Vas Népe, 1967. december (12. évfolyam, 284-308. szám)

1967-12-01 / 284. szám

Az is veszteség, amit nem csinálunk!... Müller Ferenc, a cinkotai Aranykalász Tsz főkerté­­sze évek óta eredménye­sen alkalmazza a „szén­savval” való trágyázást. Szombathelyen, az MTESZ- ben tartott előadása alap­ján adjuk közre tapasz­talatait, óriási — természetben elő­forduló — szerű­ioxid-ké­szte­­tekkel rendelkezünk, ám e kézjetek hasznosítása még várat magára. Bár a felhasz­­nálási terület egyre bővül — elég, ha a gyógyászatban, az élelmiszer-, és gumiiparban, vagy a fémöntésben elért eredményekre utalunk — ko­rántsem mondható kielégítő­nek Évek óta kísérleteznek vele a mezőgazdaságban is. Jó ta­tapaszta sátrti birtokában van­nak a békéscsabai, a hatvani, egri termelőszövetkezetek és komoly eredményeket ért el a szénsav trágyázással az or­szágszerte híres Sasad Tsz is. A cinkotai Aranykalászban több év eredményei igazol­ják! — „csodaszer” ez a rit­ka természeti kincs! Álljon itt néhány előnyös tulajdonsága, amelyet a gyakorlat is mesz­­szemenően igazolt. Alkalmazásával (rápermete­­zik a levelekre) tíz-tizenöt száza­léte­­s termék többlete­t ér­tek el, előrehozza az érést. Azonos kiterjedésű terüle­ten a szénsavval kezelt cecei paprika 400—1000 forinttal magasabb terméseredményt produkált Cinkotán, mint a kon­troll táblán, amelyet ha­gyományos módszerekkel ke­zeltek. Ezenátóbbá teszi a növényt a betegség ellen, s a szegfű, amelyet szénsavval permeteztek, három hét he­lyett 10—12 nap alatt gyöke­resedett. Mtl ilyen körülmények kiseitt­­én ha­gyan ? Meglepő tapasztalattal is szolgáltak a cinkotai kísérle­tek. Bebizonyosodott, hogy borús időben sem csökken az eredményesség. A tökéletesen zárt üvegház levegőjében levő három század százaléknyi. (!) szénsavkomcentráció hozta a legjobb eredményt. Ezt a mennyiséget — hazai jalatok szerint — 16—21 Cr- m­ius fokon veszi fel legtöké­letes­ebben a növény. Ennél nasívabb töménységben ellen­­kező hatást szít.­­ Ezen opti­­máli­s viszonyt­ként úgy tették teljessé, hogy m^rlub!^ «. a levegő nedvességtartalmát. Mérlegre helyezték a csepp­folyós széndioxiddal telt pa­lackot és tartalmát a perme­tező csövekbe vezették. Ezer köbméter levegőre fél kilo­gramm széndioxidot számol­tak, s ezt a mennyiséget har­rm­iinc másodpercig engedték a növényekre. Hasonló körülmények kö­zött Egerben tevertsént a ter­vezett 78 deka paprika he­­lyett 110 dekát szüreteltek. Rendkívül olcsó! Rendelkezésre állnak kül­földi tapasztalatok is. Alkal­mazzá­k a módszert a napos­nak nem éppen nevezhető Angliában, ezenkívül Hollan­­diában,­ Kanadában és szá­mos egyéb helyen — szintén jó eredménysickel. Csakhogy amíg Kanadában a szénsav­­község a termelés három szá­­jtalékát emészti fel, nálunk mindössze felet!. . . A módszerről talán még annyit: műanyagfóliával bur­kolt palánteásúakban is kitű­nően alkalm­azható. Nézzük be néhány szakvéle­ményt, amelyet még a ko­rábbi években rögzítettek a sz­­íkemberek. A Kertészeti és Szőlészeti Főiskola adjunktusa. — Néhány részletkérdést még tisztázni kell. A tovább­­kísérletező