Vas Népe, 1967. január (12. évfolyam, 1-26. szám)
1967-01-01 / 1. szám
Vietnami helyzetkép Szombaton reggel hét órakor , magyar idő szerint pénteken éjfélkor életbe lépett a kétnapos tűzszünet Vietnamban. A tűzszünet előtti órákban már nem került sor komolyabb akciókra, viszont az amerikai szóvivő szerint Saigontól húsz kilométerre nem sokkal hét óra után harc tört ki egy őrjáraton levő amerikai szakasz és a gerillák között — a veszteségekről azonban nem érkezett jelentés. Az amerikai légierő, amely pénteken még teljes erővel támadta az ország északi és déli részét és több száz bevetésben bombázott különböző célpontokat, szombaton „csak” felderítő repüléseket hajtott végre. Az AP beszámol arról hogy közvetlenül a tűzszünet életbelépése előtt megkezdődött négyezer amerikai katona partraszállása Vang Tao térségében. Londonban péntek estee bejelentették, hogy Brown angol külügyminiszter újabb „békekezdeményezést” tett a vietnami konfliktus megoldására. Az angol külügyminiszter üzenetet intézett amerikai, észak-vietnami és dél-vietnami kollégához, hármas találkozót indítványozva az ellenségeskedések befejezésének megvitatására. Brown felajánlotta kormányának jó szolgálatait a találkozó megszervezésére brit fennhatóság alatt álló területen. . Az Újévi szokásokhoz hozzátartozik a jókívánság, s akadnak politikusok, akik ezt az alkalmat jóslásra is felhasználják. Ám kevesen vannak, akik az esztendő végén, mérlegkészítéskor előveszik háromszázhatvanöt nappal korábban beharangozott jóslásaikat, ígéreteiket... Igaz, MacNamara 1966 elején már nem ígérte, hogy karácsonyra végleg hazatérnek Vietnamból az amerikai katonáik, de a döntés kicsikarásában, vagy legalábbis a „vietnami kaland” számukra kedvező fordulatában reménykedtek. Az Egyesült Államoknak azonban a rekord hadiköltségvetés és a szennyes háborúba bevetett közel 400 ezer amerikai katona ellenére sem sikerült megváltoztatni a hadihelyzetet —agyaakkor a nemzetközi közvélemény széleskörű tiltakozásával találták szemben másukat. Az 1966. esztendő nemzetközi eseményeire a Vietnam elleni amerikai agressszió vetett árnyékot. Szilvesterkor Johnson szóvivője még azzal hintett port a világ szemébe, hogy az elnöknek „vietnami rendezésre irányuló fáradozásairól” beszélt és felfüggesztették a Vietnam Demokratikus Köztársaság eleni bombatámadásokat, már mindkét napos szüneteltetés után azonban Johnson evetette a Syke tógáját és az idei karácsonyi kétnapos tűzszünet idején is Hanoi fölé küldte kalózrepülőgépeit. Végeredményben ez a lépés, a bombázásoknak Hanoira történt kiterjesztése volt a betetőzése annak a veszélyes eszkalációnak, amelyben az USA agressziójában részt vevők manilai értekezlete csak az amerikai választók megnyugtatását szolgálta. Johnson békeszólamai ellenére nemzetközi méretekben — s immár az amerikai közvéleményben is fokozódó mértékben — növekszik a tiltakozás a világkatasztrófa veszélyét magában hordozó vietnami agresszió ellen. Washingtonnak a katonai győzelem kicsikarására irányuló képtelen erőfeszítései és az agresszió kiterjesztésére (Laosz után most már Thaiföldön is bevetették az amerikai katonaságot a hazafiak ellen) vonatkozó lépései nem tömörítettek, hanem tovább lazították a nyugati szövetséget. Nemcsak a SEATO és a CENTO bomlása folytatódott, hanem éles ellentétek dúlnak a NATO-ban is. Franciaország ebb€n az évben kivált a NATO integrált katonai szervezetéből, s ez volt a legszembetűnőbb jele annak, hogy — a Neue Zürcher Zeitung szavait idézve — 1966 „a szövetség nyílt és látványos válságának esztendeje volt”. 