Vas Népe, 1969. január (14. évfolyam, 1-24. szám)
1969-01-03 / 1. szám
50 éve Menesztették az antiszociális főtisztviselőket A szervezett munkások elitje már az őszirózsás forradalom „mai napján"’ tiltakozott a burzsoá konszolidáció ellen, amely a régi osztályviszonyokat akarta konzerválni. Elmui az őszirózsás lelkesedés, a köztársaság kikiáltásának ünnepi hangulata saarteroszlop, a látszat forradalmiság helyett — például a címek és a rangok eltörlése —, igazi forradalmi módon akart változtatni helyzetén a tömeg. A KMP megalakulása, gyorsan növekvő népszerűsége, programjának óriási mozgósító ereje hamarosan előkészítette a proletariátust a hatalom átvételére. Decemberben, de különösen január elején, a munkások és a bányászok akciókat szerveztek a reakciós igazgatók eltávolítására, a termelés munkásellenőrzésének bevezetésére, sőt a munkásigazgatás megvalósítására. A Ganz-vagongyár, a Ganzvillamossági gyár, a Ganzhajógyár, a Fegyvergyár a Schlick, a Lipták, a Wolfner, és a Csepeli-tölténygyár munkásai cselekedtek is. A Vörös Újság így írt például a Ganz-villamossági gyárban végbement forradalmi akcióról: a munkások „erővel behatoltak az irodákba, elcsapták, kidobták az összes igazgatókat és hajcsárokat, azután pedig kijelentették, hogy átveszik a gyárat.” A Fegyvergyárban munkástanács alakult s innét nemcsak a vezérigazgatót űzték el, hanem az antiszociális főtisztviselőket is. Ezt követően új igazgatóságot választottak, s ebben helyet kaptak a munkások képviselői is. Hasonló folyamat ment végbe a bányászok körében is. Bremvbergből fegyverrel ■kergeték el az igazgatót Salgótarjánban 1919. január 3-án a bányászok kijelentették, hogy a bánya az övék és új igazgatóságot neveztek ki. Peyer szénkormánybiztos egy ellenforradalmi érzelmű zászlóaljjal leverette ezt a mozgalmat: 16 személy meghalt, és a satáriális bíróság folytatta a vérengzést. Erről a Vörös Újság így számolt be: „Salgótarjánban mintegy száz embert kivégeztek és ezt Peyer kormánybiztos úr a sajtó útján kürtölte világgá, hogy a rend helyreállott...” Ami a parasztság forradalmasodását illeti, ennek első szakasza még 1918. októberében zajlott le. A falu népe bosszút állt kínzóin és viszszavette a gabonaraktárakból, az urasági istállókból és a vidéki depókból amit a magáénak érzett, ami szükséges volt élete fenntartására. Falunként és járásonként változott e forradalom jellege, módja és hevessége. 1919-ben azonban, már az év elejétől, ismét fellángoltak a parasztmozgalmak, amelyek február végén, március elején érték el tetőpontjukat, a tömeges földfoglalásokkal. Rohamosan bebizonyosodott, hogy a munkás- és parasztérdekeket lábbal tipró burzsoá konszolidáció fából vaskarika. Ez a tény jutott el aztán végkifejletéig 1919. március 20-án, amikor a burzsoázia kénytelen volt letenni a fegyvert... F. M. 33-32 nap nyereség a Vas-, Fém- és Gépipari Vállalatnál A reform kezdeti évében minden tekintetben jól gazdálkodott a Vas-, Fém- és Gépipari Vállalat. Annak ellenére, hogy üzemeik szétszórtak — hiszen két üzemük van a megyeszékhelyen, és továbbá egyegy Kőszegen, Sárváron, Bükön — jól összefogták a kollektívát. A műszaki és szervezési intézkedések eredményesen hatottak mindenütt, s így a különösen fontos Ikarus és Csepel