Vas Népe, 1966. december (11. évfolyam, 283-308. szám)

1966-12-01 / 283. szám

Tanácskozik a IX. pártkongresszus (Folytatás a 2. oldalról) Szövetségi Köztársaság re­­vansista törekvései okozzák. Ezzel egyidejűleg a kom­munista veszélyről szóló im­perialista propaganda-szóla­mok is egyre kevesebb hitel­re találnak. Közismert, hogy Franciaország és több más NATO-ország is — a reali­tások józan mérlegelése alap­ján — felismerte a szocialis­ta országokkal létesülő kap­csolatok nagy jelentőségét és az együttműködés további le­hetőségét keresi. • Kormányunk, értékelve az európai politikai életben az utóbbi években végbe­ment folyamatokat, reális célnak látja az európai biztonság megszilárdítását. Ez az egész világ békéjét szolgálná. Támogatunk min­den javaslatot és akciót, amely előmozdítja az európai biztonság megerősítését és se­gít­­ megoldani ennek alapve­tő problémáját, a német kér­dés rendezését, a két Német­ország létezésének elismerése alapján. Úgy véljük, érlelőd­nek a feltételei annak is, hogy összeüljön az európai ál­lamok képviselőinek konfe­renciája. Az utóbbi két-három évben a vezető tőkés államokkal — kezdeményezésükre — nagy­követségi szintre emeltük dip­lomáciai kapcsolatainkat. Kormányunk a jövőben is készséggel foglalkozik min­den olyan javaslattal, amely elősegítheti a jó viszony meg­teremtését a különböző társa­dalmi rendszerű államok kö­zött, de ugyanakkor változat­lan erővel küzdünk az impe­rialisták agressziója ellen is. Indokolt, hogy egyetlen ka­pitalista szomszédunkkal, Ausztriával fennálló viszo­nyunkról külön is szóljak. A semleges Ausztria a két társadalmi rendszer ha­­tármesgyéjén az európai biztonság fontos tényező­je lehet, ha következetesen kitart az 1955. évi államszerződésben kötelezet­tségszerűen vállalt semlegessége mellett. Meggyő­ződésünk, hogy Ausztria és a szocialista országok közötti kapcsolatok fejlesztése erősíti az osztrák semlegességet. Úgy véljük, hogy kölcsönös erő­feszítésekkel, a békés egymás mellett élés elvei alapján to­vább lehet és kell lépni a jó­szomszédi viszony fejleszté­sének útján. Kormányunk nagy fontossá­got tulajdonít a nemzetközi kérdések megoldásában az Egyesült Nemzetek Szerveze­tének. Most, miután a szocialista országok, a gyarmati rabság­ból felszabadult új államok és békepolitikát követő más országok száma és szerepe a világszervezetben megnöveke­dett és állandóan tovább nő, reális lehetőség nyílt arra, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete a nagy nemzetkö­zi kérdéseket a béke javára oldja meg. Ezért támogatjuk a világszervezetet és küzdünk érte, hogy a béke és a biz­tonság hatékony fóruma le­gyen. Ehhez mindenekelőtt érvényesíteni kell a világszer­vezet egyetemességének elvét és a szervezetnek még követ­kezetesebben az alapokmányá­ban lefektetett magasztos cél­kitűzések megvalósításán kell tevékenykednie. Tisztelt Kongresszus, Kedves Elvtársak! A Központi Bizottság be­számolójában előterjesz­tett tervek és javaslatok megvalósítása a szocia­lista Magyarország teljes felépítésének napját köze­líti hozzánk. A kongresszus határozati javaslata nagy és nemes cé­lokat tűz ki. Munkásosztá­lyunk, dolgozó népünk kész A IX. pártkongresszus ta­nácskozásán felszólalt Nagy Imréné, a Szentgotthárdi Se­lyemszövőgyár szakszervezeti bizottságának titkára, vasi küldött is. Felszólalását az alábbiakban közöljük: Tisztelt Pártkongresszus! Kedves