1964-ben még a sokoldalú atomütőerőik kérdésében törtek felszínre az ellentéteik, azóta az Amerika-ellenesség tovább terjedt Nyugat-Európában. Az Egyesült Államok hiába igyekezett rávenni NATO-beli partnereit a vietnami agresszió támogatására , az atlanti szövetség tagállamai nem akarnak belebonyolódni ebbe a konfliktusba. Annál inkább keresik a kapcsolatokat a Szovjetunióval és az európai szocialista országokkal, és ez az esztendő jogos reményeket keltett arra, hogy Európában csökkenthető a feszültség, hogy kitartó erőfeszítésekkel lehetséges előrelépés az európai biztonság megteremtéséhez. Bár Wilson kormánya túlságosan elkötelezte magát az amerikai politika mellett, számos NATO-országban, így elsősorban Franciaországban, de kisebb mértékben Dániában, Olaszországban, sőt Nyugat- Németországban és Törökországban is új utakat, vagy legalábbis új kapukat keresnek. Erre mutat többek között az a látogatás-sorozat is, amelyet NATO-országok kormányfői, külügyminiszterei tettek a Szovjetunióban, de Magyarországon is (az idén többek között Hakkerupp dán miniszterelnök, Couve de Murville francia külügyminiszter járt Budapesten). Másrészt a NATO miniszteri tanácsának decemberi párizsi értekezlete, amelynek zéróközleményében egyetlen szóval sem emlékeztek meg a „vietnami konfliktusról”, noha korábban minden esetben kifejezték az amerikai politika iránti támogatásukat. Szélesebb értelemben a nyugati szövetség „válságos évének” legfőbb jellemzői közé tartozik a sokat reklámozott „gazdasági csoda” és prosperitás vége, s hogy ez a gazdasági visszaesés politikai válságokban robbant ki. A nyugati kormányválságok közül elsősorban az Erhardkormány bukását kell kiemelnünk és a kereszténydemokrata—szocdem nagykoalíció létrejöttét. Az új Kiesinger Brandt-féle kabinet az elavult adenaueri koncepció helyett új kezdeményezéseket ígér. Azonban csak a tények adhatnak választ arra, vajon a Washingtonnak hűséget ígérő, Párizsnak baráti jobbot nyújtó és a szocialista országok felé reális közeledést hangoztató nyugatnémet kormány merre lép majd igazán? A Szovjetunió és a szocialista országok a tettek mezején igyekeztek érvényesülést szerezni a békés egymás mellett élés politikájának s támogatni a vietnami nép harcát, leleplezni és elszigetelni az Egyesült Államok agresszív politikáját. Januárban az India és Pakisztán közötti békéhez vezető taskenti tanácskozásokkal a szovjet kormány olyan tekintélyt és előnyt szerzett a nemzetközi diplomáciában, amelynek hatása azóta is érződik. A „taskenti szellem” jegyében fáradozott a Szovjetunió annak érdekében, hogy tovább erősítse a baráti szálakat szomszédaival. Az OSZtendo legnagyobb diplomáciai utazásai is a szovjet kormány lépéseihez kapcsolódtak: a nyáron De Gaulle elnök tett eredményes látogatást szovjet földön, az év végén pedig Koszigin miniszterelnök Párizsban már a moszkvai megállapodások kereteinek kitöltéséről, az együttműködés sokoldalú kiterjesztéséről folytatott eszmecserét. A békés egymás mellett élés elveinek gyakorlati megvalósítását segítette Koszigin decemberi törökországi látogatása is De az Egyesült Nemzetek Szervezete idei 21. közgyűlésén is sikerült pozitív határozatokat elfogadtatni — mindenekelőtt a szocialista országok, valamint a népek szabadságáért határozottan fellépő fiatal független ázsiai, afrikai és latin-amerikai országok erőfeszítéseinek eredményeként. 1966 egyik fontos eredménye, hogy a világban ma olyan légkör alakult ki, amely kedvező a nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozásáról szóló szerződés megkötésére. Fontos lépés történt az ENSZ-ben a világűrben való nemzetközi együttműködés fejlesztésére is — 1967 feladata, hogy az ENSZ közgyűlésen elfogadott előremutató döntések valóra váljanak. Ha a most véget ért esztendő nem is hozott látványos előretolódást, sőt a jelenlegi kínai vezetők helytelen politikája, és az Afrikában végbement neokoloniatista puccsok bizonyos mértékig gátolták az előrehaladást . 