Vas Népe, 1966. december (11. évfolyam, 283-308. szám)
1966-12-21 / 300. szám
Hatékony helyszíni segítség a konkrét helyi körülményeket, a pártszervezet befolyásának hatékonyságát, elbeszélgetnek a párt-, és gazdasági vezetőkkel, az aktivistákkal, ellátogatnak a munkahelyekre. Bátorítják a helyes kezdeményezéseket, elismerik az eredményeket, helyszíni segítséget nyújtanak a pártmunka célszerű módszereinek kimunkálásához, meghonosításához. Bírálnak, ha az indokolt, felelősségre vonnák, amennyiben ez szükséges, átadják a máshol tapasztalt, eredményes módszereket. Még a kongresszus előtt, a pártélet nagy eseményére való készülés során, társul szegődtem egy ilyen, a városi pártbizottság első titkára által vezetett brigádhoz. Az Élelmiszeripari Gépgyár pártszervezetének munkájával ismerkedtünk. Sok hasznos dolgot tapasztaltunk, de jó néhány dologban sikerült igazítani is a helyi pártvezetők szemléletén, feltehetően további gyakorlatukon is. Többszörösen fiatal üzem az ÉLGÉP. Az alig néhány éve kezdő gyár még csak évek múlva ölt végleges, felnőtt formát. Az itt dolgozók átlagos életkora 26 év, ami akkor sem túl magas, ha hozzászámítjuk, hogy a nem egészen öt és félszáz dolgozó közül, kétszáznál valamivel több az ipari tanuló. Az üzemmel együtt fejlődnek, gazdagodnak tapasztalatokban, szereznek hozzáértést a szakmában a munkások. Ezzel párhuzamosan gyarapodik a pártszervezet létszáma, erősödik tekintélye és befolyása. Nem óhajszerű elhatározása az MSZMP IX. kongresszusának, hogy a pártmunka minden területéről, így az alapszervezetek munkájából is, száműzni kell a formális vonásokat, megakadályozni a bürokratikus megnyilvánulások elburjánzását. Hosszú évek óta kifejtett törekvések következetes határozattá formálása ez, amit a megye pártszervezeteinek zömében ugyancsak tapasztalhattak már korábban. Erre törekszeEgy esztendő alatt majdnem tizen értek meg a párttagságra és kérték felvételüket. Érthető hát, hogy a pártvezetőség, de az egész pártszervezet egyik központi törekvése a fiatalokkal való tervszerű, rendszeres foglalkozás. Kezdeményezésükre megerősítették az ifjúsági szervezet vezetését. Kapcsolatot teremtettek a Tanítóképző Intézet végzős növendékeivel, akik közreműködnek az ipari tanulók, az ifjúmunkások általános műveltségének emelésében. Közös rendezvényeket tartanak, gyakran együtt szórakoznak, művelődnek. A gyengébb eredményeket felmutató ipari tanulókkal külön is foglalkoznak a gyár fiatal műszakijai. Törődnek a szabad idő hasznosításával, siemiatt esetleg nem is nyereséges, sőt ráfizetéses e vállalkozás. Mégis szívesen csinálják, mert tudják, hogy magukért, maguknak teszik, ösztönzik egymást, saját magukat, hogy mielőbb, s jó minőségben teljesítsék vállalásaikat. .. Együttesen a brigáddal, a gyári pártmunkások újabb módszereket kerestek és találtak. Nem egy „notesz szempontot”, formálisan általános javaslatokat hoztak magukkal a városi pártvezetők. A nők az illetékes pártbizottságok, a körülményekhez alkalmazott, változatos módszerekkel területük alapszervezeteivel való kapcsolatukban. E módszerek közül külön figyelemre méltó a szombathelyi városi pártbizottság vezetőinek, a végrehajtó bizottság és az apparátus tagjainak évek óta alkalmazott gyakorlata. Hetenként legalább egyszer, két-három fős brigádokban felkeresnek egy-egy alapszervezetet, tanulmányozzák helyi ismeretek birtokában, azok helyszíni tanulmányozásával együtt gondolkodtak, s együtt találtak újabb és újabb módszereket, amelyek alkalmazása hasznára lesz a gyár kommunistáinak, a pártszervezetnek és a munkáskollektívának, a népgazdaságnak. Ezek nyomában még kevesebb lesz a formális vonás, a bürokratikus megnyilvánulás ebben és a hétről hétre meglátogatott, valamennyi pártszervezetben. D. Fi gyelemmelkísérik a fiatalokat nemcsak a munkában, a gyárkapun belül, hanem a magánéletben, kinti körülményeik alakulásában, lakásviszonyaik rendezésében is. Követendő példa ez azokban az üzemekben is, amelyek munkáskollektívája, nem is ennyire fiatal. Ezért is bátorította őket a brigád, s javasolt újabb