Vas Népe, 1966. november (11. évfolyam, 258-282. szám)
1966-11-01 / 258. szám
Felnőttekhez méltón A közelmúltban felmérést végeztek megyénkben. Ennek eredményeként kimutatták, hogy Szombathelyen, Kőszegen, illetve a hat járásban több mint harmincezer felnőttnek még nincs meg a nyolc általánosa. A meghökkentő számadat a tankötelezettség felső határától, tehát 16 évtől 45 éves korig mutatja az általános iskola hiányát a felnőtt lakosság körében. Ez a szám annál is inkább jelentős, mert immár több mint másfél évtizede évente megszervezik dolgozók iskolája osztályait, évente több ezren pótolják azokat az ismereteket, melyeket valamilyen oknál fogva nem szerezhettek meg a tankötelezettségi korban. Akik a dolgozók iskoláival foglalkoznak, a felnőttoktatás kérdéseiben jártasak tudják, hogy az utóbbi időben gondokkal jár a beiskolázás, mintha csökkent volna az érdeklődés e képzés iránt. Holott jelentősége nem csökkent, ellenkezőleg, egyre növekszik. Illetékesek különböző nehézségekre hivatkoznak: nem elég jó a szervezés, az előkészítés. Mások pénzügyi megkötésekre, egyéb gátló tényezőkre hivatkoznak, melyek nehezítik a beiskolázást. Az érdeklődés tehát csökkent a dolgozók általános iskolája iránt, néha a fenti adatok meggyőznek arról, hogy jócskán vannak még, akiknek okvetlenül pótolniuk kellene az általános iskola hiányát Több dolog, intézkedés történt az utóbbi időben, amelylyel könnyíteni, igazán felnőtté tenni kívánják a felnőttoktatást. A korábbi hivatkozásokra, miszerint a tanmenet nem vette figyelembe, hogy felnőttek oktatásáról van szó, következésképpen nem lehet a 13—14 évesek színvonalán oktatni az egyes tantárgyakat, fokozatosan bevezetik az új tantervet. Már az 1961. évi III. törvény kilátásba helyezte az új tanterv fokozatos meghonosítását a dolgozók általános iskoláiban. Nos, ez a mostani tanévtől el is kezdődött. A fokozatos bevezetés azt jelenti, hogy egyelőre a földrajz, a számtan és a fizika tanítását helyezik új alapokra, mégpedig az általános iskola hetedik osztályaiban.Mivel a dolgozók iskoláiban az összetétel meglehetősen heterogén jellegű, az új tanterv messzemenően figyelembe veszi ezt, nagy mértékben támaszkodik a dolgozók előképzettségére, tapasztalataira. A történelem oktatásánál például az ismeretek elsajátításán túl az is cél, hogy az ismeretanyag a felnőttek politikai és állampolgári nevelésének aktív tényezője legyen. A földrajz áttekintő ismereteket nyújtson, segítsen megfelelően tájékozódni a nagyvilágban. A biológia megismerteti az élővilág összefüggéseit, a természet objektív törvényeit, s ezen keresztül meggyorsítja a világnézeti fejlődést, kibontakozást. A matematika oktatása bizonyos jártasságot ad a legegyszerűbb matematikai problémák felismeréséhez, logikus gondolkodásra nevel. A példákat is úgy állították össze, hogy e célokat segítse megvalósítani. S végezetül a fizika oktatása közben a tanulók olyan ismereteket szereznek, melyeknek okvetlenül hasznát veszik akár a munkahelyükön, akár a háztartásban szereplő gépek, szerkezetek használata közben. A kisebb hibák kijavítására is képessé teszi őket az itt szerzett ismeretanyag. E kiragadott példák tehát azt bizonyítják, hogy a dolgozók általános iskoláinak tematikája sokkal jobb, mint korábban. Felnőttekhez méltóan tanítják meg a dolgozókat az általános műveltséghez oly elengedhetetlen ismeretekre. Legutóbb olyan rendelet ' ■*“* látott napvilágot, amely lehetővé teszi a dolgozók általános és középiskoláiban egyaránt, hogy magánúton is elsajátíthassák az anyagot, a dolgozó magánúton is vizsgát tehet az egyes tantárgyakból. Ez