Vas Népe, 1967. április (12. évfolyam, 77-101. szám)

1967-04-01 / 77. szám

12 vidám ember Teljes megértés, jó barátság és vidámság. Ez jellemzi a Szentgotthárdi Selyemgyár TMK műhelyének „Április 4” szocialista brigádját. Tizenkét keménykötésű vasas szakmnkásból áll a brigád, s így a szocialista kollektíva formájában tulajdonképpen nincs nagy múltjuk, de mint munkabrigád régi együttes. Jó hírű munkás valamennyi és közös feladatuk a gyárban a legfontosabbak közé tartozik. Generáljavítóik. Sok száz bonyolult szövőgép „orvosai” engedelmesen helyükre billennek a szakértők keze nyomán. Majdnem kétszázharminc gép kerül az idén is a kezünk alá, pontosabban kétszázhuszonhét generáljavításra. Ebből kilencvenhét nagygenerál. Egy-egy nagygenerál javítási ideje a norma szerint 3—4 hét. Mi egy héttel előbb mindig munkába állítjuk őket. Egyébként ez az éves vállalásunk is. .. György László, a brigádvezető öntudatosan beszél a brigád feladatáról. Ideális vezető ez az ember. Repülőműszaki technikus, asztalos, szövőművezető. Mindhárom külön-külön is tekintélyes szakmáról papírja van. S tudása is. — Laci ezermester. Van is tekintélye, annak ellenére, hogy egy kicsit kihúz a brigádból, ugyanis Honvéd drukker — jegyzi meg egyikük, de a főnökkel együtt valamennyien jót nevetnek. — Sokszor a fene sem tudja, hogyan van, ha a sportról vitatkozunk, legszívesebben megtépnénk egymást, de ha munkáról van szó, akkor összedugjuk a fejünket, s olyan nagy az egyetértés, hogy ez csoda — mesélik elcsendesedve. — Évek óta együtt dolgok. Olyan típusú emberek, akiket könnyű szóra bírni, szeretik a munkájukat, s anélkül, hogy kérdezné őket az ember, órákat tudnak beszélni, a gépekről, az életükről, s az első nagyszerű dolgok között említik a gyárat. . . Darabjaira szedve most is nyolc szövőgép áll a műhelyben. Szelídek, csendesek ezek az egyébként igen nagy zajt csapó masinák, s érdemes megfigyelni, amint a kisebbnagyobb, zunk, s tavaly határoztunk úgy, hogy szocialista brigáddá alakulunk. Hogy mi a jó abban, ha szocialista brigádban vagyunk? Eggyé forrnak az emberek, segítik egymást. Nemcsak magunkkal, hanem másokkal is törődünk .. Azelőtt előfordult, hogy valakielöntött a garatra — férfidolog — és másnap nem jött be, ami persze nem férfidolog. Tavaly egész évben nem volt ilyen és másmilyen igazolatlan mulasztás sem. Ha családi házat épít valaki — gyakran van így — ott vagyunk valamennyien. Nem régen egy nyolcvanéves házaspárnak bányafát termeltünk ki. Látni kellett volna a brigádot és a házaspárt is, amint végeztünk a munkával... Nagy becsülettel, tisztán hangzanak ezek a szavak, amint a munkás szív dobban a csupa olaj kék ruhák alatt. Hol komolyak, hol mosolygósak ezek az olajtól maszatos arcok. Attól függ, mennyi a gond, mert az is akad. Családos ember csaknem mind. Aztán a munka sem mindig zavartalan. Néha anyaghiány, vagy valami komplikáltabb munkazavar. Beszélgetünk erről is, s egyikük találóan summázza: — Így van ez rendjén, mi lenne velünk, ha csupa rózsavirág lenne az élet. Jó, hogy béke van, hogy dolgozni lehet... — A magunkfajta munkás, amiben legtöbbet tehet az, hogy becsületesen dolgozzon, mert munka az mindig van. Ragyogóan dolgoznak és politizálnak ezek az emberek. A neveket már nem is jegyzem, csak amit mondanak. Érdekesek a terveik, hiszen a jövőbe néznek. Náluk a munka természetes, alapja mindennek. Ki autóvásárlást tervez, ki házat épít, vagy arra gyűjt. Tele vannak biztonságérzettel, s ez nem alaptalan. Kint az udvaron hatalmas kilós és mázsás alkatrészek A gépek mellett. 