Vas Népe, 1968. március (13. évfolyam, 51-77. szám)

1968-03-01 / 51. szám

A DERKOVITS mindig új panorámája A megyeszékhely új lakótelepének panorámája a szorgalmas építők keze nyomán egyreszebbé, teljesebbé válik. Ma már havonta nagy örömök színhelye a Derkovits lakótelep A legutolsó események voltak az óvoda kapunyitása, majd decemberben öltöztek a lakók az út kilencemeletesbe, a két nyolcvannégy lakásobba. Közben elkezdődött az ú 16 tantermes iskola építése is. A tél kedvezett az építőknek, s így ez a legújabb létesítmény is szépen előrehaladott. Már az első emeleten tartanak az építők, s a 8 milliós beruházás, mint számítják, szeptemberben megnyitja kapuit az iskolások előtt. A jó ütem egyébként nem véletlen, az építésvezetőség legjobb szocialista brigádjai dolgoznak a fontos létesítményen: szocialista brigád Cserecsics Károly segédmunkás kollektívája, többszörösen az Vári Antal és Plózer János kőművesbrigádja. Nagy szakértelemmel, szorgalommal irányítja itt a munkát Pankó Albert, az építkezés művezetője. Egy kemény, hideg hét kivételével egész télen át dolgoztak az építők. Igaz, jó felt készített, alaposan téliesített munkahelyek álltak rendelkezésre. Így néhány nap múlva, határidőre beköltözhetnek a lakók az úgynevezett 16-os tömbbe, újabb 56 lakásba. Március 15-én átadják a következő hasonló épületet, majd két-két hónap eltéréssel még két 56 lakásos házat vehetnek birtokba tulajdonosaik. Már közel a Rohonci úthoz megkezdődött egy új 84 lakásos épület alapozása. Ez a munka is kitűnő ütemben halad, rövid idő alatt az alapozásnak mintegy fele elkészült Tegnap a Destrovits lakótelepen megártó harmóniában találtuk együtt az építőket: teljes erővel dolgoztak, kőművesek, ácsok, földmunkások, de csakúgy az útépítők és a parépítők is. — csengeri —■ Fotó: J. E. A néev épület együtt az új lakóknak a korai tavasz és a nyár igazi örömét hozza. Az útépítők a Szűrcsapó utcát és a Rohonci utat kötik össze. Nincs semmi különös (?) Az újságíró, hacsak nem valamilyen eseménnyel kapcsolatosan lép egy községi tanács hivatali helyiségébe, rendszerint azt kérdi: mi újság? S a válasz rendszerint: semmi különös. De néhány perc múlva már szinte kiapadhatatlanul bugyog a község vezetőinek szájából a falu fejlesztésével és egy sor más dologgal kapcsolatosan az,újság”. Ez történt a minap Felsőmarác tanácsházán is, ahol Egyed György vb-titkárral beszélgettem. Nincs semmi különös... Aztán kiderül — ha kívülről nem is látszik —, hogy az emberek tudat- és érzésvilágában nincs „uborkaszezon”. Valami mindig munkálkodik: cselekvésre, vitákra készteti az embereket. Mi az — vagy mik azok — ami ma a felsőmarádakat — a mindennapi munkájuk mellett — foglalkoztatja? Elsősorban egy új művelődési ház építésének a gondolata. De persze ez nem új, hiszen három évvel ezelőtt megszavazták, s jószível fizettek 300 forint évi községfejlesztési hozzájárulást azt remélve, hogy ha összejön egy kis pénz, majd az állam is segít, s egyszer csak valóra válik régi álmuk: felépül a művelődési ház. Az új mechanizmus során azonban ez évtől a tanácsok is önálóbb gazdálkodást folytatnak, s így például a felújítási és beruházási alap fölött a járások és a falvak önállóan rendelkezhetnek. Tehát ezután minden járás, falu önállóan gazdálkodik az így rendelkezésére bocsátott fejlesztési alapjából. Ez jó dolog, de a községeknek járda és sok