Vas Népe, 1966. október (11. évfolyam, 232-257. szám)
1966-10-01 / 232. szám
Őssi csúcsforgalom a sárvári MÁV pályaudvaron hat év múlva lesz 100 esztendeje annak, hogy az első gőzmozdony keresztülcsühögött a sárvári vasútállomáson. Az akkori indóház talán 10 év alatt sem bonyolított le akkora forgalmat, mint a mai egy őszi szezonban. Pedig , ha a térfogat, a műszaki berendezés bővült és fejlődött is —s az állomás személyzete jórészt már elavult, korszerűtlen körülmények között végzi igen felelős munkáját. Szerencsére ez az állapot már nem sokáig tart, mert a harmadik ötéves terv során a MÁV itt is teljes felújítást, korszerűsítést végez, s talán éppen a száz éves jubileumra a megnagyobbodott áruforgalomnak és a kulturált utazás igényeinek megfelelően teljesen kicserélve, megifjodva ünnepel a sárvári vasút, állomás. Az élet azonban addig sem állhat meg. A váltókezelői toronyból — ahonnan belátni az egész pályaudvart — eleven, nyüzsgő élet tárul a szemeink elé. Éppen a kora esti csoportforgalom bonyolódik. A hosszú teherkocsi szerelvények előtt most vesztegelnek a mozdonyok. Elhalt az ütköző csattogása. Tizenhat óra 30 perctől 18 óra 15 percig az utazóközönségért történik minden. Személy- és gyorsvonatok érkeznek. A hangosbemondó percenként figyelmeztet: a második vágányra vonat érkezik, beszállás Zalabér, Zalaegerszeg felé, két perc múlva indul Celldömölk, Pápa, Győrnek egy vonat, a harmadik Répcevisről érkezik... A peronon, a vágányok között tarka színű embertömeg kígyózik. Postások sürögnek Az ötödik, hatodik és a nyolcadik vágányon hosszú szerelvény áll, a vagonok túlnyomó része tele van cukorrépával. A tartalék (tolató mozdony) talán három órája sincs, hogy 36 kocsit tolt be a cukorgyárba, s répaszelettel megrakva tért vissza, s az állomás újból tele van. Mint tengerbe a folyó úgy ömlik a fő és a két szárnyvonalról szakadatlan a cukor, répa a sárvári vasútállomásra. És ez így megy egészen addig, amíg a cukorgyár gyomra meg nem emészti azt a 25 ezer vagon répát. Huszonötezer vagon! Félelmetesen nagy szám... Az állomásfőnök: Kővári ■ csomagokkal rakott targomicáikkal. A zsongásból élesen kicsap egy-egy füttyszó. Magasra emelkedik a forgalmista indító tárcsája és hangos sistergéssel tovább indul egy vonat. Majd egy másik, harmadik, s egyszercsak csend lesz az állomás épülete előtt. De csak egy percre, mert a következőben már újra a tehervonatoké, kocsirendezőké az állomás. A forgalmi irodában egy , percre sem szűnik meg a telefonok berregése, a biztonsági berendezések kattogása, színes fényjelzése. Itt váltja egymást emberi életekért és milliós vagyonokért felelős nehéz szolgálat után Horváth Zoltán és Fatalin István intéző, valamint Csatár Tibor fiatal tiszt, forgalmisták, akikkel szolgálat közben idegen ne is próbáljon szóba állni, mert minden idegzetükkel a csúcsforgalom ütőerén tartják a kezüket. Nem kisebb felelősséggel, de a testi épségük nagyobb veszélyeztetésével dolgozik nincs-e valami rendellenesség, nem füstöl-e egy kerékcsapágy, nem zörög, nyikorog-e feltűnően egy tengelyrúgó, helyén van-e a jelzőberendezés stba. Mert ha nincs, a bajt megelőzni még akkor sem késő, ha kihúzott a vo nat, s akkor fordítja tekintetét teljesen előre, ha nem érkezik hátulról semmiféle jelzés. Antal hivatali szobájában az irattszekrény tetején is egy hatalmas répa. Mintegy szimbólumként. — Már hagyomány — meséli a magas, szikár, tekintetével is rendet, fegyelmet parancsoló vasutas —, hogy a legelső szállítmányból, (ami az idén Békés megyéből