Vas Népe, 1966. december (11. évfolyam, 283-308. szám)

1966-12-21 / 300. szám

H­atékony helyszíni segítség a konkrét helyi körülményeket, a pártszervezet befolyásának hatékonyságát, elbeszélgetnek a párt-, és gazdasági vezetők­kel, az aktivistákkal, elláto­gatnak a munkahelyekre. Bá­torítják a helyes kezdeménye­zéseket, elismerik az eredmé­nyeket, helyszíni segítsége­t nyújtanak a pártmunka cél­szerű módszereinek kimunká­lásához, meghonosításához. Bírálnak, ha az indokolt, fe­lelősségre vonnák, amennyi­ben ez szükséges, átadják a máshol tapasztalt, eredmé­nyes módszereket. Még a kongresszus előtt, a pártélet nagy eseményére va­ló készülés során, társul sze­gődtem egy ilyen, a városi pártbizottság első titkára ál­tal vezetett brigádhoz. Az Élelmiszeripari Gépgyár párt­szervezetének munkájával is­merkedtünk. Sok hasznos dol­got tapasztaltunk, de jó né­hány dologban sikerült iga­zítani is a helyi pártvezetők szemléletén,­­ feltehetően to­vábbi gyakorlatukon is. Többszörösen fiatal üzem az ÉLGÉP. Az alig néhány éve kezdő gyár még csak évek múlva ölt végleges, fel­nőtt formát. Az itt dolgozók átlagos életkora 26 év, ami akkor sem túl magas, ha hozzászámítjuk, hogy a nem egészen öt és félszáz dolgozó közül, kétszáznál valamivel több az ipari tanuló. Az üzemmel együtt fejlődnek, gazdagodnak tapasztalatok­ban, szereznek hozzáértést a szakmában a munkások. Ezzel párhuzamosan gyarapodik­ a pártszervezet létszáma, erősö­dik tekintélye és befolyása. Nem óhajszerű elhatározása az MSZMP IX. kongresszusá­nak, hogy a pártmunka min­den területéről, így az alap­szervezetek munkájából is, száműzni kell a formális vo­násokat, megakadályozni a bürokratikus megnyilvánulá­sok elburjánzását. Hosszú évek óta kifejtett törekvések következetes határozattá for­málása ez, amit a megye pártszervezeteinek zömében ugyancsak tapasztalhattak már korábban. Erre töreksze­Egy esztendő alatt majdnem tizen értek meg a párttagság­ra és kérték felvételüket. Érthető hát, hogy a pártve­zetőség, de az egész pártszer­vezet egyik központi törekvé­se a fiatalokkal való terv­szerű, rendszeres foglalkozás. Kezdeményezésükre megerő­sítették az ifjúsági szervezet vezetését. Kapcsolatot terem­tettek a Tanítóképző Intézet végzős növendékeivel, akik közreműködnek az ipari ta­nulók, az ifjúmunkások álta­lános műveltségének emelésé­ben. Közös rendezvényeket tartanak, gyakran együtt szó­rakoznak, művelődnek. A gyengébb ered­mén­yeket fel­mutató ipari tanulókkal kü­lön is foglalkoznak a gyár fiatal műszakijai. Törődnek a szabad idő hasznosításával, si­emiatt esetleg nem is nyere­séges, sőt ráfizetéses e vál­lalkozás. Mégis szívesen csi­nálják, mert tudják, hogy magukért, maguknak teszik, ösztönzik egymást, saját ma­­gukat, hogy mielőbb, s jó mi­nőségben teljesítsék vállalá­saikat. .. Együttesen a brigáddal, a gyári pártmunkások újabb módszereket kerestek és ta­láltak. Nem egy „notesz szem­pontot”, formálisan általános javaslatokat hoztak maguk­kal a városi pártvezetők. A nők az illetékes pártbizottsá­gok, a körülményekhez alkal­mazott, változatos módszerek­kel területük alapszervezetei­­vel való kapcsolatukban. E módszerek közül külön figyelemre méltó a szombat­helyi városi pártbizottság ve­zetőinek, a végrehajtó bizott­ság és az apparátus tagjainak évek óta alkalmazott gyakor­lata. Hetenként legalább egy­szer, két-három fős brigádok­ban felkeresnek egy-egy alap­szervezetet, tanulmányozzák helyi ismeretek birtokában, azok helyszíni tanulmányozá­sával együtt gondolkodtak, s együtt találtak újabb és újabb módszereket, amelyek­ alkal­mazása hasznára lesz a gyár kommunistáinak, a pártszer­­­vezetnek és a munkáskollek­tívának, a népgazdaságnak. Ezek nyomában még kevesebb lesz a formális vonás, a bü­rokratikus megnyilvánulás eb­ben és a hétről hétre meglá­togatott,­ valamennyi pártszer­vezetben. D. Fi­ gyelemmel­­kísérik a fiatalo­kat nemcsak a munkában, a gyárkapun belül,­­ hanem a magánéletben, kinti körülmé­nyeik alakulásában, lakásvi­szonyaik rendezésében is. Követendő példa ez azokban az üzemekben is, amelyek munkáskollektívája, nem is ennyire fiatal. Ezért is báto­rította őket a brigád, s java­solt