Vas Népe, 1968. augusztus (13. évfolyam, 179-204. szám)
1968-08-25 / 199. szám
8 Pozsgai Zoltán: A prémeskabátos Bozzay György súlyos testből mély hang tört fel, reszketett tőle a kocsmapad. Gyula elnök egy elfonnyadt nyakú, prémeskabátos, csapott homlokas parasztnak szólt, lusta, az italtól gyulladt szemét is nekieresztve, hogy üljön már le. Az elnök koccintott asztalszomszédaival. A prémeskabátos esetlenül állt még a térdén fölül is elnyelte a csizma. Volt olyan esztendő, hogy egyszer sem látták a kocsmában. De amióta a templomdomb alatti, nagy, csúcstalan házban jobblétre szenderült a felesége, vagyis jó félesztendő óta már másodszor van itt- A deszkapalló nyögi a csizmáit, kalapkarimájának esti árnyéka errearra motoz a falon. Még volt egy ujjnyi kásfröccs a poharában, azt sem akarta egy hajtásra künni. Olykor csak nézte a pult sarkát, ilyenkor a nyakán föltorlódott a prém, a szája meg sírásra facsarodott — Hé, Bozzay bátyám! Hát nem ül közénk? — Nem, nem. — Félti a nadrágját, hogy meggyúródik? — Ó, nem! — Gömbölyű asztal ez, nem ültetjük a sarkára. — Aludnék már. Ha tudnék. ÉS Bozzay György fölszippantotta orrával a könnyeket. És csak markolta majdnem üres poharát Gyuraelnök sajnálkozva a térdére ejtette roppant tenyerét aztán a pohárért nyúlt Erős haja kibujkált a karlapból , a nadrágot elöl, a derekán nem tudta begombolni és kifeszengett az ingéből is fontra hízott bikákat szállítottak a Paraszt Testvériség Szövetkezetből Olaszországba, a mezőn elkezdték a kukorica törését, értekezletet aludt végig értelmesen a járási pártbizottságon, ráadásul új kutat épít otthon, mert a régi összedőlt. Ahogy ittak, az árnyékkalapok fölfelé kúsztak a falon. Gyuna elnök el akarta űzni a napi, kusza nyüzsgést, rohanást, amit főleg felső combjaiban érzett Ivott és legyintett: máma kijutott mindenből!! Amazok az asztalra könyököltek a cigaretta- és pipafüstben. Az elnök most már keményen szólt öreg Bozzayra: — Tegye már le közénk azt a tisztességes ülepét! — Mennék már haza. — Maga ismeri a szövetkezet alapszabályát, öreg? — Hát... — Szóval nem. Látja, ez a baja magának. Ez! Az a bajom, Mihály, ahogy meghalt szegény feleségem. És most egyedül élek abban a nagy házban. És éjjel hiába csukom le a szememet. És sokszor látok olyan furcsa fehérséget a gerendán. A leányom Szombathelyen tanít az iskolában, másom meg nincsen. — Tudom, nehéz — mondta neki Gyula elnök. — De az is baja magának, hogy nem ismeri az alapszabályt. Tudja, hogy ma estére mit ír elő például magának, nekem, meg néhányunknak? Megmondom azt, hogy a hús legyen friss, a bor akármilyen régi is, nem számít! Érti? Azért mondom, hogy csak üljön le. Nyugodtan. Máskor meg mást ír elő. Amikor az almot rakja a jószág alá. — Aztán az elnök három lányba is beletartotta cigarettája végét, bólintott, köszönte szépen. Marka egészen körbeérte a háromdecis poharat. A hirtelen emelt bor egy kicsit a bajuszára lódult. Ilyenkor mindig beszédes lett, olyan történeteket is elmesélt, amit máskor nem szokott. Egy ideig a combjait dörzsölgette, majd szája szögletébe tette a cigarettát, s nézett valahová, a sarokba. — Bajban voltam máma az olasz kereskedővel is. — Bajben? — Nagyon. — Ravaszok ősek az olaszok, mi, elnök? — Ugye? — Azt mondta nekem — folytatta Gyula elnök — hogy ő nemcsak marhakereskedő, hanem jós is. Szemközt fordult velem, nézett sokáig az istálló előtt. Aztán valamit karattyolt, de olyan sebesen, ahogyan magyar ember nem is tud. Amikor abbahagyta, összecsapta a két tenyerét. Azt mondta: Ó, itt jövőre nagy szárazság lesz! Tíz évig az lesz! A Rábában mind eldöglenek a halak a szárazságtól Ezt mind a tolmácsával mondatta nekem. Úgy tettem, mintha megdöbbentem volna rajta. A jóslatától. Atyaúristen, mondtam, fm tudtam: a szárazsággal meg akar ijeszteni. Ha kevés lesz