Vas Népe, 1968. február (13. évfolyam, 26-50. szám)
1968-02-01 / 26. szám
Egyházasrádóci számadás Már úgy volt, hogy a fő rendet, amikor az utolsó sorokban . Tulajdonképpen csak azt kiek nevében is megköszönöm, a szép eredményeket nálatok nélkül Amikor leült, hosszan tartódott. Aki végighallgatta a vezetőség beszámolóját, amelyet Rádóczi Antal országgyűlési képviselő, az egyházasrádóci Új Élet Tsz elnöke ismertetett, az megérti az utolsó felszólalót. Itt az Új Életben dolgos esztendők során vált valósággá, hogy a vezetőség mindent a közös érdekében tesz és a közös érdekében született határozatokat vállvetve, egy akarattal hajtják végre. Hétköznapok persze Egyházasrádócon is vannak. De talán nem mind múlik el olyan nyomtalanul, hogy megillesse a szürke jelzőt. Miből gondolom? A beszámolóból, azokból az intézkedésekből, amelyeket hónapok, sőt évek kemény munkája előzött meg és a számokból, amelyek e munkát jelzik. A búza majdnem 15 mázsát adott holdanként, az őszi árpa kereken 16-ot, a kukorica 10 kiló híján 18 mázsát, armányrépa 249 mázsát, a kukorica 210 mázsát. Először azt hittem, hogy ez a felsorolás csak amolyan szokás az Új Élet Tsz-ben. Tudja már mindenki, de azért így dukál, év végén még egyszer el kell róla számolni. Hamarosan rájöttem, hogy nem erről van szó. A cukorrépa — mondta az elnök — holdanként 116 mázsával fizetett, a burgonya 29 mázsával. — A vezetőség évek óta figyelemmel kíséri a terméshozamok alakulását. Mintegy 6 esztendő átlagából arra a következtetésre jutottunk, hogy néhány növényi kultúra termesztését meg kell szüntetnünk. A cukorrépa és burgonya helyett kukoricát termesztünk ezután és a tavaszi vetésű kalászosokat is jelentősen csökkentjük, az ősziek javára. Aztán elmondja, hogy az őszi kalászosoknak nemcsak a terméshozama magasabb, de az időjárás is biztonságosabb ebben az időben vetésükhöz. Amikor a közgyűlés beszámolóját és az elhangzott javaslatokat szavazással „törvényerőre” kellett emelni, minden kéz a magasban volt. Van a beszámolónak egy fejezete, amelyet érdemes valamennyi szövetkezet figyelmébe ajánlani. A 17 milliós termelési értékkel dolgozó szövetkezetben már tavaly is megfontolás tárgyává tették, hogy mikor, mire vegyenek fel hitelt. Üzemviteli hitelt egész esztendőben csak a sertéstenyésztéshez vettek igénybe. Tavaly a felvett hitelek után 27 ezer forint kamatot fizettek. Ezzel szemben agronómus lezárja az első napifelállt egy idősebb ember, akarom mondani, hogy a töbvezetőség munkáját. Ezeket a Tóni nem érhettük volna el, taps köszöntötte, amit elmond a bankban levő pénzeszközeik után 31 ezer forint kamatot írtak jóvá. Nem nagy pénz 31 ezer forint egy olyan gazdaságban, ahol a közös vagyon meghaladja 20 millió forintot és csak a tagság részesedéseként mintegy 4 és fél millió forintot fizettek rá. De okos gazdálkodási szemléletet jelez, amelyre az új mechanizmusban mindenütt elengedhetetlenül szükség lesz. A művelődési ház nagyterme 300 férőhellyel kicsinek bizonyult. Az egész beszámoló alatt többen is álltak. Ott volt a teremben a községi tanács vb elnöke, az iskolaigazgató, a falu orvosa, a falu minden rétegének képviselője. Mert a zárszámadás nemcsak kollektív élmény Egyházasrádócon, hanem valóraváltásáért is kollektív munka folyik. Keményen, felelősségteljesen, mert 3300 hold és 300 család sorsa nem játék. A bejelentés, hogy minden munkaegység 39,94 forintot ér (ebből 23 forint készpénz) valójában formális volt csak, hiszen mindenki tudta ezt, amióta a zárszámadás pénzügyi vonatkozásai elkészültek. Átlag minden dolgozó tagra 18 342 forint jut a közösből. A javaslatot meg, hogy az idén a munkaegység felhasználásban