jelentős mértékben változtat azon az állapoton is, amelyet a már említett pénzügyi kihatások teremtenek. Arról van ugyanis szó, hogy egy korábbi rendelkezés szerint 15 főn alul nem lehet csoportot szervezni. Egy-egy kisebb faluban azonban ennyien nem jönnek össze évente, csak kevesebben. Arra már nem vállalkozik a 7—8 tanulni vágyó, hogy a szomszéd községbe járjon át iskolába, inkább lemond a tanulásról. A mostani rendelkezés tehát az ilyen kisebb helységekben lakó dolgozóknak kedvező. Ámbár nem ártana felülvizsgálni, esetleg módosítani azt a szabályzatot, amely 15 főn alul nem engedélyezi a tanulócsoport megszervezését. Az új rendelkezésnek megfelelően a megyében 3 középiskolát, s járásonként egy-egy általános iskolát jelölnek ki, ahol a magánúton tanuló dolgozó osztályozó vizsgát tehet. Az érdekelteknek a vizsgaidőszak előtt egy hónappal jelenteni kell igényüket a kijelölt iskola igazgatójánál. (A helyi iskolákban felvilágosítást tudnak adni, melyik a kijelölt iskola.) Ezek az intézkedések bizonyára jó visszhangot váltanak majd ki, hatással lesznek azokra, akik még nem szerezték meg az általános iskolai végzettséget. Hadd szögezzük le azonban itt, hogy az intézkedésekkel még nem oldható meg minden. Ez ügyben sajnos az utóbbi időben meglehetősen elaludtak a különböző tömegszervezetek. Jellemző, hogy például Szombathelyen csak néhány általános iskolában indítottak dolgozókból szervezett osztályokat. Üzemekben, munkahelyeken szinte kiment a divatból. Holott elsősorban itt kellene szorgalmazni. Tapasztalatok bizonyítják, hogy sem a politikai, sem a gazdasági vezetők nem fordítanak elég gondot erre a nagyon fontos kérdésre. A munkahelyeken például a dolgozók iskolájának nincs gazdája. A sok bába közt elveszik a gyermek. Az üzemekben az a Kiváló őrs lett a szentpéterfai. A BM Határőrség Országos Parancsnoksága egy évig hibátlan, kiváló munka elismeréseként ítélte oda ezt a címet, s az őrs tagjai jogos büszkeséggel viselhetik mellükön a széles ezüst csíkot. Ennek az ünnepségnek voltunk tanúi vasárnap délelőtt Szentpéterfán. A felemelő ünnepségen jelen volt Németh István, a megyei pártbizottság titkára, a szombathelyi járási pártbizottság nevében Ágoston Ottó járási párttitkár vett részt és szólalt fel. A község vezetőségét Piri Cirják István párttitkár és Györgyök Ferenc tanácselnök képviselte. A csúf idő ellenére szép számban összegyűlt lakosság és hozzátartozók gyűrűjében úgynevezett középkáderektől, s más beosztásban dolgozóktól senki nem követeli meg az általános iskolai végzettséget. A felvilágosító munkán túl pedig ez is felkelthetné jobban az érdeklődést. Már így véljük a dolgozók iskolája több figyelmet érdemel. Főleg a dolgozók általános iskolája, amely az általános műveltség alapjait nyújtja. Miután tematikája, tanmenete egyre inkább megfelel a követelményeknek, szervezettségét illetően is több lehetőség között válogathat az érdekelt, csupán arra van szükség, hogy minél többen jelentkezzenek is. A megyében élő több mint harmincezer felnőtt, akinek pótolnivalója van ezen a téren, elsősorban önmagának kedvez, önmagát gazdagítja ismeretekben, csakis a maga hasznára cselekszik, ha elvégzi az általános iskola hetedik, nyolcadik osztályát , ezt kellene végül is világos látni. Pósfai H. János Himnusz a hegyek felett Áll a sorfal. Keményen, büszkén. A katonák szigorú, fegyvert markoló arcvonala fehér inges, piros nyakkendős úttörők gyengéd sorával folytatódik. És szárnyal, zeng a himnusz a csillogó kürtök érctorkából az esőben fürdő hegyek fölé. És áll a sorfal és áll levett kalappal a falu népe. És