autógyári kooperációs feladatuknak maradéktalanul eleget tudtak tenni. A 70 millióra tervezett árbevételi program 3 milliós többleteredménnyel zárult, amely a termelékenység növekedéséből származott. E szám mellett azért is érdemes elidőzni, mert ennek csupán 20,5 százalékát fedezte a létszámnövekedés, a többi 79,5 százalékot már a műszaki és szervezési intézkedéseknek, a fejlettebb technológiának és a munkások szorgalmának, igyekvésének köszönhetik. Ennek eredményeként úgy számolnak, hogy a tavalyi 26 nap nyereséggel szemben az idén 30—32 napnak megfelelő munkabért kapnak majd a dolgozók. Ilyen esztendő után jöhetett komolyan szóba, hogy ez év április 1-től e vállalatnál is bevezetik a 44 órás munkahetet. Ennek fedezetéül 10,1 százalékos normaóra-megtakarításra van szükség. Még a csökkentett munkaidőben is tovább növelik a termelési feladatokat. Mind az Ikarus, mind a Csepel Autógyár hosszútávra megbízható partnernek tekinti a vállalatot. Elég bizonyításul annyi, hogy erre az esztendőre az Ikarus nem kevesebb, mint 54 millió forint értékű munkát kötött le, a csepeli gyár pedig 11 millióra növelte megrendelését. Egyébként a vállalat idei programja, a tavalyi 70 millióval szemben 84 millió foint -bevétel lesz. — cse — 1968. január 3. Péntek Több éves nagyszabású munka befejezése után december 29- én érkezett meg Magyarországra a szovjet áram, azon a 400 kilovoltos távvezetéken, amely hazánkat Munkácson keresztül összeköti a Szovjetunió villamosenergia hálózatával. Képünkön: Utolsó ellenőrzések az új szovjet—magyar vámos, távvezeték üzembehelyezése előtt. (MTI fotó — Hadas János felvétele — RS) a gondtalan öregségért Egy hónapja sincs, hogy a Magyar Televízió nagy érdeklődést kiváltó riportfilmet mutatott be egy Baranya megyei falu szövetkezeti parasztjairól, pontosabban nyugdíjas korú öregjeiről. Röviden arról szólt a film, hogy a járadékosokkal és nyugdíjas korúakkal a szövetkezet földjük tulajdonjoga fejében eltartási szerződést kötött. Nem általában, hanem járadékuk, nyugdíjuk összegének kiegészítésével. A riportfilmből kiderült, a szerződő öreg parasztemberek és asszonyok, valamint a termelőszövetkezet is elégedettek. A riportfilm vetítése óta több falusi emberrel beszéltem. Véleményükből az az általános következtetés szűrhető le, hogy a baranyai kezdeményezés hatásában szinte felmérhetetlen, néhány éven belül lényegesen javítható a falusi öregek ma még nagy gondot jelentő helyzete. Több mint egy évszázada, hogy a parasztemberek öregségüket földjükre alapozták. Igaz, reményeik nem mindig váltak valóra, mert a megélhetésért vívott nehéz csatában a fiatalabb parasztgeneráció nem szívesen gondolt az öregségre. Meg az öregekre sem. Ennek ellenére a föld a gondtalan öregség illúzióját jelentette. Tulajdonképpen a Baranya megyei kezdeményezésben ez az illúzió válik valóra. A nyugdíjtörvény az idősebb parasztemberek egy részének már nem nyújthatott biztos támaszt, vagy csak részben segíthetett a járadékrendszerrel. A földtulajdonjog átengedése a szövetkezetnek most mindazokat a falusi öregeket anyagilag kiegyensúlyozottabb helyzetbe segíti, akiknek öreg napjait még árnyék felhőzte volna. A jelenleg dolgozó szövetkezeti parasztok húsz százaléka az idén és jövőre megyeszerte