Vas Népe, 1965. május (10. évfolyam, 102-126. szám)

1965-05-01 / 102. szám

­ Keresztény és marxista tu­dósok tanácskozása kezdődött Salzburgban. „A keresztény­ség és a marxizmus ma” mottóval megrendezett szim­póziumon mintegy 300 teoló­gus, filozófus, természettudós vesz részt Nyugat- és Kelet- Európából. A marxista tábort a többi között Roger Ga­­raudy, a világhírű francia filozófus, valamint olasz, ju­goszláv és bolgár tudósok képviselik. Bécsi lapjelentések szerint a szakemberek 200 millió schillingre becsülik az elmúlt hetek árvizei által Burgen­­landban okozott károkat. Mi­vel az esőzések helyenként tovább tartanak, a kár felte­hetőleg még emelkedik. Belgrádban befejezte mun­káját az európai irodalmi fo­lyóiratok főszerkesztőinek ta­nácskozása, amelyen 18 eu­rópai országban megjelenő 32 irodalmi folyóirat képviselői vettek részt. A háromnapos vita során­ megbeszélték az irodalmi újdonságok és tájé­koztatások kölcsönös kicseré­lésének kérdéseit. .A zadari kerületi bíróság Mihajlo Mihajlovot, a zadari bölcsészettudományi kar volt tanársegédjét kilenchavi bör­tönre ítélte, mert Mihajlov a Delo című belgrádi irodalmi folyóiratban becsmérlő cikket írt a Szovjetunióról, s mert cikkének kéziratát, az emlí­tett folyóirat betiltása után külföldön terjesztette. Tito jugoszláv elnök pén­teken reggel elutazott Kairó­ból. A repülőtéri ünnepélyes búcsúztatáson részt vett Nasszer elnök is, a­ki elfogad­ta vendége meghívását és a jövő nyáron Belgrádba láto­gat. A két elnök tanácskozá­sáról közös közleményt ad­tak ki. * A Tito­ Nasszer találkozó alkalmat adott a gazdasági szakértők megbeszéléseire is. Megállapodtak a két ország kapcsolatainak jelentős fej­lesztésében. A külkereske­delmi megállapodások volu­mene, amely az Al Akhbar szerint a múlt évben 18 mil­lió dollárt ért el, 1970-re 80 millió dollárra emelkedik. Előre a szocializmus teljes győzelméért. Gromiko hazautazott Párizsból Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter kíséretével pénteken hazautazott Párizs­ból. A szovjet külügyminiszter április 25-től 30-ig hivatalos látogatáson volt a francia fővárosban, ahol vélemény­­cserét folytatott a Francia Köztársaság vezetőivel külön­böző nemzetközi kérdésekről, valamint a Szovjetunió és Franciaország kapcsolatairól. ­­szilit külügyminiszter sajtóértekezlete­ n Andrej Gromiko pénteken délelő­tt elutazott Párizsból. Elutazása előtt­ a szovjet nagy­követségen sajtóértekezletet tartott. Elmondotta: párizsi látogatásának az volt a célja, hogy a francia kormány kép­viselőivel megbeszélje a két országot érdeklő kérdéseket, nemzetközi problémákat ép­pen úgy, mint a szovjet—fran­cia kapcsolatok alakulását. Franciaországot és a Szovjet­uniót összeköti érdekeinek azonossága a békéért folyta­tott harcban és az európai biztonsági kérdésben — mond­ta —, majd hozzáfűzte, két­ségtelen a két kormány a vi­lágpolitika egyes vonatkozá­sait eltérő módon értékeli, ez azonban nem akadályozhatja meg, hogy több nemzetközi kérdésben és a két ország kö­zötti kapcsolatok fejlesztésé­ben egyesítsék erőfeszítései­ket. Gromiko ezután kiemelte, hogy a szovjet kormány igen nagy fontosságot tulajdonít az európai biztonság kérdésé­nek, amelynek kulcsa a né­met probléma békés rendezé­sét is elősegíti. Úgy hiszem — mondta —, a francia kormány is abból indult ki, hogy két német állam van. Ennek a nyilvánvaló ténynek az elis­merése arra vall, hogy reális módon közelíti meg a második világháború után kialakult tényleges