Vas Népe, 1965. május (10. évfolyam, 102-126. szám)
1965-05-01 / 102. szám
Keresztény és marxista tudósok tanácskozása kezdődött Salzburgban. „A kereszténység és a marxizmus ma” mottóval megrendezett szimpóziumon mintegy 300 teológus, filozófus, természettudós vesz részt Nyugat- és Kelet- Európából. A marxista tábort a többi között Roger Garaudy, a világhírű francia filozófus, valamint olasz, jugoszláv és bolgár tudósok képviselik. Bécsi lapjelentések szerint a szakemberek 200 millió schillingre becsülik az elmúlt hetek árvizei által Burgenlandban okozott károkat. Mivel az esőzések helyenként tovább tartanak, a kár feltehetőleg még emelkedik. Belgrádban befejezte munkáját az európai irodalmi folyóiratok főszerkesztőinek tanácskozása, amelyen 18 európai országban megjelenő 32 irodalmi folyóirat képviselői vettek részt. A háromnapos vita során megbeszélték az irodalmi újdonságok és tájékoztatások kölcsönös kicserélésének kérdéseit. .A zadari kerületi bíróság Mihajlo Mihajlovot, a zadari bölcsészettudományi kar volt tanársegédjét kilenchavi börtönre ítélte, mert Mihajlov a Delo című belgrádi irodalmi folyóiratban becsmérlő cikket írt a Szovjetunióról, s mert cikkének kéziratát, az említett folyóirat betiltása után külföldön terjesztette. Tito jugoszláv elnök pénteken reggel elutazott Kairóból. A repülőtéri ünnepélyes búcsúztatáson részt vett Nasszer elnök is, aki elfogadta vendége meghívását és a jövő nyáron Belgrádba látogat. A két elnök tanácskozásáról közös közleményt adtak ki. * A Tito Nasszer találkozó alkalmat adott a gazdasági szakértők megbeszéléseire is. Megállapodtak a két ország kapcsolatainak jelentős fejlesztésében. A külkereskedelmi megállapodások volumene, amely az Al Akhbar szerint a múlt évben 18 millió dollárt ért el, 1970-re 80 millió dollárra emelkedik. Előre a szocializmus teljes győzelméért. Gromiko hazautazott Párizsból Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter kíséretével pénteken hazautazott Párizsból. A szovjet külügyminiszter április 25-től 30-ig hivatalos látogatáson volt a francia fővárosban, ahol véleménycserét folytatott a Francia Köztársaság vezetőivel különböző nemzetközi kérdésekről, valamint a Szovjetunió és Franciaország kapcsolatairól. szilit külügyminiszter sajtóértekezlete n Andrej Gromiko pénteken délelőtt elutazott Párizsból. Elutazása előtt a szovjet nagykövetségen sajtóértekezletet tartott. Elmondotta: párizsi látogatásának az volt a célja, hogy a francia kormány képviselőivel megbeszélje a két országot érdeklő kérdéseket, nemzetközi problémákat éppen úgy, mint a szovjet—francia kapcsolatok alakulását. Franciaországot és a Szovjetuniót összeköti érdekeinek azonossága a békéért folytatott harcban és az európai biztonsági kérdésben — mondta —, majd hozzáfűzte, kétségtelen a két kormány a világpolitika egyes vonatkozásait eltérő módon értékeli, ez azonban nem akadályozhatja meg, hogy több nemzetközi kérdésben és a két ország közötti kapcsolatok fejlesztésében egyesítsék erőfeszítéseiket. Gromiko ezután kiemelte, hogy a szovjet kormány igen nagy fontosságot tulajdonít az európai biztonság kérdésének, amelynek kulcsa a német probléma békés rendezését is elősegíti. Úgy hiszem — mondta —, a francia kormány is abból indult ki, hogy két német állam van. Ennek a nyilvánvaló ténynek az elismerése arra vall, hogy reális módon közelíti meg a második világháború után kialakult tényleges európai