Vas Népe, 1965. december (10. évfolyam, 283-308. szám)

1965-12-01 / 283. szám

A Stuttgartban nemrégiben ér­tekezletre ültek össze a nyu­gatnémet textilipari dolgozók szakszervezetének képviselői. A szakszervezet elnöke, Busch­mann közölte, hogy az NSZK textilipari vállalataiban egy év leforgása alatt több mint 25 000 dolgozó vesztette el a munkáját. Vajon miért? A szakszervezeti vezetők egyhan­gúlag megállapították: a szö­vőmunkások tömeges elbocsá­tásának, — sőt egyes gyárak bezárásának, — oka a kapi­talista „ésszerűsítés”. Úgy bizony, míg a Ruhr-vi­­dék bányászait a szénkombájn tizedeli meg”, az NSZK tex­tiliparában az új automata­­szövőgépek veszik ki a min­dennapi kenyeret a tapasz­talt, szakképzett munkások szájából. ___ Az elmúlt időben az NSZK textilipari konszernjeinek tu­lajdonosai évente mintegy 800­­­illió márkát költöttek válla­lataik új műszaki berendezé­­se. Ez milyen előnnyel járt? A befektetés igen hasznosnak bizonyult. Míg pl. 1960-ban bizonyos termelési egységhez 100 munkásra volt szükség, 1964-ben már csak 62-re. Mon­danunk sem kell, hogy a mun­kabérek rovására „megtakarí­tott” összeg a gyártulajdono­sok zsebébe vándorolt. A vállalkozók tehát lefölö­zik a hasznot, s a munkáso­kat kilökik az utcára. Csupán az 1962—64. években 50 000 ember maradt a nyugatnémet gyárkapuk előtt. Ráadásul most, — a stuttgarti textil­ipari szakszervezeti értekez­let dokumentumainak tanú­sága szerint — az elbocsátot­tak száma egyre gyorsabban növek­szik. Elsősorban a 45 éven felüli szövőmunkások az „ésszerűsítés” áldozatai. Ezek az új futószalag­rendszer következtében máris úgy kimerültek, mint egy ki­facsart citrom. A nyugatnémet textilipari dolgozók nem tegnap óta vív­nak elkeseredett harcot jogai­kért. A szövő- és konfekciós­­ipari szakszervezet már 1961- ben összeállította az úgyneve­zett , „Ésszerűsítési egyez­mény” tervét, hogy megaka­dályozza a dolgozók tömeges elbocsátását. Mit tartalmazott ez az egyezmény? Azt, hogy az automatizálás következté­ben felszabaduló dolgozókat lehetőség szerint a vállalat más üzemeiben kell alkalmaz­ni, korábbi fizetésük megtar­tásával. A vállalkozók azonban még az egyezmény cikkelyeiben foglalt félmegoldást is a pro­fitjuk elleni merényletnek te­kintették. Kegyetlen harc in­dult: a „jószívű” kapitalisták úgy próbálták kivágni magu­kat, ahogy tudták. Hol átte­lepítették a megbeszélést a szakszervezetek regionális bi­zottságaiba, hol ismét vissza­tértek a csaták fő színterére, a Szövetségi Szakszervezeti Központba. Végül 1964 telén képmutatóan kijelentették, hogy egyáltalán „nem illeté­kesek ilyen tárgyalás folyta­tására”. Ugyanakkor az NSZK-ban megjelenő „Welt der Arbeit” című szakszervezeti újság fi­gyelemmel kísérte az esemé­nyeket, s nagybetűs címben közölte: „Milliókat költenek gépekre. De ki nyújt segítsé­get áldozataiknak? A vállal­kozók lépést sem tettek érde­kükben. A munkások azonban nem adták fel a harcot Eré­lyes fellépésükre a textilipari szakszervezet határozott ál­láspontot foglalt el, s akkor az újabb, nagyszabású sztrájk­tól való félelem meghátrálá­sára késztette a vállalkozókat. Az utóbbiak kijelentették: be­lemennek, hogy pénztárt állít­sanak fel az „ésszerűsítés” ál­dozatainak megsegítésére. Az NSZK textil­mágnásai vállal­ták, hogy évente négymillió márkát fizetnek be ebbe a kasszába. Ez azonban csak csepp a tengerbe. Ennek ellenére mind a mai napig sok munkást tesznek ki havonta az üzemekből. Ezek nemcsak a munkáju­kat vesztik el: a vállalkozók birtokában levő házakból is kilakoltatják őket. Az idős szövőmunkások előtt, akik három évtizedet töltöttek a gép