Elvtársak!, Engedjék, meg hogy a szent­gotthárdi járás kommunistái, a Selyemszövőgyár dolgozói nevében szeretettel köszöntsem a kongresszus résztvevőit és a kongresszus munkájához so­k sikert kívánjak. Kedves Elvtársak! Hozzászólásomban röviden el szeretném mondani munka­helyem, a Szentgotthárdi Se­lyemszövőgyár termelési ered­ményeit és foglalkozni kívá­nok egy-ké­t olyan problémá­val, amely elsősorban minket, nőket érint. De szólni kívánok a határszélen elterülő közsé­gek problémájáról is. Szövő­gyárunkat mindössze egy ki­lométer választja el a nyugati határtól. A dolgozóik Szent­­gotthárd községből és a kör­nyékéről járnak be az üzem­be. Az 1900-ban épült üzem különösen az államosítást kö­vetően jelentős fejlődésen ment keresztül. Ezt a fejlő­dést érzékelteti az a szám is, hogy míg a felszabaduláskor mindössze 400 dolgozót foglal­koztatott, addig jelenleg ez a szám 1100-ra emelkedett. Többségében nőt foglalkoztat az üzem. A párt és a kormány sokat tett és tesz a dolgo­­zozók munkájának, szoci­ális és kulturális ellátott­ságának biztosítása érde­kében, melyért köszönet­tel tartozunk a pártnak. Ha az üzem termelési ered­ményeit kimutató grafikono­kat vizsgáljuk, akkor öröm­mel mondhatom el, hogy az államosítástól kezdve ezek a grafikonok töretlenül felfelé ívelnek. Az elmúlt négy év fejlődési eredményei a szá­mok tükrében a következők: 1962-ben az üzem 10 millió 433 ezer négyzetméter sely­met gyártott. Az 1966. évi várható eredményünk 13 mil­lió 324 ezer négyzetméter. A mennyiségi eredmények mellett üzemünk dolgozói ki­váló minőségű eredményekkel is büszkélkedhetnek, hisz 1966 első tíz hónapjában az első osztályú áruk részaránya 88,7 százalék. Különösen nagy jelentősé­gűek ezek az eredmények ak­kor, ha figyelembe vesszük azt hogy az üzem a selyem­ipar termelésének több mint egyharmadát adja. Elért eredményeinket el­sősorban annak köszön­hetjük, hogy az üzem dol­gozóinak 70 százaléka törzsgárdatag, akik lelki­­ismeretesen foglalkoznak a fiatalokkal is, azok ne­velésével, a szakma elsa­játítása érdekében. Ez a nagy létszámú törzsgár­da nemcsak szakmai tekintet­ben, hanem a munkafegye­lem, a munkához való viszony, nem utolsósorban a politikai nevelés tekintetében is hasznos munkát tud kifejte­ni azoknak a céloknak az el­érése érdekében, amelyek a szocializmus építése tekinteté­ben üzemünk előtt állanak. Az üzem kommunistái és dol­gozói lelkesen készültek pár­tunk IX. kongresszusának megünneplésére, amely első­sorban a kongresszusi mun­kaversenyben mutatkozik meg. Az üzem dolgozói bíznak abban, hogy a párt eddigi he­lyes politikája változatlan marad. Ők viszont a munka­­padok mellett azon fáradoz­nak, hogy e helyes politika gyakorlati megvalósítását elő­segítsék. Tudatában vagyunk annak, hogyha többet és jobbat ter­melünk, akkor megteremtjük azokat az alapokat, amelyek biztosítják dolgozó népünk életszínvonalának további eme­lését. Mint említettem üzemünk dolgozóinak többsége nő. Ép­pen ezért örömmel vesszük mind­azokat az­­ intézkedéseket, melyeket a párt, a kor­mány a dolgozó nők, a gyermekes anyák munká­jának megkönnyítése, il­letve a szociális ellátott­ság további javítása érde­kében tett és tesz. A kongresszusi irányelvek vitája során nagyon sok he­lyen vetették fel — többek között — a munkaidő csök­kentését. Örömmel hallottam a Központi Bizottság beszá­molójában ennek lehetőségét. Bár nem tudom, hogy