Vas Népe, 1966. október (11. évfolyam, 232-257. szám)

1966-10-01 / 232. szám

Őssi csúcsforgalom a sárvári MÁV pályaudvaron hat év múlva lesz 100 esztendeje annak, hogy az első gőzmoz­dony keresztülcsühögött a sárvári vasútállomáson. Az akkori indóház talán 10 év alatt sem bonyolított le ak­kora forgalmat, mint a mai egy őszi szezonban. Pedig , ha a térfogat, a műszaki be­rendezés bővült és fejlődött is —s az állomás személyzete jórészt már elavult, korsze­rűtlen körülmények között végzi igen felelős munkáját. Szerencsére ez az állapot már nem sokáig tart, mert a har­madik ötéves­­ terv során a MÁV itt is teljes felújítást, korszerűsítést végez, s talán éppen a száz éves jubileum­ra a megnagyobbodott áru­forgalomnak és a kulturált utazás igényeinek megfelelő­en teljesen kicserélve, megif­­jodva ünnepel a sárvári vasút, állomás. Az élet azonban addig sem állhat meg. A váltókezelői toronyból — ahonnan belátni az egész pá­lyaudvart — eleven, nyüzsgő élet tárul a szemeink elé. Éppen a kora esti csoport­­forgalom bonyolódik. A hosszú teherkocsi szerel­vények előtt most vesztegel­nek a mozdonyok. Elhalt az ütköző csattogása. Tizenhat óra 30 perctől 18 óra 15 perc­ig az utazóközönségért törté­nik minden. Személy- és gyorsvonatok érkeznek. A hangosbemondó percenként figyelmeztet: a második vágányra vonat ér­kezik, beszállás Zalabér, Za­laegerszeg felé, két perc múl­­va indul Celldömölk, Pápa, Győrnek egy vonat, a harma­dik Répcevisről érkezik... A peronon, a vágányok kö­zött tarka színű embertömeg kígyózik. Postások sürögnek Az ötödik, hatodik és a nyolcadik vágányon hosszú szerelvény áll, a vagonok túlnyomó része tele van cu­korrépával. A tartalék (tolató mozdony) talán három órája sincs, hogy 36 kocsit tolt be a cukorgyár­ba, s répaszelettel megrakva tért vissza, s az állomás új­ból tele van. Mint tengerbe a folyó úgy ömlik a fő és a két szárny­vonalról szakadatlan a cukor, répa a sárvári vasútállomás­ra. És ez így megy egészen addig, amíg a cukorgyár gyomra meg nem emészti azt a 25 ezer vagon répát. Huszonötezer vagon! Félelmetesen nagy szám... Az állomásfőnök: Kővári ■ csomagokkal rakott targom­­i­cáikkal. A zsongásból élesen­­ kicsap egy-egy füttyszó. Ma­­­­gasra emelkedik a forgalmis­­­ta indító tárcsája és hangos­­ sistergéssel tovább indul egy­­ vonat. Majd egy másik, har­­­madik, s egyszercsak csend­­ lesz az állomás épülete előtt.­­ De csak egy percre, mert a­­ következőben már újra a te­­­­hervonatoké, kocsirendezőké az állomás. A forgalmi irodában egy , percre sem szűnik meg a te­lefonok berregése, a bizton­sági berendezések kattogása, színes fényjelzése. Itt váltja egymást emberi életekért és milliós vagyono­kért felelős nehéz szolgálat után Horváth Zoltán és Fa­­talin István intéző, valam­int Csatár Tibor fiatal tiszt, for­galmisták, akikkel szolgálat közben idegen ne is próbáljon szóba állni, mert minden idegzetükkel a csúcsforgalom ütőerén tartják a kezüket. Nem kisebb felelősséggel, de a testi épségük nagyobb veszélyeztetésével dolgozik nincs-e valami rendellenes­ség, nem füstöl-e egy kerék­csapágy, nem zörög, nyiko­rog-e feltűnően egy tengely­­rúgó, helyén van-e a jelzőbe­rendezés stba. Mert ha nincs, a bajt megelőzni még akkor sem késő, ha kihúzott a vo­­­ nat, s akkor fordítja tekinte­tét teljesen előre, ha nem ér­kezik hátulról semmiféle jel­­­­zés. Antal hivatali szobájában az irattszekrény tetején is egy hatalmas répa. Mintegy szim­bólumként. — Már hagyomány — me­séli a magas, szikár, tekinte­tével is rendet, fegyelmet pa­rancsoló vasutas —, hogy a legelső szállítmányból, (ami az idén Békés