európai helyzet meg­ítélését. Diplomáciai elisme­rés, vagy el nem ismerés mit­­sem változtat a valóságos helyzeten — emelte ki Gro­miko, majd hangsúlyozta, a szovjet és a francia kormány álláspontja találkozik abban, hogy a második világháború végén megállapított német ha­tárok véglegesek és hogy Né­metország nem rendelkezhet atomfegyverrel. Gromiko a továbbiakban a szovjet és francia kormány álláspontja között más fontos nemzetközi kérdésekben mu­tatkozó közeledésről beszélt. Megelégedéssel­­ állapította meg, hogy ez tapasztalható a délkelet-ázsiai helyzet meg­ítélésében is. A francia kor­mány ugyancsak megengedhe­tetlennek tartja az indokínai országok belső ügyeibe törté­nő beavatkozást és a vietnami kérdés megoldását az 1954. évi genfi egyezményhez való visszatérésben látja. A szovjet külügyminiszter ezután kifejtette, a Szovjet­uniónak az a véleménye, hogy az Egyesült Államoknak sem­mi keresnivalója sincs a tőle sokezer kilométernyire fekvő Vietnamban. A vietnami kér­dés legradikálisabb megoldá­sa az amerikai csapatok kivo­nása, első lépés pedig a VDK elleni bombatámadások beszüntetése. A döntő szót mindenesetre a vietnami há­borúban közvetlenül érintett feleknek kell kimondaniuk. A Szovjetunió megadja a Viet­nami Demokratikus Köztársa­ságnak a szükséges segítséget, hogy megvédje magát az ame­rikai agresszió ellen. A továbbiakban rámutatott, hogy a leszerelés és az ENSZ kérdésében is megmutatkozott a szovjet és a francia állás­pont hasonlósága. A Szovjet­unió elfogadta a francia kor­mány javaslatát, hogy az öt nagyhatalom (a Szovjetunió, az Egyesült Államok, Nagy- Britannia, Franciaország és a Kínai Népköztársaság) kö­zös értekezleten vitassa meg a leszerelés kérdését. A szovjet—francia kapcso­latokról szólva Gromiko han­goztatta, hogy azok fejlődé­sében fordulat mutatkozik. A szovjet kormány arra törek­szik hogy a k­at ország között valóban jó­ baráti viszony alakuljon ki, ami a nemzet­közi kérdések megoldását is elősegíti. Az egyik újságíró kérdésé­vel kapcsolatban, vajon a két kormány megállapodott-e rendszeres politikai vélemény, cserében, Gromiko kijelentet­te, hogy a francia külügymi­niszter őszre tervezett moszk­vai útja a mostani látogatás viszonzása lesz. A találkozá­sok rendszeresítése a két fél­től függ. A szovjet—francia kapcsolatok továbbfejlődésé­hez újabb kezdeményezésekre lesz szükség. Már több mint négyezer amerikai katona érkezett Dominikába A Dominikai Köztársaság­ban pénteken déltájban az amerikai tengerészgyalogosok és ejtőernyősök száma megha­ladta a négyezer főt. Az ame­rikai külügyminisztérium a délelőtt folyamán nyilatkoza­tot tett, amelyben dominikai belső ügyekben döntőbíróvá tolta fel magát és azt állítot­ta, hogy ebben a latin-ameri­kai országban a helyzet to­vább romlott, s a Santo Do­­mingóban tartózkodó ameri­kaiak és más külföldiek élete veszélyben van. Az AP wa­shingtoni jelentése szerint amerikai hivatalos személyek magánbeszélgetésekben elis­merték, hogy tudomásuk sze­rint mindeddig az Egyesült Államok egyetlen állampolgá­rát sem ölték, vagy sebesí­­tették meg... A dominikai ideiglenes kormány rádiója közölte, hogy Santo Domingo védői továbbra is szilárdan tartják a város legfontosabb negye­deit, s már hatodik napja visszaverik Wessin tábornok csapatait, amelyek az ameri­kai tengerés7°valok osok támo­gatását élvezik. A városban több helyen torlaszok állnak, a kereszteződéseknél és a ház­tetőkön gépfegyvereket" állí­tottak fel. A rádió szerint a város védői