Vas Népe, 1965. december (10. évfolyam, 283-308. szám)
1965-12-01 / 283. szám
A Stuttgartban nemrégiben értekezletre ültek össze a nyugatnémet textilipari dolgozók szakszervezetének képviselői. A szakszervezet elnöke, Buschmann közölte, hogy az NSZK textilipari vállalataiban egy év leforgása alatt több mint 25 000 dolgozó vesztette el a munkáját. Vajon miért? A szakszervezeti vezetők egyhangúlag megállapították: a szövőmunkások tömeges elbocsátásának, — sőt egyes gyárak bezárásának, — oka a kapitalista „ésszerűsítés”. Úgy bizony, míg a Ruhr-vidék bányászait a szénkombájn tizedeli meg”, az NSZK textiliparában az új automataszövőgépek veszik ki a mindennapi kenyeret a tapasztalt, szakképzett munkások szájából. ___ Az elmúlt időben az NSZK textilipari konszernjeinek tulajdonosai évente mintegy 800illió márkát költöttek vállalataik új műszaki berendezése. Ez milyen előnnyel járt? A befektetés igen hasznosnak bizonyult. Míg pl. 1960-ban bizonyos termelési egységhez 100 munkásra volt szükség, 1964-ben már csak 62-re. Mondanunk sem kell, hogy a munkabérek rovására „megtakarított” összeg a gyártulajdonosok zsebébe vándorolt. A vállalkozók tehát lefölözik a hasznot, s a munkásokat kilökik az utcára. Csupán az 1962—64. években 50 000 ember maradt a nyugatnémet gyárkapuk előtt. Ráadásul most, — a stuttgarti textilipari szakszervezeti értekezlet dokumentumainak tanúsága szerint — az elbocsátottak száma egyre gyorsabban növekszik. Elsősorban a 45 éven felüli szövőmunkások az „ésszerűsítés” áldozatai. Ezek az új futószalagrendszer következtében máris úgy kimerültek, mint egy kifacsart citrom. A nyugatnémet textilipari dolgozók nem tegnap óta vívnak elkeseredett harcot jogaikért. A szövő- és konfekciósipari szakszervezet már 1961- ben összeállította az úgynevezett , „Ésszerűsítési egyezmény” tervét, hogy megakadályozza a dolgozók tömeges elbocsátását. Mit tartalmazott ez az egyezmény? Azt, hogy az automatizálás következtében felszabaduló dolgozókat lehetőség szerint a vállalat más üzemeiben kell alkalmazni, korábbi fizetésük megtartásával. A vállalkozók azonban még az egyezmény cikkelyeiben foglalt félmegoldást is a profitjuk elleni merényletnek tekintették. Kegyetlen harc indult: a „jószívű” kapitalisták úgy próbálták kivágni magukat, ahogy tudták. Hol áttelepítették a megbeszélést a szakszervezetek regionális bizottságaiba, hol ismét visszatértek a csaták fő színterére, a Szövetségi Szakszervezeti Központba. Végül 1964 telén képmutatóan kijelentették, hogy egyáltalán „nem illetékesek ilyen tárgyalás folytatására”. Ugyanakkor az NSZK-ban megjelenő „Welt der Arbeit” című szakszervezeti újság figyelemmel kísérte az eseményeket, s nagybetűs címben közölte: „Milliókat költenek gépekre. De ki nyújt segítséget áldozataiknak? A vállalkozók lépést sem tettek érdekükben. A munkások azonban nem adták fel a harcot Erélyes fellépésükre a textilipari szakszervezet határozott álláspontot foglalt el, s akkor az újabb, nagyszabású sztrájktól való félelem meghátrálására késztette a vállalkozókat. Az utóbbiak kijelentették: belemennek, hogy pénztárt állítsanak fel az „ésszerűsítés” áldozatainak megsegítésére. Az NSZK textilmágnásai vállalták, hogy évente négymillió márkát fizetnek be ebbe a kasszába. Ez azonban csak csepp a tengerbe. Ennek ellenére mind a mai napig sok munkást tesznek ki havonta az üzemekből. Ezek nemcsak a munkájukat vesztik el: a vállalkozók birtokában levő házakból is kilakoltatják őket. Az idős szövőmunkások előtt, akik három évtizedet töltöttek a gép mellett, az