Vas Népe, 1966. január (11. évfolyam, 1-25. szám)
1966-01-01 / 1. szám
Mérlegen járások, falvak: Könyvtár — új otthonok — áruház a Köztársaság tér sarkán földszintes épületben működik a celldömölki járási könyvtár. Külsőre kissé rideg, sivár, mint a régi celli házak legtöbbje, belülről azonban kellemes, otthonos kép tárul a látogató elé. Aki régen járt itt, rögtön észreveszi a legfeltűnőbb változást: az olvasóterem tovább terjeszkedett, a kőfal eltűnt és az L alakú helyiség rövidebb „szárában” is folytatódik az állványsor. A belső szobában úgynevezett „szervezett rendetlenség’’ uralkodik, dolgoznak a szakmunkások. A gondok ideiglenes enyhítése ez a bővülés. Káldos Gyula könyvtárvezető és munkatársai még így is helyhiánnyal küszködnek, s raktározási teendőiket már-már varázslattal határos leleménynyel tudják csak elvégezni A tervezett emeletráépítés talán segít. A szakemberek véleménye szerint elég erősek az alapok és a falak, elbírják az emeletet. S talán új lendületet is adhat a tér átalakításának, az üde park köré egymás után kiépülhetnek a többszintes lakóházak és középületek. A távolabbi települések részére fiókkönyvtárat akarunk nyitni, s lehetőleg minél előbb. Az egyiket a Berzsenyi telepre, a másikat a dömölki részre tervezik. A központi könyvtárban pedig új formákat keresnek egy kezdeményezéshez, amit így lehetne elnevezni: közelebb a könyvtárhoz. Mi ennek a lényege? — Be akarjuk vonni a könyvtári kutatómunkába a szakköröket. Erre a célra rendszeresítjük a járási művelődési ház szakköreinek részvételével a havonkénti találkozókat. Az irodalmi, a képzőművészeti és a bélyeggyűjtő szakkör máris otthonra talált nálunk. Szakfolyóiratokat, könyvkatalógusokat, érdeklődésüknek megfelelő szépirodalmi, művészeti és egyéb műveket találnak nálunk. A rendszeres olvasókon és a szakköri tagokon kívül szeretnénk megnyerni a „közelebb a könyvtárhoz” elgondolásnak a nevelőket, tanárokat is. Sokan nem is sejtik, hogy könyvtárunk milyen gazdag, s hogy a tanítás céljaira, szemléltetésül például százával tudnánk szebbnél szebb kiadványokat kölcsönözni, a Képes Krónika korhű kiadású kötetétől a tudományos szakkönyvekig. Tanáraink megbízhatnák legszorgalmasabb diákjaikat egy-egy tudományos, történelmi vagy irodalmi téma kutatásával, ehhez is kitűnő segítség a könyvtár... A legifjabb olvasók számára pedig minden hétfőin délután szórakoztató, játékos könyvtári foglalkozást rendezünk. Ilyenkor délután kettőtől este hatig övék a könyvtár. — Gyarapodott-e 1965-ben az olvasók száma? — Az előző évihez képest mintegy százötven új olvasóval. Ez a szám a fiókkönyvtárak megnyitásával — reméljük — ugrásszerűen növekszik. Másik gondunk a falusi könyvtárhálózat bővítése, illetve korszerűsítése. Vönöckön, Kissomlyón, Köcskön, Kemenessömjénben mintakönyvtárat rendezünk be a művelődési házban, ezzel vonzóvá otthonossá tesszük a falusi olvasók számára... Az áruház a tér túlsó sarkán élénk ellentéte a szerény külsejű könyvtárnak. Hatalmas üvegtáblái mögött ízlésesen elrendezett áruk hívják, csalogatják a vevőt. Meglepően nagyvonalú, s ha nem is versenyezhet a nagyvárosi áruházakkal, árukínálata, forgalma járási méretekkel mérve arányos azokéval. A bejáratnál egy udvarias férfi fogad. — Tessék, parancsoljon.. Kissé zavarba jövök, mert csak körülnézni jöttem. Aztán kivágom magam. Az áruház vezetőjével szeretnék beszélni. — Én vagyok, kérem, tessék — válaszol ugyanazzal az udvariassággal, amellyel vevőit fogadja. Fél