Vas Népe, 1968. szeptember (13. évfolyam, 205-229. szám)

1968-09-01 / 205. szám

2 A Kínai Népköztársaság atomipara Az államstop egyezmény és az azzal kapcsolatban elfoglalt kínai álláspont ismét a Kínai Népköztársaság atomiparára irányította a közvélemény fi­gyelmét Ezt kihasználva, az atomipar létrehozása területén elért eredményeket Kínában ma bizonyos nacionalista cél­kitűzések szolgálatába szeret­nék állítani. Éppen ezért ér­demes visszatekintenünk azok­ra a történelmi tényekre, ame­lyek az atom­kutatás mai szín­vonalát a Kínai Népköztársa­ságban lehetővé tették. A kínai atomipar kiépítésé­hez a Szovjetunió nagymérték­ben hozzájárult. A tudomá­nyos kádereik a háború befe­jezése után azonnal Moszkvá­ba siettek, továbbképzésük biztosítására. A Szovjetunió 1951-től 1962-ig tízezer kínai mérnököt képezett ki egyete­mein és kutatóintézeteiben, 1000 tudós és 11 ezer szak­munkás szerezte ismereteit a szovjet intézményekben. Leg­első volt közöttük Van Kan­­csang professzor, a Dubnai Kutatóintézet volt igazgató­­helyettese, aki tevékeny részt vett az ott folyó munkában. Ugyanebben az időben több mint tízezer szovjet szakember dolgozott Kínában az üzemeik, a közlekedési vonalak és egye­temi karok helyreállításán és építésén. 700 szovjet professzor tanított az ország legnagyobb főiskoláin és jó néhány tudós töltött be fontos funkciókat a Kínai Tudományos Akadémián is. Végül a Szovjetunió adta a Kínai Népköztársaságnak az első atommáglyákat, részecske­­gyorsítókat, elektronikus szá­mítógépeket és a szovjet mér­nökök rendezték be a híres izotópkiválasztó üzemet, amelyből ma a kínai atom­bombák urániuma 235-je ki­kerül. A fenti berendezések az atomenergia békés felhaszná­lását tették lehetővé és az in­nen kikerült üzemanyagot nem lehetett bomba gyártására fel­használni. A Kínai Népköztár­saság tehát később építette ki a hiányzó berendezéseket. Peking, Mukden, Lancsou, Paotu, Csunking és Hszin­­kiang neve ma a kísérleti re­aktorokkal, plutónium reakto­rokkal, plutónium termelő üzemekkel és uránium lelőhe­lyekkel hozható­­összefüggésé­be. A Tiensan és Kunlun hegyvonulatok között elterülő Taklamakan sivatag keleti ré­szén pedig, a Lop Nor közelé­ben, a lakatlan síkságokon történnek a kínai kísérleti atomrobbantások. A széles körű atomprog­­ram, az atomenergia katonai célokra történő felhasználása óriási terheket ró az országra. Az eddig elkészült berendezé­sek felépítése hozzávetőleg 1,2 milliárd dollárba került, míg az üzembetartásuk évente 470 millió dollárt emészt fel. A termonukleáris program nem csupán a nemzetgazdaság óriási tartalékait vonta el, hanem erősen fékezte a hadsereg ha­gyományos fegyverfajtáinak korszerűsítését is. A csehszlovákiai események világvisszhangja A Pravda csehszlovákiai tu­dósítói a lap szombati szá­mában a helyzet további ren­deződéséről számolnak be. Az ipar, a közlekedés, a ke­reskedelem lassanként vissza­állítja normális tevékenysé­gét. Ez nem könnyű dolog, mivel Csehszlovákia gazdasá­gi élete jelentős mértékben függ az importtól: a nyers­anyag körülbelül 50 százalé­kát külföldről hozzák be. Ezért igen fontos, hogy a Szovjetunióból újra megin­dultak az ércet, szenet és ga­bonát szállító szerelvények. Helyreállt a Prága—Moszkva nemzetközi vasúti közlekedés. A tudósítók ugyanakkor hangsúlyozzák, hogy a helyzet rendeződése nem megy simán. A prágai repülőtér vezetői például nem akarják hely­reállítani a repülőtér nor­mális tevékenységét, bár ezt a szovjet fél többször javasolta. Jellemző, hogy a repülőtér vezetői megtiltották még azoknak a szovjet