Vas Népe, 1967. április (12. évfolyam, 77-101. szám)

1967-04-01 / 77. szám

­ Bővülő kapcsolataink az NDK-val Az utóbbi időben tovább fejlőd­tek és jelentősen bővültek kap­csolataink a Német Demokratikus Köztársasággal. Különösen kül­kereskedelmi forgalmunk emel­kedése tükrözi e kapcsolatok bő­vülését. Az 1950. évi 284,1 és 96,2 millió devizaforinttal szemben ki­vitelünk, illetve behozatalunk 3966-ról 1818,6 és 1780,2 millió de­vizaforintra emelkedett. Ha végig tekintjük a két ország 1966 évi forgalmának cikklistáját, azon mindkét fél számára rendkívül fontos termékekkel találkozunk. Magyarország autóbuszokat, kü­lönleges gépjárműveket, szer­számgépeket, elektrotechnikai ké­szítményeket, gyógyszert és gyógyszeralapanyagot, textil- és bőrárut, élelmiszercikkeket, gyü­mölcs- és főzelékféléket szállít az NDK-nak. Cserébe személy- és tehergépkocsikat, mezőgazdasági gépeket, műszereket, irodagépet és alkatrészeket, nyomdaipari gépeket, a visontai külszíni fej­tés berendezéseit, háztartási gé­peket és berendezési tárgyakat kaptunk az XZJK-tól. Természe­tesen ez a felsorolás csak igen hézagos képet ad a két ország kereskedelmi forgalmának sokré­tűségéről. Fejlődő kapcsolatainkat a két nép között egyre jobban elmélyü­lő barátságon felül az NDK gyor­suló gazdasági fejlődése is alá­támasztja. Az NDK ipari terme­lésének emelkedése az elmúlt öt esztendőben 5,9 százalék volt. 1950-hez viszonyítva az általános termelési emelkedés 389 százalé­kot mutatott, ezen belül a vegy­ipar 428 százalékot ért el. A me­­ zőgazdaság itt is némileg lema­ a mezőgazdaságban 1951 és 1984 vadt az ipari termelés mögött, között 3,3 százalékot tett ki. Az évi termelésnövekedés átlaga — TERRA — Rogyion Jakovlevics Malinovszkij Az SZKP Központi Bizott­sága, a Szovjetunió Legfelső Tanácsának Elnöksége és a Szovjetunió Minisztertanácsa mély gyásszal jelentette, hogy meghalt Rogyion Malin­ovsz­­kij marsall, a Szovjetunió honvédelmi minisztere. A halál március 31-én kö­vetkezett be hosszú és súlyos betegség után. Malinovszkij marsall 69 éves volt. Rogyion Malinovszkij az SZKP Központi Bizottságának tagja, a Szovjetunió Legfelső Tanácsának küldötte, a Szov­jetunió kétszeres hőse, ki­emelkedő államférfi, kiváló szovjet hadvezér volt, a szov­jet fegyveres erők aktív kiépí­tői közé tartozott. Az SZKP Központi Bizottá­­ága, a Szovjetunió Legfelső Tanácsának Elnöksége és a Szovjetunió Minisztertanácsa úgy határozott, hogy Rogyion Malinovszkijt Moszkvában, a Vörös téren, a Kreml falánál temessék el. A temetés megszervezésére ko-rn -f?- 1 alakult Ko­sziginnek, a Minisztertanács eln­ökének vezetésével. A bi­zottság közölte, hogy Mali­­novszkij koporsóját a Szovjet Hadsereg székházában rava­talozzák fel és az elhunyttól április 1-én moszkvai idő sze­rint 14:20 óráig lehet kegye­letes búcsút venni. Rogyion Jakovlevics Mali­­novszkijban a Szovjetunió egyik legképzettebb és legsi­keresebb hadvezérét veszhet­te el. A kiváló katonai veze­­tő 1898-ban Odesszában szü­letett. 