Vas Népe, 1968. november (13. évfolyam, 257-281. szám)
1968-11-01 / 257. szám
Vezetőség választása közben Beléjük fojtották a szót? 1. E sorok írója az elmúlt hónapban több, főként falun dolgozó pártszervezet vezetésétt választó taggyűlésén járt. Még zajlanak a taggyűlések, nem lehet általános érvényű következtetéseket összegezni. Néhány téma azonban, amely jóformán minden taggyűlésen felvetődött, már most is „ólomba kívánkozik.” A párt és közélet tisztasága, demokratizmusa, a gazdasági vezetés módszerei minden taggyűlésen helyet kaptak a beszámolókban, a vitában. Örömmel állapíthatjuk meg, hogy a pártszervezetek többségében a demokratikus centralizmus elvén alapuló vezetési módszer élő valóság. A pártvezetőségek munkamódszerei tökéletesedtek, fejlődtek, új elemekkel gyarapodtak. Hasonlót mondhatunk a gazdaságok, vállalatok, intézmények vezetéséről is. A bírálatnak olyan fajta elnyomása, hogy a beszélőbe belefojtják a szót, hogy a bírálatot gyakorló „megnézheti magát” ritkaság. De éppen a pártszervezetek fejlődő munkamódszereire, vezetési stílusára jellemző, hogy a bírálat elfojtását nem is így vetették fel, nem is ilyen „alapállásból” vizsgálták. Úgy gondolom nem árt emlékeztetni néhány taggyűlés ezzel összefüggő vitájára. A termelési tanácskozások, a részközgyűlések, az üzemági, vagy üzemegységi megbeszélések, a demokratikus gazdasági vezetés nélkülözhetetlen részei. Ha bármilyen ok miatt egy-egy ilyen rendezvény elmarad, különösen ha rendszeresen elmarad, tulajdonképpen a bírálat jogát éri csorba, s mint az Uraiújfalui Állami Gazdaság taggyűlése megállapította, ilyenkor a kollektíva száját fogják be. Ezek a rendezvények természetesen nem csak a kritika és önkritika fórumai. Annál nagyobb a kár, amely elmaradásuk nyomán az egész kollektívát éri. Az egyszemélyi vezetés elve nem parancsuralmat jelent és a gazdasági vezető — de érvényes ez a pártvezetőségekre is —, aki eredményesen akar dolgozni, nem nélkülözheti mindazt a nagyszerű tenniakarást, előrevivő gondolatot, kezdeményezést, amely a kollektívban rejlik. A répcelaki Nagymező Tsz egyes üzemegységének párttaggyűlésén különös helyet foglalt el a pártmegbízatások szerepe, s annak sürgetése, hogy ezeket a feladatokat, kérjék is számon. A véleménynyilvánítás egyik formája is ez. Igazuk van azoknak, akik elterjesztését, konkrétabbá tételét sürgetik és azoknak is, akik azt mondják, a legragyogóbb megbízatás sem érheti el a kívánt célt, ha a megbízók nem kíváncsiak rá, milyen gondolatok születtek, hogy az embereket mi foglalkoztatja munkájuk közben. A közösségben élő emberek érzékenyen reagálnak minden véleményre, dicséretre és bírálatra egyaránt, amely munkájukkal kapcsolatos — állapították meg Illyésen a taggyűlések többségén. Egyúttal sok helyen vitatkoztak arról, meg kell-e hallgatni minden véleményt, egyáltalán mód nyílik-e erre ? A válasz nem is egyszerű, nem is egysíkú. Egy-egy rendezvény ideje természetesen nem korlátlan, s arra sem mindig nyílik mód, hogy valaki naponta közölje gondolatait a párttitkárral, az igazgatóval. De nem is erről van szó — összegezték a taggyűlések —, amikor a pártszervezetek minden vélemény meghallgatásáért szállnak síkra. Inkább