repü­lőgépeknek a kiszolgálását is, amelyek a Szovjetunióban üdülő csehszlovák gyerekeket hozták haza. A gyerekeket szovjet katonai autóbuszok juttatták vissza szüleikhez. Szergej Borzenko írja ugyancsak a Pravdában, hogy a fővárosban és az ipari vá­rosokban vereséget szenvedett ellenforradalom most a vidék­re teszi át a működését. Bőrzakós, pisztolyos ifjon­cok járják a falvakat és halállal fenyegetik azokat a parasztokat, akik kenyeret adnak a „megszállóknak”. Te­szik ezt annak ellenére, hogy mint közismert, a Szovjet­unió évenként csaknem más­fél millió tonna kenyérgabo­nát szállít Csehszlovákiának. Borzenko végezetül rámu­tat, hogy a becsületes csehek és szlovákok maguk sürgetik az ellenforradalmár bandák felszámolását, amelyek létszá­ma mintegy 40 000-re tehető. Villé Pessi, a Finn Kom­munista Párt főtitkára, a csehszlovákiai események­kel kapcsolatban nyilatko­zott a Pravda helsinki tudósítójá­nak. Kijelentette, hogy nagy megelégedéssel üdvözli a Szovjetunió és Csehszlovákia párt- és állami vezetői által kötött megegyezést. A közös közleményben kifejezésre ju­tó szempontok — folytatta Pessi — azonosak az ágeser­­nyői és a pozsonyi tanácsko­zások után kiadott nyilatko­zatokkal, amelyek vélemé­nyem szerint, összhangban áll­nak az egész kommunista és munkásmozgalom elveivel. Ezt követően a finn KP fő­titkára rámutatott: nemcsak Csehszlovákia népei, hanem a többi országok népei számára is rendkívül fontos, hogy nor­malizálódjék a helyzet Cseh­szlovákiában. Az NDK Nemzeti Frontja Országos Tanácsa elnökségé­nek pénteki ülésén Albert Norden professzor, az NSZEP Politikai Bizottságának tagja hangsúlyozta, hogy a kísérlet, amely Cseh­szlovákiát NATO-bázissá akarta változtatni, hála az öt ország segélyakciójá­nak, kudarcba fulladt. Az elnökség nyilatkozatot fogadott el, amely a többi között kiemeli, hogy a Német Demokratikus Köztársaság la­kossága teljes megértéssel fo­gadta és kifejezett egyetértés­sel támogatja a­­moszkvai szovjet—csehszlovák tárgyalá­sokról kiadott közleményt. Intézkedések a magyar-csehszlovák kapcsolatok normalizálására A Minisztertanács csütörtö­ki ülésén foglalkozott a ma­gyar—csehszlovák kapcsolatok­ban jelentkezett kérdések megoldására tett és tervezett intézkedésekkel, így például Magyarország és Csehszlová­kia között — az átmeneti kor­látozások megszüntetésével — a vasúti áruforgalom már lé­nyegében zavartalan, sőt volu­mene meghaladja a korábbi szintet. A határon át megin­dult a Csehszlovákiába irá­nyuló személyforgalom is. A Bulgáriában, Jugoszláviában és Romániában tartózkodó csehszlovák turisták is hazán­kon keresztül térhetnek haza. A Dunán a hajózás akadály­talan. Mind a közlekedésben, mind a postai forgalomban és a távközlésben általános javu­lás mutatkozik. Rövid időn belül számítani lehet a Cseh­szlovákián át lebonyolódó nemzetközi személyforgalom megindulására is, valamint arra, hogy a távközlési össze­köttetések minden viszonylat­ban helyreállnak. A nemzet­közi légijáratok egyelőre még nem érintik Csehszlovákiát, egyébként a Ferihegyi repülő­tér forgalmában nincs válto­zás. Hubert H. Humphrey, az amerikai demokrata párt elnökjelöltje feleségével, va­lamint Len. Edmund S. Muskie, alelnökjelölt feleségével a chicagói konvención. (Rádiótelefoto — AP — CP) O A moszkvai tárgyalások után 0 Chicagói krónika O Dél-vietnami csatatereken O Imshare-diplomácia a Jordánnál Az elmúlt hét elsőszámú ese­ményének Moszkva volt a színhelye. Négynapos, sűrített tárgyalásokra került sor a szovjet és a csehszlovák veze­tők között, majd a Szovjet­unió