elbocsátással szertefoszlik az a remény, hogy szűköő nyugdíjhoz jussanak. A nyugatnémet textilipar munkásai a legkevésbé sem várhatnak segítséget a bonni állam részéről. Erhardt kormánya éppen a közelmúltban ismerte be fizetésképtelenségét. Egyre érezhetőbb terheket jelentenek a hadseregre s a „különleges törvények” végrehajtására fordított óriási összegek: 7,5 milliárd márka hiányzik az 1966-os költségvetés „kiegyensúlyozásához”. Bonn ezt az összeget persze a dolgozók életszínvonalának rovására akarja megszerezni. I. M. Az automatizálás áldozatai Az USA kiterjeszti a vietnami háborút Vietnami helyzetkép B—52-es amerikai óriásbombázók kedden reggel három hullámban támadtak Saigontól 55—70 kilométerrel északra célpontokat a nagy kiterjedésű Michelin gumiültetvény körzetében. Az amerikai gépeknek ez volt a hetedik bevetése e körzetben múlt hét szombatja óta, amikor a délvietnami szabadságharcosok a gumiültetvény területén súlyos veszteségeket okoztak a saigoni kormány csapatainak. Maxwell Taylor tábornok, az Egyesült Államok volt saigoni nagykövete hétfőn Floridában elmondott beszédében annak a véleményének adott kifejezést, hogy az Egyesült Államok a közeljövőben tovább terjeszti ki a vietnami háborút. Ilyen értelemben beszélt Richard Russel demokratapárti szenátor is a Georgia állambeli Lawrencevilleben, követelve, hogy az amerikai hadvezetőség rendelje el Haiphong északvietnami kikötőváros bombázását. Ausztráliai politikai körökben kellemetlen hatást váltottak ki Fulbright amerikai szenátornak az elmúlt hét végén Sydneyben tett kijelentései, amelyek szerint az ausztráliai kormány hozzájárulása a vietnami háborúhoz eltörpül az Egyesült Államok erőfeszítéseihez képest. Egy ENSZ-szóvivő hétfőn bejelentette, hogy U Thant főtitkár a múlt év augusztusában saját kezdeményezéséből tárgyalásokat akart létrehozni Washington és Hanoi között. A szóvivő nyilatkozata válasz volt a New York Herald Tribune egyik cikkére, amely azt állította, hogy az Egyesült Államok kormánya kérte fel a főtitkárt a békekezdeményezésre. A Fehér Ház a nemzetközi együttműködés problémáiról Washingtonban megnyílt a Fehér Háznak a nemzetközi együttműködés problémáival foglalkozó értekezlete, amely az ENSZ jubileumának jegyében folyik. Az értekezlet 29 különböző bizottságban végzi munkáját. A Wiesner-beszámoló, ahogyan az amerikai sajtó nevezi ezt az okmányt, egész sor leszerelési javaslatot tartalmaz, amelyek lényegesen eltérnek a kormány álláspontjától. A bizottság véleménye szerint az Egyesült Államoknak az atomfegyverek Közép- Európában és Közép-Európa szomszédságában való halmozása helyett inkább e fegyverek számának csökkentésére kell ösztönöznie szövetségeseit. Mint ismeretes, McNamara hadügyminiszter Párizsban bejelentette, hogy az Európában „raktározott” nukleáris robbanófejek számát ezerre növelik, nukleáris töltetű bombákat kapnak az Európában állomásozó NATO repülőgépek, s az Egyesült Államok csupán e veszedelmes fegyvereikfelhasználása feletti jogát tartja fenn magának. A bizottság beszámolójában követelte a kormánytól, kutassa az atlanti tömb nukleáris problémáinak olyan megoldását, amely nem jár újabb atomhaderők születésével. A viesner-beszámoló egyértelműen elveti a multilaterális omhaderő létrehozásának elveit. A Newsweek hangsúlyozza: a bizottság rámutatott, hogy az atomfegyverek elterjedése megakadályozására kötendő paktum fontosabb a multilaterális atomhaderők felállításánál. Ezt a nézetet Erhard kancellár vitatni fogja decemberi washingtoni látogatása alkalmával. A