keményebb normák érvényesüljenek, egyhangú szavazással emelték határozattá. Szanati Anna 1968. február 1. Csütörtök A reform nyomában Új gyártmányok, új piacok a Kesztyűgyárban A Celldömölki Kesztyűgyárban, mint általában a divatcikkeket gyártó üzemekben a reform felfokozottan érezteti hatását. Óvatos a kereskedelem és természetesen a gyár is. A tárgyalások, az üzletkötések nem mennek olyan simán mint máskor. Az új árrendszer is érezteti hatását. Vizsgázniuk kell a vezetőknek szervezésben, műszaki intézkedésekben, anyagbeszerzésben, ár- és anyag kalkulációk egész sorában. Az indulást, az eddigi munkát vizsgálva dicsérendő rugalmasságról, jó alkalmazkodó képességről tettek tanúbizonyságot a celldömölkiek. Elsőnek az állami megrendeléseket kötötték le, amely maga is számottevő mennyiség. Ezután igen nagy erővel láttak hozzá, hogy minél több új gyártmánnyal jelentkezzenek a piacon, s ezekkel eleve vételre „kényszerítsék” a kereskedőket. Nos nem is számítottak rosszul. Különösen sikere van az új jersey divatkesztyűknek és nemcsak a belkereskedelemben. Komoly érdeklődés tapasztalható a keleti és nyugati exportpiacokon is. Osztatlan sikert aratott az úgynevezett prégett divatkesztyű, amelynek igen nagy előnye, hogy az alapanyagban, a nylonban és kantonban hőkezeléssel megszüntették az eddigi szemfutási veszélyt. Eddig csak nyugati importban volt ismeretes az úgynevezett dederon kesztyű, amely kreppesített műszálas anyagból készült. Már itt is mindkét kesztyű fajtából elkészültek a minták, s közeljövőben megkezdik a sorozatgyártást is. Az üzem új területet is szerzett gyártmányainak. Munkakesztyűben eddig jórészt csak a kanadai exportra készülő favágókesztyűket gyártották. Most különböző nehézipari üzemeknek, kohóknak, bányáknak kísérleteztek ki speciális munkakesztyűket. Az eredmény máris örvendetes: több bánya és üzem jelentkezett 20—30 ezer párás igénnyel. A celldömölki üzemben tapasztaltakból is az tűnik ki, hogy a reform szabadabb piaci eszközei mindenképpen arra ösztönzik a gyárat, de egyben a kereskedelmet is, hogy minél több új, szebb és jobb áruval jelentkezzenek. Cs. E. A népfront munkabizottságainál négy, neves szakemberekből álló munkabizottság dolgozik a Hazafias Népfront megyei küldöttértekezlete elé kerülő beszámoló jelentés elkészítésén. A négy bizottság az alkotmányjogi, a gazdaságpolitikai, művelődésügyi és a békemozgalmi tevékenység külön-külön is szerteágazó területeivel, az elért eredmények összegezésével, az új periódus fő feladatainak, módszereinek meghatározásával foglalkozik. A bizottságok részmunkája: javaslat. A kész részjelentéseket, javaslatokat február közepén előbb a megyei elnökség, azután a megyei bizottság megvitatja, kiegészíti, végleges formába önti, ez kerül majd a küldöttértekezlet elé. A négy munkacsoportban 19 társadalmi aktivista működik közre. Egy-egy öszejövetelüket a sajátos munkaterület egyéni elemzése, az adatok, tények gyűjtése előzi meg. Az alkotmányjogi csoport — egyebek között — például a községpolitikai tanácsi munka sokoldalú segítésének formáit, módszereit szeretné szélesíteni, tökéletesíteni. Még változatosabb módszerekkel szeretnék segíteni a tanácstagok és a választók között kialakult jó kapcsolatok elmélyítését. De ez a csoport foglalkozik a községfejlesztést segítő népfront munkával, és sok-sok egyébbel is. A művelődésügygyel foglalkozó munkacsoport ülésén a hazafiasság, a hazafias nevelés volt a vita tárgya, az egyik napirend. Valójában, izgalmas kérdés a tizenévesek, a húszévesek és az ötven-hatvan évesek különböző értelmezése, nézeteinek összessége az igaz hazafiságról. Hogy milyen differenciált munkát igényel az