érkezett) kiválaszt egy szép példányt, s a répa ott marad a szekrény tetején mindaddig, amíg az utolsó vagont is be nem tolják a cukorgyárba. — De menjünk talán ki — invitál az állomásfőnök — a vágányok közé, a kocsirendezőkhöz, ahol többet látni. Amíg elértünk az egyik váltókezelő toronyba, megtudom, hogy De két állomás között is ott vannak a bakterek, a vonatőrök, vigyázzák, minden bajtól óvják a vonatok útját. Minden poszton kettőzött ma a figyelem, az óvatosság, mert a szokottnál is nagyobb a feladat, óriási a munka. Benne vannak az őszi csúcsforgalom hangosan lüktető sodrában. Dávid József kint a vágányokon és mozgó kocsik között, éjjel nappal három szocialista brigád: Németh Ferenc, Erős György és Török Ferenc tolatás vezetői csapata. Huszonötezer vagon cukorrépa! És legalább tízezer vagon répaszelet.! De van itt más továbbítan való is, hiszen naponta szállít árut a sárvári Fémbútorgyár, a Baromfifeldolgozó Vállalat, a Vasüzem, a TÜZÉR és az építőipar, az Erdőgazdaság, hogy csak a nagyobbakat említsük. Szerencsére még kedvez az idő. De jönnek a ködös, sötét és esős őszi éjszakák. Aztán a fagy, amikor a vagonokból kicsorgó répaszelelétől jégpáncéllá válik a sínköz. .. Minden elismerés az övék a vasutasoké, forgalmistáké, mozdonyvezetőké, váltókezelőké, s mindeneik felett a fékezőké, kocsirendezőké, akik e nehéz időszakban százezerszer bújnak a kocsik közé százezerszer kapcsolják szét akasztják össze a vagonokat Továbbítják, küldik az árut, a kenyérnek valót, a húst, cukrot, tüzelőt s mindent, amit valahol megtermeltek, kocsiba raktak és küldenek a fogyasztókhoz, az embereknek. Megilletődve állok a váltókezelő torony erkélyén. Mellettem alacsony termetű, tömzsi vasutas. Kezében piros zászló. Lent a váltókon mázsás vaskerekek csattognak. A vasutas úgy nézi, vizsgálja az elsuhanó kocsikat, mintha most látna ilyet először. Csak később értem meg, hogy ez nem véletlen. Mint a jó édesanya, vagy a feleség, megnézi az érkező vagy elinduló szeretteit, úgy nézik a toronyból a váltókezelők a vonatokat. Jó gazdához illő munka, amit az egyházasrádóci tsz végez az ősziekkel bevetett földjein. Ez a termelőszövetkezet, amely valószínű sok kárt és bosszúságot szenvedett a nyáron a sok csapadéktól elázott földeken és a pangó vizek miatt, okult és most a takarosan elmünkért vetéstábláin szinte szabályos csatorna-, vízelfolyó rendszert épít. Nem sajnál egy lovas ekét, s néhány embert pár napig csak ezzel a munkával foglalkoztatni, hiszen a fáradtság, a kiadás százszorosan megtérül, ha a felesleges víz nem áll majd meg a vetéseken, nem lúgozza a termőtalajt, s nem öli a kultúrát. Az ilyen táblákon biztonságosabban jár majd a gép, s minden bizonnyal magasabb lesz a terméshozam. Jó lenne, ha az egyházasrádódi tsz nagyszerű és dicsérendő kezdeményezését más termelőszövetkezetek is követnék. (d) 1966. október 1. Szombat Ülést tartott a Szakszervezetek Országos Tanácsa Pénteken reggel plenáris ülésre ült össze a Szakszervezetek Országos Tanácsa. Az ülést Brutyó János, a SZOT elnöke, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának póttagja nyitotta meg. A napirend első pontjaként a Szakszervezetek Országos Tanácsa Vinizlai Gyula SZOT-titkár előterjesztése alapján megvitatta a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának irányelveit. A dokumentummal kapcsolatos észrevételeket és javaslatokat a SZOT eljuttatja a párt Központi Bizottságához. Ezután Beckl Sándor SZOT- titkár számolt be az idei népgazdasági terv teljesítéséről és a kongresszusi