Vas Népe, 1968. május (13. évfolyam, 101-126. szám)
1968-05-01 / 101. szám
Átadták a megye legújabb intézményét (Folytatás az 1. oldalról) Pethó Ernő igazgató-főorvos, most van megújulóban, kiteljesedőben, most válik szocialista tartalommal telítve az egész megye, sőt az ezt meghaladó terület lakosságának magasfokú egészségügyi ellátást teremtő hálózatává Beszéde további részében a szónok annak jelentőségét méltatta, hogy olyan új létesítménnyel lett gazdagabb a megye, amely nem gyors avulásra ítélt, provinciális létesítmény, hanem előremutat és sok másfejlesztés számára irányt, mértéket szabhat. Szólt a megelőző intézményben folyó munka kiváló eredményeiről, a fejlődésről, s arról, hogy a nehéz körülmények között is tiszteletet és elismerést vívtak ki az alközpont dolgozói megyénkben, s a megyén kívül is. Ezután az új feladatokról beszélt, kiemelve: az új intézmény megteremtette annak a feltételeit, hogy a vérből készült gyógyszerek, különleges készítmények előállításával, oktató tevékenységükkel még pontosabban és színvonalasabban tudják majd teljesíteni azokat a kötelezettségeket, amelyek elválaszthatatlanul munkájukhoz tartoznak. Beszéde további részében méltatta a tervezők és a kivitelezők nagyszerű munkáját, majd a megye, illetve a megyeszékhely jó ütemű fejlődéséről szólt, amely nem választható el az ország fejlődésétől. — Mindezekben közös munkánk, szándékunk, elhatározásunk ölt testet, bennünket, társadalmunkat, közös jövőnket szolgálja, miénk a szó legteljesebb értelmében. Miénk az új vérellátó alközpont is. Megyénk lakóinak munkája kelt benne életre, bennünket szolgál, mi állunk meg falai előtt, tisztelve az alkotást, mélységesen megbecsülve a munkát, amely falai között folyik. Az új intézmény bizonyítéka, ha összefogunk, újat és hasznosat, szépet akarunk, akkor a mi pártunk, társadalmunk, kormányunk mellettünk áll, s amikor tenni, segíteni kell, nem maradunk magunkra. Vérellátó Alközpontunk dolgozói az új falak között teremtsenek olyan alkotó légkört, dolgozzanak olyan sikerrel, ami méltó eddigi munkájukhoz és méltó új otthonukhoz. Munkájuk szolgálja mindazt a nemes célt, amiért csak embernek munkálkodni érdemes. Ezer gondolatok jegyében kívánat az alközpont, dolgozóinak nagyon sok sikert és gazdai eredményeket. Megkérem professzor doktor Simonovit István elvtársat, hogy az italközpontot vegye át. Prof. dr. Simonovits István, az Országos Vérellátó Szolgálat nevében átvette az új épületet, majd köszönete mondott az MSZMP Vas megyei Bizottságának, a megyei tanácsnak s mindazoknak a szerveknek, amelyek az új alközpont létesítésében közreműködtek. — Ez az új épület — mondotta ezután —, minden ékes szónál meggyőzőbben igazolja az emberről való gondoskodás szocialista elvét. Bizonyos vagyok abban, hogy az alközpont azzal a jól szervezett és lelkes munkáival, amellyel sokkal rosszabb körülmények között is helytállt és országosan elismert, kiemelkedő eredményeket mutatott fel ebben a korszerű és, felszerelt, szép új intézethez még magasabb szinten teljesíti majd mindazt, amit Vas megye és az ország lakossága, a betegek, az orvosok és nem utolsósorban a véradói bizalma tőlük elvár. Ebben a reményben veszem át az új létesítményt és kívánom, hogy sok-sok beteg gyógyulásához járuljon hozzá áldásos tevékenységével. Ezután