a Rába vize a halaknak, akkor széna sem terem. Hát adjam csak el neki gyorsan, olcsón a hízott bikákat. Egy ideig gondolkodtam. Aztán azt mondtam neki: a mi falunkban is él egy jós. A Csutka Rozi néni. fis az is beszélt mostanában a halakról Kilencvenhét esztendős az a jósasszonyunk! Most munkaegységre jósol A tolmács mindent fordított neki. Egyszereseik a kereskedő kíváncsian megkérdezte: és mit jósol a szárazságról az az öregasszony. Mondom én neki: azt, hogy nem lesz sokáig rendes szénatermés. De azért a bikáinkat el ne adjuk. Mert van azok között egy elvarázsolt talján-herceg, akiért az apja nagy váltságdíjat fizet nekünk! __Talján herceg? Tal *ján, hehe... Nem rossz. Herceg! — Hehe...! — A kereskedő leült neveltében. És fizetett rendesen! — Jó! — És a szárazság igaz lesz? •»*, kérdezte öreg Bozzay. — Üljön már le! — szólt rá Gyuri Mihály. — Hogy lenne igaz. Itt megülhet közöttünk. Támaszkodhat is, mert itt a kályha. Még nem is hideg, nem is meleg és látom elég tiszta. Üljön le. — Hát engedelmet kérek !— mondta Bozzay György, és leült. — Ó, csak ne töltsétek nekem, elég volt már. Ettől is ver a szívem. Most már hamar fulladok. Tegnap is nehezen kaptam levegőt az istállóban, pedig azon az istállón kilencvennégy ablak, meg három ajtó van... Legföljebb félig. Csak félig. Ej, már tele van! Hát igazán ... — Ivott velük egy kortyot, amazok hoszszabbat. Aztán Gyula elnök szemközt fordult a valamikor nála is termetesebb ma is erős, dúsan ősz, gyönyörű vénemberrel, öreg Harissal, aki a gyerekrajzok teliholdjaként nevetett. Ez az öreg a prémeskabátosnál is jóval öregebb volt Mind kacagtak az olaszon, Bozzay csak halványan. A nyúlképű Szeder András, a sertésgondozók brigád vezetője aludt csupán tátott szájjal, nagyokat nyelve, most már szárazon. Bozzay a nevető, pápás vén Harishoz húzódott, s mondta neki: — Alkonyatkor kiléptem a temetőbe. Egy kicsit későn, mert a padlásra is fölmentem előbb, valami edényért, hogy legyen a virágnak. Nehezen bírom már. — Én csak megvagyok — mondta neki Haris János. — Látom. Elég jól. — Pedig negyvenhét esztendőt húztam le Poky uradalmában. — Tudom, hívok férfigyereket, ’ meg egy leányt neveltem föl, kettő meg elhalt kiskorában — mondta öreg Haris a prémeskabátosnak.— Nohiszen, György — mondta neki — téged se tanítottak a dolog ellenségének, ezt tudom. Régen azt mondták, hogy huszonhat hold földnek már el kell tartania egy csavargót is. De te, György, más voltál — Máma a járási pártbizottságon is jártam — mondta Gyula elnök. — Behívtak értekezletre. Most mindig korán kelek, hát elszundítottam. Arra ébredtem föl, hogy egy ember igen terjeget a karjával. De az nem a házba tartozik, hanem a bank kiküldötte volt, őt is meghívták. Ezt a bankost. És ez a nevemet kiabálja. Hogy rossz a kapcsolat a mi szövetkezetünk meg a bank között. Mert nem küldtük el időiben a banknak a kimutatást, hogy mennyi a vagyonunk. Nofene! Egyet még bólintottam, aztán fölálltam. Mondtam neki, hiszen jobban is együttműködhetnénk! Azon ne múljon semmi! Miért ne Hogyha akarja, hát talán egyesülhetnénk is. A bankkal. Miért ne! És leültem, ő meg azt kérdi, hogy képzelem én, hogy egyesülhetnénk? Mondom neki: úgy, hogy maguknak van pénzük, nekünk van eszünk, majd megleszünk valahogy!... Juj, de pipás lett! Hüüüü! A fülei egészen belevörösödtek. A járási titkár, az első titkár meg kiment. Nem tudta folytatni a gyűlést a nevetéstől Az csuda volt... Bandi úr, még egy üveggel! Hehe... — Nekünk van eszünk, hehe — öreg Haris dülöngélt — Hehehe. .. •— Ez csuda! — Jó a beszédje — imádta Bozzay Gyöngy és velük nevetett — Jót tesz, ha hallom. Csak ne töltsétek nekem. Mert egy-két kártyát is remeg a kezem. Én csak anélkül ülnék meg itt Már megbocsássanak érte. Hát, eszembe jutott, elnök, hogy a Csomós Nándor meg szégyelljem azt