Vas Népe, 1968. május (13. évfolyam, 101-126. szám)
1968-05-01 / 101. szám
Májusi köszöntő A virág, ami ma hajnalra kibomlott: májusi virág, • a virágba borult fák: májusi fák, égő lobogunk A kert, a hegy, a város májust köszönt. Lobogaikat — tépett, foszló, öreg zászlókkal, és feszülő mai selymekkel És a réteken, tereken örvendezve májusiak állnak. Szalagokkal díszítjük, virágfüzóreállel, ágiakkal. Májusi jelekkel, szabadsággal, hű_séggel, emlékezéssel. De mi volt,ki is adta meg ezt az első májusi — a május 1-re mondjuk csak így: májusi — jelt? Talán az a párizsi határozat 79 évvel ezelőtt, amely a II. Internacionálé első alakuló kongresszusán kimondta: „Egy bizonyos időpontban nagy nemzetközi tüntetést kell szervezni, mégpedig oly módon, hogy egyidejűleg minden országban és minden városban egy meghatározott napon, a munkások követését a hivatalos szervektől a napi nyolcórai munkaidő bevezetését és a párizsi nemzetközi kongresszus többi határozatának megvalósítását... Egy ilyen tüntetés rendezését 1890. május elsején, ezt az időpontot fogadjuk el a nemzetközi tüntetés napjául...” A május egyet a munkásosztály avatta nemetközi ünneppé. De a májusi jel — a szabadság jele — az első május, fák dacoló és diadalmas felállításai, jeladásai már régebbről hirdették a májust. Az üldözésiben, a rabságban születtek ezek a májusfák. „Szabadságra” is lett hát az első nevük: L’arbe de la liberté. Az első májusiél — de ki tudja pontosan, hogy a világ minden táján a szabadságért szót és fegyvert emelő népek hol emelték pontosan a legelsőt— talán az Angliából menekülő üldözöttek hajója, a May Flower vitte át oromdíszében, az új világba. Innét is a hajó neve — májusvirág —, s Kossuth Lajos 1852-ben visszatérve amerikai körútjáról a Plymouthi kikötőben így beszélt róla: „Az önök szabadságfája, a May Flower, a miénk az osztrákok akasztófája”. A májusok a szabadságért harcoltátl, a szabadságot köszöntötték. A latin eredetű fiam is, május is azt jelenti: virágnyitás, újjáéledés. Az első szervezett május 1-et — miként az a határozat Párizsban meghozatott — 78 évvel ezelőtt ünnepelte a világ és egyetlen esztendővel sem maradtunk el mögötte. 1890- ben május 1-re nagyarányú felvonulást terveztek, de ezt a rendőrség nem engedélyezte. Azért május 1. virágai akkor is kibontottak. Kisebb csoportokban vonultak fel a Városligetibe a munkások, végül is hetvenezerre növekedett számuk. A fővárosban ez addig soha nem látott, hatalmas tömeg volt Az akkori gyűlésen felolvasták a szentpétervári munkások üdvözlő táviratát is. A májusi menetben ma sok helyen öreg, tépett zászlók is romulak. Harcok, küzdelmek, győzelmek zászló veteradiái. Az idei májusi zászlók rengetegjében egy öreg lobogó 77 éves születésnapját üli. Jártaim „nála” Orosházán, történelmünk e zászló tanúja emléke előtt tisztelegni: ez a foszló, öreg selyem adta az első jelet a parasztság csatlakozásának a munkásokhoz, ez vezette az első, szervezett viharsanti földmunkás-megmozdulást. Fehér selyme egyik oldalán pirossal hímezve a három 8-as, a másikon: „Föld! Kenyér! Szabadság!” 1891. május 1-én bontották ki először — sortűz is dörrent ekkor, a riadt hatalom, a főszolgabíróság a főispánnak „orosházi zendülés”-ről táviratozik. Májusi zászló történelme — csendőrségi, katonasági utasításokban, statáriumban, ügyészségi végzésekben, bírósági ítéletekben is olvashatjuk. Ég a történelmet, életünket maradandóvá rögzített költői sorok. Juhász Gyula »Május ünnepe” így kezdődik: »A hatalom kiadta a parancsot: Ne legyen ünnep május elsején! Zászló ne lengjen és ének ne zengjen Csak robotoljon csöndben a remény!”