Vas Népe, 1965. október (10. évfolyam, 231-257. szám)

1965-10-01 / 231. szám

Markusovszky Lajos 1815-1893 1965. október 1-én, születésének 150. évfordulóján, a Magyar Tudományos Akadémia ünnepi ülése emlékezik meg Markusovszky Lajosról, a reformkor nagy orvosáról. E napon a budapesti Orvosi Egyetem központi épületével szemközti téren leleplezik a szobrát és róla nevezik el a teret. A fasizmus utolsó napjain Vasegerszegen a nyilasok felgyújtották azt a házat, amelyben Markusovszky Lajos lakott egykoron. Markusovszky teljes irattára és értékes könyvtára odaveszett. A nagy orvost 1893-ban temették el a vasegerszegi temetőben. Markusovszky kiváló eredménnyel végezte iskoláit. Járt külföldön. Idehaza Balassa János sebészprofesszor első munkatársaként kezdte pályáját. 1848-ban Petőfi mellé álltak mind a ketten és honvéd orvosként tevékenykedtek. A szabadságharc bukása után üldözték őket, de az eszméiktől mégsem tántorodtak el. Minthogy a kormányzat nem nélkülözhette kiemelkedő tudásukat, Balassa visszakapta a katedráját, Markusovszkynak pedig orvos-oktatási szervező feladatok végzésére adtak megbízatást. Sokrétű munkája közben 1857-ben indította meg az Orvosi Hetilapot, amelyet 32 éven át szerkesztett. E lap hasábjain jelentek meg Semmelweis nagyjelentőségű cikkei is a gyermekágyi láz leküzdéséről. Markusovszky Lajos érdeme a Magyar Orvosok Könyvkiadó Társulatának megalapítása is, mely több mint száz évvel ezelőtt kezdett a legjelentősebb külföldi orvostudományi munkák magyar nyelvű megjelentetéséhez és módot nyújtott arra is, hogy eredeti magyar tanulmányok nyomtatásban megjelenhessenek. Szervező munkája eredményezte azt, hogy öt esztendő alatt az orvosi kar 13 fakultásának száma 23-ra emelkedett és 1881-ben Közép- Európa legmodernebb egyetemi klinikai hálózata épült fel Budapesten. A nagy lelkesedéssel és lelkiismeretességgel végzett szervező feladatok végzésére adegészséget és olykor hazatért egy kis felfrissülésre vasegerszegi magányába. Ott látta vendégül barátait, munkatársait s ott készítette el Fodor Józseffel a magyar közegészségügyi törvény javaslatát, melynek elfogadása a maga idejében jelentős szociálpolitikai esemény volt. Harcos materialista kiállását sem vették jó néven a hivatalos körök. Amiatt is méltatlankodtak, hogy a Magyar Tudományos Akadémián Markusovszky javaslatára Arany János Darwint tiszteleti tagnak terjesztette elő. Ez abban az időben történt, amikor többek között még a Francia Tudományos Akadémia is elvetette a nagy angol tudós tanítását. Markusovszky nyíltan vallott világnézetét a hivatalos körök nem tudták megbocsátani, s már életében is, ahol csak lehetett, gáncsolták munkáját. Halála után sem volt ajánlatos munkásságát dicsérni s a Horthy-fasizmus idején pedig hallgatni kellett a nagy magyar orvosról. S bár porrá égett egykori hagyatéka és sírja elsüppedt a vasegerszegi temetőben, az utódok mégsem feledkeztek meg róla. Az Orvosi Hetilap szerkesztősége és Vas megye haladó szellemű orvosai felkarolták emlékét. Méltó síremléket állítottak a vasegerszegi temetőben. Róla nevezték el a Vas megyei kórházat és Budapesten felavatják a szobrát. A tér, ahol szobra emlékeztet majd rá, a magyar reformkor harcos orvosára, ezentúl az ő nevét in-S&11. Dr. Veres Pál Markusovszky Lajos A kőszegi téglagyárak gondjai Miként ment kárba egymillió forint? A kedvezőtlen időjárás, a sok eső, mint a munka kerékkötője még mindig napirenden van a kőszegi téglagyáraknál. Kint jártunkkor is esett az eső. A nyersgyártás az egyes téglagyárakban teljesen állt, s csak ezen a napon mintegy 20 ezer nyerstégla esett ki a termelésből. A sok kényszerű állás miatt, egyébként is nagy a korábbi adósság. Az egyesnél félmillió, a