1966-ban a szocialista világrendszer országai politikai és katonai gazdasági téren egyaránt tovább erősödtek, s ezzel együtt azoknak az erőknek befolyása, amelyek képesek megakadályozni egy új világháború kirobbantását (S. T.) 1966 világpolitikai eseményei Az országgyűlési és tanácstagi választásokról (Folytatás az 1. oldalról) bizottság elbírálás céljából átteszi a járásbírósághoz, amely lépi ülnökök közreműködésével — szükség esetén az érdekeltek meghallgatása után —, végérvényesen határoz. A választók ideiglenes névjegyzéke, valamint a pótnévjegyzék és a járásbíróságnak a kifogásokt elbírálására vonatkozó határozatai alapján a tanács végrehajtó bizottsága legkésőbb március 2-ig állítja össze a választók végleges névjegyzékét. Ezt 1967. március 3-a és 7-e között kell közszemlére tenni. Ha választójogosult személy a névjegyzék összeállítását követően megváltoztatja állandó lakóhelyét, az új lakóhelye szerint illetékes tanács végrehajtó bizottságától kérheti felvételét a választók névjegyzékébe. A kérelemhez csatolni kell a korábbi lakóhely szerint illetékes végrehajtó bizottság által kiadott igazolást arról, hogy a kérelmezőt a választók névjegyzékébe felvették. Magyar párt- és állami vezetők üdvözli távirata Kuba nemzeti ünnepe alkalmából paraszt kormány elnöke táviratot intézett dr. Fidel Castro Ruz elvtárshoz, a Kubai Kommunista Párt Központi Bizottsága első titkárához, a kubai forradalmi kormány elnökéhez és dr. Osvaldo Dorticos Torrado elvtárshoz, a Kubai Köztársaság elnökéhez, melyben a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársa- ság Elnöki Tanácsa, a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány és a magyar nép nevében szívből jövő üdvözletüket és legőszintébb jókívánságaikat küldik a kubai államférfiaknak, és a kubai népnek, a forradalom győzelmének 8. évfordulója alkalmából. Péter János külügyminiszter, a kubai nemzeti ünnep alkalmából táviratban üdvözölte dr. Raul Roa Garciát, a Kubai Köztársaság külügyminiszterét, a SZOT elnöksége a Kubai Dolgozók Forradalmi Szakszervezeti Szövetségének, a KISZ Központi Bizottsága a Kubai Kommunista Ifjúsági Szövetségnek, az Országos Béketanács a Kubai Béketanácsnak, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnöksége a kubai forradalom védelmére alakult bizottságnak küldött táviratot az évforduló alkalmából. Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, Dobi István, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Kállai Gyula, a magyar forradalmi munkás- Veszélyes beavatkozás A Délkelet-Ázsiában 514 000 négyzetkilométeren elterülő Thaiföld gazdag ország. Termékeny rizstermő vidékei, ón- és lignit készletei, gumiültetvényei, trópusi fái, kukoricája és cukornádja nagy kincseket jelentenek. Az ország termelése és kivitele az utóbbi időben növekedett, a nemzeti jövedelem évi 7 százalékkal nőtt. De mindebből a lakosság alig részesedik. A központi gazdasági ágak, a bankügy, a kereskedelem, az építőipar gyengén fejlett országra jellemzőek. Az iparosítás igen kezdetleges fokon áll. A 30 milliós lakosságon belül az ipari munkásság létszáma mindössze 350 000 fő, s ez is nagyon kis üzemekben dolgozik. Az alapanyagokat és termékeket nyers állapotban exportálják, ami már önmagában is függő helyzetben levő gazdaságra utal. Súlyosbítja a helyzetet az Egyesült Államok fokozódó katonai berendezkedése az országban. A thaiföldi amerikai katonai erők létszáma az utolsó évben megkétszereződött és elérte a 33 000 főt. Kormányintézményeken amerikai tisztek egész csoportja tölt be „tanácsadói” tisztséget. Márpedig az amerikai katonák megjelenése egy gyengén fejlett országban minden esetben inflációval járt, nem beszélve a korrupcióról és prostitúcióról. A fokozódó militarizálódás, az amerikaiaknak való alárendeltség, a gazdasági problémák — mindez elegendő magyarázattal szolgál a hatalmon levő kormány népszerűtlenségére. Emellett rendkívül brutális politikát folytatnak a nemzeti kisebbségek: északkeleten a laosziak, a déli félszigeten a malájok, északon és nyugaton a különböző törzsek irányában. Nem lehet csodálkozni ezek után, hogy partizánmozgalom bontakozott ki az országban különösképp annak északkeleti részén, ahol a népi ellenállásnak már régi és erőteljes gyökerei vannak. A kormány véres megtorlásokhoz folyamodott, amelyekben amerikaiak is részt vettek. A partizánok ellen bevetettek egy különleges rendeltetésű amerikai egységet és a tisztogató hadműveletekben amerikai légi különítményeket is felhasználtak. Erősen hasonlít ez a helyzet ahhoz, amit 1962-ben Dél-Vietnamban tapasztalhattunk. Az Egyesült Államok thaiföldi beavatkozása könnyen egy második Vietnam kialakulásához, a