a végsőkig har­colni akarnak az alkotmányos rendszer helyreállításáért, a törvénytelen katonai junta el­len. A Prensa Latina közli, hogy Maximo Lovaton, a Do­minikai Köztársaság külügy­minisztere megvádolta az Egyesült Államokat, amiért „minden módon támogatja a junta csapatait”. Leoni venezuelai elnök — amint már jelentettük — az argentin és a chilei elnökhöz intézett táviratában, ugyan­csak az AP értesülése szerint, inváziónak nevezte az ameri­kai akciót, s megbélyegezte azt, mint az Amerikai Álla­mok Szövetsége szerződései­nek megsértéseit. Frei chilei elnök válaszában teljes egyet­értéséről biztosította Leonit és közös akciót sürgetett a dominikai vérontás megszün­tetésére, bármilyen diktatóri­kus rendszer létrejöttének megakadályozására. Schwalb perui külügymi­niszter azt állította ugyan, hogy érthető az amerikai kor­mánynak az állampolgárok védelmére irányuló szándéka, de ebben az esetben mindez úgy történt, hogy megsértet­ték egy független nemzet szu­verenitását, megszegték az AÁSZ alapokmányát. Peru minden ilyen beavatkozást el­ítél. A mexikói külügyminisz­térium nyilatkozata szerint Mexikó reméli, hogy az ame­rikai csapatok dominikai tar­tózkodása „annyira rövid lesz, amennyire ez csak lehetséges”. Ugyancsak az AP szerint az Egyesült Államokban műkö­dő latin-amerikai diplomaták igen nagy felháborodást jó­soltak, s némelyeik kijelentet­ték, „hogy az egész ügy Fidel Castro kubai miniszterelnök kézsére játszik”. Santo Domingoban az ame­rikai tisztségviselők úgy vé­lik, hogy az amerikai csapa­toknak a harcok utolsó per­céig ,,megszállásuk alatt kell tartaniuk a fővárosit”. A fegy­veres harcok halottainak szá­mát némelyek négyszázra, má­sok ezerre becsülik. A TASZSZ jelentése­ sze­rint a legfrissebb hírek arról számolnak be, hogy San Isidro légitámaszpontra, a reakciós katonai junta hadműveletei­nek központjába újabb ame­rikai csapategységek érkeznek. Tunézia bezárja kairói nagykö­vetségét Az AFP jelentése szerint a Tunézia kormánya bejelen­tette, hogy bezárja kairói nagykövetségét és alexandriai konzulátusát. A nagyövet Tuniszba utaz­­tában kijelentette, hogy haza­hívásának ténye egymagában még nem jelenti a tunéziai — egyiptomi diplomáciai kapcso­latok teljes megszüntetését. Tuniszban egyébként csü­törtökön este közzétették azt az üzenetet, amelyet Habib Burgiba elnök intézett Nasz­­ezerhez. Az üzenetben, amely­nek átnyújtására nem került sor Burgiba azt ajánlotta, hogy Nasszer elnökkel szemé­lyes találkozó keretében vi­tassák meg a két ország és a többi közép-keleti állam vi­szonyában frissen kialakult feszültséget. Sorozatos merénylet a berlini magasvasút ellen Nyugat-Berlinben március 1. és április 19. között harminc esetben követtek el merény­letet a városban rendszeresen közlekedő magasvasúti szerel­vények ellen. A provokátorok a magasvasút S-Bahn tulaj­donában levő több mint 2200 tárgyat rongáltak meg és tet­tek használhatatlanná. Újab­ban a személyforgalmat lebo­nyolító szerelvényeket kövek­kel dobálják, sőt légpuskákkal lövöldözik. Csak a szerencsé­nek köszönhető, hogy a me­rénylők eddig emberéletben nem tettek kárt. Bár a nyugatberlini lakos­ság és az S-Bahn vasutasai személy szerint is több provo­kátort feljelentettek, a nyu­gat-berlini rendőrség egyetlen esetben sem indított eljárást a merénylők ellen. Mint ismeretes, az S-Bahn egész Berlin területén, tehát Nyugat-Berlinben is az NDK vasúti társaságának tulajdona. E provokációk tehát egyértel­­műleg azt célozzák, hogy