Vas Népe, 1968. szeptember (13. évfolyam, 205-229. szám)

1968-09-01 / 205. szám

Egy évvel a határidő előtt avatás a Szentgotthárdi Selyemgyárban Még ebben az évben joggal nevezhetjük el a magyar se­lyemipar fellegvárának a szentgotthárdi üzemet. Közis­merten itt van folyamatban a megye legnagyobb könnyű­ipari beruházása, amely során a nem éppen fiatal üzem tel­jesen megújul: amint pontot tesznek a több mint 200 mil­liós építkezésre, illetve az új automata szövőgépek üzembe­helyezésére, ezekről a gépek­ről kerül le az ipar terme­lésének mintegy 50 százaléka. Ma minden tekintetben az utolsó simításoknál tartanak. Tulajdonképpen mi is épült ebben a gyárban? Új hatalmas szövőcsarnok 360 automata Küti szövőgép­pel, központi előkészítő üzem­rész, tisztító és MEO üzem, új energiafogadó állomás, 1500 munkás részére központi öl­töző­fürdő, nyersáru és tarta­lékalkatrész raktár, nagysza­bású csatornázás, és partvé­delmi munka folyt, hasonlóan a tereprendezés és partépítés. Új ipari óriásunk sokoldalú munkájával versenyképes lesz a világpiacon is. Gépeinek zö­me a híres svájci szövőgép­gyártó ipar terméke. Az új gyár egy évvel az eredeti határidő előtt kezdi meg termelését A kivitelező VASÉP és a társvállalkozók e távoli járási székhelyen a gyárépítés rekordját valósítot­ták meg, mint ahogy az sem közömbös, hogy az építkezés idején, ha nem is zavartala­nul, de nera­ sajnálva a na­gyobb erőfeszítést, termelt a régi üzem és derekasan helyt állt az egész kollektíva. Ilyen körülmények között is több mint 20 millió négyzet­­méter áru az idei program. Nem k­ell különösebben hoz­záértőnek lenni, hogy képet kapjunk, még nehéz feladat­ra vállalkoztak a gotthárdiak. Hiszen az első időben semmi sem volt a helyén. A munká­sok a folyosókat, apró eldu­gott k­is helyiségeket használ­tak öltözőnek, hogy a régi öl­töző­fürdő helyén működhes­senek az új gépek. Az áthelye­zések miatt feloszlottak a bri­gádok a régi jól összeszokott kollektívák és a legkiválóbb szakemberek nem kevesebbre vállalkoztak, minthogy rövid idő alatt mintegy 400 új munkásból ezekhez az új és érzékeny gér­pékhez szakembereket képez­nek. Ez is sikerült. A párt, a KISZ, a szakszervezet és az üzem vezetőségének hívó sza­vára számos vasárnapi műszak is volt itt, s zokszó nélkül sok­sok túlóra és rengeteg társa­dalmi munka. Az egész kollek­tíva a jövőbe nézett, arra az új üzemre, amelynek teljes, sokat igérő képe ma már kiala­kult. A művezetők, a TMK jó szakemberei a svájci szakmun­kások mellett maguk végezték el az új gépek technológiai szerelését Nagy figyelemmel, szorgalommal mestereivé let­tek a gépeknek, szerelésük­ben, üzemeltetésükben nagy szakmai gyakorlatra tettek szert. Jártasságukkal biztos kézzel irányítják majd a ter­melőmunkát is. Nincs a gyár­nak egyetlen olyan dolgozó­ja, aki ez idő alatt ne vett volna a kötelezőnél több ter­het a vállára. Például "a nyers­árut szállítóknak az átrende­zés miatt hosszú időre 250 mé­terrel növekedett meg egy­­egy útjuk. Sok kilométerrel többet gyalogoltak, rugaszkod­tak neki naponta, mint ezelőtt. Hasonló helyzettel, körülmé­nyekkel kellett­ megbirkózniuk az előkészítő dolgozóknak. Vi­szont egy sor új gép jóval az eredeti határidő előtt kezd­hette meg munkáját. Az első 50 új gép már 1967 végén üzembe állhatott, s ugyanezek a gépek három hónappal az eredeti határidő előtt végleges helyükre is kerültek. Az új gyár mielőbbi felépü­lését, a régi zavartalanabb üzemelését mindenki egyéni feladatának tekintette. Az egyik üzemrész vezetője na­gyon találóan fejezte