eredmények dié a teendők összefoglalása is, ez az egyetlen kérdés is igazolhatja. A gazdaságpolitikai kérdésekkel foglalkozó bizottság — ha illik ezt a kifejezést használni — van igazán elemében. A gazdaságirányítás reformja, az új mechanizmus az egyik fő — ha nem a legfőbb — téma. A feladat itt, hogyan segítette eddig, hogyan segítse ezután a népfront a közvélemény formálását. Termelőszövetkezetek, szakszövetkezetek, termelés, értékesítés, ezernyi összefüggés, s ez, csak egyik oldala a feladatnak. Hiszen az ipar, a mezőgazdaság, a kereskedelem, a szolgáltatás irányítása is tanácsi feladat, s a népfront ebben is segíteni szeretne. Többet, változatosabban. A békemozgalom? Különösen jelentős munka vár a megyei bizottságra e téren: baráti kapcsolatok ápolása szocialista és nem szocialista országokkal, megyékkel, városokkal; bemutatók, kiállítások szervezése, rendezése. Tapasztalatcserékre mozgósítani, követségek kulturális irodáinak segítséget nyújtani és annyi, de annyi más. A nemzetiségi napok programjai, a nemzetközi eseményekről szóló tájékoztatók megszervezésében való közreműködés. Vas megye népfrontmozgalma országosan is a jó eredménnyel dolgozók között, szerepel. Csak az utóbbi négy év sikeres kezdeményezéseinek a felsorolására hoszú sorok kellenének. Van persze kevésbé sikerük, de van országosan kiemelkedő és van gyenge eredmény is. A hogyan továbbra feleletet adni már csak azért sem egyszerű, de a reális mérlegelés, a sokoldalú elemzés maga sem könynyű feladat. Egyetlen tévesen levont következtetés évekre bénítólag hathat, elterelheti a figyelmet. A 19 szakember segítsége azért olyan jelentős. Megkönnyítik a tárgyilagos jelentés születését, a megyei elnökség, illetve a megyei bizottság munkáját. De jelentős azért is, mert sokak véleményét fogják egybe. A 19 ember naponta kérdez, érdeklődik, mérlegel, tanulmányoz statisztikákat, jegyzőkönyveket, jelentéseket, helyszínre jár. S ha egy-egy munkabizottság egy-egy tagja csak 5—10 ember véleményét hallgatja is meg egyegy nap, naponta az is közel egy—kétszáz vélemény. Végleges részjelentésük, javaslataik elkészítéséig pedig még két hét mindig hátra van! Vágvölgyi — VAS NÉPE „SZERETNI AZ ÁPOLÁSRA SZORULÓ GYEREKET!*' Pecsét még nincs, de... Egy kisüzem a „felnőttéválás" elején ! „ .. . a tanácsi ipar keretében létesült műanyagfeldolgozó üzemet... ez év januárjában a Nehézipari Minisztérium átvette a tanácstól. Ezzel megteremtődik ezen új iparág gyorsabb ütemű továbbfejlődésének lehetősége”. (A Megyei Pártbizottság 1968. január 19-i ülésének anyagából.) A „vajúdás” kezdeti időszakában szinte lépten-nyomron találkozott az ember aggályoskodó véleményekkel. Kevesen bíztak a leendő „újszülött” életképességeiben, egyáltalán abban, hogy a világra jön. Mondjuk úgy, a fanatikusok voltak azok, akik megmaradtak és kitartottak. Érte is őket vád, nemegyszer a rosszindulat talajáról. Az eddig eltelt idő a „fanatikusakat” igazolta. Az „újszülött” él, lélegzik, elvették már az „oxigénsátrát” ... Korábban a Vas megyei Vegyesipari Vállalat „védnöksége” alatt induló szombathelyi műanyagüzem tavaly — indulásának első évében — kilencmillió forintnyi értéket termelt, s nem kis mértékben adott a vállalati nyereséghez.. Százharminc munkást vett fel, közel negyven féle terméket készít, s vevőinek számla ma már megközelíti a nyolcvanat. Régi jegyzetekben kutatok, kezdeti hangulatot idézni. Nem sebeket feltépni, sokkal inkább plasztikussá tenni a mát rímea,korabeli feljegyzések. „Elavult gépek, a lányok, asszonyok mégis bizakodóan beszélnek. Legtöbbjüknek ez az első munkahelye ... Vezető sehol. Pontosabban: úgy tűnik, mindenki vezető.” És