Vas Népe, 1968. február (13. évfolyam, 26-50. szám)

1968-02-21 / 43. szám

BÉCSI LEVÉL Drága z­aj Gyakori eset az elmúlt hó­napokban osztrák, városok­ban, falvakban, jól öltözött, udvarias férfiú csönget be és gratulál a háziaknak. A sorsoláson, amelyet cége a háztartá­si gépeire beérkezett megrendelőlapokkal rendezett, érté­­kes díjat, tranzisztoros rádiót nyertek. A meglepett háziak szabódnak. Hiszen ők nem is ren­­deltek se hűtőszekrényt, se mosógépet. A pergőnyelvű ügynök, ékesszólóan ecsetelve a világvevő ajándék-rádió előnyeit, hajlandó segíteni a dolgon. Ő elintézi, hogy a „félreértés” tisztázódjék. S a kedves ügyfelek mégiscsak megkapják a nyereményt. Az egyetlen feltétel termé­szetesen az, hogy — legalább most, utólag — aláírják a megrendelőlapot arra a bizonyos háztartási gépre . .. Nem kevesen, akiket megszédít a hatásos ügynöki mon­­dóka, no meg a potya rádió, aláírják. Nem is csalódnak — legalábbis egyelőre. Az ígért ingyen világvevő ugyanis né­hány nap múlva megérkezik, bérmentve. Valamivel később a megrendelt gép is. Az is működik.­­ Az egyetlen bök­kenő, hogy a t. vevő az első szaküzlet kirakatánál meg­bizonyosodhat, hogy „ajándékát” saját maga fizette meg. A zug­ módszerekkel dolgozó eladási hálózat ugyanis eleve olyan magas árakon hozza forgalomba áruját, amelybe bő­ven belefér még egy olcsó japán rádió is. Bécsben és más nagyobb városokban még könnyebb ajándékhoz jutni. Nem kell mást tenni, mint ellátogatni a környék egy mozijában vagy kocsmai nagytermében ren­dezett „nagyszabású bemutatóra”. Minden részvevő, ígéri a hívogató röplap, értékes ajándékban részesül. (Konyha­felszerelés, import élelmiszerkollekció, stb.) Az ajándékok valóban szétosztatnak — ezek azonban éppoly kevéssé nagy­szabásúak, mint maga a bemutató: műanyag szűrő, fakanál, vagy­­ egy csomagocska silány kávé... A lényeg azonban természetesen azon van, hogy minél több embert csődít­­senek össze, akik között ezután mindig akad nem is egy, aki a rutinos eladók szóáradatának hatására hajlandó meg­rendelni ezt vagy azt a háztartási gépet, készüléket. Ter­mészetesen általában jóval drágábban, mint bármelyik üz­letben. A „nagyszabású bemutató” és az ajándékok költsé­geit végül is be kell hozni valahol. Ilok­ai András Kompromi­sszumos döntés az indiai­,pakisztáni vitában Kormányválság több országban A Centroprenti esti helyzetképe India és Pakisztán rései ke­letű vitájában döntött egy genfi nemzetközi bíróság, amelynek, a felhatalmazást mindkét fél parlamentje koráb­­­­ban megadta. A vitatott terü­let ez esetben nem a kétév­­tizedes válságot kirobbantó Kasmír, hanem a Kutch-tér­­ség, amelyet mindkét fél magá­nak követel. 1965 májusában a Kutch-térség miatti vita élezte ki a volt brit biroda­lom két utódállamának vi­szonyát, s előjátéka volt a két ország háborújának ame­­lyet a Koszigin közreműkö­désével rendezett taskenti ta­lálkozó zárt le. Ezután egye­zett bele India és Pakisztán a nemzetközi bíráskodásba. Sasztari kormánya ígéretet tett a döntés elfogadására, jóllehet egy kompromisszum az egész területet magáénak valló In­diát rövidítené meg. Ezért is csapott magasra a nacionalista szenvedélyek­­ lángja az indiai parlament­ben, amikor hírül vették ki a genfi döntést, amely a terület 10 százalékát Pakisztánnak juttatja. A terület — jóllehet nagyrészt sivatagos —, olaj­ban