Vas Népe, 1967. november (12. évfolyam, 258-283. szám)

1967-11-01 / 258. szám

• AZ MSZMP VAS MEG­YEI BIZOTTSÁGA ÉS A VAS MEGYEI TANÁCS LAPJA • xn. évfolyam, 258. szám__________________________Ara fillér____________________________1967. november 1. Szerda Kádár János vezetésével párt- és kormányküldöttség­­ utazott Moszkvába A Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnöksége és a szovjet kor­mány meghívására magyar párt- és kormányküldöttség utazott kedden délelőtt Moszkvába a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. év­fordulója ünnepségeire. A küldöttséget Kádár Já­nos, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizott­ságának első titkára vezeti. A delegáció tagjai Fock Jenő, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke,­­Komócsin Zoltán, a Központi Bizott­ság titkára, az MSZMP Po­litikai Bizottságának tagjai és Szipka József, az MSZMP Központi Bizottságának tag­ja, a Magyar Népköztársaság moszkvai nagykövete, aki a szovjet fővárosban csatlako­zik a küldöttséghez. A párt- és kormányküldött­ség búcsúztatására a Nyu­gati pályaudvaron megjelent Apró Antal, Biszku Béla, Fe­hér Lajos, Kállai Gyula, Ne­mes Dezső, Nyers Rezső, Szir­mai István, a Politikai Bizott­ság tagjai, dr. Ajtai Miklós, Czinege Lajos, Ilku Pál, Né­meth Károly, a Politikai Bi­zottság póttagjai, Aczél György és Pullai Árpád, a Központi Bizottság titkárai, élet több más vezető szeme- Kisházi Ödön, az Elnöki Ha­­lyisége­­nács helyettes elnöke, dr. Jelen volt a búcsúztatásnál Tímár Mátyás, a kormány el- F. J. Tyitov, a Szovjetunió nökhelyettese, s a politikai budapesti nagykövete. A szovjet parlament két háza a magyar - szovjet barátsági szerződés ratifikálásáról A szovjet parlament­­két háza — a szövetségi tanács és a nemzetiségi tanács — kül­ügyi bizottságainak kedd­en tartott együttes ülése javasol­ja a Szovjetunió Legfelső Ta­nácsa Elnökségének, hogy ratifikálja a Szovjetunió és Magyarország új barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződéseit, amelyet szeptember 7-én Bu­dapesten írtak alá. A Kreml nagy palotájában tartott ülés elnö­kségében részt vett N. A. Szuszlov, a szövetségi tanács külügyi bizottságának elnöke és B. N. Pononmarjov, a nem­zetiségi tanács külügyi bizott­ságának elnöke. Az ülésen B. N. Ponomar­jov elnökölt, a barátsági szer­ződésről pedig L. F. Iljicsov külügyminiszterhelyettes ter­jesztett elő beszámolót. Az új szerződés megkötésé­re — mondotta Iljicsov — a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulójá­nak esztendejében került sor. A két ország közötti új, szo­cialista típusú kapcsolatok azonban azokra az időre nyúl­nak vissza, amikor az októ­beri forradalom hatása alatt a magyar munkásosztály sa­ját hazájában kikiáltotta a Tanácsköztársaságot. Szovjet­­oroszország és a Tanácsköz­társaság között már akkor olyan kapcsolatok alakultak ki, amelyek alapján a proletár internacionalizmus eszméi ké­pezték. November 1. indul a Vörös Október Staféta Megyénk KISZ szervezetei­nek é® úttörőcsapatainak üze­nete eljut Moszkvába. Hetek óta készülődnek a fiatalok. Legjobbjaikat tüntet­ték ki vele, hogy egy-egy be­tűt hímezhessenek a staféta­botra kerülő szalagokra. Ün­nepélyes gyűléseken beszél­ték meg és fogadták el a sza­lagok szövegét, s a legkivá­­lóbb arcot jutalmazták azzal, hogy felköthessék a staféta­botra a díszes szalagokat. A járási KISZ-bizottságok huszonnégy útvonalon