egy magánfeljegyzés: „Valaki azt mondja, épp a legfőbb vezetőt nem szólaltatja meg az újságíró. Meg is sértődött... Mert így volt. Szinte nyomon követhetetlen termelésvitel, nehezenérzékelhető és értékelhető emberi viszonyok. És egy másik vélemény: „Kutatólaborból jöttem ide, jó pénzt kerestem. Vasi vagyok , hazajöttem. Talán már meg is bántam. Mert nem vagyunk híján az intrikáknak... Tudja, mi tart itt mégis? Az a meggyőződés, hogy az ápolásra szoruló gyereket kell igazán szeretni! És azért valahol balul én már itt szép, nagy épületeket látok! ...” Nincsenek még nagy épületek s ha azt írnánk, hogy minden a legnagyobb rendben van, távol állnánk az igazságtól! Jócskán van gond még a termeléssel, az emberek sem álltak még be maradéktalanul „ a tér irányába”. Hiányoznak még a precíz műszaki leírások s hiányzik még a feltételek jórésze is ahhoz, hogy minden „flottul” menjen. De a legnagyobb akadályt vették! A kis üzem megindult a „felnőttéválás útján”! Január elsejétől a Nehézipari Minisztérium fennhatósága alá tartozó budapesti központú Hungária Műanyagfeldolgozó Vállalat vette át a kis üzemet, és ezzel mintegy utat nyitott a továbbfejlődés számára. Az ilyen érteleimben is tágított perspektíva elképzelhetővé tesz egy nyugat-dunántúli műanyagfeldolgozó bázist s azon túl, hogy ez igen komoly rangot adna a megye iparának, képzeletbeli egyensúlyt is teremtene az ország középső és keleti részébe telepített azonos jellegű iparág számára. Az előnyökről azt hiszem, felesleges is bővebben szólni. Jelentkezik ez máris az anyagellátásban, s remélhetően a műszaki fejlesztés, a műszaki színvonal emelés lehetőségeiben, elsősorban. Az anyavállalatnak az a célja, hogy kialakítsa teljes vertikumát, s minden félkésztermékét ide adja további feldolgozásra. A végzett s résziben a végzendő munka nagyságára álljon itt egyetlen adat: az első évnegyedben annyi hajtatóházpalástot szándékoznak termelni, hogy alatta — három méter síteres „alagútban” — száraz lábbal lehetne Szombathelyről Pestre jutni. A vezető azt mondja, szinte mindenki jövőben gondolkozik. S hogy ez a jövő idő milyen lesz, az elsősorban az itt dolgozó 130, illetve az idén felveendő újabb nyolcvan emberen múlik. A szigorúan vett mához az is hozzátartozik, hogy egymillió forintnál többet érő gépállomány kihasználatlan, áll. Kár érte? Nyilván. Úgy mondják, rövidesen beleilleszkedik majd abba az önfenntartó folyamatba, amit valaki találóan úgy fogalmazott: — Az üzem egyik részén jön , a, végtermék, odébb meszelnek, arrébb falat húznak, amott pedig felmérik a területet. Mert pillanatnyilag talán ez a legjellemzőbb. S az, hogy nincs még mindenki a helyén. Dolgozik itt mezőgazdász technikus is diszpécserként és nem „vertikális” még a műszaki gárda sem. „Ma, ezen a fokon talán még a láb a domináló” — mondta valaki az üzemben. Nem kis mértékben vezetői feladat lesz ismét továbblépni! Ottjártunkkor épp egy kereskedelmi tárgyalás közepébe csöppentünk. Pecsétet nem tudott ütni a gyáregységvezető a szerződésre, mert még nincs... A partner elfogadta az aláírással adott garanciát. Jellemző volt ez az aktus és talán jó jelnek tekinthető a jövőre nézve is! T. Z. 3 Angyalbőr I. Nemes Angyalról van szó. A katonai mundért nálunk, már akkor is angyalbőrnek hívták, amikor a kedves Simon Templárnak még a nagyapja se élt. II. Ott álltam a nagy laktanya folyosóján, a csomaghegyek között. Szó szerint értsék a csomaghegyeket: van egy nap, amikor a laktanyaudvartól araktárig szokatlan módon megtűrik a legkülönbözőbb sportszatyrok, bőröndök sokaságát. Mellesleg szólva régi korosztálybéli eltűnődhet rajta, milyen másképpen öltözik, mozog, csomagol a mai