módszereket. Kétségtelen, a pártszervezet legfontosabb feladata: az emberek oldaláról közelíteni a gazdasági munkát. Az ÉI/GÉP-gyáriaknak mégis figyelmükbe ajánlották, hogy közvetlenebbül is foglalkozzanak a több tízmillió forint értékű beruházás kivitelezés'4- vel. Ez ugyanis fontos poli-' ♦lkai kérdés, hogy az építkezés, a gépek szerelése a program szerinti időben történjen, s a fél évvel előre hozott kezdésnek megtfelelten alakuljon a befejezés. Ügye ez a gyár egész kollektívájának, fizikai és műszaki dolgozóinak, érdeke a népgazdaságnak, a munkára váró fiataloknak. Több olyan kezdeményezésre lenne szükség, mint az építőiparral megvalósított kooperáció Ennek keretében a gyár szakemberei részt vállalnak az új üzemrészek technológiai szerelésében. Igaz, kicsit nehézkesen megy ez a munka, hiszen nem ez a szakmájuk. 1966. december 21. Szerda Napirenden a takarmányhelyzet javítása Ülésezett a szombathelyi járási tanács Tegnap ülésezett a szombathelyi járási tanács. Az ülésen megjelent Czirák Ferenc mezőgazdasági mérnök, a megyei part-végrehajtó bizottság tagja, a Vas megyei Állattenyésztési Felügyelőség vezetője, dr. Zsigmond László országgyűlési képviselő, megyei főállatorvos, Sipos József, a szombathelyi járási pártbizottság első titkára. Napirend előtt beszámoló hangzott el a végrehajtó bizottságnak az előző tanácsülés óta végzett munkájáról és a lejárt határidejű határozatok végrehajtásáról. Ezt követően a járás takarmánytermesztésének és takarmánygazdálkodásának helyzetét vitatta meg a tanácsülés, az erről szóló előterjesztés alapján. Mint megállapították, az okszerű takarmánytermesztést elsősorban a fejlődő állatállomány indokolja. Amíg például növénytermesztésből mintegy 70 millió forint bruttó bevételre számítanak, az állattenyésztés bruttó bevétele mintegy 82,5 millió forint lesz. Az állattenyésztésen belül főleg a szarvasmarha-tenyésztés jelenti a legfontosabb üzemágat. Ennek megfelelően a közeljövőben a szarvasmarha-állomány takarmányszükségletének kielégítéséről kell gondoskodni a lehető legnagyobb mértékben. A hosszas vita és az előterjesztés sokoldalú elemzése után határozatokat hoztak. A határozatok atöbbi között leszögezik: a jövőben növelni kell a járásban a takarmánybúza vetésterületét, az őszi keverékek arányát, a pillangósok területi arányát, s a korábbiaknál nagyobb gondot kell fordítani a takarmány veszteségmentes tárolására, s azok szakszerű felhasználására. VAS KÉPE Belépő) egy a holnapba Mikről szólva, a IX. pártkongresszuson elhangzott beszámoló és a határozat együtt s egyszerre említi a gazdasági építő munka feladatait, és az életszínvonal emelését. Ez természetes, hiszen a kettő elválaszthatatlanul összefügg. A fejlődés tovább ível, a követelmények megújulnak, tennivalóink változnak, a fogyasztással, az életszínvonallal kapcsolatos igényeink is növekednek. De egy valami nem változik: az a magától értetődő, egyszerű igazság, hogy csak azt oszthatjuk el, amit megtermeltünk. A mögöttünk hagyott évek, amelyekről a kongresszus számadást készített, szintén ezzel a fő tanulsággal zárultak. Számottevő eredményeket értünk el az országépítésben és az életszínvonal emelésében egyaránt. Ha ma jobban táplálkozhatunk, szebben ruházkodhatunk, több jut kulturális kiadásokra, és kényelmünket szolgáló cikkekre, ez annak köszönhető, hogy munkánkkal előteremtettük ennek a gyarapodásának forrásait. Például a párt világosan megmagyarázta, hogy a növekvő jólét döntő előfeltétele a munka termelékenységének növekedése. Az elmúlt tíz év átlagában több,, mint 60 százalékkal növeltük a munka termelékenységét. Ma ebből telik bővebb áruválasztékra, ebből épülnek és szépülnek tovább városaink és falvaink, ebből sokasodik a mezőgazdasági termelést megkönnyítő géppark, ebből épülnek új iskolai tantermek. Ez a tapasztalat segített jóra változtatni azt a meddő szemléletmódot, hogy sokan felülről várták a népről való gondoskodást. Mintha mindazokat a javakat, amelyekre életünkfenntartásához és gazdagításához szükségünk van, külső erők volnának hivatottak előteremteni. A párt az évek