Simonovits elvtárs átvágta a bejáratot jelképesen elzáró szalagot, s ezzel az intézetet átadta rendeltetésének. Ennek megtörténtével több száz főnyi közönség megtekintette az új intézményt. Vágvölgyi László A véradókonferencia elnökségében. Aprókat lépve követ te a művezetőt. Tartásában volt valami a megszeppent kisiskoláséból. Óvatosság és riadtság vegyült mozdulataiba, mint aki idegen világban jár... Új lányt villantak össze a szemek a fejkendők alatt, voltak akik halvány mosolyt küldtek feléje. A csattanó gépek nem tűrték a kíváncsiságot, s így a műszak végéig az új lány talány maradt. Szőke, vékony, de izmos fiatalember javította az álló szövőgépet. Élénk, tarkakockás inget viselt, mely kiemelte bőre barnaságát. — Tóni, új lányt hoztam a partiba — szólt oda hozzá vidáman a művezető. A fiatal férfi felemelte fejét. Nyugodt, szürke tekintete úgy megakadt a lányon, mintha soha nem akarná levenni róla. Csodálkozó fényes, fekete szemek néztek vissza rá a szívalakú arcból, s ahogy mosolyra húzta gyerekesen vékony száját, kivillantak apró, hegyes fogai. Olyan mint egy aranyos kis cirmos — gondolta a férfi, s maga sem értette, de örült a lánynak. „Meglátni és megszeretni egy pillanat műve volt” — a gyár két fiatalját az első nevctől kezdve ebbe a kategóriába sorolták, s előbb tudták, mint ők: Giziből és Maráczi Antal segédművezetőből hamarosan egy pár lesz. Munka után együtt léptek ki a LATEX szombathelyi gyárának kapuján. A férfi minden este hisze kísérte a lányt, aki albérletben lakott. Tavasz volt, s mire ősz lett egy szeptemberi reggelen bejelentették a művezetőnek: tíz nap múlva megtartják az esküvőt. Pincegarzon. A szép új bútorok, a roskadásig teli könyv, szekrény, a nagyképernyős televízió sértődött ellentmondással állnak az alagsori szobában. Nyitva az ablak, de így is érezni a falak páráját A fiatalasszony semmit sem veszített gyereklány vékonyságából, pedig már több mint három éve bekötötték a fejét. A gyárban mondták meg hogy itt laknak a férfi szüleinél egy új családi házban Az idősebb családos testvér és az öregek laknak a magasföldszinten, ezért a lesifjabibaiknek jobb megoldást nem találhattak. —— Három évve beadtuk a szövetkezeti lakáskérelmünket de hiába. Most vettünk egy házhelyet. Ha másképp nem megy, hát építünk — mondja Maráczi Antal. Gizi konyharuhával törölgeti lisztes kezét és szemérmes mosollyal hozzáfűzi - nem várhatunk a végtelenségig, mert szeretnénk eg kisfiút, vagy egy kislányt, ebbe a vizes lakásba felelőtlenség lenne... — kiejtését még érezni az alföldi tájszólás ízét Avári Életre terelődik a szó kedves melegséggel beszélnek egymásról: — Kezdettől fogva egy műszakban dolgozunk, sokat keszűnhetek Tóninak... A mű vezetőn kívül ő volt az, az az első perctől fogva mellér állt. Nem kivételezett vele, és ezt a jó szokását megtartotta továbbra is Szeretem munkatársaimat. Amióta brigádot vezetem, nálunk legkisebb a gépállási idő, ebben a családi kapcsolatna is nagy része van. — Mindig úgy beszél, mint ha az én érdemem volna a jó munkája, — hárítja el a dicsőséget a férj és tréfálkozva folytatja — pedig ha így lenne a tíz asszony és lány nem Gizit, hanem engem választott volna brigádvezetőnek. Az asszonyka felnevet, az■ tán elmondja: nincs még egy ■ hónapja, hogy először elnyerték a szocialista brigád címet, s