1926-tól tagja volt az SZKP-nak. 1930-ban végezte el a Frunze katonai akadémi­át. Fiatalon részt vett a Pol­gárháborúban, majd mint hi­vatásos katona a Nagy Hon­védő Háborúban. Malinovszkij nevét beírta hazánk történetébe is,­­ ő vezette győzelemre a Magyar­­ország felszabadításában részt­vevő második ukrán front csapatait. Korábban, 1942-ben hadseregparancsnokként köz­reműködött a német fasiszta erők Sztálingrád alatt történt szétzúzásában. A második Vi­lá­gháború végén a mandzsú­­riai front parancsnokává ne­vezték ki. Érdemeiért elnyer­te a Szovjetunió Hőse címet, s ötször tüntették ki Lenin­­renddel. 1956-től az SZKP Központi Bizottságának tagja. 1956 már­ciusában a Szovjetunió szá­razföldi haderőinek parancs­nokává és a honvédelmi mi­niszter első helyettesévé ne­vezték ki. 1957 októberétől honvédelmi miniszter. Malinovszkij marsall az utóbbi években többször járt Magyarországon, így 1965 áp­rilisában, hazánk felszabadu­lásának 20. évfordulója alkal­­mából. Kormányunk ak­kor a Magyar Népköztársaság Ér­demrendjével tüntette ki. Legutóbb 1966 áprilisában tar­tózkodott magyar földön szov­jet katonai küldöttség élén. Görög váls­ág A Paraszkevopulosz-kor­mány lemondása után Kons­tantin király pénteken kezdte meg a tárgyalásokat a politi­kai pártokkal a válság meg­oldása érdekében. Mint a hír­­ügynökségek jelentik, a ki­rály pénteken délre kérte ma­gához Georgiosz Papandreut, a Centrum Unió vezetőjét. Pén­teken olyan vélemények ala­kultak ki a görög fővárosban, hogy a Centrum Unióval szembenálló nemzeti radikális párt vezetője, Kanellopulosz kap megbízást egy átmeneti kormány megalakítására. Mint az UPI jelenti, Geor­giosz Papandreu, pártjának­­ parlamenti csoportja előtt ki­­ jelentette, hogy amennyiben a­­ jelenlegi válságot alkotmány-­ ellenesen oldanák meg, úgy a­­ görög nép forradalommal vá­laszol és ennek a forradalom-­­ nak az élén „mindenek előtt önök, képviselők állnak ve­lem együtt”. A Reuter pénteki jelentése­ szerint csütörtökön a csapat­­egységeket az egész ország­­ területén a kaszárnyákba ren­delték. De Gaulle De Gaulle tábornok, francia elnököljön a francia minisz­­köztársasági elnök pénteken tertanács szombat délelőtti a késő délutáni órákban visz- ülésén. Ekkor a Pompidou­­sza érkezett Párizsba 10 napos kormány utolsó ülésén került húsvéti vakációjáról, hogy sor a kormány lemondására. Elutazott a bolgár kormányküldöttség Pénteken délután elutazott hazánkból a bolgár kormány­­küldöttség, amely Tano Colov­­nak, a Minisztertanács elnök­­helyettesének vezetésével részt vett a magyar—bolgár gaz­dasági együttműködési bizott­ság 7. ülésszakán. Tano Colov elutazása előtt nyilatkozott az MTI munka­társának: elmondotta, hogy a magyar—bolgár együttműkö­dés különösen Kádár János és Todor Zsivkov elvtársak 1964. évi budapesti találko­zása óta vált szorossá, s azó­ta nagymértékben nőtt or­szágaink kereskedelmi forgal­ma. Az 1966—70-es évek« szóló hosszúlejáratú szerződés az árucsereforgalom 70 szá­­zalékos növekedését irányoz­za elő. Gazdasági együttműködé­sünknek továbbra is fontos vonása a szakosítás, a koope­ráció. Célunk, hogy megszün­tessük a párhuzamos munká­kat, s hogy ellássuk egymást néhány olyan termékkel, amelyet ma még mindkét or­szág kénytelen gyártani. Ez vonatkozik komplett gyári be­rendezésekre is, s nem csu­­­pán közös gyártásról, hanem közös értékesítésről is szó van. Merényletkísérlet egy dallasi rendőrtiszt ellen A New Orleans-i State Item című lap