Vas Népe, 1967. március (12. évfolyam, 52-76. szám)

1967-03-02 / 52. szám

Kállai Gyula választási beszéde (Folytatás az 1. oldalról) gazdaságunkban fontos szere­pet betöltő ipari vidékké fej­lődtek. Debrecennek abban a választókerületében, ahol en­gem képviselőnek jelölteti, ma az ipari üzemek többet ter­melnek, mint korábban az egész megyében. Ez a fejlődés nem sajátos debreceni vagy Hajdú megyei jelenség. Ugyanezt elmond­hatjuk Nyíregyházáról, Bé­késcsabáról vagy Szegedről is, amellett, hogy tovább fejlőd­tek a régebben ipari jel­legű városok, amilyenek Mis­kolc, Pécs vagy Győr. A vi­dék iparosítására irányuló törekvéseink eredményeit jel­­zik a hatalmas létesítmények­kel ékes új városok mint Du­naújváros, Tiszaszederkény, Komló vagy Kazincbarcika. A vidék ipari fejlesztését to­vábbra is szívünkön viseljük. Húsz év alatt teljesen meg­változott a magyar falu ké­pe. A népet kiszipolyozó, el­maradt, alacsony termelékeny­­ségű nagybirtokok helyén ma már a szövetkezeti gazdák birtokai vannak, s közöttük egyre több az olyan erős, fej­lődő, korszerű nagyüzem, amilyen például a híres nád­udvari „Vörös Csillag”” vagy a földesi „Rákóczi” amelyek a legtöbb állami gazdasággal és sok más termelőszövetke­zettel együtt sok fontos ter­ményből kétszer akkora ter­mést is betakarítanak, mint a hajdani egyházi vagy grófi nagybirtokok. Érdemes elgon­dolkodni a következő számo­kon: a szántóterület csaknem 1 millió holddal kisebb, a la­kosság pedig 1 millióval na­­gyobb, mint amennyi 1938-ban volt, mégis az egy főre jutó élelmiszerfogyasztás a legfon­tosabb cikkekből a felszaba­dulás előttihez képest a több­­szörösére nőtt, emellett me­zőgazdasági exportunk is mintegy 50 százalékkal na­gyobb a háború előttinél. Minden eddiginél nagyob­bak a lehetőségek a kultúra, a műveltség elsajátítására. Az elmúlt tanévben a középisko­lákban mintegy 410 ezer, az egyetemeken és főiskolákon 94 ezer diák tanult, ez csak­nem kilencszerese a háború előttinek. Az elmúlt években színese­dett, gazdagodott irodalmunk és művészetünk, számos film, irodalmi és zenei alkotás nagy sikert aratott és maradandó határt gyakorolt a nézőkre. Ennek eredménye az is, hogy ma már nemcsak labdarúgó csapatainknak, hanem kultu­rál­is együtteseinknek, irodal­munknak és művészetünknek, s a magyar tudománynak na­gyon jó híre van határainkon túl is. Ez szocialista kultúránk elismerése! A gazdasági és kulturális építő munkában elért ered­mények nyomán tovább javul­tak népünk életkörülményei. Az emelkedő életszínvonal megmutatkozik abban is, hogy a takarékbetétek össze­ge meghaladta a 23 milliárd forintot, egymilliónál több előfizetője van a televíziónak, s tavaly csaknem egymillió magyar járt külföldön. Csak­nem egész népü­ek jogosult a társadalombiztosítási szol­gáltatásokra. A nyugellátást — amely régen csak kivált­ságos rétegek sajátja volt — a dolgozó társadalom egészé­­re kiterjesztettük. Egymillió kétszázezer nyugdíjasunk van. Amikor nyugati látogatók ér­­deklődésére megmondom ezt a számot, csodálkozva kérde­zik, hogy miből tudjuk ezt fedezni. A válasz egyszerű: nálunk szocializmus van, amit a nép megtermel, az a népé! Helyes és szükséges vissza­tekinteni a múltra, az ered­ményekre, mert ez erőt ad, mégis nekünk elsősorban a jelen kérdéseivel és a jövő feladataival kell foglalkoz­nunk. Hazása mellett a társadalom­biztosítási juttatások kiterjesz­tése és a családi pótlék eme­lése után bevezettük az új