a kettő között nincs különbség se ma, se máskor itt Szentpéterfán, a nyugati határon. Guba Lajos ezredes, a magasabb egység parancsnoka adta át az okleveleket, kitüntetéseket, és jutalmakat, a felsorakozott őrs parancsnokának, harcosainak, valamint a Mező Imre nevét viselő úttörő határőrszakasznak, illetve fiatal tanítónő vezetőjének. Szívből jövő, felcsattanó taps fogadta a 15 éves Harangozó Jóska kitüntetését.» Ez a határsértés megakadályozásában tanúsított szemfülességéért és bátorságáért a kiváló határőr jelvényt kapta. Az oklevelek és jutalmak átadása után Guba ezredes áll a sorfal. Keményen, büszkén. A katonák szigorú, fegyvert markoló arcvonala úttörők lelkes, friss sorával folytatódik. Jelképnek is gyönyörű, pedig valóság. (vár— mondott méltató és buzdító beszédet, majd Ágoston Ottó köszöntötte a kiváló eredményt elért őrs és úttörőszakasz tagjait. A község nevében Piri Cirják István szólt a kitüntetettekhez. Az őrs parancsnoka és egy harcosa egyazon szívvel tett ígéretet a katonabecsület fényének további gyarapítására. Az ünnepség befejező mozzanataként a felsorakozott egységek és úttörők díszelgése következett, majd ünnepi ebéden láttak vendégül harcosokat és hozzátartozókat egyaránt, ahol a terített asztalok mellett parancsnokok elbeszélgettek a kiváló katonák szüleivel. A délután és az este közös szórakozással telt, ahol a falu épp oly egy szívvel őrült katona fiaival, mint amilyen egy szívvel dolgozik is velük. Az őrs és parancsnoka... ... az úttörő határőrszakasz és vezetője, és Harangozó Jóska boldogan veszi át a kitüntetést. 1986. november 1. Kedd Kis falu — Ki sem mozdultunk Csabai Andrásék barátságos szobájából a beszélgetés alatt mégis kilométereket, éveket és hónapokat utazunk ebben a határmenti nemzetiségi kis községben, Felsőszölnökön. Lakóit tekintve kicsi ezerháromszáz lelket számlál, közülük is kétszázan másutt vállalnak állandó munkát, másik kétszáz szintén a falun kívül, mint idénymunkás keresi kenyerét. Sovány a termőföld, meg kevés is, pedig maga a község csaknem „hétmérföldes”: hét kilométer hosszú, hat kilométer széles. Ahány porta annyi külön világ, csupán a középületek tömörülnek egy lakáson az úgynevezett központban: a bolt, a tanácsháza, az iskola — tíz tanerős — a mesemotívumokkal díszített óvoda, a művelődési otthon... Csabai András tizenkilenc évet töltött ebben a faluban, úgy is mint pedagógus és mint a népművelés ügyvivője, a művelődési otthon tiszteletdíjas igazgatója. Mayer Jánosné, a község „elnökasszonya” azaz a tanács vbelnöke kalauzolt el hozzá, hogy a sajátos fekvésű szlovének lakta falucska életéből megvilágítsunk egy darabot: hogyan művelődnek, szórakoznak a felsőszölnökiek...? Villany, vagy kultúrház? Ez a szétszórtság különös probléma elé állította a felsőszölnökieket. — Már tizenöt éve villamosítunk egyfolytában — mondja az elnökasszony. — A villamosítás csaknem minden évben elviszi az egész községfejlesztést, s ez érthető is: ameddig lámpa mellett kell olvasni nem költhetjük a közpénzt más kulturális eszközre... Most mégis költöttek: ötvenezer forintot, a hiányzó harmincezret meg az államtól kapták. Nyolcvanezerért vették meg ezekben a napokban azt a magánépületet, amelyet már eddig és a művelődés házának mondtak. Nem nagy, százötven fős nagyterem, egy kis öltöző, s egy másik kis helyiség, amelyben a könyvtár kapott helyet. Most, hogy végre a közösségé lett az épület máris tovább tervezgetnek. — Egy nagytermet kellene hozzáépíteni a meglevőt pedig válaszfalakkal klubnak, szakköri helyiségeknek átalakítani... Hát ilyen igény is van itt?! Erre Csabai