kettesnél másfélmillió. — Annyira rossz az idő, hogy 30 napos téglát még nem tudunk behordani, pedig a kalkulált száradási idő 14 nap lenne — panaszkodik joggal Kardos Miklós, a két gyár vezetője. A két gyár évi előirányzata: 13 millió nyers- és 11 millió égetett tégla. Sajnos, gond gondra halmozódik, s még ott sincs segítség, ahol lehetne. Pedig a két üzem dolgozói és vezetői tőlük telhetően sokat tesznek. — A párttal és szakszervezettel közösen kézben tartjuk a termelést , dolgozókra lehet számítani. Példa erre, hogy az egyes üzemben kétmillió volt a lemaradás, s ma már csak félmillió. Úgy számítjuk, hogy ezt is be tudjuk hozni. De a folyamatos és fokozott termelést a nyersgyártásban ennél az üzemnél a tárolótér, illetve a fedett szárítók hiánya akadályozza. Az időjárás miatt igen sok nyers tégla megy veszendőbe. Számolunk az üzemvezetővel, a példa könnyű. Az időjárás miatt tíz év alatt mintegy 4 millió nyerstégla ment tönkre Értéke 1 millió forint. Ebből az összegből csak hozzávetőlegesen is 12 darab 100 méter hosszú szárító színt lehetne építeni. Az eredmény messzemenő lenne. — Biztosítani tudnánk a téli folyamatos üzemeltetést, s ezzel törzsgárdát köthetnénk le, enyhülne a téglagyárak állandó munkaerőhiánya. Egyik legnagyobb problémánk ez — mondja az üzemvezető. Az állandó munkaerőhiányt, a téglagyáriak vándorlását vizsgálva, valóban sok figyelemre méltó körülmény kerül felszínre. Hiányzik az anyagi ösztönzés, a fegyelem, a munkások, főként a törzsgárda megbecsülése. A két gyárban mindössze 18— 20 ember számít a törzsgárdához, de példa is bizonyítja, hogy hosszú utánjárás kell, hogy egy 25 éves szakmunkás megkapja a neki járó jutalmat. Így járt Sebestyén József égető is, aki csak 25 éve Vas megyében dolgozik, de az iparban 14 éves kora óta van. Apró figyelmesség a törzsgárdajelvény, s minden valamire való vállalat, vagy üzem él ezzel, a téglagyárak miért nem? „Lenézett szakma még mindig a téglaipar, így van és ezt el kell ismerni” Így vélekednek a dolgozók, s van ebben igazság. Pedig az ipar fejlődésének nyomai itt is megtalálhatók. A kívülállók ezt nem ismerik, a bent dolgozók pedig nem érzik a megbecsülést. Nemrégiben 20 éves szakmunkás hagyta itt a gyárat, az ok az volt, hogy még mindig időszakosan tudunk csak dolgozni. Pedig volna mód a folyamatos munkára, s a téglára is nagy szükség van — vélekednek a vezetők. A kettes üzemben például a legmodernebb elektromos szárító Keller-színek állnak rendelkezésre. Itt a kemence-kapacitás növelésére lenne szükség, de nemcsak erre nincs idő és pénz, hanem indokolatlanul húzódik a színek égetően szükségszerű javítása is. Tíz éve, hogy 2 millió 300 ezer forintos beruházással üzembe helyezték a színeket, de azóta sem javították, noha a köztük levő szállító sínek ma már életveszélyesen rosszak. — A központ sem időt, sem pénzt nem ad rá! — mondja az üzemvezető. Mintha az ÉM Középdunántúli Tégla és Cserépipari Vállalatának mostohagyermeke lenne a két kőszegi téglagyár. Sok nehézség és gond közepette megérdemelnék, hogy többet törődjenek velük, a gyárakkal és a dolgozókkal egyaránt. Az egyes üzemben például a szállító sínek a még kézi vontatású csillékre épültek, azóta gépesítettek, s a sínek terhelése megsokszorozódott. Cserélni kellene őket, mert miattuk sok az üzemzavar. Csak néhány a rossz időjárást tetéző munkaakadályokból, melyek sürgő® intézkedésre várnak. De sok múlik rajtuk. Tovább növelni a termelést csak a feltételek biztosításával lehetséges. A két téglagyár dolgozói saját erőből is sokat értek el, hiszen a kettes üzemben az elmúlt évben 400 ezer téglát égettek havonta az idén már 100 ezerrel magasabb ez az eredmény. Ez is bizonyítja, hogy a legszükségesebb segítséggel a