óra múlva a következő adatokkal gazdagodott celli jegyzetfüzetem: Az 1960-ban nyílt áruház hétmillió forintos készlettel, harmincas létszámmal kezdte meg a munkát. Egy év alatt 23 millió forintot forgalmazott, s évenként egyenletesen növekvő mértékben, átlag egymillióval több értékű árut ad el. Az év eleje óta a következő szolgáltatásokat honosították meg: sarok vasalás, kalapmonogramm bevarrás, szemfelszedés, előrerendelés. Felvesznek rendelést olyan árukra, amelyek pillanatnyilag nincsenek raktáron, s meghozatják. Elküldik a segédet a vevőhöz, hogy egyéni mérték, ízlés, megrendelés alapján állítsa össze a választékot. Új mozgalom a „minden eladó ismerjen meg száz vevőt.” Lényege: a kereskedelmi alkalmazott ne csak alkalmi ügyfelet lásson a vevőben. Ismerje meg családi helyzetét, igényeit, ízlését, kulturális érdeklődését. S egy apró kedvesség: az ismerősöket névnapi, vagy ünnepi képeslappal köszönti az áruház. Cellieket is, távoli faluban lakókat is. Az áruház vonzási körzete — a vasúti gócpont kedvező helyzete miatt — kiterjed a járás, illetve a megye határain túlra egészen Ajkáig, Devecserig. Három szocialista brigádjuk van, irodájukban egy sor dicsérő oklevél, jelvény. — Milyen jókívánságot fogadna legszívesebben az újesztendőre? — Kevesebb hiánycikket, s még nagyobb választékot. A Hollósy térnek még nincs tér formája. Az egykori papkert hiányos kerítése, egy rozoga falusias ház a hozzátartozó gazdasági épületekkel, s valamivel távolabb gépszínek tetői, oszlopai adnak romantikus környezetet a korszerű háromszintes lakóháznak. Világos színével, s vízszintes szalagtömbjét függőlegesen tagoló épületelemeivel élesen elüt a környező festői összevisszaságtól. Az új lakókat keresem. Találomra becsengetek az utolsó lépcsőház második emeletén a 12-es ajtón. Az ajtón névtábla: Gerencsér Károly. Odabenn szól a rádió, az ablakok nyitva, a lakáson keresztül jár a friss, hűvös decemberi szél, Gerencséré takarít, öccse, aki éppen most látogatott be hozzá, leteszi táskáját az ódivatú konyhaszekrényre. — Az uram Csornára ment az éjjeli vonattal. Szénrakó munkás. Van úgy, hogy éjjel háromkor, más napokon reggel hatkor indul. Bizonytalan beosztása van, mindig a rakodás követeli meg a munkaidőt. Tegnap Szombathely, ma Csorna, holnap Cell... — Hol laktak eddig, Gerencséré? — A Kisfaludy út 19. alatt egy egészségtelen odúban, ahova istenkísértés volt bemenni is, nem lakni benne. Nem is szeretek rá gondolni. Ez itt nekünk valóságos palota. A magamfajta szegény ember nem is álmodhat különbet. Van két szobánk, konyhánk, fürdőszobánk vízmelegítővel. Végre emberi otthonunk van. Ez a legnagyobb öröm. Nekem az 1965-ös esztendő szép ajándékot hozott. Mindenkinek, aki hozzánk hasonló sorsban van, ilyent kívánok. .. A modern konyhában élénkzöld színű, nagyon öreg konyhaszekrény. A szülői házból, talán még a dédesöktől való. Kik a környezetből, de még elszolgál egy darabig, amíg új nem kerül helyette. Televíziójuk még nincs, de rádió már van. S ami kis megtakarított pénzük volt, azon egy hízót vettek. Két lépcsőházzal odébb Kiss Imre mozdonyvezető lakásában a 12 éves Sárika és az ötéves Évike lelkes közreműködésével takarít, súrol Kissné, ugyancsak nyitott ablaknál. A nagy szobában új bútor. A másikban éppen most tért nyugovóra a házigazda. Másfélnapos útról tért haza, s a következő szolgálatig kell a pihenés. Sarokban a vastáska, abban hordja az úti élelmet, kolbászt, szalonnát, sót, paprikát, krumplit. — Hol