folyamán sikerrel változtatta meg ezt a helytelen szemléletet. Annak megértése, hogy csak azt fogyaszthatjuk el, amit a nép maga előteremt, a politika ábécéje. A IX. pártkongresszus új, lelkesítő programot adott népünknek. Ennek a programnak végső összegezése: az életszínvonal továbbá emelése, a dolgozók életkörülményeinek további javítása, az emberek szükségleteinek jobb kielégítése. A legközelebbi években gazdasági építő munkánk fő foglalata a harmadik ötéves terv. Ez a terv a fizetésből és bérből élők reáljövedelmének 14 százalékos, a parasztság reálfogyasztásának 18 százalékos emelését irányozza elő. Az egész ország egyetértéssel üdvözölte a kongresszus határozatait, amelyek elősegítik, hogy tovább csökkenjen a különbség a városi és a falusi lakosság életviszonyai között, például a termelőszövetkezeti tagok szociális és egészségügyi ellátásának rendszere 1970-ig fejlődjék fel a fizetésből és bérből élők ellátásának színvonalára, vagy hogy a dolgozó kisgyermekes anyák két éven át jelentős segélyezésben részesüljenek. Népünk helyeslé-sével találkoztak a harmadik ötéves terv egyéb jólétielőirányzatai is, a lakásépítés ütemének fokozásától a termelőszövetkezetek hitelterheinek könnyítéséig. A IX. kongresszus természetesen megjelölte azoknak az anyagi eszközöknek forrásait is, amelyek e kiterjedt gondoskodásnak, és általában az életszínvonal emelésének fedezetét adják. Ahhoz, hogy ezeket az intézkedéseket valóra válthassuk, hiánytalanul meg kell valósítanunk, a hamadik ötéves tervben előírt gazdasági feladatokat. Így a nemzeti jövedelemnek 19—21 százalékkal kell emelkednie, az ipari termelésnek 32—36 százalékkal, a mezőgazdasági termelésnek 13—15 százalékkal kell növekednie. További erőfeszítéseket szükséges tennünk a munka termelékenységének emelésére is, hogy az elért többtermelésnek mintegy 80 százalékát a termelékenység növeke déséből fedezhessük. Az életszínvonal emelésének programja csakis ezzel együtt teljes: terv, munka, életszínvonal — egymástól el nem választható egységet alkotnak. A kongresszus arra is rámutatott, hogy az életszínvonal emelését megalapozó és elősegítő feladatok nem egyszerű mennyiségi követelményekből állnak. A népgazdaság fejlődésének, és ennek alapján az életszínvonal növelésének üteme elsősorban nem a termelés mennyiségi növelésétől függ — állapította meg a kongresszusi beszámoló —, hanem attól, hogy mennyire sikerül olcsóbban, kevesebb anyaggal és munkával olyan termékeket gyártani és termelni, amelyek külföldön és belföldön egyaránt keresettek. Másrészt attól is függ, hogyan fokozhatjuk gazdasági tevékenységünk hatásfokát, jobban kihasználva erőforrásainkat, a rendelkezésünkre álló eszközöket. A dolgozó ember akkor érzi magát jól, ha boldogulása tőle magától függ, és valóságban érvényesül a „ki mint vet, úgy arat” elve. Így alakul az egész társadalmunk viszonylatában. Ez a tudat adja országunk dolgos népének egészséges, jó közérzetét A párt IX. kongresszusa nagyszerű programot adott a kezünkbe a következő évekre. A követendő célokban az egész nép egyetért. Ebbe a gazdagabb és teljesebb emberi életet nyújtó holnapba jó munkánkkal váltjuk meg a belépőjegyet. Békési József Ünnepek előtt a Célldömölki Gépjavító Állomáson A Celldömölki Gépjavító Állomás úgy tervezte, hogy az év végéig mezőgazdasági erőgépek és egyéb gépek javításával 312 ezer forintos megtakarítást ér el. A tervet már szeptember végén 703 ezer 900 forintra teljesítették. Most a gépcserés javítások folynak az üzem szerelőcsarnokában. Év végéig előreláthatóan az eredetileg tervezett összeg háromszorosát érik el. Magamelli Ferencné, Kovács Erzsébet és Zsirai Lászlóné a tekercselőben dolgozik. Tekercs-armatúrákat készít a három munkásnő. Ezekben a napokban munkatempójukat méginkább fokozták, de — az üzemmérnök mondja — a gyorsabb munka nem megy a minőség rovására. Az ünnepekig elérik a speciális felújításban vállalt 568 ezer forintos nyereséget is. A speciális felújító üzem és az „akku-üzem*’ ebben jelentős termelési értéket vállal. Képünkön, munkában a felújító üzem ifimunkásai.