mellett, az elbocsátással szertefoszlik az a remény, hogy szűkö­ő nyugdíjhoz jus­sanak. A nyugatnémet textilipar munkásai a legkevésbé sem várhatnak segítséget a bonni állam részéről. Erhardt kor­mánya éppen a közelmúltban ismerte be fizetésképtelensé­gét. Egyre érezhetőbb terheket jelentenek a hadseregre s a „különleges törvények” vég­rehajtására fordított óriási összegek: 7,5 milliárd márka hiányzik az 1966-os költség­­vetés „kiegyensúlyozásához”. Bonn ezt az összeget persze a dolgozók életszínvonalának rovására akarja megszerezni. I. M. Az automatizálás áldozatai Az USA kiterjeszti a vietnami háborút Vietnami helyzetkép B—52-es amerikai óriásbom­bázók kedden reggel három hullámban támadtak Saigon­tól 55—70 kilométerrel észak­ra célpontokat a nagy kiter­jedésű Michelin gumiültet­vény körzetében. Az amerikai gépeknek ez volt a hetedik bevetése e körzetben múlt hét szombatja óta, amikor a délvietnami szabadságharcosok a gumiültetvény területén sú­lyos veszteségeket okoztak a saigoni kormány csapatainak. Maxwell Taylor tábornok, az Egyesült Államok volt saigoni nagykövete hétfőn Floridában elmondott beszé­dében annak a véleményének adott kifejezést, hogy az Egye­sült Államok a közeljövőben tovább terjeszti ki a vietnami háborút. Ilyen értelemben be­szélt Richard Russel demok­ratapárti szenátor is a Georgia állambeli Lawrencevilleben, követelve, hogy az amerikai hadvezetőség rendelje el Hai­phong északvietnami kikötő­város bombázását. Ausztráliai politikai körök­ben kellemetlen hatást váltot­tak ki Fulbright amerikai sze­nátornak az elmúlt hét végén Sydneyben tett kijelentései, amelyek szerint az ausztráliai kormány hozzájárulása a viet­nami háborúhoz eltörpül az Egyesült Államok erőfeszíté­seihez képest. Egy ENSZ-szóvivő hétfőn bejelentette, hogy U Thant főtitkár a múlt év augusztu­sában saját kezdeményezésé­ből tárgyalásokat akart létre­hozni Washington és Hanoi között. A szóvivő nyilatkozata válasz volt a New York He­rald Tribune egyik cikkére, amely azt állította, hogy az Egyesült Államok kormánya kérte fel a főtitkárt a béke­kezdeményezésre. A Fehér Ház a nemzetközi együttműködés problémáiról Washingtonban megnyílt a Fehér Háznak a nemzetközi együttműködés problémáival foglalkozó értekezlete, amely az ENSZ jubileumának jegyé­ben folyik. Az értekezlet 29 különböző bizottságban végzi munkáját. A Wiesner-beszámoló, aho­gyan az amerikai sajtó neve­zi ezt az okmányt, egész sor leszerelési javaslatot tartal­maz, amelyek lényegesen el­térnek a kormány álláspont­jától. A bizottság véleménye szerint az Egyesült Államok­nak az atomfegyverek Közép- Európában és Közép-Európa szomszédságában való halmo­zása helyett inkább e fegy­verek számának csökkentésére kell ösztönöznie szövetsége­seit. Mint ismeretes, McNa­mara hadügyminiszter Párizs­ban bejelentette, hogy az Euró­pában „raktározott” nukleáris robbanófejek számát ezerre növelik, nukleáris töltetű bom­bákat kapnak az Európában állomásozó NATO repülőgé­pek, s az Egyesült Államok csupán e veszedelmes fegyve­reik­­fel­használása feletti jogát tartja fenn magának. A bizottság beszámolójában követelte a kormánytól, ku­tassa az atlanti tömb nukleá­ris problémáinak olyan meg­­oldását, amely nem jár újabb atomhaderők születésével. A v­iesner-beszámoló egyértel­műen elveti a multilaterális omhaderő létrehozásának elveit.