Vas Népe, 1967. október (12. évfolyam, 232-257. szám)
1967-10-01 / 232. szám
ŐRTÜZEK... Ahogy a nap leszáll, mint valami félelmetes mesében, nem is hét, de ezerfejű ködsárkány nyeli el az alig néhány órával előbb még őszi napsütésben tündöklő festői tájat. Ez itt az Őrség. A tájnév hallatán az ország távoli részén is felkapja a fejét az ember: jó szándékú, országos fórumokban megjelent írások, kisfilmek idézik a gyantaillatos, erdőligetes vidéket. És e vidék 22 falujában, számtalan szerényen élő közel 10 ezer lakójának életkörülményeit. Demográfiai kuriózum. Történtek ennek a tájnak a népéért erőfeszítések. Kevés. A régi világ nyomorúságának körülzárt rezervátuma ez, 22 évvel az ország felszabadulása és óriási előrehaladása után is. Hazánknak egyik olyan területe, ahol az ember a legfájdalmasabban kiált azért az életszínvonalért, amely a lakosság túlnyomó többségének már természetes sajátja. Akkor már éjszaka volt. Felszállt a köd, s kigyulladtak az őrtüzek. Két szikkadt testű öregember és a közeli erdők friss lehelete szította magasra a lángokat. Messziről kiáltottam, nehogy vadnak neszezzenek, s ha már puskájuk nincs is, a fütykös botjukat se vágják hozzám. — Mire vigyáznak? — A betévőre ... mert kint van még az a kis kukorica, répa, tök.... a krumplit, már amit hagytak a vadak, kiszedtük... A tűz elriasztja a vadakat? — Már amelyiket, de időnként kaszát is pengetünk ... — Szóval tűzzel, vassal? — Úgy... Hanem ma hajnalban Mákos Kálmánék mégsem tudtak kijönni a házból. Egy szarvasbika ott állt az udvaron. — Hihetetlen. Dehát egy szarvastól? — Ilyentájt, bőgés idején veszedelmesek. Jó célozzon a vadász is, amelyik szembekerül velük. — És a vadászok? — Augusztusban elvették tőlük ezt a területet (?) Rezervátum. Egy-egy külföldi vadászt, s a pénzét többre becsülik, mint a mi egész évi küszködésünk gyümölcsét. Nézzen szét itt nappal. A szántóföldek fele már parlagon hever. Otthagyták a földeket. Minek kínlódjon az ember a vetéssel, ápolással, ha nem tud betakarítani. Pedig ezt a földet amúgy is sokat kell dajkálni, hogy adjon valamit... A másik ember lábszárnyi fadarabokat dob a tűzre. Szikra csap föl, s füst tekeredik körénk... Megkönnyezteti az embert... — Menni kéne innen, mint ahogy elmentek Zsoldosék, vagy a Tiba Feri. De hát ha találnánk is beljebb kenyeret, s a fejünk fölé fedött, a halottatokat nem vihetjük... A málnáról — amire lelkes szakemberek az Őrség „aranya” jelzőt akasztották — kiderült, hogy korántsem olyan fényes, mint ahogy azt megálmodták. Több helyen ki kellene szántani. De az igazsághoz tartozik az is, hogy ahol megfelelő helyre telepítették, és szakszerűen gondozták, ott ez évben is jó közepes termést adott, azonban az őrségi nép számára, helyzetének enyhítésére nem ez az egyedül üdvözítő. Ez év tavaszán a málnatermelő szakcsoportok helyett szakszövetkezetek alakultak. Az új szövetkezeti forma az előbbinél több lehetőséget nyújt az adottságok kihasználására. De ehhez a felsőbb szerveknek — s elsősorban a MESZÖV-nek, mint a szakszövetkezetek közvetlen irányítójának — minden eddiginél több segítséget kellene adnia. Pontosabban: Az apátistvánfalvi szakszövetkezet, amely négy községet — Apátistvánfalvát, Farkasfát, Kétvölgyet és Orfalut — egyesít, 3412 holdnyi érdekeltségi