laktak eddig, Kissné? — Dömölkön, egy földes albérleti szabóban, amit fűteni sem tudtunk. A gyerekeket télen hol az egyik, hol a másik nagymama vette magához. A padláson, mennyezeten minden esőzés alkalmával keresztülfolyt a víz, azt csodálom, hogy nagyobb betegség nélkül megúsztuk. — Bíztak abban, hogy egyszer új lakásba költözhetnek? — Bíztunk. Tudtuk, hogy sok az igénylő, de reméltük, hogy előbb-utóbb ránk kerül a sor. Hogy milyen boldogok vagyunk vele, azt el sem tudom mondani. Takarékoskodtunk a pénzzel, hogy majd legyen bútorja. Most az is itt van, meg lehet nézni. Tizenegyezerbe került, szép kisipari munka, bennünket kiszolgál egy életen át Igaz, rádiónk, tévénk még nincs, de apránként meglesz minden. Csak egészség legyen és munka... Búcsúzóul megkérdezem: — Mit kívánhatok újévre? — Csak azt, amit mondtam. Egészséget és munkát. S másoknak is ilyen egészséges szép otthont... Gondok és örömök, számadatok és tervek vázlatai, viták és csendes beszélgetések emlékét hozom magammal jegyzettömböm lapjain, a gyorsan rótt sarokban. Egy törekvő, igyekvő, kisváros örömeit és gondjait 1965-ből. Abban a reményben — s azzal a jókívánsággal —, hogy az új esztendőben kevesebb gondról és még több örömről készíthessek feljegyzést Celldömölkön... Bertalan Lajos 190. január 1. Szombat Szabó Imre elvtárs 70 éves A megyei párt-végrehajtóbizottság tegnap bensőséges ünnepség keretében köszöntötte Szabó Imre elvtársat, a megyei pártbizottság tagját, a párt és a munkásmozgalom régi harcosát 10. születésnapja alkalmából. Elismeréssel adózott, hosszú, boldog életet kívánt a végrehajtó bizottság Szabó elvtársnak. VAS NÉPE Boldog új évet a megye minden dolgozójának! A megye párt-végrehajtó bizottság és a megyei tanács végrehajtó bizottsága köszönetét, elismerését fejezi ki a megye minden dolgozójának az 1965-ös, viszontagsággal teli esztendőből végzett odaadó, lelkiismeretes munkájáért. A két vezető testület bízik abban, hogy a megye népének az újtendő még nagyobb sikereket hoz, amelyek gyarapításihoz sok erőt, mindenkinek személyes boldogságot kíván.VSZMP VAS MEGYEI VIGREHAJTÓ BIZOTTSÁGA VAS MEGYE TANÁCSA VÉGREHAJTÓ BIZOTTSÁGA Bővül a gyár Kép az Élelmiszeripari Gépgyárból Aki sokat jár emberek között, hozzászokott már az események változatosságához, esetenként a sablonhoz. Az érdektelen, elcsépelt hangzatok kihullanak az emlékezet tárából, helyet adnak a figyelemre méltó, súllyal rendelkező dolgoknak. Az elmúlt napokban az Élelmiszeripari Gépgyárban jártam. Négytonnás kereszttartókat emelgettek a daruk az új csarnok váza felett. Jó volt nézni az erőteljes, határozott mozdulatokat, melyek már előjelzői annak a hatalmas kibontakozásnak, amely ezen alhelyezésük nem a hagyományos módszerekkel történik majd a hatalmas kopilit üvegfalú csarnokban, nem lesznek beépítve, mert a KGM-típusú, előregyártott elemekből összeállított csarnokokra jellemző a külön alapozás, tehát a gépek bárhol felállíthatók. Miért jelentene különösebb gondot a megvalósítás a gyáregység vezetőinek — mondhatná a kívülálló — a terveket az ELTI (Élelmiszeripari Tervező Intézet) mérnökei elkészítették, a kivitelezés a VASÉP gondja, egy korszerű, a megye, sőt az ország legjobban felszerelt és kedvező munkaviszonyokat kínáló üzem működtetése nem járhat problémákkal. Könnyű dolga lesz itt az igazgatónak, főmérnöknek, a műszaki és gazdasági apparátusnak, hisz nem köti gúzsba kezüket a meglevő régi. Az elavult épületek, gépek nem tapadnak