el­mérgesítsék a helyzetet Nyu­­gat-Berlin és a Német De­mokratikus Köztársaság kö­zött. A Thant Genfbe utazott A Thant ENSZ-főtitkár, aki Bécsben rész­t vett az ENSZ adminisztratív kordiná­­ciós bizottságának kétnapos értekezletén, pénteken Genf­­be utazott. A bécsi repülőté­ren tartott sajtókonferencián elismeréssel szólt arról a szovjet—francia közös javas­latról, hogy az 1954. évi genfi egyezményeket fogadják el a vietnami konfliktus rendezé­sének alapjául. Elismeréssel szólt U Thant a Kambodzsa semlegességé­nek biztosítása érdekében rendezendő nemzetközi konfe­rencia tervéről is. Hangoztatta, hogy az erre irányuló kez­deményezéseket támogatni kell, mert Kambodzsa sem­legessége előmozdítaná a délkelet-ázsiai térség békéjé­nek biztosítását. Kérdés és válasz Vietnam frontjain Április utolsó hetében folytatódtak a ter­rortámadások az észak-vietnami terület ellen. Izgatott megbeszélések folynak Washington­ban és az amerikai katonai vezetés fenyegető nyilatkozatok egész sorában arról számol be, hogy elkészültek a háború további kiszélesíté­sének tervei. Az amerikai propaganda ismételgeti a té­nyek által szinte 24 óra alatt többször leleple­zett Johnson-féle baltimore-i kijelentést. Az amerikai elnök „békeszándékokat” emlegetett, s cinikus javaslatot tett „egymilliárd­ dolláros, segélyről”, amit, szerinte akkor lehetne Dél­­kelet-Ázsia országainak folyósítani, ha ,,sike­rül ott megteremteni a békét.” Ezt az USA tervet nem sokkal a baltimore-i beszéd után leleplezte a kommunisták iránti szimpátiával aligha gyanúsítható párizsi napilap, a „Figaro” saigoni tudósítója. Max Clos, a francia újságíró megírta,­ mi­lyen új amerikai fegyverek érkeztek a dél­vietnami hadszíntérre. „Új apró gázbombák, a „lusta kutyának” nevezett vastagfalú löve­­dék, amely apró vasnyilakat szór szét, vegyi anyagokkal teli kis tartályok, amelyek elpusz­títják a növényzetet — ezek az amerikai ar­zenál új fegyverei” — írja Max Clos és meg­jelöli az új fegyverek bevetésének okát. „Vietnam az amerikai hadmérnökök kí­sérleti telepe lett. A Vietkong elszántságát, bátorságát, taktikai fölényét technikával igye­keznek ellensúlyozni. Kérdéses azonban, vajon anyaggal meg lehet-e nyerni egy forradalmi háborút? Az amerikaiak számára azonban nem így vetődik fel a kérdés. Egyelőre úgy látszik, a kudarcot akarják elkerülni a lehető legkisebb amerikai veszteség árán– írja Clos, aki beszámol arról is, hogy az amerikai kato­nákat új puskával látták el, amelynek rend­kívül gyors lövedéke az eddiginél tízszerte nagy­obb sebet ejt. Washington izgalmát bizonyítja John La­­velle vezérőrnagy, helyettes vezérkari főnök most nyilvánosságra hozott nyilatkozata is. Lavelle egy képviselőházi bizottság zárt ülé­sén elmondotta: elkészültek a részletes tervek a további bombázásokra, kijelölték a meg­semmisítendő célpontok egész sorozatát. A Reuter-iroda washingtoni tudósítója arról kö­zölt jelentést, hogy „az USA szük­ség esetén nukleáris fegyvereket is fog alkalmazni.. A dél-vietnami nép ellen folytatott irtó­háború idején, ugyanakkor, amikor a Viet­nami Demokratikus Köztársaság ellen gyakor­latilag szünet nélkül folynak a légitámadások, az USA „győzelmi esélyei” távolabb vannak, mint valaha. A VDK légterében már kétszáz­ötven amerikai repülőgépet lőttek le. Saigon, a dél-vietnami főváros közvetlen közelében és Nanh Dan, a legnagyobb és legjobban fel­szerelt amerikai támaszpont környékén foly­nak a Dél-Vietnami Nemzeti Felszabadítási Arcvonal egységeinek