... Vonulnak a májusi zászlók, a történelmeit írják és róluk az időt maradandóvá jegyző „riporterek” örökítik meg. Ady Endre a 65 év előtti május 1-ről így tudósít: „Vörös lobogók alatt rengeteg ezer ember ünnepel ma Magyarországon. Belereszket a gyöngeszívű annyi.. Forradalom zúg a világon, nálunk azonban nem vutcánok tüzelnek, hanem lappangó, fojtó házitűz pusztít...” A májusi zászlókba a történelem szele kap. Egy pillanatra, csak egy rövid idézetre még álljon meg a krónikás, az 1919-es esztendőnél. Csak egy háromsoros rendeletet idézzünk, amelyet a forradalmi kormányzótanács adott ki. „A magyarországi Tanácsköztársaság május 1-ét, a világ forradalmi proletariátusa nemzetközi egységének emléknapját, a proletáréi lám ünnepévé avatja. E napon minden munka szünetel”. Vonulnak a zászlók, virággal, májusfákkal köszöntjük május 1-ét. Köszöntjük most az ünnepet az örömöt a virágnyitást, az újjáéledést. A vidámságnak, szép hagyománynak se szeri, se száma. Sokága a májusfa, vagy ahogy egyes vidékeken mondják: hajnalfa, zöldág, májfa. A szerelemnek is van rajta ága. A legények állították kedvesük háza elé. Vannak olyan községek, ahol csak egy közös fát állítanak a legények, s arra a sok ajándékok Van olyan hagyomány is, ahol csak a falu széne kap májusiét. Hagyományok, s mai vidám ünnepi szokások: zene, tánc, bál. De épp ezért is, mielőtt a megkezdett Juhász Gyula verset befejeznénk, idézzük legalább emlékeztetőül az első két sorát: „A hatalom kiadta a parancsot:Ne legyen ünnep május elsején!” De így emelkedik magasba a vers, mint ahogy májusi zászlók is emelkednek: „.. .Mint győzelmi zászló, énbe lendült A jegenye, s ezer pacsirtadal Hirdette boldogan és büszkeséggel, Hogy itt van május és a diadal!”... K. Gy. Ünnepi program Szombathelyen és a megyében Szombathelyen: fél 7-től zenés ébresztő. 10 órakor a Puskin parkban Gyurácz János, a városi tanács vb elnöke, a Jókai parkban Wágner József, a városi pártbizottság titkára köszönti az ünneplő dolgozókat. Ezt követően a késő délutáni órákig mindig a parkban kulturális és sportműsorok. Sárváron délelőtt 9 órakor fürdőavatás. Hosszúperesztegen délután fa 4 órai kezdetel a művelődési otthon átadása. Tompaládonyban klub és tanácsháza. Molnaszecsődön & Nemeskoltán klubavatás. Világ proletárjai egyesüljetekIVm. évfolyam, 101. szám Ára 1 forint 1968. május 1. Szerda Új falak között a Vérellátó alközpont Átadták a megye legújabb intézményét Vas megye egészségügyének két jelentős mozzanata zajlott le tegnap Szombathelyen. Délelőtt megyei véradókonferenciát rendeztek a mozgalom 20. évfordulója alkalmából a pártszékház nagytermében, délben pedig felavatták az új Vérellátó Alközpontot Az ünnepségeken megjelentek és az elnökségben foglaltak helyet dr. Szabó Zoltán, a Központi Bizottság tagja, egészségügyi miniszter, prof. dr. Simonovits István, az ÓVSZ főigazgatója, dr. Hollán Zsuzsa, az OVSZ Központi Kutatóintézetének igazgatója, dr. Soóky László, a Magyar Vöröskereszt főtitkárhelyettese, dr. Boros Béla, a Pécsi Orvostudományi Egyetem rektora. Megyénk vezetői közül Kovács Antal, a megyei pártbizottság első titkára és dr. Gonda György, a megyei tanács vb elnöke. Eljöttek a szomszéd megyék küldöttségei is és népes küldöttséggel képviseltették magukat Vas megye városai, járásai, községei, továbbá sok vállalat és intézmény. A megjelenteket dr. Molnár László megyei főorvos üdvözölte, majd dr. István Lajos, az OVSZ szombathelyi alközpontjának vezetője tartott referátumot, amelyben a vasi