Vas Népe, 1967. január (12. évfolyam, 1-26. szám)

1967-01-01 / 1. szám

Vietnami helyzetkép Szombaton reggel hét óra­kor , magyar idő szerint pén­teken éjfélkor életbe lépett a kétnapos tűzszünet Vietnam­ban. A tűzszünet előtti órák­ban már nem került sor ko­molyabb akciókra, viszont az amerikai szóvivő szerint Sai­gontól húsz kilométerre nem sokkal hét óra után harc tört ki egy őrjáraton levő ameri­kai szakasz és a gerillák kö­zött — a veszteségekről azon­ban nem érkezett jelentés. Az amerikai légierő, amely pén­teken még teljes erővel tá­madta az ország északi és déli részét és több száz bevetésben bombázott különböző célpon­tokat, szombaton „csak” felde­rítő repüléseket hajtott végre. Az AP beszámol arról hogy közvetlenül a tűzszünet élet­belépése előtt megkezdődött négyezer amerikai katona partraszállása Vang Tao tér­ségében. Londonban péntek este­e bejelentették, hogy Brown an­gol külügyminiszter újabb „békekezdeményezést” tett a vietnami konfliktus megoldá­­sára. Az angol külügyminisz­ter üzenetet intézett amerikai, észak-vietnami és dél-vietnami kollégához, hármas találkozót indítványozva az ellenséges­kedések befejezésének megvi­tatására. Brown felajánlotta kormányának jó szolgálatait a találkozó megszervezésére brit fennhatóság alatt álló terüle­ten. . Az Újévi szokásokhoz hozzátartozik a jókívánság, s akadnak politikusok, akik ezt az alkalmat jóslásra is felhasználják. Ám kevesen vannak, akik az esztendő vé­gén, mérlegkészítéskor elő­veszik háromszázhatvanöt nap­pal korábban beharangozott jóslásaikat, ígéreteiket... Igaz, MacNamara 1966 elején már nem ígérte, hogy kará­csonyra végleg hazatérnek Vietnamból az amerikai kato­náik, de a döntés kicsikarásá­ban, vagy legalábbis a „viet­nami kaland” számukra ked­vező fordulatában remény­kedtek. Az Egyesült Államok­nak azonban a rekord hadi­költségvetés és a szennyes háborúba bevetett közel 400 ezer amerikai katona elle­nére sem sikerült megváltoz­tatni a hadihelyzetet —­agya­­akkor a nemzetközi köz­vélemény széleskörű tiltako­zásával találták szemben má­sukat. Az 1966. esztendő nem­­zetközi eseményeire a Viet­­nam elleni amerikai agress­­szió vetett árnyékot. Szilvest­­erkor Johnson szóvivője még azzal hintett port a világ szemébe, hogy az elnöknek­­ „vietnami rendezésre irá­­nyuló fáradozásairól” beszélt és felfüggesztették a Vietna­­m­ Demokratikus Köztársaság eleni bombatámadásokat, már mindkét napos szüneteltet­és után azonban Johnson evetette a Syke tógáját és az idei karácsonyi kétnapos tűz­szünet idején is Hanoi fölé küldte kalózrepülőgépeit. Vég­eredményben ez a lépés, a bombázásoknak Hanoira tör­tént kiterjesztése volt a bete­tőzése annak a­ veszélyes esz­kalációnak, amelyben az USA agressziójában részt vevők manilai értekezlete csak az amerikai választók megnyug­tatását szolgálta. Johnson békeszólamai elle­nére nemzetközi méretekben — s immár az amerikai köz­véleményben is fokozódó mér­tékben — növekszik a tilta­kozás a világkatasztrófa ve­szélyét magában hordozó vi­etnami agresszió ellen. Wa­shingtonnak a katonai győze­lem kicsikarására irányuló képtelen erőfeszítései és az agresszió kiterjesztésére (Laosz után most már Thaiföldön is bevetették az amerikai kato­naságot a hazafiak ellen) vo­natkozó lépései nem tömörí­tettek, hanem tovább lazítot­ták a nyugati szövetséget. Nemcsak a SEATO és a CENTO bomlása folytatódott, hanem éles ellentétek dúlnak a NATO-ban is. Franciaország ebb€n az évben kivált a NATO integrált katonai szervezeté­ből, s ez volt a legszembe­tűnőbb jele annak, hogy — a Neue Zürcher Zeitung sza­vait idézve — 1966 „a szö­vetség nyílt és látványos vál­ságának esztendeje volt”. 