gazdag, s ez mindkét olajimportőr ország számára rendkívül fontos. Mindamel­lett nem kétséges, hogy első­sorban a presztízskérdésről van szó. A térség megfigye­lői ezért látták örömmel a genfi kompromisszumos dön­tést, hiszen a tasikenti meg­állapodás nyomán — a na­cionalizmus újraéledésével párhuzamosan — lassan-las­­san romló indiai—­pakisztáni viszony a területi megegyezés kedvező l­ehetőségéhez érke­zett. Ehhez azonban jelen esetben Indiában a kormány­nak le kell küzdenie a Jana Sangh nevű hindu nacionalis­ta párt elkeseredett ellentá­madását. Két fejlett tőkés ország, Kanada és Belgium kormány­válsága ígér hamarosan új vá­lasztásokat. A belga kor­mányválság a flamand—val­lon ellentétek miatt robbant ki. A kormány képtelennek bizonyult a nyelvi-politikai ellentéteit felszámolására, az új kormányalakítással pró­bálkozók sem járhattak ered­ménnyel, hiszen lényegében az előző kormánypolitika kombinációit ismételgetik. Kanadában voltaképpen vá­ratlanul szavazták le Pearson éppen külföldön levő minisz­terelnök kormányát. Tény, hogy erre aligha került vol­na sor, ha a kabinet eléggé éber és porondra állítja va­lamennyi képviselőjét. A Die­­fenba­ker-vezette ellenzék azonban­ , ü­gyesen lecsapott a kínálkozó lehetőségre: melles­leg hasonló szerencsés alkal­mat használt ki Pearson Diefen­­baker megbuktatására 1963- ban. Jóllehet a kormány meg­­kísérelheti újabb szavazás ki­kényszerítésével feledtetni az eseményt a történet minden­képpen kínos, és a jelek sze­rint a kora tavaszra választá­sok kiírása várható Kanadá­ban. 2­ 44. A gróf sötét tekintettel né­zett utána. A szanitéc . jöt! ml r­ rv­­ rl q­­ r*Al — Gorom­lj a fráter... — mondta a vörös. — Szóval maga szerint nincs remény? — kérdezte a szani­­técet a gróf. — A elektor azt mondta, hogy ha még egy kicsit rázza a szekér, akkor meghal, mert vérömlése lesz... — Nincs semmi esély, hogy meggy­ógyul­jon? — Abszolúte semmi — le­gyintett a vörös, és előhúzott egy darab kenyeret. Nagyot harapott belőle. — Nyitva van egy ér, és nem záródhat­­be. Műtétet kellene csinálni, de itt nem le­het. — Köszönöm... — egy pénzdarabot adott át a sz­a­­nitécnak, és elgondolkozva to­vábbment. Galamb meg éppen tiszto­gatta magát, mikor jött az altiszt a szakaszhoz. — A partizánok között két tífuszos van — hirdette har­sányan. — Mindenki tiszto­gassa gondosan a ruháját, hogy féreg meg ruhatetű le­hetőleg ne lesz­en rajta, mert az terjeszti főként a nyava­lyát. A fehérneműt mosni kell. Karbolos vizet ad a szanitéc. Fene egye meg, gondolta Galamb. Most nincs egy vál­tás inge. Ellopták a pima­szok. Na mindegy. Ezt, ami rajta van, kimossa, amíg pi­hennek. Elő a szappannal! Kibontotta táskáját, amely­ben a hahnnia volt. De alig nyúlt bele, nyom­ban meglepettem ejtette a földre, hogy mindene­­szétgu­rult. Ott volt az inge. A szép, színes inge, kissé gyűrötten, de ott volt a tás­kában. Halló! Ez aztán az öröm .. . Nahát, igazán tisztességes or­gyilkosért. Mivel a viperának nincs rá szüksége, visszahoz­ták a gyönyörű inget. Nagy örömmel bontotta ki. És ekkor követ­kezett a másik nagy meglepetés: az ingből a földre hullott valami, koppan­­va. A karóra! A szép krokodilusos karóra, amit a kísértet úgy kért, és amit elloptak, itt van! Ben­ne volt a megkerült ingben... Csak éjfélkor indultak to­vább. Most már igen közel lehettek