ki ma­gát: „A felfordulásban egyet­len ember sem akadt, aki ne iparkodott volna jobban, mint azelőtt, pedig most el­pepecsel­hette volna az időt.” Követke­zésképpen ez is az egyik titka a létesítmény páratlan előre­törésének, mint ahogy azt is elismeri mindenki, hogy az üzem kommunistái, a kipróbált szocialista brigád­tagok példamutatása is serken­tette a többieket Érthető, hogy nehéz napok ezek a gyárban, az elmúltak is, sőt a közeli jövő napjai is: az új munkásoknál, noha so­kat tanultak, még nincs meg a rutin. Panasz van a nyers­anyagra is, bár jobbára angol és olasz fonallal dolgoznak, de mint mondani szokták: „Nem mind arany, ami fénylik”. Nem csoda tehát hogy a féléves program némi hiánnyal zá­ródott. Megnyugtathatóan ál­lapíthatjuk meg azonban, hogy ez nem a szentgotthárdiakon múlott Mint mindig, így a termelés­ben is előretekint a gyár kol­lektívája: hamarosan ismét összeállnak a brigádok, s a ré­gi szocialista kollektívákban edződött tagok most az új munkabrigádok élére kerülnek, hogy az idő múltával azokból is szocialista brigádokat for­máljanak. Minden biztosíték megvan arra, hogy a régi törzsgárda segítségével az át­meneti időszak jelentősen csökkenjen. A szentgotthárdiakat az el­múlt évtizedek kiváló mun­kájának eredményeként egyéb­ként is jó hírnév övezi. Szá­mos esetben mint élüzem hív­ták fel magukra a figyelmet. Ezek után az sem kétséges, hogy sok jót hallhatunk még a technikájában és munkás­gárdájában megizmosodott üzemről. a 35. szívátültetési műtét A montreáli szívkórház se­bészei szombatra virradó éj­jel végrehajtották Kanada harmadik szívátültetését. Az 58 éves török származású Elie Zaor textilmunkás egy 38 éves személy szívét kapta, aki pén­teken halt meg a montreáli kórházban. Az orvosi közle­mény szerint Elie Zaor igen jó állapotban van. A montreáli műtéttel a vi­lág szívátültetéseinek száma 35-re emelkedett. 1968. szeptember 1. Vasárnap Módosították az emeletráépítésről és a tetőtér beépítéséről szóló rendeletét Az építésügyi és városfej­lesztési miniszter és a pénz­ügyminiszter az Országos Terv­hivatal elnökével egyetértés­ben módosította az emeletrá­építésről és a tetőtér-beépítés­ről hat évvel ezelőtt kiadott rendeletet. Az új rendelkezés elsősor­ban a pénzügyi feltételek meg­változtatásáról intézkedett. Korábban ugyanis az egyes la­kások bérlőit terhelő költsé­geknek csak 60 százalékát te­hette ki a vissza nem tekin­­tendő állami támogatás, s ez az összeg egyszobás lakás ese­tén nem haladhatta meg az 55 ezer, két- vagy több szo­bás lakásnál pedig a 60 ezer forintot. Most a visszatérítés nélküli állami támogatás ará­nyát 70 százalékra emelték. Ennek megfelelően az új ren­delkezés szerint az egy- és a másfélszobás lakásnál 73 ezer, a két- vagy több szobás la­kás építésénél a 88 ezer fo­rintot is elérheti az állami tá­mogatás összege. Nagyobb le­het az állami támogatáson fe­lüli költségekhez nyújtott hosszú lejáratú kölcsön is, így a lakásonkénti 45 ezer he­lyett már 55 ezer forintig ter­jedően adhat hosszú lejáratú kölcsönt az Országos Takarék­pénztár. A visszatérítés felté­telei változatlanok, tehát évi 2 százalékos kamat mellett 15 éven belül kell visszafizet­ni a kölcsönt A Magyar Közlönyben meg­jelent új rendelet a kihirde­tés napján lépett életbe. Intéz­kedéseit azonban a hatályba lépés előtt megkezdett és még el nem számolt emeletráépí­tési és tetőtér-beépítési mun­káknál is figyelembe kell venni. (MTI) n kiváló munkára mindenképpen mód lesz, ugyanis, amit ők gyártanak, abból még hosszú ideig min­den mennyiség