Vas Népe, 1967. július (12. évfolyam, 153-178. szám)

1967-07-01 / 153. szám

Árukapcsolás Először azt hit­tem, hogy szikrá­zik a szemem a 35 fokos hőségtől. Az alkalmi pavi­lonon ugyanis, amelyik ott áll a vasvári főtéren, ez olvasható: könyv­es fagylaltárusí­tás. Aztán még többször elolvas­tam, és kiderült, a hőségnek sem­mi köze a szöveg­hez. A­­pavilont bizonyára még az ünnepi könyvhé­­ten állították fel. És mert már ak­kor is meleg volt, összekötötték a kellemest a hasz­­nos­sal. A fagylal­tot is itt árulták. Nem vagyok rossz­májú, de érdemes lenne utána nézni, ha ugyan nyoma van, melyikből fo­gyott több. Aztán megbékültem a szöveggel is. . Miért ne ? ! Az árukapcsolás­­nak már számos változatát ismer­jük. Volt időszak, amikor egyes na­pilapokhoz csak úgy jutott az em­ber, ha bizonyos folyóiratokat is megvett hozzá. Az­­tán mesélik, hogy egy osztrák ön­gyújtóhoz időn­ként csak úgy jut­ni, ha az ember olasz parfümöt is vesz hozzá. Az egyik drága, s ezért nem nagyon keresik, a másik jó, de kevés van belőle. A hasznost — a hasznossal. Aztán eltűnődtem, hogy mi mindent lehetne még a könyvhöz kapcsol­ni. Például para­­dicsomkonzervet. Aki megveszi Tzerkesi András Pisztrángok és nagy halak­ját, az kap egy doboz sű­rített paradicso­mot. De lehet for­dítva is. A „me­nő” könyvekhez raktáron heverő árukat kellene kapcsolni, a „me­nő” egyebeket pe­dig az elfekvő könyvek megvá­sárlásához kellene kötni. De van en­­nél jobb is. Aratás küszö­bén állunk, a me­zőgazdaságban nagy szükség lesz a ponyvákra, ösz­­sze lehetne kap­csolni a könyv és a ponyva árusítá­sát. Valahogyan így: egy könyv, egy ponyva. Sőt ez már nem új szókapcsolás. A szöveg ezt hirdethetné: Ponyvaregény. — szanati — Nyomoznak a kéményseps­ek Lelepleződik a szökevény füst *■ Elbújtatott koromzsákok # 120 ezer kémény * Lomok a padláson Az ég kékselyem kárpitja sugárzón feszül a város fölé, sehol egy piszkosan gomoly­­gó füstfelhő, az épületek te­tején a nap aranyló köde de­reng A lakóházak kéményei, mint kialudt kis vulkánok, hűlt merevségükben várakoz­nak a hideg napokra. — Legjobb a kéménysep­­­­rőknek, most uborkaszezon­juk van! — sóhajtoznak a perzselő nap tüze alatt dol­gozók, s nem is gondolják mennyire tévednek. A kémé­nyek fekete ruhás harkályai számára a legtöbb munka nyáron akad. Ez az időszak a nagytakarításé. A kémény­­oldalakról télen letisztított és aljukba összegyűlt kormot ilyenkor távolítják el. Ezzel egyidőben sor kerül a kémé­nyek égetésére is. A falakon lerakódott papírvastagságú szurkot „leperzselik”, ugyan­is a nagy szélviharok idején a legtöbb tűzesetet a vasta­gon rétegződött szurok hir­telen meggyul­ladása okozza. A hagyományos tisztító eljá­rások mellett azonban tavaly megkezdték megyénk terüle­tén levő 120 ezer kémény krb.?