1964-ben még a sokoldalú atomütőerőik kérdésében tör­tek felszínre az ellentéteik, azóta az Amerika-ellenesség tovább terjedt Nyugat-Euró­­pában. Az Egyesült Államok hiába igyekezett rávenni NATO-beli partnereit a viet­nami agresszió támogatására , az atlanti szövetség tagál­lamai nem akarnak belebo­nyolódni ebbe a konfliktusba. Annál inkább keresik a kap­csolatokat a Szovjetunióval és az európai szocialista or­szágokkal, és ez az esztendő jogos reményeket keltett ar­ra, hogy Európában csökkent­hető a feszültség, hogy ki­tartó erőfeszítésekkel lehetsé­ges előrelépés az európai biz­tonság megteremtéséhez. Bár Wilson kormánya túlságosan elkötelezte magát az amerikai politika mellett, számos NATO-országban, így elsősor­ban Franciaországban, de ki­sebb mértékben Dániában, Olaszországban, sőt Nyugat- Németországban és Törökor­szágban is új utakat, vagy legalábbis új kapukat keres­nek. Erre mutat többek kö­zött az a látogatás-sorozat is, amelyet NATO-országok kor­mányfői, külügyminiszterei tettek a Szovjetunióban, de Magyarországon is (az idén többek között Hakkerupp dán miniszterelnök, Couve de Murville francia külügymi­niszter járt Budapesten). Másrészt a NATO miniszteri tanácsának decemberi párizsi értekezlete, amelynek zéró­közleményében egyetlen szó­val sem emlékeztek meg a „vietnami konfliktusról”, noha korábban minden eset­ben kifejezték az amerikai politika iránti támogatásu­kat. Szélesebb értelemben a nyugati szövetség „válságos évének” legfőbb jellemzői közé tartozik a sokat rek­lámozott „gazdasági csoda” és prosperitás vége, s hogy ez a gazdasági visszaesés poli­tikai válságokban robbant ki. A nyugati kormányválságok közül elsősorban az Erhard­­kormány bukását kell kiemel­nünk és a kereszténydemok­rata—szocdem nagykoalíció létrejöttét. Az új Kiesinger Brandt-féle kabinet az elavult adenaueri koncepció helyett új kezdeményezéseket ígér. Azonban csak a tények ad­hatnak választ arra, vajon a Washingtonnak hűséget ígérő, Párizsnak baráti jobbot nyúj­tó és a szocialista országok felé reális közeledést hangoz­tató nyugatnémet kormány merre lép majd igazán? A Szovjetunió és a szocia­lista országok a tettek meze­jén igyekeztek érvényesülést szerezni a bé­kés egymás mel­lett élés politikájának s tá­mogatni a vietnami nép har­cát, leleplezni és elszigetelni az Egyesült Államok agresszív politikáját. Januárban az In­dia és Pakisztán közötti bé­kéhez vezető taskenti tanács­kozásokkal a szovjet kormány olyan tekintélyt és előnyt szerzett a nemzetközi diplo­máciában, amelynek hatása azóta is érződik. A „taskenti szellem” jegyében fáradozott a Szovjetunió annak érdeké­ben, hogy tovább erősítse a baráti szálakat szomszédaival. Az OSZtendo legnagyobb diplomáciai utazásai is a szovjet kormány lépéseihez kapcsolódtak: a nyáron De Gaulle elnök tett eredményes látogatást szovjet földön, az év végén pedig Koszigin mi­niszterelnök Párizsban már a moszkvai megállapodások ke­reteinek kitöltéséről, az együtt­működés sokoldalú kiterjesz­téséről folytatott eszmecserét. A békés egymás mellett élés elveinek gyakorlati megvaló­sítását segítette Koszigin de­cemberi törökországi látoga­tása is De az Egyesült Nem­zetek Szervezete idei 21. köz­gyűlésén is sikerült pozitív határozatokat elfogadtatni — mindenekelőtt a szocialista országok, valamint a népek szabadságáért határozottan fellépő fiatal független ázsiai, afrikai és latin-amerikai or­szágok erőfeszítéseinek ered­ményeként. 