­­ A Newsweek hangsúlyozza: a bizottság rámutatott, hogy az atomfegyverek elterjedése megakadályozására kötendő paktum fontosabb a multila­terális atomhaderők felállítá­sánál. Ezt a nézetet Erhard kancellár vitatni fogja decem­beri washingtoni látogatása alkalmával. A Wiesner-beszámoló vége­zetül meg nem támadási meg­állapodást javasolt a NATO és a Varsói Szerződés országai között. Javasolja figyelő posz­tok felállítását a NATO és a Varsói Szerződés országaiban, továbbá az NSZK-ban, illet­ve az NDK-ban állomásozó amerikai, illetve szovjet csa­patok létszámának egyidejű csökkentését. Végezetül java­solja a sorozatos megállapodá­sok megkötését az NSZK és az NDK között. Klaus tárgyalásai Washingtonban Josef Klaus osztrák kancellár hétfőn tárgyalt Bush amerikai külügyminisz­terrel. Az osztrák államférfi kedden tovább folytatta meg­beszéléseit. A Fehér Házban Klaus ja­vaslatot tett arra, hogy hív­janak össze Bécsben egy nem­zetközi konferenciát a béke ügyének megtárgyalására, el­sősorban a vietnami kérdés rendezése érdekében. Mali-tunéziai közlemény Kedden Bamakóban mali­tunéziai közös közleményt ad­tak ki abból az alkalomból, hogy Burgiba tunéziai elnök befejezte a Mali Köztársaság­ban tett látogatását. A két ország vezetői elítél­ték a rhodésiai függetlenség egyoldalú kikiáltását és a rhodésiai fehér telepesek faj­üldöző rendszere elleni haté­kony küzdelem céljából egy­ségre szólították Zimbabwe népét. (TASZSZ) Óriás berendezések szovjet megrendelésre A Csepeli Egyedi­­ Gépgyár a Szovjetunió csőgyárainak rekonstrukció programjához speciális óriás berendezéseket gyárt. Magyar tervek alapján készítették el a 11 millió forint értékű közkemencét, kiszolgáló beren­dezéseivel együtt. Az óriás forgókemence át­mérője 24 méter. A berendezést a gyár ud­varán most összeszerelik, majd alkatrészeire bontva szállítják a Szovjetunióba. Befejezéshez közeledik a 45 méter hosszú lángvágó berendezés szerelése is. A gépsor segítségével darabolják majd megfelelő mé­retre a csöveket. A lángvágó gépegységhez tartozó görgősorokat is a gyárban készítik. Ezt a berendezést a jövő hónapban „postára” adják a szovjet megrendelők címére. A gyár udvarán felépítik az óriás forgó­­kemencét. (MTI Fotó : Bara István felvétele) VAS NÉPE A­frika napja Zambia függetlenné válása után figyeltek fel arra, hogy az ország egyik vidékén feltűnően sok a vak gyerek. Minden százból három. Senki sem tudta mi a szörnyű be­tegség oka. Az angolok, hogy hajdani gyarmatuk mai ve­zetőinek jóindulatát elnyerjék, hajlandónak mutatkoztak a szörnyű titok megfejtésére. Jól felszerelt, laboratóriumi berendezésekkel is ellátott kutató­csoport indult a vakok völgyébe. Hónapokon át vizs­gálódtak, megnéztek öreget és fiatalt, mikroszkóp alá tették a folyók vizét, s a környéken termett élelmiszereket, bak­tériumot, kórokozót azonban nem találtak. Mindössze any­­nyit tudott megállapítani a tiszteletreméltó bizottság, hogy a betegség a gyerekek vészes vitaminhiányával függ össze és az apróságok gyógyulása érdekében viamintablettákat osztottak szét... Elgondolkoztató és egyben rendkívül tanulságos a zam­biai eset, s ha első pillantásra csupán egyetlen afrikai or­szág egyetlen vidékére vonatkozik is, mint cseppben a tenger, megmutatja Afrika népeinek és egykori gyarmato­sítóinak viszonyát. Két szempontból is. A vitaminhiány ugyanis — ahogy a tudósok maguk is kénytelenek voltak leszögezni — nem az éghajlati és földrajzi adottságokkal függ össze. Vagyis a vakok völgyének lakói — a fekete kontinens más népei szintúgy — nem azért nem tudtak rendesen táplálkozni, mert földjeiken nem termett elegendő élelmiszer. Afrika lakói azért haltak tízezerszám m ében, vagy lettek a szörnyű fekete éjszaka áldozatai — mint Zambiában —, mert ami termett, amit termeltek, azt el­vették tőlük. Itt az angolok, másutt a franciák, s az egyéb gyarmatosítók. Ugyanez