és­ kutatómun­kát megbízói«­ alapján szívesen válalju l­ Az egri tsz hajtatóházának igazgatója:­­ — Széles körben a járjuk bevezetésre, mert a növények­­ fejlődése mind gyökér, mind alkati szempontból meglepő... A szolnoki tsz főkertészhe­­lyettese: — A, palán­tanevedésnél hét­szeri kezelés után... két hét­tel ,,kiugrottak­” a növények. Mivel kora volt még az idő, a kiültetéshez, a kezelést le kellett állítani. . . Az április 29-én kiültetett paprika majd minden tövéről szedtünk már­­­jus 20-án. . Röviden m ennyi a kézzel­fogható a dologban. Érdemes lenne elgondolkozni,­ vajon m­ért cs­ak ő­ szigetelt próbál­kozásáról van szó. Tapoga-­­tódzás, „tamáss­odás” helyett az érdemi munkára kellene már koncentrálni, filmstd még tennivalójuk a kutatóknak is: a módszerek finomítása. Veszteség az is, amit nem csinálunk!... Kár, hogy me­gyék­ben — a „szénsav” ha­jójában — erre nem gondol­­­­tak már sokkal korábban a sz­akemberek. A jövőben a­­ répcelaki Szénsavgyár a ki-­ sérletekhez szükséges mennyi­séget ingyen bocsátja az „út­­­­törők” rendelkezésére. T. A lényeg : lehet több is, de kevesebb is A répcelaki, a nicki, a vámoscsaládi és az uraiú­ifalui termelőszövetkeze­tek egyesültek. Az egyesült termelőszövetkezet neve: Nagymező, területe a ház­táji gazdaságokkal együtt 9000 hold. Kondor Imr­ével, a Nagyme­ző elnökhelyettesével beszél­getek. Nagyon fontos dolgok­ról esik szó. Arról, hogy ho­gyan, s mint lesz ezután, s elválaszthatatlan attól, hogy most mi van. A számok néha nagyon za­varóik lehetnek a következte­téseknél, néha meg ki sem lehet fejezni nélkülük a lé­nyeget. Így van az egyesült Nagymező helyzetében is. Egyenlőtlenül fejlődött és már eleve különféle adottságú szö­vetkezetek egyesültek most egy gazdaságban. Répcelakon 42 forintot terveztek egy munkaegységre, ha 55-öt osz­tanak meg holdanként 400 forint készpénzt is tartalékol­hatnak az amúgy is kötelező gazdasági alapokon kívül. Nic­ken 40 forint volt a terv, ha 10 forinttal megtoldják, még 350 forint holdanként a kész­pénz-tartalékolás is „kijön”. A másik két szövetkezetben Vámoscsaládon és Uraiújfalu­­ban, 30—32 forintos munka­egység értékkel lehet számol­­ni, s ezek a gazdaságok kö­rülbelül 180—200 forintos hol­danként­ készpénz-tartaléko­lással tudnak hozzájárulni az egyesült Nagymező jövő évi gazdálkodásához. Az emberben önkéntelenül is felvetődik a kérdés, hogy vajon egyenlő nevezőre le­het-e hozni e négy falu gaz­daságot? — Az­ egyenlő nevezőnek legalább két része van —­­mondja Kondor Imre. Egyik rész, hogy a két gyengébb gazdaságban még nem telje­sen használták ki a lehető­ségeket. Ahogyan most látni lehet, a 40 forintos munka­egység értéket egyenként is ki lehetne náluk gazdálkod­ni. A másik rész már az, egyesült gazdaságra vonatkozik. Az egyesülésnél természetesen az­ új helyzet kínálta lehető­ségeket kell már figyelembe venni. A Nagymezőben is ezt ve­szük figyelembe. Anélkül, hogy részletekbe bocsátkoz­nak, erről is Kondor Imrét idéz­zü­k: — Az­ első két-három esz­tendőben nem annyira az ága­zatok elhelyezésében, vagy az­ elhelyezések megváltoztatásá­­ba lépünk előre, mint in­kább a rendelkezésünkre állt technika és egyéb lehetőségek felhasználásában. G­azdálkodó ember számá­ra világos, hogy ez mi­lyen fontos döntés. Többé­­kevésbé minden falunak meg­van a kialakult, ha nem is mindenben korszerű és az igényeket kielégítő gazdaság. Ezek modernnel és az igé­nyeknek megfelelővel való felváltása nagy anyagi befek­tetést igényel. Az ilyen nagy összegű beruházások egy csa­pásra történő megvalósítása nemegyszer kiszámíthatatlan morális hatásában. Egy másik figyelemre mél­tó jelenség is felvetődik a Nagymező megalakulása kap­csán. A négy üzemegységből álló 9000 holdas gazdaságnak 42 függetlenített munkása van. (A függetlenítettekbe az el­nöktől az agronómusokon, üzemegység vezetőkön, köny­velőkön át a brigádvezetőkig mindenkit beleszámítottak). Az egyszrűség kedvéért nevez­zük ezt a 42 embert a szövetke­zet vezetőinek. A Nagymező­ben megvalósították azt a követésre méltó módszert, hogy a vezetők fizetése köz­vetlenül függ a gazdasági eredményektől. "Hogyan? A vezetők fizetésére a ta­gok között mindenkor szét­osztható jövedelem 12 száza­lékát lehet fordítani. Ezt a beosztástól függően pontos ér­­téknagyságokra bontották, meghatározva, hogy különféle tisztséget viselőknek összeg­szerűen mennyi lehet a havi keresete. Ennek 80 százalékát elsején rendszeresen kifizetik, a fennmaradó 20 százalékot pedig zárszámadáskor kapják meg a vezetők. E részesedési rendszernek az a lényege, hogy a gazdaság jövedelmé­nek alakulásától függően év végén többet, de kevesebbet is kaphatnak a vezetők. A 42 függetlenített vezető­­beosztású szövetkezeti ember közül egyetlen egy sem kap fi­zetéskteerészí­tést, úgyneve­zett­ állami dotációt. F­igyelemre méltó kezde­­ményezés ez, különösen most, amikor napirenden — és egyre közelebb —­ van a vállalatszerű termelőszövetke­zeti gazdálkodás. Növeli a ve­zetők felelősségét és érdekelt­ségét is, ugyanakkor közelebb hozza a szövetkezeti paraszto­kat és a szövetkezeti vezető­ket. Szanati Anna inai. december 1. Péntek Pályázat útján helyezkedhetnek el az új diplomások A kormány nemrégiben mó­dosította a felsőoktatásból ki­lépő fiatalok munkábaállásá­­nak rendszerét. A jövő évtől — tehát már az 1968-ban vég-­­zők is — kötöttség nélkül, a mindenkire vonatkozó átlalá-­ nos szabályok szerint helyez-­­ kedhetnek el. Mint a Munkaügyi Minisz-­­ tériumban elmondották, álla-­­ mi szerveink messzemenő se- í­gítséget kívánnak nyújtani az egyetemekről, főiskolákról ki-­ kerülő fiatalok elhelyezkedé-! séhez. Elhelyezkedésük fő­­ módszere a pályázat lesz. Már készülnek, s decemberben megjelennek az illetékes mi­niszterek rendelkezései, ame­lyek a pályázatok meghirdeté­sének módját, időpontját, sza­bályozzák. A vállalatokat ter­mészetesen nem lehet arra kényszeríteni, hogy pályázati úton vegyenek fel új sz­ak­­embereket, érdekük lesz azon­ban, hogy éljenek ezzel a le­hetőséggel, mert a jelentke­zők közül így a számukra legmegfelelőbbeket választhat­ják ki. A BAROMFIFELDOLGOZÁS­NAK IS VAN ARCHIMEDESZ PONTJA? — AHOL „SZE­MEL” A