1967. április 1. Szombat csarnokok épülnek, egy év és kétszeresére nő ez a gyár. 12 vidám ember. Füttyszó, dal, a kalapács, a reszelő és a gépek zenéje az életük. Erősek. Az erőt mind hátulról hozta, derék, dolgos apák, anyák hagyták rájuk, akik régen szomorú gondterhelt arccal hagyták el ilyenkor, műszak végén a gyárkaput. Megfigyeltem a hazaindulókat. Valamikor az igazgató, meg a mérnökök, a vezetők mentek ki így. Jól szabott ruhák, vakító fehér ingek, s nyakkendők. A sok száz fő, amint özönlik ki a gyárkapun, mint valami rögtönzött divatbemutató. Vidám ez az egész gyár és nemcsak az a 12 ember. Nem csoda, hogy itt a sok száz hazasiető, vidám ember között azt a 12-őt már meg sem ismerem. .. Csengeri Ervin Kooperáció és népművelés tizennégy kulturális in®tézmény vezetőjét hívta munkaértekezletre a megyei pártbizottság művelődési és propaganda osztálya, tizennégy különféle területen, de egy célért dolgozókat, megyénk kultúrmunkásainak vezérkarát. Eléggé nem tudunk örülni annak, hogy ezen az értekezleten nem azt rakták csak az asztalra a népművelők ami jó, ami „megy”, aminek örülni lehet, hanem mindezek felemlítésével érintették azokat a problémákat is, amelyeket a jövőben meg kell oldani. Ez az értekezlet hidalta át azt az űrt, amelyet a megye népművelési tanács hagy művelődésügyünkben ritka ülései között. Kettő volt összesen megalakulása óta, így tehát képtelen összefogni, koordináld a különféle szervek népművelési tevékenységét. S legjobban : itt szorít a cipő. A szer csaknem valamennyi hozzászóló a koordináció hiányára panaszkodott: nem ismerik eléggé egymás munkáját, így nem is tudják mindig szervesen, hasznosan, s főleg tudatosan beilleszteni művelődésügyünk egészébe a fontos részfeladatokat, saját munkatervüket. A bőséges anyagból ezúttal a fájó pontokat említjük meg mi is, olyanokat, amelyeken közösen kell munkálkodnunk a siker, az eredmény érdekében. A Múzeum gazdag anyagából a leghiányosabb a helytörténeti anyag. Ennek kiegészítése és pótlása nemcsak — sőt nem elsősorban — a szakemberekre vár, hanem azokra a lelkes gyűjtőkre, akiknek száma egyre növekszik megyénkben is. Őket kellene előkészíteni, bevezetni a gyűjtőmunkába, hogy ne csak kedvvel, hanem tudományos felkészültséggel művelhessék azt. A Szombathelyi Állami Levéltár éppen ellenkezőleg: érdekes helytörténeti dokumentumokkal rendelkezik. Az anyag propagálását, s az itt végzendő kutatómunkát gátolja a helyhiány, amely csak azért nem jelentkezett már eddig is égetően, mert sajnálatos módon kevesen látogatják ezt a kulturális intézményünket. Csupán 32 iskola tartja vele a kapcsolatot (pl. a sombathelyi Savaria Gimnázium, a tanítóképző és a sárvári gimnázium). Pedig az oktató-nevelő munkában, a szemléltetésben milyen ragyogóan lehetne felhasználni a levéltár anyagát, s már diákkorban rászoktatni a fiatalokat, az önálló kutatómunkára! Sajnos a pedagógusok nem ismerik fel eléggé a levéltár szerepét, jelentőségét, s ennek a változtatására talán a szakfelügyeleten kívül a Pe- Egy mánkaértekezet margójára dagógus Szakszervezet tehetne legtöbbet. Ismeretterjesztésünk „forrong”: a régi hagyományos módszerek mellett hódítanak az újak, a szemléletesebbek, s ebben nyújthatna nagy segítséget a szemléltetőtár, amelyben 1009 féle, 1275 kópiából álló filmanyag van. Gyakorlatilag mégsem lehet eredményesen felhasználni a művelődési otthonok, s általában az előadótermek technikai berendezésének hiányossága miatt. Érdemes lenne megnézni a filmtár kölcsönzési körülményeit, s keresni a módját a hatásosabb működtetésére. A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat előadógárdája kiváló szakemberekből áll, csupán a retorikai képességeket kellene fejleszteni. Valamilyen formában tanítani kellene ezt is, s ugyancsak továbbiképezni a művelődésiotthon-igazgatók zömét: gazdag tapasztalataikhoz elsajátíthassák a népművelés új, korszerű formáit is. Annak ellenére, hogy a falusi könyvtárak zöme elavult, a helyiség, s a berendezés korszerűtlen, emelkedett a kölcsönzött kötetek, ezen belül is az ismeretterjesztő kötetek száma. Ezért kellene felkarolni ezt a területet, s javítani mind a