arról, hogy a kádermunka, az emberekkel való foglalkozás, munkájuk, fejlődésük ellenőrzése és nyomon kísérése, nem lehet kampánymunka, nem szorítkozhat ünnepi események, mint például pártvezetőségválasztás, vagy nyereségrészesedés kiosztás előkészítésére. Az embereknek nemcsak az értekezleteken és gyűléseken alakul ki véleményük. Helyeslésüknek vagy ellenzésüknek adnak hangot a pártcsoportokban, vagy röpgyűléseken, az üzemegység vezetőjével, agronómussal, szak ügyintézővel, vagy a párttitkárral történő találkozásaik, beszélgetéseik során is. Odafigyelni, s az elhangzottakból az általánosan is érvényest meghallani nemcsak a rendezvényeken kell a vezetőknek. Tulajdonképpen a közösségben élő emberek csak így érezhetik igazán, hogy munkájukkal részesei az eredményeknek és egyénileg is felelősek a hibákért, azok kijavításáért a Szanati Anna fiUIGI LONGO BETEGSZOBÁJÁBAN. Egy római klinikán lábadozik az Olasz Kommunista Párt főtitkára, a néhány nappal ezelőtt megbetegedett Luigi Longo. A legfrissebb jelentések szerint állapota lényegesen javult. (Telefoto—MTI—RS) . Virág, koszorú, virág. Mintha a Tolbuhin úti te■"mető a Wesselényi utcáig (a piacig) nyújtózkodott volna. A nehéz zöldségszagokat most elnyomja a krizantémok illata. Az élők halottaik emlékeivel telítve járják a standokat. Holnap Halottak Napja. De a szombathelyi piac él, s régen láttam már — pedig törzsvendége vagyok — ilyen mozgalmasnak, hangosnak, vásárszerűnek. Van itt minden. Kipakolták a bazárárusok, a csizmadiák, vásári szabók, kefekötők, takácsok, szitakötők, fazekasok, sapkások, konyhaasztalosok, s egyebek. De kirakta portékáit, legdivatosabb trónjait a táncdalfesztivállal lépést tartó maszek kereskedő is. Panaszkodik, hogy nem kapkodják „az árut”, pedig mindegyikén ott van a slágerkirályok arcképe — Zalatnay, Koncz, Poór, Aradszky, stb. — potom 10 25 és 42 forintért. Mint a Niagara zuhatag szünet nélkül harsog a csodaszerek kikiáltója: „nem gond a lyukas lábas, a fazék, a tálas, asszonyok, hölgyek ne együk a mérget, ha a zománc lement, itt a kínai cement! Itt a kínai cement!... — és bemutatja egyszer, kétszer, tízszer, százszor, hogyan tűnik el a lyuk a fazekakról, bögrékről. De ha a tyúkszeme fájna, s izzadna a lába, arra is van csodaszer. És van a folt tisztításhoz... és neki külön, a különbejáratú szocializmusához is csodaszere. És nemcsak neki, hanem másoknak, mindazoknak az élelmes fickóknak, akik autója ott parkol a piac mellett. Hát ha, még menne is az üzlet! Tessék, egy szép imakönyvet — „fog” egy kegyszeres árus, de a konkurrencia rá is tekeri az olvasófüzért egy öreg néni kezére: ha nincs pénze, vigye ingyen. Majd megfizet neki — mármint a kereskedőnek — az isten. A kufár isten, aki jól tudja, hogy a hívő lélek, az együgyű kis néni dehogy is kívánja ingyen azt az olvasót, s ha már a kezén van, nyúl a zsebkendőbe kötött pénze után. S míg rózsafüzérként lemorzsolja a forintokat, egy keresztet is rásóz a kereskedő. „Ugranak” a bőgő szarvasokkal tűzdelt falvédők, a cicás párnák, a csicsókás színű kendők, ezernyi bóvli áru, csak a tisztes kisiparos munkája nem kell. (!) — Az isten verje meg — morog a csizmadia, aki úgy áll a „kivezényelt” felsorakoztatott cipők, csizmák regimentje előtt, mint egy régi zupás őrmester. Ha sütne a nap, sugarai hanyattvágódnának a suvickolt csizmák szárán. A messzi földről érkezett maszek cukrász már vilámabb. Hentesbárd-szerű késsel aprítja az asztalán tornyosuló törökméz-hegyet. Mert törökméz az kell! Egy kis múlt vásárfia-íz a gyerekeknek. Különösen azoknak, akik már unják a csokoládét. Áll a vásár. A mott csoportosulás, tö** meg. Házinyúl-dömping. Talán ezernél is több nyuszi a ketrecekben. Van, aki egy mázsányit vált be forintokra. Jó pénz. — Hol tartják? — Sufnikban. — S mit esznek? — Hát... ugye.... ami kerül: zöldség, hulladék, krumplihéj, zöldtakarmány, egy kis abrak ... — Érdemes vesződni vele? — Látja! Pénzt adnak érte. A piaci kantin előtt gumicsizma, viharkabát, munkásruha, s egy kismotor cserél gazdát. De nemcsak a férfiak isznak. Egy kofa férfiasan törli szét fogatlan száján a pálinkacseppeket. Itt harsog — gumikerekeken állva — Fortuna istenasszonya is: a toto—lottó reklámautó: „Aki még nem vette meg az e hetit!” És nicsak: az ócskás. Zsibvásár is? Kinek kell a levetett holmi? — Akad kispénzű ember. Nézze — mutat egy másik embertömörülésre — a leértékelt áruk boltját is ostromolják. A szocializmusban sem telik mindenkinek szalonra és luxus-áruházra ... Akik viszont a szegénységet, a bóvlit árulják, saját autón járnak. Ezen el kellett gondolkodnom. Aztán nevetnem, mert egy gyermekkocsiban halotti koszorút toltak. Pura dolgokat produkált az élet! Különösen itt a piacon, ahol minden megesik ... ahol még minden lehetséges. Dávid József Hetivásár 1968. november 1. Péntek Feledésbe merütt törvények Huszonöt év után először augusztusban hangzott el ítélet nagy jelentőségű védjegybitorlási ügyben. Az ítélet értelmében egyik külkereskedelmi vállalatunknak 100 ezer forint kártérítést kellett fizetnie az Egyesült Izzó favára. Ez a per azonban csak példaszerű bizonyítéka volt annak, hogy az új mechanizmus bevezetése előtti időszakban a verseny hiánya miatt egyes vállalatok vezetői egyszerűen megfeledkeztek az immár csaknem 80 éves védjegytörvényről. Most, a megnövekedett öntevékenység, önállóság korszakában a vállalatok egyre féltékenyebben őrködnek védjegyük kizárólagosságán. Ugyancsak most merül fel mind határozottabban a verseny tisztességének igénye is, így rövidesen időszerűvé válik, hogy a régi védjegytörvényen kívül a tisztességtelen versenyről szóló, 45 esztendős törvényt is korszerű, a mai követelményeknek megfelelő jogszabály váltsa fel. Részint azért, hogy e jogszabályok előkészítéséhez újabb adalékokat szolgáltassanak, részint, hogy az érdekelt gazdasági szakemberek figyelmét ráirányítsák a védjegyoltalom és a tisztességtelen verseny problémáira. Az MTSZ ipargazdasági bizottsága, a Magyar Kereskedelmi Kamara és a Magyar Iparjogvédelmi Egyesület ankétet hívott össze. A tanácskozáson, amelyet csütörtökön tartottak a MÁV Utasellátó kultúrotthonában a védjegy és a tisztességtelen verseny fogalmáról, jelentőségéről, valamint a védjegybitorlás miatt indított jogviták néhány elméleti kérdéséről szóló előadások alapján tárgyalták meg az időszerű problémákat. VAS NÉPE Gyógynövényeink a világpiacon MAGYARORSZÁGON több mint fél évszázada foglalkoznak tudományos alapon gyógynövény kutatással, felhasználási területük kiszélesítésével. A magyar szakemberek megállapítása szerint a gyógynövények elsősorban gyógyszeripari alapanyagként értékesíthetők. 