VEZETŐSÉG - ISKOLA AZ ÜZEM FALAI KÖZÖTT Frontáttörés Sárváron Sárváron, a Baromfiipari Országos Vállalat gyáregysé­génél iskolát szerveztek a szakember-utánpótlás megol­dására. Megtörtént a front­­áttörés. Október elsejéig mint­egy 10—12 érettségizett fiatal lányt képeztek ki, és helyez­tek el azóta középszintű po­zíciókba. Nyáron jelentkeztek munkára többen is — kife­jezetten fizikai munkát akar­tak, s az üzem vezetőinek azt is elmondták, hogy itt akarnak maradni. Munkáju­kat fegyelmezetten, alaposan ellátták. Talpraesett emberek — ez volt róluk a véleménye az igazgatónak. Derdják Lász­lóval, a meó vezetőjével, az iskola szervezőjével beszélge­tünk. — Kimondom kereken, a Baromfiipari Vállalatnál nem a legjobb híre volt a nőknek. Úgy értse ezt, hogy a fizikai munka körében — talán ért­hetően talán nem érthetően — keményebb a beszéd a nők szájából: sokak fülét sértette Sárváron. Az új, érettségizett munkaerők beállításával nem­csak szakmai problémák ol­dódtak meg, hanem ez a kép is jó irányban változott. Más lett a légkör. Becsületesen dolgoztak, szorgalmasan­­ta­nultak, elvégezték a lámnázó tanfolyamot —­ szükség volt rájuk. Már korábban is kel­lettek volna. Hetente három­szor 2—2 órás tanfolyamra jártak elsajátították a tudni­valókat. .. Azóta csoportvezetői, tám­­ponti­meós és osztályozó be­osztásban hasznosítják mind­azt, amit a gimnázium é­s az üzem együttesen adott. — „Szemes” a vezetőség. Kár lett volna nem észre­venni, hogy mást is lehet vál­toztatni. A szakképzett mun­kaerő kérdését nem kell bő­vebben magyaráznom az új mechanizmus idején. Röviden: az igazgatóság úgy gondolta, hogy itt az ideje a tovább­képzésnek. Hivatkozási alap­nak itt voltak a fiatalok. Ho­­gyan dolgoznak? Jobban, mint a régi szakmunkások. A k­­es műszak kétszer-háromszor kisebb selejtszázalékkal zárta a munkát mindig. Itt volt az a bizonyos archimedesi pont, amin keresz­tül ha nem is a világot kifordítani, de min­denki érdekében változtatni tudtuk a szokást. Megszervez­tük a második iskolát, a ba­romfiipari szaktanfolyamot. Mintegy ötvenen hallgatják most is.­­ Tehát itt a baromfiipari szaktanfolyamon eltérő a hall­gatóság összetétele. Okoz ez eltérést a módszerben is? — Valóban, hiszen gimná­ziumból kimaradt fiatal csak­úgy van köztük, mint olyan, aki 28 éve végezte a VI. osz­tályt. Nagy részük a nyáron jött érettségi nélkül. Kialakí­tottuk az oktatásnak azt a hangvételét, amely nem túl­zottan szakmai „anyanyelvű”, sem pedig a kelleténél egy­szerűbb. De ez csak egy a sok közül. Magának a tematiká­nak az összeállítása sem volt egyszerű. Ilyen iskolát mi so­ha nem szerveztünk eddig, s olyan szakirodalom ami ere a célra közvetlenül felhasz­nálható lenne — nem volt. Ezért osztályvezetőink, állat­orvosunk, gyári mérnökeink, dolgozták ki az előadások anyagát a rendelkezésükre ál­ló könyvek alapján. Vezető szerepe volt ebben Derdják Lászlónak. Mutatja a tematikát. Tizenhárom téma­kör. A baromfi anatómiájá­val kezdték, aztán rátértek az átvételre, a feldolgozással, a csomagolás és hűtés tenniva­lóival folytatták. Megtanulják