termelőszövetkezeti nyugdíj­­rendszert. Ez messzemenően gondoskodik a munkából ki­­öregedő termelőszövetkezeti gazdákról. Egyes felvásárlási áraikat a múlt év elején felemeltünk, nemrégiben pedig töröltük a termelőszövetkezeteknek azo­kat a hiteleit, amelyek a szo­­cialista átszervezés, a szövet­kezetek megalakulása kapcsán keletkeztek. Mindez lehetővé teszi, hogy a szövetkezetek még jobban gazdálkodjanak. Az intézkedések hatása meg­mutatkozik a termelőszövetke­zeti parasztság hangulatában, a szövetkezethez való ragasz­kodásnak erősödéséiben. A termelőszövetkezetek gaz­dálkodásának fejlődése, szer­vezetük megszilárdítása, tag­ságuk öntudatának növeke­dése megteremtette a lehető­ségét annak is, hogy a de­mokratizmus magasabb foká­ra lépjenek. Tavasszal össze­ül az Országos Termelőszö­vetkezeti Kongresszus, hogy megtárgyalja a termelőszövet­kezetek további fejlődéséhez szükséges tennivalókat és ja­vaslatokat dolgozzon ki az or­szággyűlés és a kormány szá­mára. A kongresszus megválaszt­ja az Országos Termelőszövet­kezeti Tanácsot is. Ez a ta­nács, valamint a megyénként megválasztásra kerülő megyei termelőszövetkezeti tanácsok látják majd el a termelőszö­vetkezetek és tagságuk é­r­dekvédelmét és együttműköd­ve az állami és társadalmi szervekkel, biztosítják a ter­melőszövetkezeti tagok tény­leges beleszólását a mezőgaz­daság feladatainak kijelölésé­be és a végrehajtás megszer­vezésébe. A múltban Nagyatádi Sza­bótól Nagy Ferencig sokan és sokszor próbálták egységes szervezetbe tömöríteni a gaz­dag- és szegényparasztokat. Valamennyi ilyen kísérlet eredménytelen maradt, mert arra épült, hogy leszerelje a szegényparasztság forradalmi mozgalmát és elszakítsa a falu dolgozóit természetes szövetsé­gesüktől, a munkásosztálytól. Most az erős és szilárd, szo­cialista tartalmú munkás­paraszt szövetség talaján létre jöhet az egységes osztállyá szerveződő parasztság igazi szövetsége! Egész munkánk legfőbb cél­ja a lakosság élet- és munka­körülményeinek állandó javí­tása, életszínvonalának eme­lése. A kongresszuson erre nézve is több elhatározás szü­letett. A kormány rendeletet ho­zott a gyermekgondozási se­gély bevezetésére. A segélyt igénybe vevő asszonyok két és fél évig otthon maradhat­nak kis­gyermekük mellett. Ez azonban nem jeleníti azt, mintha vissza akarnánk térni az „asszony maradjon a főző­kanál mellett” ósdi szemlé­letéhez. Változatlanul valljuk, hogy a férfiaikat és a nőket egyenlő jogok illetik meg a termelésiben, közéletben és — természetesen — a család, el­tartásában, a gyermekek ne­­velésében, bár ezzel még nem minden férfi ért egyet, egyen­lők a jogok és kötelezettségek a háztartás gondjaiban is.A­dig — látva a helyzetet — keserű csalódással mondják: „a több jelölt állításával csak látszat-módosítások történtek, mert az ellenjelöltek is ugyan­azt a politikát képviselik”. Ez nem tetszik nekik! De ma­gukra vessenek, hiszen saját magukat csapták be! Mi világosan, egyértelműen megmondtuk: bevezetjük az egyéni választókerületet, szé­lesítjük a szocialista demokrá­ciát, lehet több jelöltet is ál­lítani. A választoit milliói pe­dig erre azzal válaszoltak, hogy lehet több jelölt is, de az egyetlen politika, amelyet népünk elfogad és magáénak tart, az a párt, a Hazafias Népfront politikája! Más po­litikai platformnak a Magyar Népköztársaságban, helye, jö­vője nincs! Minden választás egyben olyan időpontot is jelent, ami­kor egy-egy újabb ifjú nem­zedék