Vas Népe, 1968. június (13. évfolyam, 127-152. szám)
1968-06-01 / 127. szám
A tagság egy része izombős. A másik része — ,tán éppen azok az emberek, akik az egy évvel előbbi választáson legjobban kardoskodtak a jelenlegi vezetők mellett — lázong, intrikál, új vezetőséget akar. Az utóbbiaknak csak abban van igazuk, hogy ebben a kis hegyháti faluban valóban minden változásért kiált. A tsz megalakulása után mindjárt kátyúba esett, s azóta sem tud előbbre jutni. Bár a gyarapodás — elsősorban istállók, gazdasági épületek és a gépesítés terén —, szembetűnő, de a gazdálkodást illetően az olasziai tsz a járás egyik leggyengébb gazdasága. Fennállása óta — egy évet kivéve —, jelentős állami dotációban részesült. Tavaly ez a segítség 1 millió 900 ezer forint volt. Talán rosszak a természeti adottságok? Nem. Igaz, hogy nincsenek első osztályú földjeik, a munkát nehezítik és drágítják a domborzati viszonyok, de hasonló adottságokkal rendelkező hegyháti falvakban már bizonyították, hogy itt is lehet eredményeket elérni, ha évenként nem változik a vezetőség, ha a tagság egyöntetű, ha nincs torzsalkodás, bizonytalanság, stb. Több, szóban és levélben érkezett panasz után a napokban valósággal „megszálltuk” a járási párt, tanács és a Hazafias Népfront képviselőivel a tsz-irodát — ahol jelen volt a tsz elnöke, főkönyvelője, állattenyésztési gazdásza, a község párttitkára és tanácselnöke —, hogy választ kapjunk azokra a kérdésekre, amit egyrészt a panaszosok tettek fel, másrészt az itt zajló élet. Jó lett volna hangszalagra venni a félnapi beszélgetést, s alkalomadtán visszapörgetni a tagságnak. Én itt csak a lényeges dolgokat érinthetem, de ha az olaszfai tsz-gazdák elgondolkoznak, s a vezetőséggel együtt egységesen bitrott még az egyéni érdekeknek is alárendelve —■, nekifeszítik vállukat a tennivalókhoz, kijuthatnak a kátyúból, s két-három év alatt eredményessé tehetik gazdálkodásukat. Hol van a baj? Előbb nézzük az emberi oldalát. Olaszfa község nagy kiterjedésű szőlő- és gyümölcsös heggyel is rendelkezik. Egyesek szerint 250, mások szerint 300 holdnál is több a zártkert, ezenkívül 50—60 holdra rúg bent a faluban is a kertek alja. (Valójában és pontosan senki sem tudja, hogy mennyi). Van, akinek 3—400 ölnyi hegye van, de egyesek 3 holddal is rendelkeznek. Ennek egy része beszámít a háztájiba, ami „kilóg” azért 50 fillér (!) haszonbért fizetnek élenként a tsz-nek. Akinek nincs hegye, azért berzenkedik, akinek kevés van meg azért, hogy több legyen. A nehezen ellenőrizhető zártkerti jogtalan haszonélvezet hibáitól nem mentes maga a vezetőség sem. Rendet ezen a téren csak az új földtörvény és az új termelőszövetkezeti alapszabály szigorú betartásával lehetne teremteni. A zártkertek — s ezzel együtt a háztáji földek —, rendezése megoldaná a talajerő-utánpótlás problémáját is. Itt ugyanis az történt, hogy a tsz megalakulása után mindenki megkapta a háztáji földjét és azóta sem történt forgás — mint más tsz-ben —, s így a házaknál levő szervestrágya (ha kell, ha nem) csak a háztáji földekre, szőlőikre, kaszálókra megy. Így történhetett meg, hogy a közösben tavaly is csak 140 holdra jutott (az 1250 holdas szántó területen) szervestrágya. A múlt évben már 1100 holdon használtak ugyan műtrágyát, de ez sem haladta meg a holdanként két mázsát. Nyilvánvaló, hogy ilyen földerő-gazdálkodás mellett nemigen emelkedtek — sőt egyes terményeiknél visszaestek —, az átlag termések. Ha nincs gazdaságos növénytermesztés abrak- és szálas takarmánybázis, ott nem lehet jó állattenyésztés sem. Hiába vannak a nehéz pénzen épített modern istállók. Az áfatádomány kilenc év alatt nem gyarapodott. Minőségileg is csak annyi