Vas Népe, 1966. augusztus (11. évfolyam, 181-205. szám)
1966-08-02 / 181. szám
„Friss, új vérkeringést vigyenek az iskolákba...”s Az ifjú pedagógusok letették a hivatali esküt Július végéig 61 és fél ezer hold gabonát arattunk le Kereken egy hónap választ el még a szeptemberi csengetéstől. A megyei tanács kistermét azonban tegnap már megsuhintotta az iskolakezdés hangulata. Délelőtt kilenc órai kezdettel itt került sor az idén végzett, szeptember elsejétől már tanító fiatal pedagógusok hivatali eskütételére. Az asztalok körül ünneplő ruhás ifjak várakoztak, a nem mindennapi esemény hangulatának megfelelően fogadták az élet egyik legszebb indítását ők ugyanis ezen a szép augusztusi napon indultak el a pályán. Horváth Zoltánnak, a megyei tanács vb művelődésügyi osztálya személyzetijének bevezetője után Stefanik Károly osztályvezető-helyettes is e gondolattal kezdte köszöntőjét. » — Ünnepi beszéd illenék ehhez a hangulathoz — mondotta. — Önök ma kezdik a pályát, a mai naptól kezdve megyénk pedagógus táborához tartoznak. Az egyetemen, a főiskolán eddig úgy beszéltek önökről: a mi hallgatóink. Mi mától kezdve azt mondjuk: a mi kartársaink. A továbbiakban a pedagóguspálya szépségeit ecsetelte, a hivatás magasztosságáról szólt. Utalt arra is, hogy a mai nevelőknek nemcsak a gyermekeket, az ifjakat, hanem a felnőtteket is nevelniük kell, mégpedig elsősorban személyes példamutatásukkal, életükkel, munkájukkal. — Mit várunk mi az ifjú pedagógusoktól? ■— tette fel a kérdést az osztályvezető-helyettes. — Friss, új vérkeringést vigyenek az iskolákba. Fáradságot nem ismerve tanítsák a gyermekeket a szocialista haza, a munka és egymás szeretetére, megbecsülésére. Legyenek motorjai azoknak a tantestületeknek, amelyekhez a mai naptól kezdve tartoznak. Az üdvözlő szavak után az ifjú pedagógusok ünnepélyesen letették a hivatali esküt. Aztán óvodások és úttörő pajtások léptek a terembe, üdvözlő szavakkal, virágcsokrokkal kedveskedtek a kis „nevelő néniknek”, „nevelő bácsiknak”. Ugyancsak tegnap a délelőtti órákban hasonló bensőséges ünnepség keretében tettek hivatali esküt a járási székhelyek művelődésügyi osztályain az egyes járások általános iskoláiba kerülő fiatal pedagógusok. Szombathelyen csak a középiskolai, illetve kollégiumi nevelők, akik a megyei tanács felügyelete alá tartoznak — tettek hivatali esküt. Az új tanévtől összesen 77 végzett hallgató foglalja el a neki szánt katedrát, illetve óvodát. A végzettek között nyolcan társadalmi ösztöndíjjal tanultak. Tanítóképzőben 27, tanárképző főiskolán 29, egyetemen 12, óvónőképzőn pedig 9 hallgató szerzett diplomát, illetve oklevelet. (pósfai) A megyei tanács mezőgazdasági osztályán tegnap értékelték az aratás eddig végzett munkáját. Az összesített adatok szerint július végéig mintegy 61 és fél ezer hold gabonát arattak le a megye nagyüzemei és egyéni gazdaságaiban. Ezzel az aratásra váró területnek 58,4 százalékát vágták le, illetve takarították be. A legutóbbi esetlen napokban nagy erővel megkezdődött a korábban rendre vágott és többször megázott közel 12 ezer hold kalászos forgatása, szárogatása. Nagy hiba lenne, ha akárcsak egyszer-kétszer is meg kellene még forgatni a terményt, mert minden mozdításra pereg belőle a szem. Ezért a szakemberek is azt javasolják: a tsz-ek irányítsák a kombájnokat a megforgatott és főleg megszáradt rendek felszedéséhez és elcsépléséhez. Álló gabonából csak akkor arassanak, ha már a renden levőt elcsépelték. Az aratás és betakarítás további munkája a gépek kihasználásának fokozottabb ütemét teszi szükségessé. Ugyanis