Vas Népe, 1966. december (11. évfolyam, 283-308. szám)
1966-12-01 / 283. szám
Világ proletárjai XI. évfolyam, 283. szám AZ MSZMP VAS MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A VAS MEGYEI TANÁCS LAPJA Ára 50 fillér 1966. december 1. Csütörtök Tanácskozik a IX. pártkongresszus Folytatódik az első négy napirendi pont vitája A kedd délutáni ülésen Brezsnyev elvtárs után elsőnek dr. Repcsák András, a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem rektora szólalt fel. Dr. Simon Pál, a szászhalombattai Dunai Kőolajipari Vállalat igazgatója, Lois Simon budapesti körzeti párttitkár, Csikós Istvánné, a kazincbarcikai városi tanács vb. elnöke. Raszter Mihály, a kapuvári járási pártbizottság első titkára következett ezután, majd Le Duc Tho, a Vietnami Dolgozók Pártja Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára emelkedet szólásra. Le Due Tho elvtárs felszólalása Beszédének elején méltatta azokat az eredményeket, amelyeket a magyar nép a szocializmus építése során elért. Kifejezte a vietnami nép örömét e sikerek fölött. Mint Önök valamennyien tudják — folytatta —, az amerikai imperialisták intervenciójuk és agressziójuk során Vietnamban megmutatták barbár gyarmatosító arculatukat. Az elmúlt 12 évben rengeteg gaztettet követtek el Dél-Vietnam népe ellen. Felhasználják a legkegyetlenebb tömegpusztító eszközöket, a B—52-es repülőgépeket, napalmbombákat, mérgező vegyianyagot és gázt. Ezzel olyan helyzetet teremtettek, hogy Dél-Vietnamban szinte nincs olyan család, ahol ne gyászolnának. Észak-Vietnam ellen is csaknem két éve kegyetlen, pusztító légi és tengeri háborút folytatnak. Súlyos károkat okoznak ezzel tíz éves munkák eredményeiben. Iskolákat, kórházakat, templomokat, városokat és sűrűn lakott településeket pusztítottak el. Még olyan öntözőműveket és gátakat is rombolnak, amelyek több millió embert védenek az ártól. Országunk mindkét részében nap mint nap olyan gaztetteket követnek el, amelyeknek kegyetlensége felülmúlja az egész emberiség által elítélt Hitler-fasizmus gaztetteit is. A fölperzselt föld e politikájának az a célja, hogy térdre kényszerítse a vietnami népet. Ebben a helyzetben a vietnami népnek nem volt más útja; felkelt és szembeszállt velük, hogy megvédje függetlenségét, szabadságát. A hazáját szerető és az ellenséget gyűlölő mindkét országrészünk népe elszánta magát, hogy vereséget mér az amerikai imperialisták hódító terveire, megvédi Észak- Vietnamot, felszabadítja a délt, egyesíti hazáját. A Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítási Front zászlaja alatt a dél-vietnami nép politikai és fegyveres harcot vív a támadók ellen, városban és falun egyaránt. Szüntelenül támadja az ellenséget politikailag, katonailag. A sokoldalú népi háború demoralizálja az ellenséget Ez népünk legyőzhetetlen fegyvere az amerikai imperializmus legmodernebb háborús eszközeivel szemben. Ezzel mérünk vereséget az ellenség minden politikai és katonai tervére. A továbbiakban Le Duc Tho elmondotta, hogy a háború eddigi folyamán a vietnami nép négyszer győzte le az amerikaiakat. Az első győzelmet 1959—60-ban aratta a nép, amikor szétzúzta Ngo Dinh Diem báb rendszerének alapjait, és létrehozta a forradalmi hatalmat falun és a hegyvidéken. A második győzelem 1961 és 1965 között az amerikaiak különleges háborújának stratégiájára mért csapás volt. Harmadszor az 1965 —66-os száraz évszakban győzték le az amerikai támadókat, amikor meghiúsították azok nagyméretű támadó terveit. Ekkor szánták rá magukat az amerikai imperialisták, hogy légi és tengeri úton pusztító háborút indítsanak a Vietnami Demokratikus Köztársaság ellen. Ez a tervük is kudarcot vallott. A többi közt 1500 repülőgépüket lőtte le az észak-vietnami légvédelem és több száz amerikai pilótát ejtett foglyul. Ez volt a vietnami nép negyedik győzelme. Az ellenség vereségei egyre súlyosabbak — folytatta beszédét Le Duc Tho —, s minél jobban növelik hadseregüket, veszteségük annál nagyobb. Azonban sorozatos súlyos vereségek, a haladó emberiség és az amerikai nép tiltakozása ellenére sem akar az amerikai imperializmus agressziós és háborús természeténél fogva lemondani arról, hogy Dél-Vietnamot szolgaságba döntse. Az 1965—66-os száraz évszakban elszenvedett szégyenteljes vereségeik, valamint az elmúlt esős évszakban rájuk mért sorozatos csapások után most ismét lazsan készülnek a mostani száraz évszak alatti