csütörtökön közölte, hogy a Kennedy meggyilkolá­sára szövetkezett összeeskü­vők után nyomozó Jim Gar­rison kerületi ügyész egyik fontos tanúja, Gordon Novel, Kanadába szökött. Az AFP hírügynökség je­lentése szerint a kanadai ki­rályi csend­őrség szóvivője ki­jelentette: a hatóságoknak nincs tudomásuk arról, hogy Novel az ország területére lépett volna. A lap „szavahihető körök­­re hivatkozva közli, hogy az amerikai szervek Kanadá­tól Novel kiadatását fogják kérni. Garrison feltételezése az, hogy Gordon Novel, volt New Orleans-i bártulajdonos, 1981- ben tudott arról a kubai disz­­szidens szervezkedésről, ame­lyet egy bizonyos Sergio Ar­­cadia irányított. A szervezet levélcíme azonos volt egy, magát Kuba-barát csoportnak feltüntető társaságéval, amely a „Becsületes bánásmódot Kubának’ nevet viselte, ez utóbbi tagjaként lépett fel egykor Lee Harvey Oswald. A Texas állambeli League City rendőrségétől kiszivár­gott a hír hogy szerdán este merényletet kíséreltek meg Norman Hooten volt dallasi rendőrtiszt ellen. Hootennek abban az időben, amikor Jack Ruby a dallasi börtönben ült, bejárása volt Rubyhoz. Nem­rég hozta nyilvánosságra, hogy könyvet akar írni Rubyval folytatott beszélgetéseiről, amelyek „fényt fognak vetni sok olyan dologra, amiről az emberek most beszélnek” a Kennedy-gyilkossággal össze­függésben. Hooten szerdán este League City közelében az országúton vezette kocsiját, amikor va­laki tüzet nyitott rá. A kocsi ablakai betörtek, neki nem történt baja. VAS NÉPE Magyar internacionalisták­­ a spanyol szabadságért Spanyolország népe 1930 és 1936 eleje között két ízben vívta m­eg szabadságharcát a reakció ellen. Elsöpörte Pri­mo de Rivera tábornok fasiszta diktatúráját és cinkosát, XIII. Alfonz királyt. Az uralomra került köztársasági kor­mány erélytelensége következtében először 1934-ben kísér­letezett az ellenforradalom, majd 1936. július 18-án Franco vezetésével katonai lázadás tört ki a népi vívmányok ellen. 1936. július 19-é­n a spanyol demokraták és antifa­siszták megálljt kiáltottak a lázadóknak, akik Mussolini­tól és Hitlertől kértek s kaptak azonnali segítséget. Csak­hamar lángba és vérbe borult egész Spanyolország, a fa­sizmus megmutatta igazi lényegét. Ekkor alakultak meg világszerte a spanyol nép igazát támogató szolidaritási bizottságok, s tódultak az önkéntesek Spanyolország föld­jére a világ minden részéből. Rövidesen 54 ország harcosai segítettek a spanyol népnek. Vérüket ontva bizonyították be, milyen nagy erő az internacionalizmus, a népek testvérisége. Magyarország fiai­ közül mintegy 1000—1200 önkéntes jelent meg a spa­nyol frontokon. Dolores Ibárruri így írt róluk: „Magyar­­országról, ahol a munkásmozgalom súlyos vérveszteséget szenvedett, mert a reakció kegyetlenül leverte az első Tanácsköztársaságot, olyan antifasiszta harcosok csoport­jai jöttek Spanyolországba, akik saját bőrükön tapasztal­ták, mit hoz a fasizmus a dolgozó tömegeknek. Köztük volt Münnich Ferenc, a magyar kormány későbbi minisz­terelnöke, az író Zalka Máté (Lukács tábornok), Szántó Rezső, Mező Imre, és Cséby Lajos". Magyarország antifasiszta fiai a spanyol háború ele­jétől részt vettek a harcokban. Hősiességüket és áldozat­­készségüket véráldozatuk bizonyítja: létszámuk fele ádáz csatákban esett el spanyol földön. Eleinte az önkéntesek maguk választották­ parancsno­kaikat, s jelentős harci önállósággal rendelkeztek. 