már csak azért is büszkék ■ rá, mert az üzemben ebben a brigádban dolgoznak a legfiatalabbak. — Hogyan került Szombat, helyre? — fordítok a társalgáson. — Debrecenben kevés a munkalehetőség. Itt él egy rokonunk, ő ajánlotta fel a segítségét. ■ — Nincs „honvágva”? — Nekem, hogyan lenne? Hiszen már Vas megyei vagyok — s karját játékosan férje karjába fűzi. RollyCfejt a tervük: a házépítéshez gyűjtenek, jövő tavasszal már az alapokat akarják ásni, de egy hetes balatoni nyaralást is beszorítottak a költségvetésbe. — Szeretnék beiratkozni a textilipari technikumba, Tóni már elvégezte, s nekem sem ártana... — Bizony nem — néz rá tettetett főnöki szigorral a férje. Dél felé közeledik az idő. Gizi mentegetődzik, hogy vissza kell vonulnia a konyhába, mert félbehagyta a „hatlapos” sütését Még néhány szót váltunk „az asszony háta mögött”. — Gizi , olyan mint egy kedves, nagy gyerek, mindent lelkesedéssel fogad, s roppant alkalmazkodó... — Hogyan tudja összeegyeztetni a főnök és a férj szerepét? — Néha nehezemn, azt hiszem a gyárban túlságosan szigorú vagyok hozzá, mert a legkisebb hibáért is szólok. — Persze itthon azonnal kibékülnek? — A férj már éppen válaszolni akar, de Gizi bedugja fejét az ajtón és megelőzi: — Tévedes! Olyankor itthon is ..mosolyszünet” van! Horváth Anita * Gyári szerelem 1968. május 1. Szerda Elutazott a csehszlovák mezőgazdasági küldöttség A hazánkba látogatott csehszlovák mezőgazdasági küldöttség kedden eutazott Budapestről. Tibor Bogdanovszky, a Szlovák Nemzeti Tanács mezőgazdasági meghatalmazottja, a küldöttség vezetője az elutazás előtt nyilatkozott az MTI munkatársának: — Elsősorban az érdekelt bennünket, hogyan működnek Magyarországon a tsz-ek érdekvédelmi szervei, nálunk ugyanis ilyen szervezet még nem létezik, de mielőbb létre akarjuk hozni. A két ország mezőgazdasági szakembereinek meghitt kapcsolata nem újkeletű és most —, hogy több magyar gazdaságot meglátogattunk — látjuk csak igazán, mennyi kiaknázhatlan lehetőség van még. Már 1962-ben szerződéses viszony szabályozta a Bábolnai Állami Gazdaság és a csehszlovák baromfitenyésztők kapcsolatait. A legjobb szovjet búzafajtákat is Magyarországtól kaptuk. S meghonosításuknál az itteni tapasztalatokat kamatoztattuk Egész sor gép, technikai eljárás bevezetésénél, elterjesztésénél kértük ki magyar barátaink szakvéleményét és ezekre mindig is számíthatunk. Befejezésül hangsúlyozta: külön öröm számunkra, hogy dr. Dimény Imre miniszter elvtársat mostani látogatásunk során meghívhattuk Csehszlovákiába. (MTI) VAS NÉPE Bizonyítanak a szombathelyiek Számottevő politikai sikerként nyugtázta — legutóbbi ülésén — a szombathelyi városi pártbizottság a megyeszékhely ipari és kereskedelmi üzemeinek, vállalatainak alapos felkészülését a gazdaságirányítás új rendszerére, valamint az első negyedévi gazdasági eredményeket. Tulajdonította ezt a párt-, és tömegszervezetek, a gazdasági vezetők céltudatos előkészítő tevékenységének, a dolgozók új iránti fogékonyságának, szorgalmas munkájának. Annak, hogy már a múlt évben — főleg annak második felében — kedvező politikai és gazdasági alapot teremtettek az áttérésre. Tavaly sem rekedt meg az állóalapok továbbfejlesztése, folytatódott az ipar bővítése, emelkedett a gyártott termékek mennyisége, javult a minőség, gazdagabb és