Vas Népe, 1966. november (11. évfolyam, 258-282. szám)

1966-11-01 / 258. szám

Felnőttekhez méltón A közelmúltban felmérést végeztek megyénkben. Ennek eredményeként kimu­tatták, hogy Szombathelyen, Kőszegen, illetve a hat já­rásban több mint harmincezer felnőttnek még nincs meg a nyolc általánosa. A meghök­kentő számadat a tankötele­zettség felső határától, tehát 16 évtől 45 éves korig mutatja az általános iskola hiányát a felnőtt lakosság körében. Ez a szám annál is inkább jelen­tős, mert immár több mint másfél évtizede évente meg­szervezik dolgozók iskolája osztályait, évente több ezren pótolják azokat az ismerete­ket, melyeket valamilyen oknál fogva nem szerezhettek meg a tankötelezettségi korban. Akik a dolgozók iskoláival foglalkoznak, a felnőttoktatás kérdéseiben jártasak tudják, hogy az utóbbi időben gondok­kal jár a beiskolázás, mintha csökkent volna az érdeklődés e képzés iránt. Holott jelentő­sége nem csökkent, ellenke­zőleg, egyre növekszik. Illeté­kesek különböző nehézségekre hivatkoznak: nem elég jó a szervezés, az előkészítés. Má­sok pénzügyi megkötésekre, egyéb gátló tényezőkre hivat­koznak, melyek nehezítik a be­iskolázást. Az érdeklődés tehát csökkent a dolgozók általános iskolája iránt, néha a fenti adatok meggyőznek arról, hogy jócskán vannak még, akiknek okvetlenül pótolniuk kellene az általános iskola hiányát Több dolog, intézkedés tör­tént az utóbbi időben, amely­­lyel könnyíteni, igazán felnőt­té tenni kívánják a felnőttok­tatást. A korábbi hivatkozá­sokra, miszerint a tanmenet nem vette figyelembe, hogy felnőttek oktatásáról van szó, következésképpen nem lehet a 13—14 évesek színvonalán oktatni az egyes tantárgyakat, fokozatosan bevezetik az új tantervet. Már az 1961. évi III. törvény kilátásba helyezte az új tanterv fokozatos meg­honosítását a dolgozók általá­nos iskoláiban­. Nos, ez a mos­tani tanévtől el is kezdődött. A fokozatos bevezetés azt je­lenti, hogy egyelőre a földrajz, a számtan és a fizika tanítá­sát helyezik új alapokra, még­pedig az általános iskola he­tedik osztályaiban.­­M­­ivel a dolgozók iskolái­­ban az összetétel meg­lehetősen heterogén jellegű, az új tanterv messzemenően fi­gyelembe veszi ezt, nagy mér­tékben támaszkodik a dolgo­zók előképzettségére, tapaszta­lataira. A történelem oktatásánál például az ismeretek elsajátí­tásán túl az is cél, hogy az ismeretanyag a felnőttek poli­tikai és állampolgári nevelésé­nek aktív tényezője legyen. A földrajz áttekintő ismerete­ket nyújtson, segítsen megfe­lelően tájékozódni a nagyvi­lágban. A biológia megismer­teti az élő­világ összefüggé­seit, a természet objektív tör­vényeit, s ezen keresztül meg­gyorsítja a világnézeti fejlő­dést, kibontakozást. A mate­matika oktatása bizonyos jár­tasságot ad a legegyszerűbb matematikai problémák felis­meréséhez, logikus gondolko­dásra nevel. A példákat is úgy állították össze, hogy e cé­lokat segítse megvalósítani. S végezetül a fizika oktatása közben a tanulók olyan isme­reteket szereznek, melyeknek okvetlenül hasznát veszik akár a munkahelyükön, akár a háztartásban szereplő gépek, szerkezetek használata közben. A kisebb hibák kijavítására is képessé teszi őket az itt szer­zett ismeretanyag. E kiragadott példák tehát azt bizonyítják, hogy a dolgo­zók általános iskoláinak tema­tikája sokkal jobb, mint ko­rábban. Felnőttekhez méltóan tanítják meg a dolgozókat az általános műveltséghez oly el­engedhetetlen ismeretekre. L­egutóbb olyan rendelet ' ■*“* látott napvilágot, amely lehetővé teszi a dolgozók álta­lános és középiskoláiban egya­ránt, hogy magánúton is el­sajátíthassák az anyagot, a dolgozó magánúton is vizsgát tehet az egyes