Wiesner-beszámoló végezetül meg nem támadási megállapodást javasolt a NATO és a Varsói Szerződés országai között. Javasolja figyelő posztok felállítását a NATO és a Varsói Szerződés országaiban, továbbá az NSZK-ban, illetve az NDK-ban állomásozó amerikai, illetve szovjet csapatok létszámának egyidejű csökkentését. Végezetül javasolja a sorozatos megállapodások megkötését az NSZK és az NDK között. Klaus tárgyalásai Washingtonban Josef Klaus osztrák kancellár hétfőn tárgyalt Bush amerikai külügyminiszterrel. Az osztrák államférfi kedden tovább folytatta megbeszéléseit. A Fehér Házban Klaus javaslatot tett arra, hogy hívjanak össze Bécsben egy nemzetközi konferenciát a béke ügyének megtárgyalására, elsősorban a vietnami kérdés rendezése érdekében. Mali-tunéziai közlemény Kedden Bamakóban malitunéziai közös közleményt adtak ki abból az alkalomból, hogy Burgiba tunéziai elnök befejezte a Mali Köztársaságban tett látogatását. A két ország vezetői elítélték a rhodésiai függetlenség egyoldalú kikiáltását és a rhodésiai fehér telepesek fajüldöző rendszere elleni hatékony küzdelem céljából egységre szólították Zimbabwe népét. (TASZSZ) Óriás berendezések szovjet megrendelésre A Csepeli Egyedi Gépgyár a Szovjetunió csőgyárainak rekonstrukció programjához speciális óriás berendezéseket gyárt. Magyar tervek alapján készítették el a 11 millió forint értékű közkemencét, kiszolgáló berendezéseivel együtt. Az óriás forgókemence átmérője 24 méter. A berendezést a gyár udvarán most összeszerelik, majd alkatrészeire bontva szállítják a Szovjetunióba. Befejezéshez közeledik a 45 méter hosszú lángvágó berendezés szerelése is. A gépsor segítségével darabolják majd megfelelő méretre a csöveket. A lángvágó gépegységhez tartozó görgősorokat is a gyárban készítik. Ezt a berendezést a jövő hónapban „postára” adják a szovjet megrendelők címére. A gyár udvarán felépítik az óriás forgókemencét. (MTI Fotó : Bara István felvétele) VAS NÉPE Afrika napja Zambia függetlenné válása után figyeltek fel arra, hogy az ország egyik vidékén feltűnően sok a vak gyerek. Minden százból három. Senki sem tudta mi a szörnyű betegség oka. Az angolok, hogy hajdani gyarmatuk mai vezetőinek jóindulatát elnyerjék, hajlandónak mutatkoztak a szörnyű titok megfejtésére. Jól felszerelt, laboratóriumi berendezésekkel is ellátott kutatócsoport indult a vakok völgyébe. Hónapokon át vizsgálódtak, megnéztek öreget és fiatalt, mikroszkóp alá tették a folyók vizét, s a környéken termett élelmiszereket, baktériumot, kórokozót azonban nem találtak. Mindössze anynyit tudott megállapítani a tiszteletreméltó bizottság, hogy a betegség a gyerekek vészes vitaminhiányával függ össze és az apróságok gyógyulása érdekében viamintablettákat osztottak szét... Elgondolkoztató és egyben rendkívül tanulságos a zambiai eset, s ha első pillantásra csupán egyetlen afrikai ország egyetlen vidékére vonatkozik is, mint cseppben a tenger, megmutatja Afrika népeinek és egykori gyarmatosítóinak viszonyát. Két szempontból is. A vitaminhiány ugyanis — ahogy a tudósok maguk is kénytelenek voltak leszögezni — nem az éghajlati és földrajzi adottságokkal függ össze. Vagyis a vakok völgyének lakói — a fekete kontinens más népei szintúgy — nem azért nem tudtak rendesen táplálkozni, mert földjeiken nem termett elegendő élelmiszer. Afrika lakói azért haltak tízezerszám m ében, vagy lettek a szörnyű fekete éjszaka áldozatai — mint Zambiában —, mert ami termett, amit termeltek, azt elvették tőlük. Itt az angolok, másutt a franciák, s az egyéb gyarmatosítók. Ugyanez