megyéből ér­kezett) kiválaszt egy szép pél­dányt, s a répa ott marad a szekrény tetején mindaddig, amíg az utolsó vagont is be nem tolják a cukorgyárba. — De menjünk talán ki — invitál az állomásfőnök — a vágányok közé, a kocsirende­zőkhöz, ahol többet látni. Amíg elértünk az egyik vál­tókezelő toronyba, megtudom, hogy De két állomás között is ott vannak a bakterek, a vo­natőrök, vigyázzák, minden bajtól óvják a vonatok útját. Minden poszton kettőzött ma a figyelem, az óvatosság, mert a szokottnál is nagyobb a feladat, óriási a munka. Benne vannak az őszi csúcs­forgalom hangosan lüktető sodrában. Dávid József kint a vágányokon és mozgó kocsik között, éjjel nappal három szocialista brigád: Né­meth Ferenc, Erős György és Török Ferenc tolatás­ vezetői csapata. Huszonötezer vagon cukor­répa! És legalább tízezer vagon répaszelet.! De van itt más továbbítan való is, hiszen naponta szál­lít árut a sárvári Fémbútor­gyár, a Baromfifeldolgozó Vállalat, a Vasüzem, a TÜZÉR és az építőipar, az Erdőgazda­ság, hogy csak a nagyobba­kat említsük. Szerencsére még kedvez az idő. De jönnek a ködös, sö­tét és esős őszi éjszakák. Az­tán a fagy, amikor a vago­nokból kicsorgó répaszele­­létől jégpáncéllá­ válik a sín­köz. .. Minden elismerés az övék a vasutasoké, forgalmistáké, mozdonyvezetőké, váltókeze­lőké, s mindeneik felett a fé­­kezőké, kocsirendezőké, akik e nehéz időszakban százezer­szer bújnak a kocsik közé százezerszer kapcsolják szét akasztják össze a vagonokat Továbbítják, küldik az árut, a kenyérnek valót, a húst, cukrot,­­ tüzelőt s mindent, amit valahol megtermeltek, kocsiba raktak és küldenek a fogyasztókhoz, az embereknek. Megilletődve állok a váltó­kezelő torony erkélyén. Mel­lettem alacsony termetű, töm­zsi vasutas. Kezében piros zászló. Lent a váltókon má­zsás vaskerekek csattognak. A vasutas úgy nézi, vizsgálja az elsuhanó kocsikat, mintha most látna ilyet először. Csak később értem meg, hogy ez nem véletlen. Mint a jó édes­anya, vagy a feleség, megnézi az érkező vagy elinduló sze­retteit, úgy nézik a torony­ból a váltókezelők a vonatokat. Jó gazdához illő munka, amit az egyhá­­zasrádóci tsz végez az őszi­ekkel bevetett földjein. Ez a termelőszövetkezet, amely valószínű sok kárt és bosszúságot szenvedett a nyáron a sok csapadéktól elázott földeken és a pangó vizek miatt, okult és most a takarosan elmünkért ve­téstábláin szinte szabályos csatorna-, vízelfolyó rend­szert épít. Nem sajnál egy lovas ekét, s néhány embert pár napig csak ezzel a mun­kával foglalkoztatni, hiszen a fáradtság, a kiadás száz­szorosan megtérül, ha a fe­lesleges víz nem áll majd meg a vetéseken, nem lú­­gozza a termőtalajt, s nem öli a kultúrát. Az ilyen táblákon bizton­ságosabban jár majd a gép, s minden bizonnyal maga­sabb lesz a terméshozam. Jó lenne, ha az egyházas­­rádódi tsz nagyszerű és di­csérendő kezdeményezését más termelőszövetkezetek is követnék. (d) 1966. október 1. Szombat Ülést tartott a Szakszervezetek Országos Tanácsa Pénteken reggel plenáris ülésre ült össze a Szakszer­vezetek Országos Tanácsa. Az ülést Brutyó János, a SZOT elnöke, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizott­ságának póttagja nyitotta meg. A napirend­ első pontjaként a Szakszervezetek Országos Tanácsa Vinizlai Gyula SZOT-titkár előterjesztése alapján megvitatta a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának irányel­veit. A dokumentummal kap­csolatos észrevételeket és ja­vaslatokat a SZOT eljuttatja a párt Központi Bizottságá­hoz. Ezután Beckl Sándor SZOT- titkár számolt be az idei nép­­gazdasági terv teljesítéséről és a kongresszusi