Aut-Taurirthoz. A menetoszlopban felbont, lett a szokott rend. Lehetet­lenség volt ilyen útszakaszon fegyelmezni az embereket. Gardone kapitány, mint va­lami elolvadt viaszbáb ült a lován, csak pálinka tartotta benne a lelket. Nem volt ké­pes ellátni a tisztét. Finley hadnagy intézkedett helyette. A porban, melegben hetek óta menetelő század ember­telen feladatot végzett, és minden egyes katona utolsó erejét is elhasználta. Éjszaka a legénység szana­szét hevert egy táborban, amelynek semmiféle formá­ciója sem volt, nem vették körül fallal, és aki akarta, az leverte a bardát, aki nem akarta, az csak úgy odahul­lott a földre, és nyomban ájult álomba merült. Ezalatt elöl egy acetilén­­lámpa fényénél Latouret őr­mester szétteresette a térké­pet. A tisztek körülülték. Finley nézte az irányt, a vö­rössel jelölt megtett utat. — Lehet, hogy itt A ■radír után, mikor me­lkerültük a kősivatagot, eltértünk néhány fokkal a helyes délkeleti iránytól. — Nem valószínű, mon ad­jutant — mondta Latouret. —, mert akkor Bismaóba kellett volna érnünk. Nem messze tőlük a vörös szanitéc egy lámpát tartott, és az ezredorvos koffeininjek­­cióval élesztgette Gardone ka­pitányt.­­ — Kitartunk tovább, dél­keleti irányban — zárta le a megbeszélést Finley. — Fél­óránként adjanak jelt k-­k röppentyűvel, talán meglát­­inít bennünket valamerről. Ezen a tengernyi néptelen földdarabon valahol van egy apró helyőrség, mint a gom­bostű a szalmakazalban: ha nem bukkannak rá hamaro­san, akkor végük. Hajnalodot­t. A szétterülő nap fényénél a látóhatár leg­távolibb széléig az őrjítően egyforma, izzó sárga domb­­hullámok végtelenje fogta kö­rül őket. — De hát... Meddig me­gyünk még? — lihegte Gar­done, jóformán alig tartva magát a nyeregben. Finley a fogát, szívta. — Azt hiszem, eltéved­tünk. .. ! Ezt megértette a kapitány. A rémülettől szinte leszédült a lóról. Eltévedtek a Szaha­rában? — Eh biens. .. Sergenti... — kiáltotta egy rekedt hangt durván Latouret-re. — Minek menjünk? A mindenségit ne­ki! Legalább dögöljünk meg békességben, hagyják lefe­küdni az embert vagy leülni... — Majd rádiózok még egy golyószórót! Ostoba újonc. Estére megérkezünk... — Jól tudja, hogy eltéved­tünk! Mondják meg becsü­letesen! Maga se hiszi, amit mond. (Folytatjuk) Továbbra is élénk harcok D­él-Vietnamban Hué városában a keddre virradó éjszaka is folytatód­tak a harcok a gerillák és az amerikaiak között. A partizá­nok továbbra is tartják állá­saikat a fellegvárban, ame­lyet három hete foglaltak el. Saigontól 150 kilométerre ugyancsak folytatódott a küz­delem Phan Thiet városában, amelyet vasárnap foglaltak el a szabadságharcosok. A partmenti várost az amerikai hetedik flotta hajóinak tüzér­sége lövi. Truong Hao helység köze­lében az amerikai különleges erők egyik táborát aknavető tűz alá vették a partizánok. Ugyancsak tüzérségi támadást intéztek Saigontól 35 kilomé­terre egy dél-vietnami had­osztály főhadiszállása ellen. Folytatódott a tüzérségi pár­baj Khe Sanh térségében is. Az amerikai légierő — saigoni közlés szerint — hétfőn újabb támadásokat in­tézett észak-vietnami célpon­tok ellen. Hanoitól 20 kilomé­teres távolságra is bombákat szórtak le . Fulb­right szenátor, az ame­rikai szenátus külügyi bizott­ságának elnöke hétfőn kije­lentette, hogy a kormány tag­jain kívül még senkitől sem Connally texasi kormányzó hallotta