eléri a nyugdíjkorhatárt, s a már járadékosokkal és nyugdíjas korúakkal együtt a szövetkezeti tagság több mint egyharmadát teszi ki. Bár a következő években nyugdíjba kerülők anyagi helyzete már kedvezőbb lesz, a róluk való gondoskodás nem kerülhet le a napirendről. Az ezután nyugdíjba menők 80—90 százaléka — sőt négyöt év alatt száz százalékuk — minimálisan négyszáz forint, vagy ennél is magasabb nyugdíjat kap. Így van ez a gencsapáti Hunyadi, a simasági egyesült Május 1 Tsz-ben és még sok más szövetkezetben is. A nyugdíj különösen, ha a parasztasszonyok is élnek a lehetőségekkel, és munkájukat szövetkezeti tagsággal is érvényesítik, az anyagi problémák jó részét megoldja. A földtörvény alapján megkezdődött a szövetkezetek használatában levő földek tulajdonságának rendezése. Ebben a folyamatban a baranyai kezdeményezés nemcsak humánus értékével tűnik ki, de segít meggyorsítani annak a rendkívül bonyolult helyzetnek a rendezését is, amely az utóbbi húsz esztendőben a föld használata és tulajdonjoga körül hazánkban kialakult. Többen azt is szóvátették, hogy a gondos előkészítés nem nélkülözhető, s hogy a falusi öregek sorsával összefüggésben sokrétű és bonyolult feladatok hárulnak a szövetkezeti, tanácsi szervekre. Jánosházán például, mint már lapunkban is hírt adtunk róla, az idén tovább fejlesztik az öregekkel való törődés formáját, módszereit. Ezt a felismerést az is elősegítette, hogy az öregek „társadalma” is változik. A jövő évek öregei között egyre több lesz, aki elfoglaltságot, munkát keres, legalább az év egy részében. Egyre többen mennek nyugdíjba hatvan-hatvanöt éves korban, míg ma a nyugdíjasok, járadékosok zöme általában hetven éven felüli. A televízió említett riportfilmje rövid kommentárral zárult. Ezek szerint a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium és a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa egyetért a baranyai kezdeményezéssel. Termelőszövetkezeteink, egyelőre legalább azoknak, amelyekben rendezettebb az anyagi helyzet, érdemes lenne közelebbről, részleteiben is tanulmányozni a kezdeményezést. Hiszen olyan módszerről van szó, amely kisebb-nagyobb változtatásokkal alkalmas a falusi öregek helyzetének megoldására, és a termelőszövetkezet számára is előnyös. Szanati Anna DESZINTESZ SZÉKHÁZ? — ÁRUSÍT-E ZÖLDSÉGET A HERÉNYI VEGYESBOLT? — MIKOR VILÁGÍTJÁK KI A SZÖLLŐSI SÉTÁNYT? — VÍZVEZETÉK-HÁLÓZAT BŐVÍTÉS A HOSSZÚ UTCÁBAN. Néhány kérdés „nyitva” maradt még az óévről. Valamennyi a megyeszékhely lakóit érinti elsősorban, legalább is azok, amelyekre az új év első munkanapján kértünk válaszokat. Ez . Mi lett a MTESZ-székház beruházási összegének a sorsa? — kérdeztük Kiss Józseftől, a szombathelyi városi tanács vb-titikárától. Megírtuk, hogy az eredetileg tervezett helyen — régészeti leletek miatt — nem kezdhetik el az építkezést. 