kevés. Jóllehet régi üzem a selyemgyár, no­vember 7-én mégis egy tel­jesen új gyárat avatunk, hi­szen ha csak a leírtakat vesz­­szük is figyelembe, már ak­kor is elmondhatjuk róla, tel­jesen megújult ez a gyár és csakúgy az itt dolgozó embe­rek, akik ezután már többre lesznek képesek. Csengeri Ervin II vegyipar új terméke : a legelő­­gomb­lószer A betiltott DDT növényvé­dőszert gyártó üzemet új ve­gyianyag előállítására rende­zik be a budapesti Vegyimű­vekben. Itt készítik majd na­gyobb tételekben a Trifenoxin elnevezésű kémiai anyagot, amelyhez hasonló terméket mindeddig nem bocsátott a mezőgazdasági üzemek rendel­kezésére a hazai vegyipar. A külföldről behozott szereket tökéletesen hekettesítő anyag a legelők gyomtalanításánál használható kiváló eredmény­nyel. A Trifenoxin, mint az elő­zetes szabadföldi kísérletek bebizonyították, tökéletesen kiirtja a legelők gyomjait, a különféle cserjés-fás növénye­ket és az egyéb nedvet szívó gyomokat. VAS NÉPE Szoros határidők, objektív akadályok (Hétezer szombathelyi fogyasztó „szurkol“ a gázmű építőinek) Az olasz Cifuindus cég ezer köbméteres gázmű épí gázmű napi termelése már alatta marad a csúcsidén, az új gázmű épülését a váro­séri. Elkészül-e idejében, les Az elmúlt egy hónapban rosi tanács végrehajtó bizo­ gázmű építésének helyzetét, az építésben, szerelésben, a vége van. Ráadásul az eredet tású gázműre készültek és több ízben módosultak. Ez mint azt mondani szoktuk a végeredményre kíváncsiak, nyomában. Bencze Gábor, a gázmű fő­mérnöke: — A felmerülő problémá­­i­kat, a krónikus, vagy vissza­­­­­érő akadályokat akár órákig­­ sorolhatnám. A legfontosabb­nak három körülményt ítélek.­­ Az építésben, szerelésben­­ résztvevő számos cég munká­sainak, szociális létesítmé­nyekre van szüksége. Ezek építési határideje rendkívül szorít. Például az Országos Bányagépgyártó Vállalat ki­jelentette, hogy levonul az építkezésről, ha a munkások­nak nem tudunk öltözőt, mos- i­dót biztosítani. A másik a tetőszerkezet elkészülte. Itt nagyon fontos a határidő be­­tartása, mert a további szere­­­­lések nagyban ezen múlnak.­­A harmadik probléma a VÁV­­ (Villamos Állomásokat Sze­relő Vállalat). Ez szereli a­­ villamosipari berendezéseket,­­ például az egész kapcsoló­­­rendszert beköti. Úgy nyilat­koztak, hogy a jövő nyárra tudják vállalni a munkát. . A Tanácsi Építőipari Vál­lalat igazgatója: " Mi végezzük a gázmű úgynevezett magasépítési munkálatait és mi építjük a szociális létesítményeket is. A koordináló bizottság augusz­tus 26-i ülésének megállapo­dásai szerint a szociális léte­sítményeket szeptember 10-re kell átadnunk. A határidőt tartani tudjuk! Bár rengeteg problémával küszködünk. Többszöri tervmódosítás, el­térő méretek, ez utóbbiból például igen sok bontás kö­vetkezik. Ezzel együtt is mi felelősséggel vállaljuk, hogy a ránk jutó munkákat a koor­dináló­­bizottság határozatai­nak megfelelően az előírt idő­ben átadjuk. Vas-, Fém- és Gépipari Vál­lalat főmérnöke: — Mi szállítjuk a tetőszer­kezeti tartókat. „Utólag” lép­tünk be az építkezésbe. En­nek ellenére részben saját anyagaink felhasználásával, részben vásárlásokkal a szük­séges építőanyagokat besze­reztük és megkezdtük a gyár­tást. A koordináló bizottság számunkra szeptember 30-i határidőt írt elő. Ezt mi tar­tani fogjuk! Sőt! Nem tudok bontó berendezéseivel száz­­ni Szombathelyen. A jelenlegi tíz—tizenötezer köbméterrel a fogyasztásának. Érthető, hogy s lakosságának érdeklődése kí­­z-e elég gáz a télen? a megyei és a szombathelyi vá­lsága is napirendre