helyzet megítélését. Diplomáciai elismerés, vagy el nem ismerés mitsem változtat a valóságos helyzeten — emelte ki Gromiko, majd hangsúlyozta, a szovjet és a francia kormány álláspontja találkozik abban, hogy a második világháború végén megállapított német határok véglegesek és hogy Németország nem rendelkezhet atomfegyverrel. Gromiko a továbbiakban a szovjet és francia kormány álláspontja között más fontos nemzetközi kérdésekben mutatkozó közeledésről beszélt. Megelégedéssel állapította meg, hogy ez tapasztalható a délkelet-ázsiai helyzet megítélésében is. A francia kormány ugyancsak megengedhetetlennek tartja az indokínai országok belső ügyeibe történő beavatkozást és a vietnami kérdés megoldását az 1954. évi genfi egyezményhez való visszatérésben látja. A szovjet külügyminiszter ezután kifejtette, a Szovjetuniónak az a véleménye, hogy az Egyesült Államoknak semmi keresnivalója sincs a tőle sokezer kilométernyire fekvő Vietnamban. A vietnami kérdés legradikálisabb megoldása az amerikai csapatok kivonása, első lépés pedig a VDK elleni bombatámadások beszüntetése. A döntő szót mindenesetre a vietnami háborúban közvetlenül érintett feleknek kell kimondaniuk. A Szovjetunió megadja a Vietnami Demokratikus Köztársaságnak a szükséges segítséget, hogy megvédje magát az amerikai agresszió ellen. A továbbiakban rámutatott, hogy a leszerelés és az ENSZ kérdésében is megmutatkozott a szovjet és a francia álláspont hasonlósága. A Szovjetunió elfogadta a francia kormány javaslatát, hogy az öt nagyhatalom (a Szovjetunió, az Egyesült Államok, Nagy- Britannia, Franciaország és a Kínai Népköztársaság) közös értekezleten vitassa meg a leszerelés kérdését. A szovjet—francia kapcsolatokról szólva Gromiko hangoztatta, hogy azok fejlődésében fordulat mutatkozik. A szovjet kormány arra törekszik hogy a kat ország között valóban jó baráti viszony alakuljon ki, ami a nemzetközi kérdések megoldását is elősegíti. Az egyik újságíró kérdésével kapcsolatban, vajon a két kormány megállapodott-e rendszeres politikai vélemény, cserében, Gromiko kijelentette, hogy a francia külügyminiszter őszre tervezett moszkvai útja a mostani látogatás viszonzása lesz. A találkozások rendszeresítése a két féltől függ. A szovjet—francia kapcsolatok továbbfejlődéséhez újabb kezdeményezésekre lesz szükség. Már több mint négyezer amerikai katona érkezett Dominikába A Dominikai Köztársaságban pénteken déltájban az amerikai tengerészgyalogosok és ejtőernyősök száma meghaladta a négyezer főt. Az amerikai külügyminisztérium a délelőtt folyamán nyilatkozatot tett, amelyben dominikai belső ügyekben döntőbíróvá tolta fel magát és azt állította, hogy ebben a latin-amerikai országban a helyzet tovább romlott, s a Santo Domingóban tartózkodó amerikaiak és más külföldiek élete veszélyben van. Az AP washingtoni jelentése szerint amerikai hivatalos személyek magánbeszélgetésekben elismerték, hogy tudomásuk szerint mindeddig az Egyesült Államok egyetlen állampolgárát sem ölték, vagy sebesítették meg... A dominikai ideiglenes kormány rádiója közölte, hogy Santo Domingo védői továbbra is szilárdan tartják a város legfontosabb negyedeit, s már hatodik napja visszaverik Wessin tábornok csapatait, amelyek az amerikai tengerés7°valok osok támogatását élvezik. A városban több helyen torlaszok állnak, a kereszteződéseknél és a háztetőkön gépfegyvereket" állítottak fel. A rádió szerint a város védői a végsőkig