kőszegi téglagyárak tovább fokozhatnák eddigi eredményeiket. Csengeri Ervin 1965. október 1. Péntek NEM RITKA eset, hogy fiatalkorú bűnös áll a bíróság előtt. Megyénkben az összes bűnesetek jelentős részét — csaknem a felét — fiatalkorúak követik el. Mindjárt hozzá kell azonban tennünk, hogy ebben a csaknem 50 százalékban benne van az is, hogy a gyerekek cukrot, csokoládét lopnak a boltban, leszerelik az őrizetlenül hagyott kerékpárok alkatrészeit, szeszes ital hatása alatt verekszenek, garázdálkodnak, költözködnek. Az esetek többségében sikerül idejében felderíteni ezeket az ügyeket, hatékony a közbeavatkozás is. Ilyen ügy volt például, hogy az egyik községben elkötötték a termelőszövetkezet lovait és Tenkes kapitányt „játszottak”. Egy Szombathely környéki faluban egy még általános iskolás kisgyerek a ponyvaregények hatása alatt határozta el, hogy kalandos világ körüli utat tesz. Elszökött otthonról, később cirkuszosoknak könyörgött, hiába, hogy vigyék magukkal. Tatabánya környékén találtak rá legutóbb, már lopáson betörésen járt az esze. Szombathelyen a strandon tartotta összejöveteleit az úgynevezett ötpont galeri. (Saját maguk választotta név.) Többségük középiskolás, de volt közöttük általános iskolás, ipari tanuló is. Nem tudtak mit kezdeni a szabad idejükkel. Szüleik kivétel nélkül rendes, munkával, gonddal elfoglalt emberek. A gyerekek az iskolában jó tanulók. Környezetük szófogadó, tisztelettudó fiatalokként ismerte őket. Annál nagyobb volt mind a szülők, mind az ismerősök meglepetése, amikor a rendőrségen kiderült, hogy már álarcokat készítettek, tőröket gyártottak, „képezték” magukat a lopásra, betörésre. Leleplezésükkor még csak a szántóföldi tejeskukoricát dézsmálták. A „ VILÁGJÁRÓ-JELÖITEK túlnyomó többsége szintén fiatalkorú. Iskolai végzettség, szakmai tudás nélkül akarnak karriert csinálni, „milliomosok” lenni. Bonyolult okok vezetnek odáig, amíg a fiatalkorú elszánja magát a veszedelmes lépésre. A megtévedtek szülei rendszerint szorgalmas, családjukért élő emberek. Igyekeznek, hogy minél jobb, gondtalanabb életet biztosítsanak gyermekeiknek. Rendszeres ellenőrzésükről, kötelességeik számonkéréséről azonban gyakran megfeledkeznek. Szabadjára engedik őket, túlságosan megbíznak bennük. Ez a túlságos szabadság szabadossággá, szertelenséggé, bűnözéssé fajul. íme, egy kirívó, figyelmeztető példa. Egy 17 éves gyerek, aki már 13 éves korában többrendbeli lopásért javítóba került, akit a szülei könyörögtek ki a javítóból, ott folytatta felelőtlen életét, ahol a javító előtt abbahagyta. A bűnök sorával terhelten állt bíróság elé, el is ítélték. Büntetése megkezdése előtt megkérdezték, el akar-e búcsúzni szüleitől? — Anyámtól nem. Az ő gyengesége miatt züllöttem idáig — válaszolta. TÖBB EZ, mint cinizmus. Nyílt visszaélés a szülői gondoskodással, a felelősségtudat teljes hiánya. Fonák, felelősségelhárítás a szülőre, a környezetre. Túlságosan keveset és nem eléggé hangsúlyozzuk, hogy az elkövetett bűnért a fiatalkorú önmaga is felelős. Jó egynéhány gyerek úgy véli, tehet amit akar, legfeljebb a szüleit büntetik meg, a nevelőit, környezetét vonják felelősségre. Magunk is hibásak vagyunk abban, hogy ez a szemléletmód gyökeret verhetett fiataljaink egy részének gondolkodásában. Szigorúbb, rendszeresebb ellenőrzéssel, a jogos és a szükséges követelmények betartásával sokkal kevesebb fiatalkorú kerülne a rendőrség, vagy a bíróság elé. A baj ott kezdődik, hogy amikor a fiatalok teljes jogú felőttek akarnak lenni minden kötelezettség- és felelősségvállalás nélkül, amikor „szórakozni” — inni, éjszakázni, kártyázni — indulnak, mert nekik is „joguk van az élethez és elvégre is az a világ már elmúlt... elmarad a szülői