a heti 44 órás munkaidő, amit a be­számoló felvetett úgy kerül-e megvalósításra, hogy a mun­kanapok száma csökken, vagy a napi munkaidő rövidül-e meg. Véleményem szerint na­gyobb segítség lenne ha kez­detben legalább minden má­sodik szombat szabad lenne. Ez elsősorban a dolgozó nők munkáját könnyítené meg. Természetese­n, a három mű­szakban dolgozó nőik szíve­sebben értenének egyet azzal, ha a számunkra eléggé meg­terhelő harmadik műszakot megszüntetnék, de tudjuk, hogy jelenleg ezt gazdasági helyzetünk nem teszi lehető­vé. Azonban a csökkentett munkanapok száma is nagy megelégedést váltana ki. Nagyon sok gondot okozott és okoz a járás területén de a megye területén is , hogy kevés a bölcsődei férőhely. A bölcsődei férőhelyek fejleszté­séről ugyan nem esett szó a beszámolóban, de biztos va­gyok abban, hogy a kisgyer­mekes szülők körében nagyon kedvező viszhan­­got váltott ki a KB ja­vaslata, mely szerint az eddig érvényben lévő 5 hónapos fizetett szülési szabadságon felül olyan kedvezményben részesül­hetnek az anyák, hogy to­vábbi két évig havi 600 forint segély mellett ott­hon maradhatnak gyerme­keiknél. Ez az intézkedés főleg a többgyermekes és viszonylag az alacsony keresetű családok­nak ad nagy segítséget. Kedves Elvtársak! Közismert a Vas megyei szentgotthárdi járás rendkívül mostoha gazdasági adottsága. Régebben a járás területéről az emberek vonatszerelvény szám jártak el az ország kü­lönböző vidékeire alkalmi munkát vállalni. A felszaba­dulás óta, de különösen az elmúlt tíz év alatt nagyszerű fejlődés következett be, első­sorban Szentgotthárdon. Bővült és korszerűsödött a Selyemgyár, a Kaszagyár. Új üzem létesült, ami enyhítette, de nem szüntette meg foglal­koztatási gondjainkat. Ezért is nagy öröm számunkra, hogy a Szentgotthárdi Selyemgyár a harmadik 5 éves terv során 220 miillió forintos beruházás­sal bővül, ami a selyemipari termékek iránt m­egnöveke­­dett bel- és külföldi igények kielégítése mellett újabb munkalehe­tőségeket teremt Nagyon jó lenne, ha a volt dohánygyárat, amiben jelen­leg a fővárosi szociális otthon van, ismét ipari célokra tud­nák hasznosítani. Ez lényegé­ben megoldaná a járás fog­lalkoztatottsági gondjait. Kedves Elvtársak! Járásunkban mindössze 29 község van, ebből 23 határ­szélen fekszik. Területe nem nagy, annál gazdagabb azon­ban természeti szépségekben, a határ közelsége, a termé­szeti szépség, a rokoni kapcso­latok az elmúlt években je­lentősen megnövelték az ide­genforgalmat. Ez a tény olyan követel­ményeket állít a pártszerveze­teink elé, hogy a párt helyes politikáját még következete­sebben hajtsák végre.­­Feladatunknak tekintjük, hogy a szocialista hazafi­ság, a nemzeti büszkeség érzését felébresszük min­denkiben. Legyünk büsz­kék azokra az eredmé­nyekre, amiket két ke­zünk munkájával mi ma­gunk valósítottunk meg. Annál is inkább, mert egy­részt eredményeink nagyok, másrészt a turisták, és a ha­zalátogatók között akadnak olyanok, akik nyáran, vagy burkoltan, egyoldalúan dicsőí­tik a nyugati életformát, jól­lehet, ők talán rosszabb kö­rülmények között élnek és felnagyítják, ezzel sok egy­szerű embert megtévesztenek. Befejezésül szeretném el­mondani, hogy a Központi Bizottság beszámolójával egyetértek és az üzem kollek­tívája nevében ígérem, hogy minden tudásunkkal és erőnk­kel azon leszünk, hogy IX. kongresszus­i határozatait az ország legnyugatibb járásáin