kölöncként az új gyárhoz, teljesen új úton indulhatnak el. A mai területen az elkövetkező három évben végbemegy. A megye legnagyobb ipari beruházásának is mondhatnánk, a harmadik ötéves terv közepl-ig 57 millió forint épül be: elkészítő, forgácsoló, három szerelőcsarnok, ezer személyes fürdő és öltöző, négyemeletes irodaház, három nyers- és készáru-raktár rámpával, melyhez iparvágány fut majd. A felsorolásból nem hagyható ki az elektromos elosztóállomás, a kazánház, a négy és fél milliós költséggel épülő víztároló. Az NDK, csehszlovák és hazai gyártmánya már eddig is megvan, az útkeresésen, a kezdeti törvényszerű kiforratlanságon már átestek a „hogyan tovább”-ra is megadta a választ a múlt év, melyet a túlteljesített éves terv igazol. A felületes bíráló nem is sejti, hogy egy gyár életének egészséges kialakításához milyen körültekintő, alapos koncepcióra van szükség. Nem a munkaszervezésre, az anyagellátásra, a termelékenység fokozására, a termékek minőségére, értékesítésére gondolok itt csak, hanem gyártmányok létrehozóira is. 1970-ig nyolcvan sajtgyár gépi berendezésének legyártására kötöttek szerződést a Szovjetunióval. Ezer fizikai dolgozó három év alatt négyszerese a jelenleginek. A törzsgárda ugyan már kialakult, s nem is akármilyen: az évenként 70 fajta gyártmányféleség, a Győrben és Törökszentmiklóson felépített 44— 45 Celsius fokos hűtőalagutak már most hírnevet szereztek a szombathelyieknek. Könnyű lenne a megye kisüzemeiből toborozni, de egyben lelkiismeretlenség is. A vezetőség fejében még csak meg sem fordult ez a gondolat. A létszámfejlesztés terve összetett: egyrészt gyáron belül nevelnek új szakmunkásokat (jelenleg 143 ipari tanulót foglalkoztatnak, s az idén még százat szerződtetnek) számítanak a megyén kívül elhelyezkedett munkások hazatérésére is. A műszaki csoportot is kibővítik: nyolc társadalmi ösztöndíjas mérnökjelöltjük van már. Természetesen Vas megyeiek. Technikusokból nem lesz hiány. 1965-ben n ,t 30 gépipari technikus sienskezett a gyáregységnél — egyelőre csak fiakai munkakört tudtak felajánlani. Tízen vállalták a helyet a satupad mellett — tízen látták be a tanultak gyakorlati megismerésének jelentőségét, hogy később majd a rajzasztal mellett elméleti tudásukkal társíthassák azt. A vállalkozás nagyméretű. A gyáregység kötve van budapesti központjához, bár ezt a kötöttséget egyre jobban feloldja az önállósodás. Ez évi gazdasági tervüket már maguk dolgozták ki, gyakorlati tapasztalatok és ismeretek alapján. Horváth Anita gépi berendezések még külön 30 millió forintba kerülnek. 3 A szerződést megújították A reggel még ködben ülő tájat lassan elöntötte a fény. Ismét tisztán látszott a Kőszegi hegy és a domboldalon kapaszkodó megannyi gesztenyefa levetkőzött koronája. A falu körül mint óriás, barnán szunnyadt a mező, az erdő kék szegélyétől övezve. Csend volt, s a magas kékségben szétszóródott felhőrongyok igyekeztek ismét eggyévegyülni. Gyermekek csúszkáltak az árkok befagyott jegén, s a patak holt zsombékjaiból vadludak szálltak fel harsány rikoltozással. A termelőszövetkezet irodájában feszült volt a levegő. Alakuló, illetve egyesülő ülését tartotta három hegyaljai termelőszövetkezet: a velemi, a cáki és a kőszegszerdahelyi küldöttgyűlés. A helybeliek és a járásiak felszólalása után egy nyílt tekintetű egyenes tartású férfi mondotta el bemutatkozó beszédét . Befejezésül azt kérem Önöktől, annyi erőt adjanak a közösbe, amennyit majd én adok. Akkor kijövünk