véradómozgalom húszéves fejlődéséről, eredményeiről adott számot. A megyei pártbizottság, a megyei tanács nevében Kovács Antal elvtárs köszöntötte a megjelenteket, elismerését fejezve ki a véradómozgalom húsz év alatt elért eredményeiért mindazoknak, akik véradókként, szervezőkként részt vállaltak e nemes mozgalom tennivalóiból s példájukkal, áldozatkészségükkel hozzájárultak ahhoz, hogy Vas megye országosan is kiemelkedő elismerést vívott ki magának. — Társadalmunk vezető erejének, a pártnak minden tettét az emberről való magas szintű gondoskodás vezérli — mondotta többek között. — A párt tömegeket mozgósító erejére épül az a társadalmi összefogás is, amely a véradás erkölcsi alapjává vált. Pártunk nagyra értékeli és a pártmunka szintjére emelte a véradást és a véradásért végzett minden munkát. Beszéde befejező részében az új feladatok maradéktalan teljesítéséhez további sikereket kívánt. A következőkben Szabó Zoltán miniszter emelkedett szólásra s a húsz év eredményének rövid méltatása után kitüntetéseket adott át Négyen az Egészségügy Kiváló Dolgozója, öten a Vöröskereszt Kiváló Dolgozója, hatan Kiváló Véradó kitüntetést kaptak. A szombathelyi Egészségügyi Szakiskola miniszteri dicséretben részesült. Ezután több felszólaló méltatta a vasi véradómozgalom eredményeit. ★ A konferencia befejezése után a mintegy háromszáz főnyi vendégsereg átvonult az új Vérellátó Alközpontba, ahol a város érdeklődő lakóinak népes táborához csatlakozott. Az evatóünnepséget dr. Gelencsér József, a megyei Markusovszky Kórház megbízott igazgatója nyitotta meg, majd átadta a szót dr. Gonda Györgynek. Gonda elvtárs bevezetőjében a három évvel ezelőtti árvíz pusztításairól emlékezett meg, amelynek a korábbi vérellátó áldozatául esett. — Három év telt el azóta — mondatta ezután — és most egy új, korszerű alközpont avatására jöttünk össze. Azt, ami elpusztult, megszépülve, gazdagon teremtette újjá a mi szocialista rendszerünk, annak embert és egészséget formáló mélységes humanizmusa. Annak méltatására, hogy az új intézmény mennyivel színvonalasabb, sokoldalúbb segítséget tud majd nyújtani a gyógyításhoz, a szakemberek illetékesebbek. Tulajdonképpen majd az élet, az új feltételek között végzett munka igazolja a tényleges változást, az új vonásokat. — Ha valaki megírja majd megyénk történetének 1968. évi fejezetét — folytatta — és ebben az egészségügyi ellátás körülményeinek alakulását, mindenképpen felemelő összegezés megtételére lesz hivatott. Ez az év azzal kezdődött, hogy az egészségügyi miniszter elvtárs az ország kórházai között elsőként oktató kórházzá minősítette mengyei kórházunkat. Ez önmagában véve is nagy horderejű elismerése az itt folyó munkának, orvosaink és egészségügyi dolgozóink magas színvonalú tevékenységének. Ezzel párhuzamosan ez évben meggyorsult a megyei kórház rekonstrukciója, korszerűsítése, amely az egész kórház életét az eddiginél lényegesen kedvezőbb feltételek közé emeli. E nagyszabású munkának, amelynek még csak a kezdetén tartunk, egyik eleme az új vérellátó alközpont avatása is. És e folyamat további részeként épül a sugárterápiás decentrum, amelynek nem oly távoli átadása, az ugyancsak befejezés előtt álló sárvári rendelőintézettel együtt további kedvező körülményeket teremt a megye egészségügyi ellátásában. Minden túlzás nélkül elmondhatjuk, hogy az a nagy anyagi és szellemi koncentráció, amelynek olyan kimagasló szervezője volt néhány évtizeddel ezelőtt dr. (Folytatás a 3. oldalon) Gonda elvtárs az avatóbeszédet mondja. Az átadás jelképes pillanata. ljen május