Vas Népe, 1967. december (12. évfolyam, 284-308. szám)
1967-12-01 / 284. szám
Az is veszteség, amit nem csinálunk!... Müller Ferenc, a cinkotai Aranykalász Tsz főkertésze évek óta eredményesen alkalmazza a „szénsavval” való trágyázást. Szombathelyen, az MTESZ- ben tartott előadása alapján adjuk közre tapasztalatait, óriási — természetben előforduló — szerűioxid-késztetekkel rendelkezünk, ám e kézjetek hasznosítása még várat magára. Bár a felhasználási terület egyre bővül — elég, ha a gyógyászatban, az élelmiszer-, és gumiiparban, vagy a fémöntésben elért eredményekre utalunk — korántsem mondható kielégítőnek Évek óta kísérleteznek vele a mezőgazdaságban is. Jó tatapaszta sátrti birtokában vannak a békéscsabai, a hatvani, egri termelőszövetkezetek és komoly eredményeket ért el a szénsav trágyázással az országszerte híres Sasad Tsz is. A cinkotai Aranykalászban több év eredményei igazolják! — „csodaszer” ez a ritka természeti kincs! Álljon itt néhány előnyös tulajdonsága, amelyet a gyakorlat is meszszemenően igazolt. Alkalmazásával (rápermetezik a levelekre) tíz-tizenöt százalétes termék többletet értek el, előrehozza az érést. Azonos kiterjedésű területen a szénsavval kezelt cecei paprika 400—1000 forinttal magasabb terméseredményt produkált Cinkotán, mint a kontroll táblán, amelyet hagyományos módszerekkel kezeltek. Ezenátóbbá teszi a növényt a betegség ellen, s a szegfű, amelyet szénsavval permeteztek, három hét helyett 10—12 nap alatt gyökeresedett. Mtl ilyen körülmények kiseittén hagyan ? Meglepő tapasztalattal is szolgáltak a cinkotai kísérletek. Bebizonyosodott, hogy borús időben sem csökken az eredményesség. A tökéletesen zárt üvegház levegőjében levő három század százaléknyi. (!) szénsavkomcentráció hozta a legjobb eredményt. Ezt a mennyiséget — hazai jalatok szerint — 16—21 Cr- mius fokon veszi fel legtökéletesebben a növény. Ennél nasívabb töménységben ellenkező hatást szít. Ezen optimális viszonytként úgy tették teljessé, hogy m^rlub!^ «. a levegő nedvességtartalmát. Mérlegre helyezték a cseppfolyós széndioxiddal telt palackot és tartalmát a permetező csövekbe vezették. Ezer köbméter levegőre fél kilogramm széndioxidot számoltak, s ezt a mennyiséget harrmiinc másodpercig engedték a növényekre. Hasonló körülmények között Egerben tevertsént a tervezett 78 deka paprika helyett 110 dekát szüreteltek. Rendkívül olcsó! Rendelkezésre állnak külföldi tapasztalatok is. Alkalmazzák a módszert a naposnak nem éppen nevezhető Angliában, ezenkívül Hollandiában, Kanadában és számos egyéb helyen — szintén jó eredménysickel. Csakhogy amíg Kanadában a szénsavközség a termelés három szájtalékát emészti fel, nálunk mindössze felet!. . . A módszerről talán még annyit: műanyagfóliával burkolt palánteásúakban is kitűnően alkalmazható. Nézzük be néhány szakvéleményt, amelyet még a korábbi években rögzítettek a szíkemberek. A Kertészeti és Szőlészeti Főiskola adjunktusa. — Néhány részletkérdést még tisztázni kell. A továbbkísérletező és kutatómunkát megbízói« alapján szívesen válalju l Az egri tsz hajtatóházának igazgatója: — Széles körben a járjuk bevezetésre, mert a növények fejlődése mind gyökér, mind alkati szempontból meglepő... A szolnoki tsz főkertészhelyettese: — A, palántanevedésnél hétszeri kezelés után... két héttel ,,kiugrottak” a növények. Mivel kora volt még az idő, a kiültetéshez, a kezelést le kellett állítani. . . Az április 29-én kiültetett paprika majd minden tövéről szedtünk márjus 20-án. . Röviden m ennyi a kézzelfogható a dologban. Érdemes lenne elgondolkozni, vajon mért csak ő szigetelt próbálkozásáról