választékosabb a lakosság ellátása. Az előző évhez képest 25—30 százalékkal több volt a beruházás, 8 százalékkal emekedett az iparban foglalkoztatottak száma, kedvezőbben alakult a termelékenység... Ezek az eredmények teremtettek olyan gazdasági és politikai alapot, amelyre az idei terveket építeni lehetett. Év elején még néhány körülmény zavarta a tervezést. Késtek a kalkulációs és árképzési Irányelvek, elhúzódott a beszerzési árak közlése. Ezek ellenére már most érvényesült — majd mindenütt — az önálló kezdeményezés, az igények és a várható értékekesítés pontos felmérése, a kapacitás számbavétele. Kifejezésre jutott a tervekben a termékmennyiség lehetséges és célszerű növelése, a minőség javítása, a kereseti lehetőségek bővítése a megfelelőbb munkakörülmények elérése, az ésszerűbb munkaerőgazdálkodás Figyelemre méltó ahogyan e terveket készítették. A LATEX-ben egyszerre több variációt dolgoztak ki, s széleskörű vita után, sokoldalú gazdasági és gazdaságossági megfontolással a legjobbnak ígérkező tervet szentesítették. A Cipőgyárban két lépcsőben készült a terv Először szerteágazó tájékozódás után irány,elveket dolgoztak ki a gyár politikai és gazdasági vezetői. Ezt követte az anyag-, az áruforgalmi a termelő főosztályok körültekintő felmérése, a várható igrények és a rendelkezésre álló kapacitás 6-’ridbe vetése. Közben egymás után születtek az új helyzetből, körülményekből fakadó gazda-sági intézkedések. A Mező 11,7 SZÁZALÉKKAL EMELKEDETT A TERMELÉS ★ GONDOK AZ ANYAGELLÁTÁSBAN ★ 8,1 SZÁZALÉKKAL TÖBB IPARI MUNKÁS ★ JÚLIUSTÓL HÚSZEZREN 44 ÓRÁS MUNKAHÉTBEN DOLGOZNAK ★ 3 SZÁZALÉKKAL NŐTT A KERESKEDELMI FORGALOM gépgyárban megoldották a gazdaságosabb szállítást. A XII-es Autójavítónál bevezették az alkatrészek műanyaggal való felújítását. A Fűrészüzemben elkezdték a mezőgazdasági épületeik panelelemeinek gyártását. A LATEX-nél tökéletesítették a technológiát a szövés helyett a fűtésre tértek át A Pamutiparban újabb eljárásokat alkalmaznak a fonal minőségének javítására, így sikerült elérni hogy a megyeszékhely szocialista iparának termelése 11,7 százalékkal felülmúlta a tavalyi első negyedévit. A készpamut termelése 12, a gyapjúszöveté 10,8, a lábbelié 10,8, a forgácslapé 31,3 és a vaj termelése 10,1 százalékkal maggasabb az egy évvel ezelőttinél. Pedig a hazai, s főleg az export értékesítésben bizonyos zavaró jelenségek is mutatkoztak év elején. Elhúzódott a külkereskedelmi vállalatok megrendelése, ami megakasztotta a szállítást. Ennek ellenére a Cipőgyár, a Pamutipar és a Ruházató Vállalat is tudta teljesíteni exporttervét, a Tejipar pedig 27 százalékkal többet vitt ki a tavalyinál. Év elején még feloldhatatlan feszültséget vélt a gazdasági vezetők nagy része a termelő és értékesítő vállalatok pénzügyi kapcsolatában. Sokan méltánytalanul hátrányosnak találták a hitelrendszer új formáit és feltételeit. Azóta a feszültség feloldódott, a szállítás és a fizetés folyamatos. Az igénybe vett hitelek megtérülése észrevehetően gyorsul, nőt a gazdasági hatékonyságuk. A bizonytalankodást a mind nagyobb pénzügyi önállóság váltja fel. Gyérültek, de nem szűntek meg az anyagellátásra vonatkozó panaszok. A Cipőgyár általában csak drágább anyaghoz jut. A ruhaipar csak úgy kap jobb anyagot, ha a gyengébbet is megveszi. A LATEX — utánpótlás hiányában