segíteni és erősíteni szintén a taná­csi munka feladatai közé tartozik. Fontos feladat­ként emelte le Gonda elv­­társ, hogy a gépeiket kö­zelebb kell vinni az isko­lákhoz, lehetőséget kell biztosítani arra, hogy az általános iskolai tanulók minél jobban és minél több gépet megismerhessenek. A mezőgazdasági szakok­tatás területén a trakto­rosok, gépészek, a növény­védő szakmunkások és a brigádvezetők képzésének fontosságá­ia hívta fel Gonda elv­társ a községi tanácsok vezetőinek a fi­gyelmét. Kiemelte, hogy az egész közösség érdeke, ha minél több jól képzett szakmunkás és brigádveze­tő dolgozik a termelőszö­vetkezetekben. Ezekután a népművelés eredményeiről és feladatairól, a kulturá­lis seregszemle idei évi si­keréről, a klubok jelentő­ségéről, a szakmunkáskép­ző tanfolyamok, a tv fa­lusi előadássorozatainak a sikeréről, a könyvtárháló­zat növekedéséről, az is­meretterjesztő előadások jelentőségéről, ezek ha­tásáról és feladatairól beszélt részletesen Gonda elvtárs. Községeink építése, szépítése A jó eredménnyel zá­rult felszabadulási község­fejlesztési verseny eredmé­nyeinek ismertetése után legfontosabb feladatként Gonda elvtárs a községek építésében és szépítésében az új ötéves fejlesztési ter­vek kidolgozását jelölte meg. A harmadik ötéves terv első éveiben minden községet ellátunk klubbal, orvosi rendelővel. Ezek mellett elsősorban a gya­logjárdák építését ajánlotta a községi tanácsok vezetői­nek figyelmébe, a közsé­geik fásítása, virágos­ítása mellett, de kiemelte, hogy törekedni kell a lehetősé­gek szerint minél több tisztasági fürdő építésére. A társadalmi munka szer­vezését illetően arra irá­nyította a figyelmet, hogy a lakosság akkor végez szí­vesen társadalmi munkát, ha esze az őket közvetle­nül érintő feladatokat old­hatják meg. Felhívta a fi­gyelmet a lakásépítés fo­kozatosabb támogatására, házhelyek biztosítására, a típustervek ajánlásának szükségességére. A felelősségen nem a tettel osztozkodó Gonda elvtárs előadásá­nak befejező részében rész­letesen beszélt a községi tanácsok vezetőinek veze­tési munkájáról, a vezetés színvonalának örvendetes emel­kedéséről.­­ A feladatokat, köve­telményeket nem a felsőbb szervek találják ki, hantra az élet szabja meg, évről­évre ütemesebben. Vég­e­­l­ajtásukért a tanács veze­tői kettős irányú felelős­séggel tartoznak. Felelősek a választóiknak, de felelő­sek felsőbb szerveiknek is. Ezt a felelősséget nem le­het megosztani, nem lehet elhárítani. Az a feladat ma, hogy tanácsi vezetőink lal­vaink közéletében mind je­lentősebb kezdeményező szerepet játsszanak, mind­jobban növeljék kapcsola­taikat a párt szervezeteivel, a tömegszervezetekkel, ma­gával a lakossággal. Az együttműködésnek nem az ülések, gyűlések számának a növekedésében, hanem a k­onkrét, valóraváltott fel­adataidban, a munkában kell megmutatkoznia. Mindez a tanácsok politi­kai szerepére utal. A veze­tésnek, a vezetőknek döntő szerepük van a tanács tö­megkapcsolatainak alaku­lásában. Ez adja felelőssé­gük alapját, de ez egyben a megoldandó feladatok leg­főbb biztosítéka is — fejezte be előadását Gonda György elvtárs. — Várvölgyi — Régi, de mégis rendezett gyártelep látképe fogadja a Kőszegre érkezőt. Nem hiányzik a nemezgyár mellől a dolgozók étkezdéje, kultúrterme, gyere­keik bölcsődéje sem. Sokan talán már el is felejtették, hogy a háború előtt egy negyedszázadig és utána néhány évig ebben az épületben üzemelt a mint­egy száz alkalmazottat foglalkoztató Si­sak­ és Fémárugyár. Évekig hadiüzem volt, vaktöltényeket termelt a katona­ságnak az ágyúkhoz, puskákhoz. Ebben a gyárban ízlelgette a munkás­életet 1934-től, serdülő leányf­a korától Müller Anna. Alighogy elvégezte a hat elemit, munkába fogták, hogy kenyere legyen a családnak. Segédmunkásként kezdte s raktárvezetőig jutott a háború végéig. Meg kellett fogni a munka bol­dogabbik végét, hogy egyáltalán a gyár­­ban maradhasson, ő megtette a tőle telhetőt. Kiállt magáért, megvédett má­sokat is, ha kellett és ha lehetett. — Közvetlen munkatársnőmet akar­ták egyik alkalommal elbocsátani. Fel­kerestem érdekében a tulajdonost és kértem, hogy maradhasson munkában — emlékezik egy negyedszázaddal ezelőtti esetre. — Hosszas könyörgésre