van szó. Tapoga-tódzás, „tamássodás” helyett az érdemi munkára kellene már koncentrálni, filmstd még tennivalójuk a kutatóknak is: a módszerek finomítása. Veszteség az is, amit nem csinálunk!... Kár, hogy megyékben — a „szénsav” hajójában — erre nem gondoltak már sokkal korábban a szakemberek. A jövőben a répcelaki Szénsavgyár a ki- sérletekhez szükséges mennyiséget ingyen bocsátja az „úttörők” rendelkezésére. T. A lényeg : lehet több is, de kevesebb is A répcelaki, a nicki, a vámoscsaládi és az uraiúifalui termelőszövetkezetek egyesültek. Az egyesült termelőszövetkezet neve: Nagymező, területe a háztáji gazdaságokkal együtt 9000 hold. Kondor Imrével, a Nagymező elnökhelyettesével beszélgetek. Nagyon fontos dolgokról esik szó. Arról, hogy hogyan, s mint lesz ezután, s elválaszthatatlan attól, hogy most mi van. A számok néha nagyon zavaróik lehetnek a következtetéseknél, néha meg ki sem lehet fejezni nélkülük a lényeget. Így van az egyesült Nagymező helyzetében is. Egyenlőtlenül fejlődött és már eleve különféle adottságú szövetkezetek egyesültek most egy gazdaságban. Répcelakon 42 forintot terveztek egy munkaegységre, ha 55-öt osztanak meg holdanként 400 forint készpénzt is tartalékolhatnak az amúgy is kötelező gazdasági alapokon kívül. Nicken 40 forint volt a terv, ha 10 forinttal megtoldják, még 350 forint holdanként a készpénz-tartalékolás is „kijön”. A másik két szövetkezetben Vámoscsaládon és Uraiújfaluban, 30—32 forintos munkaegység értékkel lehet számolni, s ezek a gazdaságok körülbelül 180—200 forintos holdanként készpénz-tartalékolással tudnak hozzájárulni az egyesült Nagymező jövő évi gazdálkodásához. Az emberben önkéntelenül is felvetődik a kérdés, hogy vajon egyenlő nevezőre lehet-e hozni e négy falu gazdaságot? — Az egyenlő nevezőnek legalább két része van —mondja Kondor Imre. Egyik rész, hogy a két gyengébb gazdaságban még nem teljesen használták ki a lehetőségeket. Ahogyan most látni lehet, a 40 forintos munkaegység értéket egyenként is ki lehetne náluk gazdálkodni. A másik rész már az, egyesült gazdaságra vonatkozik. Az egyesülésnél természetesen az új helyzet kínálta lehetőségeket kell már figyelembe venni. A Nagymezőben is ezt veszük figyelembe. Anélkül, hogy részletekbe bocsátkoznak, erről is Kondor Imrét idézzük: — Az első két-három esztendőben nem annyira az ágazatok elhelyezésében, vagy az elhelyezések megváltoztatásába lépünk előre, mint inkább a rendelkezésünkre állt technika és egyéb lehetőségek felhasználásában. Gazdálkodó ember számára világos, hogy ez milyen fontos döntés. Többékevésbé minden falunak megvan a kialakult, ha nem is mindenben korszerű és az igényeket kielégítő gazdaság. Ezek modernnel és az igényeknek megfelelővel való felváltása nagy anyagi befektetést igényel. Az ilyen nagy összegű beruházások egy csapásra történő megvalósítása nemegyszer kiszámíthatatlan morális hatásában. Egy másik figyelemre méltó jelenség is felvetődik a Nagymező megalakulása kapcsán. A négy üzemegységből álló 9000 holdas gazdaságnak 42 függetlenített munkása van. (A függetlenítettekbe az elnöktől az agronómusokon, üzemegység vezetőkön, könyvelőkön át a brigádvezetőkig mindenkit beleszámítottak). Az egyszrűség kedvéért nevezzük ezt a 42 embert a szövetkezet vezetőinek. A Nagymezőben megvalósították azt a követésre méltó módszert, hogy a vezetők fizetése közvetlenül függ a gazdasági eredményektől. "Hogyan? A vezetők fizetésére a tagok között mindenkor szétosztható jövedelem 12 százalékát lehet fordítani. Ezt a beosztástól függően pontos értéknagyságokra bontották, meghatározva, hogy