azt az állítást, hogy hétfőn élesen bírálta Robert „az ellenség vereséget szén- Kenned­yt amiatt, hogy a védett” legutóbbi offenzívája meggyilkolt elnök öccse bírás­­során. Ki merészelte az amerikaiak vietnami háborúját. VAS NÉPE Felháborodás Jugoszláviában a merényletek miatt Jugoszláviában általános fel­háborodást keltett a párizsi jugoszláv nagykövetség, s a stuttgarti­­ jugoszláv konzulá­tus képviselői elleni két bom­bamerénylet. Bár az egész jugoszláv saj­­tó hangoztatja, hogy Francia­­ország és Jugoszlávia között a kapcsolatok jók, s ez a jö­vőben sem változik. Belgrád­­ban egyértelműen leszögezik, hogy a párizsi merényletért kétség kívül a francia kor­mány is felelős. Kormányunk — állapítja meg a Tanjug — már régebben felhívta a figyelmet a­ párizsi fasiszta emigráció város tevékenysé­gére Érthetetlen, hogy a­­ francia kormány elnéző azok­­ iránt az elemek iránt, akik­nek tevékenysége a jugosz­láv—francia kapcsolatok meg­romt­ására irányíű. Jugoszláviában ugyanakkor elégedettségüket fejezik ki afelett, hogy a merénylet fel­háborodást keltett Franciaor­szágban A stuttgarti bombat­ám­ad­ás­sal összefüggésben Belgrád­­ban emlékeztetnek arra, hogy Nyugat-Németország meleg­ágya a jugoszlávellenes ter­­rorcsoportoik működéséne­k, s az TNTSZK és Jugoszlávia kö­zötti kapcsolatok újrafelvétele után most Jugoszlávia újból fel fogja vetni, mit hajlan­dóak tenni Bonnban ennek a súlyos problémának a rende­zésére. Az USA növelni akarja turistaforgalmát A Fehér Ház egyik munka­­csoportja, amelyet Johnson elnök bízott meg a kérdés ta­­nul­mán­yozá­sával, hétfőn ja­vaslatot terjesztett elő arról, hogy a­­z Amerikába látogató külföldi turisták számának jelen­tős növelése érdekében engedjék le a belföldi légifor­galom viteldíjait a vasúti je­gyek árát­ és a szállodaárakat. Az amerikai kormány a fize­tési mérleg deficitjét ebben az évben hárommilliárd dol­lárral kívánta csökkenteni, s ehhez az utazásokkal kapcso­latos intézkedéseknek 500 millió dollárral kellene hoz­­zájárulniuk. SZOMBATHELY Születés: Horváth­ Antal és Ecker Márta fia: Péter, Kalo­csai Árpád és Somogyi Mária leánya: Andrea, Bariska István és Vass Aliz fia: István, Baldauf Ottó és Vörös Erzsébet fia: Ottó, Knoll László és Feiner Zsuzsanna leánya: Gabriella, Varga Sándor és Németh Mária fia: Sándor, Mihók László és Tóth Erzsébet fia: Csaba, Poller Ferenc és Sompey Mária leánya: Mária, Szabó László és Kovács Katalin fia: Norbert, Krisztánovics József és Balogh Zsuzsanna fia: Csaba, Baranyai István és Szalai Éva leá­nya: Szilvia, Török Győző és Gugi Judit leánya: Enikő, Molnár Sán­dor és Szabó Mária leánya: Ka­talin, Farkas István és Tóth Er­zsébet fia: Gábor, Horváth János és Schützenhof­fer Márta leánya: Gabriella, Kiss István és Mórocz Mária leánya: Erika, Offenmüller Sándor és Pesti Erzsébet fia: István, Németh István és Berko­­vits Irén fia: István, Romek Ár­pád és Széllő Erzsébet fia: Ro­ben, Papp Géza és Gálos Anna leánya: Ildikó, Hegyi László és Vági Mária fia: László, Pék Fe­renc és Stifter Ilona fia : Ferenc, Molnár Sándor és Toronyi Mar­git fia: Ervin, Tóth Miklós és Elek Piroska fia: Péter, Gomb­kötő János és Boncz Terézia fia: Ferenc, Székely Árpád és Németh Mária leánya: Tímea, Nagy Lajos és Sütő Anna leánya: Edina, Sváb István és Szendi Ilona fia: István. Polgár László és Horváth