délkelet-ázsiai háború kiszélesedéséhez vezethet. Külföldi kaleidoszkóp CARACAS Borges venezuelai külügyminiszter pénteken megerősítette, hogy Venezuela ismét felvette a diplomáciai kapcsolatott Brazíliával. BELGRÁD A jugoszláv szövetségi statisztikai intézet most kiadott jelentése szerint Jugoszlávia lakosságának száma 1966 derekán 19 741 000 volt, vagyis 233 000 fővel több, mint 1960 közepén. Lottótájékooztató Beérkezett 5 798 513 darab szelvény, öt találatot egy fogadó ért el, a nyeremény az illeték levonása után 1 739 554 forint. Négy találatot 131 fogadó ért el, a nyeremény az illeték levonása után 13 279 forint. Három találatot 8449 fogadó ért el, a nyereményösszeg az illeték levonása után 206 forint. A két találatos szelvények száma 189 790 darab, ezekre a nyereményösszeg egyenként 11 forint. VAS NÉPE Kuba nyolc , Kubában alig néhány héttel ezelőtt, ők emlékeztek a történelmi napra: tíz esztendeje a legendás kis hajó, a Granma, fedélzetén 82 rél, Fidel Castro vezetésével. Többségük már közetben életét áldozta Kuba szabadságáért, zafinak azonban a Sierra Maestra hegyeibe szítani a népi felkelés lángját Batista zsarut Két esztendőn át folyt a fegyveres harc csapatból hadsereggé növekedett felszabadít Jágosan és lóháton, teherkocsikból átalakít kocsikkal, karabélyokkal és cukornádvágóké Havanna felé. Hiába próbálkozott az Egyes tizenkettedik órában jenki tengerész-gyalogos fenntartani hűséges bábjának, Batistának aftin-amerikai népek a kubai szabadságharco keltek és a tengerész-gyalogosok visszavonás tették Washingtont. A kubai cukornádültetve United Fruit Company sugallatára január el elmenekült és Havannában katonai juntát lt másnap azonban a havannai munkások sztrájka, a junta-kormányt. Castro és csapata néhány na nep örömujjongása közepette vonult be Havana Január elseje azóta a kubai forradalom gyt ünnepe. A leghatalmasabb és legagresszívabb brn ország, az Egyesült Államok tőszomszédságában nyolc esztendeje lélegzik szabadon és építi a társadalmat Kuba népe. Az elmúlt nyolc esztendő során alig múlt el az Egyesült Államok, vagy a dolláron vásárolt ki forradalmárok, a guantanamói támaszpont tengeresai és repülőgépei ne támadtak, vagy provokál A Disznó-öbölben végrehajtott szégyenletes elleni invázió azonban éppúgy kudarcba fulladt, mint ellenes blokád. Az amerikai imperializmus Kuba-ellenes blokátjája a szocialista országok szolidaritásán, a latin-an, népek és a józan nemzetközi közvélemény tiltakoz tött darabokra. Kuba kiállta az első nehéz próbákat „Amerika szabad földjén”, a hat és félmilliós lakosú Égetországban épül az a világító torony, amely egész Lath. Amerika számára mutatja a szabadsághoz vezető utat. A hétköznapi építőmunka a harcokban edzett kubaiak számára sem sima országúton halad. Nemcsak az imperializmus provokációi — amelyek állandóan fegyveres készenlétet követelnek — hanem a szocialista tábortól való nagy földrajzi távolság, az első tapasztalatok megszerzése is sok gonddal jár. Az új Kuba azonban sorra leküzdi ezeket a nehézségeket. Úgyszólván egyetlen esztendő alatt, 1961-ben, az „oktatás évében” önkéntesek tízezrei leküzdötték az analfabetizmust és Latin-Amerikában először Kuba lett „az írástudatlanságtól megszabadult ország". Ezután a „tervezés éve” következett, majd a cukornádtermelés fellendítésére összpontosították az erőforrásokat. S folytatódik az ország iparosítása. Csupán 1966-ban több új alkotást adtak át rendeltetésének. Tavasszal kezdte meg az áramszolgáltatást a szovjet segítséggel épült Mariéi és Rente erőmű. Camagueyben épült a cukorkémiai ipar egyik elsőszülöttje, az új élesztőgyár , amely a maga nemében a legnagyobb a világon. Gépeit és berendezését Franciaország szállította. Az autóbuszparkot angol Beylamdbuszokkal újították fel, íme, mivé lett az amerikaiak által meghirdetett Kuba-ellenes blokád!... Eredményesen fejlődnek a magyar—kubai kapcsolatok is — minden téren. Népünk rokonszenvével, szolidaritásával a bátor kubai nép oldalán áll s köszönti a forradalmi Kubát nemzeti ünnepén. Sebes Tibor 1967. január 1. Vasárnap