áró”-vizsgálatit. Az ellen­őrzés füstnyomás próbával történik. A kéményben a lent elgyújtott tűzből felfelé áram­ló füst útját a tetőn elzár­ják Az öreg lyukacsos ké­ményfalon réseket keres a a füst, s a födémbe bejutva nemegyszer az ajtó és ablak­­tokok melletti repedéseken szökik ki. Így rögtön tudják, hol nincs elszigetelve a ké­mény fala, vagy éppen azt, hogy azon a bizonyos ponton gerenda nyúlik be a füsttér­be. 26 ezer kémény esett át eddig a vizsgálaton. Ezt a munkát 1970-ig be kell fejez­nie a Vas Megyei , Kémény­seprő Vállalatnak, mivel a tűzrendészeti szabályok elő­­írják, hogy ötévenként min­den kéményen a füstnyomás­­próbát meg kell ismételni, természetesen a havi kémény­­tisztítások és az éves kémény­égetések mellett. A lakók azonban nem nagy előszeretettel fogadják a „fe­kete sereget”, ha azok be­csöngetnek az ajtókon, s ke­resik a kamrák, előszobák, konyhák falán a koromzsák ajtókat, mert legtöbbször lá­dák, szekrények, polcos, be­­főttes állványok torlaszolják el ezeket a nyílásokat. Sokan legalább is úgy tesznek, mint­ha nem tudnák miért elen­gedhetetlen a kéménytisztí­tás, de télen kifogásolják, ha nem ég jól kályhájukban a tűz, s rémülten vádolnák, ke­resnék akkor a bűnöst, ha az elmulasztott tisztítás miatt tűz ütne ki. Ha ilyen eset előfordul, valóban a kémény­seprőt vonják felelősségre. Egyrészt, mert nem teljesítet­te feladatát, másrészt, mert a 75 kéményseprő 80 százalé­ka önkéntes tűzoltó és köte­les a megelőző tűzrendészeti szabályokat betartani. Horváth Sándor, a vállalat igazgatója — önkéntes tűzol­tó százados — a BM Vas me­gyei Tűzrendészeti Parancs­nokságával állandó kapcsola­tot tart. A vállalat dolgozói a lom­mal teli padlásokról jegyző­könyvet vesznek fel, s azt jelentik a vezetőségeknek, amennyiben a lakosság felszó­lításukra sem lomtalanítja a tetőtért, úgy átadják az­ ügyet a tűzrendészet hatóságnak. A középületek és lakóhá­zak elkészültével együtt nő a kémények száma is. Az arány most 1:2000-hez, vagy­is egy kéményseprőre 2000 kémény havi tisztítása és évi egyszeri égetése jut. Munka­körük­bem­ könnyű, bizonyít­­ja az is, hogy kevés a jelent­kező erre az egészségre ár­talmas szakmára. * A lakosság megbecsülését és támogatását épp ezért két­szeresen is megérdemlik. — ha — 1987. július 1. Szombat" VAS NÉPE ' _­0. i § 1 Nemzetközi | i § 1 Szövetkezeti Nap | TVT­egyvenöt esztendeje annak, hogy a Szövetkezetek % ) XX Nemzetközi Szövetsége ünneppé nyilvánította J július első szombatját. Azóta esztendőről esztendőre a § ) világ minden részén — Európában, Ázsiában, Ameriká­ § - ban, Ausztráliában és Afrikában — a szövetkezők mii- § j l­ói ünnepük a Nemzetközi Szövetkezeti Napot.­­ Az öt világrészt átfogó mozgalom nagy ünnepe tör- t ^ ténelmet idéz. Emlékeztet mindenekelőtt arra a 28 ^ ^ rochdale-i szövőmunkásra, akik felkarolták és elindítot- £ ^ ták a szövetkezés ügyét — 123 évvel ezelőtt. Felidézi­k : a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelmét, sí !