sürgős lenne a zab aratása is, ami hullatja a szemét, s a rozsé, amelynek sok helyen törik a kalásza. Emellett mintegy ezer hold borsót is el kell csépelni a legközelebbi hetekben. Mindezekre csak akkor kerülhet sor a maga idejében, ha a rendelkezésre álló gépekkel az idő minden arra alkalmas órájában dolgozunk. Több helyen, mint például Hegyfalun, a sárvári és a szombathelyi járás több szövetkezetében, az éjjeli műszakokat is megszervezték. Sajnos, még most is magas az elcsépelt gabona víztartalma. A Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalat a napi 40 vagonnál többet képtelen megszárogatni, ezért ahogyan csak lehet, a nagyüzemek is szárogassák a magas víztartalmú terményeket. A csapadékos idő, s részben a kifogásolható szervezés miatt nagyon sok a kazalozatlan kombájnszalma. Hiba, hogy azokról a területekről sincs letakarítva, amelyeket lóherével, vagy más pillangással vetették felül. A felülvetések erőteljesen fejlődésnek indultak, s félő, hogy a szalmakupacok helyén levegő és fény hiányában nagy területeken kipusztul az értékes takarmány. Hogy ez be ne következzék, legelőször ezekről a felülvetett területekről takarítsák le a szalmát. A tarlóhántást húsz százalékra végezték el a nagyüzemi gazdaságok. A gyorsabb munka érdekében szükséges lenne a szántótraktorokhoz is minél több kézműszakot szervezni, különben elmaradunk ezzel a tennivalóval, ami a vetések és az egyéb talajmunkák végzését is késlelteti. Az eskütétel ünnepélyes pillanatai... 1966. augusztus 2. Kedd Politizáló diákok fAz ifjúságról, annak magatartásáról tanulásban, munkában való helytállásáról sok szó esett a múltban, de talán még több napjainkban. A vélemények eltérők. Többségük pozitív. Akadnak azonban olyan felnőttek, akik fiataljainkat általában felelőtlennek, önzőnek, követelődzőnek, elkényesztetettnek, tiszteletlennek, sőt cinikusnak tartják. Munkakörömnél, hivatásomnál fogva nemegyszer találkozom iskolából kibukott, munkahelyét otthagyó, disszidálni szándékozó fiatallal. Mégis bántó igazságtalanságot érzek, valahányszor lányaink, fiaink többségére, vagy éppen egészére vonatkoztatják ezeket a negatív jelenségeket. Lehet, szocialista jövőnk féltése vezérel, vagy a pedagógusra, szülőre háruló jogos felelőtlenséget érzem, amikor szenvedélyesen visszautasítom a negatív vonások általánosítását. Ifjúsági szervezeteink munkáját, hatékonyságát idézem, amikor tiltakozom a bántó vádak ellen. Látogassunk csak meg egyetlen KISZ építőtábort, kézzelfogható bizonyítékát látjuk ifjúsági mozgalmunk eredményességének. Az átmeneti korszak gondjaival küzdő szülők, pedagógusok is mindinkább megtalálják a szocialista nevelés egységes, sikeres módszereit. Felidéződnek azok a találkozások, melyeken fontos bel- és külpolitikai kérdésekről, nemzetközi problémákról vitatkoztam fiatalokkal. Mindezekről nem áll módomban részletesen elmondani a tapasztalatokat. Két szombathelyi középiskola harmadik osztályainak politikai vitáiról szeretnék elmondani néhány gondolatot. Ez egyik iskolában mint szülő, a másikban mint óraadó tanár vállaltam e sok szépséget ígérő feladatot. Bevallom, egy percre sem tudott megtéveszteni néhány kishitű, borúlátó véleménye, miszerint fiataljainkat nem érdekli a politika. A múlt tanév tapasztalatai is igazoltak. Tanulóinkat érdeklik a politikai kérdések, problémák, ha a politika nem üres szóként, puszta fogalomként jelenik meg előttük. Érdekli a diákságot a saját gondjaira, életének kérdéseire adott felelet, népünk, szocialista hazánk mai életének égető problémáit, azok megoldását magukénak érzik. Szót