területtel rendelkezik. Ebből 1542 hold erdő. Évi közös fakitermelés 1000 köbméter, de ezenkívül még 5000 köbmétert felvásárolhatnak a tagoktól. A feldolgozó üzem létesítése folyamatban van, de bárcsak már „szilárd” állapotban lenne, mondják, s hozzáteszik: ez a létesítendő üzem is úgy volna jó, ha a feldolgozandó anyag nagy részét késztermékként adnák tovább. Ez több embert foglalkoztatna, s lényegesen javítaná a szövetkezet pénzügyi helyzetét. Ugyanez a helyzet a többi négy szakszövetkezetnél is: a fafeldolgozó ipar lehetne a jövedelemszerzés legbiztosabb alapja. Minden más — még a szántóföldi termelés is — csak mellékes. A jövőt illetően pedig máris el kellene kezdeni az olyan területek fásítását (lehetőleg gyorsan növő és 15—20 év alatt gazdaságosan kitermelhető fafajtákkal), ahol a szántóföldi termelés és még a komplett talajjavítás után sem kifizetődő, illetve olyan parlag területeken, ahol évek óta semmilyen művelés nem folyik. Az ősgyep-területek korszerű feljavításával ez a terület a megye szarvasmarhatenyésztés- és hízóalap bázisa lehetne, de ha már ez nem, s mindenáron szántóföldi kultúrát akarunk (!), a kisállattenyésztők hazája. Van olyan gazda — nem egy őrségi községben — aki az exportra értékesítés korlátlan lehetőségeit felismerve (a MÉSZÖV jó propagandamunkája alapján) 100—150 darabos törzsállományú nyúltenyészettel rendelkezik. Érthetetlen, hogy miért nem lehet az Őrségben — még olyan áron is, hogy az abraktakarmány nagy részét az állam biztosítaná, természetesen térítéssel — nagyobb szabású hús- és tojóhibrid baromfitenyésztést kezdeményezni, esetleg olyan termelőszövetkezetek, állami gazdaságok „rovására", ahol nem csirkét, hanem elsősorban sertéshúst kellene — már az adottságuknál fogva is — termelni. Az őrimagyarósdi szakszövetkezet, amely öt községet (Őrimagyarósd, , Felső-Jánosfa, Szőce, Hegyhátszentjakab, Szaknyér) vont össze, létesített egy kádárműhelyt is. Hordói keresettek, s olyan nagy az igény, hogy megfelelő eszközök, berendezések beruházásával akár 50 kádárt is lehetne foglalkoztatni, de egyelőre az itt dolgozó három ember készítményeit is nehéz pénzzé tenni, egyszerűen csak azért, mert a hitelesítő hivatal Nagykanizsán van. Legutóbb Kőszegre szállítottak hordót, ám a hitelesítő hivatal nem hogy hitelesítene, de a szakszövetkezet két levelére sem hajlandó válaszolni. (!) — Fent voltunk a mezőgazdasági kiállításon, s láttuk azt a sok okos és praktikus kisgépet. Azt mondták, lehet kapni... Megbizsergett a szívünk, mert már mi is restelljük, hogy még mindig tehénkéket kínozunk, jármolunk, holott másutt, nem is van messze tőlünk, már az etetést, sőt a fejést is gépek végzik ... Az ember legyint, s elhallgat. — Talán nincs pénzük a kisgépek vásárlására?— Ha megkoplalnánk is, lenne. De amikor venni akarunk, azt mondják, még mindig nincs elég... — De most már műtrágyát kapnak elegendőt? — Az valóban van most már, meg vetőmag is, csak... kinek termeljünk többet? A jobb vetőmag és műtrágyafelhasználás elsősorban a vadakon segít. . . — Mondják, hogy régen az uraságot is rászorították arra, hogy körülkerítse a vadaserdejét. — Így, úgy. Mi is mentünk keríteni és most is mennénk, csak kezdenék már el, mert ezek a dögök a fejünkről a hajat is lerágják... " Az őrségi állapotokról