gyűj­tötték össze a váltóbotokat a járási székhelyekre. Novem­ber elsején reggel ünnepé­lyes díszkíséret továbbítja Szombathelyre a stafétaboto­kat. Szombathelyen a Pelikán park elől, a Szovjet Hősi Em­lékműtől 10 óra 40 perckor indul tovább a váltó. Az MHSZ motorosai, a Lovasis­kola lovasai, az Építők kerék­párosai és az SZSE atlétái vesznek részt az impozáns menetben. A városon és me­gyén áthaladva megyénk ha­tárán nyújtják át a szalag­­erdővé növekedett botot a Veszprém megyei fiataloknak. Táplánszentkereszt, Vasszé­­cseny, Csempeszkopács, Rum, K­ám, Szemenye, Hosszúpe­­reszteg, Bögöte, Vashosszúfa­lu, Duka, Jánosháza és Kara­kó fiatalsága lelkesen készü­lődik a községeken átvonuló váltó fogadására. Futóikkal csatlakoznak és rövid ünnep­ség keretében helyezik el sza­lagjaikat. Tüskeváron veszik át Veszp­rém megyei fiataljai a bo­tot, Budapestre továbbítják. In­nen november hetedikére Moszkvába utazó fiatalok vi­szik magaikkal vonaton és a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulóján nyújtják át a szovjet fiata­loknak. — K—B Jó napot, Jubilál egy „mini" vállalat A megyeszékhely képeihez hozzátartozik az utcákon ide­­oda kanyargó, kissé divatja­múlt külsejű villamos. Tré­fálkozunk róla, élcelődünk vele, egyszóval számon tart­juk, szeretjük Pedig nem „mai gyerek” már. A papír­forma szerint 10 éve már nyu­galomba kellett volna vonul­nia, ugyanis most ünnepli szü­letésének 70. évfordulóját. A múlt század végén 1887- ben indult meg az első bu­dapesti villamos, hogy levált­sa korábbi elődjét az omni­buszt. Alig tíz évre rá — a vidéki városokban elsőnek — Szombathelyen, is megjelen­tek a Svájcból importált vil­lamos energiával hajtott jár­művek. Az útvonal a vasút­­állomástól a Hollán Ernő ut­cáig, az akkori Sörházig tar­tott. A századfordulón épí­tették ki a jelenlegi hosszát. Egy teljes forduló ideje majd egy óráig tartott, ma 36 perc­ig. Az új közlekedési jármű­vet kezdetben csak a tehető­sebbek vehették igénybe, hi­szen a viteldíj hat zsemle ára, azaz 24 fillér volt. Míg 1912-ben 370 ezer darab je­gyet adtak el, addig tavaly hétmillió 268 ezret. A máso­dik világháborúban lebombá­zott, a felszabadulás után új­jáépített villamosvasutat 19 lá­bon államosították, röviddel később korszerűsítették. Je­lenleg közel három kilomé­ternyi útszakaszon 13 villa­moskocsi szállítja az utasokat, ezzel döntő szerepet vállal a város tömegközlekedésében. A Szombathelyi Villamos­­vasút Vállalat mindössze 46 embert foglalkoztat, méreteit tekintve tehát „mini”. A kis munkáskollektíva azonban nagy eredményeket ért el. Ed­dig kilenc alkalommal nyer­ték el az élüzem címet, tized­szer az idén, a jubileumi év­ben szeretnék. A­­munkaver­­seny eredményei már most bizonyossá teszik, tervüket siker koronázza. Tegnap délután családias hangulatú ünnepi tanácskozá­son emlékeztek meg a válla­lat dolgozói és vezetői a ju­bileumról, amelyet ezúttal a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulójá­nak jegyében rendeztek meg. Kecskés Ferenc igazgató fel­elevenítette a vállalat múlt­ját, beszámolt­ eredményeik­ről, majd kitüntetéseket és pénzjutalmakat adott át. A 71. évébe lépő öreg, de nem vén, kedves „barátun­kat”, amely mindig olyan szeretettel fogad minket az ölébe, köszöntsük vidám jó napottal születésnapján. Meg­érdemli! xéniái A­z Aurorától a csillártokig 12. oldal) Vita a tsz pártmunkáról (3. oldal ) Az olvasók fóruma (4. oldal) Anyakönyvi hitele (1. old.) N ne felejtsék el ezt a pillanatot... Negyedszer lett kiváló a gasztonyi őri­ eoitikus, mondhatnánk üdülői környe­zet Sárguló-pirosló lombok övezte tér és ud­var. Közepén acélosan feszülő testek nyíl­egyenes sora tiszteleg a csapatzászlónak. A vörös selyem szinte úszik az őszi sugárzás­ban és az útját kísérő szemek fényében. A gasztonyi határőr őrs a Kiváló Örs cím átvételére felsorakozott. Négy év óta negyedszer. A Kiváló címet odaítélő díszparancs meghallgatása után a szólítottak egymás után lépnek Ábel László ezredes elé, aki a BM. Határőrség Országos Parancsnoksága nevében átadja a kitüntetéseket, okleveleket, illetve a jutalmakat. Ünnepélyes pillanatok. S talán még ünnepélyesebbek azok a percek, amelyekben az ezredes szól a négy­szeresen kiváló őrs tagjaihoz: • ■— A határőr szolgálat nem tartozik a könnyű katonai szolgálatok közé —■> mon­dotta a többi között. — Itt meg kell valósul­nia és meg is valósult a „mindenki egyért és egy mindenkiért” elv. Ehhez hozzásegítettek a tradíciók, a parancsnokok és a környék polgári vezetői. Az Országos Parancsnokság nevében szívből gratulálok az őrs minden tagjának a kiváló eredményhez. —. Ábel ezredes után a polgári élet képvi­selői szóltak a határőrökhöz. Kálmán Jenő, a körmendi járási párt-vb osztályvezetője, annak a büszkeségnek adott hangot, amelyet a járás lakossága érez azért, hogy éppen itt van egy négyszeresen kiváló őrs, Bolla Árpád Csákánydoroszló község párttitkára ugyanerről az érzésről beszélt, amikor ezt mondotta: — Mi minden évben megkülön­böztetett tisztelettel és megbecsüléssel nézzük a kiválóságot bizonyító jelvényeket a határ­őrök mellén, és büszkék vagyunk rá. Volt Ezután Gál Kálmán főhadnagy tett felemé­tést az őrs munkájáról, s arról, hogy az 5. évforduló megünneplésére nem is készülhet-­ tek volna méltóbban, mint ezzel az újai, kiváló eredménnyel Az, hogy 10 első éves határőr lett kiváló, garancia az 1967—68-as évre ahhoz, hogy a nemes tradíciónak lesz­nek folytatói. Az ünnepséget díszmenet zárta, majdani Örs a meghívott vendégekkel együtt díszébe­­ben vett részt Az ünnepség kedves ező foltja volt Ábel ezredes köszöntője a hű­­séges, megértő segítőtársakhoz, a határőr tisztek feleségeihez.­­ A kitüntetések átadása során Gutyicca István határőr háromszor lépett a vörös dra­­périás asztal elé. Először a Kiváló Határőr jelvényért — ezúttal másodszor kapta mezt —, azután a Határőrség országos politikai csoportfőnöke dicsérő okleveléért, végül alegység minden tagjának kijáró oklevélérti A kérdésre, mi kell ahhoz, hogy valaki eredményekre legyen képes, így válaszolt* — Ha valakiben van készség, magával ho­­zott tehetség, fegyelmezettség és céltudatos­ság, a társak segítsége, a parancsnokok honz­záértése és figyelme módot ad azok kibo­n­takoztatására. Ezek mellé még a realista ha­­zafiság cselekvő érzése kell, az a meggyőz­­ödés, hogy az ügy, amelyet szolgálunk, a lehető legjobb, és a biztonságos jövő ítélt külözhetetlen alapja.­­ Ez a gyönyörű vallomás visszaidézte Ábel ezredes zárószavait: — A csapatzásda megjelenése nagy ünnep a katona életében. Ne felejtsék el ezt a pillanatot, és katonai szolgálatuk leteltével egymást sem. Ami eddig a napig, s ezen a napon történt, bizonyság rá: nem felejtik el.­­ (varhelyi) Gulyka István kétszeres kiváló határőr.­­ Szívdobogtató pillanat: az őrs parancsnoka átveszi a kitüntetést.

Next