más is kell, s így a művelődési ház építése több évre elhúzódna. Hanem az élet — az iskolareform során — a község segítségére sietett. Szeptembertől Felsőmarácon is osztott iskola lesz, vagyis a felsőtagozatosok a szomszédos Csákánydoroszlóra járnak majd iskolába. Felszabadul két (egymásba nyitható) tanterem, s ennek a végében egy háromszobás szolgálati lakás, így a község az évek óta művelődési ház építésére összegyűjtött forintokból, valamint a rendelkezésére bocsátott felújítási alapból nem is olyan nagy átépítési munkával, költséggel rég ez évben megoldhatja egyik legnagyobb problémáját. — A nép megnyugodott — mondja a vb-titkár —, de most már meg az a probléma, hogy ugyan lesz szép művelődési ház, könyvtárral, szakköri helyiségekkel, de " nem lesz, aki a kulturális életet szervezze, irányítsa, hiszen szeptembertől csak egy pedagógus lesz a faluban. — És a KISZ? A fiatalság? — Sokan kijárnak dolgozni — mondja a vb-titkár, aztán egy kicsit elgondolkozva így folytatja: valahogy azért mégis velük kell kezdeményezni az iskolaigazgató irányításával, hiszen elsősorban az övék lesz a művelődési ház. A dolgok tehát szépen helyrerázódnak Felsőmarác községben, de megállás a művelődési ház átadása után sem lesz. Van tennivaló a tsz gazdálkodásának továbbfejlesztésében is. Ez évben elkezdik (az anyag már a Helyszínen van) a mintegy 4 kilométer hosszú járda építését. Szeretnének legalább még egy autóbuszjáratot, korszerű bekötő utat. (Ez utóbbi felújítására ígéretet kaptak.) És továbbra is lesz — mindig lesz — „probléma” megvitatni és tennivaló a faluban és persze , így a külső szemlélő, érdeklődő részére is „újság”, közölnivaló. (díj) „igazgató néni” iskola köpenyben Esti szürkületben kanyarodik a Déryné Színház busza az otffyaszszonyfai művelődési otthon elé. A színpadot a korábban érkező műszak mára „bedíszletezte”, a színészek a „művészbejárón” át az öltözőbe sietnek, mi a szervezőtitkárral a nagykapun igyekszünk befelé a csupa üveg, s bizony most csuda hideg épületbe. Az előcsarnok főfaláról Petőfi mellszobra — alatta ios babérkoszorú — középen ping-pong asztal. A büfé már nyitva, világossága körül néhány érdeklődő, főleg férfiak. Fiatal lány siet a klub felé. Kék iskolaköpeny, még a fehér gallér sem hiányzik róla. Tőle érdeklődünk, merre találjuk a művelődési ház igazgatóját? — Én vagyok — mutatkozik be Lakos Gabriella... Szörnyen izgatott, ez az első nagy rendezvénye, s bizony gyéren fogytak a jegyek. Hiába, nem ismeri még a falut, február elseje óta él itt, s először az otthon restanciáját — elmaradt jelentések tömkelegétől a rossz kályhák megjavításáig — kellett feldolgoznia, a házakig személyesen nem jutott el. S tulajdonképpen az iskolaköpeny is „jogos”: hátra van még egy félév, s az államvizsga a szombathelyi tanítóképzőben. Még diák, de kihelyezése több mint a szokásos féléves gyakorlat. Már most vállalnia kell a falu — jövendő munkahelye — kulturális gondjait. Kesereg „szégyenében”, hogy olyan kevesen váltottak jegyet a Trisztánra, s ez a keserűség inkább a jó darab iránti érdektelenségnek, mint az otthon anyagi veszteségének szól. Minden ajtónyílás egyegy gyógyír erre a bánatra, jegyekért jönnek, mégsem kong majd a nagyterem. A pályakezdésről, a helyi viszonyokról és tervekről beszélgetünk a rövid szünetekben, közben Gabiről lekerül a csizma, és a pulcsi, sötét ruhába, tűsarkúba