körülményeken, mind a személyi juttatásokon — ez utóbbi a falusi könyvtárosok csekély tiszteletdíjára vonatkozik. Elgondolkoztató tény az is, hogy megyénk 171 15—37 év közötti lakosa közül 48 ezren nem fejezték be az általános iskolát. S ez a kép még csak romlik, ha hozzávesszük, hogy évente ezer tanköteles ma sem fejezi be az általános iskolát. A dolgozók iskoláján kívül ezt ■■7 ezret kellene „megfogni” még időből a tanulás, a tudás számára. Korkövetelmény, hiszen alapműveltség nélkül nincsen szakmai tudás sem. A kulturális nagyrendezvények látogatottsága — köztük elsősorban a színházi előadásra gondolunk — nem „egészséges”. Sokszor értékes előadásra nem mennek el még a bérlettulajdonosok sem, máskor a könnyűmúzsa nem éppen remekműve vonzza őket. ■ Például a KISZÖV ajándéks jegyeire, a Rijekai Opera gyönyörű hangversenyére még ingyen sem mentek el a dolgozók. Bár az átlagos életkor elég alacsony itt is, máris elharapódzott az anyagias szemlélet, a művészi, hasznos, szórakoztató rendezvények iránti közömbösség. A nézőponton kellene ilyen helyeken változtatnia s sajátos módszereivel a népművelésnek is. A MÉSZÖV arra panaszkodott, hogy az ő dolgozóik számára csak akkor szorgalmaznak egy-egy előadást, ha az másutt nem megy, nem kell. Rugalmasabbnak körültekintőbbnek kellene tehát lenni a színházi jegyek elosztásánál. Keresik annak a módját és lehetőségét, pontosabban: keresnek egy olyan termet, ahol, Szombathelyen is bemutathatja előadásait az Állami Déryné Színház, mint annyi hasznos mű ihletett bemutatója, színrehozója. Csupán néhány érintett kérdést említettünk a felméréttekből, s mégis milyen tarka lett a kép. De hát ilyen szövevényes és sokoldalú művelődésügyünk egésze, amelynek most „reszortfelelősei mondták el panaszaikat, elképzeléseiket a közös nagy cél érdekében. A kooperálásra való első törekvés sikerrel járt, a művelődésügyünk ezen az úton válhat csak igazán eredményessé. Szakály Éva VAS NÉPE 956 ezer forint nyereségrászeseslés a Nyugat-magyarországi Fűrészeknél A múlt évi eredményes munka alapján a Nyugatmagyarországi Fűrészeknél tegnap kifizették a nyereségrészesedést. Kimagaslóak voltak a termelési eredmények a parkettaléc és a conga gyártagban. Fűrészáruból 2000 köbméterrel termeltek többet az előirányzatnál. A vállalat exportterve 104 százalékkal záródott. Külön is említést érdemel, hogy a nehézségek ellenére a vállalat a 2000 köbméteres forgácsalap exportelőirányzatát hiánytalanul teljesítette. Így tegnap 956 ezer forintot kaptak kézhez a vállalat dolgozói, amely átlagban 13,5 munkanap bérének felel meg. Az üzemi tanács határozata értelmében a nyereserészesedést az egyes üzemrészek között a végzett munka arányában osztották el. A régi dolgozók a megbecsülés kifejezéseként két százalékos kárpótlékot kaptak. v. . 3 — Én azelőtt lógatótt voltam. Itt Kőszegdoroszlón nem könnyű dolog ez. 431 hold erdőnk van, erdei utakon kellett szállítanom, ügyesnek kell lenni. Ha az ember kezében fogja a gyeplőt, a két ló szinte érzi már parancs nélkül is, hogy mit kell csinálnia. Egy évig voltam fogatos, megszerettem az állatot. Aztán brigádvezető lettem. Három évig a növénytermesztésben dolgoztam. Most — alig több mint egy éve — mindenütt dolgozom. Horváth János, a kőszegdoroszlói tsz kitüntetett elnöke. Kiváló termelőszövetkezeti tag kitüntetést kapott jó munkájáért. — Meglepődtem. Ha valakit egy személyben tartanak érdemesnek arra, hogy egy nagyobb közösség jó munkáját az ő kitüntetésével méltányolják — tudja, az kényelmellenérzés. Úgyhogy, ha erről a megtiszteltetésről beszél, akkor úgy mondja: a tsz-t tüntették ki. A vezetőség embereit, a növénytermesztőket, az állatgondozókat, a gyalogmunkásokat. Megmondom, nem vagyok híve a dicsérgetésnek. Minden szónál többet mond, ha valaki csinálja a dolgát, aztán azon igyekszik, hogy a munkája segítse a