különféle tisztséget viselőknek összegszerűen mennyi lehet a havi keresete. Ennek 80 százalékát elsején rendszeresen kifizetik, a fennmaradó 20 százalékot pedig zárszámadáskor kapják meg a vezetők. E részesedési rendszernek az a lényege, hogy a gazdaság jövedelmének alakulásától függően év végén többet, de kevesebbet is kaphatnak a vezetők. A 42 függetlenített vezetőbeosztású szövetkezeti ember közül egyetlen egy sem kap fizetéskteerészítést, úgynevezett állami dotációt. Figyelemre méltó kezdeményezés ez, különösen most, amikor napirenden — és egyre közelebb — van a vállalatszerű termelőszövetkezeti gazdálkodás. Növeli a vezetők felelősségét és érdekeltségét is, ugyanakkor közelebb hozza a szövetkezeti parasztokat és a szövetkezeti vezetőket. Szanati Anna inai. december 1. Péntek Pályázat útján helyezkedhetnek el az új diplomások A kormány nemrégiben módosította a felsőoktatásból kilépő fiatalok munkábaállásának rendszerét. A jövő évtől — tehát már az 1968-ban vég-zők is — kötöttség nélkül, a mindenkire vonatkozó átlalá- nos szabályok szerint helyez- kedhetnek el. Mint a Munkaügyi Minisz- tériumban elmondották, álla- mi szerveink messzemenő se- ígítséget kívánnak nyújtani az egyetemekről, főiskolákról ki- kerülő fiatalok elhelyezkedé-! séhez. Elhelyezkedésük fő módszere a pályázat lesz. Már készülnek, s decemberben megjelennek az illetékes miniszterek rendelkezései, amelyek a pályázatok meghirdetésének módját, időpontját, szabályozzák. A vállalatokat természetesen nem lehet arra kényszeríteni, hogy pályázati úton vegyenek fel új szakembereket, érdekük lesz azonban, hogy éljenek ezzel a lehetőséggel, mert a jelentkezők közül így a számukra legmegfelelőbbeket választhatják ki. A BAROMFIFELDOLGOZÁSNAK IS VAN ARCHIMEDESZ PONTJA? — AHOL „SZEMEL” A VEZETŐSÉG - ISKOLA AZ ÜZEM FALAI KÖZÖTT Frontáttörés Sárváron Sárváron, a Baromfiipari Országos Vállalat gyáregységénél iskolát szerveztek a szakember-utánpótlás megoldására. Megtörtént a frontáttörés. Október elsejéig mintegy 10—12 érettségizett fiatal lányt képeztek ki, és helyeztek el azóta középszintű pozíciókba. Nyáron jelentkeztek munkára többen is — kifejezetten fizikai munkát akartak, s az üzem vezetőinek azt is elmondták, hogy itt akarnak maradni. Munkájukat fegyelmezetten, alaposan ellátták. Talpraesett emberek — ez volt róluk a véleménye az igazgatónak. Derdják Lászlóval, a meó vezetőjével, az iskola szervezőjével beszélgetünk. — Kimondom kereken, a Baromfiipari Vállalatnál nem a legjobb híre volt a nőknek. Úgy értse ezt, hogy a fizikai munka körében — talán érthetően talán nem érthetően — keményebb a beszéd a nők szájából: sokak fülét sértette Sárváron. Az új, érettségizett munkaerők beállításával nemcsak szakmai problémák oldódtak meg, hanem ez a kép is jó irányban változott. Más lett a légkör. Becsületesen dolgoztak, szorgalmasantanultak, elvégezték a lámnázó tanfolyamot — szükség volt rájuk. Már korábban is kellettek volna. Hetente háromszor 2—2 órás tanfolyamra jártak elsajátították a tudnivalókat. .. Azóta csoportvezetői, támpontimeós és osztályozó beosztásban hasznosítják mindazt, amit a gimnázium és az üzem együttesen adott. — „Szemes” a vezetőség. Kár lett volna nem észrevenni, hogy mást is lehet változtatni. A szakképzett munkaerő kérdését nem kell bővebben magyaráznom az új mechanizmus idején. Röviden: az igazgatóság úgy gondolta, hogy itt az ideje a továbbképzésnek. Hivatkozási alapnak itt voltak a fiatalok. Hogyan dolgoznak? Jobban, mint a régi szakmunkások. A kes műszak kétszer-háromszor kisebb selejtszázalékkal zárta a munkát mindig. Itt volt