civil fiatalember, s mint apja, vagy éppen nagyapja annak idején. De most nem erről van szó. A ,,cívilcucc úgyis hazakerül, pár óra múlva viszi a teherautó a postára. Marad az angyalbőr. Pásztor hadnagy éppen osztja. Sapka, zubbony, téli felső, zölding, gyakorló nadrág, téli alsó, hosszú alsó, és — most tessék megkapaszkodni, — pizsama. Almazöld, zsebes, bebújós, ügyes kis hálóruha. Egy emelettel odébb bizottság előtt áll egy fiatalember. — Őrnagy elvtárs, jelentem, K. István katonai szolgálatra bevonultam. — Mi a foglalkozása? — MÁV pályafenntartási munkás. — Nős? — Menyasszonyjelöltem van ... — Szakmája? — Víz- és gázszerelő. — Itt a papíron az van, hogy csak az apja dolgozik. Nem lesz probléma otthon a családban anyagilag, ha most bevonul? Az öcsse még nagyon fiatal. — Az újonc rázza a fejét, nem, nincs akadály . . . Rádiós lesz a. .. géptávírós zajhoz kerül. Tessék az őrvezetője neve . . . Azt szokás mondani, az ismerkedés pillanatai döntőek minden emberi kapcsolatban. Ha ez igaz, ez a kapcsolat ebben a laktanyában jól kezdődik. III. Az őrnagy körülvezet a birodalomban. Politikai előadás után vagyunk, ebédig már nincs foglalkozás. A harckocsizók közt van MAHART Diesel-motorszerelő, villamosipari technikumot végzett fiú és karosszérialakatos: ide ilyen szakmák kellenek, fizika, számtan, olaj, csavarkulcs és fizikai erő.Az is kell. — De adunk is a munkáhozkosztot — mondja az őrnagy. S elkalauzol az önkiszolgáló étteremhez. Ilyen van nekik, a hegyek közt: csinos műanyagtálcával, színes edényekkel igyekeznek a két kiszolgáló ablakhoz, aszerint, hogy „A” vagy „B” menüt óhajtanak. A katonák. A „közlegények”, nem tisztek ... A szép szál, jókedvű őrnagy ezzel még nem fejezte be a hétköznap bemutatását: visz a majorságba, a gazdaságba, ha úgy tetszik. Itt disznó röfög, csibe csipog. Hol van ennek a gazdaságnak a piaca? — A fiúk — mondja nevetve az őrnagy. Minden egységnek joga van a konyhai hulladékot, moslékot hizlalásra fordítani. Minden talpalatnyi földön takarmányt venni. Egyetlen feltétel van: tilos piacra vinni — minden termék csak az élelmezésükre fordítható. IV. Ez a katona, akiről szó lesz, parancsnok. De nem lehet róla az alegysége nélkül beszélni. Egyszerre kapták meg a kiváló címet — és egymás nélkül bizonyára nem is kaphatták volna meg. Kovács századosnak hívják, ami nagyon gyakori név. De kiváló alegység nem terem minden bokorban. És nem is potyog az égből, bár Kovács századosé időnként éppen ezt teszi. Ejtőernyősök ugyanis. .. Hogy ehhez a „szakmához” mi minden szükséges, azt meg sem kísérlem felsorolni: amikor Selymes Laci, az egyik „kiváló” bejön, s rövid tájékoztatást ad tudnivalóikból, egyszerre jut az ember eszébe három-négy kalandos film, a modern technika köréből vett regénytéma és saját kölyökkori álmai. (Beszélgetésünk idején Selymesnek még „csak” 93 ugrása volt, néhány hónappal később — akkor egy alföldi táborban jöttünk össze — éppen tízzel több. Hogy most hol tart, nem tudom. Rengeteg sport, kemény edzés, bátorságot igénylő gyakorlat, helyzetfelismerést követelő — túlzás nélkül szólva — izgalmas szituáció: ez az életük, a vízvezetékszerelő Selymesé, a pécsi egyetemista, angolpszichológus szakos Bankovicsé, a bányalakatos Varga Jenőé, aki már nincs is a századnál és mégis ide számítják. Ez se volt divat régebben. Mi köze a leszerelt katonának az alakulathoz? Itt sok. Amikor megkapták a „kiváló” címét: eljött Varga is, civilben természetesen. Ez a kis, kemény férfiközösség nem ad örök obsitot. — Hogyan csinálják? — kérdem a parancsnokot. A karcsú tiszt, ez a modern „égi lovas” csak ennyit mond magyarázatként: — Minden katonám a barátom! B. F.