egymással és jól megélünk a nehéz munkálatú földeken... Megköszönte a hallgatóság türelmét és visszaült helyére. A felszólaló férfi, Ronts József, az egyesített nagyüzem főmezőgazdásza lett. Évek teltek el azóta, s a közelmúlt hetekben már le is járt a szerződése. Mielőtt azonban szóba került volna a munkaviszonya, szinte a tudta nélkül megújították. * Kalloflam, marad a főagronómus — mondom Balázs József tsz-elnöknek. — Marad — válaszol kurtán, aztán hozzáteszi: beváltotta a hozzáfűzött reményeket. — Mit ért ezalatt? — Várjon egy kicsit, hadd gondolkozzam. Ismeri a mondást, hogy Cák, Velem, Szerdahely. ..? No, ha ismeri, ezzel sok mindent tudhat. De újabbat mondok. Van egy elmélete a főagronómusnak, hogy a nap 24 órából és egy éjszakából áll. Akárki megmondja: ezt elsősorban önmagára érti és eszerint is cselekszik. A beszélgetés közben megtelnek az irodai székek és valamennyien a főmezőgazdászról beszélünk. Valaki azt mondja: karácsonykor sem tudta megállni, hogy ne lássa az embereket, meg az istállókat. A tehenészek, meg a hizlalók alig tudtak szólni, amikor — jó napot, kellemes ünnepeket — köszöntéssel rájuk nyitott. — Hát magát nem várták haza, a szülei, meg a barátai, főagronómus elvtárs? — kérdezte az egyik gondozó. — Maguk között nem otthon vagyok, Józsi bátyám? A gondozó azt sem tudta, mit feleljen. Hogy közöttük ne lenne otthon, amikor nemcsak vezetőjük, hanem barátjuk is Ronts József? Olyan barátjuk, aki ejt is nappallá téve az ő érdekükben dolgozik, aki ha „kemény” is, meleg szívű, akit még senki nem tudott megelőzni a köszönésben? Igazán csak ő van közöttük otthon. — Majd hazamegyek én, amikor úgy hozza az idő, meg a munka — válaszolt a főagronómus. Jennek a notesz lapjai, amint a róla hallottakat jegyzem. A környéken sincs hasonló állatállomány, mint itt a hegyaljai tsz-ben. Szépek a tehenek, és a hízók nagy többsége rendszerint extrém minőségű. Hogy így legyen, erre külön is kényes az agronómus, s ebben csak az ő akarata érvényesülhet. A mezei munkánál viszont a legegyszerűbb emberek véleményét is kikéri. Amikor munkáról van szó, nem ismer sem éjjelt, sem ünnepet. Művésze az irányításnak, de belátja, hogy ő is tévedhet. Rendbejönnek a hegyaljai talajok, kialakult a vetésforgó, magasabbak az átlagtermések. Bár kedvezőtlen volt az év, a munkaegység értéke nem lesz kevesebb a tervezettnél. Mindebben nagy érdemei vannak Ronts Józsefnek. — Nemcsak kiváló gazda, kiváló kereskedő is — mondja az elnök. — Amit az ősszel végbe vitt a gesztenyével, arról az egész környék beszél. Az történt, hogy egy fővárosi „cég” meggondolta magát és nem akart átvenni egy vagonnyi gesztenyét a már megállapodott áron. Az agronómus a Trabantjába ugrott, az elnökkel együtt Budapestre hajtott. Két órán belül az eredeti áron felül adta el a 98 mázsa gesztenyét. — Hát ilyen embert ne tartanánk vissza? — Hallom a szót több szájból is. — Látja azt a szép házat ott szemben? Neki építettük, rövidesen beköltözik. Velünk marad. Nagyon szeretjük, becsüljük, mert ő is szeret bennünket. Cák, Velem, Szerdahely... új rigmusra vár. Derült az idő, tisztán látszik a Kőszegi hegy, és a domboldalakon kapaszkodó megannyi gesztenyefa levetkőzött koronája. Alszik a szépen elmunkált határ, s kóstolót visz az irhabundás parasztgyerek a rokonnak. Amott nagy csomagokat cipelnek a buszról lekászálódó asszonyok, átellenben új ház udvarát söpri egy selyem pongyolás menyecske. Szép idő mutatkozik itt, a Hegyalján... Udvari Gyula