beavatkozás. A FELELŐTLEN életszemlélet, annak kialakulása, elburjánzása ellen idejében fel kell lépnünk. A felnőttek joga mindenekelőtt a kötelességek maradéktalan teljesítése. Nincs és nem lehet más joga a gyerekeinknek sem. S ha „az a világ” el is múlt — mert csakugyan elmúlt, s ez nem a fiatalkorúak érdeme! — az a világ nem múlt el, nem is múlik el soha, amikor a fiatalkorú bűnöst, vagy esetleg már bűnözőt a törvény is, a társadalom is felelősségre vonja, megbünteti. Felelősséggel ugyanis nemcsak a szülők és a felnőttek tartoznak. De jobban és hatékonyabban nevelni a kötelességeikről, felelősségükről megfeledkező fiatalokat valóban szülői kötelesség elsősorban. Vágvölgyi László Engedékenység — felelőtlenség VAS NÉPE Munkaprogram, konkrét megbízatások Párttaggyűlések a vasvári járásban i Közelkét héttel ezelőtt tárgyalta a vasvári járási pártbizottság az MSZMP Központi Bizottságának ideológiai irányelveiből adódó tes- tületi és alapszervezeti feladatokat. A termékeny vitában összegezett anyag alapján megkezdték a taggyűlések előkészítését, amelyek lebonyolítására e héten sor kerül. A taggyűlést előkészítő munkáról, módszerekről beszélgettünk Molnár Istvánnal, a járási pártbizottság PTO vezetőjével és Kiss Lajossal, a Propaganda és Művelődési Osztály vezetőjével. Beszélgetésünk tapasztalatait az alábbiakban összegezzük: — A szeptember 17-i ülésen részt vettek a járási és a járási székhely pártbizottságának tagjai, póttagjai a revíziós és a fegyelmi bizottság tagjai, a taggyűlés előkészítésébe bevont járási aktivisták és az alapszervezeti titkárok. Ez a mintegy kilencven főnyi testület összetételében is jó személyi garancia a taggyűlések sikeres előkészítésére. A pártbizottsági ülés után külön beszélgettünk a párttitkárokkal, aktivistákkal a konkrét tennivalókról. Kértük az időpont kedvező megválasztását, amikor valamennyi érdekelt meg tud jelenni. Javasoltuk, hogy a taggyűlésre, pártállásra való tekintet nélkül, lehetőleg hívják meg a KISZ- titkárt, a Nőtanács vezetőjét, az iskola, a művelődési otthon, illetve klub igazgatóját, vezetőjét, a tanácsi és gazdasági, a jelentősebb társadalmi, tömegszervezeti vezetőket. Felhívtuk a figyelmet, hogy a Központi Bizottság, a megyei és a járási pártbizottság ideológiai irányelvekkel kapcsolatos anyagait csak támpontként használják, de ne másolják mechanikusan. Minden pártszervezetben a helyi sajátosságoknak, problémáknak megfelelő, legfontosabb kérdésekkel foglalkozzanak. "Vegyék figyelembe, hogy járásunk üzemei csak az elmúlt években települtek, így még nincs összeforrt törzsgárda. Zömében a régi kisiparosi, kisparaszti munkakörből kerültek a munkások soraiba, s így ezzel a gondolkodásmóddal még nem tudtak szakítani, gyakran a régi életformából táplálkozik szemléletük. Ezért közöttük fokozottabb, még árnyaltabb politikai munkára van szükség. A járás parasztságának életviszonyai is különbözőek voltak, ami bármilyen gyorsan is változott, még mindig megmutatkozik. Bár egyre jobban előtérbe kerül a közös fejlesztése, a termelőszövetkezet és a község előrehaladásáért folytatott közös küzdelem, még sok negatívum is fellelhető. És még a kistulajdonosi, kispolgári szemlélet. A tsz-ek évről évre erősödnek, ezzel együtt szűnnek a korábbi ellentétek, de ugyanakkor új, éppen a tudatformálást gátló ellentmondások is keletkeznek. Ezeket szükséges helyileg felismerni, elemezni s gyorsítani megoldásukat. A járás értelmiségijei, a pedagógusok, orvosok, mezőgazdasági szakemberek egyre jobban teljesítik a szocializmus építésében reájuk váró hivatásukat. Egyidejűleg azonban van még elmaradás eszmei, politikai, ideológiai felkészültségükben magatartásukban, szemléletükben és életmódjukban a szocialista