munkaverseny első félévi tapasztalatairól, valamint a további feladatokról. A SZOT titkára részletesen ismertette az eddigi kedvező termelési eredményeket, megállapította azonban azt is, hogy még mindig fordulnak elő kiesések. Ami nem egyszer a vállalatok közti együttműködés akadozásra vezethető vissza. Csak helyeselni lehet, hogy a vállalatok egy része megfelelő anyagi ösztönzéssel is igyekezett follózni az exportot, helytelen azonban, hogy egyes helyeken emiatt nem fordítottak elég gondot a belföldi igények kielégítésére, örvendetes, hogy a brigádok vállalásai között egyre többször bukkan fel a minőség javítása. A beszámolót a tanácsülés egyhangúlag tudomásul vette és állást foglalt az idei nép■ gazdasági terv teljesítéséről, valamint a további feladatokról. A tanácsülésen felszólalt Gáspár Sándor, a SZOT főtitkára, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, továbbá Vas Imre, a Művészszakszervezet, Tóth Anna, a textilesek, Simon Antal, a bányászok, dr. Darabos Pál, az orvosegészségügyi dolgozók, Szabó Antal, a vasutasok, Földvári Aladár, a közlekedésügyi dolgozóik és dr. Jókai Lóránt, a Közalkalmazottak Szakszervezetének főtitkára, Keszei Károly, a Szakszervezetek Budapesti Tanácsának vezető titkára, Molnár Ferenc, a SZOT tagja és Mónus Gábor, a Munka szerkesztője. A tanácsülés Brutyó Jánosnak, a SZOT elnökének zárszavával ért véget (MTI) Öntudatosabb munka, gazdagodó eredmények, hatékonyabb politizálás Ma tanácskozik Celldömölkön a vasúti csomópont pártértekezlete. A pártbizottság négy év munkájáról ad számot s újabb négy esztendőre határozzák meg az alapszervezetek küldöttei a legfontosabb tennivalókat. A beszámoló jelentést már hetekkel ezelőtt írásban megkapták. A nemrégiben lebonyolított vezetőség-, és küldöttválasztó taggyűléseken behatóan foglalkoztak a különböző alapszervezetek és szolgálati helyek gazdasági, politikai, ideológiai tevékenységének eredményeivel, fontos elhatározásokra jutottak. Megválasztották a titkárt és a vezetőséget, a pártértekezlet küldötteit. A mai pártértekezleten összesítik a tapasztalatokat, értékelik az egész csomópont munkáját s jövendő tennivalóit. Miről adnak számot, mi jellemzi helyzetüket, mennyire volt sikeres az elmúlt négy esztendő? — ezekre a kérdésekre kértünk választ a pártbizottság titkárától, néhány alapszervezet újjáválasztott titkárától és a gazdasági vezetőktől. Gyarapodott a létszám, színvonalasabb a munka az alapszervezetekben A csomópont dolgozóinak mintegy tíz százaléka párttag. Négy év alatt a taglétszám száztíz fővel emelkedett. Különösen eredményes volt a pártépítés a fűtőházban, a géptelepen és az építési főnökségen. Nem megnyugtató viszont a forgalmi, a pályafenntartási és a szertári szolgálati helyeken. Általános gyengéje a pártépítésnek, hogy a felvettek között alacsony a fiatalok, a dolgozó nők és a műszakiak aránya. Akad még olyan szolgálati terület, ahol egyetlen párttag sincs. A szervezeti élet egyre elevenebb, hatékonyabb, aminek egyik mozgatója a növekvő politikai felkészültség. A hét alapszervezeti titkár közül öten öthónapos pártiskolát végeztek. Az egész párttagságból huszonöten egyéves pártiskolát, marxista esti egyetemet, középiskolát, öt-, illetve háromhónapos pártiskolát végeztek. Jelenleg huszonegyen járnak esti egyetemre, illetve középiskolába. A szervezett pártoktatáson közel ezren vettek részt. A magasabb pártiskolát végzettek 95 százaléka párt-, tömegszervezeti, vagy gazdasági tisztséget visel. Előfordul néhány negatív jelenség a szervezeti életben. Ezek mindegyike egyes párttagok hanyagságára, pártbizottsági, vagy alapszervezeti tisztségükben, megbízatásuk ellátásában ,tanúsított felelőtlenségükre vezethető vissza. Akadnak, akik taggyűlésre sem járnak, elhanyagolják politikai képzésüket, szakmai műveltségüket. A celldömölki vasútüzemi pártbizottság számvetése brigád ezüst, három pedig bronz jelvény tulajdonosa. 