tantárgyakból. Ez jelentős mértékben változ­tat azon az állapoton is, ame­lyet a már említett pénzügyi kihatások teremtenek. Arról van ugyanis szó, hogy egy ko­rábbi rendelkezés szerint 15 főn alul nem lehet csoportot szervezni. Egy-egy kisebb fa­luban azonban ennyien nem jönnek össze évente, csak ke­vesebben. Arra már nem vál­lalkozik a 7—8 tanulni vágyó, hogy a szomszéd községbe járjon át iskolába, inkább le­mond a tanulásról. A mostani rendelkezés tehát az ilyen ki­sebb helységekben lakó dolgo­zóknak kedvező. Ámbár nem ártana felülvizsgálni, esetleg módosítani azt a szabályzatot, amely 15 főn alul nem enge­délyezi a tanulócsoport meg­szervezését. Az új rendelkezésnek meg­felelően a megyében 3 közép­iskolát, s járásonként egy-egy általános iskolát jelölnek ki, ahol a magánúton tanuló dol­gozó osztályozó vizsgát tehet. Az érdekelteknek a vizsga­idő­szak előtt egy hónappal jelen­teni kell igényüket a kijelölt iskola igazgatójánál. (A helyi iskolákban felvilágosítást tud­nak adni, melyik a kijelölt isk­ol­a.) Ezek az intézkedések bizo­nyára jó visszhangot váltanak majd ki, hatással lesznek azok­ra, akik még nem szerezték meg az általános iskolai vég­zettséget. Hadd szögezzük le azonban itt, hogy az intézke­désekkel még nem oldható meg minden. Ez ügyben saj­nos az utóbbi időben megle­hetősen elaludtak a különböző tömegszervezetek. Jellemző, hogy például Szombathelyen csak néhány általános iskolá­ban indítottak dolgozókból szervezett­­ osztályokat. Üze­mekben, munkahelyeken szin­te kiment a divatból. Holott elsősorban itt kellene szor­galmazni. Tapasztalatok bizonyítják, hogy sem a politikai, sem a gazdasági vezetők nem fordí­tanak elég gondot erre a na­gyon fontos kérdésre. A mun­kahelyeken például a dolgo­zók iskolájának nincs gazdája. A sok bába közt elveszik a gyermek. Az üzemekben az a Kiváló őrs lett a szentpéter­­­­fai. A BM Határőrség Orszá­gos Parancsnoksága egy évi­g hibátlan, kiváló munka elis­­­­meréseként ítélte oda ezt a címet, s az őrs tagjai jogos­­ büszkeséggel viselhetik mellü­kön a széles ezüst csíkot. Ennek az ünnepségnek vol­tunk tanúi vasárnap délelőtt Szentpéterfán. A felemelő ün­­­­nepségen jelen volt Németh István, a megyei pártbizottság titkára, a szombathelyi járási­­ pártbizottság nevében Ágoston Ottó járási párttitkár vett részt és szólalt fel. A község vezetőségét Piri Cirják István párttitkár és Györ­gyök Ferenc tanácselnök képviselte. A csúf idő ellenére szép számban összegyűlt lakosság és hozzátartozók gyűrűjében úgynevezett középkáderektől, s más beosztásban dolgozóktól senki nem követeli meg az ál­talános iskolai végzettséget. A felvilágosító munkán túl pe­dig ez is felkelthetné jobban az érdeklődést. Má­r í­gy véljük a dolgozók­­ iskolája több figyelmet érdemel. Főleg a dolgozók ál­talános iskolája, amely az ál­talános műveltség alapjait nyújtja. Miután tematikája, tanmenete egyre inkább meg­felel a követelményeknek, szervezettségét illetően is több lehetőség között válogathat az érdekelt, csupán arra van szükség, hogy minél többen jelentkezzenek is. A megyében élő több mint harmincezer fel­nőtt, akinek pótolnivalója van ezen a téren, elsősorban ön­­magának kedvez, önmagát gazdagítja ismeretekben, csak­is a maga hasznára cselek­szik, ha elvégzi az általános iskola hetedik, nyolcadik osz­tályát , ezt kellene végül is világos látni. Pósfai H. János Himnusz a hegyek felett Áll a sorfal. Keményen, büszkén. A katonák szigorú, fegyvert markoló arcvonala fehér inges, piros nyakkendős úttörők gyengéd sorával folytatódik. És szárnyal, zeng a himnusz a csillogó kürtök érctorkából az esőben fürdő he­gyek fölé. És áll a sorfal és áll