újabb módszereket. Kétségtelen, a pártszerve­zet legfontosabb feladata: az emberek oldaláról közelíteni a gazdasági munkát. Az ÉI/GÉP-gyáriaknak mégis fi­gyelmükbe ajánlották, hogy közvetlenebbül is foglalkoz­zanak a több tízmillió forint­­ értékű beruházás kivitelezés'4-­ vel. Ez ugyanis fontos poli-' ♦lkai kérdés, hogy az építke­zés, a gépek szerelése a prog­ram szerinti időben történ­jen, s a fél évvel előre hozott kezdésnek megtf­elel­ten alakul­jon a befejezés. Ügye ez a gyár egész kollektívájának, fi­zikai és műszaki dolgozóinak, érdeke a népgazdaságnak, a munkára váró fiataloknak. Több olyan kezdeményezés­re lenne szükség, mint az építőiparral megvalósított koo­peráció Ennek keretében a gyár szakemberei részt vál­lalnak az új üzemrészek tech­nológiai szerelésében. Igaz, kicsit nehézkesen megy ez a munka, hiszen nem ez a szakmájuk. 1966. december 21. Szerda Napirenden­­ a takarmányhelyzet javítása Ülésezett a szombathelyi járási tanács Tegnap ülésezett a szom­bathelyi járási tanács. Az ülé­sen megjelent Czirák Ferenc mezőgazdasági mérnök, a me­gyei part-végrehajtó bizottság tagja, a Vas megyei Állatte­nyésztési Felügyelőség vezető­je, dr. Zsigmond László or­szággyűlési képviselő, megyei főállatorvos, Sipos József, a szombathelyi járási pártbizott­ság első titkára. Napirend előtt beszámoló hangzott el a végrehajtó bi­zottságnak az előző tanácsülés óta végzett munkájáról és a lejárt határidejű határozatok végrehajtásáról. Ezt követően a járás takarmánytermesztésé­nek és takarmánygazdálkodá­sának helyzetét vitatta meg a tanácsülés, az erről szóló elő­terjesztés alapján. Mint meg­állapították, az okszerű takar­mánytermesztést elsősorban a fejlődő állatállomány indokol­ja. Amíg például növényter­mesztésből mintegy 70 millió forint bruttó bevételre számí­tanak, az állattenyésztés brut­tó bevétele mintegy 82,5 millió forint lesz. Az állattenyésztésen belül főleg a szarvasmarha-tenyésztés jelenti a legfontosabb üzem­ágat. Ennek megfelelően a kö­zeljövőben a szarvasmarha-ál­lomány takarmányszükségleté­nek kielégítéséről kell gondos­kodni a lehető legnagyobb mértékben. A hosszas vita és az előter­jesztés sokoldalú elemzése után határozatokat hoztak. A hatá­rozatok a­­többi között leszö­gezik: a jövőben növelni kell a járásban a takarmánybúza vetésterületét, az őszi keveré­kek arányát, a pillangósok te­rületi arányát, s a korábbiak­nál nagyobb gondot kell for­dítani a takarmány veszteség­­mentes tárolására, s azok szak­szerű felhasználására. VAS KÉPE Belépő) egy a holnapba Mikről szólva, a IX. pártkongresszuson el­hangzott beszámoló és a határozat együtt s egyszerre említi a gazdasági építő munka feladatait,­ és az életszín­vonal emelését. Ez természetes, hiszen a kettő elválaszt­hatatlanul összefügg. A fejlődés tovább ível, a követelmé­­­nyek megújulnak, tennivalóink változnak, a fogyasztással, az életszínvonallal kapcsolatos igényeink is növekednek. De egy valami nem változik: az a magától értetődő, egyszerű igazság, hogy csak azt oszthatjuk el, amit meg­termeltünk. A mögöttünk hagyott évek, amelyekről a kongresszus számadást készített, szintén ezzel a fő tanulsággal zárul­tak. Számottevő eredményeket értünk el az országépítésben és az életszínvonal emelésében egyaránt. Ha ma jobban táplálkozhatunk, szebben ruházkodhatunk, több jut kul­turális kiadásokra, és kényelmünket szolgáló cikkekre, ez annak köszönhető, hogy munkánkkal előteremtettük ennek a gyarapodásának forrásait. Például a párt világosan megmagyarázta, hogy a növekvő jólét döntő előfeltétele a munka termelékenységének növekedése. Az elmúlt tíz év átlagában több,, mint 60 százalékkal növeltük a munka termelékenységét. Ma ebből telik bővebb áruválasztékra, ebből épülnek és szépülnek tovább városaink és falvaink, ebb­ől sokasodik a mezőgazdasági termelést megkönnyítő géppark, ebből épülnek új iskolai tantermek. Ez a tapasztalat segített jóra változtatni azt a meddő szemléletmódot, hogy sokan felülről várták a népről való gondoskodást. Mintha mindazokat a javakat, amelyekre életünk­­fenntartásához és gazdagításához szükségünk van, külső erők volnának hivatottak előteremteni. A párt