vált felnőtté, megkapja a szavazati jogot. Most 600 ezer ifjú választó lép életében először az urnáik elé. Gondol­juk csak el! 1949 óta ez az ötödik választás, s minden al­kalommal hozzávetőleg ugyan­ennyi fiatal lett választópol­gárrá. Ez azt jelenti, hogy a mostani közel 7 millió válasz­tó közül 3 millióan már az épülő szocializmus viszonyai között nyerték el a választó­jogot. Az ifjúság nemcsak a haza jövőjét jelenti, hiszen nálunk a fiatalok aktív alko­tói jelenünknek is, megilleti őket mindaz a jog, ami az idősebbeket, s ezzel együtt vonatkoznak rájuk a kötele­zettségek is. Meggyőződésünk, hogy a magyar fiatalok a szocialista haza védői, a szocialista tár­sadalom teljes felépítésének, a haladás ügyének lelkes har­cosai, s erről tanúbizonyságot tesznek a március 19-i válasz­tásokon is. ü­ li kormányintézkedések hatása a mezőgazdaságban Kormányunk már eddig is gazdasághoz ragaszkodó, szűk­­sok tízezer gépet, több száz­ képzett, lelkes, munkabíró ezer tonna műtrágyát, ezer és tagsága és vezetősége legyen­ ezer új épületet, sok nagyüzem Ezt a célt szolgálta a kor­mi istállót biztosított ehhez, mánynak a kongresszus dön- De a termel­őszöve­t­­ez­etek tése nyomán bevezetett több megerősítésében is a legfontos intézkedése­­sabb az ember,, az, hogy mi.- A termelőszövetkezetekben den szövetkezetnek a közös végzett munka megfelelő dí­ A jövő programja Van programunk a követ­kező évek tennivalóira, fej­lődésünk meggyorsítására. En­nek alapja a népgazdaság harmadik ötéves terve, a gaz­dasági mechanizmus reform­ja és társadalmi-politikai vi­szonyaink további tökéletesí­tése. Ezt a programot pártunk IX. kongresszusa jóváhagyta, majd a Hazafias Népfront Országos Tanácsa megtárgyal­ta és választási felhívásában az egész népnek elfogadására ajánlotta. Bizonyosak vagyunk abban, hogy a választások napján egész népünk szava­zatával kifejezésre juttatja, hogy ezt a programot sajátjá­nak tekinti. Feladataink között az első helyen továbbra is a gazdasá­gi kérdések állnak. Népgazda­ságunk fejlődésének alapja a jövőben is az ipar. Korábban mi magunk is sokszor emle­gettük, hogy iparfejlesztési céljainknak gátat szab az­ energiahiány. Nos, energia­szükségletünk kielégítését hosszú távlatra biztosítottuk. Harmadik ötéves tervünk utolsó évében, a Szovjetunió segítségével, megkezdjük atom­erőművünk felépítését is. A következő években to­vábbi nagy előrehaladást aka­runk elérni azokban az ipar­ágakban, amelyekben Magyar­­országnak jó lehetőségei van­nak. Hadd említsek néhány példát. Hazánknak számottevő ter­mészeti kincse a bauxit. A Szovjetunióval kötött egyez­ményünk értelmében a Ma­gyarországról odaszállított timföldből előállított alumí­niumot teljes mennyiségben visszakapjuk, s iparunk, nép­gazdaságunk javára igen elő­nyösen hasznosíthatjuk. Minden bizonnyal hallottak, olvastak már az úgynevezett autóbuszprogramról. Mit je­lent ez? Sokoldalú nemzetkö­zi kooperáció segítségével fo­kozatos fejlődés után 1970-től évente már 7 ezer autóbusz készül hazánkban. Ehhez elég megjegyezni annyit, hogy a legnagyobb európai gyárak termelése ,sem haladja meg az évi 4 ezer darabot. Ugyanak­kor nagy ütemben korszerű­sítjük a vasúti közlekedést és áruszállítást is. Továbbra is az átlagosnál gyorsabban fejlődik a vegy­ipar. Szükség van erre, mert szocialista mezőgazdaságunk még több műtrágyát ,­és nö­vényvédőszert kíván. Világszerte elismert gyógy­szeriparunkat továbbra is erő­teljesen