harcolni akarnak az alkotmányos rendszer helyreállításáért, a törvénytelen katonai junta ellen. A Prensa Latina közli, hogy Maximo Lovaton, a Dominikai Köztársaság külügyminisztere megvádolta az Egyesült Államokat, amiért „minden módon támogatja a junta csapatait”. Leoni venezuelai elnök — amint már jelentettük — az argentin és a chilei elnökhöz intézett táviratában, ugyancsak az AP értesülése szerint, inváziónak nevezte az amerikai akciót, s megbélyegezte azt, mint az Amerikai Államok Szövetsége szerződéseinek megsértéseit. Frei chilei elnök válaszában teljes egyetértéséről biztosította Leonit és közös akciót sürgetett a dominikai vérontás megszüntetésére, bármilyen diktatórikus rendszer létrejöttének megakadályozására. Schwalb perui külügyminiszter azt állította ugyan, hogy érthető az amerikai kormánynak az állampolgárok védelmére irányuló szándéka, de ebben az esetben mindez úgy történt, hogy megsértették egy független nemzet szuverenitását, megszegték az AÁSZ alapokmányát. Peru minden ilyen beavatkozást elítél. A mexikói külügyminisztérium nyilatkozata szerint Mexikó reméli, hogy az amerikai csapatok dominikai tartózkodása „annyira rövid lesz, amennyire ez csak lehetséges”. Ugyancsak az AP szerint az Egyesült Államokban működő latin-amerikai diplomaták igen nagy felháborodást jósoltak, s némelyeik kijelentették, „hogy az egész ügy Fidel Castro kubai miniszterelnök kézsére játszik”. Santo Domingoban az amerikai tisztségviselők úgy vélik, hogy az amerikai csapatoknak a harcok utolsó percéig ,,megszállásuk alatt kell tartaniuk a fővárosit”. A fegyveres harcok halottainak számát némelyek négyszázra, mások ezerre becsülik. A TASZSZ jelentése szerint a legfrissebb hírek arról számolnak be, hogy San Isidro légitámaszpontra, a reakciós katonai junta hadműveleteinek központjába újabb amerikai csapategységek érkeznek. Tunézia bezárja kairói nagykövetségét Az AFP jelentése szerint a Tunézia kormánya bejelentette, hogy bezárja kairói nagykövetségét és alexandriai konzulátusát. A nagyövet Tuniszba utaztában kijelentette, hogy hazahívásának ténye egymagában még nem jelenti a tunéziai — egyiptomi diplomáciai kapcsolatok teljes megszüntetését. Tuniszban egyébként csütörtökön este közzétették azt az üzenetet, amelyet Habib Burgiba elnök intézett Naszezerhez. Az üzenetben, amelynek átnyújtására nem került sor Burgiba azt ajánlotta, hogy Nasszer elnökkel személyes találkozó keretében vitassák meg a két ország és a többi közép-keleti állam viszonyában frissen kialakult feszültséget. Sorozatos merénylet a berlini magasvasút ellen Nyugat-Berlinben március 1. és április 19. között harminc esetben követtek el merényletet a városban rendszeresen közlekedő magasvasúti szerelvények ellen. A provokátorok a magasvasút S-Bahn tulajdonában levő több mint 2200 tárgyat rongáltak meg és tettek használhatatlanná. Újabban a személyforgalmat lebonyolító szerelvényeket kövekkel dobálják, sőt légpuskákkal lövöldözik. Csak a szerencsének köszönhető, hogy a merénylők eddig emberéletben nem tettek kárt. Bár a nyugatberlini lakosság és az S-Bahn vasutasai személy szerint is több provokátort feljelentettek, a nyugat-berlini rendőrség egyetlen esetben sem indított eljárást a merénylők ellen. Mint ismeretes, az S-Bahn egész Berlin területén, tehát Nyugat-Berlinben is az NDK vasúti társaságának tulajdona. E provokációk tehát egyértelműleg azt célozzák, hogy elmérgesítsék a