munkaver­­seny első félévi­­ tapasztalatai­ról, valamint a további fel­adatokról. A SZOT titkára részletesen ismertette az eddigi kedvező­­ termelési eredményeket, meg­­­­állapította azonban azt is, hogy még mindig fordulnak elő kiesések. Ami nem egy­szer a vállalatok közti együtt­működés akadozásra vezethe­tő vissza. Csak helyeselni le­het,­­ hogy a vállalatok egy része megfelelő anyagi ösz­tönzéssel is igyekezett follóz­ni az exportot, helytelen azonban, hogy egyes helye­ken emiatt nem fordítottak elég gondot a belföldi igé­nyek kielégítésére, örvende­tes, hogy a brigádok vállalá­sai között egyre többször buk­kan fel a minőség javítása. A beszámolót a tanácsülés egyhangúlag tudomásul vette és állást foglalt az idei nép­­■ gazdasági terv teljesítéséről, valamint a további feladatok­ról. A tanácsülésen felszólalt Gáspár Sándor, a SZOT főtit­kára, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, továbbá Vas Imre, a Művészszakszer­vezet, Tóth Anna, a textile­sek, Simon Antal, a bányá­szok, dr. Darabos Pál, az or­vosegészségügyi dolgozók, Sza­bó Antal, a vasutasok, Föld­vári Aladár, a közlekedés­­ügyi dolgozóik és dr. Jókai Lóránt, a Közalkalmazottak Szakszervezetének főtitkára, Keszei Károly, a Szakszerve­zetek Budapesti Tanácsának vezető titkára, Molnár Ferenc, a SZOT tagja és Mónus Gá­bor, a Munka szerkesztője. A tanácsülés Brutyó János­nak, a SZOT elnökének zár­szavával ért véget (MTI) Öntudatosabb munka, g­azdagodó eredmények, hatékonyabb politizálás Ma tanácskozik Celldömölkön a vasúti csomópont párt­értekezlete. A pártbizottság négy év munkájáról ad szá­mot s újabb négy esztendőre határozzák meg az alapszer­vezetek küldöttei a legfontosabb tennivalókat. A beszá­moló jelentést már hetekkel ezelőtt írásban megkapták. A nemrégiben lebonyolított vezetőség-, és küldöttválasz­­tó taggyűléseken behatóan foglalkoztak a különböző alap­­szervezetek és szolgálati helyek gazdasági, politikai, ideo­lógiai tevékenységének eredményeivel, fontos elhatározások­ra jutottak. Megválasztották a titkárt és a vezetőséget, a pártértekezlet küldötteit. A mai pártértekezleten összesítik a tapasztalatokat, ér­tékelik az egész csomópont munkáját s jövendő tennivalóit. Miről adnak számot, mi jellemzi helyzetüket, mennyire volt sikeres az elmúlt négy esztendő? — ezekre a kérdésekre kér­tünk választ a pártbizottság titkárától, néhány alapszervezet újjáválasztott titkárától és a gazdasági vezetőktől. Gyarapodott a létszám, színvonalasabb a munka az alapszervezetekben A csomópont dolgozóinak mintegy tíz százaléka párttag. Négy év alatt a taglétszám száztíz fővel emelkedett. Kü­lönösen eredményes volt a pártépítés a fűtőházban, a géptelepen és az építési fő­nökségen. Nem megnyugtató viszont a forgalmi, a pálya­­fenntartási és a szertári szol­gálati helyeken. Általános gyengéje a pártépítésnek, hogy a felvettek között ala­csony a fiatalok, a dolgozó nők és a műszakiak aránya. Akad még olyan szolgálati terület, ahol egyetlen párttag sincs. A szervezeti élet egyre ele­venebb, hatékonyabb, aminek egyik mozgatója a növekvő politikai felkészültség. A hét alapszervezeti titkár közül öten öthónapos pártiskolát végez­tek. Az egész párttagságból huszonöten egyéves pártisko­lát, marxista esti egyetemet, középiskolát, öt-, illetve há­romhónapos pártiskolát végez­tek. Jelenleg huszonegyen jár­nak esti egyetemre, illetve kö­zépiskolába. A szervezett párt­­oktatáson közel ezren vettek részt. A magasabb pártiskolát végzettek 95 százaléka párt-, tömegszervezeti, vagy gazda­sági tisztséget visel. Előfordul néhány negatív jelenség a szervezeti életben. Ezek mindegyike egyes párt­tagok hanyagságára, pártbi­zottsági, vagy alapszervezeti tisztségükben, megbízatásuk ellátásában ,tanúsított felelőt­lenségükre vezethető vissza. Akadnak, akik taggyűlésre sem járnak, elhanyagolják politikai képzésüket, szakmai műveltsé­güket. A celldömölki vasútüzemi pártbizottság számvetése brigád ezüst, három pedig bronz jelvény tulajdonosa. 