bővítjük. Fejlődik és korszerűsödik a hagyományos magyar élelmiszeripar. Az ipari termelés fejleszté­sében nemcsak a mennyiségi növekedés, hanem elsősorban a minőségi követelmények teljesítése a döntő tényező. Pártunk legutóbbi kongresz­­szusáról szólva néhány helyen — tréfásan vagy talán komo­lyan is — azt­ mondogatták, hogy tulajdonképpen „paraszt kongresszus” volt. A kongresz­­szus természetesen népgazda­ságunk bel- és külpolitikánk társadalmi életünk minden lé­nyeges kérdését megvitatta és bár nem volt „paraszt kong­resszus” helyes és szükséges volt, hogy sokat foglalkozott a paraszti élettel. A mezőgazda­ság termelés növelése nélkül elképzelhetetlen népgazdasá­gunk fő ágazatainak arányos fejlődése. Minden termelőszö­vetkezetnek virágzó, jól ter­melő, jól jövedelmező nagy­üzemmé kell fejlődnie! Kétmillió ember költözött új lakásba Ma a családi tűzhely meg­teremtése jelenti sokak szá­mára a legnagyobb gondot. Régen a kapitalista Magyar­­országon a városokban sok ház kapuján függött a kiadó lakások hirdetése. De ez nem azt jelentette, hogy sok volt a lakás, hanem azt, hogy az általános életszínvonal olyan alacsony volt és a lakbérek olyan, mag­asak, hogy a dolgo­zók tömegeiben fel sem me­rülhetett az igény korszerű fürdőszobás, központ fűtéses villannyal, gázzal ellátott la­kás iránt. Most az életszín­vonal emelkedése tükröződik abban is, hogy mindenki összkomfortos lakást igényel. Hazánkban a felszabadulás­tól 1956-ig 354 ezer, az utóbbi tíz év alatt viszont 574 ezer lakás épült és a családtagokat is számítva, csaknem két mil­lió ember költözött új lakás­ba. A harmadik ötéves terv 300 ezer lakás építését tűzte ki célul. .Kormányunk átfogóan vizsgálja, hogyan lehetne en­nél több lakást építeni és el­osztásuk jelenlegi rendszerét is megjavítani. A helyzet meg­javításához feltétlenül szük­séges az is, hogy a lakást igénylők maguk is jobban já­ruljanak hozzá otthonuk meg­teremtéséhez. Ezt a kormány segíti azzal, hogy növeli az állami kivitelezésiben épülő szövetkezeti lakások számát, jobb feltételeiket teremt a ma­gánerőből történő építkezések­hez, azonkívül több lehetősé­get kívánunk adni az üzemek­nek hogy jobban támogassák dolgozóik lakásépítését. Az erős és egészségese­n fej­lődő népgazdaságunkban rejlő nagy lehetőségeket a jövőben sokkal jobban kívánjuk hasz­nosítani előrehaladásunk meg­gyorsítására. Ebben nagy sze­repe van a gazdasági mecha­nizmus jövő év elején beve­zetésre kerülő reformjának. Az új gazdasági mechaniz­musban jelentősen megnő va­lamennyi gazdálkodó szerv önálósága és ezzel együtt a felelőssége is, anyagilag köz­vetlenül is érdekelt lesz ab­ban, hogy­ mind a vállalat, mind a népgazdaság számára a legeredményesebb megoldá­sokat keresse és alkalmazza. Következetesebben érvénye­sítjük a szocialista bérezés és jövedelemelosztás elveit is. Keressen többet, részesüljön nagyobb erkölcsi és anyagi elismerésben az, aki sokat, jól, hozzáértéssel, eredménye­sen dolgozik a társadalom ja­vára, viszont szűnjenek meg a társadalom kárára ügyeske­déssel szerzett jövedelmek! Fejlesztjük az üzemi, a ter­melőszövetkezeti és vállalati demokráciát is. Szélesítettük a szocialista demokráciát Ennek az a célja, hogy a dolgozók még inkább sajátjuk­nak érezzék a gyárat, a szö­vetkezetet, s ennek megfelelő­en dolgozzanak gyarapodá­sáért. A szocialista Magyarország teljes felépítése csakis a leg­szélesebb tömegek tudatos cselekvésének eredménye