ezek megvalósítására! Nem nyék születnek a szocialista kétséges, hogy közös munkánk haza, a nép javára! (Nagy nyomán újabb nagy eredmén ty is.) Nagy Imréné vasi küldött felszólalása dolgoznak, mint akiknek ezek­­ban is következetesen végté­ről beszélnek, hajtjuk, hogy ezzel is a szo­cializmus teljes felépítését a Eredményeinkről hallgat- mi területünkön a legmesab­rsak, tényleges gondjainkat szebbmenőkig elősegítsük. Vasi küldöttek a kongresszuson 1966. december 1. Csütörtök Fock Jenő elvtárs felszólalása­ m ,tanácskozásom Fock Jenő, az MSZMP Politikai Bizottsá­gának tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese, a Központi Bizottság 1964. decemberi ha­tározatának indítékairól és hatásáról szólott. Megállapí­totta, hogy a Központi Bizott­ság útmutatása nyomán meg­gyorsult a termelékenység emelkedése. A terv azt írta elő, hogy a termelés növekedésében a termelékenység emelésé­vel fedezett hányad több mint kétharmad legyen. Négy év alatt ez az arány csak 50 százalék körül ala­kult. A határozatot követően, 1965-ben ez 82 százalékra nőtt. Ezután a harmadik ötéves terv feladataira hívta fel a figyelmet. Gazdasági életünk fejlődésé­nek elsőrendű feltétele, hogy külkereskedelmünket tovább bővítsük és gazdaságosabbá te­gyük. Továbbra is előnyben ré­szesítjük azokat a beruházá­sokat, melyek az export növe­lésére, az import csökentésére hatnak. A külkereskedelem növekvő feladata, hogy előse­gítse a nemzetközi munkameg­osztást, a termelés specializá­­cióját és kooperációját. Ilyen együttműködést alakítottak ki a Szovjetunióval és Lengyel­­országgal az autóiparban, több más iparágban a Német De­mokratikus Köztársasággal, Csehszlovákiával és Bulgáriá­val és egyes kérdésekben tő­kés országokkal is. Tisztelt Kongresszus! A Központi Bizottság 1964 decemberi határozata nyomán, a párt vezetésével, tudósok és gyakorlati szakemberek másfél éves munkával kritikailag átvizsgálták az egész gazdasági mecha­nizmust, s javaslatot ké­szítettek annak átfogó re­formjára. Központi Bizottságunk a ja­vaslatot megtárgyalta, elfogad­ta és utasítást adott a kon­cepció részletes kidolgozására. Azzal a meggyőződéssel hatá­roztunk így, hogy a reform hozzájárul a szocialista ter­melési viszonyok teljesebbé té­teléhez, a szocialista demokrá­cia kibontakoztatásához, ha­zánk szocialista építésének meggyorsításához. A gazdasági mechanizmus reformjáról folytatott tanács­kozásokon gyakran elhangzik olyan aggodalom, hogy az új mechanizmus tömeges munka­­nélküliséget hoz magával. Ez az aggodalom abból adódik, hogy az emberek maguk is látják, hogy nem egy vállalat­nál sok olyan embert foglal­koztatnak, akikre ott most nincs szükség és a nagyobb nyereségre való törekvés az új mechanizmusban várhatóan gátolni fogja új munkaerők felvételét A vezetőktől e fon­tos kérdés megoldásában min­denekelőtt azt várjuk, hogy keressék ezen munkaerők cél­­tudatos alkalmazásának lehe­tőségeit,­ új termékek gyártá­sával, új piacok szerzésével is. A helyenként feleslegessé váló dolgozók számára lehetőleg azonnal új munkahelyet kell felajánlani, szükség esetén át­képzésükről kell gondoskodni. Nem árt leszögezni, hogy továbbra is a teljes fog­lalkoztatottság megvaló­sítására törekszünk. Ezt fontos politikai, erkölcsi tényezőnek tekintjük és biztosak vagyunk abban, hogy a teljes foglalkoztatott­ság gazdasági feltételei az új mechanizmusban adva lesznek. A teljes