az évek folyamán sikerrel változtatta meg ezt a helytelen szemléletet. Annak megértése, hogy csak azt fogyaszthat­juk el, amit a nép maga előteremt, a politika ábécéje. A IX. pártkongresszus új, lelkesítő programot adott népünknek. Ennek a programnak végső összegezése: az életszínvonal továbbá emelése, a dolgozók életkörülményei­nek további javítása, az emberek szükségleteinek jobb kielégítése. A legközelebbi években gazdasági építő mun­kánk fő foglalata a harmadik ötéves terv. Ez a terv a fizetésből és bérből élők reáljövedelmének 14 százalékos, a parasztság reálfogyasztásának 18 százalékos emelését irányozza elő. Az egész ország egyetértéssel üdvözölte a kongresszus határozatait, amelyek elősegítik, hogy tovább csökkenjen a különbség a városi és a falusi lakosság élet­viszonyai között, például a termelőszövetkezeti tagok szo­ciális és egészségügyi ellátásának rendszere 1970-ig fej­lődjék fel a fizetésből és bérből élők ellátásának színvona­lára, vagy hogy a dolgozó kisgyermekes anyák két éven át jelentős segélyezésben részesüljenek. Népünk helyeslé-­­sével találkoztak a harmadik ötéves terv egyéb jóléti­­elő­­irányzatai is, a lakásépítés ütemének fokozásától a terme­lőszövetkezetek hitel­­terheinek könnyítéséig. A IX. kongresszus természetesen megjelölte azok­nak az anyagi eszközöknek forrásait is, amelyek e kiter­jedt gondoskodásnak, és általában az életszínvonal emelé­sének fedezetét adják. Ahhoz, hogy ezeket az intézkedé­seket valóra válthassuk, hiánytalanul meg kell valósíta­nunk, a hamadik ötéves tervben előírt gazdasági feladato­kat. Így a nemzeti jövedelemnek 19—21 százalékkal kell emelkednie, az ipari termelésnek 32—36 százalékkal, a mezőgazdasági termelésnek 13—15 százalékkal kell növe­kednie. További erőfeszítéseket szükséges tennünk a mun­ka termelékenységének emelésére is, hogy az elért­­ többter­melésnek mintegy 80 százalékát a termelékenység növeke­­ déséből fedezhessük. Az életszínvonal emelésének programja csakis ezzel együtt teljes: terv, munka, életszínvonal — egymástól el nem választható egységet alkotnak. A kongresszus arra is rámutatott, hogy az életszínvo­nal emelését megalapozó és elősegítő feladatok nem egy­szerű mennyiségi követelményekből állnak. A népgazdaság fejlődésének, és ennek alapján az életszínvonal növelésé­nek üteme elsősorban nem a termelés mennyiségi növe­lésétől függ — állapította meg a kongresszusi beszámoló —, hanem attól, hogy mennyire sikerül olcsóbban, keve­sebb anyaggal és munkával olyan termékeket gyártani és termelni, amelyek külföldön és belföldön egyaránt kere­settek. Másrészt attól is függ, hogyan fokozhatjuk gazda­sági tevékenységünk hatásfokát, jobban kihasználva erő­forrásainkat, a rendelkezésünkre álló eszközöket. A d­olgozó ember akkor érzi magát jól, ha boldo­gulása tőle magától függ, és valóságban érvényesül a „ki mint vet, úgy arat” elve. Így alakul az egész társadal­munk viszonylatában. Ez a tudat adja országunk dolgos népének egészséges, jó közérzetét A párt IX. kongresszusa nagyszerű programot adott a kezünkbe a következő évekre. A követendő célokban az egész nép egyetért. Ebbe a gaz­dagabb és teljesebb emberi életet nyújtó holnapba jó mun­kánkkal váltjuk meg a belépőjegyet. Békési József ­ Ünnepek előtt a Cél­ldö­möl­ki Gépjavító Állomáson A Celldömölki Gépjavító Ál­lomás úgy tervezte, hogy az év végéig mezőgazdasági erő­gépek és egyéb gépek javítá­sával 312 ezer forintos meg­takarítást ér el. A tervet már szeptember végén 703 ezer 900 forintra teljesítették. Most a gépcserés javítások folynak az üzem szerelőcsarnokában. Év végéig előreláthatóan az eredetileg tervezett összeg há­romszorosát érik el. Magamelli Ferencné, Kovács Erzsébet és Zsirai László­né a tekercselőben dolgozik. Te­­kercs-armatúrákat készít a három munkásnő. Ezekben a napokban munkatempójukat méginkább fokozták, de — az üzemmérnök mondja — a gyorsabb munka nem megy a minőség rovására. Az ünnepekig elérik a speciális felújításban vállalt 568 ezer forintos nyereséget is. A spe­ciális felújító üzem és az „akku-üzem*’ ebben jelentős termelési értéket vállal. Képün­kön, munkában a felújító üzem ifimunkásai.

Next