1968-ban nem költötték el a rendelkezésre álló pénzt, nem kezdték el a munkát, vajon a beruházási öszszeg nem „veszett-e” el? Mint megtudtuk, az új hely kijelölése még nem történt meg, de rövidesen várható. Az összeg nem veszik el! 2. Elhúzódott az oladi vegyesbolt és falatozó átadása, megnyitása, még mindig nem tudunk pontosat a Rumi úti új ÁBC-áruház nyitási idejéről sem. Új kérdésként tettük fel a szombathelyi ÁFÉSZ illetékeseinek a legutóbbi (dec. 19-i) városi tanácsülés egyik interpellációját, azt, hogy árusítanak-e újra, s ha igen, mikor. Restancia zöldséget a herényi vegyesboltban? Az oladi üzletház egyik fele, a vegyesbolt január közepén nyílik meg. A falatozó nyitási ideje bizonytalan még, ezért erről nem nyilatkoztak. A Rumi úti áruház berendezése kész, szerelik. Nyitás: január végén. Herény? Új zöldségárusító pultot kell venni, de ezen csak tisztított, előre csomagolt zöldséget lehet majd árusítani. Ez a KÖJÁL utasítása. A pultot megrendelték. A zöldségárusítás január végén, február elején újra elkezdődik. Még egy örömhír az ÁFÉSZ- tőL A szövetkezeti boltok környékén lakó szövetkezeti tagokból olyan társadalmi szervezeti bizottságot szerveznek, amelynek kizárólagos feladata a vevők érdekvédelme. A bizottság tagjai ellenőrzési területükről ilyen kérdésekre adnak választ: elégedettek-e a vevők az áruválasztékkal, mennyiséggel, minőséggel, a bolti dolgozók udvariasságával? Milyen új áruk, cikkek árusítását javasolják? Kérik-e, hogy valamelyik bolti dolgozót jutalmazzák meg, s ha igen, miért? Még egy bolti hír erről már az Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat tájékoztatott. Panasz hangzott el a legutóbbi tanácsülésen a Vajda János utca sarkán levő bolt nyitvatartási idejének megváltoztatása miatt. Most ugyanis a korábbinál jóval rövidebb ideig — fél napig — tart nyitva az ünet. Mint megtudtuk, ha a lakosság kéri (de nem egy ember, hanem legalább tszb viszszaállítják a régi nyitvatartási időt január 15-vel. (A közelben van egy másik üzlet is!) A Szőllősi sétányon nincs közvilágítás, sötétedés után ittas alakok molesztálják a járókelőket — különösen a nőket. Válasz: a tervek készülnek, utána a munka elvégzésére is megbízást adnak. Talán a félév végén, vagy a második félév elején már égnek az új lámpák a sétányon. 1.X| Valamivel rövidebb határidőt ígértek a Körmendi út, illetve a Hosszú utca hat-hét épülete előtt hiányzó vízvezetékhálózat bővítéséről. A hálózatbővítést a tervek alapján megrendelték, a munkával talán áprilisban elkészülnek. — vágvölgyi — VAS NÉPE 3 Ciferás félidő Egy furcsa baromfivész Zirc. Patkószeg bisztró. Külső helyiség. Fűrészpor vaslapon a padlón. Muszáj, ennyi ember rengeteg olvadó havat betopog a Bakonyból. Ez a külső helyiség afféle modern „tömeghelySok itt a beruccant, más helységekből ideutazott ember. Kucsmásak, csizmásak, egy ember ostorral jött be, kint a kocsiján „Rippert András, Borzavár” a felirat, a kocsiján szén, egy másik kocsim szén és bádogcsövek. Egy Vas megyei kocsin töméntelen fűrészpor. (Téli tüzelőnek.) Kendővel átkötözött derekú asszonyok... Egy ember — Horváth Bálint nevezetű — két nagy kesztyűjét madzagon lógatja a nyakába akasztva. Előttük egy-egy pohár forralt bor. Középütt egy asztalon citera szól. Érdekes ez a bolydulás. Nem vásári, nem véletlen, nem csekély és nem új. Fagyott, leesett a hó, ezek az emberek pedig már a nyárvég óta mondogatták, hogy be kell majd menni Zircre, van ott elintézni valójuk és majd lesz idejük is rá. Most van. Aztán meg nem is olyan könnyű az, hogy dolgozik a mezőn az ember, kukoricát szed, répát csíráz, árkot ás, meg legeltet és egyszerre csak vége egy