az a bizonyos archimedesi pont, amin keresztül ha nem is a világot kifordítani, de mindenki érdekében változtatni tudtuk a szokást. Megszerveztük a második iskolát, a baromfiipari szaktanfolyamot. Mintegy ötvenen hallgatják most is. Tehát itt a baromfiipari szaktanfolyamon eltérő a hallgatóság összetétele. Okoz ez eltérést a módszerben is? — Valóban, hiszen gimnáziumból kimaradt fiatal csakúgy van köztük, mint olyan, aki 28 éve végezte a VI. osztályt. Nagy részük a nyáron jött érettségi nélkül. Kialakítottuk az oktatásnak azt a hangvételét, amely nem túlzottan szakmai „anyanyelvű”, sem pedig a kelleténél egyszerűbb. De ez csak egy a sok közül. Magának a tematikának az összeállítása sem volt egyszerű. Ilyen iskolát mi soha nem szerveztünk eddig, s olyan szakirodalom ami ere a célra közvetlenül felhasználható lenne — nem volt. Ezért osztályvezetőink, állatorvosunk, gyári mérnökeink, dolgozták ki az előadások anyagát a rendelkezésükre álló könyvek alapján. Vezető szerepe volt ebben Derdják Lászlónak. Mutatja a tematikát. Tizenhárom témakör. A baromfi anatómiájával kezdték, aztán rátértek az átvételre, a feldolgozással, a csomagolás és hűtés tennivalóival folytatták. Megtanulják a konzervkészítést, a melléktermékek kezelését, a tárolást és a higiéniai előírásokat. Munkaszervezésből is hallgatnak előadást. Gyakorlati tudásuk így rendszerezetté válik, elmélyül. — Néhány régi szakmunkásunk most már belátja, hogy a fiatalok segítségével megoldhatjuk feladatainkat. Az eddiginél sokkal jobban is. Kényelmetlen dolog volt egy időben hogy a régi típusú önérzet, . ..nem tudnak helyettem mást állítani” gőgje akadályozója volt a lendületes munkának. — Milyen a látogatottság a tanfolyamon? — Kielégítő. Ritkán hiányoznak, és szükség van az erők összeszedésére, hiszen itt a tanfolyamon már értékmérővé válik mindenki számára az igyekezet. A tanfolyamot hallgatók nyolcvan százalékát már állandósítottuk — megérdemelték. — Mikor fejeződik be a tanfolyam? — A lámpázó tanfolyam gyors ütemét itt nem akarjuk erőltetni. Heti egy előadás van. December végére fejezzük be. — Hogyan egyzetették a műszakokat? — Minden előadás kétszer hangzik el, külön az I-es és külön a II-es műszaknak. Korábban csak úgy tudták szakmai oktatásra rávenni dolgozóikat hogy fizették az előadások óráit is nekik. A lámnázó tanfolyam és a baromfiipari szaktanfolyam már eltért ettől. Sárváron rátanintottak az archimedesi pontra, ikonezek! VAS NÉPE Vezetők az iskolapadban Ha az ember kívülről szemléli a Tanácsakadémia épületét, még irigylyedik is egy kicsit az öt megyéből ide sereglett hallgatókra. Szombathely egyik legszebb parkja, a Jókai park csendje, zöldje, virágos sétányai ígérgetnek itt csodásnál csodásabb élményeket. A hatalmas park, s egyben a Jókai utca egyik végén a villamos végállomása, másik végén a turistaszálló. Szemben, a dombra kúszó park fölött a kioszk, a megyeszékhely egyik legújabb, legmodernebb szórakozóhelye. Egy szó, mint száz, akár Somogyból, Baranyából, Vasból, akár Győr-Sopron, vagy Zala megyéikből érkezzenek is, itt bizonyára jól érzik magukat, neki aztán igazán megéri ez az egy esztendő! Első a tanulás A hallgatóknak, akikkel módom nyílt a napokban beszélgetni az akadémián eltöltendő időről, nem egészen ez a véleményük. Nem a város szépségeiről, látnivalóiról vélekednek másként. Jól ismerik már Szombathelyt, egy kicsit irigylik is az itt lakó embereket. Az iskola azonban iskola: első a kötelesség, a tanulás. Igaz, este hattól reggel hatig ,,független, szabad” emberek, de a nap másik 12 órája teljes helytállást kíván. A vezetés tudományát