• amely lehetővé tette, hogy a lenini tanítások nyomán­­ , a világ egyhatodán létrejöjjön a szocialista szövetkezeti j­ó mozgalom. §­­ Külön öröm számunkra, hogy a fejlődő afrikai és ú­i­ ázsiai országokban is erőre kap ez a kisemberek erejét § § megsokszorozó mozgalom. Saját munkánk gyümölcsét ^ § is látjuk, amikor ezekben az országokban a magyar szö- ^ § vetkezők tapasztalatai is segítik a mezőgazdasági és kis- r §­ipari termelés, az áruforgalom és hitelélet szövetkezeti g q szektorának kibontakozását, az évszázadokon át kizsák- t r mányolt nép gazdasági és kulturális felemelkedését. A h r magyar szövetkezetek — híven a mozgalom eszméje- § s hez — teljesítik a nemzetközi szövetkezeti szolidaritás­ §­­ ból eredő kötelességeiket; több mint 50 ország 100 szó- ö­ö­vetkezeti szervezetével tartanak sokoldalú társadalmi ^ § és gazdasági kapcsolatot. Kedvező lehetőség nyílt nemz­e­m­zetközi tekintélyünk további növelésére a múlt évben. 1­­§ amikor ismét elfoglaltuk megillető helyünket a Szó- s­ö­vetkezetek Nemzetközi Szövetségében. £ 2 § S T h­azánkban 4 millió embert köszöntünk a szövet- 2 § a kezők ünnepén. Termelőszövetkezeti parasztot £ § és földművesszövetkezeti tagot, szövetkezeti boltost és p­g­­tsz-munkást, alapító tagot és fiatalt, akiknek becsű- S­mé­letes munkája évről évre szebb, gazdagabb, gyümöl- § K csözőbb. Ha szűkebb hazánk Vas megye szövetkezetei­ § | nek fejlődését vizsgáljuk, azt állapíthatjuk meg, hogy g ^ szövetkezeteink a felszabadulás óta nagy utat tettek ^ y meg, fejlődésük nagy reményekre jogosítanak. Eredmé-­­­­y nyesen vesznek részt a falu ellátásának jó szolgálata- ^ § ban, teljesítik a szocializmus építésében rájuk váró § terveket, eredményesen munkálkodnak a párt, a kor- y­o­mány politikájának kiteljesítéséért. § § A szövetkezeti élet megyei számadatai közül hadd § § emlegessük az évfordulón azt is, hogy a termelőszö-­­­­­vetkezeti gazdaságok például az elmúlt évben 12,6 má­ /­g zsás búzaátlag-termést takarítottak be. Több mint 800 g g holdon intenzív zöldségtermesztést folytatnak. A vasi g­a­zz termelőszövetkezetek közel 2000 traktorral dolgoznak a­­földjeiken. A szarvasmarha-állományuk 1965. évhez vl- 5­i­szonyítva 1500-al növekedett, és megközelítette az öt- ö­y­venezeret. § § Nagyszerű eredményeket mutathatnak fel megyénk q § kisiparosai is, akik a ktsz-ekben közel 3 ezren 1966-ban § § például 313 millió 445 ezer forint termelési értéket 61­ § §­lítottak elő. Az általános fogyasztási és értékesítő sze­­g­­ vetkezetekkel együtt egyre jobban szolgálják a falu g ^ hétköznapi igényeit. Kiterebélyesedett'’ a kölcsönzés- g ^ szolgáltatás, hasonlóan az üzleti felvevőszolgálat. | § jr z általános fogyasztási és értékesítő szövetkezetek­­ § növekvő tábora arra vall, hogy az áruellátás, g­y a termeltetés, a felvásárlás és értékesítés feladatát von- 2 g­zóan oldják meg. A szövetkezeti tagok száma 63 ezer, a ta- t­­g­yarékszövetkezeteké 12 ezer 730. A tagság részjegye- e - nek összege pontosan 8 millió 270 ezer forint. A kis- g­v kereskedelem forgalma — 1966. évi adatok — 730 mil-­i­­­lió 700 ezer, a vendéglátóiparé 177 millió 466 ezer fo­ f­o­rint volt. A felvásárlás 2157 vagon mezőgazdasági­ g § kertészeti árut vett át.