az esetet, ami veletek volt Én rokona vagyok, tudom, hogy szégyellt Rokona vagyok, mégis azt mondom, hogy szégyellheti is. Mert a mi családunkban ilyesféle nem volt soha. És őneki az apja is olyan rendes józan ember volt Nem költött italra, még vörös cinóberfestékre sem. Inkább piros téglát tört porrá, jó bő vízbe. És azzal meszelte körül, amit pirosra kellett. Pedig nagy ház volt ky mindenki Gyula-elnökre nézett, hogy mondja el ezt az esetet Csomós Nándorral. De ő legyintett és elkomorodott Ellenben a vén, teliholdként nevető Haris ivott egy kortyot és elkezdte az elnök helyett Most már a kocsmáros is odakönyökölt hozzájuk. — Az a bolondok éjszakája volt — kezdte öreg Haris János. — Az. — Az elnököt meg is büntették érte. — Meg? — Meg. Hogy egy szövetkezeti tagnak adott egy pofont. Azért nem meséli el Gyura. Erre inkább iszik. Szóval a Csomós Nándornak volt bora. Háztáji van neki. Szüretkor az istennek se szállt le a hordóról. És olyankor goromba. Egyszer a felesége azt mondta neki: ha még egyszer sokáig ül a hordán és goromba lesz, akkor ő eladja a bort hordóstul. Akkor már figyelmeztette az elnök háromszor, hogy ne merje bántani az asszonyt De ő mégis azt tette. Az asszony megint mondta neki: nézd, Nándor, most már eladom a bort, hordóstul. A Nándor erre azt mondta neki: akkor én meg fölakasztom magamat Hát, két hét múlva az aszszonynak csakugyan el kellett adnia a bort, hordóstul. Megy haza a Nándor. És nincs a bor. Bevágta az ajtót és elrohant Jól van. Az asszony azt gondolta, majd megtér az ura, ha éhes lesz. De a Nándor nem ment Se tízkor, se tizenegykor, se éjfélkor. Az asszonynak eszébe jutott, mit mondott neki a Nándor, hogy talán fölakasztja magát Szent ég! Kifutott az utcára egy szál ingbe. És kiabált az elnökért. Hogy így az uram, hogy úgy az uram! Nincs, nincs. Nem él talán már. — Hagyja abbél — mondta neki Gyula elnök. — Elég ebből — Azt nem. — De! ___ Én is futottam mindejárt — folytatta öreg Haris. — Kerestük a Nándort A pajtába, meg a padlásra kell itt nézni, gondoltuk. És jól gondoltuk. Másztunk a létrán a padlásra. Jött velünk ez az alvó Szeder András is. Hát ott van ám a Nándor a padláson. Ott lógott a gerendán. Odamegyünk hozzá. Ez a kis, alvó Szeder hősködött, hogy ő majd levágja. De erre a Nándor feléje bökött a kötélről az ujjával és azt mondta Szedernek: hukk! Ettől ez megugrott, le a létrán. Úgy esett le. Akkor lett csontrepedése. Mi láttuk az elnökkel, hogy csak a derekánál kötötte föl magátt Csak a kabátja gallérja alatt vezette föl a kötelet a nyaka mellett Csak azért, hogy megijessze az aszszonyt Az elnök nézte és hallotta, hogy lent a Szeder jajgat Gyula-elnököt elfutotta a méreg és adott a Nándornak egy pofont Még a kötélen volt, amikor adta neki. Az anyád ijesztgető erre, meg arra! Leszedtük és belöktük az ágyába. Nem szólt az nekünk egy szót se! De a Szeder lábát három hónapig kezelni kellett a rendelőben. Mert rábökött az ujjával a gerendáról és azt mondta neki, hogy bükk! — Hukk! Az anyja zsivány mindenit! Hehehehehe! Hukk! — Aa — És az elnök szájon törölte ott fönt! A fehérkötényes kocsmáros most egy rongyot csavargatott a pult fölött, egészen kivörösödött a nevetéstől. És bökdösött az ujjával a vendég felé. Hukk! Hehehehe... Hehe... Gyula elnök keresztüldobta egymáson a csizmáit. És az asztalra ejtette súlyos öklét. — Ezt most már hagyjátok abba! Ronda dolog ez és én ittam meg a levét az egésznek. Én! A nyavalya üssön az egészbe! Beidézték miatta. Szabálysértésért a járási tanácsra. Valami büntető előadóhoz. A Nándorral együtt idéztek. Jött ,az a büntető ember, meg még egynéhány. Galucsniban glattyogott az a büntető. A homloka leért hátul a tarkójáig. Mondom magamban: ez okos ember lehet. Á! Fölhúzta a könyökvédőit. És nézett. A Csomós Nándor azt mondta neki, hogy őt