Vas Népe, 1968. március (13. évfolyam, 51-77. szám)

1968-03-01 / 51. szám

J­arring Jelentése A Thantnak A Centroprena esti hely jerk­épe A budapesti konzultatív ta­lálkozón résztvevő 67 párt képviselőinek a harcoló viet­nami néphez intézett üzenete a vezető anyaga a tanácsko­zásról szóló tudósításoknak. A teljes szolidaritást kifejező üzenet nagy visszhangot ka­pott a világsajtóban, különö­sen a jelenlegi helyzetben, amikor az Egyesült Államok vezető körei a vietnami ag­resszív háborújuk fokozására tesznek leneseket. Megfigye­lők kiemelik, hogy az üzenet biztosítja a vietnami népet: növekedni fog az a segítség, amelyet a vietnami népnek a szocialista országok és a világ összes dolgozói nyújta­­nak. Nagy fontosságú a hatá­rozott állásfoglalás ebben az üzenetben az imperial­izmus­sal szembeni harci egysé­g mellett. Új szakaszról beszélnek a kommentátorok most, hogy Jar­ring ENSZ-közvetítő néhány napra — sorozatos közel-ke­leti tárgyalás után — visz­szatért New Yorkba, megbí­zójához, U Thanthoz. A hír­ügynökségek, E­NSZ-körökből szerzett értesülések alapján emlegetnek új szakaszt, fel­tehetőleg annak alapján, hogy Jarring legutóbbi hetekben folytatott tárgyalásain a ha­­ladás némely jeleit lehetett felfedezni. Ezek szerint az ENSZ-közvetítő összeget és új terveket javaslatokat tár­gyal meg a világszervezet fő­titkárával. Sokat emlegetik az esetleges nicosiai tanács­kozásokat, amelyekbe Jarring bevonná az arabokat és Iz­raelt. Ezt a lehetőséget a kairói kormányszóvivő sajtó­értekezletén elvetette. Joggal utalt arra hogy a közvetítő tárgyalások technikai lebonyo­lítása lényegtelen kérdés, a lényeg változatlanul az, haj­landó-e Izrael a Biztonsági Tanács határozata alapján ki­jelenteni: végrehajtja a hatá­rozatot és kivonja csapatait a megszállt arab területekről. Az arab álláspont tehát meg­határozótt Jarring vasárnap­ra tervezett, visszatérése előtt. Izraeltől a fenti értelemben várnak megnyilatkozást. Ez­zel kapcsolatban nem árt utalni a kairói­ szóvivő nem­rég elhangzott kijelentésére az Akabai öbölben biztosítan­dó szabad hajózásról, ami arab részről újabb határo­zott megnyilvánulás volt a békés rendezés mellett. Magyar—egyiptomi kulturális munkaterv Szerdán Kairóban aláírták tudós-delegációkat cserél, köl­­az 1968—1969-re szóló magyar csönösen filmfesztivált rendez, —egyiptomi kulturális és tu- népi együttesek vendégjátó­­dományos együttműködése­kát teszi lehetővé. Megállapo­munkatervet. A munkaterv mást készítenek elő a két or­­aláírása alkalmából Rácz Pál szag diplomáciai és t­udomá­­ebédet adott a nagykövet ké­­nyes fokozatainak kölcsönös gén az EAK kulturális és tv- elismeréséről 1969-ben Kairó dományos életének képviselői m­illeniumi ünnepségei alkat­­tiszteletére A munkaterv szerint a két mából magyar kiállítás nyílik­­ország tudományos kutatókat, Magyarországon pedig köny­tanárokat, író-, művész- és vet adnak ki Kairóról. Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára szerdán este az Ország­ház Gobelin-termében vacsorát adott a kommunista és munkáspártok konzultatív találkozója alkalmából Budapesten tartózkodó testvérpártok elnökei, főtitkárai és első titkárai tiszteletére — A képen: William Kashtan, a Kanadai Kommunista Párt főtitkára, G. A. Dange, az Indiai Kommunista Párt elnöke, Kádár­­ János, az MSZMP KB első titkára. (MTI fotó : Papp Jenő felvétele) 2­ 51. Az emberek csendben ül­tek. Ez volt a gyarmat legsi­­várabb, legcsendesebb kantin­ja. Az egyhangúság, az őr­jítő hőség letargikus félhol­takká tette a katonákat. Megszámlálhatatlan sokaságú légy dongott a helyiségben. — Halló, uraim! Hiszen ez itt nem is kantin, hanem gyászütés. — Galamb élénk­­kiáltása szinte szétfröcskölte a forró, nyomasztó levegőt Az emberek megmozdultak. Azután felhangzott a száj­harmonika. Néhányan énekeltek. Még a hülye Kréta is vigyorogva mozgatta a kezét. Olykor felrikkantott. Ezen mindenki nevetett. Pedig tragédia nél­kül ez a nap sem múlt el. A párás, dögletes, pipafüst­­től súlyos esti kantingőzben félájultan főtték az embereit. Behallatszott az induló trombitája. És nyílt az ajtó... Troppauer rohant be... Ri­adtan, ijedten. .. — Fiúk... a puskám... el­tűnt. .. Döbbenten hallgattak el. A vastag költő szomorú, bár­gyú szemével tanácstalanul nézett körül... Pencroft odadobott egy frankot­ a söntés bádogpolcá­ra, és csendesen kiment. Hil­debrand ülve maradt. — Micsoda hülyeségeket beszélsz?! — rivalt rá Ga­lamb — Mi az, hogy eltűnt a puskád? Egy Lehel gyors­tüzelő nem mesebeli tündér... — A... az állványra tet­tem. Most őrszolgálatra kell mennem és... nem találom... Eltűnt .. Puskatus dobbant az ajtó­ban. Az őrség! — Közlegény! Nem jelent­kezett a szolgálatra! öt perc múlva munkaruhában kihall­­­gatásra megy. ... Galamb szájharmoniká­ja is elnémult. Legjobb ba­rátja, a nagy fejű, vastag köl­tő délután elindul kihallga­tásra. Két hetet kapott, de végre is mindegy. Első nap meg­ölik. Latouret megengedte ne­ki, hogy utoljára még be­széljenek egymással. Galamb nem tudott szólni. Csak nyelt mert valami foj­togatta a torkát, és hossza­san szorongatta barátja ke­zét. Ez mosolygott. Széles, bohóc száját­­ megnyalogatta közben. Oly csúnya volt és oly kedves Zavartan simogatta kékes szőrzetét majomállkapcsán, egyik csámpás lábáról a má­sikra nehezedett, végül át­adott egy csomó írást Ga­lambnak. — A műveim — mondta felnnkölten —, száztíz váloga­tott Troppauer, őrizd meg. Ezzel tartozol az utókornak... Troppauer elindult. Az ős­erdőben kezdődő műútnál egyedül ment tovább. Néhány perc múlva eltűnt a szemük elől. Jól tudták, örökre. Troppauer csendesen ka­csázott a műúton, a dzsungel belseje felé. Hilliers hadnagy éppen ellenőrizte, amint le­rakják és kiöntik a hideg bi­tumen burkolatot a letisztított földre. — Az 1865-ös közlegény je­lentkezik. A hadnagy beírta a note­szébe, és intett. Ment. .. A nagy fák eltakarták a tiszt elől. Hilliers sóhajtott. Jól tudta, hogy a katona el­tűnik. Szörnyű. És nem lehet tenni semmit. Út kell min­den áron. ... Troppauer már messzi­ről látta a foglyok gúnyos és fenyegető csoportját a sátor­ház körül álldogálni. Valami megszorította a mellkasát... Egy hatalmas alak a cso­port szélén fenyegetően rázta az óidőt messziről. Tarzan­­szerű, félmeztelen ember volt, csontos, lóidomú fejjel és övig érő Mirculás-szakállal. A kezeiben dorongot lóbált. — Fiúk! Egy katonával me­gint kevesebb... — kiáltotta a Tarzan. — De ezt messzebb ássátok el, mert a múltkori idecsődítette