újabb stratégiai ellentámadásukra. Ezt epyrrilliós hadsereggel akarják végrehajtani amelyből négy—ötszázezer amerikai és csatlós katona. Ugyanakkor tovább fokozzák Észak-Vietnam ellen a légiés tengeri pusztító háborút. Még azt is fontolgatják, hogy esetleg szárazföldi erőket szállítanak partra a Vietnami Demokratikus Köztársaság területén. Ezzel a nagyméretű támadással szeretnék megsemmisíteni a Vietnami Demokratikus Köztársaság hadseregét, kicsikarni a döntő győzelmet Dél- Vietnamban. Így akarnak bennünket arra kényszeríteni, hogy fogadjuk el az ő elképzelésük szerinti politikai megoldást. Vietnam, a vietnami nemzet egy. Folyóink kiapadhatnak, hegyeink elkaphatnak, de ez az örök igazság sosem változik meg. A vietnami nép két hosszú, áldozatos, nehéz honvédő háborút élt át egy emberöltő alatt. Nem azért harcol, hogy országát végül kettészakítva lássa és belenyugodjon abba, hogy az ország felének népe visszasüllyedjen a szolgaságba. Annak idején puszta kézzel indultunk széni ellenállási háborúra a francia gyarmatosítók és amerikai segítőik ellen. E harc végén döntő győzelmet arattunk, amely az 1954-es genfi egyezményhez vezetett. Ez határozottan kinyilvánította Vietnam szuverenitását, egységét és területi sérthetetlenségét. Az elmúlt tizenkét év alatt a dél-vietnami nép hősi harca során szétzúzta az amerikai imperialisták és kiszolgálóik országrabló, illetve hazaáruló terveit Bármennyire is fokozzák az amerikai imperialisták ezt a háborút, akárhogy ki is szélesítik, ha négy—ötszázezres, vagy akár annál nagyob hadsereget is küldenek földünkre, akármilyen embertelen módon pusztítják is Észak-Vietnamot, népünk, Ho Si Minh elnök felhívása szerint addig harcol, amíg meg nem semmisíti az amerikai agresszorok terveit, s el nem éri most is a végső győzelmet. Ha kell folytatjuk a harcot akár öt—tíz évig, vagy mégtovább is, amíg csak ki nem vívjuk alapvető szent nemzeti jogainkat, szabadságunkat és függetlenségünket. Az ellenség makacs és fon ,dorlatos. Áldozatokkal teli, , nehéz harcot kell ellene vív- nunk, amelynek természetesen megvannak a nehézségei. De a honvédő háború, a szabadság és függetlenség védelméért vívott forradalmi harc a legnemesebb ügy. Ez áldozatokat és veszteségeket is kíván. De bár- mennyi áldozatot is kell hoz- nunk, bármilyen sokáig kell nélkülöznünk, az sem tud megingatni bennünket. Meg vagyunk győződve ügyünk igazságos voltáról. Népünk a Vietnami Dolgozók Pártja, Hoi Si Minh elvtárs vezetésével egységesen harcol a támadók ellen. Ugyanakkor élvezi az 1 erős szocialista tábor, a kom- munista pártok, a nemzetközi munkásosztály, a nemzeti fel- szabadító mozgalom, a világ népeinek teljes sgítségét és támogatását. Ezzel szemben az amerikai imperialisták Vietnam elleni háborúja igazságtalan. Az egész haladó emberiség, az amerikai nép is, élesen ellen- rzi. Az amerikai imperialisták még soha nem szigetelődtek el , annyira, mint most. Az impe- , rialista tábor belső ellentétei ‘ mélyülnek, az imperialista országok kapcsolatai mind zavarosabbak, az amerikai katonák harci szelleme egyre rosszabb. ‘ Ezek azok az alapvető feltételek, amelyek lehetővé teszik, hogy végül mégis legyőzzük az Egyesült Államok támadó ‘ hadseregét, annak nagy anyagi és katonai ereje ellenére. Miközben az amerikai imperialisták fokozzák és kiszélesítik a Vietnam elleni háborút, ezzel párhuzamosan csaklárdul ismételgetik „békés” tárgyalási készségüket. A vietnami harctér tapasztalatai bizonyítják, hogy valahányszor az amerikaiak a háború újabb kiterjesztésére készülnek, mindig eljátsszák ezt a komédiát. Goldbergnek, az USA ENSZ delegációja vezetőjének legújabb fellépése az ENSZ- ben, Johnson és Bush szólamaival együtt, továbbá az úgynevezett manilai értekezlet nyilatkozata ugyanezt a célt szolgálja. Ezek a hazug és szemérmetlen szólamok azonban nem tudják félrevezetni a vietnami népet. A vietnami népet nem lehet megfélemlíteni! Több mint húsz éve szenved az imperializmus pusztító, agressszív háborújától. Ez a nép szenvedélyesen kívánja a békét, hogy újra felépíthesse országát. A vietnami kérdés békés megoldása azonban nem tőlünk, hanem az amerikai imperialistáktól függ. Ha valóban abbahagyják támadó politikájukat és kitakarodnak országunkból, a béke azonnal visszatér. De az amerikai imperialisták soha nem akarják őszintén a békét. Az imperializmus lényege nem a béke, hanem az agresszió. A békét csak kemény