­­ § Hadd köszöntsük ezen a napon a megye szövetke­­g­y­zeteinek nagy családjában a legfiatalabbat, azt a há­­k - rom Vas megyei lakásszövetkezetet, ■ melyek taglétszá-­y­a ma meghaladja a félezret. Működésüket a szövetkezeti y­­ szervek hatékonyan támogatják — a lakáskultúra fej- f e­lesztése, az apró lakói gondok megoldása érdekében § § 1 e­bben az évben határozták meg feladataikat a kö- y g ■*“* zelmúltban lezajlott kongresszusaikon a terme- § 5 lőszövetkezetek, az OJCISZ és a SZÖVOSZ szövetkeze- § t tei. A párt új gazdaságirányítási politikájának alkalma- ^ J zásával minden valószínűség, szerint hazánk szövetke­y zeti mozgalma tovább öregbíti majd a szocialista vi­­e­s tag szövetkezőinek tekintélyét. g K § Jj *■ SztMEGHY L.ASZI­O 2 § MESZÖV-elnökhelyettes 1 § .. | § Ünnepi megemlékezés § 5 a 45. évfordulón­­ g A szövetkezetek nemzetközi ünnepének Vas me­­­gyei eseményei közül kiemelhető az az összejövetel,­­ amelyre a MÉSZÖV Ki-kar utcai székháza tanácstér- ^­e méb­en kerül ma sor. A termelőszövetkezetek, a kis- g­­- ipari szövetkezetek, az általános fogyasztási és értéke­­n­y­sítő szövetkezetek küldöttei előtt Sümeghy László ,­­ MESZÖV-elnökhelyettes emlékezik meg a szövetkezeti g­­ mozgalom történelmi múltjáról, fejlődéséről. 5 __________________________________________ _ Költöznek a katlanból A ka­lan talán ötven­szer harminc méter. Ott bú­jik meg a Mikosszéplakról Botkaházára vezető földút csupa csalit, bozótos földút­­ja mellett, egy dombba vájt gödörben. Tíz-tizenkét putri bámul egymásra gyanakvó csodálkozással, mintha csak azt kérdeznék, hogy került ide a többi. A tikkasztó hő­ség bennrekedt az agyagfa­lak között. Perzsel még a lé­legzet is. A sar­kályi bál­on nincs ajtó. A nyiszlett dikók, rozsdás vaságyak, csikótűz­­helyek — ahol van — mélyen a bejárat mögé húzódtak, csak akkor veszi őket észre az ember, ha az ajtóba áll és szeme megszokta már a benti félhomályt. Most, dél­előtt tíz órakor, csak az asz­­szonyok és a gyerekek van­nak itthon. A férfiak, a Bog­dáliák, Kalányosok, Kissek, dolgoznak. Egyetlen fiatal férfi, Kiss József szorgosko­dik az egyik putri romjainál. Az éjjel dőlt a fejükre — mondja a felesége —, aki pá­lyás picinyét tátogatja a na­pon. Körülötte legalább egy tucat purcé. Büszkén muto­gatja, melyik az övé. Vitályos Sándorral, a vas­vári járási tanács vb elnök­helyettesével és Török József­fel, a községfejlesztési cso­portvezetőjével látogattunk ide. Még a múlt évben ho­zott a vasvári járási tanács végrehajtó bizottsága határo­zatot ennek a cigánytelepnek a megszüntetéséről. A határ­idő július elsején lejár. A határozatot erre a határidő­re végreha­j­t­j­ák. Kilenc család — több mint hetven személy — az egyik közeli kastélyba köl­tözik. Hatalmas társadalmi munkával, és vagy 180 ezer forint készpénzből készült el itt a kilenc lakás, két- és egyszobásak. Endrédpusztán egy volt gazdasági épületet kellett előbb szétbontani, an­nak az anyagát használták fel a romos kastély