400—450 féle gyógynövény hatóanyag van forgalomban világszerte. A magyar erdőkben és mezőkön 45 termesztett fajtát és több mint kétszáz vadon termő gyógynövényt gyűjtenek. A magyarországi flórában az utolsó, nyári hetekben halmozódik a hatóanyag a teafüvekben, gyógynövényekben. Exportálásuk az őszi hónapokban lendül fel. A Herbária Országos Gyógynövény és Selyemgubóforgalmi Szövetkezeti Központ csaknem 250 fajta terméket szállít külföldre, mintegy 25 országból érkezett rendelésre. A hamburgi tőzsdén pl a legnagyobb gyógynövényválasztékot a magyar szállítmány nyújtja. Az Egyesült Államok igénye megduplázódott, új piaci lehetőséget biztosítanak spanyol és portugál cégek. A világ első kamilla exportőreként Magyarországot tartják számon. A „Camilla hungaricát” a New York-i tőzsdén is jegyzik. Új sztár a nemzetközi piacon a kőhársvirág, követi a bodzavirág, csipkebogyó, fehér mályva, kikiricsmagból például az eddigi mennyiség nyolcszorosát vásárolják külföldi cégek. Svédországban és az északi államokban a csipkebogyó a legkeresettebb, amelynek magas C vitamin tartalma jóval felülmúlja a citromét. Nyugat-Németországban főleg , a konsmerrtát kérik, teaként fogyasztják, torokgyulladás ellen a kohánsvirágot használják, az ezüsthárs termését pedig aromákban, pezsgőkészítéshez vásárolják. A GYÓGYNÖVÉNYKUTATÁSSAL és hasznosításával foglalkozó szakemberek egész receptgyűjteményt szerkesztettek arról, hogy milyen füvek alkalmasak álmatlanság, fagyás, csuklás, bőrbaj, gyomorfekély és más betegségek ellen, illetve kezelésükhöz. Viroma szörpöt ajánlanak magas vérnyomás ellen, a kamillavirág nyolcféle betegséggel szemben véd, fogíny és torokgyulladás gyógyszere a cserszömörce, amely magas csersavtartalma miatt kiválóan bevált. Az orvosok véleménye szerint a gyógyteák hatása hatóanyagainak minimális mennyisége miatt kevésbé erélyes és gyors, mint a szintetikus gyógyszereké. Viszont ez a hatás komplex, lassan érvényesülő, de tartós és így krónikus betegségeknél, legyengült, túlérzékeny páciensek számára sok esetben célravezetőbb. A HAZAI gyógyszeripar meténgfüvet használ a külföldön is keresett vérnyomáscsökkentő gyógyszer előállításához, a mákszalmából morfium készíthető. A világszerte népszerű agyértágító gyógyszert a vincamint, a téli zöldmeténgből állítják elő, a madárcsupor pedig a szív és érbetegségek gyógyszeréhez a Cortizon, Hidrocortizon, Prednizolon készítéséhez nélkülözhetetlen, E. M. Egy postából „üzem" lett Nádasd, Kossuth Lajos utca 89. A postahivatal. A község lyukas foga... Harmincöt évvel ezelőtt hat testvér házát bérbe vették. Az L alakú ház egyik fele postahivatal lett, a másik félbe beköltözött az akkori postamester. .. A ház ma is posta, ugyanebben a szereposztásban. A községi tanács vb titkára: Kérem, már csak a posta volna hátra... Az idén két új létesítményünk elkészült: a cukrászda és az élelmiszerbolt. Ott vannak jobbra, balra tőle... Bizisten szégyelli az ember, ha