le­het. Minden tőlünk telhetőt megteszünk a szocialista de­mokrácia további szélesítésé­re. Ennek jegyében kívánjuk minden szinten erősíteni a nép által választott hatalmi szer­vek ellenőrző szerepét az ál­lam igazgatási tevékenysége, gazdasági és kulturális élete felett. Ezért igyekszünk nö­velni az országgyűlés, a me­gyei, városi, járási és köz­ségi tanácsok szerepét és jog­körét. A mostani választási elő­készületek már az új tör­vény alapján, a szocialista de­mokrácia szélesítésének je­gyében folytak. Bár az új törvény még nem bontakoz­tathatta ki a benne rejlő nagy lehetőségeket, már ed­dig is sok jó tapasztalatot hozott. A választóik sok új embert jelöltek képviselőinek és ta­nácstagnak, s ezzel a funkciók halmozása is csökken. . Az új választójogi törvény máris egészséges pezsgést, al­kotó vitaszellemet hozott köz­életünkbe. Nyilvánvaló, hogy ez kedvezően érezteti majd hatását az új országgyűlés és a tanácsok munkájában. Mégis, akadnak olyanok, akik az új választási rend­szerben is csalódtak. Kik ezek? Népünknek olyan — úgymond — „jóakarói”, akik titkon remélték, hogy ha több­párt­rendszer nem is lesz ugyan, de az új választási rend lehetővé teszi számuikra, hogy ellenzéki programmal szerephez jussanak. Most pe- VAS NÉPE Külpolitikánk alapja a magyar-szovjet barátság Amikor politikai progra­munkat és céljainkat Önök elé tárjuk, egyben azt is kér­jük, hogy továbbra is támo­gassák a Magyar Népköztár­saság külpolitikáját, amely­nek — társadalmi rendünkből eredően — alapvető és fő cél­kitűzése a béke megőrzése. Külpolitikánk szilárd alap­ja az oltópheftertlen magyar— szovjet barátság. Az állam­közi kapcsolatokban ez a ba­rátság magától értetődően csak a felszabadulás óta nyil­vánulhat meg, de népünk szí­véból ötven év óta kiolthatat­­lanul él. ötven évvel ezelőtt a magyar szegényparasztok és munkások tízezrei harcoltak a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelméért. El­sőként követtük a világraszóló példát — megteremtve a Ma­gyar Tanácsköztársaságot. A második világháborúban pedig a dicsőséges októberben szü­letett Szovjetunió fiai vérüket ontották a magyar nép fel­szabadításáért — büszkéik va­gyunk arra, hogy a magyar— szovjet barátság egyidős a Nagy Októberi Szocialista For­radalommal Egész népünk úgy készül annak 50. évfordu­lójára, mint saját nagy nem­zeti ünnepére! AM a Hazafias Népfront je­löltjeire szavaz, az erre a kül­politikára, a békére, a társa­dalmi haladásra, a szocializ­mus világméretű győzelmének perspektívájára adja szavaza­tát! A szocialista országok olyan­kor érik el legnagyobb sike­reiket, amikor kicserélik ta­pasztalataikat az új élet épí­tésében és közösen lépnek fel az imperialisták háború és népellenes politikája ellen. Mivel a szocialista világrend­szer a világ fejlődésének dön­tő tényezője , egysége, ereje összehangolt politikai fellépé­se a béke legfőbb biztosítéka. Ezt az egységet a kínai ve­zetők szűk csoportja sajnála­tos módon megbontatta. Rága­­lomi hadjáratot folytatnak a Szovjetunió és más szocialista országok ellen, súlyos káro­kat okozva a nemzetközi mun­kásmozgalomnak. A béke és az emberi haladás ügyénell, A forradalmi hagyományok­ban gazdag nagy kínai nép­ben és kommunista pártjában vannak a marxizmus—lendndz-­áshoz hű erők, amelyek nem azonosítják magukat a kispol­­gári-nacionalista kalandor­ság­gal. Meg vagyunk győződve róla: ezek az erők biztosítani tudják, hogy a nagy kínai nép a többi