követelményektől. E tényezőkre még külön és részletesen felhívtuk a titkárok, aktivisták figyelmét. Külön és differenciáltan szóltunk a szocialista demokrácia, ezen belül a tsz-demokrácia helyes értelmezéséről, az osztályharc feladatairól, a párttagságot foglalkoztató, elméleti és gyakorlati politikai kérdésekről. Az egész előkészítő munkában igyekeztünk megértetni, hogy a mostani taggyűlések csak a kezdetét jelentik az ideológiai kérdéseikkel való hatékonyabb foglalkozásnak. Eddig eléggé elhanyagolták ezt a munkát a pártszervezetek, de ne akarjanak most mindent egy csapásra megoldani, ami úgyis képtelenség. A legfontosabb kérdéseket tűzzék napirendre, készítsenek hosszabb távra szóló munkaprogramot, hozzanak olyan határozatokat, hogy részletes elemzés alapján időnként alaposan tárgyaljatak meg egy-egy fontos, ideológiai jelentőségű kérdést. Adjanak minden egyes párttagnak ezzel kapcsolatos pártmegbizatást, amelynek teljesítéséről számoltassanak be. Minden taggyűlésen részt vesznek azok a járási aktivisták, akik évek óta jól ismerik az illető üzem, község, tsz-problémáit, segítséget tudnak nyújtani a vezetőségnek a vitaindító összeállításában, esetleg maguk is terjesztik azt elő. Nem nagy, nem mindent átfogó előadásokra készülnek, hanem közvetlen, őszinte hangú, a jelenlevőket érdeklő kérdéseket tartalmazó beszélgetésre. Az aktivisták összegezik tapasztalataikat, azokról tájékoztatják a járási pártbizottságot is, akik mindezt figyelembe veszik további munkájukban. Figyelemmel kísérik, milyen kérdéseket vitattak, miben volt egységes állásfoglalás, hogyan fognak azok végrehajtásához, mire kell majd visszatérni. . . A járási pártbizottság s annak vezetői maguk sem várnak csodát, azonnali megoldásokat a mostani taggyűlésektől. Azt szeretnék, ha legalább valamennyi pártszervezetben erre irányítanák a figyelmet, sikerülne rendszeressé, folyamatossá tenni, a pártmunka szerves részévé formálni az ideológiai tevékenységet, szélesíteni az ilyen irányú pártmegbízatásokat. Szeretnék növelni a gazdasági, társadalmi, kulturális élet különböző területein dolgozó kommunisták felelősségét az ideológiai munka irányításában, gyakorlati feladatainak megoldásában. Sokat várnak a taggyűlésektől, de nem mindent. Remélik, hogy maguk is jobban megismerik az ideológiai munka helyzetét a járásban, lehetőségeit, rendelkezésre álló eszközeit, s a jövőben még határozottabban tudják irányítani a pártmunka eme fontos területét is. Ezt szolgálja majd a tapasztalatok összegezése,a mélyreható elemzése, az elméleti viták, a párt és KISZ propagandistáinak felkészítése, a tervezett körzeti tantestületi viták, a következő évek gyakorlati munkája. D. M. Az 1966—1967-es MÁV menetrendről tárgyaltak a szakemberek A MÁV menetrend főbizottsága csütörtöki ülésén az 1966—1967. évi menetrend előkészítésével foglalkozott. Lindner József MÁV vezérigazgatóhelyettes tájékoztatójában elmondotta, hogy míg 1965- ben várhatóan 416,5 millió utast szállít a vasút, az előzetes felmérések szerint 1966- ban legalább 426 milliót. Az idei 114,5 millió tonnával szemben 1966-ban 118 millió tonna árut kell rendeltetési helyére juttatni. A MÁV az utóbbi egy-két évben új, korszerű, nagy vonóerejű Diesel- és villanymozdonyokat szerzett be, sok vonalat felújított, illetve korszerűsített, így nagyobb terhelésű szerelvényeket közlekedtetet például Budapest—Kelebia, Budapest—Szeged, Budapest— Nyírhegyháza között. A MÁV menetrendi főbizottságának ülésén bejelentették, hogy a következő hónapokban a MÁV igazgatóságokon tanulmányozzák a tanácsok, a vidéki nagyüzemek által előterjesztett igényeket, s javaslatokat, s azokat lehetőség szerint a végleges menetrend szerkesztésénél figyelembe veszik.