rajzolt kép, tudósítás hiányos. Talán csak akkora területet fog át, mint az őrtüzek fénye. Talán zaklatott hangú, s a realitások lehetőségein túl követelődző, túlságosan általánosító, hiszen ott is épülnek új házak, iskolák, klubok, korszerű üzletek, s akad, aki saját gépkocsiján jár távolabbi munkahelyekre. De én megfordultam jó néhány olyan házban is ahol ha aznap nem jött össze néhány tojás, csak másnap mehettek a boltba kenyérért... Az őrségben lobogó őrtüzek nemcsak a vadakat riasztják, hanem üzennek is ... (Az üzenetet megértették a legilletékesebbek,s a megye egyik vezető testülete határozatot hozott az őrség távlati fejlesztési tervének az alapos, mindenre kiterjedő kidolgozására, s egy fél éven belüli megvitatására.) Mert az őrtüzek sürgetnek is... Dávid József 1961. október 1. Vasárnap A JUBILEUMI MUNKAVERSENY KIMAGASLÓ EREDMÉNYEI• Egy hónapig megtakarított szénnel üzentetnek a mozdonyok A szombathelyi fűtőház dolgozói id'-'váll szervezettséggel, konolssággal készülnek a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulójának köszöntésére. Kommunisták, pártonkívüliek a termelésben, a szolgálatban elért kiváló eredményekkel akarnak méltóképpen ünnepelni. Vállalásaikat már az év elején megtették, s azóta is nagy lelkiismeretességgel ellenőrzik adott szavuk teljesítését: alig akad kollektíva, amelyik ne sikerről adhatna számot. A motorjavító műhely dolgozói máris kijavították a terven felül vállalat motorkocsikat. A villanyszerelők az irodaépületbe beszerelték a villanyt. A kocsijavító dolgozói, ahogy vállalták, a selejtezésre ítélt kocsikból felhasználtak 20 mázsa hasznos vasat, s mintegy 16 ezer forint értékű deszkát. Megvalósították az úgynevezett gyűrűsrugós ütköző készülékek szalagszere javítását, amelyel a termelékenységet növelték jelentősen. Az utazó személyzet is helytállt. A gazdaságos mozdonyfelhasználásban egészen augusztusig az élüzem szint alatt állt a fűtőház, s így veszélyben volt az egész évi munkaverseny sikere. Ám augusztus termelési eredménye megfordította a „kockát”. A gazdaságos mozdonyfelhasználás tervét több mint 114 százalékra teljesítették, amely az éves esedékes tervmutatót is az élüzem cím fölé emelte. Kiváló eredményüket szemléltetően mutatja, hogy a megtakarításból 64, 1200 tonnás szerelvényt tudnának közlekedtetni Szombathely és Hegyeshalom között. Érdemes megjegyezni a jubileumi munkaverseny legkiválóbbjainak a nevét is, mint például a Doktor Ferenc és Póczek bajos mozdonyvezetők brigádját. Hasonlóan Varga Károly és Pataki Sándor mozdonyvezetőkét is. Egyébként az egész fűtőház kollektívájának munkáját dicséri az az eredmény, melyet az önköltség csökkentésében értek el. Több millió forintot tesz ki megtakarításuk, melyre jellemző, hogy az év nyolc hónapjában megtakarított szénből egy hónapig üzemelhet a fűtőház összes mozdonya. A napokban a fűtőház kommunista aktívája elhatározta, hogy egyhónapos jubileumi műszakkal is köszöntik a nagy ünnepeket. Nem kétséges, a fűtőháziak ebben az időszakban még nagyobb sikerekkel öregbítik jó hírnevüket. esc/ VAS NÉPE Zord falak között Nem valami távoli sarki tájról van szó, hanem a megyeszékhely egyik jogos büszkeségéről, a Derkovits-lakótelepről. Úgy tűnik ugyanis, hogy még ebben a modern városnegyedben sem