tűzte a Nyolc magyar cég vesz részt koordinálásnak nagy jelentő­­ss tervek jóval kisebb kapacs­­részben vagy egészében már azonban a gázfogyasztókat — — nem érdekli. A fogyasztók Induljunk el a gázműépítés könnyelmű ígéreteket tenni, hiszen munkánkat objektív körülmények határozzák meg, de szeretnénk, amennyit lehet rövidíteni. Már a múlt héten előszállítással elküldtünk 12 főtartó gerendát. A VÁV megyén kívüli cég. Szerepe azonban rendkívül fontos. Nélküle nem lehet be­fejezni az építkezést, nem kezdődhet meg a gáz­szol­gáltatás. Mit várhatunk tőle? A határidőket lehet-e egyez­tetni? Dr. Kelemen Ferenc, a me­gyei tanács végrehajtó bizott­ságának elnökhelyettese csü­törtökön úgy tájékoztatta a városi tanács végrehajtó bi­zottságát, hogy „a VÁV-val menni fog a dolog”. A hét elején megyénkben járt a ne­hézipari miniszterhelyettes. A vele történt tárgyalások le­hetővé teszik a határidő­egyeztetéseket, vagyis azt, hogy az egyik legfontosabb szerelőipari vállalat is, no­vember végére, december ele­jére eleget tegyen a szom­bathelyi gázmű építéséből rá­háruló kötelezettségeknek. Nemrégen közöltük a Ci­fuindus cég építkezést vezető mérnökének nyilatkozatát. Szerinte a koordináló munka céltudatos, a részfeladatok némi késéssel, de most már ütemesen haladnak. A határ­időt az olasz mérnök is reális­nak tartja. Nyolcvannégy millió forin­tos beruházás, olasz gyártmá­nyú berendezések, nyolc építő- és szerelőipari cég, menetköz­ben többször módosuló tervek — ez a szombathelyi Gázmű jelenlegi építési helyzete. Szinte minden résztvevő szá­mos problémával küzd, a munkások egyelőre nehéz kö­rülmények között, minimális tisztálkodási lehetőségek hí­ján dolgoznak. Ma, szeptem­ber 1-ét írunk. Az idő kö­nyörtelenül halad a hideg, hidegebb hónapok felé. Majd­nem kétezer lakást fűtenek gázzal a városban, a háztartá­si gázfogyasztók száma meg­haladja a hétezret. Hatvan­ezer ember nevében azért szó­lunk, hogy minden objektív nehézség elé az ő érdekeiket helyezzék. Szanati Anna ti Békés háború Rádóckölkeden Emberek és gépek valósággal meg­szállták a mezőt. Amerre csak járok a 4700 holdas nagyüzemben, mindenütt a munkát, a szorgalmat látom. Nagy szükség van rá. Olyan erőpróba előtt áll a gazdaság, mint még soha. Bár a nyáreleji aszály megvámolta gabonatermé­süket, így a tervezettet sem kapták meg. Nem az ő hibájukból. Amit­ viszont egyik oldalon elvitt az idő, jócskán visszaadta a másikon. A kapások — ha valami nem éri őket — olyan tömeget ígérnek, hogy veszte­ségmentes betakarításuk nagy feladat elé állítja a tsz-t. Hétszázharminc hold kukoricájuk vár majd törésre, elszállításra. Emellett a cukor- és takarmányrépa szedése, szállítása, a 200 hold sarjú és felülvetések kaszálása, közben a vetés és silózás is sok munkát jelent. Rá­adásul rövidebb a nap is. A Beledi úti dűlőben Szép Lajos elnök­kel, meg Zelles Lajos gépesítési brigádveze­tővel próbáljuk számba venni a következő hetek megannyi tennivalóját. __ A sárj­akaszálástól, meg a kukorica­töréstől nem félek — jelenti ki az elnök. — Részes művelésre adtuk ki, a betakarítás­ban a tagok is közvetlenül érdekeltek. _ Ezt, minden körülmények között meg is csinálják. Különben is olyan nép lakik Harasztiban, Nagykölkeden, meg Rádóckölkeden is, akik elhordanák a kőszegi hegyet is, ha az lenne a feladatuk. Ami kézi, emberi erőre vár, az időben meglesz. — Itt van viszont a sollózás — ugye fo­nok, — szól közbe Zelles... — Az ám, Lajos bácsi. Ha ezt szeren­csésen elvégezzük, akár misét szolgáltatha­tunk, ötszáz hold van belőle. És