levett kalappal a falu né­pe. És a kettő között nincs különbség se ma, se máskor itt Szentpéterfán, a nyugati határon. Guba Lajos ezredes, a maga­sabb egység parancsnoka adta át az okleveleket, kitüntetése­ket, és jutalmakat, a felsora­kozott őrs parancsnokának, harcosainak, valamint a Mező Imre nevét viselő úttörő ha­tárőrszakasznak, illetve fiatal tanítónő vezetőjének. Szívből jövő, felcsattanó taps fogadta a 15 éves Harangozó Jóska kitüntetését.» Ez a határ­sértés megakadályozásában ta­núsított szemfülességéért és bátorságáért a kiváló határőr jelvényt kapta. Az oklevelek és jutalmak átadása után Guba ezredes áll a sorfal. Keményen, büszkén. A katonák szigorú, fegyvert markoló arcvonala úttörők lelkes, friss sorával foly­tatódik. Jelképnek is gyönyörű, pedig valóság. (vár— mondott méltató és buzdító beszédet, majd Ágoston Ottó köszöntötte a kiváló ered­ményt elért őrs és úttörősza­kasz tagjait. A község nevében Piri Cirják István szólt a ki­tüntetettekhez. Az őrs pa­rancsnoka és egy harcosa egy­azon szívvel tett ígéretet a katonabecsület fényének to­vábbi gyarapítására. Az ünnepség befejező moz­zanataként a felsorakozott egységek és úttörők díszelgése következett, majd ünnepi ebé­den láttak vendégül harcoso­kat és hozzátartozókat egya­ránt, ahol a terített asztalok mellett parancsnokok elbeszél­gettek­ a kiváló katonák szü­leivel. A délután és az este közös szórakozással telt, ahol a falu épp oly egy szívvel őrült katona fiaival, mint ami­lyen egy szívvel dolgozik is velük. Az őrs és parancsnoka... ... az úttörő határőrszakasz és vezetője, és Harangozó Jóska boldogan veszi át a kitüntetést. 1986. november 1. Kedd K­is falu — Ki sem mozdultunk Csabai Andrásék barátságos szobájá­ból a beszélgetés alatt mégis kilométereket, éveket és hóna­pokat utazunk ebben a határ­menti nemzetiségi kis községben, Felsőszölnökön. Lakóit tekintve kicsi­ ezerháromszáz lelket számlál, közülük is kétszázan másutt vállalnak állandó mun­kát, másik kétszáz szintén a falun kívül, mint idénymunkás keresi kenyerét. Sovány a termőföld, meg kevés is, pedig maga a község csaknem „hétmérföldes”: hét kilométer hosszú, hat kilométer széles. Ahány porta annyi külön világ, csupán a középületek tömörülnek egy lakáson az úgynevezett központ­ban: a bolt, a tanácsháza, az iskola — tíz tanerős — a mese­­motívumokkal díszített óvoda, a művelődési otthon... Csabai András tizenkilenc évet töltött ebben a fa­luban, úgy is mint pedagógus és mint a népmű­velés ügyvivője, a művelődési otthon tiszteletdíjas igazgatója. Mayer Jánosné, a község „elnökasszonya” azaz a tanács vb­­elnöke kalauzolt el hozzá, hogy a sajátos fekvésű szlovének lakta falucska életéből megvilágítsunk egy darabot: hogyan művelődnek, szórakoznak a felsőszölnökiek...? Villany, vagy kultúrház? Ez a szétszórtság különös probléma elé állította a felső­szölnökieket. — Már tizenöt éve villamosítunk egyfolytában — mondja az elnökasszony. — A villamosítás csaknem minden évben el­viszi az egész községfejlesztést, s ez érthető is: ameddig lámpa mellett kell olvasni nem költhetjük a közpénzt más kulturális eszközre... Most mégis költöttek: ötvenezer forintot, a hiányzó har­mincezret meg az államtól kapták. Nyolcvanezerért vették meg ezekben a napokban azt a magánépületet, amelyet már eddig és a művelődés házának mondtak. Nem nagy, százötven fős nagyterem, egy kis öltöző, s egy másik kis helyiség, amely­ben a könyvtár kapott helyet. Most, hogy végre a közösségé lett az épület máris tovább tervezgetnek. — Egy nagytermet kellene hozzáépíteni a meglevőt pedig válaszfalakkal klubnak, szakköri helyiségeknek átalakítani... Hát ilyen igény is van