28 brigád a szocialista cím el­nyeréséért versenyez. E brigádok a kezdeményezői, példamutatói a munkaverseny­nek, a kongresszusi vállalások­nak. A fűtőház brigádjai pél­­dául ünnepi műszakot vállal­tak pártszervezetük vezetőség­­választó taggyűlésének tiszte­­letére. Ennek keretében a futó­­, javításos kocsikat naponta két­szer is átadták a forgalomnak, szükség esetén vágányközi ja­vításokat is végeztek. A moz­donyjavítók hat nap helyett négy nap alatt üzembe helyez­ték a 411—437-es mozdonyt. Vállalták, hogy éves javítási tervüket öt nappal előbb tel­jesítik. A kocsijavítók a har­madik negyedév végéig 3,5 százalékkal túlteljesítették rész­­legvizsga-tervük­et, 20,8 száza­lékkal esedékes középjavítási tervüket. Az állomás tizenkét szocia­lista brigádjának több, mint négyszáz tagja — két üzem­részben —, szerződésben vál­lalta a Szocialista üzemrész cím elnyerését célzó feladato­kat. A tehervonatok menet­rend szerinti indítása 6,63, a személyszállító vonatoké 0,84, a raksúly kihasználása 3,16, a vonatkísérők vonatkilométer tervteljesítés 8,17 százalékkal jobb a tervezett élüzem szint­nél. A termelőmunka szocialistá­vá válásának bizonyítéka a munkások számos újítása is. Négy év alatt közel félezer újítást nyújtottak be, ami fél­millió forintnál több megtaka­rítást eredményezett. Íga akad az újítások­ között ke­vésbé átgondolt, nem sok ha­szonnal járó is. Tarthatatlan azonban, hogy az újítások ke­zelése, elbírálása, az erre való ösztönzés reszort­ feladat. Meg­engedhetetlen a huzavona, a lélektelen bürokratizmus, ha az újítás a műszaki vezetők munkájának szerves részét ké­pezi. Szervezetileg és politikailag erősödtek a tömegszervezetek A csomóponti kommunisták pártmunkája kiterjed nemcsak az alapszervezetekre, hanem a területükön működő tömeg­szervezetekre is. Arra törek­szenek, hogy példásan tevé­kenykedjenek minden olyan szervezetben, amelyhez tartoz­nak. Segítsék elő a párt- és más szervek határozatainak végrehajtását, erősítsék a ve­zetők és a munkások kapcso­latát. E kezdeményezés nyo­mában vált eredményesebbé a szakszervezetek, az üzemi bi­zottságok munkája, a KISZ- szervezetek tevékenysége. Az ifjúkommunisták különösen ki­tűntek az akcióprogramok vég­rehajtásában, a politikai ok­tatásban, a szakma ifjú mes­tere vetélkedőkben. A fiatalok közötti szervezettség azonban még továb javítandó. A nőbi­zottságok tevékenysége is al­kalomszerű, csak az utóbbi időben kezd rendszeressé vál­ni. Dicséretes, megyei színtér, is kiemelkedő viszont az MHS tevékenysége. *A párt- és tömegszervezetek m munkájának hatékonysága kedvezően érződik a csomó­pont egész munkás-kollektívá­ján. Négy év alatt a munkás­létszám 178 fővel emelkedett. Mindössze hat munkást kel­lett fegyelmileg elbocsátani, tízen önkényesen léptek ki. A törzsgárda kialakulásában, erősítésében sokat segített a közben végrehajtott bérkor­rekció. Bizonyos, hogy a szolgálati helyek munkaköreit a leg­megfelelőbb emberekkel töltik be. Segítette ezt a szakmai és általános műveltség rend­szeres emelkedése. Csak az utóbbi években 1225 dolgo­zó tett szakvizsgát, 82-en el­végezték az általános iskolát, 32-en a középiskolát és ketten egyetemet. Javult a személy­zeti munka, nőtt a vezetők felelőssége. Minden