olyan, mint az erdő: sűrű, magas, erős. Tejesek vagy erő­térben vannak rajta a kukoricacsövek. Alig bírják a gépek. Két traktor húz egy kom­bájnt. A huzatás, meg a szállítás 12 erőgé­pet vesz igénybe. A sok esőtől a talajunk is laza, süpped a­ nehéz szerkezet. Meg hát a buja növényzet megviseli a gépet Az egyik­nek éppen eltörött a meghajtó tengelye. Teg­nap egész nap állott. Akkor valahogy megre­­perálták, most­ másfél órája megint áll. És áll előtte a két traktor, a kombájnt kiszol­gáló másik négy traktor meg az emberek is. De nem irányíthatjuk őket máshova, mert ha sikerülne gyorsan megcsinálni, va­lamennyinek ismét munkája lesz. Ebben a percben érkezett motoron Márffy József, műhelyvezető. Fiatal, erős ember. Meg kiváló szaki. Benne minden bizalom. A traktorosok, az öreg Dobos, Gyuszi fia, Fuisz László, Balikó József, meg a töb­biek magyarázzák, mi történt, s közösen okos­kodnak, mit lehetne tenni. Tengelyért az elnök bejárta már Vast, Zalát, a szomszédos állami gazdaságokat. Hiába. Az AGITOKER-nél sincs, mert ko­rábbi kiadású a kombájn, ezt a típust már nem gyártják. Érthetően alkatrészt sem kap­nak hozzá.­­ — Hát ez van — sóhajt Szép Lajos és közben mintha amolyan rádeékölkedi imád­ság is elhagyná a száját. Pedig türelmes, szép beszédű, higgadt ember. Mint vezető is, mint ember is a legkiválóbbak között van. — Naponta húsz holdról tudunk silózni — magyarázza. — Ha minden jól megy! S így is 25 munkanap kellene hozzá. De ritka az olyan nap, hogy ne kapnánk esőt. Ilyen­kor vagy félbe kell hagyni a munkát, vagy csak féle a teljesítmény, mert a csúszós tala­jon a gép is csak kínlódik, ötven-hatvan holddal előbbre lennénk, ha nincs a törés, meg az idő is jobban viselkedik. Aztán megint optimista az elnök. Azt mondja: — Nem lesz ám ez sokáig így. Nem kínlódunk majd ennyit a talajjal. Már ké­szítik a szövetkezet vízrendezési tervét Igaz, 160 ezer forintért — senki nem érti, hogyan lehet ilyen drága — de ez mind a három falu határát magában foglalja. A kivitelezés hétmillió forintba kerül, de meg kell csi­nálni, mert a kár ennél is nagyobb. Vég­eredményben 35 év óta nem volt nagyobb méretű árkolás, vízrendezés a határban. El­teltek az árkok, a víz nem talált utat magá­nak, s romlott a talajszerkezet is. Legfeljebb az egyéni paraszt igyekezett kapával a víz útját egyengetni... Azt ma, már említeni sem nagyon érdemes. — Ott lejjebb lánctalpasok szántanak.­­­­ — Meg UTOS-ok is — vág közbe Zelles — kedden vetni akarunk. Őszi árpát, meg őszi takarmánykeveréket Utána meg búzát — igaz, — válaszol Szép — ha jól tudom, az 1300 hold vetéshez 700 hold van felszánt­va, és ebből is 500-on már kint van a mű­trágya. — Én is így számolom. Jól a fejedben tartod... — Muszáj Lajos bácsi! De maga is jól tudja. Elvégre brigádvezető. A SZö­vet­kezet első évét éli, mint igazi nagyüzem. A jövő évi terméshez elő­ször alapoznak igazán és időben a haraszti, a rádóci és a kölkedi parasztok. Tavaly még megszán­tatlan terület csúszott át a tavaszra, késett az őszi munka, s száz és száz hold szaporítva az új vezetőség amúgy is sok gondját Végeredményben ez az oka annak is, hogy kevesebb gabonájuk termett a ter­vezettnél. Jövőre nem így lesz. Legalábbis erre törekednek a vezetők s a rájuk hallgató emberek. Hát még ha a vízrendezés is befe­jeződik ... Még ha a mostani silózás felszabadítja a traktorokat. Addig is tart a békés „háború” a gazdagon termett ősziekkel, a javításra szoruló gépekkel, a vasárnapi munkával is szorgalmazott vetőre való készítéssel... Udvardi Gyula

Next