ellenállással lehet kicsikarni. Az igazi békének együtt kell járnia a valóságos függetlenséggel. A Vietnami Demokratikus Köztársaság kormányának négypontos, valamint a Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítási Front ötpontos javaslata testesíti meg az 1954- es, Vietnamról szóló genfi egyezmény alapvető előírásait, amely a vietnami kérdés megoldásához a leghelyesebb alapot nyújtja. Ez az igazi békés álláspont. Az amerikai imperializmus az agresszor. Nincs joga hogy feltételt szabjon a vietnami népnek. Az ENSZ-nek sincs semmiféle jogoga, hogy beleavatkozzék a vietnami kérdésbe. Amíg az amerikai imperialisták nem hajlandók elfogadni ezt a helyes álláspontot, addig a békés tárgyalásokról szóló furfangos szólamaik hazugok, az emberek becsapására irányulnak. Amíg az amerikai imperialisták nem hagynak fel agressziójukkal, addig mi elszántan harcolunk, egészen a végső győzelemig. Ezt a szilárd akaratunkat semmiféle erő nem tudja megingatni. Népünk tudja, hogy harcával nemcsak saját, szent jogait védi, hanem a szocialista tábor délkeleti bástyáját is, és a világ békéjén is őrködik. Beszéde befejező részében Le Duc Tho méltatta a segítséget, amelyet Vietnamnak a magyar nép nyújt. Megköszönte a IX. kongresszus Vietnammal kapcsolatos állásfoglalását és kifejezte pártja, kormánya, népe őszinte és mély háláját ezért a magyar népnek, a Magyar Szocialista Munkáspártnak. Mi úgy tekintjük ezt a segítséget és támogatást — hangsúlyozta —, mint baráti szolidaritást, a proletár internacionalizmus ragyogó megnyilvánulását, amely már régóta megvan pártjaink és népeink között. Ebből az alkalomból őszinte köszönetet mondok a Szovjetuniónak, Kínának és a többi testvéri szocialista országnak, a kommunista pártoknak, a világ munkásosztályának és népeinek a nagy támogatásért és segítségért, amelyet igazságos harcunkban nyújtanak. Szilárdan hisszük, hogy ezzel a támogatással és segítséggel a vietnami nép le fogja győzni az amerikai agresszorokat, meg tudja védeni szent nemzeti jogait, Délkelet-Ázsia és a világ békéjét. A Vietnami Dolgozók Pártja ígéri, hogy hű marad a marxizmus a leninizmushoz, a proletár internacionalizmushoz, minden erejével harcol a szocialista tábor és a nemzetközi kommunista mozgalom egységéért. Ezt döntő tényezőnek tartjuk a békéért, a nemzeti függetlenségért, a demokráciáért és a szocializmusért vívott győzelmes harcunkban. Le Duc Tho ezután átadta a Vietnami Dolgozók Pártja Központi Bizottsága Ho Si Minh elvtárs által aláírt levelét a kongresszusnak. Brutyó János, a kongresszus elnöke nagy taps kíséretében, kívánt a kongresszus nevében ismételten teljes győzelmet a vietnami nép igazságos harcához. Ezután Méhes Lajos, a KISZ Központi Bizottságának első titkára emelkedett szólásra. Le Duc Tho elvtárs Méhes Lajos elvtárs felszólalása A KISZ KB első titkára a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség és az Úttörő Szövetség csaknem kétmilliós tagsága nevében köszöntötte a párt IX. kongresszusát, a magyar kommunisták legfelsőbb fórumát. Beszámolt arról, hogy a szervezeti szabályzat tervezete felelősségteljes megbízatással bővíti az ifjúsági szövetség alapszervezeteinek jogkörét, amikor javasolja, hogy: „Ha a pártba KISZ-tagot vesznek fel, egyik ajánló a KISZ-alapszervezet taggyűlése lehet”. Központi Bizottságunk a KISZ iránt megnyilvánuló bizalom újabb nagyszerű jelének tekinti ezt a javaslatot, és minden erejével azon lesz, hogy növelje a KISZ-szervezetek felelősségét és aktivitását az ifjú kommunisták párttaggá nevelésében. További teendőink meghatározásakor abból a lenini megállapításból kell kiindulnunk, mely szerint: minden kor ifjúsága szükségszerűen másképpen kénytelen a szocializmushoz közeledni, nem azon az úton, nem abban, a formában, nem olyan viszonyok között, mint apái”. A felszabadulás előtti ifjú nemzedék a kapitalizmus társadalmi valóságába született, amely alapvetően meghatározta életkörülményeit, számára a szocializmus a jövő ideálja volt, mint eszme létezett és hatott. A ma ifjú nemzedékének viszont a szocialista termelési és tulajdonviszonyok jelentik a társadalmi valóságot, amelybe beleszületett, amely társadalmi élményeit adja, amely gondolatvilágát formálja, míg a kapitalizmus egyre inkább elvont fogalommá válik számára. Mindehhez az is hozzátartozik, hogy társadalmunk az átmenet időszakában fejlődik, a szocializmus újja(Folytatás a 2. oldalon)