28 brigád a szocialista cím elnyeréséért versenyez. E brigádok a kezdeményezői, példamutatói a munkaversenynek, a kongresszusi vállalásoknak. A fűtőház brigádjai például ünnepi műszakot vállaltak pártszervezetük vezetőségválasztó taggyűlésének tiszteletére. Ennek keretében a futó, javításos kocsikat naponta kétszer is átadták a forgalomnak, szükség esetén vágányközi javításokat is végeztek. A mozdonyjavítók hat nap helyett négy nap alatt üzembe helyezték a 411—437-es mozdonyt. Vállalták, hogy éves javítási tervüket öt nappal előbb teljesítik. A kocsijavítók a harmadik negyedév végéig 3,5 százalékkal túlteljesítették részlegvizsga-tervüket, 20,8 százalékkal esedékes középjavítási tervüket. Az állomás tizenkét szocialista brigádjának több, mint négyszáz tagja — két üzemrészben —, szerződésben vállalta a Szocialista üzemrész cím elnyerését célzó feladatokat. A tehervonatok menetrend szerinti indítása 6,63, a személyszállító vonatoké 0,84, a raksúly kihasználása 3,16, a vonatkísérők vonatkilométer tervteljesítés 8,17 százalékkal jobb a tervezett élüzem szintnél. A termelőmunka szocialistává válásának bizonyítéka a munkások számos újítása is. Négy év alatt közel félezer újítást nyújtottak be, ami félmillió forintnál több megtakarítást eredményezett. Íga akad az újítások között kevésbé átgondolt, nem sok haszonnal járó is. Tarthatatlan azonban, hogy az újítások kezelése, elbírálása, az erre való ösztönzés reszort feladat. Megengedhetetlen a huzavona, a lélektelen bürokratizmus, ha az újítás a műszaki vezetők munkájának szerves részét képezi. Szervezetileg és politikailag erősödtek a tömegszervezetek A csomóponti kommunisták pártmunkája kiterjed nemcsak az alapszervezetekre, hanem a területükön működő tömegszervezetekre is. Arra törekszenek, hogy példásan tevékenykedjenek minden olyan szervezetben, amelyhez tartoznak. Segítsék elő a párt- és más szervek határozatainak végrehajtását, erősítsék a vezetők és a munkások kapcsolatát. E kezdeményezés nyomában vált eredményesebbé a szakszervezetek, az üzemi bizottságok munkája, a KISZ- szervezetek tevékenysége. Az ifjúkommunisták különösen kitűntek az akcióprogramok végrehajtásában, a politikai oktatásban, a szakma ifjú mestere vetélkedőkben. A fiatalok közötti szervezettség azonban még továb javítandó. A nőbizottságok tevékenysége is alkalomszerű, csak az utóbbi időben kezd rendszeressé válni. Dicséretes, megyei színtér, is kiemelkedő viszont az MHS tevékenysége. *A párt- és tömegszervezetek m munkájának hatékonysága kedvezően érződik a csomópont egész munkás-kollektíváján. Négy év alatt a munkáslétszám 178 fővel emelkedett. Mindössze hat munkást kellett fegyelmileg elbocsátani, tízen önkényesen léptek ki. A törzsgárda kialakulásában, erősítésében sokat segített a közben végrehajtott bérkorrekció. Bizonyos, hogy a szolgálati helyek munkaköreit a legmegfelelőbb emberekkel töltik be. Segítette ezt a szakmai és általános műveltség rendszeres emelkedése. Csak az utóbbi években 1225 dolgozó tett szakvizsgát, 82-en elvégezték az általános iskolát, 32-en a középiskolát és ketten egyetemet. Javult a személyzeti munka, nőtt a vezetők