változás van, hogy tbc-mentesítés volt. De termelésről (több tejről, húsáruból) sajnos, szó sincs. Kihasználatlan a 300 férőhelyes modern sertéshizlalda is. Éves tervük hízott sertésből csupán 300 darab, halott ebből a hizlaldából — természetesen a szükséges abraktakarmány-készlet biztosításával —, ezer darab is elmehetne, különösen most, hogy az új átvételi árak alapján nyereségessé vált a sertéshizlalás. De, ha a közösben semmisem hoz hasznot, akkor miből élnek? Vanyi azt mondja, hogy háztájiból. Mások meg, hogy az állami dotációból (1). Tény az, hogy az emberek — a rossznak mondott közös gazdaság ellenére is — jól élnek. Itt is egyre-másra épülnek a szép új családi házak. Amelyik portán nincs új, már ott van az építőanyag. Az elmúlt évben az olasz falak —, csak a helyi üzletben — több mint két és fél millió forint értékű árut vásároltak, s közel félmillió forintot hagytak a kocsmában (!) De miből? Rejtély. Azaz, hogy tavaly — mindent összeszámolva —, egy munkaegységre már valamivel többet fizetett a tsz, mint húsz forint. (Volt olyan év, amikor két és fél forint volt a készpénz, de ezt sem fizették ki, csak a következő évben). A főkönyvelő elmondja, hogy a fafeldolgozó melléküzem (400 hold, erdejük is van) az elmúlt év során félmillió forintos tiszta hasznot hozott. Ebből pénzelnek évközben. Csak az a baj, hogy az újabb rendelkezések szerint álló és forgó alapokra több mint egymillió forintot kell tartalékolnia a tsz-nek. Furcsán hangzik, de tény, hogy éppen a sok új gazdasági épület, forgóeszköz (gépek) miatt kerültek pénzügyileg az eddiginél is nehezebb helyzetbe. Az igaz, hogy ez a pénz az övék, s végső soron a közöst erősíti, gyarapítja, de, ha kevesebbet kellene tartalékolni, s a fennmaradó összeget forgatni tudnák, hamarabb boldogulnának. Végezetül a legszomorúbb az — legalábbis a beszélgetésből ez derült ki —, hogy a jelenlegi vezetés nemigen lát meghatározott kiutat a kátyúból. Teszik a mindennapi dolgukat, de el-el merülnek a torzsalkodások, a személyes intrikák hínárjában, s nem tudják a tagságot átütő erejű feladatokra mozgósítani. Talán a helyi párt, tanács, de még inkább a járási szervektől kellene több segítség. * Olaszfai kátyú... Miért iszik nagyfröccsöt? Manapság divat a reprezentatív felmérés. Ezért elhatároztam, hogy felcsapok kutató felmérőnek én is. Csak azzal voltam bajban, hogy mit kutassak? Felkerekedtem hát, hogy tanácsot kérjek az Akadémiától. Útközben bepillantottam egy talponálló ajtaján. Megvan! — csaptam a homlokomra. Azt fogom kutatni és felmérni: ki miért iszik nagyfröccsöt? Itt következnek a válaszok. EGY ÁRTATLAN: Nem is szeretem a nagyfröccsöt. Ha csak tehetem, elkerülöm ezt a szörnyű lebújt. De nem tehetem, mert itt lakom a házban. EGY TEHETETLEN: Amint beteszem ide a lábamat, menten kezembe nyomnak egy nagyfröccsöt, és elvárják, hogy megigyam. Mit csinálhatnék? Megiszom. EGY ÁLNOK: Eltökélten, hogy megutálom a nagyfröccsöt. Ezért naponta ötöt iszom. Hiszen tudvalévő, hogy amit nagyon gyakran csinál az ember, előbb-utóbb megutálja. Például a munkát már meg is utáltam. EGY KIEGYENSÚLYOZOTT: Egész jól bírom a verést, amit ezért a napi négy nagyfröccsért a feleségemtől kapok. Miért né innék? EGY POTYALESŐ: Pszt, ne szóljon senkinek. A csapos a verem. A nagyfröccs nekem itt teljesen ingyen van. Különben azt sem tudnám, eszik-e, vagy isszák. EGY MOGORVA: Mit faggat engem? Tán lúgkövet igyák? EGY ÖNMEGTAGADÓ: A haverok folyton kérlelnek, hogy igyam nagyfröccsöt. Én pedig semmit sem tudok megtagadni tőlük. EGY KÍSÉRLETEZŐ: Próbálkoztam én a lottóval is, de az nem megy. A nagyfröccs viszont igen. Az ember ne legyen válogatós. EGY KOLLÉGA: Ne