harci akciói. A dél­kelet-ázsiai katonai kérdések szakemberei két­­ségbeeseten figyelmeztetik az amerikaiakat: mivel most már néhány nap múlva beköszönt a monszun-időszak, „nem lehet számítani az amerikaiak térnyerésére, mert monszun-idő­szakban gyakorlatilag megbénul a légitevé­kenység”. A nyugati katonai szakértők hozzá­teszik: ez az idő „a leghatározottabban előnyt jelent a partizánakciók végrehajtásában, se­gítség a könnyűfelszerelésű, kislétszámú egy­ségek mozgásában, márpedig a Vietkongnak eddig is ez volt a fő ereje.” Az amerikaiak — közel a dél-vietnami hadszíntérhez —, egyszer már kínos tapasz­talatokat szerveztek, s nem is monszun-idő­szakban. Ha a Pentagonban elővennék Mar­shall és Stilwell tábornok emlékiratait az 1948—49 évről, érdekes összehasonlításokat tehetnének. Akkoriban a sok-sokmillió dol­láros amerikai fegyverzettel állig felszerelt csangkajsekista csapatok futottak a kínai frontokon a népi erők elől. „A kudarc oka nem elsősorban a fegyverzet vagy az időjá­rás. Védenceink sajnos hitelüket vesztették, alkalmatlanok, korruptak, népszerűtlenek” — írta Marsahall. Stilwell­­ meg azt állapította meg, hogy a másik oldalon bátor és a nép érdekeit szolgáló katonák küzdenek. A vietnami őserdőkben, rizsföldek között, falvak és városok peremén is tehetnének ha­sonló megállapításokat a mai amerikai tisz­tek; a korrupt, népszerűtlen, évente öt-hat kormányt és katonai „juntát” elfogyasztó dél­vietnami rezsimmel szemben a Nemzeti Fel­­szabadítási Front oldalán állnak a bátor, lel­kes, a nép jövőjéért küzdő hazafiak. Elgondolk­oztató a Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítási Front központi bizottságának március végi kiáltványa, amely megállapítja, hogy az észak-vitnami városok és falvak el­leni barbár támadások valódi oka az ameri­kaiak kudarca. Az amerikaiak nem voltak képesek arra, hogy 11 éves háborújukban — eddig több mint 4000 millió dollár költséggel —, leigázzák a tizennégymilliós dél-vietnami népet. „Semmi reményük nem lehet tehát ar­ra, hogy újabb katonai kalandokkal, a há­ború kiterjesztésével egész Vietnam harminc­­millió embere fölött győzelmet vívhassanak ki” — állapítja meg a kiáltvány. Max Clos, a francia újságíró, kérdésként veti föl, vajon meg lehet-e nyerni anyagfö­lénnyel egy forradalmi háborút? A választ erre az amerikaiak maguk megtalálhatnák saját egykori tábornokaik könyveiben. De úgy tűnik , a mai USA-tábornokok még­­ a tegnapi US­A-tábornokok figyelmeztetését sem hallgatják meg, nemhogy a számukra egyre több keserű tapasztalatot hozó vietnami va­lóságból tanulnának. (G. M.) VAS NÉPE Von Hassel nyugatnémet és Manuel Gomes de Araujo portugál hadügyminiszter csütörtökön Lisszabonban többórás tanácskozást folyta­tott a két ország katonai együttműködéséről, valamint a Bundeswehr portugáliai fegyverrendeléseiről. * Athénben zárt ajtók mö­gött megkezdődött a NATO parlamenti tanácsa állandó bizottságának kétnapos ülése 13 NATO-ország küldötteinek a részvételével. Az Amerikai Országos Űr­hajózási Hivatal közölte, hogy a tavaly november 28-án útjára bocsátott Mariner—4 Mars-rakéta 152 nap alatt több mint 66 millió mérföldet tett meg célja felé, műszerei hi­bátlanul működnek és folya­matosan közlik észleléseik adatait. * Az Egyesült Államok csen­des-óceáni partvidékének ál­lamaiban és a kanadai Brit Columbia tartományban a csütörtökről péntekre virradó éjszaka is folytatódtak a mentési munkálatok a föld­rengés sújtotta vidékeken. 1965. május 1. Szombat

Next