képviselői másik négy szocialista ország — köztük hazánk — magas színtű dele­gációival konzultáltak. A meg­beszélések arra irányultak, hogy miután az öt szocialista ország határozott fellépése katonai biztosítékokat jelen­tett egy esetleges ellenforra-­ dalmi fordulattal szemben Csehszlovákiában, megtalálják a politikai kibontakozás út­ját. A Moszkvában aláírt ok­mány jó alapot jelenthet a­­ csehszlovákiai konszolidáció-­­­hoz. Igaz, csupán a kiinduló pontot adja, és nem a vég­­állomást. Hosszú és bonyo­lult harc vár a csehszlovák kommunistákra, hogy meg­szilárdítsák a szocializmus vívmányait és felülkereked­jenek a jobboldal provokáció­kon. A külső körülmények kedvezőbbek, mint korábban, a küzdelmet azonban maguk­nak csehszlovák barátainknak kell megvívniuk. A prágai jelentések egye­lőre továbbra is igen összetet­tek. Az élet normalizálódásá­nak, a konszolidációnak első jelei kétségtelenül mutatkoz-­­­nak már. Ugyanakkor jócskán vannak olyanok is, akik nem ocsúdtak fel nacionalista má­morukból, s a jobboldal, a szocialistaellenes erők legfel­jebb taktikájukat változtat­ják, céljaikat nem. A követ­kező hetekben minden való­színűség szerint az erők pola­rizálódása várható, s a moszk­vai megállapodásokhoz törté­nő hozzáállás szinte választó­vizéül szolgálhat annak eldöntésére, ki képviseli a csehszlovák szocializmus igazi érdekeit, s ki áll azzal szem­ben. A CSKP központi lapja, a Rude Pravo pénteki számá­ban azt vetették fel, hogy az új feladatoknak megfelelően a pártnak hamarosan új köz­ponti bizottságot kell alakíta­nia, s az erre illetékes fórum kizárólag a már korábban összehívott 14. rendkívüli pártkongresszusa lehet. E véle­mény azért jelentős, mert hivatalosnak tekinthető állás­­foglalás keretében első íz­ben határolják el magukat a múlt héten megtartott, úgy­nevezett pártkongresszustól. A mai körülmények között a kongresszusra fontos felada­tok hárulnak, szinte újjá kell szerveznie a párt- és az ál­lami életet. Ha a Csehszlovákia körül zajló események ki is emel­kedtek a mozgalmas hét tör­ténés-sorozatából, a világpo­litika földünk más pontjain sem csendesedett. A Chicagó­ban lebonyolított demokrata konvencióval újabb fordulatot tett az amerikai elnökválasz­tás gépezete. A külsőségek egészen drámaiak voltak. A város felfegyverzett táborhoz hasonlított; az elnökjelölő gyűlés színhelyét, a nemzet­közi amfiteátrumot szöges­drót-kerítés vette körül; a televíziós operatőrök gázálarc­ban dolgoztak az utcai csete­paték közepette. Legalább négyszáz személy — köztük több delegátus — megsebe­sült, a letartóztatottak száma még magasabb. Chicago „klasszikus” gengszterkorsza­ka óta nem folyt ennyi vér az utcákon. A papírformának megfele­lő­en Humpherey-t választot­ták meg a demokraták elnök­jelöltjének. A meglepetések elmaradtak. Voltak, akik Johnson drámai visszakozására számítottak, de az elnök — aki éppen a konvenció má­sodik napján töltötte be 60. életévét — úgy tűnik, való­ban elhagyja a Fehér Házat. A novemberi elnökválasztá­sok Humphrey—Nixon pár­harca egyelőre igen nyíltnak ígérkezik. Walter Lippmann találó­k jellemzése szerint a demokraták ujjongtak Nixon, a republikánusok Humphrey­­jelölése után, de egyik sem örült saját kandidálnának. A sok égető problémára, min­denekelőtt Vietnamra és a néger­ kérdésre egyik jelölt sem fejtett ki akár valameny­­nyire járhatónak vagy reális­nak tartott programot. Ilyen körülmények között különös érdeklődés kíséri egy harma­dik erő létrehozására irányuló próbálkozásokat a szélsőjobb­ról (Wallace), illetve liberá­lis oldalról (McCarthy). Jól­lehet nem valószínű, hogy ko­molyan beleszólhatnának a hagyományosan kétpárti bir­kózásba, megkezdődhet a de­mokrata és a republikánus párt „kopásának” időszaka. S mintha a vietnami csa­taterek hangja is hallatszott volna Chicagóban... A DNFP erői új offenzívát folytattak a héten tizenkét dél-vietnami város ellen. A harci cselekmé­nyek ismét megmutatták a front erejét, tartalékait, és az amerikaiak máris borúsan tekintenek a szabadsághar­cosoknak kedvezőbb őszi hó­napok elé. A Közel-Keleten változat­lanul puskaporszagú a leve­gő. Miközben Jarring ENSZ- megbízott az érdekelt orszá­gok fővárosait járja, hét nap alatt 31 határincidensre ke­rült sor Izrael és az arab or­szágok között. Különösen ki­éleződött a helyzet a Jordán folyó vonalán. Az izraeliek, úgy látszik, a gazdasági ne­hézségekkel, belpolitikai prob­lémákkal, a menekültek száz­ezreinek elhelyezésével küsz­ködő Jordániát tekintik az arab front gyenge láncszemé­nek. Nincs olyan nap, hogy ne dördülnének ágyúk a bib­likus hangzású folyó part­ján; a nyomás célja Jordá­niát meghátrálása, különtár­­gyalásokra bírni. Az arab ország nem zárkó­zik el az ésszerű diplomáciai lépések elől, hiszen — Kairó­val együtt — elfogadta a Biz­tonsági Tanács tavaly novem­beri határozatát. Ezt közöl­ték több ízben az ENSZ kü­­lönmegbízottjával, illetve a Biztonsági Tanács ülésein is. Nem hajlandók elfogadni vi­szont­­ a határozat izraeli ér­telmezését, amely ,,általában” magáévá tette az ENSZ dön­tését.­­ csak éppen nem haj­landó visszavonulni a tavaly júniusi háború előtti határok mögé A közel-keleti fesz­­lt­­ség bizonyos mérvű növeke­dése indokolta az arab kü­­lögymin­­tiszt­erek összehívását is, akik várhatóaan közös ak­ció szü­kségességéről fognak tárgyalni. Réti Ervin VAS NÉPE Johnson beszéde Johnson elnök a demokra­ta párt chicagói konvenciójá­nak befejezése óta először mondott beszédet péntek este. Az elnök San Antonióban a helyi tejtermelők társulata­­előtt elsősorban a vietnami kérdéssel és az elnökválasztá­si kampánnyal foglalkozott. Johnson megismételte több­ször hangoztatott kijelentését, miszerint ő és kormányzata egy „ésszerű és igazságos” bé­ke elérésére törekszik Délke­­let-Ázsiában. Az amerikai kormányzat teljesíteni fogja kötelezettségeit, mindaddig, amíg az „agresszió” — vagyis Johnson értelmezése szerint Dél-Vietnam északról történő háborgatása­­ meg nem szű­nik. Az elnök a választási harccal foglalkozva kijelentette, hogy ez év őszén minden erőfeszí­tését arra irányítja, hogy a következő elnök a lehető leg­erősebb pozícióban vegye át tisztségét. Ennek érdekében felszólította az Egyesült Álla­mok pártjait, „óvakodjanak a frakció-szellemtől”. Neveket nem említett, de hírügynök­ségek kommentárja szerint szavait egyértelműen a párt­ján belül kritikai plattform­mal fellépő McCarthy szená­torhoz intézte. Folytatódnak a harcok Brazzaville- Szombat reggel újabb har­cokról érkezett jelentés Braz­za­vi­lle- Kongóból. Mint arról korábban beszámoltunk, pén­teken a hadsereg egységei megütköztek a szélsőbaloldali diákszervezet tagjaival, akik egy kiképző tábor területén sáncolták el magukat. Az or­szágban rendkívüli állapotot és kijárási tilalmat rendeltek el. A konyói rádió szombat reggeli adásában felszólította a dolgozókat, hogy folytassák munkájukat, de a kijárási ti­lalmat nem oldották fel. Jól értesült körök szerint a szélsőbaloldali diákok és a hadsereg közötti konfliktus a júliusi sikertelen államcsíny óta érlelődött, amikor a had­sereg egyes vezetői kulcspozí­ciókba kerültek. 1968. szeptember 1. Vasárnap

Next