csináljon feltűnést, én is kutató felmérésen vagyok itt. Azt akarom tanulmányozni, hogyan viselkedik a részeg, ha megtagadják tőle a nagyfröccsöt. Már húsz éve járok ide, de sajnos, ilyen még nem fordult elő. H. J. 1968. június 1. Szombat Fel kellene mérni szigorúan és őszintén a jelenlegi helyzetet és meghatározni (alapos tervek alapján) a tennivalókat. A hibák gyökeres megszüntetését illetően nem egyik hónapról a másikra szóló tennivalókról van szó, hanem több évesekről. Egy ilyen reális tervet meg kellene vitatni kisebb csoportokban is a tagsággal, s ha az jónak tartja, elfogadja, akkor csinálni. De minél hamarabb mert — az olaszfai állapotokat tekintve —, ütött a huszonnegyedik óra. De mindezeken túl az olaszfai tsz is képes arra — ha akar —, hogy a sok állami támogatás után végre talpra álljon, s ha kikerül a kátyúból, belépjen a jó terek sorába. ’ Dávid József Porfelhő az ország kapujában Aszfalt helyett futóhomok Szentgotthárdon ★ Portenger a Béke téren ★ — Hol vagyunk? — Szentgotthárdon! — Honnan tudod? Hiszen a portól nem látjuk a hely- wségnév-táblát? !* — Hát épp ebből tudhatnád! (Zentai Pál rajza) A vasi táj határmenti települései szinte kivétel nélkül a természet édes gyermekei: zöld dombok, erdős hegyek övezik, patakok és folyók szelik át a kis és nagy községeket. Szentgotthárd környékén is megt találhatjuk ezt a szép keretet, s így még nagyobb a kontraszt, amikor a göröngyös, itt-ott felpúposodó utakon beérünk a járási székhelyre. A község centruma a Béketér, ahol egyáltalán nem békés, hanem feldúlt állapotok uralkodnak. Száraz időben porfelhőt kavarnak az arra haladó gépkocsik, szekerek, esős napokon meg áthatolhatatlan sárrenffer állja útját a járókelőnek. Csukott ablakoknál US a gimnázium 430 tanulója, mert a szél futóhomokként hordja a port. Egyszóval: a lakosság nem érezheti magát kulturált környezetben. A községi és járási tanács ülésein elmaradhatatlan és visszatérő témaként szerepel az útépítés. Tavaly és az idén 8,5 millió forintot fordítottak a KPM szombathelyi közúti igazgatóságával közösen — a község útjainak rendezésére. A Béke tér komplikált csatornahálózatának — víz-, villany-, telefon stb vezetékek lefektetése után az építkezésben pangás áll be. A Lapincs hídig terjedő útszakasz burkolásához ugyanis még 1,7 millió forint kellene. A hitelnyújtás ügyében a jövő héten tárgyalnak a közúti igazgatóság vezetői a Közlekedés és Postaügyi Minisztérium illetékes osztályán. Megyénk párt- és tanácsi szenvei előtt közismert a szentgotthárdiak problémája, s az útépítés szorgalmazása mellett támogatásukkal is hozzájárulnak az áldatlan helyzet mielőbbi megszüntetéséhez. A cél mindenképpen az, hogy a község központjában még ez évben rendeződjenek az útviszonyok. Ezt az egyre növekvő idegenforgalom is megkívánja. Utóvégre Sztgotthárdot a Grác felől érkező külföldi utazók az ország kapujának tekintik. S ha már Kőszeget a megye ékszeres dobozának tartják, miért ne lehetne Szentgotthárd a vasi határvidék gyöngyszeme? Elsősorban persze a tokosok miatt kellenek a jó utak! — ha — Akik a törvényt kifelejtették a kalkulációból A vásárlók, a fogyasztók érdekeinek védelmét törvény írja elő. Ennek a törvénynek a tiszteletben tartása a kereskedelemben, vendéglátó iparban dolgozó becsületes többség érdeke is. A dolgozók anyagi érdekeltsége, de a vásárlók érdekvédelme is többet, az eddiginél is magasabb szintű rendszeresebb és következetesebb munkát igényel. Erre hívja fel mindannyiunk figyelmét egy nem is egészen új jelenség. Amit már a papír sem bírt el A papír sok mindent elbír, vélik sokan, ki okkal, ki ok nélkül. A körmendi Halászcsárda 27 ezer forintos leltártöbbletét már