pofonvágtam. Ő pedig azzal, amit a padláson tett, se a rendszert nem sértette, se mást. Mert a saját padlásán volt. És ő máskor is szokta lógatni magát a derekánál fogva, mert reumás és jó a derekának, ha meghúzatja egy kicsit. Az a tarkóig homlok ember azt mondta, hogy a húzatás meszesedés ellen is nagyon jó. Fölkeltem és megkérdeztem tőle: mit fizetek? Mert hirtelen elment minden türelmem. Kétszáz forint lett De üsse meg a mennykő az egész ügyet és menjünk most meg innen haza, mert elönt a méreg... fis fölállt. És öreg haris is fölállt Csak a prémeskabátos Bozzay György maradt ülve. Kissé hörögve gyermekdeden nevetett. És nem érezte már, hogy fullad. Csak már mennie kellett, mert amazok is mind indultak haza. VAS NÉPE A Vas Népe galériája T. Tóth László: Zsennyc enteriőr A nemzet könyvtára A Byelemi értékek egyedülálló tárháza az Országos Széchenyi Könyvtár. Amikor 1802-ben névadója, gróf Széchenyi Ferenc magánkönyvtára magyar vonatkozású műveinek felajánlásával megvetette a magyar nemzeti könyvtár alapját, bizonyára maga sem gondolta, hogy a könyvgyűjtés milyen hatalmas intézményévé növi ki magát alapítványa. A névadó 10—12 ezer nyomtatott művet, néhány száz kéziratot, metszetet és térképet adott át a nemzet számára. Jelenleg mintegy ötmillióra tehető a könyvtár állománya: könyvek, újságok és talgátrak, kéziratok, kották, térképek, kisnyomtatványok, képek és más dokumentumok állnak az olvasók rendelkezésére. A könyvállomány ma több, mint másfél millió kötetből ill. E gyűjtemény zömét az 1712-óta Magyarországon megjelent kiadványok alkotják, másik jelentős része pedig az 1601-től kiadott külföldi könyvekből áll. A központi könyvállomány tükrözi valamennyi újkori gondolatrendszer, társadalmi mozgalom és irodalmi stílustörekvés hazai, sőt tágabban értelmezve közép- és kelet-európai elterjedésének körét Igen gazdag az Országos Széchényi Könyvtár tudományos anyaga is. A központi gyűjtemény gadagsága alapot nyújt arra, hogy a magyar nemzeti könyvtár kelet-európai népek társadalomtudományi összehasonlító kutatásainak egyik műhelyévé váljék. Az Országos Széchényi Könyvtár hírlaptárának mai állománya kb. 170 ezer kötet. Magában foglalja a magyar hírlap- és folyóiratirodalom minden jelents emlékét az 1771-ben indult latinn nyelvű Nova Poseniemsda-tól a Jelenkor sajtójáig. A Régi és Ritka Nyomtatványok Tára a teljes állomány legrégibb és kivételes értékű nyomtatványait gyűjti. Az 1500 előtt nyomtatott könyvekből több, mint 1700 példánya van. Kimagasló értékek közül megemlítjük a Magyarországon levő egyetlen Gutenberg-nyomtatványt, a 42 soros Bibliai töredéket. Megtalálhatjuk Sylvester János Grammatica-ját és Új testamentum-fordítását, Tinódi Sebestyén Chromica-ját, stb. A Kézirattár mintegy 360 ezer kéziratot őriz a Kisnyomtatványtár közel kétmilliós állománya az egy egy-kétlapos nyomtatványok változatos típusait fogalalja magában. A Színháztörténeti Tár gazdag anyagát csupán két adat is meggyőzően szemlélteti. Az egyik: a hozzávetőlegesen 350 000 színlap Európa egyik legnagyobb ilyen jellegű gyűjteménye. A másik: a mintegy 30.000 darabot magában foglaló fénykép- és nyomtatványgyűjtemény, amely elsősorban a magyar színháztörténet elmúlt száz évéről ad áttekintést. És végül, ha csak címszavakban is, de néhány mondatot nemzeti könyvtárunk nagyszabású tevékenységéről: a nemzeti bibliográfia különböző sorozatainak szerkesztése és kiadása, a nemzetközi csereszolgálat lebonyolítása, a központi katalógusok elkészítése a könyvtárközi kölcsönzés lebonyolítása stb. Az Országos Széchényi Könyvtár gazdag gyűjteménye, nemzeti kincsünk, felbecsülhetetlen érték. Jelenleg a Nemzeti Múzeumban van az otthona. De 1973-ra elkészül a Budai Vár, amelynek nyugati épületében kap helyet nemzeti könyvtárunk is. 1968. augusztus 25. Vasárnap