1966 egyik fontos eredmé­nye, hogy a világban ma olyan légkör alakult ki, amely kedvező a nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályo­zásáról szóló szerződés meg­kötésére. Fontos lépés történt az ENSZ-ben a világűrben való nemzetközi együttműkö­dés fejlesztésére is — 1967 feladata, hogy az ENSZ köz­gyűlésen elfogadott előremu­tató döntések valóra váljanak. Ha a most véget ért­ esztendő nem is hozott látványos elő­­retolódást, sőt a jelenlegi kí­nai vezetők helytelen politi­kája, és az Afrikában végbe­ment neokoloniatista puccsok bizonyos mértékig gátolták az előrehaladást . 1966-ban a szocialista világrendszer or­szágai politikai és katonai gazdasági téren egyaránt to­vább erősödtek, s ezzel együtt azoknak az erőknek befolyá­sa, amelyek képesek megaka­dályozni egy új világháború kirobbantását (S. T.) 1966 világpolitikai eseményei Az országgyűlési és tanácstagi választásokról (Folytatás az 1. oldalról) bizottság elbírálás céljából át­teszi a járásbíróság­hoz, amely lépi ülnökök közreműködésé­vel — szükség esetén az érde­keltek meghallgatása után —, végérvényesen határoz. A választók ideiglenes név­jegyzéke, valamint a pótnév­­­jegyzék és a járásbíróságnak a kifogásokt elbírálására vonat­kozó határozatai alapján a ta­nács végrehajtó bizottsága leg­később március 2-ig állítja össze a választók végleges név­jegyzékét. Ezt 1967. március 3-a és 7-e között kell köz­szemlére tenni. Ha választójogosult személy a névjegyzék összeállítását kö­vetően megváltoztatja állandó lakóhelyét, az új lakóhelye szerint illetékes tanács végre­hajtó bizottságától kérheti fel­vételét a választók névjegy­zékébe. A kérelemhez csatol­ni kell a korábbi lakóhely szerint illetékes végrehajtó bi­zottság által kiadott igazolást arról, hogy a kérelmezőt a választók névjegyzékébe fel­vették. Magyar párt- és állami vezetők üdvözli távirata Kuba nemzeti ünnepe alkalmából paraszt kormány elnöke távi­ratot intézett dr. Fidel Castro Ruz elvtárshoz, a Kubai Kom­munista Párt Központi Bizott­sága első titkárához, a kubai forradalmi kormány elnöké­hez és dr. Osvaldo Dorticos Torrado elvtárshoz, a Kubai Köztársaság elnökéhez, mely­ben a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizott­sága, a Magyar Népköztársa-­ ság Elnöki Tanácsa, a ma­gyar forradalmi munkás-pa­raszt kormány és a magyar nép nevében szívből jövő üd­vözletüket és legőszintébb jó­kívánságaikat küldik a ku­bai államférfiaknak, és a ku­bai népnek, a forradalom győzelmének 8. évfordulója alkalmából. Péter János külügyminisz­ter, a kubai nemzeti ünnep alkalmából táviratban üdvö­zölte dr. Raul Roa Garciát, a Kubai Köztársaság külügy­miniszterét, a SZOT elnöksé­ge a Kubai Dolgozók Forra­dalmi Szakszervezeti Szövet­ségének, a KISZ Központi Bizottsága a Kubai Kommu­nista Ifjúsági Szövetségnek, az Országos Béketanács a Kubai Béketan­ácsnak, a Hazafias Népfront Országos Tanácsá­nak elnöksége a kubai for­radalom védelmére alakult bi­­zottságnak küldött táviratot az évforduló alkalmából. Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának első tit­kára, Dobi István, a Magyar Népköztársaság Elnöki Taná­csának elnöke, Kállai Gyula, a magyar forradalmi munkás- Veszélyes beavatkozás A Délkelet-Ázsiá­­ban 514 000 négy­zetkilométeren el­terülő Thaiföld gazdag ország. Ter­mékeny rizster­mő vidékei, ón- és lignit készletei, gu­miültetvényei, tró­pusi fái, kukori­cája és cukornád­ja nagy kincseket jelentenek. Az or­szág termelése és kivitele az utóbbi időben növekedett, a nemzeti jövede­lem évi 7 száza­lékkal nőtt. De mindebből a la­kosság alig része­sedik. A központi gazdasági ágak, a bankügy, a keres­kedelem, az épí­tőipar gyengén fejlett országra jellemzőek. Az iparosítás igen kez­detleges fokon áll. A 30 milliós la­kosságon belül az ipari munkásság létszáma mindössze 350 000 fő, s ez is nagyon kis üzemekben dolgozik. Az alapanyagokat és termékeket nyers állapotban exportálják, ami már önma­gában is függő helyzetben levő gazdaságra utal. Súlyosbítja a helyzetet az Egyesült Államok fokozódó katonai berendezkedése az országban. A thaiföldi ame­rikai katonai erők létszáma az utolsó évben megkétszere­ződött és elérte a 33 000 főt. Kormányintézményeken ame­rikai tisztek egész csoportja tölt be „tanácsadói” tisztsé­get. Már­pedig az amerikai katonák megjelenése egy gyengén fejlett országban minden esetben inflációval járt, nem beszélve a korrup­cióról és prostitúcióról. A fokozódó militarizálódás, az amerikaiaknak való aláren­deltség, a gazdasági problé­mák — mindez elegendő ma­gyarázattal szolgál a hatalmon levő kormány népszerűtlensé­gére. Emellett rendkívül bru­tális politikát folytatnak a nemzeti kisebbségek: északke­leten a laosziak, a déli fél­szigeten a malájok, északon és nyugaton a különböző törzsek irányában. Nem lehet csodál­kozni ezek után, hogy parti­zánmozgalom bontakozott ki az országban különösképp an­nak északkeleti részén, ahol a népi ellenállásnak már régi és erőteljes gyökerei vannak. A kormány véres megtorlások­hoz folyamodott, amelyekben amerikaiak is részt vettek. A partizánok ellen bevetet­tek­ egy különleges rendelteté­sű amerikai egységet és a tisztogató hadműveletekben amerikai légi­ különítményeket is felhasználtak. Erősen hason­lít ez a helyzet ahhoz, amit 1962-ben Dél-Vietnamban ta­pasztalhattunk. Az Egyesült Államok thaiföldi beavatkozá­sa könnyen egy második Viet­nam kialakulásához, a délke­let-ázsiai háború kiszélesedé­séhez vezethet. K­ülföldi kaleidoszkóp CARACAS Borges venezuelai külügy­miniszter pénteken megerősí­tette, hogy Venezuela ismét felvette a diplomáciai kap­­csolatott Brazíliával. BELGRÁD A jugoszláv szövetségi sta­tisztikai intézet most kiadott jelentése szerint Jugoszlávia lakosságának száma 1966 de­rekán 19 741 000 volt, vagyis 233 000 fővel több, mint 1960 közepén. Lottótájékooztató Beérkezett 5 798 513 darab szelvény, öt találatot egy fo­gadó ért el, a nyeremény az illeték levonása után 1 739 554 forint. Négy találatot 131 fo­gadó ért el, a nyeremény az illeték levonása után 13 279 forint. Három találatot 8449 fogadó ért el, a nyeremény­­összeg az illeték levonása után 206 forint. A két talála­­tos szelvények száma 189 790 darab, ezekre