1937. április 1-én tértek át a reguláris hadviselésre. Ekkor jött létre Pedro Fernandez kapitány, azaz­ Cséby Lajos pa­rancsnoksága alatt a magyar zászlóalj. Ezt gyorsan moz­­gó alakulatnak szervezték, amely mindig ott tűnt fel, ahol kipróbált harci erőre a legnagyobb szükség volt. Ebbe a zászlóaljba, hősi hírének vonzásaként, spanyol és francia kombattánsok is kérték felvételüket. Túlzás nélkül meg­állapítható: a magyar zászlóalj története a dicsőséges helyt­állások története. .­­. Együtt ünnepelünk A magyar társadalom 1967- ben együtt emlékezik meg a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelmének 50. évfordulójáról a Szovjetunió népeivel, a világ haladó gon­dolkodású dolgozóival. A ma­gyar nép számára is történel­mi jelentősége van annak, hogy fél évszázad alatt a szo­cializmus világrendszerré vált, politikai, gazdasági, kulturá­lis és nem utolsó sorban ka­tonai ereje megsokszorozódott és jövendőnk meghatározó té­nyezőjévé lett. Az évfordulón ünnepsége­ken, különböző rendezvénye­ken, mi természetesen nem kis büszkeséggel beszélünk e győ­zelem szerepéről, hatásáról, következményeiről, hiszen mintegy százezer magyar in­ternacionalista, köztük mun­kások, parasztok, értelmiségi­ek részvevői voltak a forra­dalmi harcoknak, védelmezői a fiatal szovjet hatalomnak. Hazánk, progresszív erőinek győzelmeképpen, elsőnek kö­vette az orosz proletariátus példáját, majd később, újabb küzdelmes évek után, felsza­badulásunk, függetlenségünk és szocialista építő munkánk eredményei, sikerei kötődtek össze sok-sok eltéphetetlen szállal az Orosz Szocialista Forradalommal, a Szovjet­unióval. Írta: Kiss László, az IWSZBT titkára kapcsolatban, mégis azt kell mondanom, hogy a munka zö­mét nem a baráti társaságok, hanem a pártszervezetek, ál­lami és társadalmi szervek, politikai mozgalmak végzik el. Mi országszerte azt ta­pasztaljuk, hogy a különbö­ző szervek, intézmények, dol­gozók aktív részesei, tevé­keny részvevői az évfordulón történő megemlékezésnek. A Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottságának felhívása nyomán társadalmi üggyé, sőt nemzeti üggyé vált az Októberi Szocialista For­radalom 50. évfordulójának megünneplése. 15 ezer szovjet turistát várunk A Magyar—Szovjet Baráti Társaság együtt, elsősorban a Hazafias Népfronttal, szak­­szervezetekkel, a Kommunista Ifjúsági Szövetséggel végzi munkáját. Alapvető célunk, hogy bemutassuk a kommu­nizmust építő Szovjetunió eredményeit, gazdasági, tudo­mányos, technikai, kulturális sikereit, azokat a politikai és diplomáciai lépéseket, tette­ket, melyekkel a Szovjetunió harcol a népek békéjéért és barátságáért. Ezzel együtt beszélni akarunk a magyar— szovjet barátság, együttműkö­dés történelméről, fejlődés­ről, hatásairól, s hozzá aka­runk járulni ahhoz, hogy a kialakult jó testvéri kapcso­lataink tovább erősödjenek minden területen. Az évforduló jegyében meg­rendezzük hazánkban a Mol­­dovai és az Üzbég Kulturális Napokat. Április 16—26 között moldvai delegáció látogat ha­zánkba és Budapesten, Pest, Bács, Békés és több más