helyzetet Nyugat-Berlin és a Német Demokratikus Köztársaság között. A Thant Genfbe utazott A Thant ENSZ-főtitkár, aki Bécsben részt vett az ENSZ adminisztratív kordinációs bizottságának kétnapos értekezletén, pénteken Genfbe utazott. A bécsi repülőtéren tartott sajtókonferencián elismeréssel szólt arról a szovjet—francia közös javaslatról, hogy az 1954. évi genfi egyezményeket fogadják el a vietnami konfliktus rendezésének alapjául. Elismeréssel szólt U Thant a Kambodzsa semlegességének biztosítása érdekében rendezendő nemzetközi konferencia tervéről is. Hangoztatta, hogy az erre irányuló kezdeményezéseket támogatni kell, mert Kambodzsa semlegessége előmozdítaná a délkelet-ázsiai térség békéjének biztosítását. Kérdés és válasz Vietnam frontjain Április utolsó hetében folytatódtak a terrortámadások az észak-vietnami terület ellen. Izgatott megbeszélések folynak Washingtonban és az amerikai katonai vezetés fenyegető nyilatkozatok egész sorában arról számol be, hogy elkészültek a háború további kiszélesítésének tervei. Az amerikai propaganda ismételgeti a tények által szinte 24 óra alatt többször leleplezett Johnson-féle baltimore-i kijelentést. Az amerikai elnök „békeszándékokat” emlegetett, s cinikus javaslatot tett „egymilliárd dolláros, segélyről”, amit, szerinte akkor lehetne Délkelet-Ázsia országainak folyósítani, ha ,,sikerül ott megteremteni a békét.” Ezt az USA tervet nem sokkal a baltimore-i beszéd után leleplezte a kommunisták iránti szimpátiával aligha gyanúsítható párizsi napilap, a „Figaro” saigoni tudósítója. Max Clos, a francia újságíró megírta, milyen új amerikai fegyverek érkeztek a délvietnami hadszíntérre. „Új apró gázbombák, a „lusta kutyának” nevezett vastagfalú lövedék, amely apró vasnyilakat szór szét, vegyi anyagokkal teli kis tartályok, amelyek elpusztítják a növényzetet — ezek az amerikai arzenál új fegyverei” — írja Max Clos és megjelöli az új fegyverek bevetésének okát. „Vietnam az amerikai hadmérnökök kísérleti telepe lett. A Vietkong elszántságát, bátorságát, taktikai fölényét technikával igyekeznek ellensúlyozni. Kérdéses azonban, vajon anyaggal meg lehet-e nyerni egy forradalmi háborút? Az amerikaiak számára azonban nem így vetődik fel a kérdés. Egyelőre úgy látszik, a kudarcot akarják elkerülni a lehető legkisebb amerikai veszteség árán– írja Clos, aki beszámol arról is, hogy az amerikai katonákat új puskával látták el, amelynek rendkívül gyors lövedéke az eddiginél tízszerte nagyobb sebet ejt. Washington izgalmát bizonyítja John Lavelle vezérőrnagy, helyettes vezérkari főnök most nyilvánosságra hozott nyilatkozata is. Lavelle egy képviselőházi bizottság zárt ülésén elmondotta: elkészültek a részletes tervek a további bombázásokra, kijelölték a megsemmisítendő célpontok egész sorozatát. A Reuter-iroda washingtoni tudósítója arról közölt jelentést, hogy „az USA szükség esetén nukleáris fegyvereket is fog alkalmazni.. A dél-vietnami nép ellen folytatott irtóháború idején, ugyanakkor, amikor a Vietnami Demokratikus Köztársaság ellen gyakorlatilag szünet nélkül folynak a légitámadások, az USA „győzelmi esélyei” távolabb vannak, mint valaha. A VDK légterében már kétszázötven amerikai repülőgépet lőttek le. Saigon, a dél-vietnami főváros közvetlen közelében és Nanh Dan, a legnagyobb és legjobban felszerelt amerikai támaszpont környékén folynak a Dél-Vietnami Nemzeti Felszabadítási Arcvonal egységeinek harci akciói. A