kérnek, ha meg tudjuk velük sejtetni, hogy más népek, országok életét, sorsát nem lehet elzárni a miénktől, véleményüket nyilvánítják, ha torzításoktól mentesen a valóságot, az igazságnak megfelelő helyzetet tárjuk fel előttük, ha látják és megérzik, hogy mi, akik velük tanácskozunk, komoly vitapartnernek tekintjük őket, akiknek a vitában nem „hallgass gyerek” a nevük. A közgazdasági technikum kereskedelmi tagozatának két harmadik osztályával korán reggel tanulás előtt rendeztük a politikai foglalkozásokat. . . . feszített órarend és a bejáró tanulók nagy száma miatt. De mégis ott voltak és soha nem éreztem, hogy sajnálják a reggeli alvásból elvesztett édes perceket. Egy tavaszi reggelen két kislány hatalmas tablót cipelt az iskol. felé. Mondanom sem kell,közösen, velük együtt vádoltuk az imperializmust a háború borzalmaiért, a könnyekért, a vérért, a pusztításért. Az egyik bejáró tanulót az álalános iskola úttörőcsapata kérte fel, hogy mint rajvezető mondjon rövid megemlékezést az iskola november 7-i ünnepségén. A megemlékezést a községi ünnepségen meg kellett ismételnie. Sorolhatnám azokat apéldákat, amelyek bizonyítják: ifjú lányaink, fiaink már nemcsak hallgatói a politikai tárgyú előadásoknak, de aktív munkásai politikai életünknek. Az előrelépésnek azonban akadályai is vannak.Mindenekelőtt középiskoláink feszített munkarendje: az énekkari, sportköri és egyéb fakultatív jellegű órákkal együtt sokszor napi 8—10 órás kötött foglalkozás. A bejáró, utazó fiataloknak — mondanom sem kell — még nehezebb a helyzetük. Helyenként gondot jelent a tanácskozások, politikai viták megtartása hely hiánya miatt. Ezen okokból eredően a beszélgetések, viták ideje túlságosan kötött, és gyakran éppen a legégetőbb kérdések elemzésére nem jut idő. Mégis igen nagy büntetésnek érezném, ha az elkövetkezendő iskolai évben nem találkozhatnék azokkal a fiatalokkal, akik szívesen, lelkesen politizálnak. Farkas László igazgató úr 3 (Kémek harca) 8. Egy étterembe vezette az amerikait. Itt nagy titokban átadott neki egy borítékot, amelyben egy utazási jegy volt, mégpedig a President Garfield nevű hajóra: honolului végcéllal, másnapi indulással. Blake megrémült. Most már nem csupán azért, mert az ONI terveit esetleg keresztülhúzták, hanem az életét is félteni kezdte. Elvégre, ha ezek így meg tudják szervezni a dolgaikat, akkor nem ütközik különösebb nehézségbe az sem, hogy adott esetben eltegyék őt, Blake-t láb alól... S ha megtudják, hogy becsapja őket, biztosan ez a sors vár rá... A robotember nem is sejthette, amit az ONI tudott, hogy Kono, két nappal Blake indulása előtt ismét találkozott Yamamotoval, regénybe illő körülmények között: egy férfikalap-boltban, tükör előtt állva, míg a kalapokat próbálták, suttogva beszélgettek egymással. A suttogó beszélgetésből néhány mondatot sikerült rádión keresztül Stanleyéknek lehallgatniuk, s bár túl sokat ugyan nem tudtak meg, annyit mégis, hogy a japánok a President Garfieldre szereztek jegyet, s Blake-nak ezzel a hajóval kell utaznia, nem pedig a Matsoniával, amely csak félrevezetésül szolgált egy esetleges elhárítási akcióhoz. Az amerikai tengerészeti elhárítók Yamamoto nyomába vetették magukat, s a szokásosnál is ferdébb szemű japán ismét a Los Angeles-i Vörös Malom lányaihoz hajtott. Blake nagyon aggódott. Stanley megígérte neki, hogy mindig időben értesítik, mit kell tennie... S íme, más hajóval megy, s közeledik az indulás ideje is, tudnia kellene, mit tegyen, ha Honoluluba érkezik. Különben is, miről fogja felismerni az állítólagos Campbellt? Azt is tapasztalta, hogy