az eset azonban azt is példázza, hogy a hajdani gyarmatosítók a függetlenné válást követően sem akarnak távozni, maradni szeretnének. Csak most nem gyarmati katonaság lép akcióba a lövésre kész fegyverekkel, hanem egy tudományos bizottság fehérköpenyes orvosai mosolyognak rá a gyerekekre és osztogatnak szét közöttük vitamintablettákat. A vitamintabletták minden bizonnyal hasznosak, de nem segíthetnek számottevően azon, amit a fegyver és a korbács okozott. Nem segíthetnek — de nemcsak orvosi vonatkozásban, hanem politikai értelemben sem. Afrika népei egyre kevésbé, egyre kevesebben igénylik ezeket a „neokolonialista vitamintablettákat”. Tudják, hogy nagy árat kell fizetniük érte: eltűrni a beleszólást gazdasági életükbe, s ezen keresztül a neokolonialisták hatalmának érvényesülését a politikában. A fekete földrész népei éppen ezért Afrika egységének megteremtésében, a közös célok és feladatok kimunkálásában, a közös lehetőségek felkutatásában látják a követendő utat és számos progresszív lépést tettek az egységszervezet létrehozásán túlmenően a gazdasági és politikai élet legkülönbözőbb területein ennek érdekében. Éppen ezek a lépéseik azok, amelyek következtében Afrika népei és országai ma már a nemzetközi életben is tekintélyt és elismerést vívtak ki, s ezért — amikor Afrika napját ünnepeljük — a függetlenné vált országok nemzetteremtő erőfeszítéseit méltatjuk, s mint eddig is, a továbbiakban is önzetlenül és segítő szándékkal figyeljük és támogatjuk lépéseiket. Ónódi György Tömeges jelentkezés a ghanai népi miliciába A toborzás első napján több ezer ember jelentkezett Ghánában az ország új fegyveres testületébe, a népi miliciába. Mint ismeretes, Nkrumah elnök javaslatára a ghanai parlament törvényt fogadott el Afrika védelméről. Ennek a törvénynek az értelmében hozzák létre Ghánában a népi milíciát. Amennyiben az afrikai egységszervezet úgy határoz, hogy fegyveres segítséget nyújt Zimbabwe népének az áruló Ian Smith rendszer megdöntéséhez, a ghánai népi milícia egységei készek részt venni ilyen akcióban. A toborzás első napján több mint négyezer ember, köztük ezer kiszolgált katona jelentkezett Ghánában a népi milíciába, az ország új önkéntes fegyveres erejébe. Ezzel — beleszámítva a munkabrigádok korábban jelentkezett 17 000 tagját — egyetlen nap leforgása alatt húszezer főre emelkedett a gahonai népi milícia taglétszáma. (MTI) RIO DE JANEIRO Castelo Branco brazília elnök hétfőn elrendelte egy ejtőernyős ezredes letartóztatását és 14 katonai parancsnok leváltását a „katonai fegyelem megsértése miatt”. Az intézkedés politikai hátterű, mert mint a Reuter jelenti, a letartóztatott ezredes Boaventura Cavalvanti, a brazil sajtóban nyílt levélben tiltakozott a Guanabara brazíliai államban megtartott kormányzóválasztás ellen. QUITO Ecuadorban a kormányzó katonai junta három tagjának és a fegyveres erők parancsnokainak közös döntésével elmozdították a junta negyedik tagját Freile Possa repülőezredest. A döntésről kiadott közlemény indokul azt hozza fel, hogy Freile Possa ezredes politikai tevékenységet folytatott és katonai áthelyezéseket hajtott végre az illető fegyvernem főparancsnokának és a hadügyminiszternek a megkérdezése nélkül. Freile Posso utóda Sagado Morillo ezredes, a légierők főparancsnoka lett. PÁRIZS Rembrandt fára festett önarcképe hétfőn 109 000 dollárért cserélt gazdát egy párizsi árverésen. KAIRO S zalai marsall, a Jemeni Köztársasági Tanács elnöke hétfőn vakbél-műtéten esett át egy kairói katonai kórházban. 1065. december 1. Szerda