a törzskészletei felhasználására kényszerült pamutfonálból, s így importra szorul, a kiszamek lényegében megszabják, diktálják a termelésükből szükséges anyag szállítási feltételeit. A háziipari szövetkezetek többnyire csak felárral jutnak anyaghoz. Gyakori a késedelem a kooperáló vállalatok anyagszállításában. Nagy leleményességet, a lehetőségek rugalmas felkutatását és maximális hasznosítását igényli a vállalatoktól e nehézségek leküzdése. Szerencsére, a siránkozás helyett itt is az önálló kezdeményezés kezd kibontakozni. Néhány hónapja még a bizakodó, a gazdaságirányítás új rendszere alkalmazásához nagy reményeket fűző közvélemény is munkaerő elbocsátástól tartott. A tények erre is rácáfoltak már az első negyedben, amikor a Pamutiparban 71, a REMIX-ben 87, a Műanyag-üzemben 42, a Cipőgyárban 70, a Fűrészüzemben 59 új munkás felvételére került sor, összességében Szombathelyen 8,1 százalékkal emelkedett a foglalkoztatottak száma. Különösen örvendetes, hogy a felvettek többsége nő, akik hosszabb ideje várnak elhelyezésre. A Lengyár 20—25 munkással többet tudna foglalkoztatni már most. Városszerte hiány van vasipari szakmunkásoikiból és segédmliunkásoikiból, főleg a nehezebb fizikai munkánál. Elcsitultak az anyagi érdekeltség körüli élesebb viták is. A politikai és gazdasági vezetők, aktivisták közreműködésével a dolgozók megismerték e törekvések és elképzelések lényegét. Kezd gyakorlattá válni a minőség javítására és a gazdaságosságra ösztönző, differenciáltabb bérezés. Nem csökkentek a szociális és jóléti juttatások sem. A kifizetett nyereségreszesedés mintegy 17 százalékkal magasabb a tavalyinál, s különösen kiemelkednek a szombathelyi üzemek. Szombathelyen még csak az ÉDÁSZ-nál vezették be a csökkentett munkaidőt. A tapasztalatok igen kedvezőek, s jó hangulatot teremtettek. Megszűnt a munkaerő-mozgás, a gépesítés és karbantartás ésszerűsítésével sikerült elérni, hogy a kiesett idő nem megy a munka rovására. További biztatást, bátorítást ad ez azoknak az üzemeknek, vállalatoknak, amelyek az év második felében térnek át a rövidebb mimikaidóre. Ez mintegy húszezer embert — a városban foglalkoztatottak 60 százalékát — érinti majd. Nem közömbös fiát, milyen gondosan végzik a tavaly megkezdett előkészítést, menynyi figyelmet fordítanak mások és saját iparágaik tapasztalatainak hasznosítására, hogyan módosítják ez irányban üzem-, és munkaszervezésüket, s igazítják a munkarendet a dolgozók igényeihez. Csattanós cáfolatra találtak az áruellátással, az árak alakulásával kapcsolatos, alaptalan híresztelések is. A város kereskedelmi forgalma — bár a megyeinél és az országosnál alacsonyabb — 3 százalékkal emelkedett A készletek megfelelőek, az ellátásban nem volt számottevő fennakadás. Ezek hát az első negyedév főbb tényei, amelyek kedvező képet festenek, jó közhangulatot teremtenek a bizalmat erősítik. Nagy hatással vannak a termelésre, a gondosabb, fegyelmezettek munkáira, bátorítanak a további kezdeményezésre. Az eredményeit dicsérik a kommunistákat, a tömegiszervezeti aktivistákat, a gazdasági és műszaki vezető, két, minden becsületesen dolgozó embert. Azokat, akik részesei voltak a tervek kimimhálásának mozgatói és végrehajtói a hasznos törekvéseknék éber figyelői és számonkérői a kitűzött cé-'cé megvalósításának. Dézsi Mátyás