siikerült teljesen falakon kívül zárni az időjárás szeszélyeit, viszontagságait. Erről panaszkodik az északi fekvésű lakások háznépe. Bizonyságul becsöngettünk egy ilyen lakásba. Nemes Ferenc, a REMIX fiatal tmk-szerelője fogad bennünket a Bolyai utcai 120 lakásos épület északi szárnyának harmadik emeletén. Január óta lakik itt feleségével és kislányával. Évekig takarékoskodtak, hogy befizethessék a tizennyolc és félezer forintot. Körülbelül ennyibe került a bútor, aminek megvásárlásához elkelt a hazai támogatás, meg egy kis kölcsön. Érének rendezése csak tetézi a lakástörlesztés havi négyszáz forintját, így is nagy volt a boldogságunk. Jól tudtuk, hogy szövetkezeti lakáshoz sem juthat mindenki egykönnyen. Igyekeztünk hát megbecsülni, amit kaptunk, amiért megfizettünk. Aminál nagyobb aszomorúságunk a főfal beköltözés, berendezkedés után hamarosan jelentkező, átnedvesedése miatt. Először azt tanácsolták, szellőztessünk sokat, száradni kell még a falnak. Amikor csak lehetett, éjjel, nappal nyitva tartottuk az ablakokat. — Mindhiába. Az átázás csak a nagy nyári kánikulában szünetelt, hogy még erőteljesebben jelentkezzen az első Riadósatok esőnél. Azóta egyfolytában csuromvizes a fal. Cseppekbűen mérhető a külső és belső hőmérséklet különbsége a falon. Főleg, amikor fűtésre kényszerülünk. Valóban, ismeretlen földrészeik sötét tónusú térképe rajzolódik a főfalon s a nem éppen nemes penész plasztikusan jelzi a domborzatot. Könnyen elképzelhető, menynyire kikezdi ez az egészséget. Szívósan rombolja a szobaberendezést Száműzi a fészekrakás, igazi örömét. Elkeseredésbe fojt minden lelkesedést. Nemcsak Nemeseknél, hanem e ház mind a tíz s a többi hasonló fekvésű lakás megannyi családjában. Hónapok óta hömpölygő panaszáradatukat mégsem csapolták még le, a falaik tovább áznak, penészednek. Pedig, mindenhova elmentek már — a tervezőhöz, beruházóhoz, hitelezőhöz, kivitelezőhöz s a hatóságokhoz —, ahonnan támogatást reméltek. A tényálláson túl eddig sehol nem jutottak, ezeknél a falaknál elégtelennek bizonyult a 30-as blokk-tégla. A tervezők elfogadott típustervet adtak. A kivitelezők ennek alapján, a szokásos anyagból építkeztek. A műszaki ellenőrök mindent rendben találtak. A megrendelők idejében átvehették. A beruházók az előírtak szerint fizettek . Hol történt hát mulasztás? Kit illet a felelősség? Kit terhelnek a rendbehozás költségei? ... Ideje lenne választ keresni ezekre a kérdésekre. 1ó volna azonban addig is szakszerű megoldást találni s a rossz idő beállta előtt végérvényesen kiszárítani a zord északi falakat, megnyugtatni a mögöttük lakókat. A felelősségen és a terheken osztozkodni majd ráérnek az esős, havas, hideg őszi, téli napokon, a jól fűtött, száraz irodákban is.r is. . Csak az tudja megbecsülni a fizikai munkát, aki már állt a gép mellett. A Szombathelyi Cipőgyárban talán nincs is olyan művezető, aki ne ipari tanulóként, betanított munkásként kezdte volna a szakmát. A gyár vezetői ragaszkodnak ehhez az elvhez: a kulcsgépek ismerete, a műszaki szakképzettség mellett az elméleti tudás, az irányítókészség, a beosztottak tanítása mind összetevői annak a feltételnek, hogy valaki elnyerje a felelősségteljes munkakört. A körmendi üzem 1968 január 1-től önálló lesz. Most még a szombathelyi gyárból