a konzervkészítést, a mellék­­termékek kezelését, a tárolást és a higiéniai előírásokat. Munkaszervezésből is hallgat­nak előadást. Gyakorlati tu­dásuk így rendszerezetté vá­lik, elmélyül. — Néhány régi szakmunká­sunk most már belátja, hogy a fiatalok segítségével meg­oldhatjuk feladatainkat. Az eddiginél sokkal jobban is. Kényelmetlen dolog volt egy időben hogy a régi típusú önérzet, . ..nem tudnak he­lyettem mást állítani” gőgje akadályozója volt a lendüle­tes munkának. — Milyen a látogatottság a tanfolyamon? — Kielégítő. Ritkán hiá­nyoznak, és szükség van az erők összeszedésére, hiszen itt a tanfolyamon már értékmé­rővé válik mindenki számára az igyekezet. A tanfolyamot hallgatók nyolcvan százalékát már állandósítottuk — meg­érdemelték. — Mikor fejeződik be a tanfolyam? — A lámpázó­ tanfolyam gyors ütemét itt nem akar­juk erőltetni. Heti egy elő­adás van. December végére fejezzük be. — Hogyan egyzetették a mű­szakokat? — Minden előadás kétszer hangzik el, külön az­ I-es és külön a II-es műszaknak. Korábban csak úgy tudták szakmai oktatásra rávenni dol­­gozóikat hogy fizették az előadások óráit is nekik. A lámnázó tanfolyam és a ba­romfiipari szaktanfolyam már eltért ettől. Sárváron rátanintottak az archimedesi pontra, ikonezek! VAS NÉPE Vezetők az iskolapadban Ha az ember kívülről szem­léli a Tanácsakadémia épüle­­­tét, még irigylyedik is egy ki­­­­csit az öt megyéből ide se­­­­reglett hallgatókra. Szombat­hely egyik legszebb parkja, a Jókai park csendje, zöldje, virágos sétányai ígérgetnek itt csodásnál csodásabb élmé­nyeket. A hatalmas park, s egyben a Jókai utca egyik vé­­gén a villamos végállomása, másik végén a turistaszálló. Szemben, a dombra kúszó park fölött a kioszk, a megyeszék­­hely egyik legújabb, legmo­dernebb szórakozóhelye. Egy szó, mint száz, akár Somogyból, Baranyából, Vas­ból, akár Győr-Sopron, vagy Zala megyéikből érkezzenek is, itt bizonyára jól érzik ma­gukat, nek­i aztán igazán megéri ez az egy esztendő! Első a tanulás A hallgatóknak, akikkel módom nyílt a napokban be­szélgetni az akadémián el­töltendő időről, nem egészen ez a véleményük. Nem a vá­ros szépségeiről, látnivalóiról vélekednek másként. Jól is­­merik már Szombathelyt, egy kicsit irigylik is az itt lakó embereket. Az iskola azonban is­kola: első a kötelesség, a tanulás. Igaz, este hattól reg­gel hatig ,,független, szabad” emberek, de a nap másik 12 órája teljes helytállást kí­ván. A vezetés tudományát sajátítják el, bőséges szakman­, politikai anyagon küzdik át magukat, szükségük van min­den órára. Egyszer csak rádöbben az ember koruk, képzettségük, élet­tapasztalatuk, műk­­ödési­­ te­rületük szerint szinte annyi­­félék a hallgatók, ahányan vannak. Azon túl, hogy mindegyikükben magas fokú hivatástudat él, abban is egy­séges a véleményük, hogy ve­zető, irányító munkájukat a korábbinál magasabb szinten kell végezniük, ha az új kö­vetelmény­eknek jól akarnak — márpedig jól akarnak! — megfelelni. Fábián István, a a vasvári községi tanács vl­­ti­tikára ezt így fogalmazta meg: — Eddigi tanulmányaink azt