szocialista ország­gal együtt haladjon tovább előre a szocializmus, a béke és a fejlődés útján, azon az úton, amelyet több évtizeden át a Szovjetunió segítségével folytatott dicsőséges harcával nyitott meg maga előtt Hazánk a szocialista orszá­gokkal együtt határozottan el­ítéli az amerikai imperializ­mus vietnami agresszióját. Mivel a béke sorsát alapve­tően befolyásolja az európai biztonság, kormányunk — más szocialista országokkal együtt — állhatatosan dolgo­zik ennek megszilárdításáért. Ennek keretében a más gaz­dasági és társadalmi beren­dezkedésű országokkal min­­den irányú kapcsolataink nor­malizálására, jó viszony és együttműködés megteremtésé­re törekszünk. A szocialista bé­kepolitika eredményeként Nyugat-Európa számos kormányánál teret nyert a békés egymás mellett élés gondolata és az utóbbi időben történt néhány gyakor­lati lépés előmozdítja az euró­pai enyhülést Megelégedéssel állapítjuk meg, hogy a napokban ered­ményesen ülésezett az a bi­zottság, amelynek előkészítő munkája alapján áprilisban Karlovy-Varyban összeül az európai kommunista- és mun­káspártok értekezlete, ame­lyen mi is tevékenyen részt kívánunk venni. Az európai béke és bizton­ság megszilárdítását leginkább az akadályozza, hogy a Német Szövetségi Köztársaságban még mindig nem veszik tudo­másul az Európában kiala­kult tényleges helyzetet Ma is hirdetik azt az irreális ál­láspontot, hogy a Német Szö­vetségi Köztársaság ez egész német nép egyedüli képvise­lője, nem hajlandók elismerni a második világháború után kialakult történelmivé vált országhatárokat és azt, hogy 20 milliónyi német megterem­tette a maga szuverén szoci­alista államát, a Német De­mokratikus Köztársaságot. A Német Szövetségi Köz­társaság kormánya most azt jelentette ki, hogy javítani akarja kapcsolatait az euró­pai szocialista országokkal. De hogyan higgjünk neki, ha egyiknek állami létét, a má­siknak területi integritását ta­gadja és revansista törekvé­sei érdekében az atomfegyve­rek megszerzéséért harcol. A kapcsolatok javításáról szóló megnyilatkozásaik mindaddig nem hangzanak meggyőzően, amíg nem támasztják alá azokat az európai realitások elismerése irányában tett ha­tározott lépésekkel. A marxizmus azt tanítja: ■nemcsak magyarázni kell a világot, az a feladatunk, hogy megváltoztassuk. Olyanná te­gyük, amelyben szabadság, öröm, jólét és béke az ember osztályrésze, így, ilyen értelemben, ilyen irányban akarjuk mi — né­pünkkel együtt — tovább változtatni, tovább gazdagíta­ni életünket, ehhez kérjük a választópolgároktól a felha­talmazást a választáson. Meg­győződésünk, hogy március 19-én a hétmilliónyi magyar választópolgár egységesen jó­váhagyását adja politikánk megvalósításához. Nálunk a választások nap­ján nem fejeződik be a szava­zás, mert folytatódik a mun­ka! A megválasztott képvi­selő sem gondolhatja, hogy megkaptam a mandátumot, most négy évig nyugodtan él­hetek, ugyanúgy a választó­­polgár sem vallhatja, hogy megválasztottam a képviselő­met, így hát négy évre eleget tettem állampolgári köteles­ségemnek. Építőmunkánk harmadik évtizedébe léptünk. A szocia­lizmus alapjai megteremtésé­nek nehéz, de szép időszaka után, most arra kérünk min­den hazafit, szavazza meg azt a programot, amelynek meg­valósításával jelentős lépést teszünk a szocializmus teljes felépítéséhez vezető úton és egységben, összeforrottan, erő­inket egyesítve dolgozzunk e magasztos cél eléréséért! 1967. március 2. Csütörtök

Next