bújik: a példamutatás, a Színházi megjelenés is elvei közé tartozik. Gonddal sürög körülőtte egy idősebb asszony, az édesanyja, aki leköltözött lányához, hogy annak csak a munkára, a tanulásra legyen gondja. Mert nem akármilyen falu ez: háromszobás lakást adott egyből művelődési intézménye új vezetőjének, máris „telepesnek” magáénak érzi a jövevényt. Valóban így van? — Nagyon félre jöttem — meséli Gabi. — Szívesebben mentem volna könyvtárba, itt nagyobb a felelősség. De most már nem bánom! Eljegyeztem magam a faluval, s nem is volt nehéz: a szomszéd községek egyikéből, Pápócról jöttem — az „iskolán át.” Munkáját segítik a pedagógusok, segíti a tanács, a fiatalok, akiket „eddig mindenki csak szidott, de senki sem foglalkozott velük” ... Az első csata, s az első sikerélmény már megvolt. — Tegnapelőtt a Csillagosok, katonákat vetítettük. Utána ankétra hívtam a fiatalokat maguktól, szívesen jöttek át a klubba s rövidesen parázs vitába keveredtünk. Úgy érzem, lesz sikere az ifjúsági klubnak, amelyet minél előbb szeretnék összehozni. A tervek a realitásra épülnek. Most még nem nyúlnak tovább mint a honismereti szakkör újjáélesztése s a Petőfi emlékszoba átrendezése, felfrissítése, vasárnap délelőttönként gyermekfoglalkoztatások megszervezése... Az utóbbit már csinálja. Működik egy vegyes énekkar, népi tánccsoport, irodalmi színpad... A többit nem egyedül akarja — nem is tudná — megtervezni: péntekre hívta össze az embereket, akikre számítani lehet, s most alakítják meg a társadalmi vezetőséget. — Mire a következő darabbal jön a színház telt ház lesz — ígéri — személyesen megyek el mindenkihez, mert, hogy csak a faluval együtt lehet megteremteni a színvonalas népművelést. Pályakezdő hitvallásnak nem kevés ez. S ha eszerint folytatja az alig megkezdett életutat a tervek helyébe már eredményeket írhatunk ... Szakály Éva 1968. március 1. Péntek VAS NÉPE Ha elmondod, idagadom Különös ismertetőjele nincs. Bibircsók nem ül az orrán, nincsenek elálló, nagy fülei, az átlagembertől nem üt el külső jegyeiben. Mégis más. Amikor beszélgetsz vele, hamarosan rájössz, hogy van benne valami, ami megkülönbözteti másoktól. Sőt arról is meggyőződsz, hogy nem először találkozol ezzel a típussal. Beszél, beszél, véleményt alkotó, hangja fölényes, és kritizáló. Bírálatát kommentálja: „Nagyon jól látom a dolgokat...” „Bíznák csak rám az ügyet, huszonnégy óra alatt a végére járnék...” Ilyen és hasonló mondatok röpködnek. Aztán egy váratlan pillanatban kibukik a száján, ami idézem most ezt a típust: „De ez aztán köztünk maradjon! Különben, ha elmondod, úgyis letagadom...” Ismerős, ugye? Ha elmondod, letagadom. Ők azok, akik négyszemközt lerántják a leplet a „hibákról”, ők azok, akik kifinomult érzékkel rátapintanak a dolgok lényegére, bírálnak le és fel, egyaránt, kidüllesztett mellel felfedik a munkahely belső ügyeit, az úgynevezett kulisszatitkokat, akik úgymond, markukban tartják a főnököt, s csak egy szavukba kerülne... És így tovább, és így tovább. Ám a vége mindig az: nem szóltam semmit, ha elmondod, letagadom. A minap újfent összefutottam egy ilyen „keményveretűnek” látszó, fontos emberrel. A kis tárgyalóasztalnál ültünk, fontos és kevésbé fontos dolgokról beszélgettünk. Az illető ugyancsak sűrűn bele-beleszőtte mondanivalójába a fentebb idézett mondatokat. Nem bírtam megállni, feltettem neki a kérdést: „Ha ilyen jól látod a dolgokat, miért nem lépsz közbe? Miért nem állsz ki keményen, s mondod meg ember, s világ előtt az igazat?" Mire az illető: „Hogy képzeled? Nincs nekem olyan szilárd bázisom, hogy mindezt kimondjam!" Nekem erős a gyanúm: nem a bázissal, hanem a gerincével lehet baj. Úgy vélem, az nem elég szilárd. Vagy, ha mégis szilárd volna, akkor az nem felel meg a valóságnak, amit elmondott. Amit egyébként úgyis letagadna ... (pósfai) Kéthavi nyereségrészesedést fizet a jubiláló Vegyes Vegyi Hisz Tíz évvel ezelőtt néhány szombathelyi kisiparos elhatározta, hogy követi társai korábbi példáját, szövetkezetet alakít és az összefogás nagyobb lehetőségeit kihasználva dolgozik. Nehéz volt a kezdet. Se korszerű műhely, se vezetéki tapasztalat, se képi berendezés. Néhányan ki is léptek a kezdeti kudarcok után, de a bizakodók állhatatosak maradtak és az élet őket igazolta. A Vegyes Vegyi Ktsz tíz év után felzárkózott az eredményesen gazdálkodó szövetkezeteik közé. Az első évi 18 főről 145- re emelkedett a létszám. Tavaly pedig már több mint 15 millió forint értékű árut készített, illetve szolgáltatást nyújtott a közületeknek és a lakosságnak. Ünnepi közgyűlés Szombathelyen ★ A legjobb brigádok megjutalmazása ★ Ezer aprócikk a lakosságnak A városi pártbizottság, a KISZÖV, valamint más ipari és pénzügyi felsőbb szerv képviselőinek jelenlétében Szombathelyen megtartott kettős ünnepi közgyűlésen Varga Károly, a kisz elnöke számolt be tíz év fejlődéséről, a tavalyi termelési sikerekről és az új gazdasági mechanizmusban a szövetkezetre váró feladatokról. A legkedvezőbb visszhangot az a bejelentés váltotta ki, hogy a szövetkezet kéthavi fizetésnek megfelelő nyereségrészesedést oszthat dolgozóinak. Ez a megyében — valamennyi üzemet figyelembe véve — a legmagasabb nyereségrészesedés. Pedig az évközi jutalmazásokra, kulturális és sportcélokra , 39 ezer forintot tartalékoltak is. A szövetkezet ma már vegyi, kádár, bognár, kötélgyártó, kovács és féregirtó részleggel dolgozik és a kereskedelemnek szállított nagy tételű áruk mellett kielégíti a sokrétű helyi igényeket. A műszaki fejlesztésre, gépek beszerzésére nagy gondot fordítottak és ez elősegítette a termelékenység, majd a nyereség növelését. Többek között keverőgépet, 250 tonnás sajtélét, doboztűzőt, PVC műanyag hegesztőt, félautomata szárító szalagot üstöket,, kombinált gyalugépet, villanyfúrót, gépkocsikat állítottak a termelés és a szállítás szolgálatába. Az ünnepi közgyűlésen Ungár Jenő a KISZlöV nevében díszoklevelet nyújtott át a jubiláló szövetkezetnek. A ktsk vezetősége pedig oklevelet, jelvényt és pénzjutalmat adott a törzsgárda tagjainak, a brigádversenyben kitűnteknek. Az első helyezett vegyi részleg viaszkészítő brigádja 1500, a második helyezett féresirtó brigád ezer, a harmadik helyezett bognárbrigád 500 forint különjutalmat kapott. Még egy kedves epizód volt a közgyűlésen. Janzsó Miklós párttitkár javaslatára táviratot küldtek az MSZMP Központi Bizottságának, amelyben sok sikert és eredményes munkát kívántak a kommunista- és munkáspártok konzultatív találkozójához. A jubiláló szövetkezet tagjai vastag borítékkal, elégedetten távoztak az ünnepi közgyűlésről és megfogadták: mindent megtesznek, hogy az idén, az új gazdasági mechanizmus viszonyai között is eredményesen gazdálkodjanak, öregbítsék a szövetkezet jó hírét F. L.