a papír sem bírta el. Fő oka, hogy egy másirányú „leltár” feljegyzéseibe az alábbi tőmondatokat kellett beírni: Kimutathatóan mintegy 18 ezer forintra rúg az az öszszeg, ami a rendelkezésre álló adatok szerint a fogyasztók megkárosításából ered. A tepertős pogácsából „kifelejtették” a tepertőt. „Kifelejtették” a tejfölt is, a pogácsa készítői vallomása szerint szódavizet használtak tejföl helyett. A lángos tésztája a normában előírt olaj mennyiségének csak a felét vette fel. Tésztáját tehát nem megfelelően készítették. A halászlé kalkulációjában többféle hal szerepel alapanyagként. Egyéb könyvelési adatokból kiderül, a szóban forgó időben ebbe az üzletbe többféle halat sehonnan sem szállítottak. Az első bírósági tárgyalás már — május 28-án — lezár A tárgyalást el kellett napolni, mert a vádlott azzal védekezik, nagyobb adagokat adott a kelleténél, nem tudta másként a szükséges nyersanyag költségeit előteremteni. Szakértőket kell bevonni, kihallgatni. Sajnos, nem lesz nehéz dolguk, hiszen a napi kalkulációs papírokon, amelyek elszámolási okmányok, olyan „ténylegesen felhasznált” mennyiségek szerepelnek, amiket a valóságban ténylegesen nem használtak fel. Egy valami nem szerepelt a kalkulációban: a törvény kötelező ereje. A felelősségre vonást a bűnüldöző szervek terelték bírósági útra. A Halászcsárda vezetőjének felettesei megelégedtek volna fegyelmi eljárással is. Nem mind vilános, amit annak mérnek A kőszegi Bálház kisvendéglő volt vezetőjét nemrég 16 hónapi szabadságvesztésre ítélték. Sikkasztás miatt indul ellene eljárás, de a nyomozás során az is kiderült, hogy az üzlethelyiségben a villányi bor egy részét gyöngyösvisontaival „házasította”, s így a literenkénti 20 forint negyven fillér helyett 30 forint tíz fillért fizetett a vendég a gyöngyösvisontaiért is. Felfigyeltek már arra is, hogy a szódát literenként előszeretettel számítják 2 forintért olyan vendéglátóipari egységekben is, ahol egy forint húsz, egy forint ötvennél nem lenne szabad többet számolni. Kőszegi boltos követte el azt is, hogy felhígította a tejet, hamisította a tejfölt. Ügye már az ügyészség előtt van. Befejeződött az élelmezésipari konferencia Igen nagy érdeklődés Bergiával, valamint a csomagolott zajlott le Kőszegen málástechnikával és a piac május 29-től a tegnap esti óráktatással foglalkozó előadásokig tartó élelmezésipari konfe- váltották ki. A szakemberek renda. Ezen a központian megállapodtak, hogy a kontató és tudományos intereferencia anyagát ismertetik tel előadói mellett főként a üzemeikben a munkatársakmegye hús-, tej-, cukor-, makai is. Olyan elhatározás is lom-, sütő- és baromfifeldel született, hogy a Vas megyei gozóipari szakemberei vettek élelmiszeripari üzemek, ha lerészt. Tegnap az előző két hetévé válik, közösen alkalnapon elhangzott előadásokmaznak munkapszichológust, hát vitatták meg. Mint a vi- A háromnapos konferencia a tából kitűnt, a legnagyobb év- résztvevők baráti találkozó érdeklődést a munkapszicholóval ért véget. VAS NÉPE 3 Szigorúbb ellenőrzést, hatékony intézkedéseket A 6/1967. számú belkereskedelmi miniszteri rendelet egyik paragrafusa a következőket írja elő: „Meg kell szüntetni annak a kereskedelmi dolgozónak a munkaviszonyát, akit az Állami Kereskedelmi Felügyelőség, vagy szabálysértési hatóság két éven belül társadalmi tulajdont, vagy a fogyasztókat károsító magatartása miatt jogerősen három ízben megbírságolt”. Rendszeresebb, szigorúbb ellenőrzéssel, hatékonyabb intézkedésekkel kellene érvényt szerezni ennek a paragrafusnak is. A felsorolt esetek igazolják, a vendég, a vevő még csak nem is sejti, hol, mikor csapják be egynémely „bátor” üzletvezetők! — vágvölgyi -