a nyeremény­összeg egyenként 11 forint. VAS NÉPE Kuba nyolc , Kubában alig néhány héttel ezelőtt, ők emlékeztek a történelmi napra: tíz esztendeje a legendás kis hajó, a Granma, fedélzetén 82 rél, Fidel Castro vezetésével. Többségük már közetben életét áldozta Kuba szabadságáért, zafinak azonban a Sierra Maestra hegyeibe szítani a népi felkelés lángját Batista zsarut Két esztendőn át folyt a fegyveres harc csapatból hadsereggé növekedett felszabadít Jágosan és lóháton, teherkocsikból átalakít kocsikkal, karabélyokkal és cukornádvágó­ké Havanna felé. Hiába próbálkozott az Egyes tizenkettedik órában jenki tengerész-gyalogos fenntartani hűséges bábjának, Batistának af­tin-amerikai népek a kubai szabadságharco keltek és a tengerész-gyalogosok visszavonás tették Washingtont. A kubai cukornádül­tetve United Fruit Company sugallatára január el elmenekült és Havannában katonai juntát lt másnap azonban a havannai munkások sztrájka, a junta-kormányt. Castro és csapata néhány na nep örömujjongása közepette vonult be Havana Január elseje azóta a kubai forradalom gyt ünnepe. A leghatalmasabb és legagresszívabb b­rn ország, az Egyesült Államok tőszomszédságában nyolc esztendeje lélegzik szabadon és építi a­­ társadalmat Kuba népe. Az elmúlt nyolc esztendő során alig múlt el az Egyesült Államok, vagy a dolláron vásárolt ki forradalmárok, a guantanamói támaszpont tenge­resai és repülőgépei ne támadtak, vagy provokál A Disznó-öbölben végrehajtott szégyenletes elleni invázió azonban éppúgy kudarcba fulladt, mint ellenes blokád. Az amerikai imperializmus Kuba-ellenes blokát­jája a szocialista országok szolidaritásán, a latin-an, népek és a józan nemzetközi közvélemény tiltakoz tött darabokra. Kuba kiállta az első nehéz próbákat „Amerika szabad földjén”, a hat és félmilliós lakosú É­getországban épül az a világító torony, amely egész Lath. Amerika számára mutatja a szabadsághoz vezető utat. A hétköznapi építőmunka a harcokban edzett kubaiak számára sem sima országúton halad. Nemcsak az imperi­alizmus provokációi — amelyek állandóan fegyveres ké­szenlétet követelnek — hanem a szocialista tábortól való nagy földrajzi távolság, az első tapasztalatok megszerzése is sok gonddal jár. Az új Kuba azonban sorra leküzdi eze­ket a nehézségeket. Úgyszólván egyetlen esztendő alatt, 1961-ben, az „oktatás évében” önkéntesek tízezrei leküz­dötték az analfabetizmust és Latin-Amerikában először Kuba lett „az írástudatlanságtól megszabadult ország". Ezután a „tervezés éve” következett, majd a cukornádter­­melés fellendítésére összpontosították az erőforrásokat. S folytatódik az ország iparosítása. Csupán 1966-ban több új alkotást adtak át rendeltetésének. Tavasszal kezdte meg az áramszolgáltatást a szovjet segítséggel épült Mariéi és Rente erőmű. Camagueyben épült a cukorkémiai ipar egyik elsőszülöttje, az új élesztőgyár , amely a maga nemében a legnagyobb a világon. Gépeit és berendezését Franciaország szállította. Az autóbuszparkot angol Beylamd­­buszokkal újították fel, íme, mivé lett az amerikaiak által meghirdetett Kuba-ellenes blokád!... Eredményesen fejlődnek a magyar—kubai kapcsolatok is — minden téren. Népünk rokonszenvével, szolidaritásá­val a bátor kubai nép oldalán áll s köszönti a forradalmi Kubát nemzeti ünnepén. Sebes Tibor 1967. január 1. Vasárnap

Next