Vas Népe, 1967. január (12. évfolyam, 1-26. szám)
1967-01-15 / 13. szám
„Napok óta Tatán hóviharban turnézunk és csütörtökön, 12-én, ha iftot,már Nyíregyházám leszünk!" —* olvasom levetelem, amelyben a kért fényképeket küldte. Tehát decemberben Vasban, aztán Komárom megyében, majd meg a nyírségi tájakon. És azután megtol tovább, ahová hivatása, a srnép színészi játék küldi-várja: Falócföld, Tolna, Pest — mármint a megye — és Zala. Mindenütt járt már, mindenütt hódított, ahol a Déryné Színház szerepelt. A távolságokat kék Ikarosszal Erőzi le, ezzel a XX. századi ekhóssaekerrel, rugalmas ütésem kollégáival, szancsaektvel és zenészekkel, díszletezőkkel és világosítókkal. Utazószínház, utazó művészek. A színésznők egyike, Ács Rózsi. — Tehát ma itt, holnap ott. Hogyan is melegedtél bele ebbe az életmódba? — szegezem neki az esetlen, de legkézenfekvőbb kérdést — Tizennyolcadik éve csinálom — válaszol lakonikus rövidséggel, s nem teszi hozzá, hogy ez már önmagáért beszél. Amikor a most tizenhatodik évébe lépett Déryné Színház elődje, a Faluszínház hősi korszaka kezdődött, ő már harmadik éve utazó színész volt 1949-ben a bányászszínházzal járta az országot, majd a Honvéd, később Néphadsereg Színházzal, még mindig járművön, még kompon is, táborról táborra. Csak apró, de felejthetetlen epizódok ebből a korból: Salgótarjánba decemberben nyitott teherautón, hokedlin ülve utaztak. Máskor egyik előadás után hajnali ötig vártak az üzemi kisvasútra, hogy szálláshelyükre érjenek. A tábori színpad mellett máglyát raktak, hogy elriasszák aszúnyogokat, mégis az előadás végére akkorára dagadt a fejük, mint egy cipó. S még egy ebből a tudásszomjas múltból: előadás közben eleredt az eső. A katonák azonban rendíthetetlenül ültek, tehát folytatni kellett a játékot. Mindössze anynyit változtattak, hogy állva Egy színész// no a kék buszról maradtak akkor is, amikor le kellett volna ülniük, de a bőrfotelokba már nem lehetett. — Úgy megszoktam ezt a különleges életformát, ezt a jövést-menést, hogy ha hetekig nem ülök a buszra, már hiányzik. Ez az én otthonom, ez a színház, és a kollégák, a családom. A Déryné Színháznál a második évadban kezdett dolgozni. És azóta ragyogóbbnál ragyogóbb alakításokkal gazdagította nézőit, hívta fel magára a figyelmet, szerzett elismerést színházának. Kitűnően alakít például paraszti szerepeket. A kritika ezekre mindig rendkívül élénken és elismeréssel reagált. „Paraszt anyája felvonásról felvonásra érik művészibbé...” (Népszava). „Kiváló alakítást»yújMi « »tone és kew*- M len nagy&Szila feleségének, szerepében Ács Rózsi” (Pest megyei Hírlap). „Az az öreg pa-rasztpár (Horváth bácsi és Horváth néni), akiket Kenderessi Tibor és Ács Rózsi tarózkodó s árnyalt jellemzés- sel elevenített meg, hiteleségben és igéretességben meg- közelíti a legértékesebb, korli szerű parasztábrázolásainkat... s Dús érzelemviláguk érzelgés n nélkül való és éppen ezért megindítóan igaz maradt.” (Irodalom és Művészet). „ Akik valaha is látták, azok számára ez a pár sor is fel- idézheti többek között a Pilangó kulákasszonyát. Lúdas Matyi öreganyját, a Tavaszi rügyek kofaasszonyát, a Virágzik a hárs Horváth némi- jét, így kapásból is gyönyöörű csokor a repertoárjából; s