igazolták, alapjában véve helyesen, jól végeztük eddig is a munkánkat. Hanem egy­szer őszre rádöbben az ember, hogy már eddig is lehetett volna jobban dolgozni, a jö­vőben pedig egyszerűen csak az maradhat funkcióban, aki elsajátította a magsabb szintű vezetéshez szükséges tudást is a tapasztalata mellé A választók bizalma, a válasz­tott ember rátermettsége, te­hetsége mindig is nélkülözhe­tetlen, de ez mégiscsak az egyik oldala a dolognak. Egyebeik mellett a jövőben sokkal nagyobb gondot, ener­giát kell fordítanunk mun­­kánk politikai oldalára. Job­ban, sokoldalúbban kell poli­tizálnunk, enélkül nem lehet jól végezni a tanácsi munkát. Megnő a vezetők felelőssége óhatatlanul az új gazdasági mechanizmus bevezetésére te­relődött a beszél­getés. Vala­mennyien nagy érdeklődéssel tanulmányoznak minden, ez­zel kapcsolatban megjelenő rendelkezést, végrehajtási uta­sítást. Világosan látjuk, hogy a nagyobb önállóság és lehe­tőség elengedhetetlenné a dolgozók mind szélesebb körű bevon­ását a legkülön­­bözőbb feladatok elvégzésébe. Érthető, hogy a választott testületek felelőssége rendkí­vül megnövekszik — mond­ták —, hiszen nem kis össze­gek hova­ fordításáról döntenek határozatu­kkal. A jövőben hamarabb számon kérik majd, ha valami esetleg nem sike­rül. A szocialista demokrá­cia szélesítését, az emberek véleményének k­iérését nem lehet büntetlenül elhanya­golni, de következik­- mindeb­ből a másik feladat is:"mind alkalmasabbá kell tenni az embereket a köz ügyeinek in­tézésére, a helyes mérlegelés­re, a mind szélesebb körű társadalmi ellenőrzésre is. Mindezek bizony a politikai munka magasabb szintre eme­lését sürgetik. Maradéktalanul megfelelni Beszélgető partnereim négy megyébe valóik. Pócza Rozá­­lia lövői, (Sopron megye), Korcz József alibánjai, (Zala megye), Éva László pogányi, (Baranya megye), Fábián Ist­ván megyénk­beli, vasvári, Vb elnökök, illetve a két utóbbi férfi vb-titkár. Községeiket, a teendőket, gondokat, problémákat, ma­gát a községeik lakosságát­­jól ismerik. Mint arról a beszél­­get­és során szó esett, min­denütt bőven van feladat. Azonosak is, különbözőek is ezek egyszerre Az akadémia érdeme, hogy minden hallga­­tóban felkeltette a vágyat, valóban sokoldalúan képzett, f­elismert vezetői legyenek köz­­ségeinknek. A hallgatókban él ez az igény. Megvan az elhatározásuk, s erejüket meg­feszítve küzdenek is azért, hogy a felismert nagyobb kö­­­vetelménynek maradéktalanul megfeljenek. Jól tudják, egyszerűbb lenne például egy­­egy szakkör vezetését, van néhány ismeretterjesztő elő­adás megtartását vallaaln­­, mint a község kulturális éle­tét úgy irányítani, képbe­n tartani, hogy ott mindenki, akinek ez a dolga, azt mara­­­­dók nélkül el is lássa, virág­­zó, viruló leg­yen a község kul­tu­rál­is élete. Úgy ismaz, kihogy mondták: a tanácsok vezetőit nem azért állították a maguk posztjára, hogy ők .,.»aledná',janak naponta friss 1­*»rirárért fi­zí­tni Ijvett, hanem azért, hogy zavartalan legyen a község ellátása. V­ágvölgyi I.ászlij».~‘ —-------------------------------------------------———tonst

Next