me­gyében barátsági ünnepsége­ken, kulturális rendezvénye­ken találkoznak magyar dol­gozókkal, adnak ízelítőt a köz­társaság kultúrájából. Majd ehhez hasonlóan október­­—15 között Budapesten, Fejér, Vas és Baranya megyékben üz­bég művészek, énekesek, ze­nészek, táncosok mutatják be művészetüket. A kulturális napok alkalmából baráti ta­lálkozókon, irodalmi és zenei eseteken, kiállításokon talál­kozunk a két köztársaság éle­tével. Ugyanakkor Üzbegisz­tánban és Grúziában magyar művészek mutatják be a ma­gyar zenét, irodalmat és rep­rezentatív kiállítások adnak tájékoztatót a magyar képző­­művészetről. A hivatalos politikai dele­gációk mellett a jubileumi évben több mint 15 ezer szov­jet turista látogat el Magyar­­országra, akik az általános turistaprogram mellett Bu­dapesten. Hajdú, Heves, Bor­sod, Fejér, Baranya és több más megyében személyesen is találkoznak üzemek, terme­lőszövetkezetek és különböző intézmények dolgozóival és baráti összejöveteleken tájé­kozódnak kölcsönösen életük­ről, munkájukról, s kötnek személyes kapcsolatot, barát­ságot egymással. A Társaság és a Hazafias Népfront szer­vezésében 14 béke- és barát­­ságvonaton mintegy ötezer dol­gozó utazik a Szovjetunióba és lesz része Kijevben, Le­­ningrádban, Moszkvában és a Szovjetunió más városaiban az 50. évforduló ünnepségei­nek. Meggyőződésünk, hogy ebben az évben újabban sok­­sok ezer magyar és szovjet dolgozó kerül közvetlen ba­rátságba egymással. A Kommunista Ifjúsági Szövetséggel együtt vetélke­dőket, irodalmi esteket rende­zünk országszerte. A vetélke­dők és versenyek győztesei­nek közreműködésével Buda­­rpesten ünnepély­estek kereté­ben adunk ízelítőt az orosz­­szovjet irodalomról, szovjet esztrád- és táncdalokból. Emlékezés a győzelem kivívóira Minderre emlékeztet Ápri­lis 4. hazánk felszabadulásá­nak évfordulója. Emlékezni akarunk azokra, akik kivívták ezt a győzel­met, arra az útra, melyet ma­gunk mögött hagytunk, mun­kánk gyümölcseire, melyekért dolgoztunk, s melyeknek él­vezői vagyunk és az emléke­zéssel növelve erőinket dol­gozni azért, hogy sorsunk, életünk, barátságunk gazda­godjék, erősödjék. A Magyar—Szovjet Baráti Társaság egész tevékenysége most arra irányul, hogy az 50. évforduló megünneplésének, az emlékezésnek méltó ré­szesei legyünk. A Baráti Tár­saság elnökségeinek, aktivis­táinak sok és szép munkát kell elvégezniük. Munkánkat megkönnyíti, hogy testvértár­saságunk, a Szovjet—Magyar Baráti Társaság támogatja és segíti munkánkat. Bár sok feladata van a két baráti tár­saságnak az évfordulóval A fiatalok is Baráti Társaságunk elnök­ségei támogatják az Úttörő­­szövetség mozgalmát, mely az Októberi Forradalom 50. év­fordulója alkalmából indul. Célja, hogy tovább erősödje­nek a magyar és szovjet pio­nírok kapcsolatai, hogy úttö­rőink tovább gazdagítsák is­mereteiket a Szovjetunióról, a magyar—szovjet barátság­ról. A legjobbak, mintegy 320-an barátságvonaton a Szovjetunióba utaznak a No­vember 7-i ünnepségekre. A Magyar—Szovjet Baráti Társaság ez évben végzendő munkája, az Októberi Szocia­lista Forradalom 50. évfor­dulója méltó megünneplésé­ben való részvétele hozzájá­rulás lesz a testvéri magyar— szovjet kapcsolatok, barátság erősödéséhez. 1967. április 1. Szombat

Next