felelőssége. Minden alapja megvan a még nagyobb önállóságnak, olyan gyakorlat kialakításának, amelyben a mulasztásokért azt a térfelvigyázót, tolatásvezetőt, anyagszámadót és előmunkást vonják felelősségre, aki elnézi a hibát. Becsületes munka — méltó elismerés A csomópont kommunistáinak, pártonkívüli dolgozóinak becsületes munkája nyomán tovább gyarapodtak a gazdaságieredmények. Javult a teher- és személyszállítás, korszerűsödtek annak műszakitechnikai feltételei. Bővült a vonóerő-kapacitás, modernebbek a jelző- és biztosítóberendezések, az állomási vágányhálózat, jobban gépesített a belső szállítás, fejlettebb a gépek műszerezése, a vágányfenntartási és építési módszerek. Az igényekhez jobban alkalmazkodnak a szociális létesítmények. Nemrégiben például új orvosi rendelőt avattak. Ezeket az eredményeket — a jó munkamellett —, a növekvő beruházások is elősegítették, így tudták a csomópont dolgozói hat százalékkal túlteljesíteni tervüket a beszámolási időszakiján. Ebben különösen rangos az állomás nyolc és a fűtőház háromszázalékos túlteljesítése. Nem maradt el a végzett munkáért kijáró megbecsülés, elismerés sem. Az állomás és a fűtőház például az elmúlt években elnyerte az élüzem címet, a Minisz Tanács és a SZOT vörös vándorzászlaját, háromszor részesült vezérigazgatói dicséretben. Nincs szégyenkezni valója az építési főnökség, a szertár és a pályafenntartás munkáskollektívájának sem. Négy év alatt a csomópont dolgozóit felsőbb szerveik közel félmillió forinttal jutalmazták. Ennek még többszörösét kapták az egyéb címen kifizetettjutalmakban, a nyereségrészesedésben és más, béren kívüli juttatásban. Hét kormány kitüntetett, öt kiváló vasutas, 19 miniszteri dicséret, kilenc érdemes vasutas, 386 kiváló dolgozó jelvény és 560 egyéb oklevél talált itt méltó gazdájára négy év alatt. Szocialista módon... Négy éve még csak 16 szocialista brigád, alig több, mint két és félszáz taggal dolgozott a csomóponton. Jelenleg ezren felüli tagot számlál a 77 brigád s ezek közül 49 már oklevelet szerzett. Egy szocialista Példás munkáshelytállás az üzemen kívül is Az elmúlt négy esztendő gazdasági, politikai munkájának hatékonysága megmutatkozik — a számokban alig mérhető —, üzemen kívüli, példás munkás-helytállásban is. Különösen tapasztalhatták ezt az egész járás, de a megye dogozói is a tavalyi árvíz és az állategészségügyi zárlat idején. A csomópont munkásainak tervteljesítésében ezek az elemi csapások sem okoztak lényeges lemaradást. Elsősorban az építési és a pályafenntartási szolgálat dolgozói tettek sokat az árvíz lokalizálásában és az okozott károk megszüntetésében. A legnagyob elismerés hangján lehet szólni a csomópont munkásőreinek — ebben a nehéz időszakban is kifejtett —, derekas tevékenységéről. Ott voltak és vannak a csomópont munkásai a termelőszövetkezetek rendszeres támogatásában. Segítenek az őszi betakarításban, a munka dandárjában traktorra ülnek, tanáccsal látják el, segítségül sietnek a tsz-gépjárművezetőkfőszövetkezetek gazdasági erősödésében, hanem egyre határozottabb politikai egyetértésben és társadalmi együttműködésben is. 5. Ezekről tanácskoznak mai pártértekezletükön a celldömölki vasúti csomópont kommunistáinak küldöttei. Eredményeik elismerésre méltóak, számvetésük gazdag. Ez lelkesítiőket újabb sikerek kovácsolására, a jövő feladatainak meghatározására és maradéktalan megoldására. Ennek személyi feltételeit teremtik meg a pártbizottság, a végrehajtóbizottság s azok tisztségviselőinek mai újjáválasztásával. Dézsi Mátyás VAS NÉPE