köz érdekeit. — Hogy mit csináltunk? A szőlő fontos gondolata itt mindenkinek. Aki meg akarja érteni a mi viszonyainkat, annak tudnia kell, hogy a háztáji szőlő se lehet akadálya a közös munkáknak. Igaz, jobban esik az ember szívének, ha otthon kapálgat, kötöz, vagy permetez, kerül ugye egy kis inni való is —, a közös munkákról bizony van, aki megfeledkezik olyankor. No, a főmezőgazdász, Varga József kapcsolatot keresett az Ültetvénytervező Vállalat balatonfüredi irodájával. Elhatároztuk, hogy megfogjuk az embereket. A dolog még nincs befejezve, de annyit máris mondhatok, hogy a szőlő telepítéséhez hozzákezdjünk. Először tíz holdon telepítünk. Ha az embereknek szőlő kell, akkor legyen szőlő. Csak... Csak nem olyan módszerekkel, mint a nagyapáink idejében. Nagyüzemet akarunk kialakítani. Badacsonyba vittük a tagságot ősszel, megnéztük, hogy milyen is lesz majd nálunk a világ öt év múlva. Télen filmvetítéses előadásokat tartott a járástól hívott előadó. Egyszóval az a szándékunk, hogy megtanítsuk az embereket arra, ami jó. Tudják, hogy jó a szőlő, hogyne tudnák. Korszerű nagyüzemi módsze r• Öt évvel jár előbbre tekkel még jobb, vagy inkább úgy mondom, hogy csak így jó. A terv Valóban szép. 648 ezer forint állami hitellel fognak hozzá 50 hold szőlő és 110 hold gesztenyés telepítéséhez. Kopár területeket, szórványgyümölcsösöket, rossz lucernásokat akarnak gazdagon termő gyümölcsössé változtatni. Nagy terv. Életükben is nagy részt jelent majd a megvalósítása, ha az évekre gondol az ember. — Szóval elnök lettem a fogatosból. Haragudott az asszony, mit kell nekem parádézni. Igaz is, hogy kevesebb idő jut a családomnak. Két fiam van, tíz éven alul van mind a kettő. Sokszor csak egy kérdésre futja este, mikor hazajövök és ellenőrizni akarom a tanulást. Más dolog vezetőnek lenni. Egymagam elboldogultam én mindig, hiszen a munkámat mindig megcsináltam. 118 emberrel nehezebb dolgozni. Hogy mégis jól megy a dolog, abban sokat segít a vezetőség. Olyan hatos fogat vagyok velük, hogy a tagság nem fél az árokba borulástól. Aztán készülünk a mezőgazdasági kiállításra is. Kukoricából 36.2 mázsa, cukorrépából 239.3, tavaszi búzából pedig 15.3 mázsa termett nálunk egy holdon Minket is előjegyeztek a részvételre. Igyekszünk megfelelni a követelményeknek. Nem akarunk rosszabbak lenni, mint más. ... ~~TaJZlnv-^ ciláddal jó lenne többet törődni. Nincs rLJ0\AC*aZr? TM k0CSI a múltkor, hogy adjunk fát, csak nekem, kell törődnöm velük. Nem mondhatom, hogy kérem, most nincsen munkaidő. A tsz-elnök nem hivatalnok. Bizony, sokszor úgy vagyok, hogy a gondolataim egyszerre négy felé is figyelnek. Ebédelek, olvasom az újságot, hallgatom a feleségemet, szól a rádió, közben meg csak a tsz dolgain töprengek. Tudja, aztán nagy elégtétel azt hallani a környéken, mikor mondják, hogy ebeknek minden sikerül. Persze, hogy sikerül. A vezető ne ural,koajon, tudjon beszélni az embereivel, lássák, hogy nélkülük nem boldogul, akkor majd segítik. — Persze azért nem árt, ha a vezető előbbre is gondolkozik egy kicsit. Ezzel a szőlőtelepítéssel tulajdonképpen agitálni akarunk. Ha a tíz holdon jó lesz — mert az emberek hozzáállnak a dologhoz —, akkor majd belefogunk a többibe is. Ősszel már az egész falu együtt csinálta a kopár részek, a szórványgyümölcsösök tisztítását, a korhadt fákat, a gazt kivágtuk, jöhet majd a szőlő. Azt Csak HICÍiCS C£ említette Horváth János, hogy a munkaegység értéke 13 forint nyolcvan fillérről 34 forint negyven fillérre emelkedett a legutóbbi zárszámadáson. Beszélgetésünk végére kikerekedett, hogy miért kapta a kitüntetést. S azt is hozzá kell tennem, moga a beszélgetés is meggyőzött arról, hogy kitüntetést érdemel, öt évvel jár előbbre gondolatban, mint a tagság, ugyanakkor ott van köztük állandóan, mint ahogyan ő mondta: nem parádézni, hanem dolgozni akar. (Konczek)