meglátja egy idegen... A hivatali helyiség négyszer négy méteréből lejön a „várakozóterem”. Padlóját négy éve javításra ítélték, mennyezete beázott, levegője az itt tárolt csomagoktól (szennyes ruha, élesztő küldemény, naftalin stb.) enyhén szólva szagos. Dolgozói huszonhárom éve teljesítenek itt szolgálatot. Az udvari bejárat ajtókerete tíz centiméterrel süllyedt a földbe, felette rés... A folyosóról balra a hivatal, jobbra a lakás. Az épületet hivatalosan „rövidesen életveszélyes”-nek minősítették. Megkérdeztem: hol itt az életveszély? — A padlás — felelik a lakók. Leszakadással fenyeget... A padlásfeljárónál valóságos lomtár: különféle csökörök, edények. — A beázás miatt vannak itt — hallom. Ezért kell feljárni a padlásra is. A tető, akár a rosta... Hogy mégse ússzunk örökösen, ezeket üritgetem... A pince és padlás a patkányok vadászterülete. Nem messzire van innét a tsz gabonaraktára és darálója. Onnét kerülnek ide, szeretik a háborítatlanságot... — Már a postaládán is ütöttek egyet... A hivatali helyiségbe visszatérve észre veszem: az ablak alatt ceruzával jelölgetik a falnedvesség szintjét. Évről évre, ahogy növekszik... Két ember élete, egészsége?.Még csak írásos jelentést segytettek: „Mert, hát mindent nem bírhat el — mondják — a postai hitelkeret”. . 1964. szeptember 18-án a szakértők megállapították: „Más lehetőség nem látszik, mint új posta építése!” ★ Azóta semmi se történt. Egy nádasdi „küldöttség” legutóbbi panaszára a következő válasz érkezett: „Az igazgatóság 1969. április, illetve szeptember 1-ig választ ad, hogy 1970-ben lesz a hitelkeret, vagy sem.. A bürokrácia csattanója azonban egy levélidézetből következik. 1964-ben írták: „A hivatal (mármint a nádasdi posta) csak az üvegezést végezte el, egyéb hiányosságokat illetően, valamint a rossz elhelyezésen az igazgatóság úgy igyekszik segíteni, hogy a községben új kispostaház építését beütemezte...” Beütemezték. És azóta egy trakolókanállal sem nyúltak a ■ jelenlegihez. Használhatatlan, egészségtelen, s többé kevésbé életveszélyes... Kár lenne érte a pénz. Az újból viszont — úgy tűnik — csak ■ „ütem” lett. Eszerint Nádasdon a MÁV, a tsz. vagy az fmsz tegye szívügyévé a postát? ____________________________rf" ★ Gróf P. 3 Kitüntetések Celldöntölkön Kettős ünnepség volt tegnap a KERIPAR celldömölki üzemében. Az egyéves jubileumot köszöntötték a dolgozók, egyben a fiatal kollektíva hősi helytállását, az ismert augusztus 28-i kettős robbanás idején. Mint arról hírt adtunk, az új gyár porelszívó berendezésében történt robbanás és azt követően tűz ütött ki. A legbátrabb munkásoknak és vezetőknek köszönhető, hogy a gyárat, a népgazdaságot nem érte nagyobb kár. A megyei tűzrendészeti parancsnokság a jubileumi ünnepséget használta fel arra, hogy a sajnálatos eseménykor legjobban, leghősiesebben helytállt dolgozókat kitüntesse. A belügyminiszter a „Tűzrendészeti érem” arany fokozatát adományozta a gyáregység vezetőjének, egy munkás ezüst fokozatot, kettő pedig bronz fokozatú kitüntetést kapott. A vállalat vezérigazgatója ebből az alkalomból több dolgozónak kiváló Dolgozó kitüntetést és oklevelet adott át. A pénzjutalom összege mintegy 24 ezer forint.