gyönyörű és hervadhatatlan már csak azért is, mert így vagy úgy, de az emberibb élet, a felemelkedés felét egyengette falusi nézőinek gondolat- és érzésvilágát. „Ács Rózsi ... most már évek óta meglepő hűséggel és hitelességgel kitűnően ábrázolja a különböző jellemű és jellegű parasztviszony House- o kat" — summázza róla a Film Színház Muzsika a jubiláns Déryné Színházra emlékezve. Honnét is meríti azokat a gesztusokat, a hangsúlyt, a mértéktartást, ha kell a rátartiságot, a szája köré azokat a sokatmondó vonásokat? — Mindenki megkérdezi *— mondja csendes derűvel. — Szeretem az érzelemgazdag, szerény embereket. Amikor megérkezünk egy faluba, rögtön elkezdek ismerkedni, beszélgetni. Persze ez még nem indok, de a kérdésre nem is igen lehet válaszaim. Nagyon sokszor előfordul, például legutóbb a Nagyerejű Mácsik egyik előadása előtt is, hogy a büfében megszólítottak: Asszonyka, hogyan került maga ide a társulattal? Igen, ennyire közülünk valónak érzi a közönség Ács Rózsit. Derűs történetek tanúskodnak erről. Egyik filmfelvétele alkalmából az udvaron levegőzött, és a kedves öreg éjjeliőr kedélyesen felajánlotta, hogy beviszi a forgatásra, ha annyira kíváncsi, nem kell kint leselkednie. Annyira annak tudják, amit alakít, mert olyan tökéletesen azonosul szerepeivel. Pedig nemcsak paraszti figuráikat kelt életre. A Bernard háza, a Király bolondja, A kőszívű ember fiai egy-egy nevezetes jellegzetes alakítása is az ő nevéhez fűződik, a Déryné Színháznál. Beskatulyázásról, minden színész réméről tehát szó sincs. — A színház rendkívül méltányolta a kocsin eltöltött hosszú időt és budapesti ifjúsági előadásain is foglalkoztatta. A kőszívű ember fiad, Twist Oliver, a Tom Sawyer és még nagyon sok ifjúsági darab kisebb-nagyobb szerepét alakítottam. Azt mondja, neki nincs családja, a színház az otthona. De mi van, ha leveti Planken horstné estélyi ruháját, vagy leoldja derekáról öreganyó fekete ráncos szoknyáját, melles kötényét? Akkor ő is magánember, gondokkal, bajokkal. Baleset érte az egyik turnén, az utóbbi években családi gyász nehezítette életét. De nem érezte magát egyedül. — Olyan megértést, nagyfokú emberséget Umúsítottak trénéont etdh&r c sz^nhazned, bofff wm Mhm. tartat má-tett megkaptam votna ezt.'.'. őszinte, meggyőző szavak, »rtftle&ő hát nagy-nagy ragaszkodása a Déryné Színházhoz. Amikor a kész darabbal allék autóbuszra ülnek, Ácsi Rózsi tankönyveket is csórna-pol össze. A kilométereket ugyan nem számolja egyik fa- autói, egyik megyétől a má- ' bikig. Megtanult viszont né- metül, franciául és angolul. E nemes időtöltésnek is meg- van a haszna, koprodukciós filmeknél gondoltak rá. Filmezett német koprodukcióban és amire a legszívesebben emlékezik, a Germinal-ban az egyik bányászasszonyt személyesítette meg. Érdekes, de mindenesetre rendhagyó módon került kapcsolatba a filmmel. Egy paraszti szerepre kerestek színésznőt fényképek alapján. Rá esett a választás, s így kapta meg a Tavaszi zápor egyik jelentős szerepét. 