alapja megvan a még nagyobb ön­állóságnak, olyan gyakorlat ki­alakításának, amelyben a mu­lasztásokért azt a térfelvigyá­zót, tolatásvezetőt, anyagszám­adót és előmunkást vonják fe­lelősségre, aki elnézi a hibát. Becsületes munka — méltó elismerés A csomópont kommunistái­nak, pártonkívüli dolgozóinak becsületes munkája nyomán tovább gyarapodtak a gazda­sági­­eredmények. Javult a te­her- és személyszállítás, kor­szerűsödtek annak műszaki­technikai feltételei. Bővült a vonóerő-kapacitás, moderneb­bek a jelző- és biztosító­­berendezések, az állomási vá­gányhálózat, jobban gépesített a belső szállítás, fejlettebb a gépek műszerezése, a vágány­­fenntartási és építési módsze­rek. Az igényekhez jobban alkalmazkodnak a szociális lé­tesítmények. Nemrégiben pél­dául új orvosi rendelőt avat­tak. Ezeket az eredményeket — a jó munka­­mellett —, a nö­vekvő beruházások is elősegí­tették, így tudták a csomó­pont dolgozói hat százalékkal túlteljesíteni tervüket a be­számolási időszakiján. Ebben különösen rangos az állomás nyolc és a fűtőház három­­százalékos túlteljesítése. Nem maradt el a végzett munkáért kijáró megbecsülés, elismerés sem. Az állomás és a fűtőház például az elmúlt években elnyerte az élüzem címet, a Minisz Tanács és a SZOT vörös vándorzászlaját, háromszor részesült vezérigaz­gatói dicséretben. Nincs szé­gyenkezni valója az építési fő­nökség, a szertár és a pálya­fenntartás munkáskollektívá­jának sem. Négy év alatt a csomópont dolgozóit felsőbb szerveik kö­zel félmillió forinttal jutal­mazták. Ennek még többszörö­sét kapták az egyéb címen kifizetett­­jutalmakban, a nye­reségrészesedésben és más, bé­ren kívüli juttatásban. Hét kormány­ kitüntetett, öt kiváló vasutas, 19 miniszteri dicséret, kilenc érdemes vasutas, 386 kiváló dolgozó jelvény és 560 egyéb oklevél talált itt méltó gazdájára négy év alatt. Szocialista módon... Négy éve még csak 16 szo­cialista brigád, alig több, mint két és félszáz taggal dolgozott a csomóponton. Jelenleg ezren felüli tagot számlál a 77 bri­gád s ezek közül 49 már ok­levelet szerzett. Egy szocialista Példás munkáshely­tállá­s az üzemen kívül is Az elmúlt négy esztendő gazdasági, politikai munkájá­nak­ hatékonysága megmutat­kozik — a számokban alig mérhető —, üzemen kívüli, példás munkás-helytállásban is. Különösen tapasztalhatták ezt az egész járás, de a me­gye dogozói is a tavalyi ár­víz és az állategészségügyi zár­lat idején. A csomópont mun­kásainak tervteljesítésében ezek az elemi csapások sem okoz­tak lényeges lemaradást. Első­sorban az építési és a pálya­­fenntartási szolgálat dolgozói tettek sokat az árvíz lokalizá­lásában és az okozott károk megszüntetésében. A legna­­gyob elismerés hangján lehet szólni a csomópont­ munkás­­őreinek — ebben a nehéz idő­szakban is kifejtett —, dere­­kas tevékenységéről. Ott voltak és vannak a cso­mópont munkásai a termelő­­szövetkezetek rendszeres támo­gatásában. Segítenek az őszi betakarításban, a munka dan­dárjában traktorra ülnek, ta­náccsal látják el, segítségül sietnek a tsz-gépjárművezetők­­főszövetkezetek gazdasági erő­södésében, hanem egyre ha­tározottabb politikai egyetér­tésben és társadalmi együtt­működésben is. 5. Ezekről tanácskoznak mai pártértekezletükön a celldö­mölki vasúti csomópont kommunistáinak küldöttei. Ered­ményeik elismerésre méltóak, számvetésük gazdag. Ez lel­kesíti­­őket újabb sikerek ková­csolására, a jövő feladatainak meghatározására és maradéktalan megoldására. Ennek sze­mélyi feltételeit teremtik meg a pártbizottság, a végrehajtó­bizottság s azok tisztségviselőinek mai újjáválasztásával. Dézsi Mátyás VAS NÉPE

Next