ezt a választ kaptam: „Rendben van, egyelő­re maradjon, de ha legközelebb munka nélkül találom a gyárban, te leszel a következő elbocsátott­. Szerencsére, er­re nem került sor. Azt viszont többször megkaptam a gyárostól, amikor mások érdekében valamit szóvá tettem: „Mi az, te kommunista? ” Mér téged is Moszkvából irányítanak?1­ őszintén szél­né, akkor még magam nem tudtam, mi az, hogy kommunista. Szüleimtől kér­deztem meg, akik 19-es élményeik alap­ján igyekeztek magyarázattal szolgálni. A háború végén a németek ezt a gyárat is eléggé tönkre tették. A veze­tők, a tisztviselők meglógtak. A felsza­badulást követő napokban egy nyugdí­jas munkás és Müller Anna írást és karszalagot kapott a városi szovjet pa­rancsnokságtól: szervezzék meg a gyár újratermelését. Néhány hónapon belül megtörtént s hetvenöt munkás biztos keresethez jutott. E munka közben kezd­te Anna igazán megérteni, mit jelent kommunistának lenni. Májusban már az MKP-ba kérte felvételét s azóta meg­szakítás nélkül a párt tagja. S egyszer csak azt vette észre, hogy éjt napallá téve a mozgalomban dolgo­zik, a munkások, a dolgozók ügyes-ba­jos dolgait intézi, hol itt, hol ott kép­viseli érdeküket. Beválasztották a vá­rosi pártbizottságba, üzemi párttitkár, a szakszervezeti bizottság vezetője. Ha­dakozik a kollektív szerződés megköté­séért, az abban vállaltak teljesítéséért, megadásáért. Latolgatják a város ve­zetőivel, hogy a munkások közül ki lenne legalkalmasabb az államosított gyárak, üzemek, vállalatok vezetésére. Ezt a munkát, a dolgozók érdekeinek védelmét, az új élet megindítását, gaz­dagítását szolgálja járási szakszervezeti titkárként is egy esztendeig. Később politikai munkatársa s közel másfél évtizede titkára a Textil- és Ruhaipari Dolgozók Szakszervezete me­gyei bizottságának. Volt idő, amikor tucatnyinál több társadalmi megbíza­tást látott el. Tagja volt az országos és ás a megyei nőtanácsnak, a szakszerve­zetek megyei tanácsának, a megyei ta­nács végrehajtó bizottságának, a megyei pártbizottságnak, a Hazafias Népfront megyei bizottságának. Minden poszton a dolgozók érdekeit igyek­ezett képvi­selni, szolgálni. Akkor is, amikor ezért szindikalizmussal, opportunizmussal vá­dolták. A becsületes dolgozók nem is hagyták cserben soha. Az 56-os ellen­­forradalom idején a Pamutiparból, a Takarógyárból megkeresték a munkások s esetleges bántódása esetén támogatásuk­ról biztosították. Ezek a munkások támo­gatták akkor is, amikor a megye na­gyobb textil üzemeiben sikerült meg­akadályozni az ellenforradalmárok szer­vezte sztrájkot. Bátran nyilatkozhatott hát a megyei rádióban s kérhette a textilipari munkásokat a munkára, munkaversenyre már az ellenforradal­mat követő hetekben. — A mi munkánkban nem lehet el­fáradni, elfásulni — állítja. , — Nincs jobb érzés, mint 'segíteni 'az emberek ügyes-bajos dolgainak megoldásában, szorgalmazni a­z oxidos- és munka­körülmények javítását s látni, hogy például a rostüzem gubózójában már nem 10—12 fokos hidegben kényszerül­nek dolgozni, hanem fűtött helyiségben termelhetnek. Az ő munkája is benne van a munka­­védelem javulásában, a nők foglalkoz­tatási gondjainak csökkentésében, a dolgozók véleményének, észrevételeinek felkarolásában, az üzemi demokrácia terebélyesítésében, a mennyiségileg, mi­nőségileg gyarapodó termelésben. Egyé­­ni élete, gyakran bizony lemondások árán, áldozatok vállalásával, összeforrá­si mozgalommal. De nem bánja, szíve­sen teszi, amit csinál, hivatásának érzi megbízatását. Jól esett neki az elisme­rés, a tíz évvel ezelőtt kapott Szocialista Munkáért Érdemérem, az NDK tenger­parti üdülés, a Szovjetunióban töltött kéthónapos tanulmányát. Nagyszerű él­ményekkel lett gazdagabb az elmúlt két évizedben. Nem sajnálta, nem sajnálja a köz javára fordított időt, fáradságot, még akkor sem, ha az bizony sokszor fárasztó. Húsz évvel ezelőtt még azzal vá­dolták, hogy kommunista. Nem tudta, mit jelent ez a kifejezés. Két évtized alatt azonban munkájával bizonyította: megértette, mit jelent kommunistának lenni. Ma annak örül, ha a munkások, környezete valóban kommunistának tartják, mert számára ez a legnagyobb kitüntetés. > - TygiTiii ■Tin UtSSt- Jtt't . T.r­. Húsz év a mozgalomban

Next