a hiénákat. És elindult, hogy elsőnek üssön a közeledőre. Troppau­er egy pillanatig arra gon­dolt, hogy elfut. De hová? Körül az őserdő járhatatlan sűrűje. Ment tovább, egyene­sen. — Kutya! Piszok, véreb! — kiáltotta a Mikulás külse­jű vadember, és felemelt­ a dorongot. De valaki elkapta karját, és mint valami csoma­got dobta félre. — Ezt az embert nem bánt­ja senki! A darócba bújtatott, félig penészes csontvázak fenyege­tő rikácsolással közeledtek... Barbizon, a korzikai bandi­ta állt Troppauer előtt, ki­terjesztett karral. — Ez volt az a katona, aki vizet adott, hogy megitassa­nak téged, Grumont. Ez ver­te meg miattunk a goumiert. Aki hozzányúl, azzal én vég­zek. A Madonnára mondom... A korzikai fenyegetése ma­gában véve még nem bizo­­nyult, volna hathatósnak. A bozo­ntos hajú Mikulás-Tar­­zan a­kkor torpant vissza, amikor azt hallotta, hogy a katona megitatott egy rabot. Ezek a félholt alakok a szörnyzett és az érzelgés kö­zött ingadoztak hisztérikus lelkiállapotukban. Troppauert vállon veregették, és vigyorog­tak rá. A köpcös kihúzta magát, és legszélesebb mosolyával mondta: — Akkor, ha megengedik, felolvasom egy költeménye­met — és kivett egy piszkos lapot. — Hajnali rózsák a Szahara felett Írta: Troppau­er Hümér! A rabok rémülten álltak. (Folytatjuk) C­saknem 900 beszélgetés öt világrész szerkesztőségeivel G­yorsfénykép az újságírók főhadiszállásáról Ritkán látott apparátussal vonult fel a kommunista és munkáspártok budapesti kon­zultatív találkozójára a világ­sajtó. öt világrész 17 hírügy­nöksége, 28 rádió és televízió társasága, valamint 102 lapja küldte el tudósítóit, kommen­tátorait a magyar fővárosba, hogy hírt adjanak a nemzet­közi élet e kiemelkedő esem­é­­nyéről. összesen 203 újság­író ad napról napra helyszíni beszámolót. Közülük 109-en a kapitalista, 94-en pedig a szocialista országok olvasóit tájékoztat­j­ák. A legnépesebb újságírócso­port Csehszlovákiából érkezett hazánkba: 26-an képviselik a prágai, a pozsonyi és az egyéb lapokat, illetve hírközlő szer­veket. Megkülönböztetett fi­gyelmet tanúsít a találkozó iránt a japán sajtó. A felkelő nap országába hatan külde­nek tudósításokat, s — mint ennek többször is tanújelét adták — nagy örömükre szol­gál, ha európai időszámítás szerint a késő esti órákban kapják meg a közleményeket, mert így megelőzhetik a kol­légáikat. A külföldi újságírók csoportjában ezenkívül egye­bek között megtalálhatjuk a legnagyobb nyugati hírügy­nökségek, az UPI, a Reuter, a DPA, az AFP, az AP, s az olyan mammutlapokat, mint a New York Times, a Wa­shington Post, a New Swekk, az Observer, a Frankfurter Allgemeine Zeitung, a Die Welt, a Der Spiegel, a Le Monde, a Figaro, az Il Mes­saggero, az Avanti, a Neue Züricher Zeitung, a Die Presse munkatársait. Természetesem itt vannak a Népszabadság testvérlapjainak, valamint az európai szocialista országok más újságjainak képviselői és sok kisebb orgánum tudósítói. Jól példázza a konzultatív találkozó súlyát és tekintélyét, hogy még Spanyolországból is három újságírót delegáltak az eseményre. A Magyar Sajtó Házában, a külföldi tudósítók főhadi­szállásán a szó szoros értelmé­ben bábeli a­­ nyelvzavar. A házigazdák mindent megtettek azért, hogy megfelelő