itt?! Erre Csabai András válaszol, felvázolva a falu kulturális arculatát. Szorítkozzunk csupán a tényekre: — Négy öntevékeny művészeti csoportunk van. A szín­játszókat a KISZ-titkárunk Csabai László, a tánc­csoportot Siczó Tamásné pedagógus, a fúvószenekart Wächter Izidor, az énekkart Vass József, a Velemben most vizsgázott karnagy vezeti. Kulturális szemléről már nem egy díjat, oklevelet hoz­tunk haza, a három művészeti ágból — énekesek, fúvósok, táncosok — alakított 48 tagú együttesük pedig nemcsak a me­gyében szerepelt szép sikerrel, hanem tavaly az orzágban egy kulturális körúton is - a Délszláv Szövetség rendezte - és Jugoszláviában Cankován és Petrovciban a Pável Ágoston em­ult ünnepségen. .. Itt érte a csoportot az a megtiszteltetés, hogy a megye Próba a konyhában Pedig nem könnyű a csoportnak. A művelődési ház nagy­terme kifűthetetlen — a mozi csak egyszer játszik hetente — így a próbákat, vagy­­egy-egy magánház konyhájában tartják, vagy az italbolt kistermében. Ezért kellene a válaszfalas meg­oldás, hogy tovább fejlődhessen a Szocialista Kultúráért em­lékéremmel kitüntetett énekkar, az aranyokleveles fúvószene­kar, a magyar és vend táncokban egyaránt „erős” tánccsoport, s a színjátszók, akik már most megkezdik a próbákat, Ságodi József: Hinár című darabját mutatják be december 26-án. Az anyagi eszközök hiánya nem hátráltatja a kulturális életet Az idei év első negyedében 1294 mozilátogatót számlál­tak, tehát a falu lakosságának teljes létszámát. Ha ismeretter­jesztő előadás van — az idei télre ötöt terveztek közvélemény­kutatás alapján mezőgazdasági és egészségügyi témákból — ötvenen-hatvanan gyűlnek össze a tanácsházán —, mert ezt a rendezvényt itt szokták megtartani. Politikai oktatásra is jön­nek maguktól: külön a felnőttek és külön a kiszesek — ugyan­csak a tanácsi házára. A KISZ-szervezet erős, mindenben élen járnak a fiatalok, csak az a bánatuk, hogy nem tudnak össze­hozni egy klubot helyiség hiányában. Így csaknem­ minden fog­lalkozásukat az italbolt kistermében tartják — nem szívesen, de a szükség törvényt bont. Könyvekbe zárt anyanyelv A művelődési ház egyéb gondokkal is küzd: csökkentették az állami támogatást, amelyhez jelentős összeget adott eddig a földművesszövetkezet. Hangszereket, táncruhákat stb. vásárolt a művészeti csoportok részére, s még a könyvtárat is segítette a tavaly ezer forintért vett könyvet, a községi tanács évente ötezer forint erejéig vásárol a pillanatnyilag kétezer kötetetes könyvtárnak. — Olvasnak-e az emberek? — A könyveket főleg a gyerekek viszik, de ez érthető: a felnőttek nem gyalogolnak kilométereket egy-egy kis olvasni­valóért, amikor a nebuló úgyis jön az iskolába... Az idén kapta meg a község a Mureka Sobota-iak ajándé­kát egy háromszáz kötetből álló vend nyelvű kiskönyvtárat. A községi könyvtárban eddig is volt már szerb, illetve vend kötet, de nem nagyon vitték archaikus nyelvezete, s stílusa miatt. A fiatalok meg sem értették. És most mi a helyzet? — Nem pihennek ezek a kötetek! Jó a válogatás, új, friss, mai, sok közöttük a partizántörténet, amelyért a gyerekek egye­nesen rajonganak. Hasznos nemcsak az önművelésben, hanem az oktatásban is. Egyszóval szeretik, viszik, olvassák... Felsőszölnök távol esik a fő útvonalaktól, a művelődés háza távol a falu portáitól. De csak, ha kilométerekben számolunk. Igényességben, lelkes , áldozatkész munkában, kulturális ered­ményekben nagyon is közeli, példamutató. Szakály Éva nagy kultúrával egyik vezetője így kiáltott fe­l kétórás nemzetiségű műsort látva: — Külföldre kell jönnöm ah­hoz, hogy megtudjam: megyé­ben ilyen remek kis együtt­ is van... VAS NÉPE

Next