23 filmben játszott, több népszerű tudományos kisfilmben is. A Dúvad, a Díszmagyar, a Foto Haber, a Megöltek egy leányt, a Házasságból elégtelen csak néhány cím a 23 közül az említetteken kívül. Úgy érzem, országjáró színésznek különösen tehetségesnek kell lennie, hogy a film számára is felfedezzék. S Ács Rózsi rendelkezik ezzel az erőteljes tehetséggel, alakjára a színpadon nem lehet nem odafigyelni. Pedig nincs teörülöttüte hűhó, csendes és szerény, mindig hátul áll, mint Cyrano. Több évtizedes eredményes színészi múlt áll mögötte, hiszen gyermekszmésaként kezd-A Különleges világnap-ban, te. S ebből a több évtizedből is immár közel kettőt szocialista kulturális forradalmunk első vonalában, az úttörők, a legtöbb nehézséget,fáradságot vállaló lelkes és felkészült együttesében, a Déryné Színházban. Igézetes tehetségét gazdagon bontja ki a legkisebb színpadon, a legkisebb falu színházra szomjas nézőközönsége előtt is. Ács Rózsi ma is naponta felszáll a kék autóbuszra, s irány a Nyírség vagy Tolna és Vas. Nem számít, hogy hóvihar tombol, legfeljebb öszszébbhúzza magán szürke teddyjét, s gondolatban már a színpadot látja. Csepregen, vagy Horvátzsidányban. Figyeljünk rá, amikor megszólalt mélyzengésű hangján... Markovits Ilona 3 . 0 ♦ ♦ 01 1 BtfMrfta Kft» 1*3* idewWx». 1.HT7. Juvar 15. Vasárnap *» VAS NIIPE g Vasárnapi kvlcs a „nagy csalódás“-ról ! (egyben válaszféle E. M.-nek) Finom, fehér borítékú levelet hozott nemrégiben a szerkesztőségi posta. Hasonló küllemű küldemény naponta tucatjával akad. Ez a levél azonban nemcsak külsejében finom- és fehér, hanem tartalmábanis. Közel * négy oldalnyi terjedelmű novella bomlott is ki a borítékból apró betűs kézírással. A címe: Erdey mes volt... ? A Közlés reményében beküldött írások természetesen egy szerkesztőség postájában nem mennek ritkaság- ■.» számba. Ami a jelen esetben rendhagyó, az az, hogy a szerző egyetlen szóval sem utal a közlés igényére. *; Nem. A szerző csak kérdez. A szerző csak kiált: ' A szerző csak sikolt. Érdemes volt... ? \ A szerző diáklány. Tizenhét éves. • Az írás arról szól, hogy Kriszta, a gimnazista '. lány, aki valami ostobaság miatt összekülönbözött\ „udvarlójával”, a hasonló korú Ferivel. az iskolabálon felfedezi, hogy a fiún tüntetően más lánynak teszi a szépet, sőt a szeme vízjára.. 'éppen akkor és pontosan, . ’ amikor ő odanéz, meg is csókolja a lány nyakát. A „súlyos inzultustól” lelkileg összeroppan. Bár frissen megismert táncpartnere, a másodéves egyetemista jó X képű, jó modorú fiú, tetszik is neki, de úgy érzi, ezt nem lehet tovább bírni. Hazamegy. A fiú hazakíséri, Z randevút kér tőle, ő látszólag bele is egyezik, de már X tudja, hogy neki meg kell halnia. A család másnap kirándulásra készül. Kriszta fej- - fájás ürügyén otthon marad. Bár az anyuka eleinte ' ’ rosszat sejt, éppen hogy csak meg nem kérdezi: ugye , nem leszel öngyilkos, kislányom, de aztán nyugodtan - -összepakol a család és vonatra ül. .1 t •JTz risztéi, miután több ízben meggyőzte magát f J\_ arról, hogy neki — bár nagyon szeretne • élni —, nincs más választása, csak a halál, ■ ’ megírja búcsúlevelét, melyben mindenkit felment, ter- ' mészetesen elsősorban a csapodár Ferit. Aztán kimegy • a konyhába, kinyitja a gázcsapokat... És nem láthatja ■ ’ már, hogy két diáksapkás fiú mindennap kijár a te- '■ mezőbe, nem hallja, hogy az egyik azt mondja a má- síknak: Ferikém, légy erős, az pedig halványan elmossolyodik és így válaszol: Majd