naponta küldik teherautókkal a kiszabott felsőrészeket, de az új évben már a napi 4000 pár férfi- és gyermekcipő előállításának kezdő folyamatát a helyszínen végzik. November végére 15 speciális géppel berendezett szabászműhely várja az ifj épületben azokat a dolgozókat, akik május másodika óta a központi műhelyben sajátítják el a szakma fortélyait. Húszan vannak. A hidraulikusszabászgépek mellett még meg lehet különböztetni a gyakorlott kezeket az óvatos, gondos lassúsággal mozgó ujjaktól. A körmendiek bélésbőrön tanulják a manipulációkat, mely minden anyagnál más és más ... Sápadt, árnyékos szemű fiatal férfi nyúl a szabászkésért. Mozdulatai határozottak. Kék köpenyes lánynak magyaráz. Főnök-jelölt. December 1-től a próbaüzemeltetéskor a körmendi műhelyben kinevezett művezetőként adja már az útbaigazítást. — A gyártástechnológiának a felsőrészkészítés a koronája. Amikor érettségi után az üzembe kerültem, s az alja körön dolgoztam, még nem gondoltam arra, hogy hamarosan a szabászok művezetője leszek. Hamarosan... fiatal korban még súlytalanok az évek, s szinte kergetjük őket. Ezért tűnik úgy Holecz Ferencnek is, hogy az elröppent 5 esztendő első napjai mintha csak most lettek volna. — Már korábban a körmendi üzem csapatában fociztam. A bátyáim vittek be. Az öltözőnk csak egy ugrásnyira volt a műhelytől. Számtalanszor bementem kíváncsiskodni, úgy, hogy nem a véletlen, hanem az előre kitervelt szándék vonzott a szakmához. Édesanyám és húgom is ott dolgozik. Feleségem szintén tűzőnő. Szüleim is az üzem törzsgárdájába tartoznak. Valóságos cipészdinasztia! A katonaság miatt két év kiesése volt, s amikor visszajött, kiemelték gyártásközi ellenőrnek. A meóhoz tartozott. — Azt mondják a barátaim: Feri, szerencsés ember vagy. Csinos, házias a feleséged, háromhónapos kis vasgyúró a fiad, maholnap művezető leszel, s anynyira fiatal vagy még, hogy a ranglétrán harmincéves korodig több fokkal is feljebb juthatsz. Igazuk van, csakhogy, nem hullik minden magától az ember ölébe , kissé fáradtan sóhajt, látszik rajta az álmatlanság. Szinte éjszaka kel fel mindennap, hogy Körmendről a 4 óra 20 perces vonattal beérjen, s egy héten háromszor csak este 10 órakor ér haza. Cipőipari technikumba jár, másodéves. — Hogy bírja erővel, hisz a műszaki gyakornok beosztás is épp elég tanulnivalót ad? — Ezt a két hónapot már fél lábon is kibírom. Naponta 4 órát alszom. Tagadhatatlan, hogy hiányzik a másik négy. Majd decemberben pótolom az elmaradást, regenerálódom. Valamiért valamit, de mégis áldozatvállalás az, amit tesz. A vezetőség elégedett vele Ilyen emberből kellene sok — mondják elismerően, s ezután is minél több fiatalt akarnak kiképezni a műszaki gárdába. — Tervei? — Akad bőven. Lakást szeretnénk. A szakmában viszont a technikus képesítéssel nem elégszem meg, hisz az eredeti tervem az volt, hogy rögtön a felsőfokúba iratkozom, csak hát a katonaság áthúzta számításomat. Egy-két évet pihenek a középiskola után, aztán újból nekirugaszkodom a tanulásnak. — Nem fél a felelősségteljes munkakörtől így ,,23 évesen”? Meglepődve néz rám: — Ha a szakmámmal tisztában vagyok, gondolom, nincs mitől tartanom. Tudom, húsz szabászért felelek. Tőlem is függ az, hogy jól dolgozzanak. „Bízom magunkban." Horváth Anita Tehetség -f- ambíció