Mária leánya: Ilona, Szekér Fe­renc és Varga Klára leánya: Andrea, Szendi József és Csölle Anna fia: András, Lóránt József és Kovács Mária fia: Zoltán, Gerbosics László és Varga Anna fia: Ferenc, Zimányi Kálmán és Török Éva leánya: Éva. Házasság: Déncs László és Kiss Erzsébet, Talián József és Szom­bathelyi Anna, Bondicz­a László és Bilics Valéria, Takács József és Gazsi Ilona, Balázs István és Zsankó Irén, Gyepessy Ferenc és Antal Emőke. Halálozás: Bacsák Lajosné sz.: Bacsák Árpadin, Döme János, Szabó Lajos, Rózsa Lajos, Artner Gottlibné sz.: Polimszky Mária, Kondics József, Zsirai János, Molnár Jenőné sz.: Győrffy Franciska, Beke Mihályné sz.: Kántor Erzsébet, Pölöskei Jenő, Németh Istvánná sz.: Zsoldos Karolina, Benkeházi Istvánná sz.: Németh Terézia, Bauer Já­nosné sz.: Baigelbech Katalin, Nagy Mihály, Kassai János, Kiss Pál, Németh Pál, Horváth Jó­zsef, Kollarits László, Nagy Jó­­zsefné sz.: Számedli Terézia, Molnár István, Navratil Gábor, Karsai János. KŐSZEG Születés: Tornyos­ Lajos és Szalai Anna fia: Gábor, Hor­váth Károly és Haller Veronika leánya: Beáta, Lóránt Lajos és Bánádi Piroska leánya: Andrea, Schiszler János és Németh M­argit leánya: Edit, Fatalin Miklós és Sándor Ibolyka leánya: Helga, Vlasits Ernő és Scheck Éva fia: Gábor, Fuhr József és Molnár Ilona fia: Gábor. Házasság: Hegyes Mihály és Fatalin Mária, Tuczal Sándor és Molnár Magdolna, Kovács Árpád és Horváth Ibolya. Halálozás: Horváth Jánosné sz.: Bokor Anna, Rudolf Józsefné sz.: Lajos Genovéva, Kádár Kál­mánná sz.: Petelei Róza, Haller Mária. KÖRMEND Születés: Horváth József és Németh Erzsébet leánya: Edit, Papp Gyula és Németh Margit leánya: Margit, Kámán László és Kraller Éva fia: László, Cser István és Kovács Margit leánya: Ilona, Zsidai Ferenc és Vörös Etelka fia: Ferenc, Horváth Ist­ván és Horváth Hana leánya: Éva, Molnár Lajos és Török Mar­­git leánya: Zita, Bejczy Károly és Vilics Katalin fia: László, Simon Jenő és Németh Jolán fia: László, Németh László és Viseralek Ilona fia: Péter­, Czendrei Zoltán és Bankovits Anna fia: Zoltán, Rosta Mihály és Semesi Mária leánya: Gyön­gyi, Korponay György és Szalay Mária leánya: Erika. Halálozás: Vilics Antalné sz.: Vámos Katalin, Bokor Mihályné sz.: Tompa Ágnes, Orbán István, Boros Gyuláné sz.: Csuti Izabella, Sípos Béla, szentgotthárd Születés: Kokas Ernő és Sípos Rózsa leánya: Rózsa, Dancsecs Imre és Polgár Ilona fia: Imre, Györvári István és Bajzek Hana leánya: Katalin, Torma Géza és Horváth Mária leánya: Eszter, Düh Imre és Karba Irén leánya: Irén, Németh Lukács és Dancsecs Ilona fia: Zoltán, Kalamár Fe­renc és Zsidó Julianna leánya: Judit, Huszár János és Herczeg Rozália leánya: Zsuzsanna, fia: Balázs (ikrek), Kardos Lajos és Brányi Anna fia: János. Halálozás: Bedics Mária, Czim­­ber Miklós, Szántha Pálné sz.: Csáky Margit. Pályáján a Kozmosz-202 A Szovjetunióban kedden felbocsátották a Kozmosz 202- es jelzésű mesterséges holdat — jelenti a TASZSZ. A legújabb szovjet mester­­séges hold pályáját az aláb­bi adatok jellemzik: kezdet keringési idő — 91,5 perc; a Föld felszínétől számított leg­­nagyobb távolsága (apogeum) 502 kilométer; legkisebb tá­volsága (perigeum)­­ 220 ki­lométer; a pálya síkjának az egyenlítő síkjával bezárt haj­;­lásszöge 48,4 fok. A szputnyik berendezése kifogástalanul működik. 1968. február 21. Szerda

Next