foglalkoztatottságot helyesen kell értelmezni. Még­pedig úgy, hogy a fejlődés kö­vetelte munkaerő-áramlás biz­tosítva legyen. Jelenleg az egyes munkaterületeken mun­kaerők hiánya miatt nem tud­juk a munkaidőt csökkenteni, helyenként pedig rendszeres a túlórázás. A gazdasági mechanizmus reformja nemcsak az állami és gazdasági szervekre, hanem a társadalmi szervezetek tevé­kenységére is kihat. A reform csak tudatos tevékenység ered­ménye révén valósulhat meg és ezt mindenütt a pártnak kell vezetnie. Az új gazdasági mechaniz­mus egyik alapvető jellegze­tessége, hogy a döntés jogát oda engedi át, ahol az adott kérdésben a legalaposabb a tá­jékozottság. A termelési kér­désekben ez a hely kétségte­lenül a vállalat. A döntések végrehajtásáért felelős vezetők és a kollektí­va egymásra utaltsága növek­szik, s ez is kedvező feltéte­leket teremt az üzemi demok­rácia kibontakoztatásához. S az új helyzet nagymértékben növeli a helyi párt- és szak­­szervezeti szervek szerepét. A Központi Bizottság határozata alapján most részletesen kidolgozzuk az új gazdasági mechaniz­mus egész rendszerét, ötéves tervünk kidolgozásá­nál és jóváhagyásánál már számoltunk az új gazdasági mechanizmus várható hatásai­val. A terv elsősorban a fő irányokat és fő arányokat rög­zíti, a konkrét számszerű elő­irányzatok realitása magában foglalja a célszerű túlteljesítés lehetőségét. , A gazdasági mechaniz­mus reformjának előké­szítésével egyidőben kell biztosítanunk a gazdasá­gi élet fejlődését, meg­oldanunk a tervben elő­írt feladatokat. A Központi Bizottság 1954 de­cemberi határozata után ki­alakult kedvező tendenciák erősödnek. Eredményeinket to­vábbfejlesztve jó feltételeket teremthetünk az új gazdasági mechanizmus bevezetéséhez. A zökkenőmentes áttérés révén viszont meggyorsulhat a nép­gazdaság fejlődése — mondot­ta beszédében­­Fock Jenő. VAS NÉPE ­ További felszólalások A tegnapi ülésen felszólalt még Szuttnyán István bánya­mérnök, Csáki István, a Szol­nok megyei pártbizottság el­ső titkára, Keres Emil, a Thá­­lia Színház igazgatója, Molnár Frigyes, a Bács-Kis­kun me­gyei pártbizottság első titká­ra, dr. Tigyi József, a Pécsi Orvostudományi Egyetem do­cense, Gáspár Sándor, a Politi­kai Bizottság tagja, a SZOT fő­titkára, Domozi János, a Cse­pel Vas- és Fémművek hen­gerésze, Oláh György, a Heves megyei pártbizottság első tit­kára, Ve­ras János, a nagybán­­hegyesi Zalka Máté Tsz el­nöke, Csepelyi Tamás, a nagy­­kállói járási pártbizottság első titkára, dr. Pál Lánárd, a Köz­ponti Fizikai Kutató Intézet első igazgatóhelyettese, Old­­rich Cernik Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága Elnökségének tag­ja, Paul Thomsen, a Dán Kommunista Párt Politikai Bizottságának tagja. M. Betty Sinclair, az Észak-írországi Kommunista Párt Központi Bizottságának titkára, Anna Liisa Hyvonen, a Finn Kom­munista Párt Politikai Bizott­ságának tagja. Gaston Plis­­sonniere, a Francia Kommu­nista Párt Politikai Bizottságá­nak tagja, a Központi Bizott­ság titkára, Leonidasz Sztrin­­gosz, a Görög Kommunista Párt Politikai Bizottságának tagja, Kristin Andersson, az Izlandi Szocialista Egységpárt Központi Bizottságának tagja és dr. Vladimir Bakarics, a Jugoszláv Kommunisták Szö­vetsége Központi Bizottsága Elnökségének tagja, a Hor­­vát Kommunisták Szövetsége Központi Bizottságának elnö­ke. A kongresszus ma reggel 9 órakor folytatja tanácskozását.

Next