délkelet-ázsiai katonai kérdések szakemberei kétségbeeseten figyelmeztetik az amerikaiakat: mivel most már néhány nap múlva beköszönt a monszun-időszak, „nem lehet számítani az amerikaiak térnyerésére, mert monszun-időszakban gyakorlatilag megbénul a légitevékenység”. A nyugati katonai szakértők hozzáteszik: ez az idő „a leghatározottabban előnyt jelent a partizánakciók végrehajtásában, segítség a könnyűfelszerelésű, kislétszámú egységek mozgásában, márpedig a Vietkongnak eddig is ez volt a fő ereje.” Az amerikaiak — közel a dél-vietnami hadszíntérhez —, egyszer már kínos tapasztalatokat szerveztek, s nem is monszun-időszakban. Ha a Pentagonban elővennék Marshall és Stilwell tábornok emlékiratait az 1948—49 évről, érdekes összehasonlításokat tehetnének. Akkoriban a sok-sokmillió dolláros amerikai fegyverzettel állig felszerelt csangkajsekista csapatok futottak a kínai frontokon a népi erők elől. „A kudarc oka nem elsősorban a fegyverzet vagy az időjárás. Védenceink sajnos hitelüket vesztették, alkalmatlanok, korruptak, népszerűtlenek” — írta Marsahall. Stilwell meg azt állapította meg, hogy a másik oldalon bátor és a nép érdekeit szolgáló katonák küzdenek. A vietnami őserdőkben, rizsföldek között, falvak és városok peremén is tehetnének hasonló megállapításokat a mai amerikai tisztek; a korrupt, népszerűtlen, évente öt-hat kormányt és katonai „juntát” elfogyasztó délvietnami rezsimmel szemben a Nemzeti Felszabadítási Front oldalán állnak a bátor, lelkes, a nép jövőjéért küzdő hazafiak. Elgondolkoztató a Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítási Front központi bizottságának március végi kiáltványa, amely megállapítja, hogy az észak-vitnami városok és falvak elleni barbár támadások valódi oka az amerikaiak kudarca. Az amerikaiak nem voltak képesek arra, hogy 11 éves háborújukban — eddig több mint 4000 millió dollár költséggel —, leigázzák a tizennégymilliós dél-vietnami népet. „Semmi reményük nem lehet tehát arra, hogy újabb katonai kalandokkal, a háború kiterjesztésével egész Vietnam harmincmillió embere fölött győzelmet vívhassanak ki” — állapítja meg a kiáltvány. Max Clos, a francia újságíró, kérdésként veti föl, vajon meg lehet-e nyerni anyagfölénnyel egy forradalmi háborút? A választ erre az amerikaiak maguk megtalálhatnák saját egykori tábornokaik könyveiben. De úgy tűnik , a mai USA-tábornokok még a tegnapi USA-tábornokok figyelmeztetését sem hallgatják meg, nemhogy a számukra egyre több keserű tapasztalatot hozó vietnami valóságból tanulnának. (G. M.) VAS NÉPE Von Hassel nyugatnémet és Manuel Gomes de Araujo portugál hadügyminiszter csütörtökön Lisszabonban többórás tanácskozást folytatott a két ország katonai együttműködéséről, valamint a Bundeswehr portugáliai fegyverrendeléseiről. * Athénben zárt ajtók mögött megkezdődött a NATO parlamenti tanácsa állandó bizottságának kétnapos ülése 13 NATO-ország küldötteinek a részvételével. Az Amerikai Országos Űrhajózási Hivatal közölte, hogy a tavaly november 28-án útjára bocsátott Mariner—4 Mars-rakéta 152 nap alatt több mint 66 millió mérföldet tett meg célja felé, műszerei hibátlanul működnek és folyamatosan közlik észleléseik adatait. * Az Egyesült Államok csendes-óceáni partvidékének államaiban és a kanadai Brit Columbia tartományban a csütörtökről péntekre virradó éjszaka is folytatódtak a mentési munkálatok a földrengés sújtotta vidékeken. 1965. május 1. Szombat