időre. Még sok ember éri el ezzel a fagyot. Úgy, mint sok atyánkfia a nyugdíjkorhatárt. Az új körülményekbe bele kell szokni. A bakonyi citerás is tudja, veri hangszerét rendületlenül nekik. Olykor énekelgetnek, olykor egy súlyos ököl valamit bizonyítgat az asztalra esve. A rendőr nem szól, hogy ne zajongjanak. Minek? Jó emberek ezek, kell ez a lelküknek. Valamit megtudok tőlük a politikáról. Tanulok tőlük valamit a citeráról. Meg egy eddig ismeretlen baromfivészről. Mondja az öreg kesztyűs ember, derék poharából jókait nyelve. Olyasféle tél lehetett, mint ez. Dombi Ferenc, az éjjeli őr fázott, hát bebotozott a temetőbe. Ment a csendőr járőr, hordta a kakastollat a szél! Az is fázott, hát az is bement az öreg után. De nem tudták, hogy ő ott van a sötét sarokban... Beszélgettek, egyszeresük a fiatalabb csendőr — hogy elüsse unalmukat — megkérdezte az öregebbtől: mit csinálhatnak ilyenkor a halottak? Fölmorgott rá az öreg éjjeliőr a sarokból: „A halusznák!” Mint az istennyila, úgy rohant ki a járőr. A mesélő nevetett. Aztán kissé indulatosan folytatta. Elmondtam ezt a minap az öcskösömnek, aki vezetőségi tag a tsz-ben és őrmester volt a katonaságnál. Te is kifutnál, ha ilyen szó felelne neked a halottasházban? Azt mondja: ki nem futnék, mert én oda se mennék éjjel. Menne a csuda! Mondom neki: nem jó a feleleted, az istenit! Olyan, mint amikor az eke kitér a keményebb föld elől oldalra. Kitér, mint némelyik főnök, a tsz-ben, ha valamire nem tud felelni. Aki csak így tudja a politikát. És nincs semmi merészség benne! Az ember hol itt kezd valamit, hol ott és könnyen kap ilyen válaszokat. Ez baj! Kisember — nagy nadrágzseb! Elveszi a átéréstől a hangszert Csak megnézi. Azt mondja, egy baja van ennek a citerának. Sok benne a keményfa. Az elveszi a hangerőt. Lenyeli, ő sok áterát csinált. Az legyen csak keményfa rajta, aki (így mondta: aki) a húrt tartja. És ne legyen mély a kaszni, mert akkor huppog. Dob lesz, nem citera. És legyen két citera. Az egyiken hosszú húrok legyenek, a másikon rövidek. A hosszúak vastagabban szólnak, idősebb embereknek is jók az énekhez. A rövid húr vékonyan szól, az meg jó az asszonyoknak. Holtig tanul az ember. Még itt van az a furcsa, ismeretlen „baromfivész.’’ Meséli az egyik ember, hogy sok baromfi elpusztult náluk mostanában. (Ez bizony nagy gond!) Még a tavasszal egy reggelen szólt a feleségem, így kukorékol az egyik tyúk. Nem a kakas, a tyúk! Van olyan átkozott jószág, hogy tyúk, de kakastempókat iesz föl. Az asszony haragszik az ilyenekre. Mindjárt levágta. Talán azért is, mert az anyjától régen azt hallotta, hogyha a tyúk kukorékol, akkor tűz lesz. Levágta! Jó kövér volt. Mert nem tojott az. Néhány nap múlva olyan tyúkéhes lettem. Éhes tyúkra! De az asszony sajnálta levágni a baromfit. Mondtam neki: Böske, az a sárga is kukorékolt reggel. Elkapta, levágta! És azóta mennyi kukorékolt! Ajjaj! Ha enni akartam belőlük, rámutattam valamelyikre: az is kukorékolt! Így jött rá a vész a tyúkjainkra. Főnök úr! Még egy pohár forralt bort! Nyílik, csukódik az ajtó. Vizesül a fűrészpor a padlón. A szomszédos, modern, szép étteremben féltékenyen hallgat napközben és duzzog a citerára a sokpúpú dzsessz-dob. Még szerencséje, hogy nem kukorékol! — pozsgai —