megpróbálom... ‘ Eddig a novella. Naiv, kamaszos szenvelgés,' könnyfacsaró álromantika — mondja a szerkesztő. — ■ ■ De igaz lehet! — fenyegetőzik a valóság. — Igaz! Igazi. De miért teszik? — lázad a szerző —, a novellához , ragasztott utószavában, és egészséges valóságérzéssel. J az életigenlés kirobbanó logikájával rögtön odaton- tasztja a többi kérdést is: — Lehet-e valakinek annyi- [ ’ ra kegyetlen, keserű az élete, hogy megváljon tőle? ]; Érdemes feláldozni mindent egy meggondolatlan lé- '■ - pásért? Vajon mi az Önök véleménye erről? ; * X Úgy érzem, hogy E. M. ezeket a kérdéseket már megválaszolta önmagának akkor, amikor feltette őket. X' S a válasz nyilván csak egyféle lehet: nemcsak hogy **! nem érdemes, hanem egyenesen tilos! Bűn. Bűn az ■ ■ emberi méltóság ellen. Írását nem azért vetette papírra, mintha egyetértene hőseivel, hanem mert tán úgy érezte, hogy miként az ősi kultikus varázslók, ha ki- ; ■ mondja az ártó szavakat, azzal elveszi erejüket. ■ Innen már csak egy lépés a követkyeztetés: E. M. kezébe a féltés adta a tollat. A hozzá hasonló korúak, a nálánál gyengébbek féltése. Ezért írtam, hogy a- levél nemcsak külsejében, hanem tartalmában is fi- X nem és fehér. Igen, a gyengék féltése. Mert az ő koruk, a serdülő kor a nagy gyengeségek kora. De a hegyet moz Xdító erőké is. Azt teszem, itt lehetne a legtöbbet tenni. Itt, ahol X a legnehezebb. X. Mert a szerelem félénk, a szerelem szemérmes, iz a szerelem tartózkodó, ugyanakkor gőgös, a követelő és könyörtelen. Az érzelmeknek X nincsen koruk. Ám a kamaszkor érzelmi rezdülései- X nek amplitúdója összehasonlíthatatlanul tágabb a fel- T nőttekénél, s a szertelenség gyakran a lelki nagyság hamis pózában tetszeleg. Iráfiytű csak a tapasztalat X lehetne, de éppen az hiányzik. Tapasztalataik csak a X felnőtteknek vannak. — Ugyan, a felnőttek nem ér- £ tik! — hallom. Pedig értik. Annyira értik, hogy néha • nem is merik érteni. Mint ahogy Kriszta mamája sem X merte érteni hetek, óta fanyalgó lányát. Erős szülök kellenek. Es okosak. Mert az okos X ság, erő. £ És erős barátok, barátnők kellenek, őszinték. Mert 4» az őszinteség: erő. És az erősek vigyázzák a gyengét! X ’ , ’t* Nehéz ez a vigyázás. — De mamikám, már nem vagyok pályás — mondja a novellabeli Kriszta a fe- Xületesen aggódó teamának. Valóban, egy tizenhét éves X leány biológiailag kétségkívül nem pályás. De érzelmi- x akarati élete bizony pólyáért kiált, amikor ezt mondja: X ' — Ez már több, mint amit el lehet viselni. Ezért sze- X , vettem hónapokon át..hát örökké csalódnom kell? S az érzelmi „pólyaigényt” az okos szülőnek ész- x re kell vennie, ki kell elégítenie. 1 . Nehéz ez a vigyázás. Mert a sérült. ..csalódott" ? ! kedélybeteg befelé fordul, s éles szemérző szív kell a titkának felfedezéséhez. És nagy-nagy egrimással törő- X dés. Olyan, vagy ahhoz hasonló, ami E. M. kezében adta a tollat. Talán ez az egyetlen, amit mindnyájan X tehetünk, amit mindnyájunknak tennünk kell. X A miértekre nincs válasz. Egy azonban bizonyos: egészséges szellemű, önmagában és az embertársaiban bízó, a saját és mások hol- napjáért harcolni kész ember előtt — legyen az ifjú X vagy felnőtt — nem lehet tiszteletre méltóbb, mint az élet. X Várhelyi József