sajátítják el, bőséges szakman, politikai anyagon küzdik át magukat, szükségük van minden órára. Egyszer csak rádöbben az ember koruk, képzettségük, élettapasztalatuk, működési területük szerint szinte annyifélék a hallgatók, ahányan vannak. Azon túl, hogy mindegyikükben magas fokú hivatástudat él, abban is egységes a véleményük, hogy vezető, irányító munkájukat a korábbinál magasabb szinten kell végezniük, ha az új követelményeknek jól akarnak — márpedig jól akarnak! — megfelelni. Fábián István, a a vasvári községi tanács vltitikára ezt így fogalmazta meg: — Eddigi tanulmányaink azt igazolták, alapjában véve helyesen, jól végeztük eddig is a munkánkat. Hanem egyszer őszre rádöbben az ember, hogy már eddig is lehetett volna jobban dolgozni, a jövőben pedig egyszerűen csak az maradhat funkcióban, aki elsajátította a magsabb szintű vezetéshez szükséges tudást is a tapasztalata mellé A választók bizalma, a választott ember rátermettsége, tehetsége mindig is nélkülözhetetlen, de ez mégiscsak az egyik oldala a dolognak. Egyebeik mellett a jövőben sokkal nagyobb gondot, energiát kell fordítanunk munkánk politikai oldalára. Jobban, sokoldalúbban kell politizálnunk, enélkül nem lehet jól végezni a tanácsi munkát. Megnő a vezetők felelőssége óhatatlanul az új gazdasági mechanizmus bevezetésére terelődött a beszélgetés. Valamennyien nagy érdeklődéssel tanulmányoznak minden, ezzel kapcsolatban megjelenő rendelkezést, végrehajtási utasítást. Világosan látjuk, hogy a nagyobb önállóság és lehetőség elengedhetetlenné a dolgozók mind szélesebb körű bevonását a legkülönbözőbb feladatok elvégzésébe. Érthető, hogy a választott testületek felelőssége rendkívül megnövekszik — mondták —, hiszen nem kis összegek hova fordításáról döntenek határozatukkal. A jövőben hamarabb számon kérik majd, ha valami esetleg nem sikerül. A szocialista demokrácia szélesítését, az emberek véleményének kiérését nem lehet büntetlenül elhanyagolni, de következik- mindebből a másik feladat is:"mind alkalmasabbá kell tenni az embereket a köz ügyeinek intézésére, a helyes mérlegelésre, a mind szélesebb körű társadalmi ellenőrzésre is. Mindezek bizony a politikai munka magasabb szintre emelését sürgetik. Maradéktalanul megfelelni Beszélgető partnereim négy megyébe valóik. Pócza Rozália lövői, (Sopron megye), Korcz József alibánjai, (Zala megye), Éva László pogányi, (Baranya megye), Fábián István megyénkbeli, vasvári, Vb elnökök, illetve a két utóbbi férfi vb-titkár. Községeiket, a teendőket, gondokat, problémákat, magát a községeik lakosságátjól ismerik. Mint arról a beszélgetés során szó esett, mindenütt bőven van feladat. Azonosak is, különbözőek is ezek egyszerre Az akadémia érdeme, hogy minden hallgatóban felkeltette a vágyat, valóban sokoldalúan képzett, felismert vezetői legyenek községeinknek. A hallgatókban él ez az igény. Megvan az elhatározásuk, s erejüket megfeszítve küzdenek is azért, hogy a felismert nagyobb követelménynek maradéktalanul megfeljenek. Jól tudják, egyszerűbb lenne például egyegy szakkör vezetését, van néhány ismeretterjesztő előadás megtartását vallaaln, mint a község kulturális életét úgy irányítani, képben tartani, hogy ott mindenki, akinek ez a dolga, azt maradók nélkül el is lássa, virágzó, viruló legyen a község kulturális élete. Úgy ismaz, kihogy mondták: a tanácsok vezetőit nem azért állították a maguk posztjára, hogy ők .,.»aledná',janak naponta friss 1*»rirárért fizítni Ijvett, hanem azért, hogy zavartalan legyen a község ellátása. Vágvölgyi I.ászlij».~‘ —-------------------------------------------------———tonst