munka­­körülményeket teremtsenek a vendégeknek, önálló tv-stú­­diót, telex- és telefonközpontot állítottak fel, dolgozó­szobá­kat rendeztek be, ahol írógé­pek állnak az újságírók ren­delkezésére. Mindenki szá­mára hozzáférhetővé tették a világpolitika különböző ese­ményeiről, valamint a kom­munista és munkáspártok kép­viselőinek tanácskozásáról szóló legfrissebb jelentéseket. Gazdag anyagot állítottak össze a Magyar Népköztársa­ság belpolitikai, kulturális, gazdasági életének különböző dokumentumaiból. Ezzel egy­idejűleg több alkalommal ne­ves szakemberek és közéleti személyiségek részvételével tájékoztatókat rendeznek egy­­egy kérdésről. A sajtóközpontban rendsze­resen vendégül, látják majd a konzultatív találkozó külön­böző delegációinak tagjait, a­kik nyilvános sajtókonferen­cián válaszolnak az újságírók kérdéseire. Ezzel egyidejűleg arra is lehetőség nyílik, hogy a Külügyminisztérium, vala­mint a MUOSZ nemzetközi kapcsolatok osztálya munka­társaiból álló titkárság köz­vetítésével megszervezzék egy­­egy tudósító, vagy újságíró­­csoport közvetlen eszmecseré­jét, interjúját a kommunista- és munkáspártok Budapesten tartózkodó vezetőivel. Ezekben a napokban esik át a tűzkeresztségen a Magyar Újságírók Országos Szövetsé­gének idegenforgalmi szolgá­lata, a Budapress, amely a konzultatív találkozóra érke­zett külföldi újságírók fogad­tatásának napjaiban kezdte meg munkáját. A Budapress útján kocsit bérelhetnek, színház- és vasúti jegyet vált­hatnak, különböző programok megszervezését kérhetik, s bankügyeiket is elintézhetik a vendégek. Az alkalmi, telex- és tele­­fon­központ csaknem 900 be­szélgetést bonyolított le hétfő reggelitől szerda estig. A Ma­gyar Sajtó Házát tíz közvetlen vonal köti össze a budapesti nemzetközi távbeszélő köz­­ponttal, s ezeken keresztül öt­tíz perc alatt kapnak kapcso­lást Londonnal, Párizzsal, Ró­mával, és a többi világváros­sal. Ezenkívül 18 telexgépet állítottak föl a tudósítások to­vábbítására. Közülük hármat az AP, az UPI és az A­FP bérel állandó jelleggel, a többin az egyéb szerkesztőségek mun­katársainak kívánságait telje­sítik. A telexközpontból köz­vetlen tárcsázással léphetnek érintkezésbe lapjaikkal, hír­­ügynökségeikkel az újságírók, s még annyit sem kell vára­koznak, mintha Budapesten telefonálnának valahová. Még Tokiót is két-három perc alatt megkapják. Egyébként pedig a tárcsázás befejezése után jelentkezik a hívott fél. A 14 televízió társaságot képviselő kommentátorok ré­szére tv-stúdiót is berendez­tek a Magyar Sajtó Házában. Innen a nap bármely szaká­ban „egyenesben” közvetíthe­tik beszámolóikat, illetve azo­­kat a beszélgetéseket, amelye­ket a konzultatív találkozón részt vevő delegációk tagjai­val folyatnak. Eddig a szov­jet, a csehszlovák, az NDK- beli, a jugoszláv, az olasz és a francia televízió munka­társai jelentették be, hogy élni kívánnak a lehetőséggel, s 12 élő adásra már sor is került. A magyar televízió ezenkívül híradófelvételekkel is segíti a külföldiek munkáját. Az NBC News megbízásából szí­nes filmen örökítik meg a kü­lönböző eseményeket. A kon­zultatív találkozó megnyitójá­ról szóló beszámolót egyéb­ként mind az Intervízió, mind az Eurovízió közvetítette. VAS NÉPE 1968. március 1. Péntek

Next