András válaszol, felvázolva a falu kulturális arculatát. Szorítkozzunk csupán a tényekre: — Négy öntevékeny művészeti csoportunk van. A színjátszókat a KISZ-titkárunk Csabai László, a tánccsoportot Siczó Tamásné pedagógus, a fúvószenekart Wächter Izidor, az énekkart Vass József, a Velemben most vizsgázott karnagy vezeti. Kulturális szemléről már nem egy díjat, oklevelet hoztunk haza, a három művészeti ágból — énekesek, fúvósok, táncosok — alakított 48 tagú együttesük pedig nemcsak a megyében szerepelt szép sikerrel, hanem tavaly az orzágban egy kulturális körúton is - a Délszláv Szövetség rendezte - és Jugoszláviában Cankován és Petrovciban a Pável Ágoston emult ünnepségen. .. Itt érte a csoportot az a megtiszteltetés, hogy a megye Próba a konyhában Pedig nem könnyű a csoportnak. A művelődési ház nagyterme kifűthetetlen — a mozi csak egyszer játszik hetente — így a próbákat, vagyegy-egy magánház konyhájában tartják, vagy az italbolt kistermében. Ezért kellene a válaszfalas megoldás, hogy tovább fejlődhessen a Szocialista Kultúráért emlékéremmel kitüntetett énekkar, az aranyokleveles fúvószenekar, a magyar és vend táncokban egyaránt „erős” tánccsoport, s a színjátszók, akik már most megkezdik a próbákat, Ságodi József: Hinár című darabját mutatják be december 26-án. Az anyagi eszközök hiánya nem hátráltatja a kulturális életet Az idei év első negyedében 1294 mozilátogatót számláltak, tehát a falu lakosságának teljes létszámát. Ha ismeretterjesztő előadás van — az idei télre ötöt terveztek közvéleménykutatás alapján mezőgazdasági és egészségügyi témákból — ötvenen-hatvanan gyűlnek össze a tanácsházán —, mert ezt a rendezvényt itt szokták megtartani. Politikai oktatásra is jönnek maguktól: külön a felnőttek és külön a kiszesek — ugyancsak a tanácsi házára. A KISZ-szervezet erős, mindenben élen járnak a fiatalok, csak az a bánatuk, hogy nem tudnak összehozni egy klubot helyiség hiányában. Így csaknem minden foglalkozásukat az italbolt kistermében tartják — nem szívesen, de a szükség törvényt bont. Könyvekbe zárt anyanyelv A művelődési ház egyéb gondokkal is küzd: csökkentették az állami támogatást, amelyhez jelentős összeget adott eddig a földművesszövetkezet. Hangszereket, táncruhákat stb. vásárolt a művészeti csoportok részére, s még a könyvtárat is segítette a tavaly ezer forintért vett könyvet, a községi tanács évente ötezer forint erejéig vásárol a pillanatnyilag kétezer kötetetes könyvtárnak. — Olvasnak-e az emberek? — A könyveket főleg a gyerekek viszik, de ez érthető: a felnőttek nem gyalogolnak kilométereket egy-egy kis olvasnivalóért, amikor a nebuló úgyis jön az iskolába... Az idén kapta meg a község a Mureka Sobota-iak ajándékát egy háromszáz kötetből álló vend nyelvű kiskönyvtárat. A községi könyvtárban eddig is volt már szerb, illetve vend kötet, de nem nagyon vitték archaikus nyelvezete, s stílusa miatt. A fiatalok meg sem értették. És most mi a helyzet? — Nem pihennek ezek a kötetek! Jó a válogatás, új, friss, mai, sok közöttük a partizántörténet, amelyért a gyerekek egyenesen rajonganak. Hasznos nemcsak az önművelésben, hanem az oktatásban is. Egyszóval szeretik, viszik, olvassák... Felsőszölnök távol esik a fő útvonalaktól, a művelődés háza távol a falu portáitól. De csak, ha kilométerekben számolunk. Igényességben, lelkes , áldozatkész munkában, kulturális eredményekben nagyon is közeli, példamutató. Szakály Éva nagy kultúrával egyik vezetője így kiáltott fel kétórás nemzetiségű műsort látva: — Külföldre kell jönnöm ahhoz, hogy megtudjam: megyében ilyen remek kis együtt is van... VAS NÉPE