az eset azonban azt is példázza, hogy a hajdani gyarmatosítók a függetlenné válást köve­tően sem akarnak távozni, maradni szeretnének. Csak most nem gyarmati katonaság lép akcióba a lövésre kész fegy­verekkel, hanem egy tudományos bizottság fehérköpenyes orvosai mosolyognak rá a gyerekekre és osztogatnak szét közöttük vitamintablettákat. A vitamintabletták minden bizonnyal hasznosak, de nem segíthetnek számottevően azon, amit a fegyver és a korbács okozott. Nem segíthetnek — de nemcsak orvosi vonatkozásban, hanem politikai értelemben sem. Afrika népei egyre kevésbé, egyre kevesebben igénylik ezeket a „neokolonialista vitamintablettákat”. Tudják, hogy nagy árat kell fizetniük érte: eltűrni a beleszólást gazdasági éle­tükbe, s ezen keresztül a neokolonialisták hatalmának ér­vényesülését a politikában. A fekete földrész népei éppen ezért Afrika egységének megteremtésében, a közös célok és feladatok kimunkálásában, a közös lehetőségek felkuta­tásában látják a követendő utat és számos progresszív lé­pést tettek az egységszervezet létrehozásán túlmenően a gazdasági és politikai élet legkülönbözőbb területein en­nek érdekében. Éppen ezek a lépéseik azok, amelyek következtében Afrika népei és országai ma már a nemzetközi életben is tekintélyt és elismerést vívtak ki, s ezért — amikor Afrika napját ünnepeljük — a függetlenné vált országok nemzet­teremtő erőfeszítéseit méltatjuk, s mint eddig is, a továb­biakban is önzetlenül és segítő szándékkal figyeljük és tá­mogatjuk lépéseiket. Ónódi György Tömeges jelentkezés a ghanai népi miliciába A toborzás első napján több ezer ember jelentkezett Ghá­nában az ország új fegyve­res testületébe, a népi mili­ciába. Mint ismeretes, Nkru­­mah elnök javaslatára a gha­nai parlament törvényt foga­dott el Afrika védelméről. En­nek a törvénynek az értelmé­ben hozzák létre Ghánában a népi milíciát. Amennyiben az afrikai egységszervezet úgy határoz, hogy fegyveres se­gítséget nyújt Zimbabwe népé­nek az áruló Ian Smith rend­­szer megdöntéséhez, a ghánai népi milícia egységei készek részt venni ilyen akcióban. A to­borzás első napján több mint négyezer ember, köztük ezer kiszolgált katona jelentkezett Ghánában a népi milíciába, az ország új önkéntes fegyveres erejébe. Ezzel — beleszámít­va a munkabrigádok koráb­ban jelentkezett 17 000 tag­ját — egyetlen nap leforgása alatt húszezer főre emelkedett a gahonai népi milícia tag­létszáma. (MTI) RIO DE JANEIRO Castelo Branco brazília el­nök hétfőn elrendelte egy ej­tőernyős ezredes letartóztatá­sát és 14 katonai parancsnok leváltását a „katonai fegye­lem megsértése miatt”. Az in­tézkedés politikai hátterű, mert mint a Reuter jelenti, a letartóztatott ezredes Boaven­­tura Cavalvanti, a brazil saj­tóban nyílt levélben tiltako­zott a Guanabara brazíliai államban megtartott kormány­zóválasztás ellen. QUITO Ecuadorban a kormányzó katonai junta három tagjának és a fegyveres erők parancs­nokainak közös döntésével el­mozdították a junta negyedik tagját Freile Possa repülőez­redest. A döntésről kiadott közlemény indokul azt hoz­za fel, hogy Freile Possa ez­redes politikai tevékenységet folytatott és katonai áthelye­zéseket hajtott végre az illető fegyvernem főparancsnoká­nak és a hadügyminiszternek a­­ megkérdezése nélkül. Freile Posso utóda Sa­gado Morillo ezredes, a légierők főparancs­noka lett. PÁRIZS Rembrandt fára festett ön­arcképe hétfőn 109 000 dollár­ért cserélt gazdát egy párizsi árverésen. KAIRO S zalai marsall, a Jemeni Köztársasági Tanács elnöke hétfőn vakbél-műtéten esett át egy kairói katonai kórház­ban. 1065. december 1. Szerda

Next