helyreál­lításához. A munkát a járás­­tanács házilagos építőbrigád­ja végezte. A bontásban, majd az építkezésen különösen Bogdán Boldizsár és Kiss Jó­zsef segített sokat, társadal­mi munkában. Bogdán Bol­dizsár pedig nem is a kastély­ba megy lakni. A gödör é a kastély közötti út mentén épített új házat, Bogdán Já­nosék mellett. A telket ma körülkerítette. Lépcsőfeljárót csináltatott. Az udvaron ha­lomban a melléképületnél szánt bontási anyag. A kerí­tésen belül gondozott kony­hakert, a lakásban tisztaság Senki nincs otthon, de a nyi­tott ablakon belátni. Az asz­tali tűzhely ragyog, a kony­haszekrény tetején gyorsfor­raló, az asztalon damaszt te­rítő. A szobában habbfehér keményített ágyterítő, szörnye­ í­zek a felpásztázott padlón.­­ A szomszédjukban gyerek- , zsivaj. Négy 10—12 éves, meg­­ kisebb lányok. Egyikük, Bog-­­ dán Olga — mos. ^ Udvariasan tessékel befelé. ( Édesapja dolgozik édesanyja , a kórházban van. • A kislány most végezte a­­ harmadik általánost, 4,6 az * át­la­ga. Testvérei is kiváló ta- ^ nulók. Gyurka is — aki har- 2 madikos, Zsuzsika is, aki még * csak elsős. Olgi mos, takarít , rájuk, ő főz. Édesapja a tsz-­­ ben dolgozik ők is a katlan­­­­ból jöttek. . . Kiss Józsefék két szobát­­ kaptak­ a kastélyban, az eme­­­­leten. Az ágyak, szentiképeik­­ már a szobában, a helyükön,­­ Kiss József április negyediké­­ alkalmából a Társadalmi­­ munkáért emlékérem arany­­ fokozatát kapta az idén. A­­ lakáselosztási értekezletre és­­ az ünnepségre is Neva­ing­ben, nyakkendőben, elegáns­­ ruhában, cipőben ment el. A kastélyba átmenetileg költö­­­­zött. Jövőre saját házat épít. A vasvári járásban ez a katlan volt az utolsó ci­gánytelep. Hihetetlen öröm­mel készültek lakói a­z­ új hon­foglalásra. Tele izgalommal, mint a kisgyerekek. Még ve­szekedtek is egymással, s egyáltalán nem takarékoskod­tak a jelzőkkel. A vita kö­­zépponja a tisztaság. Külö­nösen egy öregasszonyt sim­­felnek, hogy életében nem söpört, nem tisztított abla­kot. A putrikon sehol nincs ablak. Dehát ők tudják! Hiányolják, hogy nincs vil­­­­lany a kastélyban. Nem tet­szik nekik a közös illemhely­­i sor. Azt mondják, a gyerekek­­ majd nem mennek oda, ha­­ egymás előtt szégyenkezniö­k­­ kell. Itt persze megtette a­­ bokor is, jó volt anélkül is. . Nem baj. Annál szebb, hogy a kerítést építenék a kastély­­ köré. A gazt, gyomot már ki­­s tisztították az udvarról. Kap­­­­nak egy-egy darabka háztá­­,­jit is a kastély körül. Ki tud­­­­ja! Van, aki írni-olvasni is­­_ szeretne megtanulni... Bogdán Nóri — talán" tíze­s éves — már arra készül,­­ hogy kertészkedni fog az új­­ helyen. Azt mondja, óvónő­­ lesz, mert szereti a kisgyere­­­­keket. — Olyan kis esetlenek! Biz­­­­tosan jólesik nekik, ha segíti őket az „ember”! N­i­! csak tudja! ő már elvégezte az első osztályt. És egy volt első osztályosnál ki tudná jobban, milyen jólesik ha segít nekik az Ember! •, Vágvölgyi László , Bogdán Boldizsár és Bogdán János háza a katlan és a kastély közötti úton.

Next