a japánok rendkívül szoros megfigyelés alatt tartják, ami a személyes érintkezést lassan már teljesen lehetetlenné teszi az ONI embereivel... Eltelt az idő , semmi értesítés. Blake-nek el kellett indulnia a President Garfieldra. És két óra múltán a hajó a nyár tenger vizét súrolta. Blake persze gyorsan észrevette, hogy akár ül, akár sétál, vagy két japán, vagy a két német mindig a közelében tartózkodik. Nem tudott mozdulni, hogy követői árnyékként ne ragadnának rá. Még, ha a kabinjába ment be, akkor is biztos lehetett abban, hogy figyelői ott sétálnak az ajtó előtt, a folyosón. Elhatározta, hát, hogy nem gondol a feladatára. Törődjenek vele Stanleyék. A hajó tele volt utasokkal. Blake jónéhányukkal megismerkedett, így azzal a vaskereskedővel is, aki Közép- Nyugatról utazott a Hawaii szigetekre. Mint mondta, egészségügyi túrára. Mister J .Homer, a vaskereskedő a legjobb úton haladt afelé, hogy krónikus alkoholista legyen. Blake ugyanis valahányszor belépett a bárba, Homert mindig ott találta. Ráadásul nem is volt kellemes alkoholista, idejét azzal töltötte, ha éppen nem volt pohár a szájánál, hogy mindenkibe belekötött. Szinte provokálta az embereket, hogy üljenek le vele beszélgetni. Aki megtagadta, azzal még durvábban kötekedett... Így tett többször, Blake-kel is, aki igyekezett jóelőre kikerülni a kötekedő vaskereskedőt... Már csak egyetlen nap volt hátra, hogy a hajó Honoluluba érkezzék, s Blake persze nagyon nyugtalan volt. Bement a bárba, hogy magába döntsön némi „idegcsillapítót”. Vajon, hogyan lépjen érintkezésbe „Campbellel”? Ezen járt az esze már kora reggel óta. A bárban találta Honort, aki, ha lehet, még kötekedőbb hangulatban dülöngélt, mint egyébként. Most ismét Blake-t szemelte ki áldozatul. — Hagyjon békén! — válaszolta Blake, s a bárba belépő'egyik németre nillan*'“ — Maga meg akar eoeem Jeni?! Nem hai'nnHó v-‘ szóba állni?! — kiálttotta alkoholmámorában Homer, a vörösképű vaskereszkedő, s már a szemein látszottak a benne dúló indulatok: egyetlen mozdulattal nekiugrik Blake-nak, s megüti. Az egykori izomember azonban állt a helyén, s most már benne is felébredt a virtus szelleme. A vaskereskedő azonban mindenképpen neki akart menni a nála legalább egy fejjel magasabb Blake-nek, ám mielőtt még elérte volna, megcsúszott és végigvágódott a padlón. Szörnyűt koppant a feje. A sarokban ülő Hornerné ijed°n ugrott fel, odarohant a :''boz ’’’költözni Könyörgöt Blake-nek, hogy segítsen neki bevinni férjét a kabinjába. A fal mellett álló német unottan bámult rájuk, Blake pedig, mint a pelyhet, úgy kapta föl Mister Homert és bevitte a kabinba. Az aszszony elszaladt a hajóorvosért. S ebben a pillanatban Homer csodálatosképpen viszszanyerte öntudatát. — Ha Honoluluba érkezik — suttogta gyorsan —, hívja fel a Pennsylvaniát a szállodájából és kérje Cambellt a telefonhoz. Beszéljen meg vele egy találkozót a szállodában.Fel fogja ismerni egy Szakadásból a zubbonya bal mellén. Óvakodjék a diktafonoktól! Alig fejezte be szavait az állítólagos vaskereskedő, máris a kabinba lépett Hornerné és az orvos. Homer, persze, ismét „elvesztette az eszméletét”, de Blake mintha egy gyorsan tovatűnő mosolyt olvasott volna le az arcáról.. A hajó rövidesen befutott Honoluluba és a „robotember’® a szállodába sietett. Megfigyelte, hogy a két japán és a két német a mellette levő jobb és baloldali szobába kapott helyet. Ezt sem tekintette merő véletlennek. Tehát a portás is a kezükre játszik... Nem volt sok ideje gondolkodni, mert az utasításnak megfelelően fel kellett hívnia ■5 Pennsylvániát. (Folytatjuk)